Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-05 / 132. szám

1983. JÜNIUS 5., VASÁRNAP A fóliás faluban Az utcán is gyümölcs terem Pest megye térképét nézegetve feltűnik egy kiugrás a keleti részen. Egy kis te­lepülés — SzentlŐrinckáta — szinte belelóg a Jászságba. Kanyargós aszfaltút vezet a községbe. Feltűnő, hogy milyen hirtelen kezdődik a falu. Nem afféle település végi házak, hanem többszintes, pazar épületek fogadják az érkezőt. Módos emberek lakóhelye. A nagy házak tövében, minden udvarban ha­talmas fóliasátrak magasodnak. Minden talpalatnyi földdarabot kihasználnak, a leg­több helyen még a kerítés és a ház között — az előkertben — is fóliasátor álL Módos község Mi más lehetne hát az áf ész- vendéglő neve, mint Kertész. Az asztaloknál né­hány idős ember vitázik szen­vedélyesen, s a söntésben ugyan több a vendég, de nincs hangoskodás. A csendes beszéd témája az időjárás, a felvásárlói árak meg a nö­vényvédő szerek. — Szentlőrinckátán kétezer- egyszázán élnek és hatszáz udvarban áll fóliasátor. Ne, számplja — mondja Kákái Ferenc tanácselnök —, majd’ minden háznál foglalkoznak ezzel. Egyedüli megélhetésnek mégis kevesen választják a fóliás kertészetet. Itt Is sok a fővárosba ingázó, s minden reggel csapatostul indulnak a munkások a Jászberényi Hű­tőgépgyárba is. A Budapesten dolgozók már három óra ötvenkor buszon vannak, hogy a háromnegyed hatkor kezdődő műszakra be­érjenek. A legtöbben mégis a szentmártonkátai Kossuth Tsz-ben vállalnak munkát, így nem telnek hasznos órák utazással, több a szabad idő. Ez pedig Szentlőrinckátán pénzt jelent. Hiszen a fólia védelme alatt növekedő pri­mőr rengeteg törődést kíván. Dolgozni pedig csak a reggeli vagy az esti órákban lehet, hiszen a napsugarak hamar 50 fokra emelik a hőmérsék­letet a műanyag sátor alatt. Ára van ennek Azt beszélik a faluban, hogy írtak róluk már egy Amerikában megjelenő ma­gyar nyelvű lapban is. S mondják, hogy a cikk szerző­je a falura a repülőgép abla­kából kitekintve figyelt fel, úgy csillogott a fólia. Legenda vagy valóság? Ki tudja, de tény, hogy a kis falu évente sok száz tonna zöldséget ad a fővárosiak asztalára. — Nagy ára van ennek a jólétnek — sóhajt fel a ta­nácselnök, amikor azt mon­dom, hogy a település gazdag falunak tűnik. — Az itt élők a sátrak rabszolgái. Télen a havat kaparják a fóliáról, amely alatt ilyenkor is fejlő­dik a sóska, tavasztól őszig minden reggel és este alatta görnyednek, öntöznek, kapál­nak, permeteznek. Ha süt a nap, nyitják a sátrakat, ha elborul, rohannak takarni. A lőrinckátai házak udvarában nem tartanak állatot és nem ültetnek fát. Ezt nem tűri a fóliás kert. Annál szebbek viszont a község utcái. Hiszen nem akác- vagy gesztenye-, ha­nem gyümölcsfák szegélyezik az utat. — Nem lehet könnyű hely­zetben a tanács, amikor ilyen elfoglalt lakosokat kell be­vonni egy-egy társadalmi- munka-akcióba. — Ne higgye, hogy az itt élők teljesen elmerülnek a munkában. Bár rengeteg az elfoglaltságuk, sokan utaznak Budapestre színházba, járják az országot hét végén és évente 150—200 ember indul külföldre pihenni. A hatszáz gépkocsit — ennyi van a falu­ban — nemcsak a termény szállítására használják miná- lunk... A társadalmi munka való­ságos közösségi esemény a községben. Az iskolaépítésnél például az utcák lakói brigá­dokat alakítottak, és bizony, aki nem került a csapatba, az megsértődött. A járdák és a különféle út­javítások mind lakossági ösz- szefogással készülnek, így ültetik a gyümölcsfákat is. A Dózsa György út a falu főutcája. Az egyik szép, eme­letes ház udvarában négyen beszélgetnek. A Győri házas­pár, Varga László és Szabó László. Mint kiderül, a téma itt is a fólia. Kié a haszon? Épül az egészségház Egy a cél, sok a feladat Tápióság kétezerhatszáz la­tsának minden évben van »y-egy nagy célja, amelyért .rsadalmi munkát szervez­ik. Tavaly két tanteremmel 5vitették az általános isko- t, az idén pedig egészség­ei központot alakítanak ki. A tanácsházával szemben ásárolt meg a község egy mietet, amelyben átalakítás tán a körzeti orvosi rendelő, fogászat, az anya- és cse- iemővédelmi tanácsadó, vala- lint a gyógyszertár költözik. >y egy helyen, jól összehan- tlva dolgozhatnának orvo- >k, védőnők, patikusok. Az átalakításra már elké­ritek a tervek, a költségve- >si üzem ezekben a napok- an állítja össze azoknak a mnkáknak a jegyzékét, áme­nekre a lakosságot is mozgó- Itani lehet. Gulyás Károlynétól, a tápió- ági tanács vb-titkárától meg­adtuk, hogy az építkezés jú­— Sajnos, nem jobb a hely­zet az állami átvevőknél sem — teszi hozzá Varga László. — Aki teheti, inkább-elviszi a Bosnyák térre az árúját, hátha többet kap érte. Aki csak mostanában kezdte a kertészkedést, és nincs autója, az annak kénytelen eladni, aki házhoz jön érte, vagy aki itt van a közelben. Kombi Volga kanyarodik az egyik utcába. Utánfutója üres, a kocsi csomagtartójában azonban áru zöldellik. — Látja, az is előfordul, hogy vissza kell hozni, mert olyan árat kínálnak, hogy csak ráfizethetünk — mondta Szabó László. — A paprika, a retek vagy az uborka nem áll el hetekig. Az idő az át­vevőknek dolgozik. — Ne gondolja, hogy pa­naszkodni akarunk — fűzi hozzá Győri Balázs. — Ha nem érné meg nekünk, nem csinálnánk, de aki annyit dol­gozik és fárad a sátrak alatt, mint mi, az érzékenyebb...--------------------í___________ A tsz kezdte A fóliás kertészetet először a tsz honosította meg Szent­lőrinckátán. Majd mint gaz­daságtalan tevékenységet, ab­bahagyták. így jutottak a sát­rakhoz a helybeliek és fejlesz­tették mesteri szintre a ker­tészkedést. Ma már szinte megszólják, aki nem műveli vagy abbahagyja. A feltámadó szél vihart je­lez. A beszélgetés megszakad, mindenki síét a portájára. Az egyik házból két tízévesforma kisfiú szalad elő és szakava­tott mozdulattal zárják a fó­liasátrak bejáratát. Vigyázni kell, hiszen egy tízperces vi­har hónapok munkáját teheti tönkre. Móza Katalin Jól jönne a pénz Fiatalok a gyerekekért t/ A sulikban megkezdődött a visszaszámlálás, csak a ^ végső nehéz két hét van ^ hátra, és elszabadulnak a ^nebulók. Várja őket a nya­ralás, többségüket az úttö- f rőtáborok közösségi élmé- £ nyei. A ráckevei járás tanulói szép ajándékot kaptak a gyer­mekév alkalmából: tábort avattak Balatonakaliban, és ehhez a felnőttek 200 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kája kellett. Öt ikerfaházból, közös helyiségből, konyhából áll a csoportos nyaraló. Egy­szerre 100 gyereket tudnak fogadni, s hogy minél többen lubickolhassanak, sportolhas­sanak és önfeledten játszhas­sanak, ezért hétenként váltják egymást. így összesen ezer kis-tini juthat el a járásból a Balatonra, az úttörő-paradi­csomba. Ám hiányzik még néhány dolog ahhoz, hogy valóban paradicsomi állapotok legye­nek. A járási úttörőszervezet próbál segíteni. Mindenek­előtt a térvilágítást kell meg­oldani, s a tartalmas szórako­zás feltételeit több klasszissal javíthatná, ha volna hang­erősítés. Az úttörők a KISZ-esekhez fordultak: segítsenek a na­gyobbak! Segítettek! A teljes tervdokumentációt társadalmi munkában elkészítették a Csepel autógyáriak. Eztán a csákányra és a lapátra került sor. Az utóbbi két hét végén összesen 75 fiatal ásta a 180 méter hosszú árkot a köves talajon. Az autógyáriakhoz csatlakoztak a Pestvidéki Gépgyár fiataljai és elkészült a hat lámpaoszlophoz szüksé­ges gödör is. Üjabb partnerek jelentkeztek: a járási hivatal és a gimnázium KISZ-esei. Most a hét végén lefektetik a kábeleket, betemetik az árko­két; felállítják az oszlopokat és az Elektromos Művek szakemberei elvégzik a szük­séges bekötéseket és a műsze­res ellenőrzéseket. Ám ingyen mégsem megy! Pénz kellene: 45 ezer forint, az anyagköltségre. S akkor a gépgyáriak elkészítenék az erősítőket, kiépítenék a hang­kábeleket is. Pénz sajnos nincs! Azaz már valamennyi van. A Pest­vidéki Gépgyár Elektron szo­cialista brigádja összedobott ezerötszázat, a halásztelki pe­dagógus KISZ-szervezet pedig ötszázat. A többire csak re­mény van. Elektronék ugyan­is felhívással fordultak a já­rás gazdasági egységeihez: te­gyenek a fiatalok a gyereke­kért — pénzt a kalapba. Kétkezi munkára már so­kan jelentkeztek. Kijelölték a sportpálya helyét és a tábor területén magasodó sziklás emelkedő oldalában, illetve lábánál szabadtéri színpadot szándékoznak építeni. Persze társadalmi munkában. Kr. Gy. Műbőrből Gépkocsiemelés kipufogógázzal Az idén befejeződő fejlesztés eredményeként a jelenleginél egymillió négyzetméterrel több szállítókonténer, tároló és sá­torépítmény készülhet a Gra­boplast Pamutszövő és Mű­bőrgyárban. Jelenleg tizenhárom cso­portban csaknem háromszázfé­le termék készül a konfekció- üzemben. Arra is lehetőség nyílt, hogy újabb, eddig nem gyártott termékekkel bővítsék az áruskálát. Ilyen egyebek között a műbőrből készített gépkocsiemelő, amelynek hen­geres testét az autó kipufogó­gázával fújják fel. A műszaki újdonság azért állította nehéz feladat elé a szakembereket, mert úgy kellett megoldani a hengeres test összehegesztését, hogy a varratok kibírják a használat közben belülről fe­szítő nyomást. Más a rendeltetés, de közös a cél Közelítve egymáshoz A mintakészítő szocia­lista brigádot tizenhat éve vezeti Urbán István, a bu­daörsi Ipari Szerelvény- és Gépgyárban. E hosszú idő nemcsak neki, hanem ti­zennégy tagú brigádjának is elismerést hozott, közöt­tük az egyik legszebbet, a Szakma kiváló brigádja ki­tüntetést. A mérnök két keze — Tudja, csak az a baj, hogy öregszünk — mondja kérdés nélkül is a szemüveges, éppen ötvenéves, mégis friss, fiatalos ember. — S ennél is nagyobb gond, hogy nincs utánpótlás. A fiatalok érdek­lődnek a munkánk iránt, ha­nem amikor .rákérdeznek az anyagiakra, s ezt összevetik a feltétlen szükséges rajzkész­séggel. matematikatudással, hát hamar oda a lelkesedés. A műszakiak azt mondják. a mérnöknek két keze van: a szerszámkészítő és a mintaké­szítő. Az ISG-ben készülő bo­nyolult szerelvényöntvények — Vasárnap délben indul­tunk a paprikával a Bosnyák téri piacra és hétfőn délután értünk haza — mondja a fia­talasszony. — Négy éve fog­lalkozunk ezzel, de sokszor a piaci standokon a kereskedők négyszer-ötször annyiért kí­nálják a paprikát, mint amennyit nekünk fizettek ér­te. Nem mondom, szépen ke­resünk, de azt senki nem fir­tatja, mennyit dolgozunk érte. Nehezen veszi hát be a gyom­runk, hogy a kereskedő fölö­zi le a hasznot — persze a ve­vő kárára. nius végén kezdődik és mint­egy kétmillió forintba kerül. A fogorvosi rendelő és a ta­nácsadó jelenleg az óvoda épületébep van, de ha új helyre kerülnek, akkor lehető­ség lesz a szűk óvoda bővíté­sére, egy negyedik csoport in­dítására. A körzeti rendelő mostani helyén könyvtárat szeretnének berendezni, a gyógyszertár majdan felszabaduló helyisé­geivel a klubot lehetne bőví­teni. Az egészségház után meg akarják oldani az orvosi la­kás gondját, mert a községnek ez idő szerint nincs körzeti or­vosa. Az elavult szolgálati la­kás senkit sem csábít letelepe­désre. A tanács már vásárolt egy telket az új egészségház közelében, ahol később orvo­si lakást építenek. így ad egyetlen cél — a köz­pontosított gyógyászati létesít­mény — újabb évekre való sokrétű munkát a tápiósági- aknak. AZ ÖREGSÉG VÉDELMÉBEN MIT MOND ERRŐL CICERO? A z utóbbi években az idős emberekkel kapcsolatos társaoalmi-szociálpoliti- kai teendők sóiéban fokozott hangsúlyt kapott szervezett foglalkoztatásúit. Ez azt jelenti, hogy az időskorúak életmódja töb­bé nem magánügy, hanem közösségi fel­adat. Sokak szemében talán visszatetszőnek tűnik a gondolat, hogy a nyugdíjasok és időskorúak életformáját programszerűen kell kialakítani, mintha ők maguk nem volnának képesek megszervezni, kialakíta­ni életüket, mintha gyámkodásra szorul­nának. Valóban meghúzódik emögött né­hány kimondatlan előítélet a nyugdíjas korúakkal szemben: tehetetlenek, képtele­nek felelősséget vállalni tetteikért, életü­kért. irányításra szorulnak, sok minden­ben másokra hagyatkoznak, családjukra, a társadalomra, volt munkahelyükre. ■ Az idős emberekkel kapcsolatos előíté­letek több ezer éve kísértenek. Ma is ta­nulságos, eleven példa Cicero érvelése, aki a rómaiaknak az öregséggel szemben han­goztatott vádjait igyekezett ékesszólóan megcáfolni. Az ókorban élő Cicero érvei az öregség védelmében a mai napig ele­ven tanulsággal szolgálnak mindannyiunk számára. Ezért érdemes újólag sorra ven­nünk a vádakat és a cáfolatokat, hiszen a ma élő öregeknek és fiataloknak is okulá­sul szolgálhatnak. Az idős kor ellen felhozott első vád az, hogy a szellemi és testi erő hanyatlásával tehetetlenné válik az ember. Mit válaszol erre Cicero? Azt állítja, hogy a hanyatlás nem szükségszerű velejárója az öregkor­nak, s hogy mértékét elsősorban az élet­mód. valamint az élet során felhalmozó­dott ismeretek, készségek és tapasztalatok mennyisége és minősége határozza meg. Aki ifjabb éveiben alaposan kiművelte magát, nem válik áldozatává a késői ko­rokban sem a szellemi restségnek, s aki testét edzette, hosszú évekig nem lesz roggyant öregember. A második vádpont, miszerint az idős­kor természetszerűen elvezet a közügyek­től való visszahúzódáshoz, Cicero az el­lenpéldák egész sorával cáfolta meg. Hír­neves politikusokra, hadvezérekre hivat­kozik, akik idős korukban olyan nagy szolgálatokat tettek a hazának, amelyekre még ifjak sem képesek. Arra a vádpont­ra pedig, hogy az öregkor megfoszt az élvezetektől, azt feleli, hogy csak azoktól az élvezetektől tanácsos távol tartanunk magunkat idős korunkban, amelyek ifjú­korunkban sem boldogítottak igazán, s már akkor sem voltak hasznunkra. A nemes szórakozások, a nemes örömök minden életkorban elérhetők, sőt javasol­hatók. Az örömök tudvalevőleg felcsigáz­zák az életkedvet, s ezáltal meghosszab­bítják az életet. A negyedik vádpont talán a legsúlyo­sabb. első pillantásra úgy tűnik, jószerivel kivédhetetlen: az öregkor mindenképpen rossz, hiszen az ember napról napra köze­lebb kerül a halálhoz. Ám Cicero szerint annak, aki egész életében becsületesen élt, teljesítette kötelességeit, erejéhez és képességeihez mérten kivette a részét a világ ügyes-bajos dolgaiból, nem kell fél­nie a haláltól, hiszen nem élt hiába. Csak a hiábavaló, céltalan, értelmetlen életet élő emberek szoronganak a végtől, azok, akik semmiféle hasznos vagy szívet melen­gető nyomot nem hagytak maguk után. C icero védelmébe vette az öregséget, és sorra cáfolta az ellene felhozott ér­veket. ám ez nem jelenti azt. hogy az idős kor, a nyugdíj utáni évek csupán de­rűs órákból állnak, s mindenki valóban gondtalanul élvezi a jól megérdemelt pi­henést. Tennivalóink maradtak, s még a legbölcsebb aggastyán is szívesen veszi a társadalmi törődést, gondoskodást, az em­beri figyelmet. Az életkor meghosszab­bítását szolgálják azok a céltudatos in­tézkedések. amelyeknek eredményeként a társadalmi gondoskodás egyre nagyobb méreteket ölt. Flamm Zsuzsa fa- és fémmintáinak készíté­séhez valóban nem elég a szakmai rutin, hanem naponta hozzá kell tenni egy kis alko­tókészséget, egy kis fantáziát. Urbán István szakmaszere­tete és tudása 1979-ben hozta meg a Münka Érdemrend ezüst fokozatát. Nem véletlen tehát, hogy brigádvezető tár­sainak választása nyomán ő vett részt a brigádvezetők ha­todik országos tanácskozásán. — Sokat beszélgettünk itt a vállalatnál a szocialista bri­gádmozgalom helyzetéről. Bántott, hogy sokan rosszízű párhuzamot vontak a vállala­ti gazdasági munkaközössé­gek és a brigádok között. Sze­rintem a brigádmozgalom már a kezdetek óta egész em­bert kívánt, a hármas . jelszó; val a szocialista embertípus kialakulását segítette. A GM viszont kizárólag a termelésre szorítkozik, mert a valódi In­tenzív gazdálkodáshoz az em­berekben rejlő termelői tarta­lékokat kell mozgósítani. Emberformáló erő A tanácskozáson Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára e témáról így beszélt: Nem sza­bad szembeállítani a munka- közösségeket a szocialista bri­gádmozgalommal. Mindkettő­nek más a rendeltetése, de ugyanazt a célt szolgálják. — Feltétlenül ez az egyik legfontosabb kérdés — mond­ja Urbán István —, mert eb­ből sok egyéb, a brigádmozga­lom számára fontos dolog kö­vetkezik. Világosan látni kel­lene, hogy az új kisvállalkozá­sok nem szülték, hanem csak felszínre hozták a gondokat, amelyek előbb vagy utóbb amúgy is megoldást követel­tek volna. A hármas jelszó két utóbbija — szocialista módon élni és tanulni — valóban te­ret vesztett az utóbbi időben, de tudjuk, hogy ez a GM-ek nélkül, a brigádvállalások szükségszerű termelésközpon­túságában is így lett volna. Ez persze nem jelenti azt, hogy ennyiben maradhatunk, hi­szen a szocialista brigádmoz­galom legnagyobb hatását, a közösségi, törekvő ember ne­velését ezután sem nélkülöz­hetjük. Más értékrend Meg kell tanulnunk együtt élni az új követelményekkel, az intenzívebb munka mellett tudatosan megtalálni a sze­mélyiség fejlődésének újabb formáit. A húzódozás soha nem megoldás, nem választás­ról van szó, hanem számolva mind a GM-ek, mind a szocia­lista brigádok szükségességé­vel. értékrendünket még a bri­gádok értékelését is a kettő közelítésével kell átalakíta­nunk. Kolossá Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom