Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

Átvették a csapatzászlót A Kiváló úttörőcsapat címet viselő vérségi úttörőszervezet az idén is eredményes akció­évet zárt, ezúttal is ünnepé­lyes keretek között, minden eddiginél nagyobb számú fel­nőtt résztvevő jelenlétében. A csapat alig több mint 150 tag­jából 44 pajtás kapott kitün­tetést és könyvjutalmat a szü­lőföldért, a közösségért, a mű­velődésért és a sportban ki­fejtett tevékenységéért. Jobb oldali képünkön: a nyolcadikosoktól Tóth Mária, Kalmár Gábor és Kiss Kata­lin hetedikes tanulók veszik át a zászlót. Alsó felvételünkön: Kalmár Gábor kiváló úttörő veszi át a kitüntetést Valter Menyhért- né csapatvezetőtől. Bene Mihály felvételei A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁS! ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA ÜLŐI X. ÉVFOLYAM, 131. SZÄM 1983. JÚNIUS 4. SZOMBAT Brigádvezefő! tanácskozás után Hasznosuló tapasztalatok Takarékos talajelőkészítés A Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki kará­nak egyetemi docense, dr. Vajdai Imre a minap arról számolt be, hogy a helyi tan­gazdaság kartali kerületében biztató eredményei vannak ta­karékos talajművelési kísérle­teiknek. A gazdaságban tíz hektáros nagyüzemi parcellá­kon végeztek Latar—3500-as géppel felszíni művelést, ki­iktatva az ekét. A búza tala­jának előkészítéséhez mintegy huszonöt-harminc százalékkal kevesebb üzemanyagot hasz­náltak fel, mint a régi mód­szernél. Az energiatakarékosság le­hetősége azonban csak egy követelmény kielégítését je­lenti. Ugyanis az sem mind­egy, milyen a kapott talaj mi­nősége. A következő lépés az lesz, hogy azt az eddigieknél is behatóbban vizsgálják, hi­szen szakmailag egyáltalán nem közömbös például, mi­lyen a takarékos művelésben részesített talaj vízgazdálko­dása, tömörsége, porozitása. Eddig búzánál folytak a kí­sérletek. Most azt tervezik, hogy a hktvani és az újszá- szi termelőszövetkezetekben például napraforgó talajelő­készítésére is kipróbálják jö­vőre. Hiánycikk a Gyakori a panasz Gödöllőn, hogy nincs vagy bizonyos mé­retekben egyáltalán nincs gyermekcipő. Sok szülő hábo- rog azon, hogy nem kap cse­metéje számára megfelelő lábbelit, mert ami a kirakat­ba kerül, az nagyon gyorsan elfogy, vagy éppenséggel a 26-ostól 30-as méretig egyál­talán nincs választék. Érdek­lődésünkre Skála Gödöllő áru­ház cipőosztályán Szóládi Im­re osztályvezető a következő­ket válaszolta a kérdésre: — A szülőknek teljesen iga­zuk van, sajnos országos gyerekcipő problémáról van szó. Hetente mintegy negyven pár cipőt kapunk a gyermekek részére, ami nagyon kevés. Azt viszont elmondhatom, hogy mi min­dent megteszünk a helyzet javításáért. Éppen a minap járt nálam a pécsi nagykeres­kedelmi vállalat képviselője, akivel eredményes tárgyaláso­kat folytattunk. A napokban háromszáz pár gyerekcipő ér­kezik Baranya megyéből. Re­méljük, ezzel is enyhíteni'tu­dunk az általunk is tarthatat­lanak ítélt, igen gyenge ellá­táson. Márciusban az Árammérő- gyár 'brigádvezetői tanácsko­zása úgy döntött, hogy a VI. országos tanácskozáson Guba Sándorné képviselje a ganzos szocialista közösségeket, aki 25 éve dolgozik a gyárban. 1964 óta brigádtag, 1971-től brigádvezető. Az általa irá­nyított kollektíva háromszor kapott ezüst-, kétszer pedig aranyjelvényt jó munkájáért. Két nappal az országos érte­kezlet után kerestem fel a munkásnőt, aki szívesen vá­laszolt kérdéseimre. A komplexé az előny Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában 800 bri­gádvezető és 400-500 meghí­vott jelenlétében zajlott le ez az igen fontos tanácskozás. Száztizenketten kértek szót, akik közül harminchármán mondhatták el véleményüket, a többiek írásban adták le mondanivalójukat. — Mik azok a legfontosabb feljegyzések, amik a nagy ta­nácskozáson noteszébe kerül­tek, s melyeknek megszívlelé- se más brigádvezetők számára is hasznos lehet? — Többen sürgették a komplexbrigádok megalakítá­sát minden munkahelyen. Ezekben a mérnöktől a se­gédmunkásig sök szakma kép­viselője helyet kaphat. Azok, a hozzászólók, akiknél már mű­ködtek ilyen brigádok,, kivé­tel nélkül pozitív tapasztala­tokról számoltak be. Nem fel­tétlenül fontos egy szűk mik­roközösségre szűkíteni a bri­gádot alkotók közösségét. — Szóba került-e naplók vezetése? — Igen. Feltétlenül indokolt lenne a sok adminisztrációs munka csökkentése. Sajnos sok helyen még mindig a napló alapján értékelnek. Az sem helyes, hogy a bri­gádok egy évre előre teszik meg vállalásaikat. Rövidebb, esetleg negyedéves ciklus mindenképpen hatékonyabb lehetne. Sokan elmondták, hogy a jó gazdasági vezetők­nek napló nélkül is pontosan kell tudni, milyen brigád mi­lyen munkát végez egy adott területen. — Az anyagi elismerési rendszert korábban sokan bí­rálták! Ösztönző rendszer — A mostani felszólalók is elmondták ezzel kapcsolatos észrevételeiket. A 400, 600 és 800 forintos összegekből nem lehet kellően differenciálni. Többen elmondták, hogy mó­dosítani kellene az ösztönzési rendszert. A felszólalók a vá­rakozási időt is. bírálták. Le­het, hogy az alakulás évé­ben járó brigád többet tesz az asztalra, mint az öt-tíz éve dolgozó kollektíva. Nem kel­lene tehát a ranglétrát szigo­rúan venni és a tényleges tel­jesítményt kellene értékelni. A gazdasági vezetők sem tesz­nek meg minden .tőlük telhe­tőt a mozgalom érdekében. Jó lenne őket is megtanítani a munkaverseny fogalmára. — Bizonyára apróbb ötlete­ket is hallott, melyeket az Árammérőgyárban hasznosíta­ni lehetne! — Egyik hozzászóló elmond­ta, hogy munkahelyén már a felajánlásokat zsűrizik. Ebben az esetben könnyebb az év végi értékelés és a brigádok is tisztába lehetnek vállalá­saik súlyával, módosíthatják őket. A kulturális munka, kö­zös kirándulások összetartó erejéről is sok meggyőző mon­datot hallhattam. A gazdasági munkának nem szabad az egyedüli mércének lennie. Egyre jobban terjed a Mun­kád mellé add a neved-moz- galom. r f ß’i Élen az Árammérőgyár — Hivatalos állásfoglalás, javaslat nem született? — Pillanatnyilag nem, de heteken belül várható. Az írásbeli hozzászólások anyagát is beépítik a jegyzőkönyvbe, csak ezután várható a doku­mentumok megjelenése. Guba Sándorné örült annak, hogy résztvevője lehetett a VI. országos brigádvezetői ta­nácskozásnak. Tapasztalatait, reméljük, mihamarabb átadja a többi árammérőgyári kollé­gájának, ily módon is erősítve a hagyományosan jó ganzos munkaverseny-mozgalmat. Sződi Sándor Ismét körzeti focibajnokság Az idén is megszervezte a tömégspórtbizottság a galga- mácsai körzeti kispályás lab­darúgó-bajnokságot, amely­nek első két fordulójában a játékosok sok góllal szóra­koztatták a hagyományosan szép számú közönséget. AFI Aszód—Aszódi Honvéd 3-11. Vezette: Mack. Góllö­vők: Bagyal I., Rigó P., Ku- csora S., Fercsik A., Móga 1., Pintér M. (4), Puskás L. (2), illetve Králik, Kovács Gy., Huszár S. GSE öregfiúk—Ikladi öreg­fiúk 0-3. A két pont játék nélkül került a vendégek bir­tokába, mert a mácsa^ak első találkozójukra nem J tudtak kiállni. AFI Aszód—GSE öregfiúk 9-1. Vezette: Mack. Góllövők: Szabó I., Kökény, Tóth M. (4), Kovács J., Kovács Gy. Szerencsés, illetve Puskás J. Domonyi öregfiúk II.—Ik­ladi öregfiúk 2-4. Vezette: Palló. Legalább száz néző szurkolta végig a színvonalas találkozót. Góllövők: Szlovák Z. (2), illetve Bankó J. (2), Bohumka, Farkas. AFI Aszód—Alagi Medosz 2-4. Vezette: Adám. Jó mér­kőzésen kapushibákból vesz­tett a hazai gárda. Érdekesség, hogy az Alagi Állami Gazda­ság csapata, a MEDOSZ utó­lag nevezett, mégpedig az időközben visszalépett Domo­nyi öregfiúk első csapata he­lyett. Az eddig lejátszott mérkő­zések után az Ikladi öregfiúk csapata vezet a második Aszó­di Honvéd előtt. Bo. I. Barátság Tsz FeSszedőgéppel ■ ■ Galgamácsa / Hagyományőrző fiatalok Mesemondó öregek, sütő, főző kukták Antal Teréz járási közmű­velődési felügyelő és Csongor Zoltánná, a galgamácsai mű­velődési ház igazgatója az el­múlt napokban többször is megfordult a gödöllői járás községeiben. Egyik település­re^ a kosárfonót, másikról a csutkababa készítőt, vagy a babonák, hiedelmek ismerőjét invitálták a június 5-én ren­dezendő galgamácsai gyermek­játszóba. A meghívottak szí­vesen vállalkoztak a feladatra és ma már a járásban sokan készülődnek izgatottan a má- csai találkozóra. ként adjon helyet a hagyo­mányőrző gyermekcsoportok találkozójának. Régi babona Adjon helyet — A galgamácsai falumú- sum udvarán 1980-ban össze­lássál, társadalmi erőből jítették fel a szabadtéri szín- idot. Könnyelműség lenne, a csak ötévenként, a Galga lenti népművészeti találkozók lkaiméval használnánk — iondja Antal Teréz —, ezért ondoltuk, hogy több más ren- ezvény mellett a falumúzeum 3 a szabadtéri színpad éven­Az elképzelést a megvalósí­tással együttjáró sok-sok mun­ka követte, amíg aztán össze­állt a nap programja. A házi­gazda megtisztelő feladatát Vankóné Dudás Juli és a gal­gamácsai hagyományőrző népi együttes vállalta és látja majd el, s ebből könnyen kikövet­keztethetjük, hogy az egész­napos rendezvény a néphagyo­mányok megismertetését, meg­szerettetését és megőrzését szolgálja. A művelődési ház igazgatója elém teszi a nap forgatóköny­vét, válogassak belőle ked­vemre és ajánljam a látniva­lókat az olvasóknak is. Vasárnap délelőtt tíz óra­kor kezdődik a népi sportjá­tékok és régi gyermekjátékok vetélkedője. Aki a versenyből kiesik vagy érdeklődési köre miatt távol marad onnan, az a járás idős kézműveseinek a segítségével megtanulhatja a kosárfonást, gyékényszövést, a rongy- és csutkababa készíté­sét. A népi ételek kedvelői a szakácsok mellett gyülekez­nek, ahol a kis kukták, meg az ínyencek közösen elkészí­tik, majd együtt elfogyasztják a kukoricagörhét, a mamás gölődint, palóc gulyást, mazso­lás kalácsot, a meggyes és tú­rós rétest, a szalagos fánkot. Akik a csendes hallgatást, az emlékezést kedvelik, azok­nak nem lesz más dolguk, mint a falumúzeum udvarán hallgatni a járás mesemondó öregjeit, akik régi babonák­ról, elfelejtett szokásokról, em­bereket megrontó vagy éppen javító hiedelmekről szólnak. Honismereti vetélkedő Természetesen rendeznek honismereti vetélkedőt, amely­be mindenki a helyszínen ne­vezhet, mert elsősorban a részvétel a fontos és nem a győzelem. A Galgamácsán nyi­tott szemmel és füllel járó vendégek a látottak és hallot­tak alapján pályázhatnak a legjobbaknak járó jutalmakra. Ebéd után a Galga mente hagyományőrző gyermek­együttesei adnak műsort. Be­mutatják tudásukat a bagi, galgahévizi, galgamácsai, hé- vizgyörki, szadai és zsámboki gyermekcsoportok. A műsor után kezdődik a szereplők és vendégek közös táncháza, ahol Galga menti táncokat ta­nulhatnak lányok és fiúk. Együtt tölteni A gazdag program láttán akaratlanul fogalmazódik meg a kérdés: lesz-e közönség? — Budapestről, a távoli Szolnok- I ról is jelezték érkezésüket egyes iskolák közösségei. Szá­mítunk természetesen a járás pedagógusaira . és tanulóira ! egyaránt, hiszen olyan prog­ramot kínálunk — mondja a közművelődési felügyelő — amely sok ötletet ad a gyer­mekek szabad idejének a j megszervezéséhez, okos eltol-1 téséhez. — De várjuk a szülőket, [ nagyszülőket is. Marandandó j élmény lehetne a gyerekeknek, unokáknak, ha a néphagyomá­nyok őrzésének a napját együtt töltené a család Galga­mácsán. F. M. A tavalyival azonos terüle­ten, mintegy százötven hek­táron termesztenek zöldségfé­léket: sárgarépát, petrezsely­met és paszternákot a túrái Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Tsz-ben. Sokat je­lent számukra az, hogy a be­takarítás nagy kézi munkaerőt igénylő folyamatának helyet­tesítésére megérkezett hozzá­juk a dán gyártmányú Asalift típusú, háromszoros felszedő­gép. Kedvező időjárás esetén a gép kiváló munkát végez, minimális sérülést okoz a ter­ményben. A nap programja Gödöllő, művelődési központ: Színházi műhelyek bemutat­kozása, a szolnoki Szigligeti Színház előadása, Fejes Endre: Vonó Ignác. Komédia három felvonásban, 19 órakor. Kiállítás Jeney István szín­házi fotóiból. Gyermekalkotá­sok világképe című kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Panda Maci kalandjai. Szí­nes, japán mesefilm. Csak 4 órakor. A profi. Színes, szinkronizált francia bűnügyi - film. Csak 16 éven felülieknek, 6 és 8 órakor. i B Szombati jegyzet« Pénztelenül Tudom, sokszor, sokféle­képpen írtunk már a tö­megsportról, meglehet, ép­pen e szombati szélső ha­sábon is, de az a gyanúm, hogy még többször írunk majd. önkéntelenül ismé­telve magunkat és a szak­embereket. Mert sok újat mondani róla nehéz. Hi­szen csak ritkán, főként egy-egy kampány sikere után van okunk örömre. Viszont, ha gondokról, buk­tatókról szól a mese, akkor máris az ismerős vizeken evezünk. Igen, tavaly meg tavalyelőtt is mintha va­lami hasonlót mondtunk, nyilatkozunk volna. Sőt, bizonyos vonatkozá­sokban, mintha rosszabb lenne a helyzet• Hiszen, ha korábban arról esett szó, hogy kevés pénz jut a tö­megek sportjára, s a ver­senysport mellett még mindig mostohagyermek, vajon mit szólhatunk most, amikor a környező nehéz­ségek a sportot sem kímé­lik, s már a minőségi faj­tája is kevesebb támogatási remélhet a hajdaninál. Ha pedig így van, s miért ne hinnénk az illetékeseknek, akkor azt is könnyen be­láthatjuk: miközben a ver­senyszakosztályok filléres- kedni kényszerülnek, ami­kor nem jut elég pénz pá­lyákra, sportlétesítmények­re, szerelésre, eszközökre, utazásra, hogyan remélhet­nénk ugrásszerű változást a tömegsportban? Csakhogy, egy nemrégi­ben folytatott beszélgetés­ből azt a tanulságot szűr­tem le, hogy a tömegsport­ban éppenhogy nem az első szempont a pénz. Mert igaz ugyan, hogy a divatos sportágak, mint amilyen a tenisz, a karate, a sí vagy a szélvitorla, ugyancsak komoly családi és társadal­mi beruházásokat igényel­nek. De még akkor sem ezek az igazi tömegbázisai az az egészségünk érdekében folytatott mozgásnak, ha mind felkapottabbak is. S hozzátehetjük, aki mégis ezeknek az üdítő szórako­zásoknak kíván hódolni, akárcsak világszerte, hát fizesse meg. Ám ha eddig jutunk, megint jő egy bökkenő. Hiszen éppen mióta az egyetemi teniszpályák el­készültek, s komoly sum­máért bérelhetők, bizony elég árva a környék, hol­ott a betonozás talán nem is volt a legjobb ötlet, a salaknál olcsóbb ugyan a rendbetétele, de rongálja a lábat. Szóval ehhez képest talán túl sokat kérnek ér­te; ennyit már nem ér meg. Szóval bonyolult dolog ez, annál is inkább, mert a szakember szkeptikus. A tömegsport elsősorban szer­vező egyéniségeket, szug- gesztív mestereket kíván, akiknek élete, hivatása, kedvenc időtöltése’ is a sport, s magával tudja vin­ni a többieket. Akár a kis­pályás fociban, akár a rendszeres kocogásban, ter­mészetjárásban vagy a kondicináló tornában. Mert igaz ugyan, hogy ke­vés a pénz, de a nyitott pályák akciókhoz, a kü­lönféle családi, üzemi, la­kóhelyi tornákhoz, sport- ünnepélyekhez nem is ez kell elsősorban• Mint ahogy az uszodát leszámítva nem is panaszkodhatunk, egy ekkora városban, mint a miénk, áltálában nincs több pálya, csarnok, tömegsport­ra alkalmas terep. Életmódunk megváltoz­tatásának .persze nemcsak a sport, a mozgás a felté­tele, amíg normális, vagy akár azon felül lévő, de áldozatokat kívánó szük­ségleteinket ki nem elégí­tettük, inkább pénzkereset­re gondolunk, semmint kö­zös mozgásra. S hogy ér­tékeink közé ez is egyen­rangúan sorolódjon be, eh­hez megintcsak meggyőző példák, jól megszervezett alkalmak kellenek. De eze­ket sem vásárolhatjuk meg pénzzel. Ha az anyagiakon múlna, talán már előbbre tartanánk, s kevesebbet is­mételnénk tömegsport ügy­ben. Gáti Zoltán ISSN om—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom