Pest Megyei Hírlap, 1983. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-09 / 161. szám
1983. JŰLIUS 9., SZOMBAT PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZIN t Mátyás István: Szalmaláng Pontosan fél ötkor kilépett az irodaház kapuján. A sarki boltban kenyeret vett, hozzá sajtot, felvágottat^ Felment udvari albérleti szobájába, de nem gyújtott villanyt, csak tett-vett a homályban. Addig szösz- mötölt, amíg a délután elmúlt. Maga sem tudta visszaidézni, hogy mivel. Hét órakor megette a kenyeret, sajtot és felvágottat. Eszébe jutott egy pillanatra, hogy teát is főz, de úgy érezte: nincs kedve hozzá. Fél kilenc felé vizet melegített, s a forró fürdőbe mártotta lábait. Előtte bekapcsolta a rádiót, s amíg a lábai áztak, elgondolkodva bámulta a fé- nyevesztett kombinált szekrényt. Bútorostól bérelte a szobát. A rádióban Kocsis Albert hegedűit. Eszébe jutott, hogy ő is nagy művész lehetett volna. Zongoraművész. Szülei hatéves korában beíratták egy magántanárhoz. Az ötödik óra után nem ment többet. Az anyja sírt, az apja azonban azt mondta: ha nem akar, hát nem akar. Nem kell erőltetni. Akkor ennek nagyon örült. Elteltek az évek, s már nem lehet művész. Amíg ezt végiggondolta, egyik lábát kivette a lavórból és vizes nagy- ujjával mintákat rajzolt a szőnyegre. Egy vízcsíkkal határolt folt Afrika körvonalaira emlékeztette. De Dél-Amerikára is hasonlított. Erről meg az jutott eszébe, hogy mennyit utazhatott volna. Ismerné már az egész világot. Lehetett volna üzletkötő, külkereskedelmi szakember, ha annak idején, ahogy az apja akarta, beiratkozik az egyetemre. Neki azonban nem volt kedve hozzá, örült, hogy leérettségizett, s hallani sem akart további magolásról. Segédkönyvelőnek ment egy céghez, ahol éppen volt felvétel. S ma mi? Semmi. Azaz könyvelő. Reggel nyolctól délután ötig szoroz, összead, kivon, megeszi az ebédet, a vacsorát; s másnap újra szoroz, összead, kivon. Keres négyezernyolcszáz forintot. Nem élet ez így. Dühösen megmarkolta a törülközőt és dörzsölni kezdte a lábát. Közben arra gondolt, hogy akkor is másképp alakul az élete, ha megnősül. Az asszony rendben tartotta volna a holmiját, ő pedig képezhette volna magát. Egyszer közel állt a nősüléshez. Szolid, kedves lány volt; már az Tarídori Dezső-Medárd — vagy egy hónapot tévedek?. Nem tudom a napokat. Könyveket kellett tudnom helyettük, „nyelveken”, más világok köteteit, így esett a naptárral is némi meghasonlás: május? június? emlék? jelenet? múlat? jövet? Az eredménye sommás, de csak végül, addig a kezdetet készíti elő minden kis beomlás: kié, mié, lehet-e mondani, tudjuk-e, az idő taglata mi? Naptár nem kell a messzibb sornak ahhoz, hogy vegyen-tegyen. Túlzás, hogy „letaglóz”, elkattog esak, hallatlan, szétszedetlen a nap, az óra, perc, s nincs több egyetlen. (Egy borús napon) 'Zalán TiborSára tükreiben Kék csalánok ringanak az éjben érik a fájdalom érik érik indulunk Sára kicsiny reményem holdút visz a teremtés szivéig Erik a fájdalom érik érik kék csalánok ringanak az éjben holdút visz a teremtés szívéig indulunk Sára kicsiny reményem Holdút visz a teremtés szivéig indulunk Sára kicsiny reményem kék csalánok ringanak az éjben érik a fájdalom érik érik Indulunk Sára kicsiny reményem holdút visz a teremtés szívéig érik a fájdalom érik érik kék csalánok ringanak az éjben Törő István: Arcok Arcok, arcok és újra arcok, csak ebből állhat a tömeg! mindegyik szempár felállított löveg, arcok a fényben, arcok a sárban arcok hajnaltól gyűrötten, szél körmeitől megkarcoltan, arcok a zaklatás dühétől vad-pirosan és eltorzultan, szegletes, ovális, nyúlt, szabályos, valahol ott van benne az ember. s van ember a tömegben, aki arcot vállalni nem mer! Véli Tamás rajza eljegyzés időpontját is kitűzték. Megvette a jegygyűrűket. De akkor arra gondólt, hogy jönnek majd a gyerekek, s vesződni kell velük, az asszonyhoz meg alkalmazkodni; s az eljegyzésből nem lett semmi. A gyűrűk egy ideig a fiókban hevertek, később, szorult helyzetében, zálogházba adta őket, s nem váltotta ki sohasem. — Még most is újrakezdhetem — tűnődött. — Igen, újra is kezdem! Holnaptól — löttyen tette ki a vizet a lefolyóba — nyelveket tanulok. Irodalmat fordítok majd, s külföldre járok konferenciákra. Fütyörészve készítette a székre a ruháját, amit másnap felvesz. — És jobban öltözködöm — simította le a kifényesedett nadrágot. — Megismeri még nevemet a világ. Amikor kitágult gumijú zokniját vette kézbe, egy pillanatra megállt, ö ilyen zokniban többé nem járhat. A szekrényből elővette a vadonatúj zoknit. Már pizsamában volt és éppen beakart bújni a paplan alá, amikor eszébe jutott, hogy ötvenkét éves. Most kezdje el idegen szavakkal gyötörni az agyát? Mire belejönne, nyugdíjba megy. Akkor meg mit ér vele? Sóhajtva visszament a székhez, összehajtogatta és eltette az új zoknikat. A sarokból előkotorta a két régit, majd még egyszer megnézte a vekkert, hogy pontosan fél hétre van-e beállítva. Mintázó Trencsényi Zoltán: Pegazus (Képzelt rádióriport) ÜJSAGHlR: „Különleges esemény tartja izgalomban napok óta a főváros népét. Vasárnap a galopp-pályán ugyanis olyan szenzáció történt, amit még nem jegyzett fel sem a bioló- lógia, sem a sporttörténelem. A harmadik futam (Stojko- wich-díj) befutójában az egyik ló váratlanul szárnyakat kapott, vagyis szárnya nőtt, és a szó szoros értelmében berepült a célba! Félretéve a dolog biológiai vonatkozását, érdekes kérdést vett fel a soha nem tapasztalt eset. Nevezetesen azt, hogy értékelhető-e ez a győzelem, vagy sem? Mert a szabályok előírják, hogy a lovas (és persze a ló) nem vehet igénybe semmifé segédeszközt a verseny során. De vajon segédeszköznek minősül-e az állat testén váratlanul kinőtt szárny? Egyelőre még nem született döntés, hogy szükséges-e a diszkvalifikálás. A lósport szakemberei biológusok, sporttörténészek és sportetikusok bevonásával még üléseznek. Az eredményről holnapi számunkban tudósítunk”. A ZSOKÉ — Hogyan lett zsoké? — Hát, úgy, hogy egészen kicsi koromban már nagyon szerettem a lovakat, mivel nekünk otthon nem lehetett, hát... ja és még szerencsémre, de ezt csak időzőjelbe, nem nőttem túlontúl nagyra, és így. — Az állatot ön gondozza? — Hát én. — Sohasem vett észre rajta semmi rendkívülit? — Mármint milyen rendkívülit? — Hát úgy értem, nem tűnt fel önnek, hogy ez egy különleges ló? — Nem volt ez sose különleges ló, megmondom őszintén. Sőt, ez egy eléggé gyengécske ló volt. Megmondom őszintén. — Mégis furcsa, hogy csak úgy egyszerre szárnya nő ... — Hót furcsának furcsa. — ön nagyon meglepődött? Egyáltalán. hogyan zajlott le a dolog? — Mármint milyen dolog? — Hát amikor verseny közben kinőtt az a bizonyos szárny? — Kettő nőtt ki. — Na igen, természetesen. — Kérem. A célegyenesben éreztem, hogy nagyon fárad a ló. Mondok csak így magamnak: még ha nem is nyerünk, akkor is gyerünk. Pontosan cziet mondtam, <*ztet a kis versfélét. Akkor gyött a számra. Erre alig hogy kimondom, éreztem, mintha gyorsabban menne a ló. Meg mintha suhanna, vagy mi... meg mintha kicsikét fel is emelkedne... Oldalra nézek, és látom, hogy kis fehér szárnyak nőttek az oldalain! Hát mondok, a szentségül... Nem is, ezlet majd törölje, hát monaok, a mindenit, ez meg rri a csoda? De mire kimondom, már nyerünk is. Es most kérdem én itten a nagy nyilvánosság előtt: miért akarnak megfosztani a győzelemtől? Erről ki tehet, hogy kinőtt a szárny? A ló? Én?... — Bizony most törik a fejüket a szakemberek... — De kérdem én: ki ebben a szakember? Na ki? Nem mondom, hogy enélkül is nyertem volna, az már igaz. De ez a szárny ügy most alaposan felkavarta a viharokat. Legalábbis szerintem. Fel A BIOLÓGUS Sokat vitatkoztunk mi már ezen. És végül abban állapodtunk meg, hogy pegazusok nincsenek. Persze, persze, mi is nagyon jól tudjuk, hogy mit is mond az ókori görög mitológia. Hogy mindössze a tehetség és a költői ihlet jelképe, de mi nem nyugodtunk meg. Kerestük a valóságalapját. Azt a kiinduló pontot, ahonnan meg tudnánk közelíteni a problémát. Sokszor tanulmányoztuk át a szakirodalmat Darwintól Brehmig, de nem jutottunk semmire. És erre tessék, most itt született meg szemünk láttára az élő cáfolat. És ez máris kérdések sorát veti fel. Melyik osztályba tartozik? A madarak közé? Az emlősök közé? Egyáltalán mi hozta létre az új mutációt? És vajon spontán, vagy indukált mutáció-e ez? És hogyan szaporodik, tojással, vagy elevenszülő? Hát igen, szeretnénk mikroszkóp alá tenni, persze csak képletesen, hehe! A SZPÍKER — Igen, azt a mérkőzést, jaj mit is beszélek, futamot közvetítettük. Igen, pont én. Hogy mit éreztem az ominózus pillanatban? Nehéz lenne megfogalmazni. Valami földöntúlisá- got. Valami lélekbemarkoló emelkedettséget. Mintha elpa-tanna valami húr, és utána többé nem történne semmt, csak egy nagy csend telepedne a világra, és a mozgások lelassulnának, és az a ló meg csak suhanna, suhanna, hátán az átszellemült arcú lovasával, az égi lovassal, körülttük csillagok, meg ködszerű gomolygások... Hogy mit mondtam? Nem emlékszem. Nehezen találtam szavakat. Talán valami olyasmit: Kedves hallgatóim, itt most valami rendkívüli történik. Az egyik lónak szárnyai nőttek! És ez a mesebeli lény most suhan át a célvonalon! Győzött, mert győznie kellett! Valami ilyesmit... '' SZEMTANÚK — A véleményemet kérded? Nincs véleményem! Mindig is tudtam, hogy vannak előre eldöntött futamok, de hogy ilyen nyilvánosan... — Kérem, én egy öreg asszony vagyok. Csak két helyre járok, a templomba meg a lóversenyre. De ilyen csodát még nem láttam se Itt, se ott! Térdre borultam és imádkoztam. Sokan csináltak így. — Ja igen, az a szárny ügy. Em- lékszek. Mondták, hogy ez reklámfilmbe lesz, igaz ez? — Legjobban azon röhögtem, hogy mellettem az öreg Kulacsnak, mä csak így hívjuk, Kulacsnak a torkán akadt a vodka, hehehe! — Kit érdekel az a szárny? Csak egészség legyen, meg jó tipp! Az a fontos! A HIVATALOS SZEMÉLY, — Nem mondok semmit! Még a végén kifacsarják a szavaimat! Tegye el nyugodtan a mikrofonját! ÚJSÁGHÍR: „Tegnap döntés született a múlt vasárnapi lóverseny ügyében. A bizottság úgy döntött, hogy a harmadik futamot (Stoj- kowich-díj) meg kell ismételni a bonyodalmakat előidéző ló szárnyainak szakszerű eltávolítása után”. EGY ILLETÉKES — örülök, hogy végre megoldódott ez a probléma is. Ügy érzem, igazságosan. Mi a legmesszebbmenőkig figyelembe vettük az álláspontokat, melyeknek sokrétűsége is tükrözi, mennyire bonyolult feladatot kellett megoldanunk. Végül, úgy hisszük, sikerült elfogulatlanul ítélkeznünk. Hisszük, hogy a szárnyak eltávolításával sok kellemetlenségnek vesszük éltjét. Mert ezek a váratlanul, és ts’án megkockáztatom, illetéktelenü' nőtt szárnyak nem túl kedvezőek. Cgv ére**ök, Így igazságos, így tisztességes. És a jövőben is keresni fogjuk a legtisztább utakat. SPORTSZERKESZTÖNK MEGJEGYZÉSE — Ügy legyenl
