Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-24 / 174. szám

I9S3. JÚLIUS 31, VASASNAP %?CMav tfJtilifelp fccmtodeleiii Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség a nyári sze­zonban fokozott figyelmet for­dít az üdülőkörzetek kereske­delmi és vendéglátó hálóza­tának ellenőrzésére. A megyei kereskedelmi felügyelőségek munkatársai a szakszervezeti társadalmi ellenőrökkel, vál­lalati belső ellenőrökkel, vala­mint a KERMI szakemberei­vel közösen az idei nyáron már végigjárták elsőként a Dunakanyar üdülőhelyeit, majd a Balaton északi és déli partját. A Dunakanyarban 57, a Ba­laton körül 118 üzletet és ven­déglátóhelyet ellenőriztek, s tapasztalataik mindkét üdülő­körzetben kedvezőtlenebbek voltak a tavalyinál. Míg az el­múlt évben á hasonló vizsgá­latok során a Dunakanyarban ellenőrzött helyek 48, idén 58 százalékában találtak különfé­le hiányosságokat. A Balaton­nál a felelősségre vonások ará­nya tavaly 35, az idén már 50 százalék volt. A tapasztalt hiányosságok, szabálytalanságok miatt a Ba­laton partján 51 üzlet és ven­déglátóhely vezetőjére mint­egy 100 ezer forint bírságot rónak ki a kereskedelmi felügyelőségek, a Dunakanyar­ban pedig 25 boltvezetőre csaknem 50 ezer forintnyit. A kisebb szabálytalanságok miatt több boltvezetőt figyelmeztet­tek. illetve néhány esetben a vállalatnál fegyelmi eljárást kezdeményeztek. ki tisenti demokfácin kiszéBesítésének feladatai Felülről mm lehet elrendelni „A személyi feltételek, az irányítási módszerek javí­tása és az intézményi rendszer korszerűsítése mellett az állami funkciók jobb ellátásának a szocialista demokrá­cia fejlesztése is nélkülözhetetlen eleme. Most, amikor különösen nehéz körülmények között dolgozunk a ko­rábbinál is nagyobb szükség van a demokratikus mru- mok tartalmas működtetésére” — mondotta Lázár György miniszterelnök az országgyűlés nyári ülésszakán. A kormány a maga részéről meg is tesz mindent azért, hogy a cselekvő közéietiség mindjobban kibontakozzék, mert fontosnak tartja, hogy az ország valóban részt ve­gyen közös dolgainkban. S ha ez országos léptékben igaz, miért ne lehetne az kisebb közösségekben, cgy-egy gyár, szövetkezet, intézmény házatáján? A magunkét nekünk is meg kell tennünk mindenütt e demokrácia kiszélesí­téséért. A demokráciáról beszélni lé­nyegesen könnyebb, mint gya­korolni azt. Mint mindenhez, ehhez is meg kell teremteni előbb a feltételeket — s most legyen szó azokról a feltéte­lekről, amelyek önmagunkból hiányoznak. Alkotó kapcsolatban Néhány évvel ezelőtt voltam részese egy próbának Szent- mártonkátán, a Kiima Ipari Szövetkezet helyi telepén. Azt mondta az üzemvezető, kér­dezzem meg bármelyik mun­kástól, mennyi a negyedéves termelési tervük, s meglátom, gondolkodás nélkül megmond­ják. Így is volt. Hogy ez miért érdekes? Azért, mert ahhoz, hogy részt vegyünk valami­ben, tudnunk illik, miről is van szó. Ebben az üzemben nem volt baj az információk­AKARAT K ^száz esztendőnél Is több ideje annak, hogy kibócsátatott a regu- latio zingarorum, Mária Te­rézia azon rendelkezése, amely bölcs szóval és kilá­tásba helyezett kényszerrel elegyesen letelepedésre, rendszeres kenyérkereső foglalkozásra, a gyermekek mesterségre taníttatására ösztökélte a cigányságot. A két évszázada kívántak sok tekintetben ma is kívánal­mak, erre mutat az a ke­sernyés ízű megállapítás, mely Dány község tanácsi testületé cigány származá­sú tagjának szájából hang­zik el. be’esóhajtva a világ­ba: vannak, akiknél min­den jeltétel adott' a más­fajta életmódhoz, csak egy valami hiányzik, az akarat. Sokat küszködik, vitázik a maga körében éppúgy, mint hivatalos ügyeket intézve ez a tanácstag, volt boldog és elkeseredett, tapasztala­tai gazdagok, azaz a gya­korlatból tudja, semmi nem ér ennyit, semmi nem len­díthet akkorát egy-egy em­beren, családon, mint az elszántság, az akarat, azaz az igénye a másnak, a jobbnak, az emberibbnek .Volt olyan családfő, aki há­rom, kamaszodóban levő fiát szinte naponta pofozta meg, mert a szép szó elle­nére vonzóbbnak látták a srácok csoportjával a kó­szálást, mint az apjuk aján­lotta, kimérte munkát, s ezeknek a pofonoknak kö­szönhetően — ők ismerik ma el — szokták meg a rendszeres munkát, az az­zal járó fegyelmet, majd e munka, e rendszeres ke­nyérkereset lendítette ki őket a telepről, a telepi életformából. A pofozkodó apa emelkedne itt példa­képpé? A pofonok, végletes pél­daként, de azt erősítik, amit más tapasztalatok szintén a figyelmünkbe ajánlanak, ne­vezetesen. o család szere­pét semmi nem pótolhatja, elsősorban a családnak, a szülőknek, a közvetlen kör­nyezetnek — főként az ún. telepi életformában élőknél döntő ez — kell megadni uz indíttatást az ifjúnak, pró­bálkozzék a más úttal, a bűvösnek látszó kör áttöré­sével. Az említett apának ugyanis már nem volt ere­je, talán tényleges lehető­sége sem arra — lévén -e- gédmunkás, hét gyermek­kel —. hogy teljes családjá­val együtt magát és asszo­nyát is kiszakítsa a telep­ről, de volt ereje ahhoz, hogy gyermekeit már ilyen pályára állítsa, mert a hét­ből egy sem maradt telep­lakó. Mielőtt elandalodnánk az eseten, szokványos szenti- mentalizmussal öntve nya­kon a történteket, mi min­denre képes az apai szív, gyorsan leírjuk: a gödöllői járásban, ahol Dány is ta­lálható. a megye cigányla­kosságának egynegyede él. A tiszteletet érdemlő hiva­talos és magán erőfeszíté­sek ellenére nem sikerült sem a szó tárgyi, sem át­vitt értelmében fölszámolni a telepi életformát, mert az érintettek egy részéből az igény, az akarat, az elszá- nás hiányzik elsősorban. Az hiáinvz; . amit sokkal nehe­zebb megteremteni, mint seregnyi más feltételt, mint telket, építési kölcsönt, a gyermekeknek soron kívüli óvodai elhelyezését. Érde­kes és roppant fontos ta­pasztalat itt: az asszonyok munkába állása, rendszeres kenyérkereső foglalkozása szembetűnően meggyorsítja a család igényeinek átala­kulását, az elégedetlensé­get az addigi lakásviszo­nyok, cal, a telepi környezet ártalmainak fölismerését. R engeteg ilyen hiedelem béklyózza gondolkodá­sukat, lassítja csele­kedeteiket, furcsa mód^n ugyanis a kudarcok, a több­szöri próbálkozásra '■era mozduló dolgok sokkal in­kább meg- és feljegyeztet­nek, mint a sikerek, az eredmények, a változás, a haladás tanúsítói. Nehezen értjük meg: sok évszáza­dos hagyományok, megszo­kások állnak az egyik olda­lon, keveredve, elegyedve a szintén sok évszázados, s alig néhány évtizede nem létező hivatalos megkülön­böztetéssel, hátrányokkal, elnyomottsággal, ezért a másik oldalon nem elég fel­sorakoztatni az akarat óhaj­tását, nem elegendő szólni erről. Az akarat formálá­sára példákat kell felmu­tatni, tényeket azokról a családokról — és ezt teszi a dányi tanácstag —, amelyek kiszakadtak, mert ki akar­tak szakadni a telepi kö­rülmények közül, példákat kell adni arra, az asszonyok jól megválasztott munkahe­lye mit segít. A lehet: só­haj. A lett megfogható va­lósága: ösztönzés. M. O. k&l, érződött a hangulaton. A tajekoziatás nem papirizű, az adatokat nem a termelési ta­nácskozáson elhangzott szám- özönböl halászták ki az embe­rek. Az üzem tevékenységéről birtokolt ismereteiket arra az eleven, alltotó kapcsolatra ala­pozták, amelyet sikerült ki­alakítani munkások-vezetők között. Ilyen eleven, alkotó kapcso­lat nélkül a Csepel Autógyár se juthatott volna el odáig, hogy ma napi ütemezés sze­rint termelnek üzemek Pedig azt szoktuk mondani, hogy könnyű szót érteni egy-egy szövetkezet műhelyeiben, ahol ötvenen, százan dolgoznak, de próbálnák csak meg nagyvál­lalatnál! Ahol a munkások ez­reiről beszélünk, lassabban csordogál az információ oda- vissza a csatornákon. Hát a Csepel Autógyárban megpró­bálták. És bebizonyították., hogy ahol a vezetők munka­stílusához hozzátartozik a va­lóságos demokrácia, ott igenis lehet szó termékeny párbe­szédről, a megfelelő közvetítő állomások segítségével. S érdemes kitérni e közvetí­tőkre, mert szerepük kulcsfon­tosságú. Kiket vehetünk ebben a körben számításba? A cso­portvezetőket, művezetőket, főművezetőket, üzemvezetőket például, ök közvetlen kapcso­latban állnak' naponta á ter­melő emberekkel, közreműkö­désükkel alaposan meggyorsít­ható az információcsere — amennyiben az érintett veze­tők igényt is tartanak arra. Márpedig valamire feltétlenül gondol minden vezető. Neve­zetesen arra, hogy a kor köve­telményei szerint kizárólag a „■rugalmasságnak van jövője, rugalmasnak lenni viszont csak igazi csapatmunkával lehet. R ahol a művezető, főművezető, más közvetlen termelésirányí­tó órákig előszobázik a főmér­nöknél, mire számíthatnak? Előrehaladásra semmiképp. Senki sem vonja kétségbe, hogy a főmérnöknek is renge­teg dolga van. Arra azonban mindig érdemes időt szakíta­nia — szervezetten, rendsze­resen —, hogv a termelésből közvetlenül érkező magvas in­formációkat meghallgassa. Meggyőző példák Jó példák egész sorát hoz­hatjuk Pest megye ipari üze­meiből, nagy termelőszövetke­zeteiből — kezdve az ilcladi ipari Műszergyárnál, vagy a Méc ianikai Müveknél Török­bálinton, folytatva a Mezőgép érdi gyárával, a hernádi Már­cius 15. Tsz-szel —, amelyek­kel bizonyítható, hogy az üze­mi demokrácia a szocialista demokrácia alapvető része, amely növeli a dolgozók fele­lősségtudatát, aktivitását. Meg­győznek e példák mindenkit arról is, hogy nem elég kész tények elé állítani a dolgozó­kat, s azokról kérni a vélemé­nyüket. Sokkal célravezetőbb, ha lehetőséget adunk a kol­lektívának arra, hogy részt ve­gyen e tények kialakításában is, az arra alkalmas fázisok­ban. Gyakran a munkapadok mellől jönnek a legjobb ötle­tek, javaslatok. Felelőtlenség volna nem élni velük. Egyre többször hallani ma­napság a kifejezést, termék­szerkezet-váltás, munkaerő- átcsoportosítás, hatékonyabb gazdálkodás. A Telefongyár nagykátai üzemében már évek­kel ezelőtt bevált a profilvál­tás módszere: az asszonyokkal alaposan megbeszélték, hogy mit fognak gyártani és miért, s kinek mi lesz a feladata az új felállásban. A hasonló eljá­rásnak megvolt az eredménye annakidején a Mechanikai Mű­vek abonyi gyárában is, vagy a már szintén említett Csepel Autógyárban. Ahol megnyug­tatóan, tartalmasán működnek az üzemi demokrácia fórumai, ott a munkások nemcsak jo­guknak, hanem kötelességük­nek érzik az aktivitást, nem fukarkodnak jó szándékú ész­revételeikkel, tapasztalataik­kal, hanem szaktudásuk legja­vát adják a vezetők felelősse­géhez. Kölcsönös bizalom Ismét ide kivanKozik az or­szággyűlés legutóbbi üléssza­káról sgy gondolat. Maróthy László, a budapesti pártbi­zottság első titkára mondta felszólalásában, hogy a de­mokráciát nem lehet felülről elrendelni, vagy bevezetni. A legjobb központi intézkedések sem helyettesíthetik a demok­ratikus vezetési módszereket, munkastílust, ami azt is jelen­ti, hogy igazán odafigyeljünk a dolgozók véleményére, s min­den — ügyünket előrevivő, se­gítő — javaslat lehetőség sze­rinti megvalósítására, mert ebben is rendszerünk ereje rejlik. A demokrácia persze nem afféle csodaszer, ami mindent megold. Megkívántatik mellé a rátermettség, a szakértelem, az ismeretek állandó bővítése, af felelősségérzet, a tulajdono­si szemlélet és a bizalom. Ez utóbbi csak látszólag áll a vé­gén a sornak, valójában meg­illetné akár az első hely is. Közös dolgaink előbbrevitelét ugyanis legcélravezetőbb a köl­csönös bizalomra alapozni. Bálint Ibolya A HÉT HÍRE EGYENKAJAK 0 Szegeden megnyílt a TIT pedagógiai nyári egyeteme. @ Országos zöldbabtermesztési tapasztalat-, csere és bemutató színhelye volt Jászapáti. Ü Tanács­kozás zajlott le Gyulán A magyar történelmi dráma címmel. © A hét híre az is, hogy befejezte munkáját az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) és az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) a szabványosítással foglalkozó együttes ülése. Angyalbőrbe bújt legények, víg diákok, tréfálkozó kollé­gisták nyelvi leleménye az egyenkaja, azaz a meglehető­sein egyforma étkek, sorakozó- ja menzán, laktanyai étkez­dében, napközis konyhán. Az egyenkaja éppúgy lehet bab­gulyás, mint tarhonyás pör­költ, főzelék fasírttal. ömlesz­tett kockasajttal társított máj- krémkonzerv, a lényeg, hogy százas, ezres szériákban adják ki, egyformán mindenkinek ez jut, hiába fintorgás, válogatás. Hihetnők valami ilyesmire ve­temednek az említett nemzet­közi szervezetek is, amikor ún. világszabványokat dolgoznak ki, fogadnak el a tagország''' — közöttük hazánk — képvi­selői. Hihetnők ezt, mert hiszen o látszat erről tanúskodik. A magyar élelmiszerszabványok eddig több mint száz világ- szabvány előírásait foglalták magukba, azaz például a me­gyében feldolgozott tej, előál­lított tejtermékek döntő része olyan egyenkaja, amely telje­sen azonos jellemzőket hord magában a Csehszlovákiában. az Olaszországban, a Japánban készültekkel. Micsoda unifor- mizáltság?! Rejlik benne csakhogy semmi nem tiltja ezek mellett a helyi specia­litásokat, a tájjellegnek megfe­lelő ízesítéseket, viszont ami egyenkajának készült, az biz­tos, hogy megfelel bármely vevőnek, amint az is bizonyos, a vásárló ilyen esetben tudja, mit kap, mit kell kapnia. A most befejeződött ülésen a két világszervezet tagországai­nak képviselői ötvennél több élelmiszertermék világszabvá­nyáról tárgyaltak, s ezeknek a felét el is fogadták, míg a fennmaradóknál további egyeztetésekre kerül sor. A jóváhagyott szabványok között olyan, a megye exportáló élel­miszeriparát erőteljesen érin­tő kikötések vannak, mint a zsírokra és olajokra, a gyü­mölcsökre, a zöldségkészítmé­nyekre, a gyorsfagyasztott élelmiszerekre, a csecsemő- és diétásételekre, a húsokra és húsipari termékekre vonatko­zó előírások. A megszabott jel­lemzők a higiéniai, mikrobio­lógiai, egészségügyi, minőségi követelményeket éppúgy fel­ölelik, mint az adalékanya­gokra, a tartósítószerekre, a tárolásra, a csomagolásra, a szállításra ható kikötéseket. Tetszik, nem tetszik, ezek­nek a szabványoknak eleget kell tenni, mert csakis akkor válik lehetővé — elengedhe­tetlen feltétele ez — az ex­port, amint azonos a mérce azoknál az áruknál is, amelye­ket a hazai nagy szállodák konyhái átvesznek. Az egyen- kaják szabályai persze bizo­nyos mértékig megfosztják az egyedi, a különleges lehetősé­gétől a nagybani vásárlót és a fogyasztót, ám ugyanakkor roppant nagy biztonságot kí­nálnak neki. Ezért, hogy a megye két legnagyobb tartó­sítóüzemében. Nagykőrösön és Dunakeszin a gyakori külföldi látogatók elsőként azt nézik, a gyártók miként igazodnak a szabványhoz, s majd csak azt követően rukkolnak elő saját, speciális kéréseikkel, amik természetesen alapvetően meg­egyeznek a nemzetközileg el­fogadott mércékkel, részleteik­kel azonban különböznek azoktól. Nem |ái|a tehát az üzlet­nek az egyenkaják készítése, mint azt vélik némelyek, fő­ként akkor vélik így. amikor a szabványok megsértése — például a konzervdobozok le­mezének rozsdásodása — miatt a vevő reklamál. Indokolatla­nul? Idén az év első felében a nem rubel elszámolású pia­cokra sikerült a tavalyinál öt százalékkal több élelmiszer- ipari anyagot, élő állatot, élel­miszert eladni. A nehéz érté­kesítési helyzetben — ezt a helyzetet a túlkínálat, illetve a fizetőképes kereslet szűkülé­se jellemzi — tiszteletet ér­demlő eredmény ez, csak azt ne higgyük, sínen a dolog, nincs már teendő. Amint szin­te mindenben, az élelmisze­reknél is fokozódik a verseny, egyre szigorúbbak az értékesí­tés feltételei, a vevő válogat; megteheti. Korábban példa­képnek számító némely me­gyei élelmiszeripari üzem ex- portálási nehézségei arra fi­gyelmeztetnek, nem szabvá­nyos módon kell szolgálni a temelés, a termék nemzetközi­leg számon kért szabványait, sőt. nagyfokú rugalmasság, ta­lálékonyság. azaz módszerbeli változatosság kell az egyenka­ják kívánatossá tételéhez. Mészáros Ottó Akikkel tegnap találkoztunk Hét végén, munkában Ugyancsak meleg van, verejtéket fakasztó, hát még annak, aki a szombatját nem kertjében hűsölve vagy strandon he- verészve töltötte, hanem műszakban, keményen dolgozva. A dunakeszi tésztagyárban például a hőmérő higanyszála hűvös időben is harminc fok fölé emelkedik, tegnap azonban a kinti s benti hőség összegződéseként a gyár lányai, asszonyai ugyan­csak sűrűn törölgették homlokukat. Perzselt a nyár a dinnye­földön is, miközben a tápiószelei földeken a farmosi tsz dolgo­zói a súlyos dinnyéket cipelték, s melegük volt a váci tűzol­tóknak is, míg a gödi határban a bozóttüzet el nem oltották Egyedül a dunakeszi konzervgyárban hűsölt — nem a szom­bati műszakos, hanem — az uborka, vízben lubickolva ... Erdősi Agnes képriportja mMímmÉs*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom