Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

1983. JŰNIUS 18.. SZOMBAT ■»Színházi levét. A nemrég lezaj- | lőtt országos szín- jházi találkozó j programján első I ízben szerelitek gyerekelőadasok is. Ez az újítás egy régebben létező szituáció el- és felis­merése volt: az ország felnőtt színházai egyre nagyobb számban játszanak gyermek- előadásokat — pontosabban: olyan darabokat, melyek gyermekeknek íródtak, több­nyire róluk is szólnak, sze­rencsés esetben pedig egyene­sen nekik, hozzájuk címzettek. Hogy miért alakult, ez így, arra többféle magyarázat ad­ható. Elsőnek mindjárt az, hogy nem egy színház — főleg vidéken — igen alkalmas „ki­egészítő sporf”-ként vállalkoz­hat a gyerekeknek szóló elő­adások tartására. Jobban tud­ja foglalkoztatni a társulatát (olyan színészek is nagyobb szerephez juthatnak, akik „felnőtt” darabokban kevésbé prominens szereplők Ilyen vagy olyan okból); jobban ki tudja használni a színház ka­pacitását (mert a gyerekek­nek lehet délelőtt vagy dél­után is játszani, sőt ünnep­nap délelőttökön és délutáno­kon is), és ez jót tesz a fő­könyv Bevétel rovatának; ki tudja elégíteni az érzékelhe­tően nagy igényt a gyermek­darabok, gyermekelőadások iránt ..— és ráadásul még a felsőbb művelődéspolitikai irányító szerveknél is jó pon­tot szerez, mert hasznos, tar­talmas közművelődési funk­ciót látott el. D e ne nézzük csak ilyen rútan, racio­nális szemszögből a dolgot. Vegyünk egy másik magyarázatot. A színház — bármelyik szín­ház v— néhány színésze, esetleg még egy rendező, tervező — úgy gondolja, sa­ját jól felfogott érdeke, hogy megpróbálja értelmes, színhá­zat kedvelő fiatal nézők kine­velésével megteremteni a ké­sőbbi felnőtt színházba járók oly fontos csapatát. Gyermek­előadásokra gondolnak — de ezeknek az előadásoknak nem feltétlenül kell igazodniuk a megszokott sémákhoz. Azaz: nem egy közismert mesedara­bot akarnak, s nem is egy kö­telező ifjúsági olvasmány dra- matizálását,, hanem valami eredeti ötletet. Akár olyasmit is, ami a legmaibb nagy prob­lémákról szól, de megfelelő vetületben, a gyerekek életko­ri sajátosságaihoz igazodóan, értelmi, érzelmi befogadóké­pességük szintjén, gondolko­dásmódjukhoz, reagálásaikhoz illeszkedően. Nem gügyögő pe- lenkásnak tekinti a fiatal né­zőket, hanem értelmes kis emberi lényeknek, akik, ha jól szólnak hozzájuk, megértik, amit mondanak nekik. Mint­egy mellesleg pedig megisrne- rik a színházat, mint intéz­ményt, megtanulják, mi az, hogy színházba menni, ott végignézni egy előadást, s mi az, hogy színházi viselkedés (amt nem egyenlő a hátra tett kézzel való, szótlan-moccanat- lan üldögéléssel). Ismét más megközelítést jelenthet, ha nem csapatok, hanem egy-egy színész vállal­kozik gyermekeknek szóló elő­adás, előadóest tartására. A látszattal ellentétben, ez ret­tenetesen nehéz feladat. Egy szál színésznek vagy színész­nőnek másfél órán át kell le­kötve tartania esetleg több száz gyerek figyelmét, és rá­adásul olyan produkcióval, melyben a felnőtteknek szóló színészi eszközök gyakran egyáltalán nem alkalmazha­tók. A gyerek csak egyet értékel: azt, ha a néni vagy a bácsi ott a színpadon olyasmit csi­nál, ami őt ott lent a nézőté­ren érdekli, megragadja, fel­ébreszti a fantáziáját, és való­sággal együttjátszásra készteti. De hát éppen ezt olyan rop­pant nehéz elérni, megtanulni, megvalósítani. (Viszont, azt hiszem, a színészek művészi kielégülésének talán a leg­szebb fajtája, ha egy ilyen egyszemélyes gyerekszínház­ban őszinte sikert tudnak G aratni. Őszintét, mondom, mert a gyerekből még hiá­nyoznak a későbbi felnőtt ud­variassági reflexei, ő még ki­nyilvánítja, ha unja, amit lát, és nem ásít udvariasan befe­lé, hanem mocorog, sustorog, beszélget, szóval nem figyel oda. Egy gyerekelőadás sikere vagy kudarca ott, helyben, azonnal lemérhető. Egy fel­nőtteknek szóló előadásról gyakran utólag sem derül ki világosan, bukás .volt-e vagy siker, mert manapság, különö­sen nálunk, automatikusan megszólal az előadás végén a vastaps, mivel, ki tudja, miért, úgy véljük, ez az illendő.) yerekelőadás — mondogatom, - és közben nem tisz­táztuk, milyen kor­osztálynak szóló előadásokat értünk e címszó alatt? Nincs ugyanis „a” gyerekelőadás. Korosztályoknak szóló pro­dukciók vannak, óvodás kor­tól középiskolás korig — ha a színház kellően figyel ezek­re a nagyon lényeges szem­pontokra. S ha sikert akar el­érni, akkor figyelnie kell. Ilyen széles skálát persze egy színház ritkán képes beját­szani. Az évi egyrkét gyerek­előadás erre nem elegendő. De vannak olyan színházak, melyekben erre is mód adó­dik. Nemcsak a Budapesti Gyermek Színházra gondolok; annak feladatából adódó pro­filja a különböző korosztályok­hoz szóló darabok játszása, és műsorrendje egészét nézve, e profilt „hozza" is. Majdnem ekkora gyermekszínházi re­pertoárral rendelkezik viszont a Népszínház is: a fővárosban és vidéken négy-öt, különbö­ző gyermekkorosztályoknak szóló darabot játszanak rend­szeresen. £s — bár ríem el­sődleges feladata — nagyon sikeres gyermekelőadásoknak ad otthont a Játélcszín: az egyöntetű vélemények szerint talán a jelenlegi legjobb gyer­mekelőadás, az Ágacska, itt fut, de hasonló rangú társa a Kék öböl és a Maugli is. És mivel a Játékszín úgynevezett befogadó színház, azaz nincs saját társulata, e három gye­rekelőadást mondhatni baráti társulású színészcsapatok hoz­ták létre. (Az Ágacska — Kék öböl együttes épp ezért kapta meg nemrég az Ifjúsági Díjat.) S ha nem is ekkora mérték­ben és ilyen magas előadás­számban, de mindenképpen évek óta megfigyelhető törek­vésként, rendszeresen és szín­vonalas gyerekelőadásokat tart például a békéscsabai és a pécsi színház, s a mostani színházi találkozó egyik kelle­mes meglepetése volt az új nyíregyházi színház gyermek­előadása, a Quantum Fantum csapdája. Nem idilli a gyermekszínhá­zi (gyermekeknek szóló szín­házi) helyzet; erről az orszá­gos találkozón is sok szó esett. De a gyermekszínházak ügye ma már országos ügy, és re­mélhető, hogy gondjai és eredményei valóban országos figyelmet keltenek. Takács István Ötezer olvasójegy Érden Bibliotéka csupa üveg házban A böngészők könnyen megtalálnak mindent Ha könyvtárosokkal ta- ^ lálkozunk, előbb-utóbb í gondjaikra terelődik a be- szélgetés. Az első, amiről ^ órák hosszat fejtegetnek: ^ miként kellene átépíteni a í könyvtárukat, hogy minden £ elférjen benne. Akár régi, ^ akár új az épület, a ieg- í többször kinőtték a raktá- í rat, nem tudják, hol he- ? lyezzék el a gyarapodó al­ii lományt. A másik szemé- ^ lyes indíttatású: alig-alig ^ akad olyan hely, ahol so- . J káig megmaradnának a ^ képzett szakemberek az £ alacsony jövedelmek miatt. Csönd és nyugalom Az érdi könyvtárban most lakják be a helyiségeket. A megannyi szakmai gond köze­pette itt nem hallunk panaszt az épületre. Nem is lehet, hi­szen o közelmúltban avatták fel az új könyvtárat, s mellet­te megmaradt a régi is. A központtól rövid sétaút vezet a csupaüveg házhoz. Hétköznap délelőtt az olva­sóterembe bevették magukat az érettségire készülők. Csönd és nyugalom van, senki sem zavarja őket, ráadásul körü­löttük sorakoznak a kézi­könyvek. Csak ki kell nyújta­ni a karjukat, s bármikor fel­üthetik a tudomány tárait. Itt aztán semmi nem vonja el fi­gyelmüket a tanulástól. Be­bepillantanak a nyugdíjasok, hogy az előjegyzett mű meg­érkezett-e. Néhány szót válta­nak a kölcsönzőasztalnál, az­tán mennek tovább, bevásárló körútjukra. — Kezdünk úgy kinézni, niint egy bé típusú könyvtár —: kezdi a' beszélgetést Vogro- nics Lászlóné, az intézmény vezetője. — A majdnem száz­ezres állomány éveken keresz­tül az épület előtti családi ház­ból kialakított könyvtárban zsúfolódott, semmire sem volt ott terünk. A néhány hónap alatt berendezkedtünk, a ha­gyományos könyvtári tevé­kenységeket szétosztottuk. Főleg fiatalok öröm a polcok között sétál­ni. A böngészők könnyen rá­találhatnak az őket érdeklő szakkönyvekre, élvezhetik a szabadpolcrendszer előnyeit. Egymás mellett sorakoznak a folyóiratok, napilapok, képes­lapok. Ha valaki csupán át szeretné nézni azokat, teheti anélkül, hogy zavarná az ol­vasóteremben elmélyülten ta­nulmányozókat. A polcok kö­zött úgy alakították ki a teret, hogy a látogató leülhet, la­pozgathat. — A város jellegzetessége, hogy mintegy tizennyolcezren kelnek útra naponta, mennek a fővárosba dolgozni. S az el­járóknak kevésbé jut idejük arra, hogy munka után könyv­A Képeslapok közt válogatva Hancsovszkl János felvétele tárba menjenek. Ennek ellené­re szépen alakult a nyitás óta az olvasók száma. A mintegy ötezer beiratkozott fele mégis­csak tizennégy éven aluli, ami azt jelzi, hogy főként az isko­lás korosztály jár könyvtárba. Tanulmányaihoz itt mindenki megtalálja a lehető legtelje­sebb szakirodalmat. Árnyas kert Jelenet a Népszínház Mark Twain: Tamás úrli mint detektív című gyermekelöadásából Az iskolák java része messze van a könyvtártól. Éppen ezért alakították ki a fiókkönyvtári rendszert, ahová a kötelező ol­vasmányokat és a tanulmá­nyokhoz közvetlenül kapcsoló­dó irodalmat juttatják el. A parkvárósí iskolában a közel­jövőben" szeretnének fiók­könyvtárat berendezni. A moz­gókönyvtár eljut a meglehető­sen nagy területre szétterült település minden részére.-v Sajnos éppen a nagy tá­volságok miatt a kisiskolások ritkán jutnak el hozzánk — mutat körbe a régi épületben berendezett gyerekkönyvtár­ban Magyarné Puhár Márta, aki hamarosan a sóskúti klub­könyvtárat irányítja!­— Végre egy teljes épületet kapott a gyermekkönyvtár. Éppen most búcsúzik el? — Fájó szívvel, de mégis új helyre, új munkakörbe me­gyek. Most jöttem vissza a gyesről, Sóskúton lakom, a férjem is segít, nem beszélve a jövedelemről... Még egyelőre a régi felnőtt könyvtárat idézi a gyerekrész­leg képe. Komoran sorakoz­nak egymás mellett a köny­vek, hiányzik a szín, a játé­kosság, majd a nyomába jövő feladata lesz, hogy megteremt­se a hangulatot a kicsinyek­nek. Mielőtt átsétálnánk a régi városházára, ahol a zenei rész­leget rendezték be, még egy­szer végigsétálunk a kerten. Az árnyat adó platán alá ker­ti bútorokat képzelünk, hogy az erre járók kiülhessenek a friss levegőre olvasni, beszél­getni, ha éppen arra támad kedvük. A zenei részleg osztozik a nemsokára megnyíló földrajzi kiállítással. Balázs Dénes, a múzeum szervezője aggodal­masan fogad bennünket: — A zenészek nem zavarják majd a kiállítás csendjét? A múzeumban tudósok szeretné­nek majd elmélyülten dolgoz­ni, nem is gondoltuk, hogy ilyen hangos szomszédjaink lesznek. Újabb tervek Aztán inkább a közös gon­dokra terelődik a szó: hogyan lehetne közösen megoldani az értékek őrzését? Miként fér majd meg egymás mellett a két fontos intézmény? A könyvtárigazgatóval hamar megegyeznek: a zenét fülhall­gatóval lehet hallgatni, igaz lesz hangszeres bemutató, de az időpontokat egyeztetik, sen­ki se zavarja a másikat. Ezer hanglemez várja óvodáskortól az érdeklődőket, átjátszási le­hetőség is lesz. Érden a könyvtárosok be­rendezkedtek az új könyvtár­ba, de azért újabb és újabb terveket szőnek: jó lenne meg­oldani a cikkmásolást, elmé­lyíteni irodalomkutató tevé­kenységüket, erősíteni olvasó- szolgálatukat. Nem látványos ez a munka, de sok időt, ap­rólékos , gondosságot kíván mindannyiuktól. Erdősi Katalin Feltárás Királyi palota Az esztergomi várpalotában folytatódtak a régészeti kuta­tások : tavaly megtalálták a valódi királyi palotát. Az ása­tások akkori eredményei azt igazolták: érdemes folytatni a föld vallatását. Az esztergomi várpalota rekonstrukciós terve alapján ugyanis olyan terüle­tekre is emelték volna ű; épü­leteket, amelyeket régészetileg még nem tártak fel. Az elmúlt ásatási évadban nem túl látványos, ám tudomá­nyos szenzációként értékelhető leletre bukkantak a régészek. A tervezett új építkezés he­lyén a XI—XII. századi királyi palota belső körfaiának jelen­tős része, valamint egy Arpád- kori védőtorony került napvi­lágra. A lelet egyik újdonsága cá­folni látszik az eddigi tudomá­nyos ismereteket. Arról a ki­rályi palotáról, amelyet az l93U-as években tártak fel, és amelyet eddig az igazi királyi palotának hittek, most bebizo­nyosodott: csupán a nagy pa­lota déli szárnya. Ez a tatár­járás előtt a királyi családok, a tatárjárás után pedig az ér­sekek lakosztálya volt. A való­di királyi palota maradványait most találták meg, a2 előző épülettől északra, a dunai ol­dalon. A szakértők megállapítása szerint az egész palota 45xll méter alapterületű volt. Föld­szinti, tizablakos terme — ame­lyet feltételezhetően élelmiszer- raktárnak használtak — csak­nem teljes épségében fennma­radt. Az első emeletből — a dunai oldalon — méteres ma­gasságú, Árpád-kori falak áll­nak, s egy saroknyi fennma­radt a második emeletből Is. Az első emeleti terem 5 ro­mán kori ablakfüikéjét és két ajtónyílását is feltárták. A királyi palota most napvi­lágra hozott szárnyát egy tűz­vész után a XIV. században gó­tikus stílusban átépítették, majd a XV. században kétsze­resére bővítették. Az első eme­leti térségben alakították ki azt a lovagtermet, amelyről & ko­rabeli krónikások — közöttük Bonfini is — csak a csodálat hangján szóltak. Később ez is elpusztult, de udvari falai majdnem teljes magasságukban bontakoztak ki a kutatók előtt. Megtaláltak egy olyan gótikus ablakíüikét is, amelyet a török időkben, illetve a barokk kor­szakban elfalaztak. A nagyter­met kívülről árkádíves erkély övezte. Az erkélyt a török har­cokban szétlőtték, maradvá­nyai a hegyoldalba zuhantak. A kutatások során ennek ia megtalálták néhány darabját. Tv-figyelő' Kisded játékaim, otthono­san mozog Szakonyi Károly a színházi világban. Ügy is, mint drámaírd és dramaturg, akit — nem minden tollforga- tónak jár ki ez a tisztesség — testestül-lelkestül befogadott a teátristák társasága, és úgy is mint olyan szerző, aki gya­korta a színpadjárók sorsának alakulásáról ír. Hogy ez mennyire így van, azt igen jól bizonyította mi­napi műsora, a Kisded játé­kaim. Ebben az összeállítás­ban .ugyanis remek előcseve- gőnek bizonyult — szinte oly fesztelenül társalgóit a ké­szülékek előtt ülő nézővel, mintha csak egy színházi klub füstös büféjében cserélne esz­mét vele —, s ahogyan annak a nyugdíjaztatásra ítélt szí­nésznek a monológját papírra vetette, azzal is igen jól bi­zonyította, hogy tudja ő, mi minden háborog egy ilyen aktori lélekben. Igen, ez a vallomástétel egy szívbemarkoló emberi meg­nyilatkozás volt. Ráadásul egy olyan elemi erejű kitörés, amelyben egy ritkaságszám­ba menő szakma kiebrudalt képviselője siratta meg magát minden más hasonló sorsra ítélt kortársa nevében. Ahhoz persze, hogy ez a panasztiráda ily mély nyomo­kat hagyjon, egy olyan vala­ki kellett, aki az egymást lök- döső mondatokat kellő fokra tudja felhevíteni. Ezt a vala­kit a két rendező, Bánki Iván és Bozó László, a lehető leg­alkalmasabb személyben, Kör­mendi Jánosban találta meg, akit látva és hallva azt érez­hettük, hogy személy szerint tőle akar megválni az a kép­zeletbeli színház. Ahogyan ő ezt a végső leszámolást a ma­ga hol reménykedő, hol vá­daskodó, hol már a zokogásba torkolló érzelmi hullámzásá­val előadta, arra csak azt le­het mondani, hogy színészi bravúr. Hogy honnan ez a tökéletes pályaismeret, ez a karaktertu­dat benne? Akik hosszabb ideje figyelik a működését, azok tudhatják, hogy nem volt 5 mindig ily felkapott, va­laki. Megvoltak bizony neki is azok a kitérői, amelyek kényszerű megtételekor ta­pasztalhatta, milyen keserves dolog is a második, a harma­dik vonalban lenni. Bizony ezt1 a félreáliított színpadi embert csak az. tudhatja így, a létezésnek ezzel a tüzével- hevével életre kelteni, - aki hajdan maga is az éppen ügyeletes sztároknak végsza­vazott. Sajnos, amilyen nagy él­mény volt ez a betét, olyany- nyira kevésbé sikerült a má­sik két Szakonyi-írás előadá­sa. ^Különösen a Cserhalmi György által bemutatott váró­termi jelenet, amely miatt — mint mondani szokás — fölös­leges volt feltalálni a televí­ziót. Az emberi képzelet ugyanis e valós tárgyi háttér nélkül — egyáltalán, az em­lékező férfiú személyétől füg­getlenül — is össze tudná rakni magában ezt a históriát. Ha csak hallottuk volna a szöveget, gazdagabb lett volna a rajzolat. Jog! ÍSCtfik. a j0gi esetek című sorozatnak — képletes értelemben véve — egyelőre még nein fordítunk hátat, de sajnos már nem sok hiányzik ennek a mozdulatnak a meg­tételéig. Többször is szóvá tet­tük itt már, s most ismét e1- sóhajtjuk, hogy ez a jogi is­mereteinket egykor oly ötlete­sen és szórakoztatóan gyarapító műsor kifutotta önmagát. For­mája megmerevedett, az elem­zésre kiválasztott ügyek pe­dig egyre kevésbé izgalmasak. A legutóbbi összeállítás ta­núságai közül legföljebb, ha arra emlékezhetünk, hogy az iskolai szertárakban vi­gyázni keil, nehogy a nebu­lókra dőljön az ottfelejtett létra. Ez a kétágú alkotmány ugyanis nem kötelezően előírt felszerelési tárgy, s ha bait okoz, annak a levét az iskola issza meg. (Már bocsánat ezért a képzavarért, dehát a szó­ban forgó konklúzió sem tűnt sokkal egyértelműbbnek.) Akácz László Gyermekségekről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom