Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-09 / 135. szám

X-Mrl

an

1983. JÜNIUS 9., CSÜTÖRTÖK

Jászi Oszkár végképp hazatért

Az idei ünnepi könyvhét egyik legkeresettebb kiadványa Jászi Oszkár A Habsburg-monarchia felbomlása című könyve volt Mi az oka ennek a tudományos-politikai könyveknél oly ritk^, kirobbanó sikernek, előVTés várakozásnak?

Elsősorban a szerző személye, hiszen Jászi Oszkár a századelő magyar progressziójának egyik legkiemelkedőbb alakja volt, Ady, Szabó Ervin és Károlyi Mihály harcostársa és barátja, aki írásaival egyik meghatározója az akkori ország közgondolkodásának, politikai-közéleti szereplésével pedig közvetlenül is részese a polgári-demokratikus átalakulásnak.

Huszadik század

1899-ben, 24 évesen, friss jogi diplomával a zsebében, legszűkebb baráti társaságával megalapítja a Huszadik Század című társadalomtudományi folyóiratot, melynek már ekkor egyik elméleti vezetője, 1906 és 1919 között névlegesen szerkesztője volt. Alapcélja (csakúgy, mint a Társadalomtudományi Társaságnak, melynek szintén alapítója) a modern, szinte természettudományosán egzakt társadalomtudományok és a szociológia magyarországi meghonosítása volt. Nemzetiségek lakta vidékről, Nagykárolyból származván tudósi érdeklődése hamarosan a nemzetiségi kérdés felé fordult, s e témából írja első nagy jelentőségű könyvét, mely 1912-ben lát napvilágot A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés címmel.

1914-ben az Országos Radikális Párt elnökeként lép az aktív politika porondjára. 1918-ban Károlyi Mihály Nemzeti Tanácsában a téma legjobb elméleti ismerőjeként a

nemzetiségi ügyek tárcanélküli minisztere lesz, majd 1919-ben a Tudományegyetem szociológiai tanóra, később kormány- biztosa. A felgyorsult eseményekre, a nemzetiségek elsza- ! kadási törekvéseire már nem i lehetett hatással, a Tanácsköz- , társaság radikális belpolitikája nem nyerte meg tetszését, j 1919 májusában Bécsbe, 1925- től az Egyesült Államokba emigrált. Itt, 1927-ben kérték fel egy, a Habsburg-monarchia felbomlásának okait feltáró politikai esszékötet megírására. Megfeszített munkával egy év alatt elkészült a nagyszabású mű, mely 1929-ben Chicagóban jelent meg angolul, a kötet rendkívül nagy visszhangot váltott ki, évekig a viták középpontjában állott, de legádázabb ellenfelei sem vitathatták, hogy e témában ez az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb alapmű.

Több mint ötven évvel a könyv megjelenése, és több mint 25 évvel a szerző halála után jelent meg első ízben magyarul Jászi Oszkár könyve. (Mivel az eredeti magyar szöveg elveszett, angolból kellett visszafordítani magyarra.)

Jászi személyének fontosságán túlmenően tehát a mű politikai, eszmetörténeti jelentősége is indokolta a felfokozott várakozást és érdeklődést.

Elmélyült elemzés

A közel ötszáz oldalas könyv világos, könnyen áttekinthető szerkezetben mutatja be a Habsburg-birodalom kialakulását, intézményi rendjét, öt évszázados múltját, majd részletesen elemzi a birodalmat összetartó centripetális erőket, s az ezekkel ellentétesen ható, a felbomlást siettető centrifugális erőket, ezek dinamikáját. A nemzeti öntudatra ébredés, a nemzetiségi széthúzó erők növekedése és az irredenta veszély különös súllyal szerepel ebben az elemzésben. Jászi sokakkal ellentétben már 1928- ban pontosan látta, hogy a monarchiát nem a háború bomlasztotta fel, mint a Habsburg- legenda állítja, hanem a háború mintegy a kulminációja volt egy belső dezintegrálódá- si folyamatnak. A bukás végső oka, Jászi elemzése szerint az volt, hogy a dinasztikus,

klerikális, militarista és-bürok- ratikus birodalmat nem sikerült a szabad népek demokratikus föderációjává átalakítani, holott erre 1914 előtt volt reá'is lehetőség. Ez a gondolata Kössuth Duna-föderációs tervének gondolatiságával cseng össze.

A hallatlanul gazdag és sokrétű történelmi tényanyag, az elmélyült elemzés mellett Jászi Oszkár könyvét különösen vonzóvá teszi következetes pártatlansága, már amennyire ilyen kényes kérdésben pártatlan lehet politikai mű. Ö ma- 'g3 így ír erről: „Semmi személyes érdek nem köt már a Duna-tájhoz, csak eszményeim. Jelenleg nem létezik számomra külön, elszigetelt magyar probléma, s bár lojalitásom a

magam népe iránt töretlen maradt, ugyanolyan együttérzéssel fordulok a Duna-medence összes szenvedő népe felé ... Semmiféle taktikai szempontnak nem akarom alárendelni az igazságot.”

Jászi Oszkár válogatott publicisztikai írásainak gyűjteményét az elmúlt év végén jelen- tetts meg a Magvető Kiadó. A kötet napok alatt elfogyott. A Habsburg-birodalom felbomlása című munkát most a Gondolat Kiadó tette közzé. Sikere páratlanul nagy volt, a kötetek órák alatt elfogytak, s az utánnyomás lehetősége is felmerült. Ügy tűnik, 25 évvel halála után Jászi Oszkár végképpen hazatért.

Feltárás és követelmény

z!*»■

*. • * / *j\ í :■

£vv>'v*t y- * sk ‘W •

vf%-[%'''••vJK

’ 4' . - '»''•ti'“.»!rv-^v', *y«- -TsSaS

' /. rVÚKevés olyan alkotója van a művészettörténetnek, mint Mendnyánszky László, aki ,,alakos képeiben szinte a végletekig fokozta a perifériára szorultak, a társadalmi közösségeken kívül rekedtek vad ösztönösségét, s mire föl-fölcsillant már e figurákban sorsunk némi önismerete, a háború taszította a lét pusztulásába az embert, s az elenyészett tudatot a test enyészete követte”.

Aradi Nóra a magyar könyvkiadás újabb reprezentatív vállalkozásában, a Corvina jóvoltából megjelent Mednyánszky-album bevezető tanulmányában ír így a hányatott sorsú festőről. Plasz- tikusabban eleddig róla csak Kállai Ernő szólt, aki a művész kétezer festményét és

Felelősségteljes hozzáállás

koalíciós Időszak. Az irodalomtörténész Kabdebó Lóránt arra vállalkozott, hogy ennek a közelmúltnak az emlékeit akkor gyűjtse össze, amikor még alkotóerejükben közöttünk élnek (többségükben) a nagy történelmi változások szemtanúi, alakító résztvevői.

Huszonnégy beszélgetés, illetve visszatekintés olvasható ebben a Kozmosz könyvben. Írók, költők, művészek mondják el fájdalmaikat, emlegetik fel akkori vágyaikat, Idézik fel lelkesedésüket, hiszen többnyire ifjúságukról, legszebb férfikorukról is szólnak, egy ország fellélegzéséről, boldog nekibuzdulásáról.

Névsorolvasás helyett most arra ösztönzünk mindenkit, hogy lapozzon bele ebbe a könyvbe. Ha úgy véli, a portréerejű felvillanások erejével, sodrával haladjon előre benne. Valami olyan dolgot tud meg belőle, ami a történelem- könyvekből mindig kimaradt: a személyes hozzáállás, az emberi viszonyulás felelősségét. S ha ez példává válik, akkor másféle szemüvegen nézi azt a mindig hiábavaló borzalmat, amit háborúnak hívnak, s a túlélők bizakodásával örülhet egy újabb emberi felismerésnek.

rajzát látta. Ám az a művészeti író, aki Mednyánszky elemzésére vállalkozik, előbb- utóbb alighanem számmisztikával találkozik, mert gyakor- latilag felmérhetetlen a mai napig sem ismert Mednyánsz- ky-képek száma. Az arisztokrata családból származó sarj művészete ugyanis közvetlenül olyan hatást gyakorolt mindenkori környezetére, hogy igényelték, akarták műveit. Oeuvre-je így szétszóródott, s bár a hivatalos körök kevésbé méltányolják új természetszemléletét, egyetlen biztos támpontunk az életmű megközelítően pontos körüljárására saját naplója, levelezése, feljegyzései.

önmagát nyugtalanul hajszolta, s így, helyzetéből és érettségéből adódóan változott piktúrája. A múlt század nyolcvanas éveiben az Alföld ihlette alkotásra, áttetsző gyöngyházas szürkék, izzó vörösek, hidegbarnák uralták képeit. A századfordulóra már összecsapnak a kékek, barnás vörösek vásznain, a faluszélék és a korábbi Tátra-képek melleit megszületnek a megrendítő csavargóábrázolások is. A tízes évekre kivilágosodik a paletta, többnyire a zöld változatai, kékek, fehérek domi nálnak. Az első világháborúban az egyéni szenvedés utolérhetetlen krónikása volt.

A közreadott nyolcvan reprodukció ebbe az életműbe vezet el. A nyomatok színhelyesek, nyomdászatilag is bravúros teljesítmény volt Med- nyánszkyt ilyen igényesen közreadni. Aradi Nóra egyik legsikerültebb tanulmánya a festő munkásságát bemutató. Visszafogott igényessége megfelel éppúgy a társadalomrajz követelményeinek, mint a festői törekvések feltárásának. Esszenciálisán adja tudtunkra mindazt, amit ebben a rövid esszéterjedelemben tudni illik egyik legnagyobb festőnkről. Vállalkozása művészettörténet-írásunk nyeresége, miként az igényes album is várhatóan nemcsak a szép magyar könyv versenydíját nyeri majd el, hanem a művészet iránt érdeklődők fenntartás nélküli elismerését is.

Ha egy krimi kegyetlenségével, kiszámítottságával hat (olykor nemkülönben éles gondolatmenetével), akkor Kabdebó Lóránt interjúkötete az önmagát kereső, marcangoló, helyét kereső ember vívódását, fellélegzését, életének újrakezdését mutatja be olyan átéléssel, amelyre ritkán adódik lehetőség. Méghozzá olyan évek, események után, amelyeknek a túlélése, a megmaradás esélye majdhogynem a nullával volt egyenlő.

A háborúnak vége lett címet viselő kötet egy rádiósorozat konyhaiakban közzétett változata. Mai életünk előtörténete játszódik le a majd négyszáz oldalon: a második világháború, a felszabadulás és az azt követő úgynevezett

Ablaknyitás a régmúltra « ilíviKaWi

Ismert és elfelejtett emlékeket idéz meg új könyvében Zolnay László, a Budavári Palota világhírű régésze. Az én világom elnevezésű Kozmosz-sorozatban megjelent zsebkötetében a mai olvasóban akar ablakot nyitni a régi világ embereinek életére.

A Fény és árnyék a középkori Magyarországon című eseményfüzetében szem- és fültanúkat hív meg segítségül, hogy vallomásaikkal feltáruljon előttünk Zsigmond és Mátyás udvari világa, Mohács szomorú végnapja. Zolnay nem történelemkönyvet ír, annál sokkal közvetlenebb, a jelenkorból úgy tekint vissza a múltba, hogy szinte az olvasóval közösen leli meg az immár nemzetközi hírnévnek örvendő lovagszobrokat.

Ebből a könyvből egy napra elég egy történet, hogy elrévedezzünk: csakugyan így lehetett vagy volt hajdanán? Történelemszemléletünket alakítja, műveltségünket gyarapítja ez a breviárium. Zolnay azt írja ajánlásában, hogy „örülnék, ha a betű ösvényének vándorát olyasmivel ajándékozhatnám meg, ami már réges-rég az övé. Legfeljebb nem tudott róla."

Köszönet a szerzőnek, hogy ennyire előrelátó és optimista.

Finy is Ang

ZOLNAY A

laszlö H

fflRSyflR8RS2RSen

.. tsf, «mW**

t* «(&*»>*

mujttAr*. hmm a

r:

\j<ik wiMk í>*.

Afc»*r^i Itt *niit

% PiUí v«<Jv >» ,

AttóM v&tt/>*.

n h»tnrt K <*«»**& .

;

Elolvasván végzett munkáját, alighanem sokan híveivé szegődünk.

Heti filmtegyzet Bölcs Jaroszlav

Jelenet a Bölcs jaroszlav című filmből

Lássuk először a történelmi tényeket. Vlagyimir, a Kijevi Oroszország nagyfejedelme 1015-ben meghalt. Nem éppen finom eszközökkel, de Vlagyimirnak sikerült egységes feudális állammá egyesítenie a széthúzó keleti szláv fejedelemségeKet. Erős és hatalmas állam volt Vlagyimiré, de halála után újra szétesett. A nagyfejedelem tizenkét fiának vetélkedése a hatalomért végül is a novgorodi herceg, Jaroszlav győzelmét hozta. Négy év alatt vagy leszámolt fivéreivel, vagy kiegyezett velük, s 1019-ben ő lett a kijevi nagyfejedelem. Negyvenegy éves volt ekkor. 1054-ig ült a trónon, harmincöt éven át uralkodott, hetvenhat éves volt, mikor meghalt. Egészen kivételesen hosszú élet ez akkortájt; fejedelmi sarjak gyakran a bölcsőből sem nőttek ki, s a hatalmi vetélkedés a fivérek között éppoly gyakori és kegyetlenül véres volt, mint aoa és fiú között.

Jaroszlav más szempontból is kivételes uralkodó volt Nemcsak újrateremtette az orosz föld egységét, s felvirágoztatta Kijevet, olyan épületeket emeltetve ott is. és más orosz városokban is. melyek máig hirdetik e.nagy történelmi korszak dicsőségét, hanem tőle származott az első orosz törvénykönyv, valamint számos klasszikus görög szerző fordítása. Kitűnő matematikus és elismert filozófus volt. olyan jól rajzolt, hogy ikonfestőként is megélt volna, nagy könyvtárat gyűjtött össze, s igazából ott érezte jól magát. Támogatta a tudományokat és a művészeteket. Mindezek alapján joggal nevezték már .életében Bölcs Jaroszlavnak.

S hogy még egy érdekességet említsünk: amikor a mi I. István királyunk a hatalmi és vallási küzdelmek során elfogatja és megvakíttat- ja unokatestvérét, Vazult (1031-ben). Vazul középső fia. Endre. Kijevbe menekül, ahol később feleségül veszi Jaroszlav leányát. Anasztáziát. Ez az Árpád-vér lesz — apósa, Jaroszlav hathatós támogatásával — István utóda a magyar trónon, 1046-ban, I.

Endre néven. Ennek az Endrének a sírját láthatjuk a tihanyi altemplomban; abban a szentegyházban, melyet ő alapított — talán épp Kijev- ből hívott szerzeteseknek...

Nos, a kijevi Dovzsenko filmstúdióban Kijev fennállása 1500. évfordulójára, 1981- ben erről a Bölcs Jaroszlav- ról forgatott terjedelmes, kétrészes filmet Grigorij Kohan rendező. Pontról pontra rekonstruálta a X.—XI. századi Kijevet. aprólékos gonddal ragaszkodott a korabeli vise- letek, fegyverzetek, használati tárgyak hűséges másolásához a kellékekben és a jelmezekben, valósággal újrateremtette — korabeli krónikák miniatűrjei, fennmaradt freskók. ikonok ábrázolásai alapján — azt a világot, melyben Jaroszlav élt és uralkodott. Óriási statisztériát mozgatott. melynek számára csak a különböző fegyverzetekből

— például korhű sisakokból

— tizenkétezer darabot kellett készíteni. Nagyvonalúság, a pénz és a fáradság nem kímélése jellemezte a forgatást, mely a XI. század egyik legismertebb és legszemléletesebb, meglehetősen hitelesnek elfogadott orosz krónikájára támaszkodó forgatókönyv alapján zajlott.

És mégis, mindeme történelmi érdekességek, a hiteles vizuális környezet és a történelem tényeihez is igazodó pontosság dacára, a Bölcs Jaroszlav nem lett sikerült film. Látványos és érdekes történelmi képeskönyv maradt, melyet kíváncsian lapozgathatunk, és rengeteg érdekes információt tudunk meg belőle, de a kor leglényegesebb vonásainak drámai felidézésével éppúgy adósunk marad, mint az egyéniségek mélyebb karakterrajzával. vagy a primér sztori mögött felseilő történelmi mozgások, konfliktusok feltárásával. Méreteiben elismerésre méltó vállalkozás, mely — érthetően — az ünnepi alkalom ihletésére keletkezett, de művészi értéke sajnos elhalványul a műfaj nagy klasszikus szovjet alkotásai mellett.

Szegény Dzsoni és Árnika

Felemás film született Lázár Ervin kedves mesekönyvéből. A könyv hősei. Szegény Dzsoni. aki vándorlegény, és persze szegény, és mert semmije sincsen, ő a világ legszabadabb embere meg Árnika, a királylány, aki bölcs és jóságos, miként atyja, östör király is, sajátos mesefigurák. Ott található bennük sok-sok mese sztereotípiája is, amint a többi figurában is fellelhetők a szinte kötelező mesehős-vonások,'. legyenek bár jó emberek vagy boszorkányok. Lázár Ervin nagyszerű csavarása mindössze (?) annyi, hogy ezek az ismert tulajdonságokkal rendelkező mesehősök végül is jóformán sosem úgy cselekednek. illetve sosem pontosan az történik velük, aminek a mesesablonok szerint történnie kellene, vagy amit tenniük kellene. A történet fordulatai, a hősök tettei egy mai, modern gondolkodású mesélő agyának kerekeire és rugóira járnak Ez a könyvben a bravúrstikli Hagyományos mesevilág és !

mai mozzanatok, mai gondolkodásmód és asszociációs ötletek adják ennek a mesének a különös lebegését, fanyarságát. szellemességét.

Ezzel szemben a film megpróbálja képekre fordítani ezt a lebegést, ezt a varázslást, ezt a kötetlen mozgást. így valami olyasmi történik, mint amikor diafilmet csinálnak a János vitézből. Minden meg van mutatva és minden meg van magyarázva, — csak éppen a dolog lényege vész el. Sólyom András filmváltozatában ráadásul még a tárgyiasult mesevilág is túlságosan szegényes és ötlettelen. Díszletek jelmezek, technikai trükkök mögül bizony túlságosan előtűnik a kulissza-, a kosztüm- és a trükk-voltuk. Színtelen és sótlan a két fiat tál főszereplő: Puskás Tamás és Nyertes Zsuzsa is. Aki nem olvasta a könyvet az talán nem csalódik olyan nagyon, de aki olvasta, az annál inkább. Oly ritka a gyerekfilm, — luxus nem 'ót csinálni.

Takács István