Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-03 / 156. szám
1983. JŰLIUS 3., VASÁRNAP Szigetújfalu, ártéri erdő Faóriások helyett csemeték? 8 Izgatott hangú fiataiem- jí bér telefonált szerkesztősé- Rgünkbe: — Vágják a szi- ^getújfalui erdőt! Az évszá- i zados fák közül több már a földön hever, ez pedig vé- íjdett terület. Az emberek t felháborodva nézik a munis kát: a favágást. Reinholtz Tibor, a községi KISZ-szervezet huszonnégy éves titkára volt a bejelentő. Másfél óra múlva a Duna- parti település határába érünk. Errefelé is nyári pompájában virul a természet, az utat erdősáv szegélyezi. Ügy tűnik, nem is olyan kevés erre az erdő. Persze a helybéliek a magukét szeretik a legjobban, s abban a környezetben, amelyben felnőttek, minden fa fontos lehet a számukra. Ha védett, akkor mindnyájunknak az. Vajon melyik erdőrészről szólt a segítségkérő? Ez is fontos A falu és a folyó közötti ártérben ültetett erdőben dolgoztak a fűrészgépekkel. Arra igyekszünk Reinholtz Tiborral és a tizennyolc éves Nagy Árpáddal. A legalább harmincméteres iák hűvösében felfrissülünk. —- Ez a legkedvesebb pihenőhelyünk — mondják. — A tisztáson labdarúgópályát alakítottunk ki, de úgy, hogy egyetlen fához sem nyúltunk. Oldalain kicsi töltést emeltünk, hogy télen jeget hízlal- hassunk a pályán, s korcsolyázzunk. Az erdőben többen sétálnak, a környék szívéhez egy kis kertes bisztróhoz, tártanak ott beszélik meg délutánonként a napot egy üdítő vagy egy sör mellett a szigetújfalu- iak. Az egyik asztalnál motoros rokkantkocsijában ülve Ffigl Bála tanácstitkár beszélget. Tőle is érdeklődünk, mit tud. — Ezt az erdőt a negyvenes években, a háború után ültettük. Nem ez a védett terület, azt az út túlsó oldalán láthatják. Ott nem vágtak ki semmit sem. De nekünk ez is fontos, szeretünk ide járni. Az erdő a szigetcsépi Lenin Termelőszövetkezeté, amelyik csatlakozott az ácsai Vörös Október Tsz erdészeti gazdaszetvédelmi felügyelő. Felhív- * vtt tűk figyelmét a bejelentésre, | s ő megvizsgálta az esetet. — A kérdéses erdőrész az üzemi térképeken és a tízéves ütemtervben gazdasági célú telepítésként szerepel. Nem üdülőerdő, nem sétálóerdő. Noha ártéren fekszik, giég- sem árvízi véderdő. így semmi kifogás nem emelhető a kitermelés ellen. — A lakók szerint tervsze- rűtlenül vágják ki ezeket a fákat. — Rosszul tudják. Nem is a gazdasági társulás döntött a munkától. A szigetcsépi termelőszövetkezet 1982 augusztus 18-án terjesztette elő fakivágási tervét a Budapesti Erdőfelijgyelőséghez, s az 1982. november 24-én jóváhagyta! Az erdőgazdálkodók számára kötelező útmutatás a tízéves erdészeti üzemterv. A szigetcsépi 1977-től 1986-ig határozza meg a tennivalókat. A vitatott erdőterület 19,4 hektár, abból idén két hektár körülbelül kétszázszor százharminc méternyi rész fáit vágják ki. L«h*‘. h0«J . , ___, , ezek a nyárfák, de mi közöttük A számítások szerint 260 köb- nőttük fel, szeretjük — mondja méter fa termett. Igen kevés, Reinholtz Tibor és Nagy Árpád Ez a fészek már üres. Lakúi elmenekültek, vagy netán elpusztultak, amikor dőlt a fa? a várható mennyiség harmada. Hatvan százaléka nemes, a többi hazai nyár. — Ezek a fák a legjobb erőben vannak? — Éppen ezért, biológiai felődésüknek ebben a szakaszában gazdaságos kivágni Őket. A nyárfák ugyanis gyorsan növekednek (ezért Mi a szigetújfalui eset tanulsága? Nem várható el, hogy minden erdészeti műveletről tájékoztassák a környék lakóit, hiszen az képtelenség, gondoljunk csak a hegyvidékekre. Ám bizonyos esetekben szükséges a tájékoztatás és a mostani példa ilyen. Sok félreértést elkerülhettek volna, ha idejekorán értesítik az érintetteket: a szigetújfaluia- kat. Balázs Gusztáv Tanácsadás, kényszertáppénz A kismamaság ellentmondásai i Ügy tartja a mondás: anyának lenni a legszebb hivatás. Méginkább irigylésre méltók azok a hónapok, amikor a nők napról-napra domborodó pocakkal várják az új kis emberke érkezését. Csakhogy hiába hordjuk génjeinkben azokat az „ismereteket”, amelyek nélkül nem anya a nő, mégis igaz, az anyaságot igenis tanulni kell és lehet. Azért is mert a szülés ténye még lelki, társadalmi értelemben sem tesz senkit anyává. Ahhoz más kell. .„ Érzés, felelősség, kötelességtudat. S nemcsak akkor, amikor már világrajött a várva-várt gyermek, hanem a terhesség hónapjai alatt is. Az alábbiakban arra derül fény, hogy korántsem olyan egyértelműen rózsás kismamának lenni, olykor objektiv, máskor nagyon is egyéni problémák okán. Csak a pecsét fontos Panaszkodik a Rókus kórház szülészetén az ügyeletes orvos: a terhes nők nem veszik eléggé komolyan állapotukat, nem ismerik eléggé, mi játszódik le szervezetükben ezekben a hónapokban. Épp azok, akiknek legnagyobb szükségük volna rá, csak im- mel-ámmal, a pecsét kedvéért járnak el a terhes tanácsadásra. A pecsét pedig azért kell, mert csak így kaphatják meg a szülési segélyt, s ha a józan ész. saját és a megszületendő gyermek egészsége nem Is, a pénz már motiváló erő. Túlzottan borúlátó lenne a szakember? Aligha. Elnézem a várandósán is vidáman cigarettázó, söröző, ki tudja hányadik kávéjukat kavarga- tó kismamákat, s nem nehéz mindehhez hozzátenni a koraszülésekről, a csecsemőhalan. dóságról szóló magas statisztikákat, hogy igazat adjunk az aggódóknak: az erőfeszítések ellenére sincs minden rendjén a kismamák körül. A forma — a terheseknek való tanácsadás — adott ahhoz, hogy gyakorlatilag e kilenc hónap alatt az egészségügy szeme előtt legyenek a leendő anyukák. No, de a tartalom? „ A dabasi járási rendelőintézetben dr. Szekeres Sándor nőgyógyász seregnyi ellentmondásra vet fényt. — Gyál nagyközség kivételével a járás 60 ezer lakosára jutó terhesek gondja a miénk. A nagy többség bejár a rendelésekre, tanácsadásra, de jómagam is gyakran látom el a kiszállások alkalmával a rászoruló kismamákat. Bizony, mi is időgondokkal küzdünk. Egy-egy betegre 7-8 perc jut; ennyi idő alatt nem nagyon lehet például a felvilágosításban sok-sok év lemaradását behozni. Nincs idő, Nagy Árpád: — Még a pályánk Is görbe lett, de egyetlen fához sem nyúltunk A szerző felvételei sági társulásához. Annak munkásai vágják a fákat. Miért a legnagyobb fákat ítélték halálra és miért itt? Nem tudunk semmit a terület jövőjéről, csak azt tudjuk, hogy kopár vidék lesz a mi kis paradicsomunkból... A bejelentés legriasztóbb része tehát szerencsére nem bizonyult igaznak, az erdő nem természetvédelmi terület. Ám úgy tűnik, ezek a fák többet érnek állva, mint kivágva. A helybeliek úgy hallották, hogy kilométereket vágnak ki a sziget déli csücskéig húzódó erdőből. Mi lesz — kérdezték egymástól —, ha télen ne adj isten, árvíz fenyeget, s a jég akadálytalanul rombolhatja a gátat? Most éri meg A Pest megyei Tanács ternészetvédelmi, fa- és vadgaz- lálkodási csoportjának munkatársa Pávó Árpád termétarthatta a hatalmas példányokat százéveseknek a fiatal Reinholtz Tibor), de a negyvenedik életévük után már nem sokáig egészségesek, gyorsan tönkremennek. Ha gazdasági célú az erdő, akkor most éri meg kivágni! Természetesen a vágást telepítés követi, hiszen ezt az erdőtörvény is előírja. — Mit tehetnek a szigetúj- faluiak, ha nem akarnak néhány év múlva faóriások helyett csemeték között sétálni? Elvárták volna — Kérhetik az üzemtervet jóváhagyó hivatalt, a Budapesti Erdőfelügyelőséget, hogy minősítsék át kedvenc pihenőhelyüket jóléti erdőnek. Annak semmi akadálya. Igaz, a nyárfák úgy sem élnek tovább, ha már legálisan is a pihenést szolgálják, viszont ez esetben csak akkor vágják ki, ha állva hagyva veszélyesek. VASÁRNAPI GONDOLATOK Vox Humana K ivédhetetlen, hogy az embernek olykor aggodalmai legyenek. Történt legutóbb, hogy valaki nemrégen családjával együtt külföldre ment. Először kisgyerekkel vagy ezer kilométerrel távolra az otthontól. Természetes, hogy nőtt a szülők aggodalma — kisunoka, meny, fiú a kis Fiatban, s ráadásul, aki vezet, nem is gyakorlott sofőr. Szó ami szó, alig várták a megbeszélt időpontot, hogy telefonáljanak az adott címre; megérkeztek-e szerencsésen? Budapest késedelem nélkül vette a nemzetközi számot. A fogadónál azonban torlódás volt. Kínosan teltek a percek, s a telefonkezelő kisasszony valamit bérezhetett az aggódó hangból, s valami rendkívüli történt. Rendkívüli, ami inkább természetes. Nem rázta le magáról a sürgetőt, nem vette szándékos zaklatásnak, nem maradt kedvetlen az esti hőségben, nem testálta rá az ügyfélre bosszúságát, hogy ugrott a program a beugrás miatt, mert kolléganője szabadságra ment. Nem érzett fáradtságot sem. Megértette, hogy valakinek problémája van, valaki aggódik. Pontosabban, nem is bölcselkedett, nem is mérlegelt, egyszerűen csak tette nem jogi értelemben vett kötel&segét, követte lelkiismerete parancsát. Előrevette az aggódó „számot". Végre-végre sikerült a kapcsolás, de hiába. A nemzetközi vonal néma maradt. Űjabb kísérlet, újabb kudarc. Szól a személytelen hang újra: kéri a beleegyezést, hogy közvetíthessen. Csak annyit szeretnék tudni — így az aggódó anya —, hogy szerencsésen megérkeztek-e a fiamék. Szól a hang, ez a ki tudja milyen — kócos, kék szemű, csinos vagy vörhenyes arcú külalak gazdája, ez a még lány vagy gyermekét váró fiatalasszony hangja, aki ma lekéste a buszt vagy férje hozta be Trabanttal, vagy még nem volt egyetlen randevúja sem — ki tudja, kit takar ez a hang, csak szól: szerencsésen megérkeztek. Nem történt semmi különös, csak egy kis Fiat átkelt a hágón, csak egy aggódó nagyszülő megnyugodott. Csak egy ember ember volt. Valahol valakiben megszólalt a VOX HUMANA — tisztán és egyszerűen. Losonci Miklós I hogy kismama-iskolákat szervezzünk, de azért amit lehet, a védőnői hálózaton keresztül is megtesszük. Akik rendszeresen eljárnak a tanácsadásra. s be is tartják amire kérjük őket, azoknál egyszerű a dolog, csakhogy épp ott kelne el legjobban a segítség, ahol nem kérnek belőle. És a — tudatosan vagy éppen a .nemtudás okán felelőtlen — kismamák számára persze nem mentség éppúgy, mint a komoly erőfeszítéseket tevő szakembereknek, hogy felnőtt jó néhány generáció, amely* álszemérem miatt nem kapta meg a kellő tudományos alapokon nyugvó felvilágosítást az anyaságról, a gyermek születéséről, fogantatásáról. Harc a szokások ellen Aprócska eredményekről szólhatott dr. Szekeres Sándor, amikor a meggyökeresedett szakások elleni harcról kérdeztem: — A népi bölcsességeket olykor bizony inkább hiszik, mint a tudományos alapokon nyugvó jótanácsot. Ne menj lányom a napra! Egyél kettő helyett! — és még sorolhatnám. A legtöbb gond éppen a táplálkozással, az életmóddal van. Nem ritkaság, hogy tizenöt, húsz kilót j,S, híznak a kismamák a megengedhető nyolc-tíz helyett. Sokan egyszerűen nem tudnak parancsolni maguknak, pedig a helytelen táplálkozásnak, a dohányzásnak, az alkoholfogyasztásnak igen nagy szerepe van a koraszülések növekvő arányában. És persze az életmód! Igaz, a kismamaság állapot, s nem betegség, de ahogy régi elnevezése is utal rá „másállapot”, tehát másfajta igény- bevételnek kell kitenni a szervezetet. Nem a tétlen lustálkodás a megoldás, de nem is a korábbi életmód folytatása. Az egészséges embert is megviseli az ingázás, hát még a kismamát, ha mondjuk reggel fél négytől este fél hatig van üzemben, utazik, dolgozik, bevásárol, cipekszik, tülekedik. .. Ilyenkor segíthet a család és a munkahely! S ezzel el is érkeztünk a talán legnagyobb ellentmondáshoz, a leendő anyák és a munkahelyek kapcsolatához. Nem vitás: sok helyütt figyelnek a terhesekre, külön szalagokon foglalkoztatják őket, ha az orvos kéri köny- nyebb munkakörbe helyezik I a várandós dolgozót, de még j mindig akad jó néhány üzem, ' vállalat, ahol nem tekintik teljes értékűnek a kismamát. — A tanácsadásokon őszinték a nők. Elmondják, milyen gondjuk-bajuk van akár a munkahelyen, akár a családban. Bármennyire'is úgy tűnik, érdekellentét van á termelést szorgalmazó gazdaságvezetés és az orvosi javallatra könnyebb munkát kérő kismama között, ezt kibékíthető ellentmondásnak tartom. Emberi magatartás kérdése, hogy milyen légkör veszi körül a terhest. * Talán nem véletlen az sem, hogy épp a kisüzemekre panaszkodnak többet a terhesek, a nagyüzemekben már általában megy minden a maga útján. De akkor vajon mi az oka, hogy viszonylag magas a terhesek között a hosszú ideig táppénzen lévők számat Túlzottan liberális az egészségügy megítélése, vagy túl sokat panaszkodnak az „anyukák”, visszaélnek állapotukkal? • Megtanulni, megtanítani Természetesen vannak olyanok is, akik mihelyt tudomást szereznek terhességükről, már nem is akarnak dolgozni. Szerencsére, ők vannak a kevesebben. A többség nemcsak a kereset miatt ragaszkodik ahhoz, hogy ameddig lehet, dolgozzon. — A táppénzesek között valóban nagyon sok a kismama — erősíti meg az eddigieket a dabasi tapasztalatokkal felvértezett nőgyógyász. Talán az orvos túlzott aggodalma nyilvánul meg benne, nincs jobb szó, a félelem a koraszüléstől, hiszen ismert, a csecsemőhalál 90-95 százaléka a. koraszülöttekre jut. Inkább vádoljanak túlzott 11; beralizmussal, de ha a vállalat nem helyezi a kismamát könnyebb munkakörbe, a terhesség békés kihordásához nem kínálkozik más lehetőség, hát táppénzbe vesszük. Hiszen egy terhesség során bármikor adódhat komplikáció, hát még akkor, ha a veszélyforrást növeljük is. Mit mondhatunk a tanulságok megfogalmazásaként; Talán Raj kin szállóigévé lett mondását: Valami van! De nem az igazi... Van még teendő a felvilágosításban, a tanácsadásban, a munkahelyek hozzáállásban, de ezekkel összefüggésben maguknak a kismamáknak is tudatosabban kell átélniök terhességük hónapjait, nagyobb felelősség- érzettel hordani szívük alatt a leendő életet. S nem kockáztatni mindent egy-egy kávéval, cigarettával. itallal. Nem kis feladat vár a leendő anyákra, s a társadalomra: meg kell tanulniok, s meg kell tanítani őket igazi anyává tenni. Gáspár Mária • • Üléshuzatok Személygépkocsik és IFA-teherautók ülésvédő huzatát készítik Pátyon, a Zsámbéki Medence Tsz-ben. Innen kerül ki a saját tervezésű, harmadiknak szánt ülés is a teherautókba, hozzá való huzattal. Erdősi Agnes felvétele
