Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

Kár a benzinért ••• Csík két láda sér volt a fővár A PEST BEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM________________________li»gä. JÜNIUS 25., SZOMBAT Kár.telik ss gtsboíissfáriiáz ■ Ütemterv szerinti az átvétel Szinte méregdrága a ben­zin, ezt mindenki tudja, aki­nek zsebbe kell nyúlnia tan­koláskor, s igen sokan teszik ezt, Egymillió magánkocsi fut az országban. De nem ke­vés a teherautók száma sem, az áruszállításban másra át nem hárítható szerepet játsza­nak. Sok fórum foglalkozik és foglalkozott az ésszerű járat- szervezésekkel, hogy a kocsik ne üresen fussanak, ez szinte már a könyökünkön jön ki. Utánfutóval többet Időtlen idők, de húsz éve biztos, hogy a kerékpárokra világítási berendezést, neve­zetesen első és hátsó lámpát, áramfejlesztőt kell szerelni. Ezek látszólag kissé különálló dolgok, de rögtön összeállnak, ha mondjuk, bármilyen utunk forgalmát vizsgáljuk. Gyuráki Ferenc felvétele A parkok pázsitját gondozók­nak ma már ritkán van kasza a kezében. Motoros fűnyírók könnyítik és gyorsítják a mun­kát mindenütt. Szakértelem és gondosság azonban a géphez is kell. Az abonyi Nagy Fe­renc lelkesen és gyakorlottan gondozza a nagyközség park­jait. Ezt tettük mi is, hozzátéve, hogy az észrevételeink nyil­ván más képet mutatnának, ha egy teljes huszonnégy óra forgalmát vizsgáltuk volna Ehelyett húsz-húsz perces idő­szakokat számoltunk, a nap különböző szakában. Kezdjük a sort az autóbu­szokkal. Reggel Nagykőrösön a Cegléd felé, délután a visz- szatérő járat van tele, az el­lenkező irányúak kevésbé ki­használtak. Diákok meg az in­gázók foglalnak helyet ezeken a járatokon. A személyautók szép szám­mal közlekednek a 441-es úton. Reggel, valamint dél­után négy után nagyobb a forgalmuk, viszik utasaikat a zártkertekbe. Nagyon sok mö­gé utánfutót kapcsoltak, így tíz-húsz százalékkal több ben­zin fejében a csomagtartóba betehető mennyiség többszö­rösét is elviszik. Akinek van utánfutója, az tesz is bele va­lamit, s úgy közlekedik vele. Érdekes, hogy délután álta­lában többen ülnek a kocsi­ban. Száztíz autóból 30-ban ketten ültek, 20-ban többen, míg hatvanan egyedül vezet­ték a járművet. Nekik a drá­gább ... Műszaki állapotuk távo­labbról nézve tűrhető, bár né­melyik igen hangos jószág. A teherautók közül különö­sen a nyitottak az alkalmasak a megfigyelésre, bár egyértel­műen hallatszik is a BSZV csukott pótkocsis IFÁ-in, hogy nem habszivacsot visznek, úgy hörögnek. Természetesen van olyan kocsi, ami már ele­ve csak egy úton tud fuvaroz­ni. A tejeskocsi a begyűjtő­helyre nem visz ki semmit, s a szabadegyházi izocukor-szál- lítmányt sem cserélik fel a gyárban. De nem számíthat visszfuvarra a házgyári eleme­ket szállító különleges kocsi sem. Jobb szervezést A maradvány? Nem min­den teherautó oldalára van ráfestve a cégjelzés, így most néhányat nem tudunk nevén nevezni az üresen futók kö­zül. De a Ceglédi Állami Tan­gazdaság tulajdonát képező benzinfaló ZIL-kocsi többször is üresen haladt el előttünk a Cegléd—Nagykőrösi úton. Nyilván rá lehetne tenni egy lapáttal (a kocsin kívül a fu­varszervezésre is), hisz ennek a kocsinak csak benzinben egy kilométere 10 forint körül van! Motorosok rodeója Rendkívül kihasználtak a konzervgyári szállítást végző Volán-kocsik. A ZIL-ek pót­kocsival közlekednek, s akár a gyár felé haladnak, akár on­nan jönnek, tele a plató, ros­kadoznak az árumennyiség alatt Ugyancsak tele, pótko­csis szerelvényeket járatnak a tsz-ek, a levágott zöld takar­mányt viszik lehálózva, ne le­gyen nagy az elszórás. Olyan kocsi is akad, ami­ben mindössze -két láda sör a fuvar, de kötve hiszem, hogy a menetlevélen is ez áll... A kerékpárosok fegyelme­zetlenségéről jobb lenne nem beszélni. Az, hogy kettesével járnak, már szinte fel sem tűnik, de a világításuk, pon­tosabban ezen felszerelések hiánya roppant nagy és lehan­goló. Ötven kerékpárból szem­látomást hibás világítású volt a fele. Enyhítő lehet némelyik­re, hogy csak a dinamó van lehajtva, s csak egy lámpa van rajta vagy az első, vagy a hátsó, akkor is ez hatalmas hiány. (Másnap újra számol­tunk s hasonló arány jött ki, nagyobb számból.) A motorosok megint kétfelé választandók. Az NDK-ban akármelyik fajtájú után után­futó köthető, s kötnek is. Ná­lunk csak a nagymotorra en­gedélyezett ez, azt se használ­ják ki. Sok fiatal jár a Sim-• sonokkal, de a bajt az MZ-tu- lajdonosok jelenthetnék. . A nagy forgalmú városi útszaka­szokon is messze az ötvenet meghaladó sebességgel halad­nak, kockázatos réselőzéseket végeznek,, cikáznak, az autók között. Jó, nagy teljesítményű járművek, de KRESZ is Van a világon:.­B. O. A gabonatárház tetejéről gyönyörű kilátás nyílik, ám akikre munka vár a hatalmas betonsiklók körül, vagy éppen a tároló cellák működését irá­nyító központban, azok ritkán érnek rá ott fent nézelődni. Nekik — mondja Horváth László, a tárház vezetője, a te­tő alatti feneketlen mélységek, a tároló tornyok adnak néze- lődnivalót, s ez a munka kitöl­ti minden percüket. Pláne ara­tás idején. A kilátásról elég annyit tudni, hogy van és szép. Irdatlan torony A kívülről élettelennek lát­szó, merev és hideg betonépít­ményben gépek zúgnak, serle­ges felhordok surrannak acél­csövekbe zárva, s az irdatlan tornyokban gyűlik, egyre, gyű­lik az élet. Az idei aratás első szállítmá­nyát június 22-én fogadta . a tárház: a ceglédi Lenin Tsz ár­páját. A Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat ceglédi körzeti üze­mének irodájában Bátor Irén, e körzeti üzem helyettes veze­tője a szállítások megindulásá­nak napján erősen bizakodik. ■— Minden rendben van, fel­készültünk az aratásra, vagy­is a gabona fogadására. Való­jában ez a készülődés már ok­tóberben megkezdődött a fel- vásárlási szerződések megkö­tésével r. : . — A szállítások ütemezésé­ről is kötnek megállapodást? — Hogyne, ilyenek az átadd- I si-átvételi megállapodások.1 Ezek szolgálnak alapul az áru­elhelyezési tervek készítéséhez. Amelyekben például azt is rögzítjük, hogy melyik terme­lőszövetkezet melyik üzembe, vagyis tárházba, malomba szállít. Műszeres mérés — Az átvételi ár, s természe­tesen a gabona további útja is függ a minőségtől..!. — öt minőségi kategóriát különböztetünk meg a műsze­res béltartalom-vizsgálat alap­ján. Végeredményben a sütő­ipari értéket határozzuk meg. — S ha a búza nem alkal­mas arra, hogy liszt legyen be­lőle? — Akkor az ötödik, a legalsó osztályba soroljuk, s takar­mányként vesszük át. Az ilyen szállítmány egyenesen a takar- mányraktárba jut. — Minden feltételt ismernek természetesen a termelőszövet­kezetekben is... — Ez magától értetődik. Jú­nius 14-én tartottunk értekez­letet a szövetkezetek megbí­zottjainak. Ez a tudnivalók végső tisztázását szolgálta. Megbészéltük az árakat, újból ismertettük szolgáltatásainkat, például a szállítással kapcsolat* ban. s megvitattuk természe­tesen az ütemezést is. — Vitatkoztak is? — Erre nem volt szükség — mondja elégedetten a körzeti üzem helyettes vezetője. Őszin­tén szólva dicsértek minket a szövetkezetiek, mondván, hogy tavaly is minden jól sikerült az aratás körül, s a felkészü­lés most is biztató. — Itt a tárháznál is mindent rendbe kellett tenni... — Elsősorban ki kellett ürí­tenünk a raktárakat, majd ta­karítanunk, fertőtlenítenünk kellett. Ezekkel a munkákkal is időben végeztünk. — Tehát az első teherautó árpa megérkezése semmi za­vart nem okozott. — Egyáltalán nem, hiszen vártuk. Rövid forduló Billenős gépkocsi érkezik. A garat nyeli az aranyló szeme­ket. A beméréstől számítva öt perc egy forduló itt bent a te­lepen. A gépkocsivezető nem ér rá felnézni a szürke falú betonsilókra. S minek is. néz­ne? A gyorsan surranó felhor­dók láthatatlanok. A betonfa­lon túl gyűlik az élet. F. P. Unatkozni veszélyes á vakáció és a gyerekek A mérföldkő után Fél életét köztük töltötte el Az igazgatói iroda itt körül­belül akkora, mint egy másfél szobás lakás fél szobája. Nin­csen benne semmi cicoma: né­hány támlásszék sorakozik fal­mentében, mellettük íróasztal, telefonasztalka. Sehol öblös karosszék, be sem férne. Ilyen ez a szoba öt éve, tíz éve, ti­zen... — de ne soroljuk. Mindössze a falon a festés változott időnként és a beke­retezett oklevelek száma. Ez volt Kádas Lászlónak, a PEV- DI ceglédi gyáregysége már nyugdíjas vezetőjének szűkebb birodalma, ahol általában nem sokat időzött. Annál gyakrab­ban lehetett találkozni vele a területéhez tartozó műhelyek­ben. Pergő évek — Kádas elvtárs? Kinn van a Déli úton. — A Kossuth Ferenc utcai részlegben tessék keresni, de valószínű, ott -sem lesz, mert kilencre Dabason várják. Eset­leg délután. Vagy holnap reg­gel, de minél korábban ... A telefonos párbeszéd szö­vegét akár ha társalgási zseo- könyvbe lehetne ajánlani. Való igaz, hogy Kádas Lászlót kiváltképp az emberfek között lehetett megtalálni. Szóra bírni nem könnyű. Nem az a típus, aki gondola­tait kéretlen is megosztaná másokkal, ám formát bont, ha műhelyekben járva anyagellá­tásról, határidőről, szállításról van szó. Ilyenkor felmér, szá­mol, értékel, hasonlít, követ­kezetesen szókimondó. Beszélgetni ;jó néhányszor beszélgettünk, de személyesen róla még sohasem. Arcán a kedélyes vonások most nem egészen olyanok mint máskor Vannak emberek, akiknek mintha vérét -vennék, ha ön­kára, exportra. A vállalatnak emellett Pilisszentivánon bőr­áru készítéssel, Gyomron ve­gyi áruval, Szentendrén író­szerekkel, Solymáron faipari termékekkel foglalkozó ága van. Kádas László a saját terüle­téről szól elismerően. — Nehéz időkben kovácsc- lódott, jó kollektíva. Törzs- gárdatagjaink között sokan vannak,, akik itt ültek életük­ben először varrógép mellé, betanított és szakmunkások lettek. Többen ennél maga­sabbra is felemelték maguk­nak a szakmai mércét, és a vállalat nem zárkózott el, ha­nem örömmel fogadta, hogy a középkáderek saját sorai­ból lépnek elő. A ceglédi gyár­egységnek valamivel több mint félezer. dolgozója van. Sok a „tízen, tizenötön túli” törzs- gárdatag, az itt eltöltött esz­tendőket nézve. Az oklevelek az eredményeket dokumentál­ják. Az éves terveket és a külön­böző versenyeredményeket te­kintve a ceglédi gyáregység gyakran szerepel az élen. Ré­szük van abban, hogy a válla­lat több ízben kiváló lett és elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Az utóbbi tizenkét évben a ceglédi négyszer lett élüzem. Emberrel, emberül — A ránk vonatkozó idei terv éves szinten 1.15 millió forintnyi, ebből a tőkés ex­port úgy 43 millió forint lesz, a konfekció gyáregység részé­ről. Tőkés bérmunkával, de­vizahitelessel, saját anyagból készülő export termékekkel egyaránt foglalkozunk. Eddig még minden esztendőnek meg­volt a saját harca, arca. Vál­tozott a gazdasági szabályozó, a profil, új meg új feladatok jöttek. Jó magamnak, aki szabtam textilt és tervet egy­aránt, minden esztendő olyan feladatot adott, amelynél a gazdaságcentrikusság mellett az emberközpontúságot is fi­gyelemben kellett tartani. Le­gyen munka, legyen kereset: ez volt a súly a jelképes mér­leg egyik serpenyőjében. Csak így várhattam viszont — bi­zalmat, s úgy érzem, kaptam is. — A főnök fejében kompu­ter van — mondták róla a műhelyekben. Ö konkrétabban így fogalmaz erről: ha az em­ber a szakmát a fejében és az ujja bizsergésében egyaránt tudja, akkor a mérce fokait is érzi, úgy ad utasítást. Ember­re szabott feladatokat teljesí­teni nem lehetetlen, ám is­merni kell minden mellékkö­rülményt és úgy rendezni, hogy ne akadozzon a gépezet, ne feszüljön pattanásig a lánc. Misit sokan És itt most a munkától, a területtől visszatérünk kicsit Kádas László személyéhez, bár szabódik ettől. A nyugdíj- korhatárt tavaly elérte. Az idén viszont már nyugdíjas, évtizedek tapasztalatával, há­rom miniszteri dicsérettel, az öt ízben elnyert kiváló dol­gozó kitüntetéssel, a Munka Érdemrend bronz fokozatával. — Hát ez az! A beszélge­tés elején abban állapodtunk meg, hogy arról szólok, ami­hez értek, amit tudok. Hát, a nyugdíjasság nem ide tarto­zik. Arról nem beszélek, azt még nem gyakoroltam. Idő se jutótt, ezt elemezgetni. Eddig úgy volt, hogy én búcsúztat­tam kollégákat, munkatársa­kat. Magam határoztam, hogy elérkezvén az idő, nyugdíjba megyek. Ha szükség van rám, itt leszek — tősgyökeres ceg­lédi —, ha kérik, segítek Mondom, mint előttem sokan mások és teszem majd, mint előttem sokan mások. E. K. Elérkezett a várva várt nyá­ri szünidő, elcsendesedtek az iskolák, és a kisebb-nagyobb diákok pihenni, sok esetben unatkozni is kezdenek. Ez az utóbbi időtöltés bizony veszé­lyes is lehet. Példának okáért környezetvédelmi szempontból sem kívánatos. A magyar életforma velejá­rója, hogy általában mindkét szülő a lakástól távol dolgo­zik. A kisebb és nagyobb gye­rekek, ha nincsenek napközis táborban, otthon vannak. Ha­csak nem csavarognak. Az otthoni, háztartási hasznos munkálkodás nem túlságosan vonzó. A nagyobb gyerekek nyáron általában elmennek táborba, a hegyek közé, a Balatonra és vannak azért olyanok is, akik egész nyáron „csak” Cegléden lesznek. Nekik itthon kell megoldaniuk hasznos időtölté­süket. Senki nem sajnálja a fiata­loktól a pihenést, de kívánjuk, hogy az legyen célszerű, értel­mes, családcentrikus. Mert bi­zony vannak városunkban is olyan családok szép számmal, melyek tagjai csak este talál­koznak. Ez önmagában nem baj. Az a probléma, hogy mi­re szót váltanának, a kékes fé­nyű doboz véget vet a feloldó­dásnak. Tévét néz a család ... Nincs idő megbeszélni sem a jót, sem a rosszat. Pedig különösen nyáron, mily gyakran lát az ember fiatalok által okozott károkat. Kerékpárral feltört gyepet parkban. Fanyűvés nyomait a fasorokban. S mindez történik -ak a hecc kedvéért. S tény, hogy a gyerekek — több eset­ben csak többszöri erélyes fel­lépésre hagyják abba a rom­bolást. Nemrégiben az egyik városi parkban, tanári felügyelettel, 60—70 kilós csemeték idétlen stílusban hintáztak a pici­nyeknek elkülönített részen. Vajon ki volt a hibás? Mert­hogy ez nem környezetvédel­mi bemutató óra volt, az bizo­nyos. A bosszúság még akkor sem kisebb, ha a rongáló ar- *a hivatkozik, hogy úgyis •sz, amit pusztít Facsemetét kitörni a pilla­nat műve. A nagyobb fák, építmények rongálása például; saroktégla kiverése a Fáy-la­kótelepen — kemény munkád kíván. A fiatalokban felgyü­lemlő energiákat tereljük' hasznos, eredményes irányba , és mederbe. Mert nem igaz, hogyha a felnőttek helyes pél­dát adnának, olyan mérvű len­ne Cegléden is a rongálások mértéke, mint most. Nem nemzedéki harcot kell e mögött keresni, hanem a tét- lerj, tunya ember, s gyermek és' a tettre kész, szorgalmas ember és gyermek kibékíthe­tetlen szembenállását. Akkor amikor mindenre kevesebb pénz jut, a rongálások még. fájóbb és szomorúbb kiadást jelentenek. Az otthoni segítés a szülők­nek, az értelmes játék, a hasznos barátság, a nyári sport, és művelődés, a lema­radóknak a felzárkózás a ta­nulásban — mind-mind na­gyon fontos feladatok nyárrá, A fiatalokra is érvényes az. hogy nem az az aktív pihe­nés, ha nem csinálnak sem­mit, illetve ha az unalom ha­tására rongálnak. Van más le­hetőség is. Ismerek olyan várost, ahol nyáridőben a lakótelepen a gyerekek gereblyét fognak a kezükbe, a szemetet összegyűj­tik, néha egy-egy vödör vízzel, csillapítják a fák szóraját stb. Ézek nemcsak a lakóhely, , hanenj tágabb értelemben en­nek a kis földnek — amit úgy hívunk, hogy Magyarország — szeretetét is mélyítheti. S. D, Fogadóóráit Június 2^-én, szerdán dél­előtt 8-tól 12 óráig Sárik Já­nosáé, a városi tanács elnök- helyettese fogadóórát tart a városházán, hivatali helyisé­gében. ISSN 0133—asoo (Ceglédi Hírlap) magukról kell szólniuk, ám fejlesztési tervekről, a terme­lés alakulásáról* üzemük gondja-bajáról órák hosszat lehet eszmecserézni. Ö is eh­hez az embertípushoz tartozik. — Itt a helyem a cégnél, több mint harminc esztendeje. A munkahely neve, hová tar­tozása igaz, a kezdet óta több ízben változott. A munkakö­röm is, hiszen az ötvenes évek elején a Ceglédi Rendeltruha Ipari Vállalatnál mint méretes szabó kezdtem. Még pontosab­ban, mint szabósegéd, az álla­mosítás előtt a ceglédi Révész cégnél dolgoztam. Az állami konfekcióüzem egy részéből alakult ki a Május 1. Ruha­gyár deglédi gyárának a mag­ja és a másik, amelyet emlí­tettem. A mérték utáni sza­bóságban azután voltam vál­lalatvezető és szabász is, egy személyben. A pergő eszten­dők változást változásra hoz­tak. Gyáregységvezető 1966- ban lettem itt, nem sokkal az összevonás után. Közben mun­ka mellett elvégeztem a ru­haipari technikumot, s azóta is sok estét töltöttem köny­vekkel, füzetekkel, tanulással. Szakmai mérce A PEVDl-nek öt gyáregysé­ge van Pest megyében. Az 1960-as években fontos fel­adata az volt, hogy a megye városaiban és népesebb tele­pülésein segítsen a munkaerő­felesleg csökkentésében, va­gyis, hogy foglalkozáshoz, ál­láshoz, rendszeres keresethez juttasson ezreket, főként a háztartásban levő asszonyok, lányok közül. Cegléden, Da­bason, Nagykátán, Monoron, Abonyban a varrásra, a kon­fekcióra került a hangsúly, ezen belül az utóbbi években a finom konfekcióra, bérmun­IIsí kérdezik, hót lesz szóvá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom