Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-25 / 149. szám

8 PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZIN ms. június 25., szómba** ^ legnagyobb terhet a középkorúak hordozzák Emberi, gazdasági kötelék „Rádióból, újságból, jfivó-Járó emberektől hallottuk, bogy a Nagy-AI- földön már minde/itttt magalakult a téesz. 1960 egyik december eleji reg­gelén hozzánk is megérkeztek az agitálok... Egy ideig csak vitatkoztam velük, mondtam a magam véleményét. Arra emlékszem, hogy az egyik agi­táló szinte dühösen mondta: ha maga eddig még nem találta meg a he­lyét a demokráciában, meg is érdemli, hogy a cukorrépaföldön kapáljon. Egyszer aztán bejött a bátyám és mondta, ő már aláírta a belépési nyi­latkozatot, Írjam alá én is... Kilátástalanul néztünk a jövőbe... Két öreg bácsi beszélgetésére Is em­lékszem, amikor majdhogynem sirva tanakodtak, mi lesz most velük. Dol­gozni nem bírnak már, ezek után a gyermekeiktől sem várhatnak sem­milyen támogatást, éhen fognak halni. Hiába mondták az agitálók, hogy róluk is gondoskodni fog az állam, ők azt nem hitték.” .(Pásztor Emma kisvárdai tsz-nyugdíjas visszaemlékezéseiből.) Kartalon és Versagen. Erkölcsi, em­beri, gazdasági kötelék kapcsolja össze a nyugdíjasakat és a dolgozó tagakat. Munkahelyi tanácskozásra, zárszámadás előtti számvetésekre, zárszámadó, tervtárgyaló részköz­gyűlésekre mindig kapnak meghí­vót az öregek. Választott képviselőik részt vesznek a küldöttgyűlések munkájában, s mint az elnök mond­ja, igen gyakran adnak figyelmet érdemlő tanácsokat. Korabeli felmérés Ez az asszony körülbelül tíz-tizen- két esztendős lehetett akkor, amikor — korabeli felmérés szerint — a mezőgazdasági cselédek, napszámo­sok, az 1-10 holdas kis- és törpe- birtokosok családjában napi 63 fil­lér jutott egy személyre az évi mintegy 230 pengönyi jövedelemből. Adtak ezért a 63 fillérért két kiló barna kenyeret, vagy másfél liter tejet, vagy nem egészen húsz deka friss sertéskarajt. (Az országos át­lagkereset 534 pengőt tett ki.) S amikor ez az asszony már könyvelő­nek megválasztva dolgozott a tsz- ben, az úgynevezett legalacsonyabb jövedelmű kategóriákba tartozók­nál (az össznépesség tíz százaléká­nál) négyszáz forint volt az egy fő­re jutó napi kereset, 1977-ben pedig nyolcszáz. s ebbe a csoportba ekkor már az össznépességnek csupán másfél százaléka tartozott Termé­szetesen nem mondom, hogy ez nagy összeg volt. de ha visszagondolunk a hetvenes évek végére, eszünkbe juthat, hogy ezért a nvolcszáz fo­rintért mit lehetett kapni — a ko­rábban említett két kiló barna ke­nyérhez képest. S ekkor már a tsz-tagoknak is Járt az öregségi nyugdíj, hiszen 1975-ben megszületett a társadalom­biztosítási törvény, amelynek értel­mében a mezőgazdasági szövetkeze­tekben munkában megfáradt férfiak 64., a nők 59. életévükben megkap­hatták a nyugdíjat. Azóta a korhatár azonossá vált a más munkaviszony­ban dolgozókéval. A parasztság év­tizedes vágya teljesült ezzel a tör­vénnyel, s olyan ősi igazságtalanság örökölt maradványai szűntek meg, amelyek méltatlanok voltak a mun­kásosztály és a parasztság szövet­ségének igazi tartalmához. Növekvő arányban Mint mindennek, ennek az intézr kedésnek is meg kellett teremte­nünk előbb az anyagi feltételeit. Nem volt könnyű. Ez abból is lát­ható, hogy még mindig vannak jócs= kán finomítani valóink, s lesznek is, s nem kizárólag a mezőgazdasági szövetkezetek nyugdíjasainak ügyé­ben. hanem mindazoknak érdeké­ben, akik a munkában töltött évti­zedek után most — s a jövőben — megérdemelten pihennek. A hatva­nas évek elején a nyugdíjasok ará­nya hat százaléknyit képviselt az ország népességében, ma már mint­egy huszonegy százalékot, amiből nyilvánvaló az erőteljes növekedés — s szociológusok, demográfusok jelzései szerint további növekedés várható. Pest megyében csaknem 182 ezer nyugdíjas él. És hogy miként, ar­ról számos fórumon kapunk képet Legutóbb Kartalon hallottuk Ko­vács Lászlótól, a Petőfi Tsz elnö­kétől, hogy náluk rlig ismert az öregkori egyedüllét fogalma. Az meg kiváltképp elképzelhetetlen — egy­két esettől eltekintve —, hogy aki egyedül marad, tehetetlenné is vá­lik. Mindenkinek van mit csinálnia. Példákat sorolt. Ezek közül említ­sünk meg egyet, ami ország-világ előtt bizonyított: a Galga vidékéről érkezik az áru a főváros Bosnyák téri piacára. A középkorosztály árusítja a zöldséget, gyümölcsöt. Ehhez el kell indulnia a géokocsi- konvojnak az esti órákban. Mit gon­dolnak a vásárlók, kik készítik elő a portékát, amiből ízes falatok kerül­nek a pestbudai családok asztalá­ra? A Galga vidékének nyugdíjasai, öregjei, akik egész nap szorgoskod­nak. hogy este valóban útra kel­hessenek a háztáji kertekből a ko­csisorok. Nincs idő magányra A kartali tsz-hez 443 nyugdíjas tartozik. Az özvegyekkel és a jára­dékosokkal együtt összesen 574 em­berről gondoskodik a közös gazda­ság, jó szívvel, szeretettel, négy településen: Bagón, Hévízgyörkön, Esztendőnként megtartják mind a négy községben a nyugdíjasok ta­Az öregem Németh Miklós metszete lálkozóját, amikor tájékoztatást is nyújt nekik a szövetkezet vezető­sége — leggyakrabban maga az el­nök — a közös gazdaság aktuális ügyeiről, s általában az idős em­bereket érintő közérdekű' dolgok­ról. Mindegyik településen működik a nyugdíjasok klubja. A szövet­kezet ugyanakkor gondoskodik ar­ról is, hogy ki-ki egészségi ál­lapotának, szakértelmének megfe­lelően hasznosan vegyen részt a kö­zös munkában. Rendszeresen fog­lalkoztatnak a tsz ágazataiban 127 nyugdíjast, a többiek — ahogy már említettük — a háztáji gazdaságok­ban teszik magukat nélkülözhetet­lenekké. Bagón és Hévízgyörkön százfiúszuknak van konyhakertje, kilencen kötöttek szerződést para­dicsomtermesztésre. A szövetkezet 377 személlyel kötött sertéshizlalási szerződést, közülük 92-en tartoznak a nyugdíjasok táborába. Ugyan­akkor évente nyolc-tíz idős ember­nek ad a tsz szociális segélyt, ál­talában ennyien szoktak kérni. Az aktív szövetkezeti tagokkal egyenlő jogúan pihennek a nyugdí­jasak a tsz Hévízen bérelt üdülő­jében, az idén már a hajduszo- boszlóiban is, 3-4, vagy 6-10 napos beutalókkal, óhajuk szerint. Egyen­ként, vagy csoportosan. Az igaz, hogy Kartalon tényleg nem marad idejük a nyugdíjasok­nak a magányosság gyötrelmein töprengeni. Az is igaz, hogy nem kizárólag a termelőszövetkezet gondja az idősek segítése. Sőregi János, a községi tanács elnöke mondta, hogy nyolcán kapnak havi 1700 forint rendszeres segélyt a ta­nácstól, nyolc járadékosnak adnak havonta kiegészítést 92—1197 fo­rint közötti összegben, két tsz- nyugdíjasnak egészítik ki havonta 132 forinttal a jövedelmét, s mint­egy 270-en részesültek tavaly is 1000-3000 forint közötti rendkívüli segélyben. S ami nem megy anya­gilag, azt pótolják emberséggel. Nem törvényszerű Az Ipari Szerelvény és Gépgyár maglódi üzemeiben hasonló a hely­zet. A pártszervezet felmérése sze­rint a nyugdíjasok családi körül­ményei általában rendezettek, szo­ciális támogatásra '-.evesen szorul­nak. A gyári keretből tizenhét ké­relmet elégítettek ki. Negyvenöt nyugdíjasukból hétnek van 2000 forint alatti, huszonegynek 2500 fo­rint alatti nyugdíja. A gyári kollek­tíva úgy döntött, hogy e huszon­nyolc volt munkatársnak ítéljék oda a február 11-i kommunista mű­szakból befolyt bevételt. Szép gesz­tus. Jellemzője ugyanannak, amit Kartalon és környékén tapasztal­tunk: a középkorúak és a fiatalok nem hagyják magukra az öregeket. S ugyanezt látjuk naponta megye- szerte. A többi közt a szentendrei városi tanács is konkrét szociálpo­litikai intézkedési terv szerint gon­doskodik a város időskorú lakóiról. E tervezet érinti a szociális gondo­zást, a segélykeretek felhasználását, a nyugdíjasok foglalkoztatásának le­hetőségeit, a társadalmi szervezetek fokozottabb bevonását, az egészség­ügyi ellátást és így tovább. óvári Miklós, az MSZMP Politl kai Bizottságának tagja, a KB titká­ra tette föl a kérdést a tavasszal egy tanácskozáson: törvényszerű-e, hogy aki kikerül a munkahelyéről, mert nyugdíjba megy, egyedül marad­jon? S önként adódik a válasz: nem. Aki nyugdíjas, annak több ideje jut a társas életre, a barátai­ra, a könyveire, a hobbijára, arra a tevékenységre, ami a legközelebb áll a szívéhez. S az egész társadalom kötelessége lehetővé tenni — mert érdeke is —. hogy a nyugdíjasok életük minden napján érezzék az erkölcsi, emberi, gazdasági kötelé­ket ami összefűzi a nemzedékeket. Raj tunk, középkorúnkon sok mü­lik ebben. S az eddigiéknél is lel­kiismeretesebben kellene tennünk a dolgunkat, még akkor is. ha raj tunk van a legnagyobb teher, mert nekünk gyermekeink, talán már unokáink — de még szüléink is vannak. Ennek ellenére — vagy ta­lán éppen ezért — volna jó még in­kább fontolóra venni minden lé­pésünket. amit a nyugdíjasok ellá­tásának, gondozásának finomításáért teszünk. S nem annyira a mit kell fontolgatni, hanem a hogyant. Mert hogy mit tehetük. annak elsősor­ban anyagi konzekvenciái vannak, s a lehetőségek megteremtése nem csupán tőlünk függ. Ám ahogyan viselkedünk megöregedett szüléink­kel, volt munkatársainkkal, idős szomszédainkkal, hogy befogadja-e sajátos gondjainkat a szívünk is nem pusztán az értelmünk, az lel­kiismeretünk kérdése. Emberségünk próbája — saját öregkorunk ala­pozása. BÁLINT IBOLYA HALHATATLAN KEDVES Díszes hintó állt meg Bécsben a St. Peter Platzon, 1799 májusi­ban. A tüzes paripák vontatta járműből egy idősebb és két ifjabb hölgy lépett ki: az előkelő öltözetű anya és a szintén drága kelmék­be burkolózott kisasszonylányai. Némi kérdezősködés után meg­álltak az Ezüst Madárháznak nevezett épület előtt, majd nekivágtak, hogy fölkaptassanak az egyáltalán nem ezüstös tisztaságú épület harmadik emeletére. Becsöngettek az egyik vedlett festésű ajtón. Bozontos üstökű férfiú jelent meg, aki zavartan invitálta be ren­deden szobájába a hívatlan vendégeket. Áz anya, gróf Brunszvik Antal özvegye, és Teréz, valamint Jozefin nevű leányai azért tették tiszteletü­ket az Ezüst Madárház alikalmi la­kójánál, Ludwig van Beethoven úrnál, hogy vállalja el a két gróf­kisasszony zenei oktatását. Az ak­kor már híres zeneköltő és zongora­mester némi szabódás után igent mondott. Nos. így szól ez a kétségkívül A képeken: nyári hangverseny a parkban és a kastély, amelyben ma a Beethoven-múzeum van Történelem Ecsedi Mária kartonja anekdotlkus ízű, de minden mozza­natában igaz história arról, hogyan került ismeretségbe a martonvásáiri Brunszvik család a világ zenetörté­netének egyik legnagyobb alakjává!. A kapcsolat aztán barátsággá, sőt Teréz és Beethoven között ennél többé, titokzatos szerelemmé mé­lyült. Ám tartsunk sort, a ott folytas­suk a történetet, hogy amikor Mária Terézia egykori udvarhölgye, már­mint az özvegy úgy döntött, hogy elég volt a bécsi időtöltésből, búcsú­záskor azzal vált el leányainak ze­netanárától, hogy martonvásári kas­télyuk kapuja nyitva áll előtte. Ügy látszik. Beethovenben - mé­lyebb nyomokat hagytak a zongo­rázással s persze mindenféle kedves csevegésekkel eltöltött órák, mert már a rákövetkező évben, 18Ö0-ban megjelent Brunszvikéknál, Aztán jött, amikor csak tudott. Elsősor­ban egy csodálatos szépségű olasz leány, Giuletta Guicgiardi kedvéért, akibe Beethoven beleszeretett. Giuletta rokona volt Brunszkyikék- nak, s náluk vendégeskedett. Hogy a komponista zseni mennyire ■ lán­golt ezért a jóformán még ka­maszkorú leánykáért — alig tizen­hat éves volt a hölgy, amikor ösz- szeismerkedtek —, azt mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy neki ajánlotta a Holdifényszonátát.-Minden hiába, mert a csalfa leány már ak­koriban is kacérkodott azzal a dilettáns balettkomponistával, neve­zetesen Gallenberg gróffal, akinek aztán hamarosan a felesége lett. A mélyen lesújtott zeneköltő kap­csolata azonban nem szakadt mpg a Brunszvik családdal. Mind a ked­ves háziak, mind pedig barátja, Brunszvik Ferenc — az elhalálozott Brunszvik Antal öccse — kedvéért újból és újból elkocsizott Marton- vásárra, ahol az angolos stílusú kas­tély egyik toronyszobájában lakott. Hogy összesen hányszor fordult meg a remekül kiépített és gon­dosan karbantartott birtokon? Ezt még a leglelkiismeretesebb Beetho- ven-kutatök sem tudják. Annyi azonban bizonyos, hogy meglehető­sen sokszor, s ráadásul életének fontosabb szakaszaiban. 1806-ban például, amikor az Apassionata szo­nátát komponálta. Később pedig egyre inkább Brunszvik Teréz ottléte csábítgatta, akivel — lévén a hölgy zeneileg igen művelt, s járatos a művésze­tek világában — igen jól megértet­ték egymást. Az 1809-ben . írott Fisz-dúr szonátáját neki ajánlotta, aztán pedig föltehetőleg neki írta azokat a leveleket, amelyek a ha­gyatékából kerültek elő és amelyek címzettje a halhatatlan kedves... Negyedszázada merült föl az a gondolat, hogy Martonvásáron Beethoven-gyűjtemény nyíljon. Or- tutay Gyula akadémikus huszonöt éve, 1958. június 22-én nyitotta meg az állandó kiállítást. A kastély két termét töltik meg az első kiadású kották, korai és ritka Beethoven- kiadványok, a zeneköltő magyaror­szági kapcsolataira vonatkozó do­kumentumok. A gyűjtemény megnyitásával együtt hangversenysorozat is kezdő­dött. amelyet azóta is megrendeznek a kastély parkjában nyaranta. Jog­gal mondhatni, Martonvásár zenei életünkben fogalommá vált. A. U

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom