Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-29 / 152. szám

1383. JÚNIUS 29., SZERDA ELTEMETTEK DRAKGS LAJOST Mély részvéttel helyezték örök nyugalomra Drahos La­jost, a magyar munkásmozga­lom régi harcosát, a Vas-, Fém- és Villamosenergia­ipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének tagját, nyugalmazott nagykövetet kedden a Mező Imre úti te­mető munkásmozgalmi pan­teonjának sírkertjében. A ra­vatalnál párt-, állami és tár­sadalmi életünk több vezetője állt díszőrséget, s a családta­gokon kívül lerótták kegyele­tüket Drahos Lajos egykori harcostársai, munkatársai, ba­rátai és tisztelői. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Vas-, Fém- és Villamosener- gia-ipari Dolgozók Szakszer­vezete központi vezetősége, valamint a Magyar Népköz- társaság Külügyminisztériuma nevében Ernszt Antal, az MSZMP KB tagja, a Csepel Vas- és Fémművek pártbi­zottságának első titkára bú­csúzott az elhunyttól. A család és a barátok nevé­ben Juhász István, a munkás­őrség XII. kerületi Ságvári Endre zászlóaljának parancs- nokhelyettese búcsúzott. löket. Az ülésen részt vett Faluvégi Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Or­szágos Tervhivatal elnöke is. A vitában felszólalt Nics Já­nos (Fejér m.), Novák Béla (Pest m.), Horváth Lajos (Ba­ranya m.), Szabó Kálmán (Budapest), Gordos Péter (Fe­jér m.), Hajmer Imre (Komá­rom m.) és Szurdi István (Bu­dapest) képviselő. Ünnepség a főiskolán Rendőrtisztik avatása Hadnagyokká, főhadnagyok­ká avatták kedden a Belügy­minisztérium Rendőrtiszti Fő­iskoláján az idén végzett hallgatókat. Az ünnepség a MOM sportpályáján a Him­nusz hangjaival kezdődött, ezután ismertették Horváth István belügyminiszter dísz- parancsát, amelyet fogada­lomtétel követett. Ezt követően Horváth Ist- váh belügyminiszter megem­lékezett a szocialista rendőr­tisztképzés 35. évfordulójáról, és arról, hogy tíz évvel ez­előtt bocsátottak ki először tiszteket a Rgpdőrtiszti Főis­koláról. A végzett hallgatók nevé­ben az évfolyamelső Gartner István rendőr főhadnagy mondott köszönetét a főiskola tanári karának .Balogh András, a MOM vezérigazgatója kö­szöntötte ezután az új rend­őrtiszteket. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival és a hallga­tók díszmenetével ért véget. Karéjban fogják körül a hegyek Néhány hektár Európa... Nem hiszem, hogy szerte a hazában van még egy olyan hangulatos szeglet, mint amilyen az Express verőcemarosi üdülőtábora. Karéjban fogják körül a he­gyek, nagy fényben csupasz fehér szikla izzik a tetőn, s ha valaki felkapaszkodik rá, közelebbről a bűbájos falut, Kismarost, jobbra a Börzsöny ormait, szemben Visegrádot, az éppen ka­nyarodó Dunát látja. Lent a nemzetközi ifjúsági tábor: fák, bokrok, sétautak• színes házikók, csillogó kék fürdőmedence. Vöröslenek a teniszpályáik, aranysárga színt vesz a lovarda zsúpfedele. A bejáratnál színes zászlók, s egy vidámra rajzolt csibészes mosolyú fickó, jelezvén, hogy ez itt néhány hektár Európa, valamint Ázsia és Afrika ifjú­ságának demokratikus köztár­sasága. Két hét. Ennyi ideig tart az állampolgárság, az emlék azonban egy életen keresztül elkísér. A hajnali teniszcsatá­ké, a selymes vizű strandé, a lovas vágtáké, a leküzdött hegycsúcsoké, a diszkóban vil- lódzó fényeké. Egy lány moso­lyáé, az első szerelemé. A min­denféle nyelven, akár kézzel- lábbal megvívott politikai vi­táké. egy hajókirándulásé, egy örökké tartó barátságé. Az eresz alatt megtelepedő fecskéké, a hetedik X-et tapo­só, kaput nyitó éjszakai portás dohogásáé. Ez Verőcemaros, a béke és az ifjúság szigete. Egy olyan táboré, ahol a disszonáns hangokat elnyelik a fák, ahol mindenki egy ki­csit jobb lesz önmagánál. Cs. A. Zászlók, emberek békés szomszédsácrábim­Az én házam az én váram Korszerűbb konzervek készülitek Dunakeszin Jó terméknek is kel! a cégér * Kezdjük kötözködésseL A í Dunakeszi Konzervgyár 2 igazgatójának, dr. Sági La­josnak szekrényében szebb- ^ néi-szebb, ötletesebbnél öt- $ letesebb formájú, csomago­lj lású, színpompás konzer- vek, üdítők, befőttek, dzse­ki mek sorakoznak. Vala- ^ mennyi külföldi termék. | Egy másik vitrinben a ha- % zai. A valamennyiünk által ^ ismert szabvány literes, íél- $ literes üvegekben. S bár judom, hogy az íze, beltar- ^ talma a Dunakeszin készült ^ befőttnek sem rosszabb, £ magam is szívesebben vá- í sárolnám az előbb bemu- í látott külhonit. — Miért nem gyártunk mi is szebbet, tetszetősebbet? — Először is gyártunk. Pél­dául az átlátszó műanyag do­bozkákba töltött, alumínium­fóliával lezárt gyümölcsízeket és az újdonságnak számító paprikaszószt, vagy a ketchu­poka t. Ezek igazán praktiku­sak, gusztusosak, szeretik a vásárlók. Szívesen használ­nánk formaüvegeket is, csak­hogy ez korántsem elhatáro­zás kérdése. Az ország egyik legkisebb konzervgyára va­gyunk. Ha előállnánk a kérés­sel: gyártson nekünk az Oros­házi Üveggyár formaüveget, valószínűleg nemleges választ kapnánk. Ha nem, akkor csak olyan tételről tárgyalnának ve­lünk, amit se megfizetni, se tárolni nem tudunk. Készle­teink egyébként is óriásira nőnének. S arról még nem is beszéltünk, hogy még mindig megoldatlan lenne a szabvá­nyostól eltérő, csak általunk használt üvegek bolti vissza­váltása, visszaszállítása. Ta- lán-e példa jól szemlélteti, hogy a termékszerkezet-váltás korántsem könnyen megoldha­tó követelmény. Tír év veszteség A Dunakeszi Konzervgyár mégsem ül a babérjain, ered­ményeik, számos új korszerű termékük bizonyítja, hogy a bűvös fogalom, a termék­szerkezet-váltás nemcsak elv, de mindennapi gyakorlat munkájukban. Ahhoz azon­ban, hogy számot adhassunk az újról, ismerni kell a múl­tat is. A Gyümölcs- és Főzelék­konzervgyár a hetvenes évek­ben a Konzervipari Vállalatok Trösztjének irányítása alatt működött; Dunakeszin, Buda­pesten és Mosonmagyaróvá­ron volt egy-egy gyáregysé­ge. A korszerűtlen technikával, elavult épületekkel rendelke­ző cég tíz éven keresztül vesz­teséges volt. Három éve, hogy a dunakeszi gyáregység önálló vállalattá alakult. A legfonto­sabb feladat a gazdaságtalan termékek felszámolása volt. Ennek a programnak a része a termékszerkezet-korszerűsí­tés, ami a gyakorlatban nem jelent mást, mint haszonnal értékesíthető termékek gyár­tását, feldolgozását. Folyamatosan megszüntették — az uborka kivételével — a zöldségfélék feldolgozását. Hogy miért? Valaha azért fog­lalkoztak ezekkel a termékek­kel, mert a szomszédos tele­püléseken hatalmas kertésze­tekből vásárolhatták fel az alapanyagot. Napjainkra meg­változott a helyzet: a megye, nemritkán az ország másik fe­léről kellett idefuvarozni a paradicsomot, a sárgarépát és a többi zöldségfélét. Ma a vál­lalat 750 dolgozója 75 száza­lékban gyümölcsöt, 25 száza­lékban zöldséget és évi 8000 tonna száraztésztát állít elő. Leállás nélkül Mindez így leírva, talán egy­szerűnek tűnik, az átállás azonban korántsem ment egyik napról a másikra. Újszerű, mindkét fél számára biztonsá­got garantáló kapcsolatot kel­lett kialakítani a termelőkkel, a munka leállítása nélkül hoz­zákezdeni a halaszthatatlan rekonstrukcióhoz, s olyan ter­mékcsaládokat kikísérletezni, amelyek elnyerik a vásárlók tetszését és nyereséget is hoz­nak a vállalatnak. Ami a termelők és a válla­lat közötti kapcsolatokat illeti, e tekintetben már jelentős si­kereket ért el a dunakeszi gyár. A fóti termelőszövetke­zet csonthéjas gyümölcseit már annak az együttműködési szer­ződésnek az eredményeként te­Két jó fej. Trencsényl Zoliin felvételei Robotok és manipulátorok Automatizálás a Csepel Autóban A robottechnika elterjedése új helyzetet teremtett a világ- gazdaságban, a szakemberek valóságos ipari forradalomról beszélnek. A neves tudósokat, közgazdászokat tömörítő Római Klub jelentése szerint a technikai fejlődés és a termelés hal­latlanul felgyorsult, következményei egyelőre beláthatatlanok. A vezető ipari országokban már tömegméretekben állítják mun­kába a manipulátorokat, a robotokat: 1981-ben Japánban 1500, az USA-ban 320», Nyugat-Európában összesen 2500 ilyen gép működött, (azóta ez a szám megsokszorozódott) az Ekonomi- cseszkaja Gazeta pedig tavaly júniusban arról tudósított, hogy akkor a Szovjetunióban mintegy ötezer ipari robot dolgozott. A KGST is elkészítette hosz- szú távú programját, amelynek értelmében 10 éven belül vár­hatóan 200 ezer masinát alkal­maznak majd a tagországok­ban. Ebben a hazai ipar is erő­sen érdekelt, máris több nagy vállalat jelentette be igényét robotokra, közöttük van a Csepel Autógyár is. — Hol és miért érdemes munkába állítani robotokat, és egyáltalán mit tudnak ezek. a gépek? — tudakoltuk Kovács Istvántól, a Csepel Autógyár főtechnológusától: — Gyakorlatilag minden olyan üzemben érdemes alkal­mazni, ahol tömeggyártás fo­lyik. Egy ipari robot már je­lenleg is egy-három, esetleg még több munkást tud helyet­tesíteni, 20—40 százalékkal nö­veli a munka termelékenysé­gét. Mellette szól, hogy jelen­tősen csökkenti az egyszerű, monoton fizikai munkát, ala­pos megtakarítást nyújt az anyag- és energiafelhasználás­ban, javítja a termékek minő­ségét, csökkenti a selejtet. Vagyis teljesíti mindazokat a gazdasági követelményeket, amelyeket ma a korszerű ter­meléssel szemben támasztanak. Természetesen mindenütt a helyi sajátosságok döntik el, hogy milyen munkafolyamatra célszerű beállítani egy ilyen gépet. Általában, és a Csepel Autógyárban is az az elsődle­ges szempont: ott dolgozzon, ahol leginkább szükség van rá, komoly hasznot hajtson, és le­hetőleg gyorsan térüljön meg az ára. Mert a sok jó tulajdon­ság mellett azt sem szabad el­felejteni, hogy a robotok jelen­leg még nagyon drágák. — A szempontok mérlegelése után végül is hogydn döntöt­tek? — Ügy ítéltük meg, hogy három területen: a festésnél, a hegesztésnél és az anyagmoz­gatásnál tudjuk a legjobban használni őket. Nem kell kü­lönösebben ecsetelni, hogy az utóbbi milyen nehéz fizikai munka. Ezt akarjuk csökken­teni a manipulátorok segítsé­gével, amelyek tulajdonképpen szintén robotok, csak azoknak egyszerűbb, kevesebb szolgál­tatást nyújtó változatai. Az adagoló manipulátor emberi kéz érintése nélkül szolgálja ki anyaggal a sorban elhelye­zett gépeket, majd leveszi a készterméket is. A termelé­kenység jelentős növelését ér­hetjük el vele. — Mikor kezdenek dolgozni az első robotok a Csepel Autó­ban? — Szeretnénk, ha már az idén, vagy legkésőbb jövőre munkába állnának. Ez a tár­gyalások és a behozatali enge­délyek függvénye is. Több cég­gel vagyunk kapcsolatban: svájci, amerikai, japán, bolgár és csehszlovák ajánlatokat kaptunk. Szocialista partne­reinkkel jóval előnyösebb vol­na üzletet kötni, hiszen ezek a gépek olcsóbbak — és még központi támogatást is kapha­tunk — ám nem vetünk el más megoldást sem. A robotokkal szembeni elvárásainkat ponto­san megfogalmaztuk, s attól vásárolunk majd, aki ezeket teljesíteni tudja. Kövess László lepítette,. amely a gyárnak és a közös gazdaságnak egyaránt garantálja a biztonságos érté­kesítést és nyersanyagellátást. A következő lépés a gazdasági társulás létrehozása, melynek nyomán a gyárban úgyneve­zett aszeptikus módszerrel le­het tartósítani a gyümölcsö­ket. Hasonló gazdasági társulás eredményeként valósul meg idén a gödi Dunamenti Tsz- ben a pasztőrözött tojáslé- gyártás, mellyel a korábbi mi­nőségi kifogásokat okozó tojás­port váltják fel száraztészta üzemükben. Együtt a termelőkkel Az együttműködés lehetősé­geit a gyár igazgatója szerint még korántsem merítették ki. A legújabb szerződések alap­ján már olyan gyümölcsfajtá­kat telepítenek a termelők, amelyek kifejezetten konzerv­ipari feldolgozásra valók. Több tsz-szel sikerült megállapodni, hogy szezonban, gyümöicsérés idején, amikor a gyárban a legtöbb munka van, a gazda­ság magára vállalja az előfél- dolgozást. Közben a gyáron belül fa előreléptek. Tavaly elkezdődött a több, mint 208 millió forin­tos rekonstrukció. Kétezer négyzetméteres gyártócsarnok és 300 vagonos raktár épül, egy sor korszerű gyártóberen­dezést vásárolnak. A második ütemben készül el a már említett aszeptikus gyümölcs- feldolgozó üzem. A beruházás határideje 1985. július 31. — Szó esett már új termér kékről, a ketchupokról, az el­dobható csomagolású gyü­mölcsízekről. Egyelőre nem aratott ilyen sikert a diabeti­kus termékcsalád. Gyanúnk szerint azért nem, mert ná­lunk sokan azt hiszik, hogy ez a cukorszegény befőtt csa« be­tegeknek való. Nos, ez téve- dés, mi azt szeretnénk, ha mindazok körében elterjedné­nek ezek a gyümölcsök, a«.ik vigyáznak aZ alakjukra, tarta­na k. a fölösleges kilóktól. Úgy látszik a jó terméknek is kell cégér, ezért két reklámfilm­ben népszerűsítjük a diabeti­kus termékcsaládot, s a. közel­jövőben a tv Főzőcske műso­rában tésztáinkat is bemutat­juk. Tisztes haszonnal Jó néhány ötleten most dol­goznak a szakemberek. Így például törik a fejüket, az el­dobható műanyag palackba töltött gyümölcslevek gyártá­sán. Látszik-e már eredménye a termékszerkezet korszerűsíté­sének? A gazdasági eredmé­nyek önmagukért beszélnek. A sok éven át tartó vesz­teséges termelés után már tisztes haszonnal zárták a múlt évet. S a vál­lalat szakemberei szerint bő­ven akad még jó ötlet, ki­használatlan tartalék. Csulák András Itt mindig jó a fogás A szigetszentmiklósl „HAL-INNO” Haltermclési Agrár Közős Vállalat 3,6 hektáron folytat ketreces haltenyésztést. Évente mintegy 80—100 tonna halat nevelnek, amely a fővárosi pia­cokra kerül. Feladatuk emellett a haltenyésztési gépek fej­lesztése is. i Bognár József elnökletével kedden ülést tartott az or­szággyűlés terv- és költségve­tési bizottsága. Csikós-Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke és Pullai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese időszerű gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási kérdé­sekről tájékoztatta a képvise­Qrszággyűlési bizottság iiiéss Gazdasági kérdések

Next

/
Oldalképek
Tartalom