Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-13 / 164. szám

1983. JÚLIUS 13., SZERDA ¥üsüfist Is tudni kell Nagykátán, a PEVDI konfek­cióüzemében na­ponta 290 divatos szoknya kerül le ® a szalagokról. Az egy éve épült új üzemcsarnok ter­melését teljes egészében tőkés exportra szállít­ják. Fontos moz­zanat a legutolsó munkafázis, a va­salás. Veress Jenő felvétele Nagykőrösön várfák az úf rsndeiőf, mentőállomást Gyógyítást szolgáló változások Átszervezés után lényegesen korszerűbb feltételek Amint arról lapunkban Is hírt adtunk: a Pest megyei Tanács egészségügyi és szociálpolitikai bizottsága legutóbbi — július 15-i — ülésén Nagykőrösön megtárgyalta a népesedéspolitika megyei helyzetét, s megvitatta Nagykőrös város tanácsa elnökének be­számolóját az egészségügyre és a szociálpolitikára vonatkozó ta­nácsi testületi határozatok végrehajtásáról, a város egészségügyi helyzetéről. A közelmúlt nem csekély változásokat hozott a nagykőrösi betegek életében s a közeljövőben lesz még érzékelhetőbb a hatás. Mint olvasóink előtt is ismeretes; módosult tavaly a vá­rosban a fekvőbeteg-ellátás rendszere, s ezzel megkezdhették a járó betegek — mindenekelőtt a szakorvosi ellátásra szorulók — vizsgálása és gyógyítása körülményeinek jobbátételét. Vegyük hát tüzetesebben szemügyre ez alkalommal: mi­ről is adhatott számot Kocsis Jánosné, a nagykőrösi városi tanács elnöke az egészségügyi és szociálpolitikai bizottság előtt. Jobb körülmények Ha a gyógyításról van szó, akkor célszerű tudni: nem ke­vesebb mint 33 ezer azoknak a száma, akik — mert Nagykőrö­sön, vagy a vonzáskörzetében laknak — kapcsolatba kerül­hetnek a város egészségügyi szolgálatával. Ellátásukról 240 szakember. — közöttük 46 or­vos, s 133 nővér és asszisztens' — gondoskodik. Élei- és munkakörülmé­nyeik számottevően javultak az elmúlt években. 1973-ban alakítottak ki Nagykőrösön nővérszállót, s ez az átszerve­zés után korszerűbb körülmé­nyek közé kerülhetett A pá­lyakezdő orvosokat —- hogy megtarthassa őket a város — szövetkezeti vagy tanácsi la­káshoz segítették. Az orvosok, a nővérek, s a többiek részesei a város köz­életének, képviselik az ágaza­tot a város vezető testületéi­ben, az ifjúsági és tömegszer­vezetekben, s — szakmai hoz­záértésük révén — gyakorlati­lag ők vezetik a Vöröskereszt itteni tevékenységét. Ami azonban jobban érde­kelheti az olvasót, az a mun­kájukkal kapcsolatos. Például azzal; hogyan alakult Nagykő­rösön a táppénzes helyzet. Ez ügyben az elmúlt két esztendőt vizsgálva változás tapasztalha­tó. A körzetekben csökkent (2,5 ezerrel) a szakorvosi rendelő­nél viszont nőtt (1,2 ezerrel) a táppénzes napok száma. Az adat arra enged következtetni, hogy- miután 1982. július 1-től a fekvőbeteg-ellátásról a ceg­lédi kórház gondoskodik, gya­rapodott a szakorvosi gyógyí­tás, kivizsgálás lehetősége. Erre utal az is, hogy 120-ról 144-re nőtt az átszervezés után a szakrendelések óraszáma. A 17 munkahelyes új rendelő fel­építéséig átmenetileg a Kalo­csa Balázs utcában kaptak he­lyet a szakrendelések, a Ma­gyar utcai belgyógyászat kivé­telivel. Ahol két orvos látja el a szakrendelés feladatát, ott nyújtott rendelési időt vezet­tek be; a sebészeten például reggel 7-től délután fél hatig, a nőgyógyászaton fél nyolctól fél ötig fogadják a pácienseket. Javult a műszerezettség is, s ami a lényeg: a munka színvo­nalának emelkedését érzékelik, elismerik a legérintettebbek, Nagykőrös és a környék lakói, a betegek. Kőcser, Nyársapát is Az alapellátás is fejlődött: 8 helyett 9 körzetben fogadják a felnőtt betegeket, így egy körzeti orvosra 2400 lakos jut. Elérték ezzel az országos átla­got. A 9 körzeti orvos közül 7 egyben szakorvos is. Még 1976- ban szervezték meg a központi ügyeletet, ez hivatott gondos­kodni a folyamatos betegellá­tásról. Idén kapcsolják be az ügyeleti ellátásba Kacsért és JHyársapátot, két orvos, egy asszisztens, két gépkocsivezető, s URH-val felszerelt autó áll majd szolgálatra készen. A központi ügyelettel azonos he­lyen működik a tavalyi év má­jusától a gyermekorvosi ké­szenléti szolgálat, ám az isko­laorvosi rendelő hiánya miatt a tanulókat gyógyítók kényte­lenek az amúgy is zsúfolt kör­zeti rendelőben fogadni. Amit viszont kevés -településen mondhatnak el: a középiskolás tanulók ellátásáról ifjúsági or­vos gondoskodik. Nem érintette az átszervezés az üzemegészségügyi szolgála­tot — ezt megyeszerte a leg­jobbak között tartják számon — annál inkább a gondozóin­tézeti hálózatot. Ez utóbbiban a legszembeötlőbb változás, hogy alkohol- és ideggondozó alakulhatott a korábbi tüdőbe­teg-, a bőr- és r.emlbeteggon- dozó mellett. A közegészség- ügy fejlődését is segítette, hogy tavaly megfelelő munkakörül­mények közé kerülhetett a vá­rosi KÖJÁL. gyógyászt, ortopéd reumato­Lógusi, szemészt, ideggyó­gyászt keresnek még rendelő- intézetbe. S a város polgárai nagyon várják már, hogy mi­előbb elkészüljön a 17 munka­helyes új szakorvosi rendelő, valamint a négy plusz két gép­kocsiállásos mentőállomás. Egy azonban bizonyos már ma is: a szakemberek felké­szültsége, munkafeltételeik ja­vítása egyre több garanciát je­lent a város egészségügyének, a gyógyító munka színvonalá­nak fejlődésére, V. G. P. Középpontban a ka’fség fémmi kiül pénzt keresni Nem átmenetileg felbukkanó vénásról van szó Végleteket választva, hogy érzékelhető legyen mindaz, amit ,a közöttük levő távolság áthidal: a megye mezőgazda­sági üzemeiben az ötödik öt­éves tervben egy dolgozó he­lyettesítése — kiváltása, aho­gyan a szakma jelöli — 500 ezer forintba — beruházásba fejlesztésbe — került. Ez az egyik példa. A másik: a telen­te az üzletekben árult, Dél- AmeriJcából vásárolt banán szállításának költsége nagyobb, mint amennyit magáért az áruért a külkereskedők fizet­tek. Szinte automatikusan Nem minősítésként, csupán tényként írjuk le: mindennek költsége van, de kézenfekvő, a ráfordítás szerepe ott a leg­nagyobb. ahol a befektetések közvetlen, pénzbeli kamatára jut a hangsúly, azaz a terme­lőágazatokban. Ennek ismere­tében ítélhetjük meg reálisan annak a ténynek a jelentősé­gét, hogy a megyében évek óta folyamatosan emelkedik ez egységnyi termékre jutó rá­fordítások költsége, igaz, lát­szatra nem sokkal, száz forin­tonként harminc, ötven fillér­rel esztendőként. Ami jelen­téktelen összegnek tűnhet egy Az élslmrszer-mikrohiológiáról Nemzetközi tanácskozás Hetes napközi Ugyancsak közérdeket érint: miként alakul a szociálpoliti­kai segítés lehetősége a város­ban. Ez ügyben tervszerű fej­lesztés a jellemző. Évről évre nő azok száma, akik rendszeres szociális segélyt igényelnek, s a segélykeret is gyarapszik. Ez utóbbi átlaga 1978-ban 770, ta­valy már 1710 forint volt, s míg rendkívüli segélyekre al­kalmanként átlagosan 508 fo­rintot fizethettek öt éve, tavaly már 3789-et. Ugyanez idő alatt 38-ról 61-re emelkedett a szo­ciális étkeztetésben részesülők száma. Az idős korúak szociá­lis otthonában 90 ember él, az öregek két napközijében 45 idős tölti hétköznapjait társak, között. A házi szociális gondo­zó szolgálat keretében 140 rá­szorulót gondoznak saját laká­sán s éppen az idősek ellátásá­ban várható, most előrelépés: átadás előtt áll az Arany Já­nos utcai hetes öregek napkö­zije, ahol megközelítően 40 hajlott korú embert fogadhat­nak majd. Talán emlékeznek még ol­vasóink: sok aggály kísérte az egészségügyi átszervezést Nagykőrösön. Most egy év múltán úgy tűnik, hogy az igyekezet és a körültekintés nem volt hiábavaló, a tapasz­talatok győzhetik meg erről az érdekelteket. Persze szó sincs arról, hogy minden felhőtlen lenne itt. Az orvoshiány ezt a várost sem kerüli el — bár az elmúlt 2 évben sok gondot sikerült megoldani ezügyben — bel­Napjaink kánikulájában kü­lönösen időszerűnek tűnő té­máról kezdődött nemzetközi konferencia kedden Budapes­ten a technika házában: az élelmiszerek, romlását okozó, az élelmiszerekben előforduló, egészségre káros mikroorga­nizmusokról, illetve az élelmi­szerek romlását csökkentő, el­tarthatóságukat növelő eljá­rásokról tanácskoznak négy napon át 21 ország szakembe­rei, a XII. nemzetközi élel­miszer-mikrobiológiai szimpo- zionon. A Mikrobiális társulások és kölcsönhatások élelmiszerek­ben című tanácskozását dr. Holló János akadémikus, a Kémiai Kutató Intézet igaz­gatója és David Mossel pro­fesszor, az élelmiszer-mikro­biológiai és -higiéniai nemzet­közi bizottság (ICFMH) hol­land elnöke nyitotta meg. A konferencián a hazai kutatási eredményeket ismertetve el­hangzott: élelmiszerexportunk versenyképessége szempontjá­ból rendkívül fontos, hogy megismerjük az élelmiszer- mikrobiológai legújabb nem­zetközi tapasztalatait. Az élelmiszer egyik fontos minőségi jellemzője a mikro­biológiai állapota, ameiy egy­aránt függ a nyersanyagtól, a gyártási technológiától, a hi­giéniától, s a dolgozók szak­mai felkészültségétől. Az a tény, hogy a nemzetközi bi­zottság a Magyar Mikrobioló­giai Társaságot és a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület kérte fel a szimpo- zion megszervezésére, az e té­ren kifejtett hazai erőfeszíté­sek nemzetközi elismerésének is tekinthető. Finom kelmék Vácrél A Váci Kötöttárugyárban ebben az évben 1,5 millió darab tré­ningruhát és 600 ezer darab fürdőruhát állítanak elő. Termé­keik egy része az NSZK-beli Puma és Felina cégekkel való kooperáció keretében készül. Megkezdték egy új kötésszerke­zetű kelme kifejlesztését, amelyből női ruha, strandkellék és blúz gyártását tervezik. műhelyben, üzemben, ám ösz- szegeződve a megyében már százmillió fűlött van...! A költségek ilyen, kedvezőtlen irányú változása most már — egy-egy. kivételesnek számí­tó évet figyelmen kívül hagy­va — jó ideje tart, azaz nem egyszeri, átmenetileg felbuk­kanó vonásról van szó. Különböző szempontok sze­rint, más és más helyekről szerzett tapasztalataink egy­aránt azt bizonyítják, hogy a termelőhelyek tevékenységé­nek leggyengébb pontjai közé tartozik a költséggazdálkodás. Jelentőségének lebecsülése, szerepének korlátozása azzal jár, hogy a vállalatok és a szö­vetkezetek egy része még a megbízható módszereit sem alakította ki a költségelemzés­nek, éppen ezért nincs tisztá­ban a különféle költségnemek arányával, növekedésével vagy csökkenésével. Amihez — hoz­zátesszük, mert így teljes a kép — az is alapot nyújtott, hogy az 1980-ig érvényes szabályo­zók, a költségnövekedés szinte automatikus áthárításának le­hetőségével, könnyen forgat­ható menlevelet kínáltak az ilyen magatartásra, s a mai szabályozás hatása sem egyér­telmű ezen a területen. Két, három esztendeje a me­gyében néhány nagyobb vál­lalat — így a Ganz Árammé­rőgyár, a Mechanikai Művek, a Dunai Kőolajipari Vállalat, az Ipari Szerelvény- és Gép­gyár — megpróbálkozott az értékelemzéssel, s meghökken­tő- eredményre jutott. Kiderült, hogy a tisztes haszonnal érté­kesíthető termékeknél is a költségek egy része ablakon kidobott pénz, mert a gyárt­mányok , fölös mennyiségben tartalmaznak anyagot, mert megmunkálási, műveleteik se­rege egyszerűsíthető és így to­vább. Volt olyan — már évek óta készített, mindenkor köny- nyen vevőre találó — beren­dezéscsalád, ahol az érték- elemzés után negyven száza­lékkal (!) csökkenthették az önsúlyt, s vele egyszerre az anyag-, az enegia-, az élőmun­ka-szükségletet. Nem rossz­májú a kérdés, mert hiszen ezek a termelési egységek leg­alább mozdultak, szemben a várakozókkal, de mégis elke­rülhetetlen: korábban miért veszhetett el az, ami elve­szett?! Talán azért, mert any- nyiféle tartaléka, veszni ha­gyott lehetősége volt és van a gazdálkodó egységeknek, hogy az ilyen tényezőkre még nem terjedt ki a figyelem. Talán azért, mert nem érvényesült és érvényesül ma sem szorító kényszer a termelés minden értelmű ésszerűsítésére. Ha bslefárt... amúgy sem gyors hatékony­ság-javítást. Különösen az anyag- és energiaköltségek emelkedésé­re, azok továbbgyűrűző hatá­sára igaz ez. A megye több nagy termelőszövetkezetében elpanaszolták például, hogy a korábbi öt év átlagához képest a legutóbbi öt esztendőben a búza egy hektárra számított termelési költsége 55—65, a kukoricáé 40—45 százalékkal emelkedett és ennek megfele­lően rohamosan csökkent az egy hektárra vetített jövede­lem. Amikor azonban a két legnagyobb tételt, az energiát és a műtrágyát vettük szem­ügyre a költségeken belül, ki­derült, áruk fölfelé kapaszko­dása, részesedésük a termelési értékből százalékos arányban, korántsem indokolt ekkora változást. Nem indokolt, azaz sok minden más is rárakódott e két alapvető anyag drágulá­sának hullámaira, ám alig egy-két gazdaság akadt, ahol elemezni kezdték, mik ezek...! Az általános reagálás inkább az volt a költségek növekedé­sére, hogy — bár a logika ko­rántsem ezt diktálja — vissza­fogták a műtrágya-felhaszná­lást, miközben például még mindig nincsenek megbízható és számon is kért üzemanyag- normák kiadva a szövetkeze­tek egy részében az erő- és munkagépekre... Furcsa, mert kettős szerepet játszunk, vállalunk. Felhasz­nálóként, fogyasztóként szinte mindent drágának találunk, még az indokolt költségnöve­kedéseket is nehezen ismerjük el, termelőként ugyanakkor az indokolatlan költségemelke­désnek sem tulajdonítottunk jelentőséget, ha az „belefért” az árba. Sőt még akkor sem idegeskedtünk, ha a költség- növekedés a gazdálkodási eredményt csökkentette — és ennek bővülő körét fedezhet­tük fel a megyében —, a fon­tos csak az volt, hogy a ter­vezett nyereség meglegyen. Ez a termelői gondolkodásmód, valamint az irányítás és szabá­lyozás , tökéletlensége magya­rázza, hogy évek óta kedvezőt­len folyamat szemtanúi lehe­tünk: az indokoltnál gyorsab­ban növekedtek a fajlagos rá­fordítások, s ez mérsékelte az A teljes közösség Tagadhatatlan, a, szabályo­zók változása — és olykor kényszerű, menet közbeni, a gazdálkodókat többszörös hát­ránnyal sújtó módosítása — azzal is járt, hogy az eddigi­eknél hatásosabban emelték ki a költségek tényleges szerepét a termelésben. A közhiedelem­mel szemben azonban nagy hibának bizonyulna kizárólag a közgazdasági ösztönzőktől és korlátoktól remélni, várni ‘ a változást. Sokféle hatás össze- geződött abban, hogy a válla­latok úgynevezett költségérzé­kenysége a szükségesnél jóval alacsonyabb szinten rekedt meg. E hatások között éppúgy voltak vállalaton belüliek, mint kívüliek, gazdálkodói körbe tartozók és az irányítás számlájára irhatok. A vállala­tok csekély jövedelemtermelő képessége elsősorban nem a gyártmányok körében, hanem a gyártás környezetében gyö­kerezik, azaz jórészt a terme­lési — és nem a termékszer­kezet függvénye. Mivel sokféle hatás össze- geződik az alacsony költségér­zékenységben, sokféle hatás­nak kell összegeződnie abban is, amit a kívánatos változá­sok testesítenek meg, azaz hogy a költség — nemcsak a közvetlen pénzbeli költség, ha­nem mindenfajta ráfordítás — a középpontja legyen a gaz­dálkodási döntéseknek, lépé­seknek, a tervezéstől az el­adott árukhoz kapcsolódó szol­gáltatásokig, így például fa szervizig, az alkatrész-után­pótlásig. Amit az elő- vagy az utókalkuláció néhány dolgozó­jának segítségével aligha lehet elérni, ehhez a teljes kollektí­va szemléletének átalakulása szükséges. S ezt a változást nem a költség fontosságának monoton hangsúlyozása Indi­kálja, sokkal inkább ezt teszi a költség szerepének részle­tekbe menő megvilágítása, 4US egyes költségnemek részesedé­sének folyamatos elemzése, an­nak bizonyítása figyelemmel, döntésekkel, cselekedetekkel, hogy valóban a középpontban áll az, aminek ott a helye. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom