Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-24 / 174. szám
I9S3. JÚLIUS 31, VASASNAP %?CMav tfJtilifelp fccmtodeleiii Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség a nyári szezonban fokozott figyelmet fordít az üdülőkörzetek kereskedelmi és vendéglátó hálózatának ellenőrzésére. A megyei kereskedelmi felügyelőségek munkatársai a szakszervezeti társadalmi ellenőrökkel, vállalati belső ellenőrökkel, valamint a KERMI szakembereivel közösen az idei nyáron már végigjárták elsőként a Dunakanyar üdülőhelyeit, majd a Balaton északi és déli partját. A Dunakanyarban 57, a Balaton körül 118 üzletet és vendéglátóhelyet ellenőriztek, s tapasztalataik mindkét üdülőkörzetben kedvezőtlenebbek voltak a tavalyinál. Míg az elmúlt évben á hasonló vizsgálatok során a Dunakanyarban ellenőrzött helyek 48, idén 58 százalékában találtak különféle hiányosságokat. A Balatonnál a felelősségre vonások aránya tavaly 35, az idén már 50 százalék volt. A tapasztalt hiányosságok, szabálytalanságok miatt a Balaton partján 51 üzlet és vendéglátóhely vezetőjére mintegy 100 ezer forint bírságot rónak ki a kereskedelmi felügyelőségek, a Dunakanyarban pedig 25 boltvezetőre csaknem 50 ezer forintnyit. A kisebb szabálytalanságok miatt több boltvezetőt figyelmeztettek. illetve néhány esetben a vállalatnál fegyelmi eljárást kezdeményeztek. ki tisenti demokfácin kiszéBesítésének feladatai Felülről mm lehet elrendelni „A személyi feltételek, az irányítási módszerek javítása és az intézményi rendszer korszerűsítése mellett az állami funkciók jobb ellátásának a szocialista demokrácia fejlesztése is nélkülözhetetlen eleme. Most, amikor különösen nehéz körülmények között dolgozunk a korábbinál is nagyobb szükség van a demokratikus mru- mok tartalmas működtetésére” — mondotta Lázár György miniszterelnök az országgyűlés nyári ülésszakán. A kormány a maga részéről meg is tesz mindent azért, hogy a cselekvő közéietiség mindjobban kibontakozzék, mert fontosnak tartja, hogy az ország valóban részt vegyen közös dolgainkban. S ha ez országos léptékben igaz, miért ne lehetne az kisebb közösségekben, cgy-egy gyár, szövetkezet, intézmény házatáján? A magunkét nekünk is meg kell tennünk mindenütt e demokrácia kiszélesítéséért. A demokráciáról beszélni lényegesen könnyebb, mint gyakorolni azt. Mint mindenhez, ehhez is meg kell teremteni előbb a feltételeket — s most legyen szó azokról a feltételekről, amelyek önmagunkból hiányoznak. Alkotó kapcsolatban Néhány évvel ezelőtt voltam részese egy próbának Szent- mártonkátán, a Kiima Ipari Szövetkezet helyi telepén. Azt mondta az üzemvezető, kérdezzem meg bármelyik munkástól, mennyi a negyedéves termelési tervük, s meglátom, gondolkodás nélkül megmondják. Így is volt. Hogy ez miért érdekes? Azért, mert ahhoz, hogy részt vegyünk valamiben, tudnunk illik, miről is van szó. Ebben az üzemben nem volt baj az információkAKARAT K ^száz esztendőnél Is több ideje annak, hogy kibócsátatott a regu- latio zingarorum, Mária Terézia azon rendelkezése, amely bölcs szóval és kilátásba helyezett kényszerrel elegyesen letelepedésre, rendszeres kenyérkereső foglalkozásra, a gyermekek mesterségre taníttatására ösztökélte a cigányságot. A két évszázada kívántak sok tekintetben ma is kívánalmak, erre mutat az a kesernyés ízű megállapítás, mely Dány község tanácsi testületé cigány származású tagjának szájából hangzik el. be’esóhajtva a világba: vannak, akiknél minden jeltétel adott' a másfajta életmódhoz, csak egy valami hiányzik, az akarat. Sokat küszködik, vitázik a maga körében éppúgy, mint hivatalos ügyeket intézve ez a tanácstag, volt boldog és elkeseredett, tapasztalatai gazdagok, azaz a gyakorlatból tudja, semmi nem ér ennyit, semmi nem lendíthet akkorát egy-egy emberen, családon, mint az elszántság, az akarat, azaz az igénye a másnak, a jobbnak, az emberibbnek .Volt olyan családfő, aki három, kamaszodóban levő fiát szinte naponta pofozta meg, mert a szép szó ellenére vonzóbbnak látták a srácok csoportjával a kószálást, mint az apjuk ajánlotta, kimérte munkát, s ezeknek a pofonoknak köszönhetően — ők ismerik ma el — szokták meg a rendszeres munkát, az azzal járó fegyelmet, majd e munka, e rendszeres kenyérkereset lendítette ki őket a telepről, a telepi életformából. A pofozkodó apa emelkedne itt példaképpé? A pofonok, végletes példaként, de azt erősítik, amit más tapasztalatok szintén a figyelmünkbe ajánlanak, nevezetesen. o család szerepét semmi nem pótolhatja, elsősorban a családnak, a szülőknek, a közvetlen környezetnek — főként az ún. telepi életformában élőknél döntő ez — kell megadni uz indíttatást az ifjúnak, próbálkozzék a más úttal, a bűvösnek látszó kör áttörésével. Az említett apának ugyanis már nem volt ereje, talán tényleges lehetősége sem arra — lévén -e- gédmunkás, hét gyermekkel —. hogy teljes családjával együtt magát és asszonyát is kiszakítsa a telepről, de volt ereje ahhoz, hogy gyermekeit már ilyen pályára állítsa, mert a hétből egy sem maradt teleplakó. Mielőtt elandalodnánk az eseten, szokványos szenti- mentalizmussal öntve nyakon a történteket, mi mindenre képes az apai szív, gyorsan leírjuk: a gödöllői járásban, ahol Dány is található. a megye cigánylakosságának egynegyede él. A tiszteletet érdemlő hivatalos és magán erőfeszítések ellenére nem sikerült sem a szó tárgyi, sem átvitt értelmében fölszámolni a telepi életformát, mert az érintettek egy részéből az igény, az akarat, az elszá- nás hiányzik elsősorban. Az hiáinvz; . amit sokkal nehezebb megteremteni, mint seregnyi más feltételt, mint telket, építési kölcsönt, a gyermekeknek soron kívüli óvodai elhelyezését. Érdekes és roppant fontos tapasztalat itt: az asszonyok munkába állása, rendszeres kenyérkereső foglalkozása szembetűnően meggyorsítja a család igényeinek átalakulását, az elégedetlenséget az addigi lakásviszonyok, cal, a telepi környezet ártalmainak fölismerését. R engeteg ilyen hiedelem béklyózza gondolkodásukat, lassítja cselekedeteiket, furcsa mód^n ugyanis a kudarcok, a többszöri próbálkozásra '■era mozduló dolgok sokkal inkább meg- és feljegyeztetnek, mint a sikerek, az eredmények, a változás, a haladás tanúsítói. Nehezen értjük meg: sok évszázados hagyományok, megszokások állnak az egyik oldalon, keveredve, elegyedve a szintén sok évszázados, s alig néhány évtizede nem létező hivatalos megkülönböztetéssel, hátrányokkal, elnyomottsággal, ezért a másik oldalon nem elég felsorakoztatni az akarat óhajtását, nem elegendő szólni erről. Az akarat formálására példákat kell felmutatni, tényeket azokról a családokról — és ezt teszi a dányi tanácstag —, amelyek kiszakadtak, mert ki akartak szakadni a telepi körülmények közül, példákat kell adni arra, az asszonyok jól megválasztott munkahelye mit segít. A lehet: sóhaj. A lett megfogható valósága: ösztönzés. M. O. k&l, érződött a hangulaton. A tajekoziatás nem papirizű, az adatokat nem a termelési tanácskozáson elhangzott szám- özönböl halászták ki az emberek. Az üzem tevékenységéről birtokolt ismereteiket arra az eleven, alltotó kapcsolatra alapozták, amelyet sikerült kialakítani munkások-vezetők között. Ilyen eleven, alkotó kapcsolat nélkül a Csepel Autógyár se juthatott volna el odáig, hogy ma napi ütemezés szerint termelnek üzemek Pedig azt szoktuk mondani, hogy könnyű szót érteni egy-egy szövetkezet műhelyeiben, ahol ötvenen, százan dolgoznak, de próbálnák csak meg nagyvállalatnál! Ahol a munkások ezreiről beszélünk, lassabban csordogál az információ oda- vissza a csatornákon. Hát a Csepel Autógyárban megpróbálták. És bebizonyították., hogy ahol a vezetők munkastílusához hozzátartozik a valóságos demokrácia, ott igenis lehet szó termékeny párbeszédről, a megfelelő közvetítő állomások segítségével. S érdemes kitérni e közvetítőkre, mert szerepük kulcsfontosságú. Kiket vehetünk ebben a körben számításba? A csoportvezetőket, művezetőket, főművezetőket, üzemvezetőket például, ök közvetlen kapcsolatban állnak' naponta á termelő emberekkel, közreműködésükkel alaposan meggyorsítható az információcsere — amennyiben az érintett vezetők igényt is tartanak arra. Márpedig valamire feltétlenül gondol minden vezető. Nevezetesen arra, hogy a kor követelményei szerint kizárólag a „■rugalmasságnak van jövője, rugalmasnak lenni viszont csak igazi csapatmunkával lehet. R ahol a művezető, főművezető, más közvetlen termelésirányító órákig előszobázik a főmérnöknél, mire számíthatnak? Előrehaladásra semmiképp. Senki sem vonja kétségbe, hogy a főmérnöknek is rengeteg dolga van. Arra azonban mindig érdemes időt szakítania — szervezetten, rendszeresen —, hogv a termelésből közvetlenül érkező magvas információkat meghallgassa. Meggyőző példák Jó példák egész sorát hozhatjuk Pest megye ipari üzemeiből, nagy termelőszövetkezeteiből — kezdve az ilcladi ipari Műszergyárnál, vagy a Méc ianikai Müveknél Törökbálinton, folytatva a Mezőgép érdi gyárával, a hernádi Március 15. Tsz-szel —, amelyekkel bizonyítható, hogy az üzemi demokrácia a szocialista demokrácia alapvető része, amely növeli a dolgozók felelősségtudatát, aktivitását. Meggyőznek e példák mindenkit arról is, hogy nem elég kész tények elé állítani a dolgozókat, s azokról kérni a véleményüket. Sokkal célravezetőbb, ha lehetőséget adunk a kollektívának arra, hogy részt vegyen e tények kialakításában is, az arra alkalmas fázisokban. Gyakran a munkapadok mellől jönnek a legjobb ötletek, javaslatok. Felelőtlenség volna nem élni velük. Egyre többször hallani manapság a kifejezést, termékszerkezet-váltás, munkaerő- átcsoportosítás, hatékonyabb gazdálkodás. A Telefongyár nagykátai üzemében már évekkel ezelőtt bevált a profilváltás módszere: az asszonyokkal alaposan megbeszélték, hogy mit fognak gyártani és miért, s kinek mi lesz a feladata az új felállásban. A hasonló eljárásnak megvolt az eredménye annakidején a Mechanikai Művek abonyi gyárában is, vagy a már szintén említett Csepel Autógyárban. Ahol megnyugtatóan, tartalmasán működnek az üzemi demokrácia fórumai, ott a munkások nemcsak joguknak, hanem kötelességüknek érzik az aktivitást, nem fukarkodnak jó szándékú észrevételeikkel, tapasztalataikkal, hanem szaktudásuk legjavát adják a vezetők felelőssegéhez. Kölcsönös bizalom Ismét ide kivanKozik az országgyűlés legutóbbi ülésszakáról sgy gondolat. Maróthy László, a budapesti pártbizottság első titkára mondta felszólalásában, hogy a demokráciát nem lehet felülről elrendelni, vagy bevezetni. A legjobb központi intézkedések sem helyettesíthetik a demokratikus vezetési módszereket, munkastílust, ami azt is jelenti, hogy igazán odafigyeljünk a dolgozók véleményére, s minden — ügyünket előrevivő, segítő — javaslat lehetőség szerinti megvalósítására, mert ebben is rendszerünk ereje rejlik. A demokrácia persze nem afféle csodaszer, ami mindent megold. Megkívántatik mellé a rátermettség, a szakértelem, az ismeretek állandó bővítése, af felelősségérzet, a tulajdonosi szemlélet és a bizalom. Ez utóbbi csak látszólag áll a végén a sornak, valójában megilletné akár az első hely is. Közös dolgaink előbbrevitelét ugyanis legcélravezetőbb a kölcsönös bizalomra alapozni. Bálint Ibolya A HÉT HÍRE EGYENKAJAK 0 Szegeden megnyílt a TIT pedagógiai nyári egyeteme. @ Országos zöldbabtermesztési tapasztalat-, csere és bemutató színhelye volt Jászapáti. Ü Tanácskozás zajlott le Gyulán A magyar történelmi dráma címmel. © A hét híre az is, hogy befejezte munkáját az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) és az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) a szabványosítással foglalkozó együttes ülése. Angyalbőrbe bújt legények, víg diákok, tréfálkozó kollégisták nyelvi leleménye az egyenkaja, azaz a meglehetősein egyforma étkek, sorakozó- ja menzán, laktanyai étkezdében, napközis konyhán. Az egyenkaja éppúgy lehet babgulyás, mint tarhonyás pörkölt, főzelék fasírttal. ömlesztett kockasajttal társított máj- krémkonzerv, a lényeg, hogy százas, ezres szériákban adják ki, egyformán mindenkinek ez jut, hiába fintorgás, válogatás. Hihetnők valami ilyesmire vetemednek az említett nemzetközi szervezetek is, amikor ún. világszabványokat dolgoznak ki, fogadnak el a tagország''' — közöttük hazánk — képviselői. Hihetnők ezt, mert hiszen o látszat erről tanúskodik. A magyar élelmiszerszabványok eddig több mint száz világ- szabvány előírásait foglalták magukba, azaz például a megyében feldolgozott tej, előállított tejtermékek döntő része olyan egyenkaja, amely teljesen azonos jellemzőket hord magában a Csehszlovákiában. az Olaszországban, a Japánban készültekkel. Micsoda unifor- mizáltság?! Rejlik benne csakhogy semmi nem tiltja ezek mellett a helyi specialitásokat, a tájjellegnek megfelelő ízesítéseket, viszont ami egyenkajának készült, az biztos, hogy megfelel bármely vevőnek, amint az is bizonyos, a vásárló ilyen esetben tudja, mit kap, mit kell kapnia. A most befejeződött ülésen a két világszervezet tagországainak képviselői ötvennél több élelmiszertermék világszabványáról tárgyaltak, s ezeknek a felét el is fogadták, míg a fennmaradóknál további egyeztetésekre kerül sor. A jóváhagyott szabványok között olyan, a megye exportáló élelmiszeriparát erőteljesen érintő kikötések vannak, mint a zsírokra és olajokra, a gyümölcsökre, a zöldségkészítményekre, a gyorsfagyasztott élelmiszerekre, a csecsemő- és diétásételekre, a húsokra és húsipari termékekre vonatkozó előírások. A megszabott jellemzők a higiéniai, mikrobiológiai, egészségügyi, minőségi követelményeket éppúgy felölelik, mint az adalékanyagokra, a tartósítószerekre, a tárolásra, a csomagolásra, a szállításra ható kikötéseket. Tetszik, nem tetszik, ezeknek a szabványoknak eleget kell tenni, mert csakis akkor válik lehetővé — elengedhetetlen feltétele ez — az export, amint azonos a mérce azoknál az áruknál is, amelyeket a hazai nagy szállodák konyhái átvesznek. Az egyen- kaják szabályai persze bizonyos mértékig megfosztják az egyedi, a különleges lehetőségétől a nagybani vásárlót és a fogyasztót, ám ugyanakkor roppant nagy biztonságot kínálnak neki. Ezért, hogy a megye két legnagyobb tartósítóüzemében. Nagykőrösön és Dunakeszin a gyakori külföldi látogatók elsőként azt nézik, a gyártók miként igazodnak a szabványhoz, s majd csak azt követően rukkolnak elő saját, speciális kéréseikkel, amik természetesen alapvetően megegyeznek a nemzetközileg elfogadott mércékkel, részleteikkel azonban különböznek azoktól. Nem |ái|a tehát az üzletnek az egyenkaják készítése, mint azt vélik némelyek, főként akkor vélik így. amikor a szabványok megsértése — például a konzervdobozok lemezének rozsdásodása — miatt a vevő reklamál. Indokolatlanul? Idén az év első felében a nem rubel elszámolású piacokra sikerült a tavalyinál öt százalékkal több élelmiszer- ipari anyagot, élő állatot, élelmiszert eladni. A nehéz értékesítési helyzetben — ezt a helyzetet a túlkínálat, illetve a fizetőképes kereslet szűkülése jellemzi — tiszteletet érdemlő eredmény ez, csak azt ne higgyük, sínen a dolog, nincs már teendő. Amint szinte mindenben, az élelmiszereknél is fokozódik a verseny, egyre szigorúbbak az értékesítés feltételei, a vevő válogat; megteheti. Korábban példaképnek számító némely megyei élelmiszeripari üzem ex- portálási nehézségei arra figyelmeztetnek, nem szabványos módon kell szolgálni a temelés, a termék nemzetközileg számon kért szabványait, sőt. nagyfokú rugalmasság, találékonyság. azaz módszerbeli változatosság kell az egyenkaják kívánatossá tételéhez. Mészáros Ottó Akikkel tegnap találkoztunk Hét végén, munkában Ugyancsak meleg van, verejtéket fakasztó, hát még annak, aki a szombatját nem kertjében hűsölve vagy strandon he- verészve töltötte, hanem műszakban, keményen dolgozva. A dunakeszi tésztagyárban például a hőmérő higanyszála hűvös időben is harminc fok fölé emelkedik, tegnap azonban a kinti s benti hőség összegződéseként a gyár lányai, asszonyai ugyancsak sűrűn törölgették homlokukat. Perzselt a nyár a dinnyeföldön is, miközben a tápiószelei földeken a farmosi tsz dolgozói a súlyos dinnyéket cipelték, s melegük volt a váci tűzoltóknak is, míg a gödi határban a bozóttüzet el nem oltották Egyedül a dunakeszi konzervgyárban hűsölt — nem a szombati műszakos, hanem — az uborka, vízben lubickolva ... Erdősi Agnes képriportja mMímmÉs*.