Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-22 / 146. szám

1983. JŰNIUS 22.. SZERDA 'xJfjaUm Gép szedi a meggyet Egy kísérlet tanulságos kudarca Hogy kevesebben csellengjenek Az iskolánkba járó nyolcszáz tanulóból mindössze harminccal vannak súlyosabb gondok, de ők több mun­kát adnak nekünk, mint a másik 770 együttvéve — mondja Csáki Illés, Dunaharaszti 1. számú általános isko­lájának igazgatója. — Sok mindennel megpróbálkoztunk már, hogy a veszélyeztetett gyermekeket az iskolához, a közösséghez kössük. Pedagógusaink jóval többet vállal­tak ezért az ügyért, mint amennyi a tágan értelmezett kötelességük, s annál is többet, amennyit egy becsületes tanárnak a lelkiismerete diktál... A ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet meggyesében gép­pel szedik a meggyet. A különleges berendezés hidraulikus kar­jai átkulcsolja a fa törzsét, majd alaposan megrázza a (át, a gyümölcs ponyvára hullik, ahonnan szállítószalagról kerül lá­dákba. Ámulva hallgatták A most véget ért tanév kez­detén, szeptemberben az isko­la pedagógusai elhatározták, hogy szombatonként foglalko­zásokat szerveznek azoknak a gyerekeknek, akiknek szülei dolgoznak. Olyan programokat állítottak össze, amelyek távol állnak az egész hetes iskolai foglalkozástól: sport, mese, társasjáték — kötetlenül. Mi­vel a tanács nem tudott hoz­zájárulni a gyermekek uzson­nájának költségeihez, a taná­rok maguk vásárolták meg és készítették el a délutáni fala- tozndvalót. — Én tartottam az első szombati foglalkozást — em­lékezik vissza Lőrinczné dr. Virág helyett korosüveg Valóban mulasztás történt? Egy névtelen levél nyomában „A nagykovácsi lakosok” aláírás nélküli levelükben mulasztással, önkényeske­déssel vádolják Oszlánszky Józsefnek a községi temető gondozóját. Június 12-i la­punkban megjelent kéré­sünkre sem jelentkezett senki a bejelentők közül, hogy szóban, saját nevében erősítse meg a levélben írottakat. de ha teheti, megakadályozza — valamennyi temetőlátogató érdekében — a víz elszállítá­sát. A probléma megoldását keresve, mi zárattuk le néhány napra a kutat. Egyedül küszködik Számtalan panaszuknak a temető ügyében mégis utána­jártunk. A sérelmek tisztázá­sa elől nem zárkózott el sem a gondnoknő, sem a tarthatat­lan állapotokat tűrő községi tanács. A levélírók szerint Nagyko­vácsiban „tilos a saját sírját az embernek saját erőből fenntartania”, nem mehetnek be autóval a temetőbe, sőt, nemrégiben a kutat is lezár­ták, megfosztva ezzel a hozzá­tartozókat a virágok öntö­zésének lehetőségétől. Az, hogy a temető kegyhely és nem kereskedelmi vállal­kozás — mint ahogy ezt a nagykovácsi lakosok záró so­raikban leszögezték —, szá­momra még sosem vált any- nyira nyilvánvalóvá, mint ép- peib ebben a községben, ahol 50 forint egy sírhely. A tanács magára vállalta a halottszállí­tást is — ingyenesen, 16 órán belül —, hogy ne kelljen a hozzátartozóknak az érdi te­metkezési vállalati kocsira 48 órát várni. Az sem valószínű, hogy Osz- lánszkyné üzleti szempontok­tól vezérelve gondozza évek óta havi 500 forintért (!) a te­mető közterületeit, hordja el a „szeméi lerakása tilos” tábla alól a naponta odadobált hul­ladékot. Tokody Zoltán tanácselnök véleménye szerint a gondnok­nő lelkiismeretesen látja el munkakörét. — Mostanában más felada­tok is hárulnak rá, nemcsak a sírkert gondozása. A zárt­kertek, nyaralók tulajdonosai egyre gyakrabban jelennek meg a temető kútjánál hatal­mas kannákkal, hordókkal és innen akarnak az építkezés­hez, a locsoláshoz vizet vinni. A környéken azonban minde­nütt vízhiánnyal küszködünk, ezért nem engedhetjük meg, hogy a régi kút szűkén csor­dogáló vizét más célokra, ne a temető virágainak öntözésé­re használják fel. Természetes, hogy az idős asszony nem áll­hat egész nap a kút mellett, Vízhiány a temetőben Váratlan meglepetés a hely­színen: a gondozott sírok kö­zött üres borosüvegek hever­nek. Oszlánszkyné őszinte fel­háborodással szedi őket össze: — Tegnap is találtam vagy öt palackot, alig néhány mé­terre innen. De előfordult már az is, hogy valaki a kútnál kívánta behűteni a délutánra szánt italát. Ne csodálja hát, hogy kidobtam az illetőt. Nem hinném, hogy a temem a leg­alkalmasabb hely az ivásra, nem beszélve arról, hogy az üvegeket gyakran összetörik, ezzel elcsúfítják, összemocskol­ják a sírokat. Sajnos, mindig akadnak lelkiismeretlen em­berek, akik a rongálásban le­lik örömüket. Ezért kértem, hogy a vágott virágot ne üveg, hanem fém vagy mű­anyag vázában helyezzék a sí­rokra. Amíg ezt a rendszert be nem vezettük, állandóan te­le volt a temető üvegcserép­pel. A virág éppúgy megma­rad a fém vázában is, nekem pedig megkönnyítik ezzel a munkámat. — Mostanában bizony néha üresek a vázák hétfő regge­lenként, akármiből is vannak — kapcsolódik be a beszélge­tésbe Tokody Zoltán. Kegyeletet sértenek — Valaki időnként „lefésü­li” a sírokat, s a friss vágott virágokat mind egy szálig el­lopja. Már a körzeti megbízott is foglalkozik az üggyel. A panaszos levél írói is feltehe­tően belátják, hogy a virág'.o- pás a kegyelet megsértése, nem pedig a műanyag váza beállítása vagy a közkút vizé­nek „önkényes” megóvása a sírokat gondozó hozzátartozók számára. — A temetőbe valóban nem hajthatnak be autóval a hoz­zátartozók, csak indokolt eset­ben, ha sírkövet vagy más nehéz holmit szállítanak. Azt hiszem, 100-150 méter gyalog­lás nem is okozhat senkinek gondot. Jobban örülnénk, ha a levélírók inkább segítenének Oszlánszkynénak, aki erején felül is igyekszik a rendet, tisztaságot fenntartani. — A temetőkkel kapcsolatos új jogszabály egyébként lehe­tővé teszi az időszakos nyitva tartást is. Ha naponta csak néhány órára nyitna ki a sír­kert, jobban meg tudnánk ol­dani az ellenőrzést. S sűrűbb látogatottság miatt így talán szemet szúrnának a hívatlan vendégek a nagykovácsi lako­soknak is. Márványt Agnes Keller Mária. — Társasjáté­kokat tettünk ki, otthonról be­hoztam a gyerekeim diafilm­jeit. Három órán keresztül ve­títettem. A végére már han­gom sem volt. A gyerekek pe­dig egyre újabb meséket köve­teltek. AmuIVa nézték a filmet még a tizennégy-tizenöt éves kamaszok is. A nagyszerű kezdeményezés mégis kudarcba fulladt. A ne­gyedik-ötödik hét végén már csak a tanárok feszengtek az iskolában a gyerekekre várva. Hiányzik a törődés — Akadt olyan szülő, aki nem engedte el a gyerekét, olyan is volt, akinek egysze­rűen nem volt kedve reggel bekísérni a nebulót az iskolá­ba. A nagyok többsége magától morzsolódott le, talán a helytől irtóztak — gondolkodik han­gosan Csáki Illés, amikor a kudarc okairól kérdezem. — Sajnos, azon a néhány — valóban jól sikerült — szom­bati foglalkozáson sem azok a gyerekek voltak ott, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá — mondja Lőrincné, aki az iskola gyermekvédelmi felelő­se. — Tizennyolc olyan diá­kunk van, aki hivatalosan ve­szélyeztetettnek minősül. Egyi­kük egészségügyi okból, a többiek azonban szociális vagy morális okokból. De nemcsak azok vannak veszélyhelyzet­ben, akiknek a szülei alkoho­listák, dologkerülők vagy er­kölcstelenül élnek. A dolgos, szorgos emberek gyerekei sem kapnak túl sok jót (az anya­giakon kívül) szüleiktől. Hiszen az ilyen felnőttek szombaton, vasárnap Is dolgoznak. Az ilyen szülők nem járnak az iskolai értekezletekre, nem jelentkeznek a tanár hívására sem. Ha a pedagógus beszelni szeretne velük, otthon keresi fel őket. Sajnálom, nem érek rá, dolgozom! Ez a válasz. Hiá­ba magyarázza a nevelő, hogy a gyermek felügyelet és érzel­mi-értelmi gondoskodás híján veszélyben van, ennek legtöbb­ször sértődés a vége. Jobb, mint az utcán A szombati foglalkozás ku­darca felidézésének az ad kü­lönleges aktualitást, hogy itt a nyári szünet és Dunaharasz­ti egyetlen általános iskolájá­ban sem szerveznek napközit a nyári hónapokra. — A napközis tábor építésé­re még jó ideig nem lesz lehe­tőségünk — mondja dr. Kalo- csay Csilla, a tanács vb-titkára —, önálló napközi létesítésére azonban hamarosan. A MÁV- tól ugyanis megszereztünk egy erre alkalmas épületet, ame­lyet kis átalakítással remekül tudnánk használni. Előnye, hogy nem az iskolánál van, így talán nagyobb kedvvel menné­nek oda a nebulók nyaranta. Ami igen kecsegtető megol­dásnak látszik a jövőre nézve, az nem oldja meg az idei gon­dot, nevezetesen, hogy két és fél hónapra felügyelet nélkül marad sok száz kisgyermek. — Július 1-ig hirdettük meg a napközit az 1. számú iskolá­ban — mondja Csáki Illés igazgató. — Ám, amennyiben legalább tízen továbbra is igénylik a napközit, akkor nem zárjuk be a kapukat. A pedagógusok ismét többet tesznek, mint amennyit a kö­telesség diktál. Jó lenne, ha mindezt megértenék az érde­kelt dunaharaszti szülők is. Ha belátnák, hogy a legmostohább körülmények között — de pe­dagógusi felügyelettel — mű­ködő napköziben is jobb he­lyen vannak a gyerekeik, mint az utcán. M. K. Nem szép, de Jó drága Ezzel a minősítéssel illetik gyakran a háziasszonyok vá- sárlókörútjuk során a zöldség­gyümölcs kínálatot. Leg­alábbis azt, amit az ABC-áru- házakban, élelmiszerboltokban kínálnak, ha egyáltalán árul­nak ilyen cikket. S törik a fe­jüket azon, ha már az árakat tekintve sikerült utolérni a piacok, zöldséges standok, szaküzletek színvonalát, mi le­het az oka, hogy ugyanezt az áru minőségénél már koránt­sem tapasztalhatjuk. Magya­rán, fonnyadt paprikát, loty- tyadt paradicsomot, kókadt sa­látát, és más egyáltalán nem szemet gyönyörködtető porté­kát kínálnak a zöldségre éhes vásárlónak. , Nos, miről van szó? Már a felvásárlásnál vagy a rende­lésnél kezdődhet a baj. A bol­tok igyekeznek minél több árut beszerezni, olykor rosszul mérik fel a várható keresletet, aztán tiszta sor, nyakukon marad a portéka. Ugyancsak elfogadható érv, hogy igye­keznek a kistermelőktől is fel­vásárolni a megtermett zöld­séget, gyümölcsöt. A bukfenc ott kezdődik, ha a minősítés­nél véletlenül — vagy szándé­kosan — tévednek egy kicsit. Ha másodosztályúként veszik át az árut, de o nagyobb ha­szon fejében már első osztá­lyúként akarják továbbadni, pedig az nem felel meg ezek­nek a követelményeknek. Sok múlik a tároláson is, vallják a szakemberek. Pél­dául azon, hogy zárás után nem marad a pulton, s nem fonnyad a meleg estéken az áru, hanem — ha van ilyen persze — a raktárban megfe­lelő körülmények között tárol­ják másnapig. És ezt ismét csak a kereskedők állítják, nem mindig a raktár létén, vagy nemlétén múlik a dolog. Sok függ az eladóktól, az áru­házak reszortosaitól. Ha ízig- vérig kereskedő az illető, ak­kor odafigyel arra, hogy a portékája minőségét megőriz­ze, mert tudja, az el nem ad­ható áru nem hoz hasznot a számára, vagy pontosabban az üzlet számára. Bába Mihály: ^J^őérberebi cóend A nap meg csak az ég alját festette vörösre, amikor már fent állt a létra tetején, bal kezével belekapaszkodva egy vastagabb ágba, jobbjával meg szá­rastól tépte, szedte a meggyet. A vödör hamar megtelt. A terméstől roskadoztak az ágak. Hiába szedte már harmadik napja, az idegennek fel sem tűnt, hogy egy mázsányit cipelt be a verandára, hogy eladott ötven kilót, a felesége meg nyolcvan üveget töltött meg az érdi bő­termő leveses, zamatos gyümölcsével. Hat meggyfa sorakozott a kertben, s ahogy tekintete végigröppent a fákon, arra gondolt, hogy soha nem szedi le. A feleségére nem számíthatott, a cse­resznyével, a borsóval volt hajnaltól késő estig elfoglalva. Holtfáradtan dől­nek a hencserféle ágyra minden este. Tíz esztendeje a kőérbereki kertbe öli minden szabad percét. Hogy a veszeke­dést elkerülje, az intézetből korábban jön el mindennap és egy órával később megy be a telekről. Még szerencse, hogy közel a villamos. Az istenit ezeknek a rohadt fáknak, káromkodott magában, ezek szívták el minden erőmet, hogy nem tudtam befejezni a tudományos munkámat, a két tankönyvet, amit a mai napig hiába várnak Gödöllőn. És a ta­nulmányt. öt év kutatásának összefog­lalását. Már a címe is korszaknyitásra utal: A szerves trágya és a zöldtrágya talaj átalakító szerepe a Duna—Tisza köze rossz adottságú földjein. A jegy­zetek két esztendeje szinte érintetlenül fekszenek az íróasztalomon. Se tél, se nyár nem ad lehetőséget a kiteregeté­sükre. összegzésükre. Két, három hónap kellene csak. Két, három nyugodt, csen­des hónap, amikor nem kell foglalkoz­nom a kőérbereki kerttel, sem a Bala- ton-parti nyaraló építésével, amikor nem kell építőanyag után futkosnom, embereket toboroznom, amikor nem kell meggyet, cseresznyét, babot, borsót szed­ni. amikor nem kell szüretelni, hagy­mát, zöldséget, krumplit elrakni télire, amikor... — Géza, Gééézaaa! — kiáltott riad­tan, ijedten, kétségbeesve a felesége. — Megyek — trombitált vissza, s gyorsan lemászott a létráról. — Nincs víz, úgy látszik, megint be­döglött a motor. Én meg itt állok ezzel a rengeteg gyümölccsel — siránkozott a felesége. Géza körbement a verandán, leballa­gott az alagsorba, rápillantott a villany­órára. Nem volt bekapcsolva. Bosszúsan, de mosolyogva nyomta be a kiálló gom­bot. — Kész. Ki volt kapcsolva az óra — kiáltott fel a feleségének, aki a befőttes- üvegeket osztályozta. Visszament a létrára, szedte tovább a meggyet. Tíz óra felé levette ingét, nadrágját. De még így is csurgott róla a veríték, öszes üstöké is csapzottan hullt a homlokába. Holnap le kell utaz­ni a balatoni építkezésre, különben so­se készülnek el. És szedni kellene a ko­rad málnát is. Meg az epret, az egrest, a ribizlit, ott a balatoni telken. Az is­tenit neki, és nincs segítség. A fia, a lánya, amióta jól kereső állásuk van, no meg kocsijuk, feléjük se néznek, min­dig külön programjuk van. Dél volt, amikor leszédelgett a létrá­ról, a betonlépcsőre ült egy üveg sörrel a kezében, hogy pihenjen egy kicsit, no meg kortyolgasson a hideg sörből. A felesége is letelepedett mellé. — Adj egy kortyot nekem is. Felesége ivott, aztán eszelősen kirob­bant. — Géza, én már nem bírom, leszakad­nak a karjaim, a lábam fáj, alig bírok állni, menni. — Szólhatnál a gyerekeknek. — Én? Miért nem szólsz te? Mindent a nyakamba varrsz. Tudom, hogy te legszívesebben csak riszálnád magad az intézetben, meg fontoskodnál a nagy ku­tatásoddal, én meg dögöljek bele a ren­geteg munkába. — Ki mondta? De a gyerekeknek nem szólok. Amikor tizenéves korukban né­ha kiparancsoltam őket ide, akkor te nevelted őket az új elveid szerint, hogy nem szabad megfosztani őket a gyer­mekkoruktól. Hát most ez az eredmé­nye a TE nevelési módszerednek. Kü­lönben én sem bírom sokáig. Kifacsart, félbemaradt ember lettem a rohadt fáid miatt, a két telked miatt! Minek kell ez nekünk? — A gyerekeknek ... — ... akik a telek felé sem néznek — csapott a levegőbe káromkodva Gé­za. — Akik megmondták, hogy rájuk ne számítsunk, meg, hogy nekik nem is kell. Hát ha nem kell, akkor én kivá­gok itt mindent, és bevetem fűmaggal. Vagy verje fel a gaz. Vagy ott egye meg a fene, ahol van. A tanulmányom... Az asszony felugrott. — A tanulmányod? Kit érdekel. Nem érted meg, hogy fütyülnek a módsze­redre, ha egyáltalán módszer az, hogy milyen mélyen szántsák a szerves trá­gyát meg a zöldtrágyát a földbe. No, persze, pusztítani azt tudsz, tudnál, de nem itt, mert itt én nem engedek egy bok­rot sem kivágni. Csak aztán, ha engem elpusztítasz. Érted? Mert azt akarod, hogy dögöljek bele a rengeteg munká­ba. Mert ha olyan nagy fej vagy, miért nincs nekem egy bejárónőm, miért nincs itt egy-két napszámos, he? — Ne üvölts! — Már azt is megtiltod? Elfajzott zsarnok vagy, hallod! Én a lelkem ki­teszem, hogy semmi se menjen veszen­dőbe, a hites uram meg — kiáltotta gú­nyosan — csak szapul, vádol, gyötör. Ha társaságban vagyunk, akkor is örök­ké csak gúnyolódsz, csipkelődsz, mint­ha én a kapcarongyod lennék. Géza felhúzta térdeit, ráhajtotta ősz kobakját. — Mit altarsz tőlem? Mondd, minek megyünk tönkre 'bben a felesleges haj­szában? Mondd, minek ez a sok istente­len befőtt? Tavalyról megmaradt vagy hatvan üveggel, pedig a rokonaid, a szomszédok kosárszámra vitték. Minek ez, minek, úristen? Évek óta nincs egy szabad nyarunk, tavaszunk, de őszünk, telünk se. Én elvetélt kutató vagyok, te meg roncs. Az asszony csípőre dobta kezét, felső­testét előredöntötte, szeme fehérjét pi­ros erek kezdték behálózni. — Te tettél ronccsá, te átkozott disz­nó, te részeges, elfajzott fontoskodó, magad riszáló alak. Sose segítettél, se itt, se a Balaton-parti kertben. Csak mímelted a munkát és vedeltél, ha kel­lett, ha nem ... Üvöltött, toporzékolt A szomszé­dok már izgatottan lestek át portájuk­ra. S amikor az asszony három üveg befőttet a betonhoz csapott olyan iszo­nyatos erővel, hogy köröskörül vörös- foltos lett minden, átszaladtak, lefog­ták, nyugtatták, csillapították, amíg a vad zokogás ki nem tört belőle, amíg a párnába nem fúrta arcát és el nem csendesedett. Két szomszédasszony őriz­te késő estig. Amikor felébredt, nem tudta, hogy hol van, nem emlékezett semmire.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom