Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-20 / 170. szám
'xMiknt 1983. JÜUUS 20., SZERDA 3 Présgép zúzza a gyümölcsöt Nagyüzem van a Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalat szobi üzemében ahová az ország minden tájáról érkező gyümölcsöt dolgozzák fel, évente mintegy 10 ezer tonna mennyiségben. A sűrítmény tőkés exportra jut, a szörpüzem pedig a hazai piac számára évente mintegy 20 millió palack szörpöt készít. Tavaly volt a mélypont Ansgéraexport Tíz termelőszövetkezet és egy állami gazdaság megalapította a Hungangóra gazdasági egyesülést, az angóra- gyapjú-termelés szervezésére, angóranyúl tenyésztésére, valamint a termelt gyapjú jövedelmező értékesítésére. Az egyesülés számítása szerint még ebben az évben egymillió dollárnyi bevételt realizálhatnak a konvertibilis piacról. Jelenleg mintegy 80 ezer kisállatot tartanak az egyesüléshez tartozó mezőgazdasági üzemekben és a háztáji gazdaságokban. A Hungangóra az NSZK-beli Medima textilipari céggel máris hosszútávra szerződött a Hungaro- coop közvetítésével, és a még előnyösebb export érdekében kooperációs tárgyalásokba is kezdtek az angóragyapjú feldolgozásáról. Ez a fajta gyapjú keresett más piacokon is, főleg a gyógyfehérnemű-gyár- tók körében, de sokféle divatcikk és felsőruházati termék is készül belőle. Készen állnak a versenyre Az elmúlt esztendő mélypont volt az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat történetében. Oláh András igazgató azt mondja, nem is emlékszik rá, mikor volt ilyen alacsony a nyereségük. Mert a kassza, bizony — ha jelképesen is — kongott az ürességtől: mindössze 3 millió 64 ezer forint volt benne a megszokott 12—14 millió forint helyett. Az okokat kutatva alapos számvetést készítettek a szakemberek. Nyilvávaló volt. hogy a helyzet kialakulásában közrejátszott a meglehetősen sok állami dotáció is. Tavaly például az előző évi 81 százalék helyett több mint 188 százalék támogatást kaptak a központi költségvetésből. A negyedik negyedévben aztán útóldg módosították a rájuk érvényes szabályozókat — egyebek között beépítették termékeik árába az eddigi dotáció egy részét. ezenkívül mintegy 3 millió 600 ezer forint befizetésére kötelezték őket —, s ez kész tények elé állította a vállalatot. Akcióprogram — Decemberben valamennyi termelésirányító és más vezető munkatársamnak levelet írtam, amelyben kértem, javaslataikkal segítsék, hogy kimozduljunk a mélypontról — mondja Oláh András. — Meglepően sok válasz érkezett vissza. Ezek között nem egy figyelemre méltó ötleteket tartalmazott. Ezekből állítottunk össze egy olyan programot, amelyben nemcsak a célokat és az elérésükhöz szükséges akciókat tüntettük fel. hanem a felelősök kijelölésével együtt a részfeladatokat is. Ezt megtárgyaltuk az üzemi demokrácia szinte minden fórumán, megvitattuk a párt- és a szakszervezeti vezetéssel, valamint az irányító szakemberekkel. Az elfogadás után januárban már e program szerint dolgoztunk. Nagy fába vágták a fejszét tehát a vállalatnál, hiszen az idén több mint 14 millió forint nyereséget szeretnének elérni. Több mint — írtuk, s ennek az az oka, hogy a gazdasági vezetés szerint ezt a határt mindenképpen túl kell haladniuk. A 14 millió elérése — itt. Kerepesen azt mondják — munkaköri kötelesség. Ám a 18 millió forint az az álomhatár, amelyet a technikai és személyi feltételek indokolnának. ök azonban nem maximalisták. Megelégednének már 16 millióval is. Újdonságok — Feladtuk a termelési érték növelésének erőltetését — folytatja az igazgató. — Rájöttünk, hogy a termékszerkezet korszerűsítésével nagyobb mértékben emelhetjük nyereségünket. A már említett állami dotáció árakba való beépítésével a legtöbb termékünk gyártása jövedelmező, mindössze a soroksári rozsos és kerepes: komlós kenyér sütése veszteséges. Ezek azonban olyan kis tételt jelentenek, amelyek nem számottevőek. Meg aztán újabban megerősödött a megyében a konkurrencia is. elsősorban a kisiparosok körében. Mi pedig készek vagyunk a versenyre. Egyebek között például tervezzük, hogy Dunabogdányban. Gödöllőn. Gyomron, a Dunakeszi üzembe lefolytatott eredményes kísérletek után mi is sütünk házikenyeret. Ezt a da- gasztás kivételével kézi munkával gyártjuk majd, s a kiskereskedőknél két forinttal olcsóbban. 11 forintért árusítjuk. Szintén újdonságaink közé tartozik a miskolci burgonyás kenyér, amely 70 dekás súlyban, a zsemlekenyérhez hasonló formában kerül majd a boltok polcaira. S szeretnénk tovább növelni hagyományos és bevált termékeink termelését is. Ezek közé tartozik a francia kenyér, amelyből tavaly az első félévben 56 tonnát, az idén június végéig pedig már 148 tonnát értékesítettünk. Ebben az esztendőben kezdtük meg a vá- zsonyi kenyér sütését is, nagy sikerrel. Az első hat hónapban 3717 tonna volt a kereskedelem megrendelése. A leggyakrabban termékeik minősége miatt éri őket bírálat. Ezek nagy része — a vállalatnál is készséggel elismerik — jogos, ezért több intézkedéssel próbáltak javítani a helyzeten. A váciak legnagyobb örömére például a városi kenyérgyárba olyan gépsort telepítettek, amellyel végérvényesen megoldották az 1 kilogrammos veknik hiányából eredő gondokat. Bővítették a minőségi prémiumban részesülők körét is az áruszállítókkal és a raktárosokkal. Növelték az adható összeg nagyságát, ám ezzel együtt megszigorították feltételeit. A legsúlyosabb gondon azonban nem tudtak változtatni: a kenyeret továbbra is műanyag ládákban szállítják a boltokba. Mint az igazgató elmondta, ahhoz, hogy a korszerű, a minőség megőrzéséhez elengedhetetlen konténereket megvásárolják, több mint 10 millió forintra lenne szükségük. Sikerek Nem rég készült el az első fél esztendő mérlege a vállalatnál. E szerint június végéig 9 millió forint nyereséget értek el. s ez több. mint amire számítottak. A mostani szabályzó- rendszer tiszta helyzetet teremtett: csak rajtuk múlik a siker. Bár az áremelkedések miatt csökkent a kereslet termékeik iránt — a tavalyi első félévhez képest 1267 tonnával kevesebb árut értékesítettek —. az akcióprogramjukban megfogalmazott célok teljesítésével remélhetőleg túljutnak a mélyponton, s hatékonyságban utolérik az iparág közepes vállalatait. Furucz Zoltán Az ISG kovácslizemében Ezer fok a kemence torkában Átforrósodnak az autóbuszok ülései, az emberek mozgása lelassul, utasok és fák egyaránt kókadoznak a hetek óta tartó kánikulában. — Afrikai. időjárásunk van, mondja valaki a szomszédjának —, de az nem válaszol. Mit lehet erre mondani? Vagy talán beszélni is lusta, csak bólint. Ahová én igyekszem, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár kovácsműhelyében, a meleg megszokott dolog. Mégis a dupla hőség nagyobb megterhelést ró az itt dolgozókra, a nehéz fizikai munkásokra a tüzes kemencék körül. — Hogyan védekeznek a meleg ellen — kérdeztem Mezei Sándor gépmunkást? — Ez ellen nem lehet védekezni, legfeljebb isszuk a szódavizet literszám. Reggelire tejet, műszak után lecsúszik egy-két korsó sör. Sokat eszünk, kell ehhez a munkához a kondi — felelte. Mezei Sándor jól megtermett ember, igazi kovács alkat, naponta 5000 kalóriát fogyaszt. Reggelire egy szál gyulai kolbász, negyed kiló kenyér, két zöldpaprika. Otthon is sokat iszik, egész nap kívánja a folyadékot. Varga Sándor, a daraboló csoportvezetője egészen más termetű, vékony, szikár férfi. A folyadék- fogyasztásról is más a véleménye. A sok folyadék gyengít — öreg legény keveset iszik, meg aztán a sok víz elgyengít. Naponta többször eszem, mindig keveset. Amíg melegszik az anyag, bekapok valamit. Tizennyolc éve vagyok itt, még két év van hátra a nyugdíjig, de jól bírom a nehezét is. Inkább technikával dolgozom, mint erővel, megtanultam a fortélyát. Azért gyenge fickóknak nem ajánlanám ... — Nem csoda, hogy nem ajánlja — teszi hozzá nevetve Ricz József üzemmérnök. — A darabológép mellett egy munkásnak tíz tonnát kell összeraknia egy műszak alatt. Nincs nagy tolongás ebben a szakmában és az utánpótlás is várat magára. A fiatalok inkább a könnyebb munkát keresik. A kemence előtt és a darabológépek tetején a legnagyobb a hőség. Ezer fokon történik az olvasztás, aki előtte áll nem tud magyarul, CsehÖntözőmunkósok a Tessedik Tsz-hea Pusztai esőcsinálók között Ma hazánkban és szűkebb pátriánkban a vízjogilag engedélyezett területeknek csak töredéke kap a csatornákból vizet, részesül a szórófejek zuhanyából. Magyarán a gazdaságok meglevő lehetőségeiket sem használják hi teljesen. Ahol mégis, ott berendezésre, az öntözéssel kapcsolatos beruházásra elköltött bankók után fut a nagyüzem. Vagy azért locsolnak, mert alaptevékenységük létét kérdőjelezi meg egy-egy csapadékhiányos esztendő. S még valami, egyre nehezebb embert kapni erre a cseppet sem könnyű feladatra. A 4500 hektáros bugyi Tessedik Sámuel Tsz idei árbevételi terve 417 millió forint, a nyereség összegét 40 millió forintra kalkulálják. A termelőszövetkezet legelőinek egy tekintélyes részét három fő, a kertészetet 33-an 3 brigádban művelik. A zöldségek kettes számú csapatában — egymás közötti megállapodás alapján három ötven év feletti férfi esőztet. A legelőt váltó rendszerben áztatják. Az első színhelyen inkább bérmunkával, a másodikon vállalkozókkal, vagy ahogy ők nevezték magukat, százalékosokkal beszélgettem. A fű se tud megnőni A Kiskunság szélén járok. Már átbújtam a villanypásztorok sárga vezetékei alatt, s megszemléltem a kerekekre szerelt — egyelőre mozdulatlan — önjáró öntöző berendezéseket. Gazsó Jenővel, a pusztai szélben számítgatjuk a gazdaság és a saját hasznát. — Ezerkétszáz növendék marhát tart el ez a gyep Tart, amíg győzik a szivattyúk. Mert több kellene belőlük. Legalább kettővel. De hiszen látja. A jószág a sarkukban jár már, s nincs ideje a fűnek, hogy tisztességesen megnőjön. — Beszéljen a munkájáról. — A keresetemről? — Arról is. — Huszonnégy óra a szolgálatom, 48 óra szabad. A tsz- től csizmát, esőkabátot, bun- dás mellényt, munkaruhát kapok. Egy teljes napi bérem 600 forint, ez havonta 6 ezer forintot jelent. Persze, csak ha minden rendben megy. — Feltehetően érdeke, hogy így legyen. — Nekem igen. A vízműveké kevésbé. Az elmúlt idő szakban például azért kerestem rosszul, mert a csatorna elhinárosodott és csak keveset tudtam öntözni. Azt hiszem, túl sok emberük van és rengeteg papírt gyártanak. — Könyvek, lányok, barátok? — Tanyán lakunk. Tavaly vettünk házat a faluban, de továbbra is kint élünk. Ha itt letelik a műszak, otthon folytatom a munkát. A szüleimmel négy hold gyümölcsösein és két hold kertészeten gazdálkodunk. Nemrégiben vásároltunk lovat, motoros szivattyút. Egyszóval, van helye a pénznek, s én nem szórom. Egy-két korsó sörért nem éri meg a faluba menni. Legalábbis gyakran nem. A nősüléssel meg még ráérek. — Nincs túl egyedül ebben a pléhkunyhóban? (Gazsó Jenő éjszakánként egy roncs Barkas mikrobusz priccsét használja fekhelyül.) — Hamar eltelik nap, s szinte észre sem veszem, hogy beesteledik. Nézze, nekem nincs szakmám, de érdekelnek a motorok, szeretem, amit csinálok. — Mit kívánna most leginkább? — Egy kiadós esőt — válaszol a kék melegítős fiatalember azzal a fajta komolysággal, ami csak a kora gyermekkorban munkára fogottak sajátja. Forintokban kifizetődik Kertszerűen elmunkált földek, itt nemrégen még árpái arattak a kombájnok. Most a kettes brigád ültet fejeská- poszta-paiántákat. A traktorra szerelt gépen asszonyok ülnek, hajladoznak, három férfi az öntözőcsöveket telepíti át Valamennyien gumicsizmát viselnek, látszik, hozzászoktak a kemény munkához. — Reggel fél hattól este fél tízig öntözünk. Ez az ötödik vasárnap, hogy dolgozunk. Nagy a forróság s a pára. Járhatnának ugyan mezítláb is, de a trágya tele van üveggel és mindenféle szúró tárgy- gyal — mondja Kovács János, aki kilenc év alatt nagy tapasztalatot szerzett itt, a közös gazdaság kertészetében.. Szabó Pál 13 éves korában hozta be a tsz-be apja juttatott földjét. Volt traktoros, raktáros, s most a brigádon belül két társával az öntözésre „szakosodott”. — Kevés volt a pénzem, ezért vállalkoztam erre a munkára. Egyébként a termény negyven, illetve ötven százalékát kapjuk „bérként” — magyarázza, majd teljés- súlyával ránehezedik a kapcsolóra, hogy két csövet fogasson össze. Az 58 esztendős Magyar József a csepeli papírgyárban dolgozott, mielőtt idekerült. Megunta a bejárást. A megdrágult közlekedés s persze a magasabb jövedelem is késztették a lépésre, hogy öntözőmunkás legyen helyben. — Ezek a nehéz csövek bizony ódiv-túak, nem nyugdíjasnak valók — tréfálkozik az idős ember. — S maga bírja? — kérdezem. — Az a fontos, hogy ne nehezedjék rá az ember — felel kajánkodva. — Koszos, piszkos munka ez. A víz Is ihatatlan, meleg. De hát megéri, megtaláljuk a számításunkat — érvel az egyik jóbeszédű asszony. S lehet benne valami. Pataki Lászlóné hamarosan beköltözik három gyerekével, férjével az új otthonba. Nincs kézenfekvő recept így élnek, dolgoznak a bugyi Tessedik Sámoel Tsz öntözőmunkásai, legalábbis ami egynapos látogatás után benyomásként megmarad a riporterben. Munkakörülményeiken változtatni kellene, de erre csak akkor kerülhet sor, amikor az öntözéses gazdálkodás modernebbé válik, mivel hogy ez is korszerűsítésre szorul. De addig is azzal a technikával kell ma és itt öntözni, ami adott. Yalkő Béla Házon beiül Csők&nféner szlovákiából jött ide dolgozni. Megkérdezni nem tudom, hogyan bírja a nyitott kemence száján előtörő hőfokot? Ügy néz ki, ő sem izzad jobban, mint a többiek. A darabológépen lakatos szerel valamit, ott fenn „csak” ötven fok van. de látszik a mozdulatain, hogy lassabbak ... Hiába, nem ez az állandó munkahelye, nehezebben alkalmazkodik. A munkaruhán kívül egyéb védőfelszerelést nem szívesen viselnek az itt dolgozók. A védősisakra azért panaszkodnak mert fejfájást okoz, csúszkál, összegyűlik alatta a verejték. A lábszárvédő csak a térd alatt véd. sokan azért kaptak égési sebet, mert a forró „reve” — égett vasoxid hulladék — beleesett a lábszárvédőbe. Mire lekapták, már késő volt... A védőruha sem véd? — Ha nincs rajta lábszárvédő, nem ég meg, azonnal lerázza a könnyen szétpattogó hulladékot — mesélte Lu- sánszky Károly kovács, ö egyike az öt szakképzett ko- vácsmestemek az üzemben, tíz éve ebben a gyárban tanulta a szakmát. — Tizennyolc hónapra adnak egy munkaruhát, plusz egy nadrágot. A kabátot csak a téli hónapokban hordjuk, jobb lenne, ha ahelyett is inkább nadrágot adnának, mert az kopik a legjobban, ég ki legkönnyebben. — Próbálkoztunk alupig- ment bevonatú impregnált védőnadrágokkal is — mondta az üzemmérnök —, de bár ez a műszakilag legjobb megoldás, ezeket a nadrágokat tisztítani, mosni nem lehet. Nem szellőznek a bevonat miatt, s túl drágák ahhoz, hogy olyan gyakran cseréljék,, mint kellene. Saját szikvízüzem Kékesi Lászlóné, az üzem- gazdasági osztály vezetője elmondta —, a gyár kútjában levő víz ivásra nem alkalmas. Saját szikvízüzemünkben először vegyi eljárással átalakítjuk, azután készül belőle szódavíz. — Naponta ezerötszáz liter vizet tisztítunk, lágyítunk az egész üzemnek — tájékoztatott Stefán Lászlóné vízlágyító. — Ennek a felét ballonokba töltjük, a másik fele üvegekbe kerül. — Hát lehetne a kovácsüzem felszerelése és ellátása korszerűbb is, de ez sajnos beruházási kérdés, ami jelenleg nem megoldható — búcsúzott Ricz József. Seress Eszter A sebesség 45 km A Szovjetunióban a munka utolsó szakaszához érkeztek azok a kutatások, amelyekkel létrehoznak egy új szállítási módszert, a pneumo-konténe- res csővezetékes szállítást Eszerint a csővezetékben Kompresszorokkal létrehozott légáramlással továbbítanak gumikerekes konténereket, óránként 4Ü—45 kilométeres menetsebességgel. A csővezetékben mindössze 0,15 atmoszféra nyomás mozgatja a konténereket, tehát nagyon csekély energiaráfordítás elegendő ahhoz,- hogy gyorsan eljuttassák a különböző anyagokat, háztartási hulladékokat és egyéb rakományokat 50—60 xm-es távolságra. Az első két pneumo-konté- neres vezetékrendszert már üzembe helyezték, s több gépipari vállalat házon belüli szállítására hasznosítják. Az Állami Lenin Könyvtárban a Könyvszállítást oldják meg ezzel a módszerrel, s a pneumo- konténer vezetéket a tervek szerint 1985-ben helyezik üzembe. ,A szovjet kutatók kialakították már azokat az elképzeléseket, amelyek szerint megvalósítják a mágneses felfüggesztésű kocsikkal működő elektromos közlekedést, amely az óránként 400—500 kilométeres sebességet is elérheti
