Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

Krónikaírók, történészek Ismét Met pályázni Három témacsoportban hir­dette meg krónikaírói és hely- történeti pályázatát erre az évre a népfront városi bizott­sága és a helytörténeti gyűj­temény. Az elsőben olyan dolgozato­kat Várnak, amelyek egy-két évet vagy hosszabb jellegzetes időszakot dolgoznak fel. Pél­dául a városi tanács, valamely iskola, üzem, intézmény, szö­vetkezet. üzemegység, brigád életéről, munkájáról. A város gazdasági, társadalmi, politi­kai. közművelődési életének évi krónikája személyes tapaszta­latok és dokumentumok alap­ján. Sportegyesületek, tisztvi­selők, tisztségviselők vissza­emlékezései. A második csoportba a tör­téneti jellegű feldolgozásokat sorolták. Ilyenek: a város tör­ténelmének egy-egy korszaka, településrészek. lakótelepek, épületek, szobrok története, üzemek, gyárak, szövetkezetek, termelőszövetkezetek króniká­ja. A helyi munkás- és agrár- szocialista, földmunkásmozgal­mak krónikája. A helyi mun­kás- és agrárszocialista, föld­munkásmozgalmak emlékei, a koalíciós korszak eseményei, haladó pártok és mozgalmak története, a kiemelkedő szemé­lyiségek biográfiája. Tanácsta­gok tapasztalatai. Egyesületek, közművelődési, kulturális társa- \ ságok, rétegek, osztályok, cso- ^Rortok, családok és nemzedé­kék élete. Az élet- és lakáskö­rülmények, a művelődési, szó­rakozási szokások változásai. Gazdaságtörténeti tanulmá­nyok. A koronauradalomról, az erdészetről, a helyi kisiparról, a kismesterségekről, a vendég­látásról, a kereskedelemről. Tárgyegyüttesek gyűjtése, első­sorban a kismesterségekről, le­írással. részletes kíserőszöveg- gel. Ennek a témakörnek kiemelt területe a kisipar tárgyi és szellemi hagyatékának gyűjté­se, feldolgozása. A bíráló bi­zottság az ilyen tárgyú dolgO' zatokat különdíjjal is jutal­mazhatja. Például: gödöllői vonatkozású okmányok, igazol­ványok, egyéb iratok, plakátok, nyomtatványok, kalendáriu­mok, újságok. Színes és feke­te-fehér fényképek, sorozatok, műemlékekről, építkezésekről. Életrajzi, néprajzi, földrajzi, gazdasági, nyelvészeti dolgoza­tok tartoznak a harmadik cso­portba. Jelentős emberek, ér­dekes személyiségek portréja, viselet, szokások, népi gyer­mekjátékok, tájegységek fej lődése, a gödöllői tájnyelv, népköltések, népmesék. Gaz­dálkodás, méhészkedés, erdő­művelés, vadászat. Gödöllő a magyar irodalomban. A pályaműveket két pél­dányban, lehetőleg gépelve kell beküldeni a városi helytörté­neti gyűjteménybe, ez év de­cember 31-ig. Eredményhirde­tés jövő márciusban. "Elfogyott a zártkert Az elmúlt napokban többen érdeklődtek nálunk, és mint megtudtuk a szadai községi ta­nácsnál is, hogy igaz-e, misze­rint Szada környékén bérelhe­tők zártkertek. — Így van-e? — Hogy környékünkön van-e még zártkert, ahogy annak hí­re ment, azt nem tudom, de a mi községünkben jelenleg nincs — válaszolta Králik Jánosné, a szadai tanács végrehajtó bi­zottságának titkára. — Azt hallottuk, hogy idén is adtak még tartós használat­ba zártkertet. — Néhány valóban idén volt. de már elfogyott. Az tény, hogy 1980-tól mintegy'ötszáz zártker­tet osztottunk ki. Ez úgy volt lehetséges, hogy a termelőszö­vetkezettől kaptunk olyan te­rületeket, amelyek nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlanok voltak. Körülbelül negyven hektárt vettünk át és osztot­tunk szét zártkertnek. Az ilyen részek azonban kifogytak. Szombati falas A Pest megyei futóklub szombaton Gödöllőn rendez 3, 6, 9 és 15 kilométeres távon futást a valkói útvonalon, a város és Vácszentlászló között. A futás délelőtt 10 órakor kez­dődik. Megyei döntő városunkban Városunkban tartják a MÉDOSZ spartakiád megyei döntőjét. Az egyetem sportte­lepén szombaton, június 25-én rendezik meg a versenyeket atlétikában, kispályás fociban, kézilabdában, röplabdában, te­niszben, tekében, lövészetben és kötélhúzásban. A csapat- versenyeken a járási döntők első és második helyezettjei mérik össze erejüket. Az egyé­ni számokban a helyszínen is lehet jelentkezni. A rendezők 600—800 versenyző részvételé­re számítanak. r Szombati jegyzet! A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 149. SZÄM 1983. JŰNI Pg 25.. SZOMBAT Népi ellenőrök utóvizsgálata Még több tanterein kellene \ Évek óta folyamatosan adunk hírt a járásban és a városban megvalósuló iskola­fejlesztésről. Az egyik helyen új épületet emelnek, a mási­kon egy egész szárnnyal, a harmadikon néhány tanterem­mel, más helyiséggel bővítet­ték az intézményt. A tudósítá­soknak elmaradhatatlan része az a társadalmi segítség, amely nélkül lassan el sem képzelhető iskolaépítés, akár a községekben, akár Gödöl­lőn. Ámde nem csak az ilyen tudósításokkal találkozhatott az olvasó az utóbbi esztendők­ben, ugyanilyen megszakítat­lan az a sor is, amelynek hí­rei a nehézségekről tudósíta­nak. Ezek szerint még több iskola, még több tanterem kellene. Az előző ötéves terv­ben kiemelt feladat volt a tanteremépítés, mind a vá­rosban, mind a járásban. A folyó ciklusban a járás köz­ségeiben 36, Gödöllőn hat tanterem építését irányozták elő. Az első két esztendőben még nem adtak át új termet. Alapozás, befejezés A járás és a város népi el­lenőrei 1979 óta három ütem­ben foglalkoztak az általános iskolai tanulók elhelyezésé­nek körülményeivel, a napkö­zi otthoni ellátással, az ét­keztetés helyzetével. Az idén utóvizsgálatot tartottak, első1- sorban arra voltak kíváncsiak, milyen változások történtek az alapvizsgálatok óta. A hely­színek: Dány. Domony, Isa- szeg, a kerepestarcsai 2-es, a gödöllői Karikás Frigyes is­kola. valamint a városi tanács és a iárási hivatal művelő­dési osztálya. Mint már jeleztük, , a jelen­legi Ötéves terv eddigi évei­ben nem adtak át-új terme­ket. Mi várható a közeljövő­ben? A gödöllői Karikás is­kolában megkezdték a hat tanterem, illetve az alájuk épülő tanmedence munkála­tait. előreláthatólag jövőre fe­jezik be. Isaszegen is az ala­pozásnál tartanak, a hat új tanteremből álló szárnyat a ciklus végére tervezik átadni Dánvban lassan az utolsó si­mítások következnek. Mint legutóbb az iskolaszépítési bálról szólva megírtuk, a la­kosság .társadalmi munkája lehetővé tette az építkezési idő rövidítését. Ha minden úgy sikerül, ahogy szeretnék, a tantermeket már az alkot­mány ünnepére átadják, a tor­natermet novemberre. S^ent volt kivitelező Bonyolultabban alakulnak a dolgok Kerepestarcsán. Az alapvizsgálat óta a régi is­kola életveszélyes szárnyát le­bontották. a még felújítható négy teremből pedagógusok­nak szolgálati lakhelyet, va­lamint egy bérlakást alakítot­tak ki. Ugyancsak a régi épü­letben kapott helyet, két volt tanteremben, a könyvtár. A gyerekek létszámának emelke­dése azonban továbbra is aktuálissá teszi ebben az öt­éves tervben új tantermek építését. Két éve erre a célra 6 mil­liót. tavaly 5 milliót fordít­hatott volna a nagyközségi ta­nács, kivitelező híján azonban nem tudták felhasználni a pénzt. A megvei tanács az összeget más'intézmények tá­mogatására használta fel. Négy tanterem, két napközis terem, két gyakorlati foglal­koztató munkálatait várha­tóan jövőre kezdik meg. Domonyban erre az öt év­re nem terveztek tanterem­építést. hiszen az életveszé­lyessé vált termeket még az előző tervciklusban lebontot­tak. helyettük újakat építet­tek. az egész várost és járást áttekintve a népi ellenőrök megállapították, iskolai ter­meket csak akkor szüntettek meg, amikor más megoldás nem kínálkozott. Kerepestar­csán az épület alkalmatlan volt oktatásra. Gödöllőn vá­rosképi okok miatt szanáltak egy épületet, amelyben két tanterem is volt. de ezeket pótolták. A szűkösség persze változatlanul szükségessé tesz átmeneti megoldásokat. Szük­ségtermek, illetve más célra készült helyiségek használatát tanításra. Sajnos, az újonnan készült iskolák, illetve termek több­célú használatra alkalmatla­nok, igaz, a tervezés idején a megrendelő részéről fel sem merült ilyen igény. A jó mi­nőségű kivitelezésre azonban mindig megvolt az igény. En­nek ellenére mindenütt fel­merültek kifogások, főleg az ajtók, ablakok nem működnek úgy. ahogy kellene. Tanulók, csoportok Végezetül azt nézték meg a népi ellenőrök, - mennyire vannak kihasználva a meg­lévő tantermek. Gödöllőn 100 tanteremre 117 tanulócso­port jut, a járásban 373 tan­teremre 454. A kihasználási mutató a városban 1,17, a já­rásban 1,22. De ha figyelem­be vesszük a napközis és ta­nulószobás csoportokat is, még rosszabb eredményt ka­punk, 1,25-öt, illetve 1,73-at. Egy-egy tanulócsoportba a városban átlagosan 30, a köz­ségekben 28 gyerek tartozik. K. P. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Gyermekcentrüm, játék- és Kevesen a klubban Dologtalanul heverni vétek Hétfőn, a szokásos összejö­vetelen parázs vita alakult ki a hévízgyörki művelődési ház nyugdíjasklubjában. A vitára az szolgáltatott okot, hogy az őszi—téli esték népes közön­sége, amióta megjött a jó idő, nyolc-tíz emberre apadt. Hol maradnak a cimborák? — kérdezték többen, bár a vá­laszt a kérdésfeltevők is tud­ták: dolgoznak a szőlőhegyen, a fóliák alatt, a kertekben, hajtják magukat, elfelejtik végtagjaik sajgó fájdalmát, szívverésük rendetlenkedését. A mindennapi munka lázában akarják legyőzni az eljárt évek derekat roppantó öregségét Alvás a mosószéken — Aki a munkát feladja, az életéről mond le — állította Rezgő Feri bátyám, akit eVév tavaszán klubtársai kikísérték a temetőbe. — Pedig ez a történelmi viharoktól Erdély­ből Hévízgyörkre űzött, pihe­nést nem ismerő szikár férfi állta a munkát, s.halálos ver­gődésében is a szőlő metszésé­ről beszélt. Mondták az orvo­sok, hogy fél lábbal évek óta a sírban volt, de ez a munká­hoz ragaszkodó égő hit tartot­ta életben. akár nagyanyámat, aki minden unokájának és dédunokájának a világra jö­vetelekor kapát érintett a ke­zéhez. Hadd legyen a gyerek jó dolgos, ügyes, szorgalmas, égjen keze alatt a munka. Mert itt a Galga mentén nagy parancsoló a javak elő­állítását szolgáló munka. Mondták is a nyugdíjasok: Hát nem itt találták ki a mo­sószéken való éjszakai alvást? Sürgős dologidőben, főként aratás vagy gabonahordás ide­jén, a keskeny mosószékre dől­tek. mert ha netán belemé­lyedt volna a gazda az alvás­ba, gyorsan felborult vele a nem pihenéshez tákolt alkot­mány. De itt találták ki azt ,is, hogy viharlámpa mellett egyeljék a zöldséget, s a ló nyakába akasztott elemlámpa fénysu­garát követve sarabolja a ku­koricát — mondta a leghar- ciasabb nyugdíjas, s aztán kér­dezett is: — Ha így van, ak­kor miért csodálkozol, hogy dologidőben kevesebben jön­nek? Jászol előtt hordó Hányán esküdtünk, vagy es­küszünk ma is, hogy a régi világnak örökre vége. Egylo- vas kocsit előbb lát az ember a néprajzi lexikonban, mint a valóságban. A minap jártam egyik volt nagygazda istálló­jában. A tárva-nyitva hagyott ajtón fecskék röpködtek ki. s be, mint régen, de a jászol előtt olajoshordók sorakoztak. s az egykori gazdasághoz szük­séges eszközök rozsdás kacat- jai hánykódtak. A szérűskert, ahol valaha kazlak húzódtak, most üres. I csak néhány tyúk kapirgál a ledöngölt földből fel-feltörö fűszálak között. Ha csak ezt nézem, s nem figyelek a szé­rűskert mögötti fóliasátrakra, azt mondom, vége egy több évszázad óta — változásaiban is önmagát őrző — paraszti világnak. Minden megvan És azok a nyugdíjások, akik miatt, vagy akikért a vita ke­rekedett, ez a fóliás, kertes és gazdagságot teremtő gazdasá­got őrzik kemény munkával, néha emberfeletti erőfeszítés­sel. Miért teszik? Miért nem igazgatják a mai hetvenévesek az életüket az új világ ad+a lehetőségekhez? Megint egy személyes példa. Anyámat és feleségem any­ját két évvel ezelőtt üdülni vittem. Hetvenévesek voltak éppen, amikor életükben elő­ször megkóstolhatták volna a pihenés, az erőt adó semmitte­vés örömét. A harmadik na­pon táviratot kaptam, hogy menjek értük. Nem bírják to­vább. És hazajöttek, elindul­tak a szőlőhegyre, a kertbe, s ma sem értik, mi jó van ab­ban, hogy a napon hever az a sok dologtalan. — Miért van ez? — kérde­zem Réti István klubvezetőt —, amikor tudom, hogy a megélhetés gondjai szinte egyetlen nyugdíjast sem nyo- morgatnak, s mindenkinek van egy kis tartalékja is a rosz- szabb napokra. Réti István, aki két évvel innen van még a hetvenen, s a nyári napokon feleségével együtt tizenhat órákat dolgozik, pedig min­denük megvan, gondolataimat így folytatja. Rangosodó vidék — Siettetjük is a régi pa­raszti világ eltűnését, kiope­rálnánk az életünkből még azt is, ami a régi nyomorúságra emlékeztet, mert senki sem vette észre jobban a paraszti lét embertelen voltát, mint maguk a parasztok, de a sür­getésünk mellett ott szűköl bennünk a múlt minden ve­szélybe kerülő értéke: mi lesz. ha az is veszik, aminek nem szabadna. És valóban, van miért ag­gódni. A régi falu még közös­ség volt. A mai — egyre in­kább csak — település. Lakó­hely. Szépülnek, csinosodnak a falvak, de ridegülnek is. olvasóterem, sport, film, ma­nuális foglalkozások, játékta- nulás, nyílt klubnap, diszkó, délelőtt 10 órától. A XX. század a karikaturis­ták szemével. Kiállítás Balázs- Piri Balázs, Brenner György, Dallos Jenő, Lehpczki István és Sajdik Ferenc műveiből, délelőtt 10-től este 6 óráig. Je- ney István színházi fényképei délelőtt 10 és este 8 óra között nézhetők meg. Stúdiómozi: Hagmann Eper és vér, amerikai film, este 7 órakor. Szolgáltatás: friss maglód! kenyér az előtérben kapható délelőtt 10 órától, apróhirde­tés, cserebere, 14-től 18 óráig, zenebutik, 14-től 18 óráig. Veresegyház, művelődési ház: , Térvideodiszkó, este 8 órá­tól, jó időben szabadtéren. — Apadunk, kevesen jönnek a klubba, mondják a nyugdí­jasok. A távolmaradás okait megtalálni nem nehéz. Majd ősszel, meg télen sort kerí­tünk rá. hogy minderről vi­tatkozzunk — ígéri Réti Ist­ván —. addig meg tesszük a dolgunkat, hogy tovább rango- sodjék a vidék. Fercslk Mihály Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, . Kerepestarcsán, Mogyoródon, Nagytarcsán, Pé- celen, Szadán, Veresegyházon, Vácegresen június 25-én reg­gel 8 órától június 27-én reg­gél 8 óráig dr. Mohai Imre, Veresegyház, Bánóczi utca 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévizen, Galgamácsán, Hévizgvörkön, ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Váckisújfalun, Vácszent- lászlón, Versegen, Zsámbokon dr. Dóka József Vácszentlászló Kossuth utca 3. Exportszállí­tásokhoz ezeken az ügyeleti napokon mindkét állatorvos {igénybe vehető. Átkelés Van annak néhány hó­napja, hogy utoljára be­szélgettem a mozgássérül­tek helyi csoportjának ve­zetőjével. Azóta is többször eszembe jut', hogy sorolta: mi mindent kellene más­képpen csinálni úton, jár dán, lakóépületek bejára­tainál, lépcsőkön, alagutak­ban, aluljárókban, gyalog­átkelőknél ahhoz, hogy ők, kortársaink, ugyancsak vi­szonylag könnyen megte­gyék napi útjukat. Most megint eszembe ju­tott az a valami okból ak­kor teljesen be nem feje­zett beszélgetés. Pedig nem, vele találkoztam, még csak nem is a mozgássérültek­kel bizonyos tekintetben hasonló helyzetben levő idősebb ismerősömmel vagy barátommal. Nem! Egy, a kisgyerekét kocsi ban toló fiatalasszony gonddal teli átkelését fi­gyeltem a Táncsics út tor­kolatában levő gyalogátke­lőn. Ott, ahol — csakúgy, mint még igen sok helyütt — olyan magas az út sze­gélyköve, hogy kézi- és ba­bakocsival, bevásárlóko­csival, bottal, mankóval közlekedve egy közepes tornamutatványnak beillő attrakciót kénytelen bemu­tatni, aki célját szabályos úton akarja megtenni. Mert hiszen -r- ilyen az élet, a gyakorlat — kiska­put, kibúvót itt is hagytak, Az iménti kismama ugyan­is, a miatta várakozó gép­kocsikat tovább fenntart­va. nem kapatta fel a gye­rekkocsit a túloldali pad­kára, inkább az úttesten, az autók nyomán folytatta egy darabig útját. Gondol­ta, jobb, ha ezt teszi, mint­ha kockáztat, s kiborul a baba a kocsiból. Mit mond jak, igazat adtam neki ma­gamban. Hogy mennyire nem fi gyelünk — maradjunk a közlekedésszervezésnél — egymásra, éppen a legfon­tosabbra, az emberre, an­nak bizonyítására nem kell, messzire menni az iménti helytől. A Táncsics utca torkolatánál néhány hete megváltozott forgalmi rend az ebből az utcából kika­nyarodó gépkocsik előnyét teremtette meg, tudtom­mal azért, hogy a helyi tö­megközlekedési eszközök, autóbuszok ne rekedjeiiek el, könnyen jussanak az átmenetileg lefokozott har­mincas főútra. A forgalomszervezők majdnem minden lényeges körülményre figyeltek, csak arra nem, hogy ami­kor a záró- és terelővona­lakat, meg a többi útbur­kolati jelet festő gépet ki­rendelték, elfelejthették utasításba adni kezelőjé­nek: gyalogátkelőhelyet is fessen most már a harmin­cas főúton a HÉV-re, a HÉV-ről igyekvők számára, meg minden olyan ember számára, aki a város két negyede között itt naponta legalább kétszer átkel, pgy tűnik, Gödöllőn kí­sért. a zebraügy. Intézmé­nyek és hatóságok egymás­ra várnak. Mindegyik mondja: jogszerűen csak akkor tehet egy lépést, ha a másik már tett. Közben ebben a hatalmas, kapko­dó forgalomban könnyen kerülnek emberéletek, gya­logosok veszélybe. Mond­hatom: a legfurcsább ilyen­kor az, hogy amint baj tá­mad. mindenki tudja a dol­gát, intézkedik. Mi tagadás, magam is ve­zetek járművet. Ennek el­lenére sokak véleményét összegezve mondhatom: né­ha mintha — intézménye­sen is — kevés jogot hagy­nánk a gyalogosoknak (akik legtöbbször magunk is vagyunk). Ahhoz sem kell mozgásunkban korlá­tozottnak lenni, hogy már Gödöllőn, s a nagyobb köz­ségekben is egyre többet bosszankodjunk a járdán parkolók miatt. Gondoljuk meg, ha ezt szabadna, ak­kor azt is, hogy gyalog az úttesten közlekedhetne mindenki. Fehér István ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap» I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom