Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-26 / 150. szám

1983. JÜNIUS 26., VASÁRNAP 'kMíop * Aruözön Vaspályákon A szovjet vasúthálózaton — a számítások szerint — több árut továbbítanak mint a vi­lág többi részén működő vas­utakon együttvéve. Az össze­sen 143 ezer kilométer hosz- szú szovjet vasútvonalaikon naponta több mint 10 millió ember utazik, a villamosított vasútvonal aránya meghalad­ja a 30 százalékot, s a tervek szerint 1985-ig újabb hatezer kilométer hosszú szakaszon fejezik be a pálya villamosí­tását. A tervidőszak végéig — 11 évi munka után — kell el­készíteni a 3600 kilométer hosszú Bajkál-Amúr fővona­lat is. A BAH tehermentesíti majd az ettől mintegy 500 kilométernyire délre húzódó transzszibériai vonalat, s lehető­vé teszi a gazdag kelet-szibé­riai és távol-keleti ásványi le­lőhelyek kiaknázását. Érdekes­ség az is, hogy a különböző mellékvágányok, kitérők, ipar­vágányok együttes hossza eléri 140 ezer kilométert. A licitálás határa a csillagos ég? Nem hódoltak be az ellenfelek Szükség lenne egy forgatókönyv-formulára Tanulságai miatt érdemel az alábbi történet nyilvánosságot. Jól tájékozott szakemberek szerint ugyanis az ócsai licitálás­hoz hasonló még nemigen fordult elő széles e hazában, de hogy ne ismétlődhessen meg sehol, ahhoz érdemes megszívlelni az esetből levonható következtetéseket. Kezdődött az eseménysorozat azzal, hogy az ócsa és Vidéke Afész szerződésbe adásra pályázatot hirdetett — többek között — az alsónémedi Betyár nevű kisvendéglőre. A pályázók — szám szerint hatan — meg is jelentek, január 10-én Öcsán az Egressy Gábor Művelődési Központban, hogy részt vegyenek a verseny- tárgyaláson. Megemelt tétek A kikiáltási ár 4 millió 900 ezer forint volt hároméves időtartamra, s megfelelt az addigi forgalom alapján szá­Összesűrűsödött a meleg: kipillantva a felhők mögül, hólyaghúzó napsugarak égetik a lányok és a fiúk nyakát, vál­lát, hátát itt, a Ceglédi Állami Tangazdaság nagykőrösi kerü­letében. A végtelennek tűnő kukoricasorokban hajladoznak — kapálnak, egyelnek — a fiatalok. Amott, a szomszédos búza­tábla tengerében is debreceni, berettyóújfalui, hajdúböször­ményi lányok és fiúk szapo- rázzák a munkát, elidegenelik a tiszta gabonától a vetéskor véletlenül nemes magok közé keveredett, más fajtájú növé­nyeket. Magyarán, kitépik a kimagasló, oda nem illő búza- szálakat. A szomszédos szőlőparcellák soraiban, hajtásválogatás, ka­csolás a tizenéves szakközép- iskolások, gimnazisták munká­ja. ök az elsők az idén az Ab- solon Sarolta önkéntes ifjúsá­gi építőtáborban. Élelemre költenek Maga a tábor — impozáns kőépület. Hálótermek, fürdő­szobák, ebédlő, pihenő várja- üdíti a délutánra már el­fáradó fiatalokat. S ha valaki­nek kedve támad, különféle sportot űzhet a folyosói beug­rókban, s az udvaron felállí­tott szerekkel. Lájer József táborvezető — a nyíracsádi művelődési ház vezetője — elmondja, hogy 110 lány él most két hétig a tá­borban, s hogy szebb legyen a kép, azért 35 fiú is nyilván­tartsuk .. — Nagy kedvvel, tenniaka- rással érkeztek június 19-én a gyerekek — mondja a fia­talember —, s reméljük, hogy a dolgos két hét eltelte után élményekkel gazdagodva in­dulhatnak vissza szűkebb pát­riájukba, Hajdú-Biharba. A norma adott — könnyen lehet teljesíteni a napi száz forin­tot. Ennek fele, azaz ötven forint, a gazdaságot illeti, húsz a Pest megyei KISZ-bizottság pénztárába vándorol, a mara­dék harminc forint pedig a fiatal táborozó jutalma. Ter­mészetesen, ha egy-egy bri­gádtag átlagos teljesítménye meghaladja a százforintos ér­téket, o többlet pénz is a ta­goké. Azt vesznek azon, amit akarnak... — Élelmiszert! — kiált köz­be Hatvani Judit, a debreceni Kossuth Lajos gimnázium volt harmadikos tanulója. — Ugyanis nagyon kevés az a kaja, amit kapunk. Különö­sen az első napokban korgott a gyomrunk. így hát az ott­honról hozott zsebpénz java része az élelmiszerbolt kasz- szájában maradt... Vidám minifórum — Majd megszokjuk, lányok •— nevet osztálytársa, Sáfár Mariann, miközben nyaka kö­ré tekeri törülközőjét: zuha­nyozni indul. Karakas Ágnes­nek nemcsak az étel volt szo­katlan, maga a táj, a környe­zet sem éppen olyan, mint Be­rettyóújfalun. — Ugyanis én onnan érkeztem, a helyi Arany János gimnázium másodikos tanulója vagyok. Illetve vol­tam ... Suttogás, s a tábor hűs ár­nyat adó fái közül, mint egy vezényszóra, lányok tűnnek elő, s pillanatok alatt körbe­veszik a krónikást. Minifóru­mot rendezünk, ezeken a tá­borvezetőség, s a tábortanács is képviselteti magát, Lájer József és felesége —, aki köz- művelődési felelős — szemé­lyében. A lényeg: remek a tá­bor, ha nem lenne, ki kellene találni, csak kevés a fiú, csak sovány az étel, meleg van, tegnap esett az eső, szóval mindenről csevegnek a lányok. Az egyik tizenöt éves hölgy így beszél: — Nekem sem ismeretlen a kapa nyele, meg tudom kü­lönböztetni a búzát az árpától, s ha kell, valóban ráhajtunk. Én először vagyok táborban, s mondhatom, nagyon jól érzem magam. Bólogatnak a többiek: én is, én is. Nekem a nagymamám kertje jelentette eddig a Pa­radicsomot ..., én a kereszt­anyának falusi házának ud­varán szerettem meg a csön­det ... Délutáni szórakozás A munkát, s az ebédet kö­vető néhány óra szórakozás szinte felülmúlhatatlan a nagykőrösi táborban, vala­mennyi délutánon. A tábori kisokosból, melyet a táborta­nács ötlött össze, minden ki­derül, hát kérem, tessék, csak tessék! Diszkó, rongyosbál, kirándulás, szépségverseny, sakk- és focibajnokság, város­nézés, mozi — ki tudja fölso­rolni, mennyi mindenre gon­doltak a hajdú-bihari fiatalok, amikor a szabad idő hasznos eltöltéséről elmélkedtek. — Ami nem is volt olyan nehéz — mondja törülközője mögül Sáfár Mariann. — El­végre fiatalok vagyunk. Igen. Munkás fiatalok. B. I. A. mított 17 százalékos nyere­ségnek. Ezt az összeget Nagy István, a Betyár kisvendéglő addigi üzletvezetője azonnal tartotta. A második jelentke­ző, Végh Mátyás — Nagy Ist­ván üzletvezető helyettese — 15 millió forintot ajánlott fel. Bár mint minden hasonlat, ez is sántít, de valami olyas­mi történt, mint amikor rab­lóultiban a második licitáló bemondja a piros ulti re- durchmarsot, s ezzel véglege­sen elveszi partnereinek a kedvét a további tétemeléstől. Csakhogy itt az ellenfelek ek­kor még nem látták elérkezett­nek az időt a behódolásra. Szólásra jelentkezett Bor Imre, és azt mondta: legyen 15 millió 50 ezer! Erre viszont Birgés Józsefné azt válaszol­ta: legyen 15 millió 100 ezer. Bor következett most újabb 50 ezerrel, amit Birgésné to­vábbi 50 ezerrel kontrázott és nyert. Legalábbis akkor úgy tűnt, hogy nyert. Szerződést ugyanis nem kö­tött vele az áfész vezetősége, mert az teljesen nyilvánvaló­nak tűnt, hogy több mint 15 milliós befizetési kötelezett­ségvállalását ez a pályázó nem lesz képes teljesíteni, vállalkozása eleve kudarcra ítéltetett. Sőt, felmerült az a gyanú is, hogy mihelyt a pá­lyázó birtokon belül lesz, pert fog indítani az áfész el­len, mondván, hogy ez az uzsoraszerződés törvénytelen, annak megváltoztatását kéri. Elmaradt fordulat Ekkor fordult Birgés Jó­zsefné a Pest megyei Népi El­lenőrzési Bizottsághoz az őt ért jogsérelem orvoslását kér­ve. Beadványában azt írta: a versenytárgyaláson azt gon­dolta, hogy Végh Mátyás, aki akkor is a Betyárban dolgo­zott, tudja, mit csinál, tehát az üzlet megér 15 milliót, s ezért vett részt a magasra szökött licitálásban. Ezt kö­vetően pedig azt állítja, hogy Végh Mátyás a 10 milliós tét­emeléssel csak a verseny­társakat akarta elriasztani a licitálástól, hogy azután az ő visszalépésével főnöke kapja meg az üzletet. A NEB konzultált a Belke­reskedelmi Minisztérium ille­tékeseivel, s utána az áfésztúj versenytárgyalás megtartásá­ra kérte fel. Ugyanakkor ér­tesítette a panasztevőt is, hogy ha a licitálásból újfent győz­tesen kerül ki, a szerződést meg fogják vele kötni, de a szerződésben megállapított összeg mérséklését bíróság se­gítségével sem érheti el. így jutottunk el a közel­múltban megtartott újabb versenytárgyaláshoz, amelyre ismét a művelődési központ nagytermében került sor. Az érdeklődők nagy száma ön­magában is jelezte, hogy min­denki fordulatokban gazdag eseményre számít. A tárgya­lást vezető jogtanácsos is ar­ra készült, hogy mihelyt a licitálás eléri az 5 milliót, fi­gyelmezteti a résztvevőket, hogy veszélyesen sokra vál­lalkoznak. A drámai tetőpont azonban elmaradt. A Betyár kisven­déglőre mindössze egy pályá­zó akadt Nagy István szemé­lyében, aki azt 32 hónapos időtartamra 4 millió 730 ezer forintért bérli. Betyár-tanulság Mi hát a tanulsága a Betyár körül történt huzavonának? Az első az, hogy a licitálást annak megkezdése előtt sza­bályozni kell. Ehhez szükség lenne a Belkereskedelmi Mi­nisztérium által kidolgozandó forgatókönyv-formulára, mert annak betartásával a jogi buktatók elkerülhetők lenné­nek. A tétemelés összegének be­határolásával megelőzhető az összejátszás, aminek gyanúja itt az első versenytárgyaláson felmerült. Az úgynevezett bá­natpénz összegét is érdemes — a bérleti szerződés díjának nagyságához igazodva — úgy behatárolni, hogy az kifejez­ze az üzletkötési szándék ko­molyságát, s annak feláldozá­sával ne legyen érdemes más javára visszalépni. Célszerű kihirdetni azt is, hogy ha a licitálásban győztes pályázó eláll a szerződéskötési szán­dékától, akkor tartanak-e új versenytárgyalást, vagy az utána következő, legtöbbet ajánló automatikusan elnye­ri-e az üzletet. Végül azt is tudatosítani kell, hogy aki szerződést köt, az a vállalt kötelezettségeit bíróság útján nem csökkentheti; magyarul: a kockázat magában foglal­ja a haszon és a ráfizetés le­hetőségét egyaránt. Cseri Sándor Világosodáskor már dolgoznak a kaposvári Munkácsy és Táncsics gimnáziumok diákjai a Kertészeti Egyetem tangazdaságának halász­telki meggyesében. Kéthetes turnusonként 156 fiatal, a nyár vala­mennyi aktuális mezőgazdasági munkájában részt vesz. \ Felsőgödön, a Stromfeld Aurél utca 79-ben él Gádoro- si Ferenc. Tavaly november­ben volt 80 esztendős. Láto­gatóját csend, nyugalom fo­gadja. A kertben hatalmas fürtöket ígér a szőlő; gondo­san ápolt, akár a többi nö­vény. Ha nem jön közbe sem­mi baj. jó lesz a termés... Gádorosi Ferenc gyűjt. Ré­gi mángorlófát, máktörőt. da­rálót, s olyasmit is, amit ezek­nél nagyobb becsben tart. üveg alatt őrzi a múzeumnak beillő garázsban: dokumentu­mokat, tárgyakat, cikkeket. Egy-egy darabkát a történe­lemből. Füzeteket, melyekből a munkások tanultak mate­rializmust, históriaszemléle­tet, öntudatot. Fényképeket, könyvlapokat, riportokat, me­lyek a mozgalomban szüle­tett barátságok tanúi, vagy éooen Gagarin űrrepüléséé. Ott az igazolvány is, mely ta­núsítja: tudósítója volt a Pest megyei Hírlapnak is. A mozgalom nevelte marxis­tává. öt éve már, hogy kö­szöntötték párttagságának 50. 3 A HÉT HÍRE JAJBALZSAM 0 Lezajlott a XXII, közgazdász-vándorgyűlés', 0 A Hazafias Népfront Országos Tanácsa szövetkezet-; politikai bizottsága a nagyüzemi szőlő- és gyümölcster­melés helyzetét tekintette át. 0 Pécs volt a színhelye a VIII. országos gyermekszínjátszó fesztiválnak. 0 A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságban a kis­vállalatok és kisszövetkezetek tevékenységének tapasz­talatait összegezték. 0 A hét híre az is, hogy bejelen­tették: július negyedikétől a gyógyszerek nagy részé­nek a térítési díja megváltozik. i Meghökkentően nagy érdek­lődést keltett a tájékoztatás, ami szerint száztíz féle hazai előállítású, valamint szocialis­ta országból behozott gyógy­szer térítési díja jelentősen csökken, míg 450 féle medici­náért áz eddiginél többet — két forint helyett hármat, né­gyet — kell fizetni. A nagy ér­deklődés csak annak meghök­kentő, aki nem tudja: előkelő helyen állunk a világranglis­tán, ami az egy főre jutó gyógyszerfogyasztást illeti. A szakemberek meggyőződés­sel állítják, valójában nem a gyógyszerszedésben vagyunk az élmezőnyben, hanem a sze­rek hazavitelében, felhalmozá­sában, s ami ebből következik, pazarló felhasználásában. A megyében például nyugtátok­ból, altatókból háromszor, öt­ször annyi fogy, mint ameny- nyi az orvosi vizsgálatok, ta­pasztalatok szerint indokolt lenne. Divat a szedésük? Igen, létezik gyógyszerdivat. Amint léteznek — egyre nagyobb számban — a medicinákat el­képesztő mennyiségben össze­gyűjtő házipatikák, ahonnét az ismerős, a szomszéd, a rokon kedvére válogathat, már-már függetlenül attól, valóban rá­szorul-e gyógyszerre, s ha igen, arra-e, amit visz. A megyében, a kórházak, rendelőintézetek belső, azaz házi gyógyszertárait nem szá­mítva, 125 patika áll azok ren­delkezésére, akiknek valami­lyen szert írt fel, javallt szó­ban az orvos, s persze, nyitva az ajtó azok előtt is, akik re­cept nélkül, a maguk meggyő­ződésétől, ismerősök tanácsai­tól vezetve rá-ráböknek vala­mire, abból kérek. Indokolt és indokolatlan igények találko­zópontja az adat: egy év alatt a gyógyszerforgalom — ne fe­ledjük: nem a készítmény árát fizetjük ki, hanem csupán té­rítési díjat rovunk le a pénz­tárnál — a megyében megha­ladja a 200 millió forintot. Or­szágosan a hárommilliárdot. Amihez az állam — ártámoga­tás címén, azaz az alacsony té­rítési díjak fenntartása érde­kében — egy esztendő alatt kétmilliárdot tesz hozzá. Ukapáink, dédanyáink nem kapkodtak úgy a varázsszer­nek vélt készítmények után, mint mi, mostani utódaik, igaz, a választék sem volt olyan gazdag, csábító számukra, mint szamunkra. Valamikor a Bal- samum gileadense, a mekka- oalzsam — köznapian jajbal­zsamnak hívták — általános officinális szere volt a gyo­morbajnak, ma csupán a gyo­morfekélyek ellen több tucat Készítmény vonultatható fel. Vissza tehát a jajoalmazshoz? Nem erről van szó. Arról in- Kább, hogy a gyógyszeripar fej­lődése, az orvostudomány ha­ladása nem hozta — hozhatta — magaval a beteg célszerű, ésszerű tartózkodását a fölös medicináktól, éppen a szüksé­ges szerek hatásos használata erdekeoen. Nemelyek szerve­zete — elgondolKoztató orvosi tapasztalat — már-már mozgó m-i egrautárhoz nasonlatos, a fölösen szedett tabletták, az ongyogyszerezés minden ve- széryével telített kúrák követ­keztében, s amikor igazán kel­lene a segítség, szinte, megold­ás tatlan feladat előtt áll az orvos, mert betege végigette mindazt, amit az áldásos-ve­szedelmes étlap kínált, s csak azt követően ment a doktor­hoz, mondván, ez sem, az sem segített... Az indiánok sok száz évvel ezelőtt már használták a ko­kaint fájdalomcsillapításra, af­rikai orvos-varázslók növényi mérgek hígított le vével érzés­telenítették a bonyolult kopo­nyaműtétek körzetét már az ókorban is, azaz nincs semmi új a gyógyító anyagok, keve­rékek, készítmények alkalma­zásában, az újdonság benne az, hogy egyre könnyebben hoz­záférhetők, tömegek által lai­kus ismeretekkel is megszerez­hetők, beszedhetők ezek a sze­rek. önmagában ez nem baj, hiszen a gyógyítás, gyógyulás demokratizmusa nagy vívmá­nya a civilizációs fejlődésnek, a baj a kontroll hiánya, a pró­ba szerencse alapon kiválasz­tott gyógyszerbe vetett vakhit. Ezen persze az sem változtat, hogy egy hét múlva módosul­nak a térítési díjak. Legtöbb­ször nem forintok vonzata a szükséges és a fölös viszonya, hanem tudásé és tudatlanságé. Erre a tudatlanság bajra kel­ne el valami hatásos jajbal­zsam... Mészáros Ottó A TÁVIRAT évfordulója alkalmából. Fel­sőgödön ő alakította meg 1929-ben a Szociáldemokrata Párt községi szervezetét, en­nek 10 évig titkára volt. A háború alatt barátokat, elv­társakat bújtatott, segített túl­élni a világégést. Mezőkö­vesden 1944-ben a Kommu­nista Párt egyik alapítója Volt polgármester, tanácsel­nök Szentendrén, párttitkár Vácott, a Forte-gyárban, s a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság alelnöke 1958-tól. Gádorosi Ferenc nyugdíjas, Két fia von, négy unokája, öt dédunokája. Június 20-án levelet irt a prágai béke-világtalálkozóra induló magyar küldöttséghez. Másnap szerette volna eljut­tatni, de reggel azt olvasta az újságban: a delegáció el­utazott. Így azután nem ma­radt más választása, mint a levélből táviratot formálni. Megtette. Azután elment a göd-felsői postahivatalba, s a kis ablakon átnyújtotta a papírt. Megszámolták a szó­tagokat. Kétszáznegyvenhat forint volt a távirat díja. Ezé: Véglgéltem két világháború minden szörnyűségét. Nyolcvanegy éves nyugdíjas vagyok, nagyon aggódom a családomért, gyerme­keimért, unokáimért, dédunokáimért, a világ minden élőlényéért és felhalmozott értékeiért. Ha nem védekezünk hatékonyabban, ismét az embergyűlölő zsarnokok kezébe kerülhet a világ irányítása. Ne enged­jük meg, hogy a hadimllllomosok nyereségigénye miatt Hirosima sor­sára kerüljön a világ, szépre, kényelmesre épült városai romhalmaz­zá váljanak, az emberek százmilliói elpusztuljanak. Ne higgye senki, hogy az USA felhőkarcolói, vagy Európa városai kimaradhatnak a szörnyű pusztulásból Több a bomba, mint a váro­sok száma, jut a kunyhóknak is. Az a kérésem: főleg az USA küldöt­teivel éreztessék a népek aggodalmát. A passzivitás súlyos bűn a világ ellen. Fel kell tárni a közönyösök előtt is a nukleáris háború követ­kezményeit. Egy atompusztftás után az áldozatul esett ember nem azonosítható, ki volt, míg élt.,. V. G. P. Építőíáboi’-élet, 1983. '' x Ifik széles e határban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom