Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-22 / 146. szám

1883. JÚNIUS 22., SZERDA 3 »rorr W XMMmp Ls«if®$ fuvcNafok £i szélgép ktfriil 4 ik : ; j ■ ■ -■ y.: £ Évek óta olvassuk, halljuk, hogy energiaínséges ko- £ runkban milyen komoly lehetőségeket kínálnak a termé- £ szeti erőforrások. így például, a szélenergia. A világ az í olajválság idején fedezte fel újra a szélmalmok, szélgé- £ pék előnyeit, s a „nagy” felfcdezósből nagy kampány ^ született. Nálunk is. Ám az eredményt — a működő széi- ^ gépek tucatjait — egyelőre hiába várjuk. Sejttenyésztő berendezés Főleg kutatóintézetekben használják majd a dabasi Elektro­mos és Fémipari Szolgáltató Szövetkezet saját fejlesztésű sejttenyésztő berendezését. A görgőrendszer a ráfektetett üve­gek forgatásával biztosítja, hogy ezek oldalán körben sejttele­pek alakuljanak ki, négyszeresére emelve az esetenként eddig elért mennyiséget. Trencsényl Zoltán felvétele Július 4-től Új gyógyszertérítési díjak Új jogszabályokkal Ki&intüáreuiássk A közmű-társulási formák • kiterjesztésének lehetőségeiről tárgyalt kedden a Hazafias Népfront országos elnökségé­nek tel'epüléspolitikai munka- bizottsága a HNF OT székha­zában. az állampolgárok anyagi részvételét lakókörnyezetük fejlesztésében a gyakorlat ala­kította ki, közreműködésük­nek nem voltak egységes jog­szabályi keretei — mondotta a munkabizottság ülésén Sza­bó Zsuzsa, az Országos Terv­hivatal területi tervezési főosz­tályának főmunkatársa. Az emberek ma már egyre na­gyobb számban mutatnak kész­séget arra, hogy pénzzel is tá­mogassák az infrastrukturális fejlesztéseket. Ennek leggyako­ribb formái a társulások, ame­lyek révén nem egy községben, városrészben épült tovább a •víz-, csatorna-, elektromos- vágy a gázhálózat, megvalósí­tásukhoz támogatást adtak az illetékes tanácsi és ágazati szervek is, hitelt nyújtott az OTP. 1958 és 1980 között pél­dául ezer úgynevezett vízi köz- mütársulás alakult az ország­ban, elsősorban községek víz­ellátását, szennyvíz elvezetését j oldva meg ily módon. Ebben az időszakban erre a célra a lakosság mintegy ötmilliárd j forintot fordított. I Szenzáció vagy ssm? A MÉM Műszaki Intézeté­ben, Gödöllőn hat évvel ezelőtt láttak hozzá a kutatómunká­hoz, hogy megtalálják a hazai viszonyoknak legjobban meg­felelő típusokat. Előbb a me­chanikus, vizhúzó szálgépek készültek el, amelyek külön­böző kutak fölé szerelve egy legelőnyi állatot képesek ivó­vízzel ellátni. A részletes kuta­tási eredményeket tavaly is­mertették, elmondva egyúttal, hogy a gyártást a nyíregyházi Mezőgép Vállalat kezdte meg. Azóta — csaknem egy év alatt — mindössze 10—12 darabot adtak el... Hát mégsem olyan nagy szen­záció a szélgép? Dr. Tóth László, az intézet tudományos osztályvezetője és kollégája, Hanti Vince gépész- mérnök azt mondja, hogy in­kább nekünk, egyszerű újság­íróknak és -olvasóknak olyan látványos ez a dolog. Nem úgy például egy állami gazdaság­nak, ahol az évi egy-két ezer literes üzemanyag-megtakarí­tás — az összeshez képest —- említésre sem érdemes. Szakértőink azonban való­színűleg hozzá se-m fogtak vol­na a kutatáshoz, ha ezt az ér­vet valóban elfogadnák. Hiszen éppen ők állították össze azt a táblázatot, amely egyértel­műen bizonyítja a vízhúzó szélgép gazdaságosságát. Kürsnyen karbantartható Külföldi példák nyomán fej­lesztették ki azt a szélmotort, amelyet 1973-ban egy 700 szarvasmarhát ellátó legelőn szereltek fel. A 12 méter ma­gasan levő 3,6 méter átmérőjű sűrű lapátozású berendezés na­ponta átlag tizenkétezer liter vizet húzott fel a csőkútból. A kívülállók aggodalmai ellenére a szélmotor biztonsággal, fo­lyamatosan adta a vizet. A kí­sérletek három éve alatt csu­pán három nap volt teljesen szélmentes, amikor a tartalék tartályból fogyott a víz. A tel­jesen automatizált gépre nem kellett felügyelni, évente egy­két órás karbantartást igé­nyelt, víhárvédelmi mechaniz­musa pedig — az egyszerű fa­roklapát — önműködően állí­totta a szélkereket a minden­kor megfelelő iráfiyba. A költségeket 400 állat fo­lyamatos itatására vonatkoz­tatva, más egyéb lehetőségek­kel összevetve vizsgálták. Esze­rint csak a benzinmotoros víz­kiemelés beruházási költségei alacsonyabbak •— ám tudjuk, hogy ez felügyeletet, rendszeres karbantartást és üzemanyagot igényel. Az üzemeltetési rovat­ban tehát a lajtkocsival, a vil­lany- és benzinmotoros megol­dással szemben a szélmotor vezet.' Elfogadom, hogy nincs szó szenzációról. Csakhogy az ész­szerű számítás, a racionális gazdálkodás követelménye — bármily kicsiny is a megtaka­rítás — a szél mellett szól. Mennyi legelő van Magyaror­szágon? S hány olyan hely, ahol szintén jól jönne az ol­csó víz? A további ellenérvek­kel szemben sorolható: a be­rendezés kikapcsolható, külön­böző méretű, teljesítményű szerkezetek építésére is van mód. Kiapadt források Még ebben az évben befeje­ződnek Gödöllőn a háztáji és hobbi méretű szélgépek kísér­letei. Megfelelő eredmények esetén ezeket is Nyíregyházán gyártják. Dr. Tóth László sze­rint ki kellene használni a bar­kácsolókedvet; csomagban el­adni az alapalkatrészeket, az állványt pedig összeszerelhe­tik a leendő tulajdonosok. Ha volna rá pénz, tovább lehetne fejleszteni a mechanikus elvű szélgépeket, segíthetnék pél­dául — külső energia nélkül — a szennyvizek bomlását. Ha volna rá pénz. A kutatá­si források ugyanis elapadtak. Ezért döcög a villamosenergiát termelő szélgép ügye is. A mi­nisztérium és a gyár kimerí­tette a saját lehetőségeit, más vállalatok pedig nem látnak elég jó üzletet ebben. A kuta­tók segítség nélkül nehezen boldogulnak a megfelelő gene­rátor kifejlesztésével, hatáskö­rük pedig véges. Ezért hiába kérte fel őket az MTESZ szél­energia-bizottsága, hogy legye­nek ők a honi szél gazdái. Jó — mondták —, de honnan lesz rá pénz? ★ Dr. Tóth László és Honti Vince óvatosan válaszoltak ké­nyesebb kérdéseimre. Érthető módon nem akarták, hogy az ügy bármiféle sérelmet szen­vedjen. Hiszik, hogy ha lassan is, de a szélgépek — kisegítő energiaforrás szerepüknek megfelelően — terjedni fog­nak. Ehhez azonban nélkülöz­hetetlen a szélesebb körű pro­paganda, pénz a további ku­tatásokra, a garancia- és szer­vizszolgáltatások megszervezé­Július 4-én reggel 8 órától megváltozik a gyógyszertéríté­si díjak rendszere; 110-féle belföldi, illetőleg szocialista importból származó orvosság árát maximálják 10 forintban, s 450-fajta készítményért ez­után 1-2 forinttal többet kell fizetnünk — jelentették be tegnap az. Egészségügyi Mi­nisztériumban tartott sajtótá­jékoztatón. Mint dr. Medve László egészségügyi minisztériumi ál­lamtitkár elmondotta, az 1977 óta érvényben levő térítési díj­rendszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s csökkent — évi 50-ről 40 millióra — a körzeti orvosok forgalma, egy­szerűbbé vált a gyógyszerren­delés és -beszerzés. Dr. Juszt Lajos miniszter­helyettes arról beszélt, hogy az 1977 óta forgalomba került orvosságok csaknem felének térítési dija azonban magas — 10 forint feletti — lett, az alacsony nyugdíjasoknak, s a tartósan munkaképtelen bete­geknek ez nagy anyagi terhet jelentett. Ugyanakkor a gyógy­szerek többségénél a kifizeten­dő 2 forint indokolatlanul nagy állami támogatást igényelt. A mostani rendezés célja, hogy a leginkább rászorulók ráfordításait csökkentsék, méghozzá állami támogatás nélkül. Ezért a térítési díj csökkentését úgy fedezik, hogy a legalacsonyabbakat (2—3 fo­rint) átlagosan 1 forint 50 fil­lérrel emelik, például a nyug­tatok, altatók, hashajtók szé­les körénél. Ugyanakkor — néhány kivételtől eltekintve — 10 forint lesz a hazai gyárt­mányú és szocialista import­ból származó orvosságok leg­magasabb térítési díja. Módosul néhány, a gyógy­szerek rendelhetöségével kap­csolatos rendelkezés is. Né­hány hosszan tartó betegség­ben — pszichiátriai, dagana­tos kórban és anyagcsereza­varban — szenvedők ezután térítésmentesen kaphatnak or­vosságot. Eddig csupán a gon­dozóintézetek, ezután — javas­latukra — a körzeti orvosok is térítésmentesen rendelhetnek asztmagyógyszereket. Szakmái — orvosi — szem­pontból indokolatlannak íté­lik egyes vények háromszori ismétlését (ez valójában négy­szeri volt eddig: a beváltás után háromszor ismételhették), s mostantól az orvos legfel­jebb kétszeri ismétlést rendel­het el, így gyakrabban találko­zik majd betegével. Egészség­politikai megfontolások miatt nem engedélyezik néhány olyan orvosság vény nélkül) beszerzését, amelyekről bebi­zonyosodott, hogy orvosi el­lenőrzés nélküli alkalmazásuk olykor egészségkárosító hatá­sú lehet. Négyhónapos korig továbbra is térítésmentesen lehet ren­delni az anyatej pótlására né­mileg alkalmas gyógytápsze- reket — például a Linolacot. A Robébi A és B fogyasztói ára 35 forintról 20 forintra csökken — egyenlő lesz 3,5 li­ter tej árával —, ám a továb­biakban ezeknél megszűnik a térítésmentes rendelés. A rendelkezések nem érintik a tőkés importból származó gyógyszereket, de ezek egy ré­sze ezután is térítésmentesen rendelhető. A minisztérium illetékesei elmondották: a változások miatt az ügyeletes gyógyszer- tárak július 4-én, szomba­ton és vasárnap, illetve az ügyeletet nem tartó patikák július 1-én vagy 4-én zárva tartanak. Ne legyen külső megfigyeli A párt vezető szerepe nem azt jelenti, mint­ha bárhol is a helyi párt- szervezeteknek kellene magukra vállalniuk műkö- . dési területükön a szakmai irányítás tennivalóit. A Magyar Szocialista Mun­káspárt több mint negyed­százada következetesen vallja és képviseli, hogy a politikai és szakmai irányí­tást éppoly hiba lenne ösz- szevegyíteni, összemosni, mint amilyen karós' lenne mesterségesen valamiféle kínai falat emelni közéjük. Egyik is, másik is , csak ká­rára lehet a színvonalas, hatékony munkának. Köztudott; hogy nálunk minden Vezető tisztségbe csak az illetékes politikai szervezetek egyetértésével kerülhet bárki is. A káder- hatáskör, a véleményezési jog kellő feltételeket biz­tosít a párt- és szakszerve­zeteknek ahhoz, hogy poli­tikai állásfoglalásukat a vezető tisztségek betölté­sénél érvényesíteni tudják. Egyfelől nincs okunk kétel-' kedni a szakvezetés alkal­masságában, s korántsem lenne célszerű, ha az ügyek intézésével megbízott veze­tők helyett a pártszervezet venné kézbe a dolgokat. Másfelől viszont a párt- szervezet politikai felelős­sége arra kötelez, hogy ne legyen pusztán nézője a vezetés intézkedéseinek, ne szorítkozzon a külső meg­figyelő szerepére. „Most hát kritikusa le­gyek az igazgatómnak vagy famulúsa? — fakadt ki egy intézmény párttitkára, ami­kor az irányító párthizott- ság a munkamódszereit bí- , rálta. Nos, a válasz kézen­fekvő volt: egyik se! Hi­szen a kritikus utólag és kívülről bírálja az elké­szült alkotást, a létrehozá­sában nem vesz részt, nem működik közre. Az a párt­titkár, az a vezetőség, amely ilyen pozíciót foglal el, a legfontosabbat mu­lasztja el: azt, hogy idejé­ben és érdemben befolyá­solja a történéseket, tevő­leges részt vállaljon a fo­lyamatok irányának meg­határozásában. A kívülálló kritikus po­zíciója tehát nem tartható. De éppoly kevéssé elfogad­ható, hogy a mozgalmi tisztségviselő .az intézmény vezetőjének valamiféle fa- mulusává váljék, akit ez utóbbi úgymond a zsebé­ben tart, akarata végrehaj­tójaként kezel. Még emlé­kezetünkben élhet annak a szövetkezeti párttitkárnak a típusa, akit az elnök „az én párttitkárom”-ként em­leget, s aki abban látta fő feladatát, hogy a pártszer­vezet politikai tekintélyét felhasználva, a külső szer­veknél vagy a tagoknál kü­lönféle kisebb-nagyobb dolgokban elérje az elnök akaratának érvényesülését. Szerencsére ez a. gyakorlat is lényegében a múlté már. Tapasztalataink bőséges példatárral szolgálnak te­hát arra, miféle buktatókat kell elkerülniük, milyen­fajta'"gyakorlattól kell. tar- tózliödníük a mozgalmi ve­zetőknek a szakmai veze­téshez való viszony kiala­kításában. Az élet azonban nemcsak arra figyelmeztet, hogy mi­től óvakodjunk, de a be­vált, célravezető gyakorla­tot illetően is példával szolgál. E tapasztalatok szerint az a politikai veze­tő értelmezi helyesen a fel­adatát, aki együtt sír, együtt nevet a szakvezetés­sel, vagyis felelősséget érez és vállal a munka fő irá­nyának meghatározásáért, s miközben óvakodik a szakkérdésekben, a rész­kérdésekben a döntések át­vállalásától, folyamatosan figyelemmel kíséri, hogy ezek tartalmukban megfe- lelnek-e a párt politikájá­nak, határozatainak. Az a politikai testület látja el helyesen a szerepkörét, amely erkölcsi támogatást nyújt a kezdeményező ve­zetőnek, és maga is kezde­ményez, buzdít a kockázat- vállalásra, de óv a felelőt­len, át nem gondolt lépé­sektől. K iáll a vezető mellett, ha az rendet fegyel­met akar tartani, ugyan­akkor készteti a vezetőt beosztottai, a dolgozó kol­lektíva véleményének fi­gyelembevételére, de idejé­ben szót emel az elveinket, az emberek igazságérzetét sértő lépések ellen; s ha kell, ebben vállalja a vi­tát, az ütközést is. A dön­téseknél a szakmai, műsza­ki, közgazdasági szempon­tok mellé felsorakoztatja a szociális, politikai össze­függéseket is. Egészében véve: egyetértésre igyek­szik jutni, de nem minden áron. Számos jól működő vál­lalat, intézmény, szövetke­zet példája igazolja,' hogy ezek az elvek nemcsak afféle jókívánságok, hanem az életbe átültethetek, ténylegesen érvényesíthe­tők. Hiszen végeredmény­ben ezt igényli, erre ösz­tönöz mind a társadalmi érdek, mind pedig a jól ér­telmezett, helyesen felfo­gott csoport- és egyéni ér­dek is. Gyenes László se. Kolossá Tamás Mifssgfeiüusztés a furssi fsz»bsn Megélünk-e a ráfizetésből? PEST MEGYE MEZÖG AZDASAGI nagy­üzemeiben, több-kevesebb sikerrel foglalkoz­nak a zöldségtermesztéssel. Az ágazat jövedel­mezőségével baj van a legtöbb helyen. Ennek nyomán a korábbi, csaknem 20 ezer hektár zöldségtermő terület 8 ezer hektárra olvadt napjainkra. A Nagykőrösi Konzervgyárnak pedig három éve nem jut elegendő borsó, pa­radicsom. A zöldségtermesztésben jelentkező gondok nem mai keletűek. Ide tartoznak a mértéktelenül megemelkedett energiaárak, a géptámogatások mérséklődése, a fizikai mun­kaerő csökkenése. 'Ez sújtja a túrái Galga- menti Magyar—Kubai Barátság Termelőszö­vetkezetet is. Darnyik Árpád, a zöldségüzem egyik gazdája így fogalmaz: — Több mint 10 éve vagyok a szövetkezet­ben. Amikor kezdtem, még munkaerő-felesleg volt, ma már keresni kell az embereket. A legnagyobb baj mégis, hogy a felvásárlók, a konzervgyárak gyakran még az önköltségi árat sem fizetik meg az áruért. Így az elmúlt öt esztendő alatt felére csökkent a zöldség­termő terület. Jelenleg 240 hektáron termesz­tünk paradicsomot, uborkát és gyökérzöldség­féléket, de jövőre már csak 100 hektár lesz. Pedig mi hehezen válunk meg a konyhakerti növényektől, hiszen a túrái emberek vérében van a zöldségtermesztés. A kényszer azonban nagy úr. Megpróbálunk a felszínen maradni, tavaly 100 vagonnyi uborkát exportáltunk a tőkés piacokra, amit az idén szeretnénk meg­duplázni. Az ősszel 15 vagon zöldséget tárol­tunk, amiből 9-cel adtunk el a szomszédos Csehszlovákiának. Ezek a próbálkozások saj­nos tűzoltó munkának bizonyulnak. — Megoldás lenne például, ha az élelmi- szeripari vállalatok több visszatérítést adná­nak a nyereségből. Furcsának tartom azt is, hogy a Zöldért tavaly 2.50-ért vette át tőlünk a káposztát, ugyanakkor az üzletekben 8 forintba került. Mi indokolja ezt a több száz százalékos árrést? Lehet, hogy ebben rejlik a zöldségtermesztés rákfenéje? A Nagykőrösi Konzervgyár példája bizo­nyítja mindezt. Hiszen zöldborsóból már há­rom éve nem sikerül szerződéssel biztosíta­niuk a feldolgozó kapacitásnak megfelelő mennyiséget. Paradicsomból is kevesebbet tudnak felvásárolni, mint korábban. — Ha a közeljövőben megteremtődne a gazdaságos zöldségtermesztés feltétele — vé­lekedik Békési József ágazatvezető —, akkor szívesen termelnénk többet. .Most azonban defenzívában vagyunk. Különösen a hajtatás indult, rohamos hanyatlásnak. A mintegy 25 ezer négyzetméteres fólia alatt palántát ne­velünk és csak 3 ezer négyzetméteren hajta­tunk szegfűt. A tápkockás palántát 3 forin­tért, a nem tűzdelt paradicsom szálját 30 fil­lérért adjuk. Ez utóbbi előállítási költsége 23 fillér. A nyereség 7 fillér szálanként. Te­gyük fel, ha ötmillió palántát el tudunk adni, akkor is csak 350 ezer forint a haszon, ami elenyésző. SOKAT MOND AZ A TÉNY, hogy palántá­ból is évről évre kevesebb kell. Ez a jelenle­gi helyzet természetes velejárója. — Megpróbálkoztunk a részes műveléssel is — magyarázza Kolesza Mihály zöldségter­mesztési ágazatvezető. Gyorsan kiderült, nincs elég vállalkozó. Pedig milyen szépen indult a zöldségprogram 1975-ben. Mi is jól jártunk az első három esztendőben, mert 10-15 százalékos nyereséget hozott az ágazat. Aztán rohamosan romlott a jövedelmezőség, a növényvédő szer é6 a gépárak emelkedése miatt. így 1981-ben már veszteségbe hajlott a korábbi nyereség. A kiutat azóta sem sike­rült megtalálni. Most már csak a csodában bízhatunk, csodák pedig nincsenek. Sokszor nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat, mert eredmény nélkül dolgozni...? A nye­reséges ágazatok dolgozóinak szemében ki­mondhatatlanul is ott látom a vádat, mi tar­tunk el titeket. Csakhát hiába töröm éjszaká­kon keresztül a fejemet,. okosabbat nem tu­dok kitalálni, mint azt: felhagyunk a veszte­séges növények termesztésével. Jövőre is csak azért marad a 100 hektárnyi zöldségterület, mert nemrég vásároltunk egy gyökérzöldség- felszedő gépet 3 és fél millió forintért Ezt hasznosítani szeretnénk. EBBEN A HELYZETBEN nem várhatunk számottevő javulást. Sőt, ha a közeljövőben nem kerül sor valamilyen intézkedésre, lehet hogy a lakosság zöidségellátása és exportkö­telezettségeink teljesítése szenved majd csor­bát. Márpedig ezt nem szabad megvárni, mert az egy helyben topogást jelentene és könnyen semmivé válnának a,zöldségtermesz­tés fellendítésére tett korábbi erőfeszítések. Bóna Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom