Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-29 / 178. szám

Megosztott gondok A művészet és a pénz A kérdés a lehető leg- váratianabbul ért. A kérdve kifejtett igen hatá­rozott állítás, amit ugyan­olyan hangnemű rövid magyarázat követett. A de­rékhadhoz tartozó férfi lé­nyegében összefoglalta, amit a tárgyikörben az el­múlt heteikben, hónapok­ban hallottam. Amiért csak most próbálok egy kis esz­mefuttatást írni róla, annak nem az illető szellemi fog­lalkozása a magyarázata, bár nyom valamit a latban, korábban ugyanis inkább kétkeziek hozták szóba, akikről előítéletesen azt hihetnénk, kevesebbet tö­rődnek a művészettel. Hogy miért, most, annak nincs különösebb indoka, legfel­jebb az, hogy közeledik az Agrártudományi Egyetemen Amerigo Tot alkotásának, A mag apoteozisának ava­tási ideje. Aki hozzájut az egyetemi laphoz, még tavasszal ol­vashatott arról, miféle mendemondák keringtek a hatalmas (ezúttal a mére­tekről van szó) mű elhelye­zésével, felállításával kap­csolatosan, nem kevésbé a költségekről. Elégedjünk meg az utóbbiak közlésé­vel: a dombormű teljes költsége 19 millió forint, amiből a művész tisztelet- díja 2 millió négyszázezer forint. Tehát nem 40—50, nem 400—500 millió. Izgalmasabb az a kérdés, amit az említett férfi is fe­szegetett. vajon mai nehéz helyzetünkben szabad-e milliókat költeni szobrokra, filmekre, más művészeti alkotásokra. Milyen jól jönnének ezek a milliók, vagy csak egy töredékük is azoknak, akik szerényen élnek, kis keresetből, szű­kös nyugdíjból. Avagy olyanoknak, akik több, esetleg sok gyereket nevel­nek. Talán ott kezdhetjük, hogy eddigelé nem akadt olyan kor, amelyben ne ta­lálhattunk volna olyano­kat, akiknek ne jött volna jól egy kis pótlás. Olyan gazdasáigl helyzet sem volt még, amelyben ne találtunk volna helyet akár sok mil­liónak is. A múltba nézést egészen a művészetek meg­jelenésének hajnaláig ki­terjeszthetjük. Ha visszate­kintünk, azt látjuk, mióta az embernek igénye van művészetre, irodalomra, színházra, cirkuszra, kép­zőművészetre, később film­re, azóta ezekre mindig költ valamennyit, bármi­lyen nehéz idők járnak, akármilyen zord a gazda­sási helyzet. Foivtatni tán úgy lehet­ne, hogy a művészet, az alkotás nehezen foríntosít- hatő, még ha tudjuk is, va­lamennyinek megvan a pénzértéke. Az igatón ha­tásos .mű azonban, kerül­jön akár csillagászati ösz- szegekbe, mégis felmérhe­tetlen értékű. Vegyünk egy példát az irodalomból. Hány millióan olvasták el eddig a földikerekségen a Háború és béke című re­gényt. Hány millióan fog­ják még ezután? Aki ol­vassa. annak felejthetetlen perceket, órákat szerez a könyv. Hány millió óra ez? Forintosíthatók ezek a mil­lió percek, órák? Atszámíthatók-e azok a százezer és millió percek, amennyit ugyancsak száz­ezrek, milliók gyönyörköd­tek valamely nagyszerű épület, katedmális, csodála­tos festmény, szobor előtt. Pedig a századokkal ko­rábban épült templomok, paloták, festett képek, fa­ragott szobrok is sokba ke­rültek, s ugyanúgy sokan éltek szerényen, sőt szegé­nyen. nyomorogva. A művészeti alkotás, ér­ték a maga teljességében sohasem váltható pénzre, de nagyon sok szállal kö­tődik a társadalmi környe­zethez, a gazdasághoz is. Sokféleképpen bizonyíthat­nánk ezt. Gondoljunk csak arra. hogy milyen jó volna, ha sokkal több műemlé­künk volna, sokkal több világhírű festményünk, szobrunk, mennyivel több idegen látogató jönne hoz­zánk, némi valutát hagyva bankjainkban. Az előbb a múltba néz­tünk, most vessük tekinte­tünket a jövőbe. Amerigo Tot domborművé 19 mil­lió forint. Az egyetem aulá­jában látható művet há­nyán nézik majd meg aa elkövetkező évtizedekben, századokban? A jövőből visszatekintve nevetségesen csekély összeg ez a 19 mil­lió. Egészen földhözragad­tan szemlélve ds. Évtizedek alatt sok-sok külföldi jön majd Gödöllőre, részben vagy teljesen Amerigo Tó­tért. A mag apoteózisáért. Dollárt, márkát, fontot, frankot, és 'ki tudja milyen valutát hagyva bankjaink­ban. B efejezésül emelkedjünk fel egy kicsit az anya­giaktól, de nem elszakadva tőlük. Arról volt szó a be­vezetőben, nehéz helyzet­ben jobban meg kell fon­tolni minden fillér helyét. Szerintünk kedvező körül­mények között is ezt kell tennünk, ám ne kötözköd- jünik. Fontoljuk meg min­den forint helyét, a művé­szeti életben is. Ott is a legjobbat támogassuk, mert az értünk van, rólunk szól, a mi korszakunkról közöl semmi más által nem kö­zölhetőt. Azoknak, akik utánunk jönnek, s az álta­lunk megalapozott szintről szeretnének tovább emel­kedni. Kör Pál LL0I inán k PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1983. JÚLIUS 29., PÉNTEK Panaszok, bejelentések A fele helyben elintézhető Hétéves a közérdekű beje­lentésekről, javaslatokról pa­naszokról készült törvény, amelynek értelmét, hasznát gyakorlati érvényesülését az­óta számos szerv és fórum vizsgálta. Itt, ezen a vidéken is. A járási hivatal kiemelt feladata a jelentések sorsát figyelemmel kísérni, időnkint célvizsgálatokat végeznek, megtudakolandó, mi a hely­zet a községekben. Hogyan intézik a bejelenté­seket, idejében és megfelelően válaszolnak-e a kérdésekre, panaszokra, érdemben intéz­kednek-e. S ha saját hatáskö­rükben nem találnak megol­dást vagy rájuk sem tartozik, kellő gyorsasággal továbbít­ják-e az illetékes szervekhez a bejelentést. Legutóbb a já­rás első számú politikai testü­leté, a párt-végrehajtóbizott­ság is részletesen áttekintette a kérdést. Sok ötlet A közérdekű bejelentések mennyiségén sokáig el lehet gondalkozmi, egybevetve az is­mert kívánságokkal, igények­kel, ez esetben feltehetően oda lyukadunk ki, hogy több az óhaj, mint amennyit megfo­galmaznak, eljuttatnak a ta­nácshoz. Még inkább így érez­hetjük, ha a naponta hallható sok száz véleményben megfo­galmazott igényt hasonlítjuk össze a bejelentésekkel. A minap véletlenül talál­koztam az egyik községben a nyugdíjasklub vezetőjével. Be­szélgettünk egy órácskát. Min­denféléről, sorsának alakulá­sáról, a község, neki szülőhe­lye, változásáról, egykori és mai vezetőiről, a lakókról, ar­ról, hogy mi sikerült jól, mit kellett volna másképp csinál­ni. A beszélgetésben annyi öt­let hangzott el, kérés is, pa­nasz is. hogy abból egy köz­ségi tanácsi ügyintéző fél évig szemelgethetne. Ezek persze a nyugdíjas- klub vezetőjének jóvoltából nemigen jutnak el hivatalos formában a tanácshoz, mint közérdekű bejelentések, illet­ve csak egy-kettő, amelyeket elmond a falugyűlésen, eset­leg a klubban, ha megtiszteli őket a tanácselnök. Eljuthat­nak persze mások által is, hi­szen ezeket a gondokat nem csupán ez az ember érzi, ha­nem sokan az ott lakók közül. Realistán Tavaly a járás községedben a közérdekű bejelentések szá­ma nem érte el a kétszázat. Tegyük mellé a másik számot, a járásban 105—107 ezer em­ber él, dolgozik. A legnagyobb arányban a kommunális ellá­tás került terítékre, az egész­ségügyi, a bölcsődei, óvodai, iskolai, művelődési helyzet. Mindenki sejtheti, hogy utá­na a kereskedelem, a szolgál­tatás, az utak, a járdák, a köz­lekedés következik. Mi más is következhetne? Az ismétlődő témák a közsé­gekben élők realizmusát is jelzik. Semmi rendkívülit nem kémek, csak azt, hogy száraz lábbal kelhessenek át az úton. kaphassanak az üzle­tekben elfogadható áron szép terméket, ne kelljen a legki­sebb holmiért is beutazni a városba, hangolják össze a vo­nat és a busz menetrendjét. Hogy mennyire nem rugasz­kodnak el a valóságtól, azt bi­zonyítja a tény: a bejelenté­sek felét a tanácsok saját ha­táskörükben elintézik. A bejelentések zöme nem Írásos formában kerül a ta­nácsra, hanem a tanácstagi beszámolón, a failu- vagy je­lölőgyűlésen. Könnyen lehet, hogy aki bejelent, nincs is tudatában ennek a ténynek, ő csupán véleményt mond, út- ravalót ad a jelöltnek, figyel­mébe ajánl valamit a tanács­tagnak. Máskor persze köve­tel, ha már sokadszor hívja fel ugyanarra a vezetők fi­gyelmét. Az ismétlődés nem utal okvetlenül mulasztásra, ha­nyagságra. Megeshet, hogy a nagyon jogos kérésre is nemet kell mondani, mert hiányzik hozzá a pénzmag. Anélkül pe­dig nincs járdalap, osztályte­rem, buszváró. Ilyenkor is az a legjobb, ha erről tájékoztat­ják a bejelentőt, felszólalót, aki ennek általában nem örül, de tudomásul- vesd, főleg, ha kimerítően indokolnak. Az ellenőrzéseken úgy ta­pasztalták, a helyi tanácsok Portré egy főbizalmiról Nagyszájúig helyett jó munka R ektenwald György 1963- ban kezdett el dolgozni a Ganz Árammérőgyárban. 1959 a szakszervezeti tagságának a kelte. A tmk-ban 1972-től négy évig volt műhelybizottsá­gi bérfelelős, .majd 1980-ig tit­kár. Két munkadarab köszörü­lése közben szakított egy kis időt beszélgetésünkre. — Milyen a kapcsolata a gazdasági vezetőkkel? — Igazán kiváló. Vélemé­nyem szerint ez azért van így, mert a gazdasági vezetők már a műhelybizottságok idején komolyan vették a szakszerve­zeti munkát. Kölcsönösen tá­jékoztatjuk egymást mun­kánkról és az információáram­lás is rendszeres közöttünk. A szakszervezeti tagság megkö­veteli, hogy kapcsolatunk a gazdasági vezetőkkel ne al­kalmankénti, hanem rendsze­res és jó legyen. — Hogyan segítik munkáját a párt-alapszervezetek veze­tőségi tagjai? — Látja, erről is csak a leg­jobbakat tudom elmondani, 1980-tól szakszervezeti főbizal­mi megbízatásomat pártfel­adatként végzem. Ez már ön­magában is elegendő ok mun­kám állandó segítésére a párt- szervezet részéről. Évente rendszeresen be kell számol­nom a vezetőségnek, de az sem ritka, hogy én kérem se­gítségüket egy-egy feladat megoldásához. — A tagság és a bizalmiak mennyire támogatják munká­ját? — Négy bizalmi tartozik hozzám, akiktől elvárom, hogy színvonalas, jó társadalmi munkát végezzenek. Szeren­csére ma már eljutottunk oda, hogy az embereket nem azért választják meg erre a posztra, mert nagy szájuk van, ha­nem azért, mert ténylegesen bíznak bennük. Legfontosabb szempont a jó gazdasági munkával párosuló lelkes tár­sadalmi tevékenység. Koráb­ban előfordult, hogy egy-két bizalmit visszahívtak tisztsé­géből, de erre mostanság nem volt példa. — A szakszervezeti bizott­ság és ön között milyen az együttműködés? — Kapcsolatunkat kiválónak minősítem. Azt vallom, hogy nemcsak az értekezletek alkal­mával van szükségünk a sze­mélyes találkozásra. A Ganz Árammérőgyárban a szakszer­vezeti bizottság ajtaja mindig nyitva van a szakszervezeti tisztségviselők előtt és szinte mindennap van valami elin­tézni valónk. Nagyon jó, hogy felettes szerveinktől a bizalmi testületi ülésekről közérthető, világos anyagot kapunk és időnk is van azok megtárgya­lására, elemzésére. — A szakszervezeti munká­nak melyek azok a területei, ahol véleménye szerint javí­tani kellene eddigi tevékeny­ségükön? — Az agitációs és propagan­damunkának feltétlenül javul­nia kell! Fontos, hogy haté­konyabbá tegyük a szakszer­vezeti oktatást. Jobb tanköny­vekre, előadókra és főleg aktí­vabb tagságra lenne szükség. Jobban oda kell figyelnünk a káderek kiválasztására. A szakszervezeti munkának ma­napság elég nehéz meggyőz­ni az. embereket, de csak ezt szabad tenni. A kényszerből, kellettlenül végzett munkának nincs értelme, köszöneté. — Jelenleg milyen munkát végez? — Folyik a családosok élet- és munkakörülményeinek fel­mérése. Most fogjuk megláto­gatni nyugdíjasainkat és a kommunista szombaton be­folyt pénzt visszük ki részük­re. Jó alkalom lesz ez arra is, hogy ismerkedjünk volt kollé­gáink életével. Nemrégen fe­jeztük be a vállalati üdülő­jegyek szétosztását. Balatonal­mádi üdülőnkbe kétszer any- nyian jelentkeztek, mint amennyi hely rendelkezésünk­re állt. Igyekeztünk igazságo­san elbírálni az igényeket. — Jó szakszervezeti munká­jáért és gazdasági tevékeny­ségéért többször kapott elis- meréstl — Munkámat jutalmazták már SZOT-oklevéllel és idén május elsején vehettem át a SZOT-aranyjelvény kitünte­tést. Kétszeres kiváló dolgozó vagyok és többször kaptam igazgatói dicséretet. Rektenwald György legin­kább arra büszke, hogy vá­lasztói bíznak benne. Ennek nagyobb hajtóereje van szá­mára minden kitüntetésnél, jutalomnál. A növekvő köve telményeknek igyekszik meg­felelni. Jelenleg a marxista- leninista egyetem második év­folyamát végzi, Sződi Sándor gondot fordítanak arra, hogy a megnyugtató válaszok - kellő időben jussanak el a bejelen­tőhöz. Rendszeresen tájékoz­tatják ezekről a tanácstago­kat is, sőt nem szokatlan, hogy maguk is részt vesznek a kérés, javaslat indokoltságá­nak, megvalósíthatóságának vizsgálatában. Azt viszont helyteleníti a járási hivatal, hogy az utó- vizsgálat gyakran elmarad. Az ilyesmi nem erősíti, sokkal inkább gyengíti az állampol­gári bizalmat, hogy ezt a hi­vatalos ízű megfogalmazást használjuk mi is. A pontos tá­jékoztatással elejét vehetik az indokolatlan ismétlésinek. Ha például valami az adott idő­ben nem oldható meg, de er­ről nem értesítenek minden érdekeltet, újabb bejelentés jöhet, újabb iktatás, ügyinté­zés, ellenőrzés. Pedig az ap­parátusok nem nagyok, nincs fölös erejük és idejűik. Mondják ei A vizsgálódások során azt is megállapították, ma sokkal több a valóban közérdekű felszólalás, a múltban túlsúly­ban voltak a magánpanaszok. Nem szabad azonban megfe­ledkezni] arról, hogy gyakran eléggé összefonódik magán- és közérdek. Előfordulhat, hogy az első pillantásra ma­gánügy mégsem az, mert egy utca, egy tér, egy település- rész ügye. Vagyis bátorítani kell mindenkit, mondja el vé­leményét, hisz sosem lehet tudni, mi sül ki belőle, ami sokaknak jó. K. P. Kerepestarcsa Együttműködés Folyamatosan figyelemmel kísérik a kerepestarcsai Szi- lasmenti Termelőszövetkezet­ben a székhely község és a közös gazdaság területéhez tartozó többi település dolgo­zóinak életkörülményeit, a községfejlesztési feladatokat is. Az együttműködés ered­ményessé tétele végett állandó kapcsolatot tartanak a községi tanácsokkal. Az elmúlt ősztől például a csömöri általános iskola bővítését segíti a szö­vetkezet. A nap programja Veresegyház, művelődési központ: Péntek esti randevú. Nosz­talgiapresszó és éjszakai mozi szabadtéren, 19 órától. Iklad, Ipari Műszergyárs Szocialista brigádklub. Aszód, helyőrségi művelődé­si központ: Ultiverseny. sésbUgyelet Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mo­gyoródon, Nagytarcsán, Pécs­ien, Szadán, Veresegyházon, Vácegresen július 30-án, szom­baton 8 órától augusztus 1-én, hétfőn 8 óráig dr. Mohai Imre, Veresegyház, Bánóczi u. 2. Aszódon, Bagón, DánybanJ Domonyban, Galgahévizen, Galgamácsán, Hévizgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Váckisújfalun, Vácszemt- lászlón, Versegen, Zsámbokon július 30-án, szombaton 8 órá­tól augusztus 1-én, hétfőn 8 óráig: dr. Hamar György, Val- kó, Szabadság u. 63. Az ügyeleti napokon végzen­dő exportszállításoknál dr. Mo­hai Imre vehető igénybe. Mozi :r Jézus Krisztus szupersztár. Színes amerikai filmmusical. Kiemelt helyáron, 4, 6 és 8 órakor. Labdarúgás Mérlegen a GSC-serdiilők Több játékost adtak a válogatottba Tíz pontból álló követel­ménylistát állítottak össze a múlt nyáron a GSC serdülő labdarúgóinak. Mindenekelőtt érmes helyezést vártaik a gye­rekektől, annál is inkább, mert a korábbi évben elsők voltak csoportjukban. Szerepelt a tervben az iskolákkal fennálló kapcsolatok bővítése, a tehet­ségkutató akcióba való bekap­csolódás, a kiöregedett játé­kosok felkészítése az ifjúsági gárdába. Az edző, Tamás József, az elnökségnek készített beszá­molójában pontról pontra adott értékelést a terv meg­valósulásáról. A csapat lema­radt a dobogóról, az ötödik he­lyen végzett. Az edző szerim ennek az a fő oka, hogy augusztusban még nem lehel teljes értékű munkát végezm a gyerekekkel, mivel a nyár: elfoglaltságok elvonják őket a focitól. Vagyis nem volt 1ó a felkészülés. (Vaion más serdü lök nem ugyanígy vannak a nyárral ?) A második pont előírását teljesítették. Zökkenőmentes volt a kiöregedett játékosok átirányítása az ifikhez. Ez lé­nyeges változás, hiszen a ko­rábbi években nem szívesen lettek ifjúsági játékosok a ser dűlők Négyen öregedtek ki ketten az Újpesti Dózsábr mentek, ketten a gödöllői szi nekben játszottak rendszere sen. Ugyanez a négy játékos ka not* meghívást a járási serdü ők válogatottjába Egyikük a megyeiben is játszott. Újabb ‘eljesftett pont. Jő a kapcsolatuk az isko­lákkal. A szülőkkel már nem ilyen zavartalan. A félévet tó­ró értekezleten nyolc szülő je­lent1 meg, a vasárnapi mérkő­zéseket azonban csak ketten- hárman nézik meg. A mérkő­zésekkel és az edzéssel kap­csolatos követelményeket min­den bajnoki év kezdetén az edző levélben küldi meg a szülőknek. A további pontok szakmai jellegűek: edzésmódszerek, csapatépítés, technikai képzés, felmérés. A differenciált fog­lalkozásra főleg az alapozás­nál nyílt lehetőség. A váloga­tottjelöltekkel, az ügyesebb ki­csikkel folytak ezek a többé- kevésbé rendszeres foglalko­zások. A bajnokságban állan­dóan szeren Ifiknek külön tak­tikai és technikai edzést tartot­tak majd a iátékosértekezle- teken megbeszélték a követke­ző forduló feladatait. Azért csak többé-kevésbé rendszeresen, mert a pálva, az dő és a labda megszabta a kereteket. Voltaképpen a fel­szerelés hiányosságai miatt nem tudtak többet foglalkoz­ni a technikai képzéssel. Ke­vés a lahda, kevés a cipő. Még olyan is előfordult, hogy i felnfittcsaoat tagja a serdü- 'fitfil kérte el a cipőt. Mint ahogyan lenni szokott, ennek a tervnek is vannak teljesített és megvalósulatlan pontjai. Többnyire ott nem sikerüli maradéktalanul elér­ni a célt. hol kevésnek bizo­nyult a fogékony gyerek és a lelkiismeretes edző, több idő, löbb felszerelés, több labda és pálya kellett volna. SSN »133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom