Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-03 / 156. szám

'kMíÚOO 1983. JÚLIUS 3., VASÄRNAP POSTABONTÁS VÄRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF; 311 - 1446 Jól nevelni Hogyan lehet gyermeket jól nevelni? — ezen töpren­gett egy nagyon gondos édesanya, aki valóban a csa­ládjáért élt. Felnőtt, már dolgozó fia nemrég mégis a szemére vetette, hogy túl szigorú volt hozzá: folyton tanulásra ösztönözte, emiatt kevés ideje maradt a játékra, szórakozásra, s korához ké­pest túl komoly lett. Beteges lányát azonban féltette, be- cézgette, a tanulásban is el­nézőbb volt hozzá. A leány ezzel visszaélt, nem vette ko­molyán a leckét, a pályavá­lasztásnál nehézséget is okoz a gyenge tanulmányi ered­mény. A nevelésre nem lehet kész receptet adni, de a helyes életelvek segítenek a célrave­zető módszerek megválasztá­sában. Legfontosabb a szülők példája, mert gyermekkorban ez a legvonzóbb. Az állandó parancs és a kemény szigor ellenkezést vált ki mindenki­ből. A túlságos kényeztetés és az elnézés nem kedvez az akaraterő kialakulásának, amely pedig nagyon fontos a szorgalmas tanuláshoz és a munkához. A gyermekkortól a felnőtté válásig nélkülözhetet­len a szülők irányítása, mert enélkül a gyermek mások, olykor őt helytelen irányba befolyásoló társak hatása alá kerül. Ha a szülő és a gyermek kapcsolata megfelelő, mindent meg tudnak beszélni, s a fiú vagy lány igényli is a taná­csot. A szülőnek tudatában kell lennie annak, hogy ő maga is önállóságra vágyott fiatal korában, 8 ehhez gyer­mekének is joga van. A fel­nőtt már átgondoltan cselek­szik, számol tetteinek követ­kezményeivel — persze a fel­nőtt gyermeknek sem árt, ha néha kéri 6zülei tanácsát, mert a tapasztalat sokat segít a nehezebb feladatok megol­dásában. Géczy Etelka Gödöllö Kínos volt A közelmúltban Cegléden sportversenyre került sor. Er­re a versenyre külföldi ven­dégek is érkeztek, s nem unat­koztak, mert a CVSE vezetői gazdag programról gondoskod­tak. A helyi Honvéd Bem egyesületének pályáján játszot­ták le a Honvéd—Csenger fut­ballmérkőzést, amely nagyon izgalmasnak ígérkezett. Már az első néhány perc után kiderült, hogy a Honvéd csapata jobban játszik, de vagy játékvezetői hiba történt, vagy a közönség nem látta jól a pá­lyán történteket, mindenesetre nagy hangzavar támadt a né­zőtéren, s olyan durva, trágár kifejezéseket kiáltoztak, hogy a jobbérzésűek belepirultak. A szurkolók bizonyára nem tud­ták. hogy NDK-beli vendégek is ülnek a lelátón, hiszen ha ezzel tisztában vannak, talán mérséklik magukat. Természe­tesen nem fordítottam le szó­ról szóra az elhangzottakat, de a vendégek megsejtették, mi­ket kiáltoznak a nézők. Na­gyon szégyelltem magam, részben emiatt, másrészt azért, mert a nézőtér, amely szegé­nyes ugyan, de tiszta, a mér­Ha ismerős Sződligeti mozaik Nemrég a BNV-n is bemu­tatta termékeit a Dunakanyar Szolgáltató és Vegyesipari Szö­vetkezet sződligeti részlege. Az itt dolgozók speciális, egyedi termékeket gyártanak-, melyek nagyüzemi szinten gazdaságosan nem állíthatók elő. Termékeik döntő részét erősáramú berendezések: transzformátorok, áramváltók alkotják. A sződligeti részleg­nél a fő cél: jobb munkaszer­vezéssel javítani a minőséget, csökkenteni az önköltséget. Évtizedes hagyományai vannak a helyi Vöröskereszt báljának. A sikeres rendez­vény résztvevői most is jól érezték magukat, nagyszerűen szórakoztak. A bál bevételét az idős, rászoruló emberek meg­segítésére, a községi vöröske­resztes munka fejlesztésére fordítják. ★ Miért beteg a sződligeti fut­ball? Gyakran hangzik el ez a kérdés Sződligeten mostanában. A diagnózis világos: a szebb napokat látott labdarúgócsapat rövid szenvedés után visszalé­pett a járási bajnokságból, megfelelő számú és tudású fo­cista hiányában. Még van re­mény a közeli gyógyulásra, ha az illetékesek felismerik, hogy nemcsak pályákat kell építeni, de a rendszeres és folyamatos sportolást is biztosítani kell. Ha rendeznének egy kispályás labdarúgó-bajnokságot, ezen 150—200 fiatal is indulhatna; közülük könnyen ki lehetne választani azt a 30 legtehetsé­gesebb játékost, aki Sződlige- tet képviselné. ★ A sződligeti utazók klubja legutóbb Pécsre és környékére szervezett kirándulást. A részt­vevők megismerkedtek a du­nántúli város nevezetességei­vel, és felkeresték a siklósi vá­rat, valamint a harkányi für­dőt is. ★ Sződligeten és a környékbeli községek ifjúsági klubjaiban gyakori és szívesen látott ven­dégek a sződligeti KlSZ-isko- la Kontaktus együttesének tagjai. A két éve alakult együttes a countryzene tolmá- c^olójaként sok barátot szer­zett ennek a műfajnak. Bár a Ki mit tud?-on nem jutottak el a tv képernyőjéig, de az biz­tos. hogy játékukkal még sok örömöt szereznek hallgatósá­guk egyre gyarapodó táborá­nak. Szabó Sándor Sződliget Június 9-én bementem a szentendrei, Péter-Pál utcai férfifodrászüzletbe, hogy meg- nyiratkozzam. Sajnos, csak­nem kétórai várakozás után úgy kellett távoznom az üzlet­ből, hogy a hajam vágatlan maradt. Amikor bementem, még ketten vártak előttem, de ők sem kerültek sorra, mert állandóan újabb és újabb ven­dégek jöttek, akiket a fodrá­szok előnyben részesítettek, nyilván azért, mert jó ismerő­seik voltak. Senki nem szólt ugyanis, hogy bejelentett ven­dégeket várnak, s nem biztos, hogy rövidesen sorra kerülök. » Nekem is drága az idő, rá­adásul a munkahelyemről en­gedtek el, hogy levágassam a T? jhajatav—jó. lenne, hamem.ér­ne a jövőben hasonló kelle- — metlenség sem engem, sem mást. Varga László pomáz elégedettek, ennek ott él akkor hangot kell adnunk, jobban mondva: be kell jegyeznünk ész­revételünket a panaszkönyvbe, mert különben az esetnek nem ma­rad nyoma. Olvasónk nem ezt tet­te, hanem felháborodottan távo­zott — ha ezt a megoldást vá­lasztja, kénytelen eltekinteni az utólagos igazságkereséstől. Lászal Endréné, a fodrászüzlet csoportve­zetője elmondtál vendégeik általá­ban elégedettek a szolgáltatással, nagyon ritkán fordul elő, hogy va­laki bejegyzést tesz a panasz­könyvbe — ezeket a bejegyzéseket a szövetkezet vezetősége minden alkalommal kivizsgálja, s szigo­rúan felelősségre vonják azt a dolgozót, aki valamilyen mulasz­tást követett el. Színvonalasan Mendét új színfolt gazda­gítja, hogy a Tápiómenti Áfész szerződéses vállalkozás­ba adta a Mendegyöngye eszpresszó-bárt. A művelődé­si házban üzemelő vendéglő­ben video-disco programokat is rendeznek, szerdán, pénte­ken, «zombaton és vasárnap, s ezek színvonala eléri a fővá­rosiakét. A kiszolgálás kultu­rált és figyelmes, a berende­zés pedig rendkívül tetszetős. Az ifjúság szórakozását figye­lemmel kísérik, kilenc óra után csak a 18 éven felüliek vehetnek részt a programok­ban. Az üzletvezető és a rendőrség fokozottan ügyel arra, hogy az előírásokat be­tartsák. Nemcsak az ifjúság szóra­kozásának adnak helyet itt, hanem az idősebb korosztály is jól érezheti magát. Nosz­talgiaesteket rendeznek, s ezeken régi filmeket vetíte­nek, régi zenével szórakoztat­ják a vendégeket. Az sem mellékes, hogy mindezt har­madosztályú árakon nyújtják a mendeieknek. Igaz, olyanok is akadnak, akik nem nézik jó szemmel ezt a változást, de erre nincs semmi okuk, hacsak az nem, hogy eddig ez nem volt szokásos Mendénv Bizonyára élőbb-utóbb megbarátkoznak ezzel. Kővári József Mende Aki Időnként vagy rendszeresen OlvHSfilf jár fodrászhoz, biztosan volt már T “oun. hasonló élményben része. Sokáig kell várakozni, s nem szabadulunk olyan hamar, mint szeretnénk. Ol­vasónk elkövetett egy hibát: ha egy szolgáltatással nem vagyunk Újabban sok szó esik arról, hogy csökkent az olvasási kedv, a rádió és a tv elvonja Félreértésből adódott Csak az öreg ház áll árván Félve érkeztem Sülysápra. Táskám mélyén megint egy olyan levél lapult, melyből arról értesültem: egy 80 éves számkivetett ismét tőlem, tőlünk vár segítséget. A képletet sajnos már kívülről tudom; nehéz sors, ke­ményen végigdolgozott évtizedek — ez a múlt. A ma pedig: betegségek, köszvény, reuma: alacsony nyug­díj: lakását — ha van — halálát váró hiénák lesik; hátralévő életének sivár perspektívája: talán jut egy fekhely valamelyik szociális otthon nyolcágyas szobájá­ban. A papa levele Nyílik a kertkapu. Néhány lépcső vezet fel a házhoz. Fekete ruhás asszony siet elém. — A papa írta a levelet — szól, miután átesünk a bemu­tatkozáson —, de nincs nagy baj! Szociális otthon? Ugyan, az csak egy kis félreértésből adódott. Járt itt a faluban egy riporter a Rádióból, öreg nyugdíjasokat keresett. A pa­pát a tanácstól ajánlották ne­ki, elment hozzá. A papa ak­kor még a saját házában la­kott, beszélgettek, aztán mondja neki a riporter: a bá­csi ilyen betegen nem marad­hat egyedül a házban, nem menne inkább szociális ott­honba? A papa nagyon meg­ijedt, s bár egyikünkhöz sem akart jönni, végül mégis úgy döntött; ideköltözik. Jó neki itt, higgye el. Csakhát: melyik öreg nem siratja meg a régi fészkét? Az a ház meg ott maradt egyedül, nem tudni, hogy kik, betörték az abla­kait, elvittek egy-két dolgot. A kártérítés a mai napig nem érkezett meg. Hát ez sem hagyja a papát nyugodni. ígérték, meglátogatnak Az asszony bekísér a szo­bába, közben magyaráz: — A papa majd elmond mindent, nekem sajnos el kell mennem. Ketten maradunk az öreg­emberrel. A falon családi fo­tók, régiek és újabbak, a sarokban egy kosár, benne naposcsibék. Az asztal két vé­gén ülünk, ő néz rám vastag okuláréj a mögül, én meg hallgatok. Lassan törnek elő belőle a szavak, aztán bele­lendül: — Maguk már segítettek egyszer az újságnál, hát most is csak magukban bízom. Hogy mi lenne a baj? Hát először is, otthagytam a régi jó házam, ott maradt magára a kert, meg minden, aztán jöttek a huligánok, betörték az ablakokat, elvittek min­dent. A lányom jelentette a rendőrségnek, biztosításom is van, mégsem kaptam semmit. Hogy mit szeretnék? Igaz­ságos törvényt! Felbecsültetni a kárt és megkapni a pénzt. Egyébként nincs nekem ba­jom, itt jó a lányomnál, csak az fáj nagyon, hogy a ta­nácsnál azt ígérték, majd meglátogatnak, de felém sem int senki. Földmunkás vol­tam, abból neveltem hét csa­ládot. Keservesen. Most meg rám sem néznek... — És a gyerekei, Józsi bá­csi? ök sem jönnek el? — Ök igen, de a tanács­tól nem! Pedig tudja milyen jóban voltam én a titkárral, a Ferivel! Egyszer Mikulás­kor beállított egy vízmelegí­tő palackkal, mert hollotta, hogy fázik a beteg lábam, hát hozott egyet ajándékba. Ez a Feri olyan jó emberem volt nekem, most megválto­zott, felém sem néz. Decem­ber 6-a óta nem láttam — erősítgeti az öreg, s hozzá nagyokat koppant a botjá­val. — Egyébként én nap­közben már nem csinálok mást, csak mozgok. — Hogy mit tetszik csi­nálni? — Mozgok. Kiballagok, meg beballagok. A lábam végett. Van egy kis bab meg ilyesmi a kertben, abban pisz­mogok, mert ha az ember el­hagyja magát, akkor vége van. — És én mit tudok segíte­ni, Józsi bácsi? — Jó lenne, ha megkapnám a pénzem, és ha megtudná, miért nem jött hozzám senki a tanácstól, főleg a Feri. Hivatalosan Szuhányi elv­a könyvektől az embereket. A könyv sok helyen csak ugyan­olyan dísz a polcokon, mint a váza. Ha az olvasó ízlését., érdeklődését akarjuk megis­merni, az mérhetetlenül ne­héz feladat. E mérhetetlen nyo­mába szegődtem, úgy, hogy kitűnő könyvpavilonunk segít­ségével képet alkothattam, mi­ként oszlanak meg a keresett és a vásárolt könyvek. Ha 100 művet veszünk alapul, úgy azoknak a felét a regény és vers, a másik felét pedig a művészeti olvasmányok, az útirajzok és az egyéb művek teszik ki. Érdemes lenne szé­lesebb közvélemény kutatást rendezni egy-egy településen, hogy ki, mit olvas szívesen. Ezt a munkát az általános is­kolás gyerekekkel is meg le­hetne oldani, sőt, bizonyára a középiskolákba és a szak­munkásképző intézetekbe já­rók is szívesen besegítenének. Legutóbb egy fővárosi szak- középiskola diákjai hagyo­mánygyűjtő munkára érkeztek nagyközségünkbe. Budakeszi múltja, népszokásai, kisipara, kereskedelme állt az érdeklő­dés középpontjában. A diákok értékes anyagot gyűjtöttek össze. Ebbe a munkába bekap­csolódhatnának a táborozó is­kolások, hiszen az ilyen tevé­kenység a községnek és a diá­koknak egyaránt hasznot hoz. Padányi Lajos Budakeszi Észrevételeinek^az utóbbi részét tartjuk igazán életképesnek. Va­lóba:. jó az, ha a gyerekek részt vesznek egy-egy település jele­né: és múltját feltáró kutatómun­kában. E helyismereti és hon­ismereti tegékenyseg termékenyen épülhet be a tudatukba, s törté­nelmi tájékozottságukat, érzelmei­ket is gazdagíthatja. Megyénkben számos dicsérendő példa van e vo­natkozásban. A levelének első ré­szében említettek megvalósítását már nehezebben tudjuk elképzel­ni. Az olvasói szokások, az iziés- struktúra felmérése tudományos felkészülést igényel. Hazánkban képzett és neves olvasásszocioló­gusok rendszeresen vizsgálják az olvasási és könyvvásárlási szoká­sokat, valamint az emberek olvasói ízlésének változását. Tudományos kutatásaik eredményeit a könyv­tárosok és a könyvterjesztésben dolgozók is megismerhetik. Bedolgozás Évekkel ezelőtt csináltat­tam egy műanyag fröccsöntő gépet, igen drága pénzért. Hó­napok óta kihasználatlanul áll lakásunkban ez a masina, mi­vel az a bedolgozói állás, amelyet eddig betöltöttem, megszűnt. Két gyerekem van, a férjem beteg, nagy szüksé­günk lenne arra, hogy hasz­nálhassam ezt a felszerelést. Szeretném, ha soraimat köz- zétennék, mert bízom abban, hogy ha valakinek szüksége van egy olyan bedolgozóra, akinek van műanyag fröccs­öntő gépe (dugós rendszerű)» akkor levélben esetleg meg­keresne engem. Brabanti József né Űjhartyán Válaszol az illetékes Nincs pénz zebrára? Heti postánkkal is több olyan levél érkezett, melyben az illetékesek reagáltak meg­jelentetett cikkeinkre. Az egyfk'borít!Íkon'á:''Váé?vF'ára-' si és Járási Rendőrfőkapi­tányság pecsétje állt. Részlet a levélből: A Fest megyei Hírlapban 1983. június 4-én Zebra Ber- necebarátiban címmel jelent meg az az írás, melyben Bene­dek László bernecebaráti la­kos azt kifogásolta, hogy a községben, a Bem és a Szé­társnak titulálják, a teljes neve: Szuhányi Ferenc, a fa­lubélieknek, főképp az idő­sebbeknek csak: a Feri. Betörők inváziója A vb-titkár iratokkal túl­zsúfolt íróasztala mögött ül, és amikor elmondom, miért jöttem, és hogy Józsi bácsi már nagyon hiányolja, hatal­masat sóhajt, és csak ennyit mond: — Meghalni sincs időm! — Aztán hozzá teszi: — azért majd meglátogatom. — És a betörés? — Tudja mennyi betörés van errefelé? Mendén két hete fosztották ki az Iskolát, 60 ezer forintnyi értéket vittek el, betörtek az óvodába és még rengeteg helyre. Azt egyébként nem tudtam, hogy hozzájuk is betörtek, de hát végül is ez a rendőrség és a biztosító dolga. Szívesen se­gítenék, de ebben tényleg nem tudok. Beszélt már a biztosítóval? — Nem — mondom —, de megteszem. Telefonon hívom fel az Állami Biztosító monori ki- rendeltségét. Kedves női hang válaszol kérdéseimre: — Mi erről a betörtésről nem tudtunk. A tulajdonos­nak kellene bejelentenie. Ak­kor kimegy a kárszakértőnk, s rövid időn belül postázzuk a pénzt. Ha csak a rendőrség­nek szólnak, az nem elég! A Félve érkeztem Sülysápra, ^ most már mosolygok, koráb­bi bi kételyeimen. Hiszen most A már tudom, a táskám mélyén 7 nem olyan levél lapult, melyet 4 e?y 80 éves számkivetett írt, 2 Szerencsére van aki gondozza, a tftrődjön vele, lakosát sem le- ^ sik halálát váró hiénák. Bár- 4 csak mindig, minden ilyen ■» egyszerű lenne! Koffán Éva csényi utca kereszteződésében, a közlekedési jelzőtáblák hiá­nyosak, és ott emiatt már több baleset is történt. Mi a ! bejelentést — anküzségi ta­nács vb-titkárának .bevonásá­val — kivizsgáltuk, és ennek eredményéről tájékoztattuk a bejelentőt. A kivizsgálás során megállapítottuk: Benedek László a községi tanács vb-tit- kárát is felkereste ez ügy­ben, s elsősorban tőle kapott olyan ígéretet, mely szerint intézkedni fognak a gyalogos átkelőhely felfestésére, ha lesz rá anyagi fedezet. A rendőrségnek sem jogköre, sem pénze, illetve technikai lehetősége nincs gyalogos át­kelőhelyek felfestésére. Eb­ben az esetben az a helyi ta­nács jogkörébe tartozik, és a rendőrhatóságnak csupán ja­vaslattételi lehetősége van. Egyébként az említett helyen azóta sem volt olyan közleke­dési baleset, amely az ottani forgalmi rend kialakításával, illetve a jelzőtáblák elhelye­zésével összefüggésben követ­kezett volna be» Ennyit röviden a levélből; Köszönjük dr. Kiss Imre őr­nagynak, a kapitányság ve­zetőjének válaszát. Megértjük, hogy a zebra kialakítása pénzbe kerül, ennek ellenére reméljük, előbb vagy utóbb csak lesz annyi pénze a he­lyi tanácsnak, hogy az emlí­tett kereszteződésben fölfesse a gyalogos átkelőhelyet. Ügy gondoljuk, ez autósok­nak és gyalogosoknak egy­aránt érdeke. Szerkesztői üzenetek F. J.-né, Tököl: Megértjük közlekedéssel kapcsolatos gond­jaikat. Sajnos, sokan járnak ha­sonló cipóben. Mivel többek problémájáról számol be, ezért rövidesen személyesen is felke­ressük. „Egy szülő a sok közül” jeligé­re: A levelében leírtak igen el­szomorítottak minket is, szeret­nénk önnel személyesen is meg­ismerkedni. Megértjük, hogy nem szívesen nevezi meg magát, enr nek ellenére — ml teljes diszkré­ciót Ígérhetünk —, ha mégis úgy gondolná, kérjük Írja meg nevét és címét. K. Gy.-né, Nyáregyháza: Arról számol be, hogy házuk körül ál­datlan állapotúak az útviszonyok, otthonukat már alig tudják meg­közelíteni, sőt, babakocsival nem is tudnak kimenni az utcából, ön szintén többek panaszát tolmá­csolja. Szeretnénk személyesen felkeresni önt. kőzés után elképesztően sze­metes volt. Miért nincs lehetőség a rend­bontók kivezetésére? S ha tud­ják, hogy az emberek nem ké­pesek a rendre, tisztaságra vi­gyázni, miért árusítanak a be­járatnál tökmagot és szotyo- lát? Koncz Tibor Cegléd ★ Megértjük, hogy szégyenkezett a futballmérkőzésen, hiszen valóban akkor a legkellemetlenebb az ilyesfajta élmény, amikor külföldi vendégeink vannak, akik előtt szí­vesen eltitkolnánk, milyen visel­kedésre képen némely honfitár­sunk. Szeretnénk, ha nemcsak ide­genforgalmi nevezetességeinkről, hanem a magyar modorról is ked­vező képet alkotnának az idege­nek. Nagyon sok cikk született már ezzel kapcsolatban, de a meg­oldás — úgy tűnik — még várat magára. Nehéz is fellépni a rend­bontók ellen, hiszen éppen azzal élnek vissza, hogy a nagy tömeg­ben nehéz őket felfedezni. A sze­metelés ellen viszont szerintünk is lehet tenni, nem is keveset: egyetértünk önnel, a tökmag és a szotyola nélkülözhető lenne, nem­csak a futba Ipályák nézőterén, de másutt, utcákon, tereken és köz­lekedési eszközökön is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom