Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-20 / 170. szám
1983. JULIUS 20., SZERDA 5 Bába Mihály: vesztem tájékozódó képességemet, a botom, a lábam se igazít el, mint mikor koppan a járdán. Különben eltalálok én Pesten, de másutt is, ahol jártam, mindenhová. Az eset előtt, amikor csak tehettem, felültem a villamosra, a buszra, kimentem Erzsébetre, Budafokra, Hidegkútira, mert rettentően szerettem a természetet. Kubikos voltam, mindig a szabadban dolgoztam. Bebarangoltam Pest zegét-zugát Mintha csak éreztem volna, hogy most már nem sokáig látom. Két évvel ezelőtt történt meg a baj. Már azelőtt is gyenge volt a szemem, hiszen tudod. Akkor meg, mintha a szemem rolóját lehúzták volna örökre, amin már sose látok át. A régi szemüvegem és nagyítóm is megvan még, amit Svájcból hozattam az egyik ismerősömmel. Ha nehezen is, de olvastam vele. Most? Ha felolvasnak valamit, akkor jó, ha nem, akkor meg bámészkodom, mintha látnék. Nehéz ezt elviselni, de el kell. Csak tél ne lenne. Akkor mozdulni se tudok. Nyáron is csak ott járok, ahol nincs új építkezés. A régi járdákat, köveket érzi a lábam, az idegszálamban van minden kis kátyú és nyugodtan megyek. Bal kezével hátranyúlt, elvette a falhoz támasztott botot. Felemelte. — Látod, hogy megkopott? Jó kis bot ez. A koppanásáról is tudom. hol. melyik ház előtt járok. Minden méter járdának más a hangja, érted? Szóval én most is szeretek kószálni. Kubikos ember voltam, nem nagyon bírtam sokáig négy fal között lenni. Mondom, nyáron jó, kimehetek a térre, a parkba, leülhetek a padra. Az árnyékba. Igaz. azt nem látom, mármint az árnyékot, de az ujjam megérzi. Megfogom a pad támláját és már tudom, hogy árnyék van-e ott vagy odatűz a nap. Azt is érzem, ha ül ott valaki, még akkor is, ha nem mozdul, ha nem szól. Nekem már mások az idegszálaim. Szóval, leülök és várok. Mindig jön valaki, akivel aztán elbeszélgetek. Legtöbbször faluról elcsalt parasztember. Valamelyik nap is leül mellém egy öreg apóka. A hangjáról tudom, hogy öreg. Beszélgetni kezdünk. Mindenről. A politikáról, meg arról, hogy mit ír az újság, mit mond a rádió. Aztán kérdezem, hogy mit keres itt Pesten? Mondja, hogy a gyerekei felcsalták és eladatták vele otthon a házat. A pénzt persze odaadta a gyerekeknek. Nem is volt Semmi baj, amíg tartott a pénzből. Autót vettek, flancoltak belőle. Utaztak ide-oda. Néha még őt is elvitték. De a benzin drága, az autójavítás is sokba kerül. Egyre több pénz kellett. Az öregnek már nem volt. Hamarosan csak útjukban volt, most már nincs megállása otthon. A veje meg azt mondta neki hogy mit keres itt Pesten, mért nem megy haza a tsz-be, még dolgozhatna. Hát hová menjen a szerencsétlen, ha eladatták vele a házát? Ügy megsajnáltam szegényt. Én. én, a vak, megsajnáltam azt a látó embert, akit mindenéből kiforgattak a saját gyerekei. — Szóval, hallod, ezt csak azért mondtam el. hogy tudok én mindenről, ami a világban meg az országban történik. És tudod, amikor hallom, hogy nálam még elesettebbek is vannak, olyanok, mint az előbb említett vidéki parasztbácsim, akkor nem gondolok arra, hogy milyen rettenetes így élni nekem, aki annyira szerettem a természetet. Mert bennem nincs gyűlölet a látó emberek iránt. Akkor, persze, nehéz volt. amikor máról-holnapra függönyt húzott a sors közém meg a világ közé. hogy ne lássak semmit. Kinyílt az ajtó. Belépett, akire vártunk. A fehér botra meredt tekintetem. Két kézzel fogta, s kicsit rádőlt. mintha az ásó-lapátjára dőlne rhenni egv cseppet a talicska mellett. Tekintete élőre meredt most is. Szerettem volna megkérdezni, hogy most milyen tájat lát. de én. a látó ember, néma lettem. E gy leheletnyit előbbre hajoltam. Felém fordult, rám nézett. Egyenesen a szemembe. Farkasszemet nézett velem. Ügy éreztem, hogy lát: látja arcom vonásait, a szemüvegemet, összehúzott szemöldökömet, s a homlokomról a szemüvegkeret alá futó ráncot, észreveszi, hogy nem növesztettem meg a bajszomat. Nem mozdította fejét, nem rebbent a tekintete. Jobb kezét felemelte térdéről, megérintette az asztal szélét, csáp ujjai óvatos, meg-meg- torpanó mozdulatokat tettek, s amikor már tudta, hogy közelében nincs idegen tárgy, lassan feltette könyökét. — így van ez, komám. Nem köny- nyű. Aki így született, az más, az megszokta a maga világát, mert azonkívül nem látott semmit — mondta kissé rekedt hangön. Továbbra is mintha arcomat fürkészte volna. — De én? Hát idefigyeljél csak, én kubikos voltam a felszabadulásig, ezt te is tudod. Rettenetesen szerettem a természetet. Bejártam Magyarország minden vidékét, gyalog, kubikkal, mert egyszer csatornát építettünk, másszor utat, aztán szőlőt telepítettünk, halastavat csináltunk, építkezésnél dolgoztunk, szóval, mikor mi akadt a kubikos embernek. Aztán, ha pihenő volt, és persze, szép idő, érted? Lehasaltam a fűre vagy kiültem az árokpartra és néztem a tájat Néztem és csodáltam, meg gondolkoztam, hogy milyen kifürkészhetetlen kéz alkotta az első hegyet, az első lankákat, az első fát, füvet, virágot. Hogy milyen csodálatos dolog a világ, amelyben minden élőlény megtalálja a maga helyét. Én is, meg az a fűszál is, amit nézek, meg az a madár is, amelyik füttyöget. Hallod, én nem is tudom neked megmondani, hogy mennyire szerettem a vidéket. Télen, nyáron, mindig. Festő nem képes olyan tájakat vászonra álmodni, mint amilyenekben én gyönyörködtem. Egy pillanatra elhallgatott, elfordult, előre nézett a csaknem üres könyvespolcra. Hallgattam, vártam, figyeltem, hogy egy szavát se mulasszam. — Most meg mi van? Semmi. Egész télen négy fal között voltam, mert féltem kimozdulni otthonról. Télen elNemcsak anyagi kérdés Több figyelem, fokozott türelem 2 Lehet-e érdekfeszítő olvasmány egy felmérés nyomán ^ készült jelentés? Ha olyan körültekintő és mindenre ki- ^ terjedő, mint a dabasi járásban élő öregek helyzetével í foglalkozó anyag, akkor bizonyára egyvégtében olvas- ható. J Nem túl gyakori, hogy járási pártbizottságok szocio- í lógiai, statisztikai felméréseket készítenek az idős ko- ^ rúakról, mielőtt helyzetüket és körülményeik javítása- ^ nak lehetőségeit megvitatnák. Dabason ezt tették.. A ^ jelentés nyomán egy sokat megélt generáció sajátos í gondjai kerültek emberközelbe... Dabasi adatok A dabasi járásban a lakosságnak több mint a 17 százaléka — 13 ezer ember — időskorú. Bár számuk az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt, mégsem éri el a megyei, illetve az országos arányt. Különösen sok figyelmet követel a hetvenévesnél idősebb korosztály, közéjük tartozik itt az öregek negyven százaléka. Jövedelmi viszonyaikat vizsgálva igen tarka a kép. A nyugdíjak és járadékok ösz- szege általában 1200 és 6000 forint közötti, egy-egy ritka esetben ennél magasabb. A községi adatok szerint az átlag 2100 és 2540 forint között ingadozik. A többség tehát jövedelem- pótló kiegészítő tevékenységre kényszerül. Munkát vállal, kisgazdaságot létesít, esetleg albérlőt tart a lakásában. A kisgazdaság lehetőségét befolyásolja a településszerkezet is. Mindenféle szempontból az idősebb nyugdíjasok vannak hátrányosabb helyzetben, hiszen alacsonyabb jövedelmüket már nehezen tudják munkavállalás útján kiegészíteni — beleértve a bedolgozást és a szociális foglalkoztatást is, amely viszonylag szűk körű a járásban. Az idős emberek életvitelét, társadalmi kapcsolatait alapvetően meghatározza labilis egészségi állapotuk. Az orvosi rendelőket felkereső betegek egynegyede előrehaladott korú. A fekvőbeteg-ellátásban rendkívül nagy gondokat okoz, ha a hosszabb időre ágyhoz kötött ember egyedülálló; a nagycsaládok felbomlása már önmagában is növeli az ellátásra szorulók körét. Érdektelenség Sajnos, a családi kapcsolatok jó része vagyoni érdekeltségen nyugszik, s ez fokozza az idős emberek kiszolgáltatottság-érzését. A házi szociális gondozási rendszer elterjedését pedig sokszor maguk az öregek is akadályozzák, azzal, hogy titkolják — talán mert szégyenletesnek érzik — a családi kapcsolatok meglazulását, romlását, s emiatt nem fogadják el a szociális segélyt. Növelte gondjaikat az utazási költségek emelkedése, és az a tény, hogy a jegyek árának visszatérítése körülményes. Igencsak különböző a nyug- díjaskorúak aktivitása, közéleti tevékenysége. Dabason érdektelenségbe fulladt a nyugdíjasklub ötlete, ugyanakkor Ócsán megközelítően száz lelkes tagja van a klubnak, s ott csupán a helyiséghiány okoz gondot... Befolyásolják az idős emberek hangulatát, aktivitását a nyugdíjaztatásuk körülményei is. Sajnos, az előkészítés még általában csak „technikai” jellegű, szinte sehol sem fordítanak gondot arra, hogy e rendkívül nagy változásra lelkileg is felkészítsék a nyugállományba vonulókat. A bejáró embereknél gond az is, hogy a — többnyire budapesti — munkahellyel teljesen Együttműködési megállapodást kötött a Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalat és az Alkotó Ifjúság Egyesülés szellemi termékek, licen- cek innovációs menedzselésére. Az együttműködés alapján a két vállalat arra törekszik, hogy o műszaki újdonságot megtestesítő ötletek minél gyorsabban a gyakorlatban hasznosuljanak. Fontos része a megállapodásnak a szüksémegszakad a kapcsolatuk, a lakóhelyi ismeretségeik pedig hiányosak. Hosszú az út Fokozatosan emelkedik a társadalmi törődést igénylő öregek száma. A három szociális otthon, ahol összesen 247 embert tudnak elhelyezni, nem elégíti ki az igényeket. A, feszültséget növeli, hogy az ócsai otthon elsősorban megyei feladatokat old meg. Az inárcsi olyannyira túlzsúfolt, hogy az már az ellátás színvonalát is veszélyezteti. A dabasi szociális otthon tavalyig egyházi célokat szolgált. A beutalási rendszer ki- terjesztése valamelyest javít a helyzeten. Dabason 20, Örkényben 30 idős ember élvezheti az öregek napközi otthonának szolgáltatásait. Örkényben igénylik a gondozást, Dabason azonban évek óta alig ötvenszázalékos a napközi kihasználtsága, talán mert a 10 kilométernyi hosszú településről nem könnyű mindenkinek odajárni, s haza — naponta. A házi szociális gondozás' az idősek szemlélete és a vállalkozók hiánya is akadályozza. Ennek oka lehet a csekély tiszteletdíj is. A dabasi járási pártbizottság felméréséből kiderült, hogy egy sor olyan intézkedéssel lehet javítani az öregek helyzetén, amelyek nem igényelnek anyagi ráfordítást, csupán nagyobb figyelmet, körültekintőbb gondoskodást, — ez a legfontosabb —, több türelmet. Móza Katalin ges iparjogi védettség biztosítása, és a szélesebb körű értékesítési lehetőségek felkutatása is. Lényeges eleme továbbá, hogy az Alkotó Ifjúság Egyesülés megyei megbízottai, illetve irodái — most már a Licencia lehetőségeit is figyelembe véve — a jövőben szervezettebb formában vállalnak szerepet a vidéken jelentkező, illetve meglevő témák felkutatásában és felkarolásában. Két vállalat közösen Megvalósuló ötletek A kádakba, az uborka közi bőségesen kerül a kaporból és a kenyérből. Ettől kapja a hamisítatlan hézi izét. A bekészítésért Kasnya István felel Zúdul az áru a csomagolóhelyre. Az ügyes kezű asszonyok munkája nyomán percek alatt tasakba kerül egy kosárnyl kovászos uborka Erdősi Agnes képriportja Három nap alatt érik meg az uborka a kovászléhen. Bizony, sokszor megmeríti Rúzsa Lajosáé a fémkosarat, mire kiürül a kád Uborkaszezon Nagykovácsiban A savanyítóüzetm a szükséges nyersanyagot termelő- szövetkezetektől, egyéni gazdálkodóktól , szerzi be. Mint Homonnai Istvánná, gazdasági vezető elmondta, csak szabadföldi uborkát kovászolnak. S, hogy a termény beérését pontosan tudja, ő maga is ültetett uborkát a kiskertjében. Az ötlet bevált, a házi minta pontosan mutatta, mikorra kell előkészíteni a kádakat, mikor érkeznek az első uborkaszállítmányok. M. K. Uborkaszezonnak az év nyári hónapjait nevezik, amikor az emberek egyik része üdül, a másik üdülni készül, a harmadik része pedig éppen kipiheni azt. Uborkaszezon van a Rozmaring Tsz nagykovácsi savanyí- K'üzemében ás. Csakhogy itt ilyenkor kezdődik a valódi munka: a kovászolás. Tizennyolcán, jobbára asz- szonyok dolgoznak a hatalmas savanyító kádak körül. A ti- zenkét-tizennégy centis válogatott és gondosan előkészíted uborkákból három nap alatt lesz ízletes, ropogós savanyúság. Házi recept szerint készül, sok kenyér és kapor kerül a kádakba, akárcsak a gondos asszonyok konyhájában. A kész árut ügyes kezek csomagolják, a kovászolt csemege — szűrt levével együtt — tasakoklba töltik. Ezekből a félkilós csomagokból húsz kerül egy kartonba. Naponta kétszázharminc-kátszázöt- ven dobozt töltenek meg. Szinte mindig látni árura váró teherautót az üzem udvarán, kovászos uborkából nincsenek raktározási gondjaik. A Budapesti Fűszért a hetente feldolgozott kétva- gonnyi áru dupláját is értékesíteni tudná: keresett a Rozmaring uborkája.
