Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
1983. JÜLIT7S 30., SZOMBAT 'sJüífittV 3 Még néhány forduló van hátra a mai napon, holnap másik táblán kezd a rendsodró A rekkenő hőség próbára tett embert és gépet Kemény munka a forró határban Sok helyen összetorlódtak a feladatok A hetek óta tartó hőség és szárazság miatt a mezőgazdaságban sem alakult minden az elképzelések szerint. Sok helyen összetorlódtak a munkák, hiszen számos növény egy időben érett be. Nehéz volt egyszerre munkáskezeket találni ® különböző feladatokhoz. A nyár legjelentősebb munkáját az aratást, viszont segítette az Időjárás. Igaz, a rekkenő hőség próbára tett embert és gépet egyaránt, és korább kellett elkezdeni a munkát, de legalább gyorsan, zökkenőmentesen lehetett betakarítani a terményt. Nem kellett esőtől félteni a már levágott, vagy még lábon álló gabonát. Pest megyében Is befejeződött az aratás, s már a tárolókban a termény zöme. Nem jelenti ez azt, hogy lazíthatnak a gazdaságok. Megyeszer- te a táblákon vannak a gépek, s a forró fülkében ott ülnek kezelőik is. Jó ütemben haladnak a szalmabálázással, a tarlóhántással és a talajeiö- készítéssel. Nem egy gazdaságban megkezdték már a kukorica silózását, pedig ez rendszerint későbbi időszak feladata szokott lenni. Felvételeink a forró nyári határban készültek, s a gépek kezelőinek helytállását rögzítették. Mert ha izzadva, homlokot törölgetve is, de a munkáknak menniük kell. Hőségben sem áll meg az élet, * igazat kell adnunk annak a traktorosnak is, aki ezt mondja: meleg van, meleg, de végül is most vám annak itt az ideje. Veress Jenő képriportja Gyors javítás teenet közben, a vontató üres pótkocsival vár Kösd határában szalmabálázás közben egy eltört csapágy kényszerpihenőt „rendelt el*’. Kiskunlacházán az utolsó gabonaszáültmányokat veszik át Eszperantó világkongresszus hazánkban Nyelvi kapocs a népek között A személyes élményként i6 átélhető nemzetköziség sajátos felemelő eseménye kezdődik: az eszperantó világmozgalom képviselőinek nálunk rendezendő nagy találkozója. Ezt a különleges élményt sok más nemzetközi rendezvényünk és összejöveteli alkalmunk is élteti, újítja. Mindezt azok képesek igazán érzékelni, értékelni. akik részesei lehetnek különféle eszperantó nyelvű baráti, szakmai és társadalmi kapcsolatoknak, akik sokféle anyanyelvű emberrel a teljes nyelvi egyenjogúság jegyében levelezhetnek, társaloghatnak, tanácskozhatnak és bármilyen témájú vitától a komoly eszme- és tapasztalatcseréig módjuk van véleményük, gondolataik közvetlen és kötetlen kifejezésére. Ám ezt az élményt — sajnos — a lehetségesnél még jóval kevesebben élhetik át. Valamennyi ország népére egyébként az jellemző, hogy túlnyomó többségük semmilyen idegen nyelvet sem beszél: a kisebbsége pedig csak rosszul, vagy átlagosan. És aki közülük külföldön jár, vagy hazájában külhoniakkal kerül össze — gyakran kényszerül elszenvedni a dadogás, a méltó emberi párbeszédhez hiányzó szó és gondolatközlési tehetetlenség kínját. Igaz, mindez a bármely idegen nyelvet jól beszélők vékony rétegét is sújtja, ha olyan másnyelvűekkel akadnak ösz- sze, akikkel ugyancsak nem tudnak szót érteni. Nos, az ilyen kommunikációs áramkör gyakori hiányának részesei némi fantáziával már elképzelhetik az észperan- tisták előbb említett személyes élményeinek legalább egy részét Ennek sajátos varázsa van még azok számára is, akiknek a nemzetközi nyelvű levelezés, olvasás, társalgás, tárgyalás már hétköznapian természetes. Abban, hogy hazánk Immár harmadszor és a felszabadulás óta már másodszor rendezheti meg nemzetközi nyelv terjesztéséért küzdők világkongresz- szusát — komoly szerepe van annak, hogy mi magyarok, a nekünk nagyon szép, de elszigetelt nemzeti nyelvünk gazdáiként mindig fokozottan érzékeltük a világ soknyelvűségének nehézségeit. Ezért nálunk az eszperantómozgalomnak is hamar értékes bázisai alakultak ki, különösen a munkásság és a haladó értelmiség soraiban. Annál is inkább, mert a munkásmozgalom internacionalizmusa világszerte ösztönző hatással volt és van az eszperantómozgalom létére és fejlődésére. . Ennek hatása is, hogy az elmúlt évtizedekben hazánk eszperantómozgalma a szakszervezetek közvetlen védnökségével, anyagi és erkölcsi támogatásával alakíthatta ki megújult tevékenységét. Mozgalmunk felszabadulás utáni fejlődése döntően ennek a szak- szervezeti patronálásnak köszönhető. Az így elért eredményeink is szerepet játszottak abban, hogy a világszövetség, az idei kongresszus színhelyéül hazánkat választotta. Erd6l1I8S hát mozgalmi eredményeinket akárcsak vázlatosan is áttekinteni. Fejlődésünk nek a nem eszperantisták számára is legláthatóbb megnyilvánulása szövetségünknek a Világ és Nyelv című folyóirata. Énnek különleges jelentősége az, hogy tíz évvel ezelőtt' létrejöttéig csak a külföldi mozgalomban is jól ismert és kedvelt eszperantó nyelvű Hungary Vivo című folyóiratunkból és egy szerény tartalmú, külsejű, kétnyelvű közlönyből állt a sajtónk. A Világ és Nyelv viszont, mint utcai árusításban is kapható és növekvő színvonalú folyóirat lehetővé tette számunkra, hogy a nyelvi problémák iránt érdeklődő, de az eszperantóról még tájékozatlan, tehát e nyelvet nem ismerő réteghez is szóló sajtónk legyen. E célunk megközelítését tanúsítja lapunk tavalyi felmérése, amely szerint olvasóink 60 százaléka nem eszperantista. Folyóiratunk ugyanis új módon, a világ soknyelvűségének kérdéseivel összefüggésben foglalkozik a nemzetközi nyelvvel, megvilágítva gyakorlati alkalmazásának már létező és újonnan szélesedő területeit, továbbá a nemzetközi mozgalom fejlődésének tényeit. Ez a mi magyar nyelvű lapunk már több külföldi eszperantó szövetség érdeklődését is felkeltette, mert felismerték annak szükségességét, hogy a nemzetközi nyelvről szóló tájékoztatást nemzeti nyelvű ismeretterjesztéssel is jobbítani, szélesíteni kell. Szövetségünk eredményei közé tartozik tagságunk és az eszperantóul tanuló iskolások és felnőttek létszámának növekedése; a magyar szépirodalom eszperantó nyelvű műfordításainak gyarapodása és kiadása. A Magyar Eszperantó Szövetségnek jól alakult az együttműködése szerződések alapján a KISZ-szel, a HNF- fel, a magyar békemozgalommal stb. A magyar szövetkezeti mozgalomban is létrejött már jó néhány szervezett bázisunk. Több tudományos és más szakterületen kezdeményezői voltunk és vagyunk a nemzetközi nyelv munkanyelvként való alkalmazásának — konferenciákon és publikációkban egyaránt. A magyar belkereskedelmi miniszter kezdeményezésére az Idegenforgalmi Világszervezet 1980-as manilai konferenciája ösztönző ajánlást fogadott el az eszperantónak a nemzetközi turisztikában is szélesítendő hasznosítására. A nemzetközi eszperantó színházi élet fejlesztésében kezdeményezőek a magyar eszperantisták. Még sorolhatnánk az eredményeinket — bár a feladatainkat, terveinket, gondjainkat még bővebben. Amit azonban eddig elértünk, biztosíték arra, hogy képesek leszünk a továbblépésre, tevékenységünk és a nemzetközi nyelv oktatásának, eszmei hatósugarának további szélesítésére — egyúttal nehézségeink szűkítésére. E törekvéseinkben változatlanul számíthatunk a magyar szakszervezetek folyamatos segítségére: továbbá a világkongresszus védnöki testületében helyet foglaló tekintélyes közéleti személyiségek és az általuk képviselt jelentős szervezetek, intézmények, kongresszusunk utáni támogatására is. Jól érzékeltették ezt a védnökök e folyóiratunk idei számaiban közölt interjúi, pozitív megnyilatkozásai. Azt ÍS reméljük, hogy hazai szövetségünk — nemzetközi mozgalmunknak is tovább erősödő bázisa lesz. Ennek szándékában sok sikert kívánunk világozgalmunk gazdag programú kongresszusához. Tanácskozásaink és elhatározásaink váljanak közös humanista, internacionalista ügyünk új sikereinek érlelőivé és járuljanak hozzá népeink békés együttműködésének erősítéséhez is. DR. BARÁTH ENDRE, a MESZ főtitkára Beat a lilikében 10—IS fokkal magasabb a bőmérséklet tóton már a kukoricát silózzák, betekkel a megszokott idő előtt SALUTON C sak az tudja igazán, aki részese volt már: milyen íantásztikus, semmivel össze nem hasonlítható él- . meny együtt ülni több nemzet fiaival, s minden nyelvi akadály nélkül csevegni, politizálná, tréfálkozni. öt éve, hogy Bulgáriában egy teljes hétig élhettem ezt a felfokozott életet, s öt éve, hogy az eszperantó nyelv tántoríthatatlan híve lettem. Feledhetetlen epizód: gom- bostűnyi hely sincs a Hotel Nigra Maro egyik szobájában, bolgár barátom, Iván és egy ismeretlen dán hölgy között ülök, kortyolgatok, beszélgetek. Igencsak módjával kortyolgatok, hiszen — mi tagadás — jó lenne a skót whisky, az orosz pezsgő, az olasz fehér, a francia vörös bor mellett megkóstolni a lengyel vodkát is. Orosz barátaink hívtak meg erre az estére, melyen előbb Gian- franco, a popzenész énekel, majd Kuno, a japán bábművész mesél tegnapi előadásáról, Eva, a flamand vegetáriánus igyekszik egészségesebb életre bírná minket (érdekes, a francia Jean-Paul mellett ül), s a dán hölgy meséli el, hogy édesapja német, anyja spanyol, férje norvég, de most Dániában élnek. Neki és gyermekének már anyanyelve az eszperantó. összeszámoltam: a szobában pontosan tizennégy anyanyelv gyermekei találkoztak. Európából, Ázsiából, Amerikából, Afrikából. Természetesén gyakran került szóba Zamenhof, a lengyel szemorvos neve, s elképzelései arról a világról, amelyben már senkinek nem kell mutogatni, értetlenkedni. A svéd anyanyelvű cipész nyugodtan kérhet útbaigazítást Tokióban, a szudáni tudós érdeklődhet az öntözés felől — mondjuk Kecskeméten. A lengyel zseni, Zamenhof nem csupán egy könnyen megtanulható és mégis irodalmi, tudományos szintű kifejezésre alkalmas nyelvet adott a világnak. Doktoro Esperanto (magyarul: Reménykedő doktor) néven írt első könyvének belső borítóján — teljesen szokatlan módon — valami olyasmi áll: a könyv tartalma mindenkié, bárki, bárhol és bármikor lemásolhatja, lefordíthatja, terjesztheti. Vagyis: nem a piedesztál, nem a szerzői jogdíj érdekli őt, hanem következetesen és csakis a nemzetek közötti szóértés és béke. Tettével példát mutatott, olyan példát, amely nukleáris fegyverektől, rakétáktól, harckocsiktól és háborúskodástól terhes korunkban egyre inkább követendő. Az információözön feldolgozhatósága, a tudományos kapcsolatok bővülése, a turisztika, a személyes barátság mind fontos, de csak második eredménye lehet ennek a világnyelvnek a legfőbb cé'hoz képest. Ami pedig nem más, mint a világbéke. H azánkban immár harmadszor találkoznak a történelmi távlatban fiatalnak mondható világnyelv, az eszperantó hívei. A csaknem hatvan országból érkező ötezer vendég a földkerekség ama harmincmillió eszpe- rantistáját képviseli, akik nemcsak hisznek, de aktívan tesznek a nemzetek közeledése érdekében. A vendégek közül sokan ellátogatnak Pest megyébe is. Üdvözöljük hát méltóképpen őket: saluton. Kolossá Tamás