Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
1983. JÚNIUS 18., SZOMBAT xMíao Ii átlagos életkor nyolcvan esztendő Szociális otthon a kastélyban Dolgozgatnak, amikor jobban érzik magukat A kastély, mely egykor az egész Tápiógyörgyét birtokló Györgyey-Tafler család tulajdona volt, festőién szép környezetben épült. A jókora parkban évszázados fák árnyékolnak, és egy tavacska is van itt, ahonnan friss víz illatát hozza a szél. Az épület nem afféle bagolyvár. Kívül-belül szépen karbantartják, nemrég frissen vakolták a homlokzatot. Tápiógyörgyén, ebben a kastélyban van jelenleg Pest megye legnagyobb szociális otthona, ahol az 1956. augusztusi megnyitáskor száz, most pedig százötven egyedülálló, idős ember talál otthont. Néhányan, amikor jól érzik magukat, dolgoznak a konyhakertben, színes fonalakat válogatnak egy textilgyár részére, vagy az állatok körül segítenek. Csak két levél Nyék gyermek Apái a jövőt illeti, bővítéssel is számolnak, mert az átlagos életkor növekedésével (bár ez a következmény nem lenne szükségszerű), a magukra hagyott - Öregek egyre többen vannak. A most épülő új konyha 300 személy étkeztetésére, lesz. .alkalmas.. ...Egyrészt in nen látlak majd el az idősek, napközi otthonában gondozottakat, máspészt a jövő tervéi ISizött új pavilonok építése is_ szerepel. ‘í>e ríézkük a jelent. Lévával György, a szociális otthon igazgatója arról beszél, hogy a legszebb környezet és a legjobb-kilátás sem pótolhatja a hiányzó emberi kapcsolatokat. Az itt lakók mintegy felének vannak többé-kevésbé rendszeres látogatói, őket. időnként él is viszik magúkhoz a hozzátartozóik. Lehetőséget teremtettek arra is, hogy az intézmény dolgozói gépkocsin hazakísérjék az .idős, -beteg embereket, amikor csak a közlekedés okoz problémát, s nem a család közömbössége. Ám ez utóbbi a gyakoribb. — Lakik nálunk olyan asz- szony, akinek nyolc élő gyermeke van, mégis alig látogatják ;•*- panaszolja Lendvai György. — Igyekszünk pedig megőrizni a kapcsolatot a hozzátartozókkal, ha másként Barcza Zsolt felvételei nem megy, felhívjuk a helyi tanácsok vezetőit, s kérjük, hogy próbáljanak valamit tenni. Olykor sikerül, máskor visszaüzennek a hozzátartozók, hogy nem tudnak jönni, mi se vigyük el hozzájuk látogatóba a nagymamát vagy a nagypapát, mert nem érnek rá fogadni. Talán az utolsó alkalom lenne pedig amit el- szalasztanak, hiszen gondozottjaink átlagos életkora 80 esztendő, és sokan közülük fekvő betegek. Teljesítetts a kérést — Barátságok, érzelmi kapcsolatok nem is szövődnek a gondozottak között? — Sokan akarják előrehaladott korban is feloldani a magányukat. Amikor egy idős férfi és egy nő — akik már hosszabb ideje jól megértették egymást —, házaspári szobát kért, először meglepődtem és a feletteseimhez fordultam tanácsért. Azt mondták, hogy rám bízzák a dolgot, s én teljesítettem a kérést. Örülök, hogy így történt mert derűs, kiegyensúlyozott — túlzás nélkül állíthatom: boldog —, ez a két ember. Most is hatan várnak házaspári szobára, és amint mód lesz rá, megkapják. De olykor ketten is vannak itt egy családból, és megható látni, ahogy ragaszkodnak egymáshoz. Találkozom a 99 éves Kármán Menyhértnével, aki 74 esztendős fiával üldögél egyik szobában. Amikor már nem tudták önállóan ellátni magukat, otthagyták a tanyát és ide jöttek. Húszezer forint Tanyáról érkezett Nagy Gá- borné is, aki most három másik asszonnyal ül a pádon, egy nagy fa árnyékában. Tavaly meghalt a férje, félt a magánytól és a rokonokkal való huzavonától — az örökségért. Nagy Gáborné húszezer forintot ajándékozott a szociális otthonnak, hogy vegyenek belőle, ami szükséges. Tavaly Meggyes József végrendeletében hatvanezer forintot hagyott az intézményre, új bútor került belőle a társalgóba. A többség azonban inkább támogatásra szorul. 30—40-en, akiknek nincs nyugdíjuk, rendszeresen megkapják a zsebpénzt. Az sem ritkaság, hogy a tartásra kötelezett hozzátartozókat perelni kell a költségek csekély hányadát kitevő gondozási díj befizetéséért. €ái, felefon, úf, iskola Megtalálják a számításukat is Az illemek példája ragadás Ilyenkor, nyár elején és különösen a tanév végén ismét felötlik a kérdés: hol töltsük a hétvégét? Az utazás költségeinek emelkedésével megnehezül a szabad idő programjának összeállítása is. Különösen azokon a te* rületeken okoz ez gondot, ahol nincs a közelben természetes víz. Mint a dábasi járásban is. A környék három strandja közül kettő már évek óta zárva van. A felújítást, az üzemeltetést sem Örkényben, sem Dabason nem tudják fedezni a ^tanácsi költségvetésből. Az ócsaiak azonban június 17-től Ismét igénybe vehetik a tájvédelmi körzet területén megnyíló strandfürdő szolgáltatásait. Pedig a fejlesztési »lapból itt sem futotta volna felújításra, karbantartásra. Az intézmény munkatársai két éven keresztül társadalmi összefogással építették az 1 millió forint értékű sertéstelepet, ahonnan most mindig friss hús kerül az asztalra; így olcsóbb is az ellátás. Emellett1 szerződésük van a hernádi termelőszövetkezettel, ők rendszeresen szállítják a csirkét. De a birka és a hal sem hiányzik az étrendről. Senki sem panaszkodik az ellátásra, ám .azért az. asszonyok emlegetik a saját főztjókét, és a régi időkét, amikor á család körbeülte az asztalt. A kapuban összetalálkozom a postással, kérdezem, hogy hány levelet hozott. Azt mondja, kettőt Azok is hivatalosak. Az igazgatónak címezve. Gál Judit Cím fölötti képünk: Szépen rendben tartják a kastélyt, nemrég frissen vakolták a homlokzatot. Lent: Százötven idős ember talált otthont a falak között. Szerződéssel más — Áprilisban múlt egy éve, hogy alapvető változás történt a községfejlesztési lehetőségeinkben — mondja Tarnavölgyi László vb-titkar. ,— A helyi üzemekkel, tsz-ek- kel már addig is meglévő és gyümölcsöző jó kapcsolatunknak új 'formát , találtunk; együttműködési szerződést kötöttünk mind a tíz gazdasági egységgel. Közös munkánk legnyilvánvalóbb eredménye: tavaly a fejlesztésre fordítható 3 millió 226 ezer forint helyett 10 millió 280 ezer forint értékkel gyarapodott településünk. — A terveinkben olyan közműfejlesztési feladatok szerepelnek, amelyeket a tanács eddig nem tudott egyedül megoldani. Érdekeink, céljaink egyeztetésével, közös pénzen valósul meg hamarosan a csatornahálózat," a gázvezeték és a crossbar telefon bekötése. Az ÉPFA, a FÉG, a Kavicsbánya Vállalat, a ma-, gyár néphadsereg, a Vörös Október Tsz. a Felsőbabádi Állami Gazdaság közreműködésével nyithatjuk meg a strandot, újíthatjuk fel a művelődési házat. Így rendszereden karbantarthatjuk isés óvodáinkat, s- Utakát építhetünk. Döntők Béla, a Fegyver- és Gázkészülékgyár ócsai üzemegységének vezetője mondta él, hogyan kapcsolódtak be a közös munkába: — Szerencsére el sem tudjuk képzelni, hogy szomszédainkkal, az itt élő emberekkel ne legyünk jó kapcsolatban. Ez azonban még nem lenne elegendő a gazdasági együttműködéshez. Fontos az is, hogy a szerződések aláírói mind megtalálják a számításukat. — A FÉG jelenleg 150 millió forintos beruházáson dolgozik Öcdán. Már épül egy 2500 négyzetméteres üzemcsarnokunk, ahol az év végére új zománctechnológiát fogunk bevezetni. A jelenlegi 290 dolgozónk helyett előreláthatólag 400-450 emberre lesz majd. szükségünk. A ta- náes összeállította számunkra azoknak a lakosoknak a névsorát. akik most a fővárosba járnak dolgozni, s akik majd szóba jöhetnek, mint a helyi üzem munkásai is. Mi tehát biztos munkaerőhöz jutunk, az emberek pedig közeli munkalehetőséghez. Jó, ha helyben laknak — Nyilvánvaló érdekünk az is, hogy dolgozóink — akik itt élnek — egyéni, szociális gondjain segítsünk. Ha a hozzájárulásunkkal biztosítani tudják a fennakadás nélküli bölcsődei, óvodai ellátást, a munkában is nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb emberek vesznek részt... — A csatornahálózat tervei év végére elkészülnek — mondja Farkas János tanácselnök. — Három szakaszban szeretnénk megvalósítani az összesen 60 millió forintos beruházást. Az első lépcső a FÉG és az új iskola szennyvizének1 elvezetése lenne. A gázvezetéket is az üzemek ellátása érdekében kellett Ocsá- ra hozni. Most folyik a felmérés a lakosság körében: melyik utcában hányán . kívánják beköttetni a gázt. A crossbar hálózatba-való kap-i csolásuk hétmillió forintba került, s ezt szintén a gazdasági egységek részvételével sikerült megoldani. A központ már megvan, reméljük, hogy jövőre közvetlenül tárcsázhatjuk Budapestet, s a többi távhívással elérhető települést. Még a nyugdíjasok is Nézem az együttműködési szerződéseket. Az ÉPFA részt- vesz a strandfelújításban, patronálja az óvodát, a Vörös Október Tsz pénzzel, a FÉG munkával segíti a művelődési, ház felújítását. A katonák járdát építenek és hozzájárulnak a klubfelszerelés javításához. Sorolhatnám tovább, forintra, órára kiszámítva az idei terveket Nem véletlenül ilyen aprólékos a felsorolás: jó munkaszervezés, pontos irányítás kell ahhoz, hogy a felhasználható 8 millió forint helyett 20 millióval gyarapodjon Öcsa év végéig. Ügy tűnik, a gazdasági egységek példája ragadós: a parkosításban. a faültetésben, a sportpálya, a strand rendbehozásában a falubeliek — még a nyugdíjas klub tagjai is — lelkesen segítettek. Mr. A. Készül a fabrikett Energiatermelő akácosok A fa nagyobb arányú energetikai hasznosítására dolgozott ki programot a MÉM Erdészeti Hivatala. Megvalósításához tudományos intézetek, termelőüzemek, fagazdaságok nyújtanak segítséget, közreműködnek az új módszerek kidolgozásában, gyakorlati kipróbálásában. E megoldások máris jelentős eredményeket iüiföaSsöso vélemények — egyöntetű tanulság Mélyebb emberi kapcsolatok „Mi saját 15 éves tapasztalatunk alapján hisszük és valljuk, hogy a szocialista brigádmozgalomnak jelentős szerepe volt, van és lesz a jövőben is: a termelési eredmények növelésében, a közösségi élet szocialista formálásában, az emberek közötti kapcsolatok alakításában” — ezekkel a szavakkal fejezte be fölszőlalását, a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán Juhász Gyula, a gyáli Szabadság Termelőszövetkezet dolgozója. Tapasztalatszerzés S hogy mindez mennyire igaz, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Marek baromfihizlaló brigád másfél évtizedes története. Á különböző fokozatú címek elnyerése után négy ízben lettek a szövetkezet kiváló brigádja, egyszer pedig kiérdemelték áz ágazat kiváló brigádja elismerést is. Juhász Gyula tizenegy éve tagja, négy éve pedig vezetője a brigádnak. Munkájuknak, eredményeiknek elismerése az is, hogy ő is képviselhette Pest megyét az országos tanácskozáson, hogy fölszólalásában beszámolhatott a megye szocialista brigádjainak munkájáról, sikereiről. A tanácskozáson való részvétel nemcsak elismerés, hanem kiváló alkalom is volt tapasztalatgyűjtésre, kitekintésre: másutt hogy csinálják, mik a gondok? — fiok-sok érdekes, értékes gondolatot fogalmaztak meg fölszólalásaikban brigádvezető társaim. S érkeztek bár az ország legkülönbözőbb tájairól, munkahelyéről, s beszéltek sajátos, helyi problémákról és eredményekről, számomra egyöntetű tanulságként fogalmazódott meg: a szocialista brigádmozgalom nélkül nem tartanánk ott, ahol ma tartunk. Még akkor sem, ha voltak — és miért tagadjuk, hogy voltak és még ma is léteznek —• a mozgalomban ellentmondások, hibák. Értékelési rendszer — Gondolom, ezek felszínre is kerültek a vita során? — Természetesen. Nagyon sokan beszéltek az értékelési rendszer megújításának szükségességéről. S valóban, például a különböző címek elnyerésének módján nem ártana változtatni. A mostani forma kissé merev. Miért kell egy brigádnak feltétlenül végigjárnia a különböző lépcsőfokokat, ha esetleg előbb is képes elérni egy magasabb címet? Vitát váltott ki az évenkénti értékelés is, ami magában rejti a formalizmus lehetőségét: Sokkal célszerűbb lenne gyakrabban szúrópróbaszerűen számon kérni a brigádoktól a végzett munkát. S hogy ez jobb, azt tapasztalatból állítom, mert nálunk ez eddig is hasonló módon történt. — A tanácskozáson elhangzottak változtattak-e valamit véleményén? Egymás megismerése — Inkább megerősítettek eddigi hitemben: a brigádmozgalomra feltétlenül szükség van. Olyan lehetőség ez az emberek összefogására, közösségek kialakítására, amivel mindenképpen élnünk kell. A munkán kívüli együttlétek — legyen. ez szórakozás, vagy társadalmi munka — elmélyítik az emberi kapcsolatokat. Új értéket fedeztünk föl egymásban és önmagunkban is. S mindez aztán a napi munkánkban kamatozik. Éreztem én ezt eddig is társaimmal együtt, hiszen ezért csináltuk és csináljuk a jövőben is. De ott, a tanácskozáson tudatosodott ez bennem igazán, például egy felszólalás nyomán, ami mély hatást gyakorolt rám. Fölállt egy bányász és elmondta, hogy brigádja annak idején magához vett egy állami gondozott gyereket. Fölnevelték, taníttatták, s ma ugyanabban az üzemben vezető állásban dolgozik. Amilyen egyszerűen, magától értetődően mondta, abban benne volt minden, amit nekem a brigádmozgalom jelent. M. Nagy Péter hoztak; tavaly 550 tonna fűtőolaj hdiyett használtak fel az ágazat üzemeiben és a termelőszövetkezetekben fahulladékot. Az energiaárak emelkedése irányította rá a figyelmet a fatüzelés újbóli elterjesztésére, s ennek a Minisztertanácsnak a gazdaságos anyagfelhasználásra hozott határozata adott nagyobb lendületet. A legkézenfekvőbb megoldásnak az erdei fahulladék felhasználása kínálkozott, annál is inkább, mert évente a kitermelés után megközelítően 1—1,5 millió köbméter gally, ág, nye- sedék marad vissza az erdőkben. Ez pedig értékes energia- hordozó: 3—4 tonna fa elégetve ugyanis 1 tonna olajjal egyenértékű hőenergiát terviéi. Az Erdészeti Faipari Tervező Vállalat eljárást dolgozott ki az olajtüzelésű kazánok, kályhák átállítására fatüzelésre. A mátravidéki erdészeti és fafeldolgozó gazdaság pedig traktorra szerelhető aprítógépet szerkesztett, amellyel a fahulladék praktikusan kiszállítható az erdőkből, és tüzelésre előkészíthető. Külön műhelyt is felállított a gazdaság, ahol sorozatban készíti a mezőgazdasági üzemeknek a berendezést. Ugyanakkor faőrleményből megkezdték a fabrikett gyártást. E fűtőanyagot nemcsak saját műhelyeiben tüzeli el, hanem exportálja is. A balatonfelvidéki fafeldolgozó gazdaság három mintaüzemet alakított ki, ahol gyakorlatban mutatja be, hogyan lehet kisebb átalakítással olaj helyett olcsóbb fával fűteni az istállókat, műhelyeket. Eddig az erdőtelepítéseknél elsődleges szempont az ipari fatermelés volt, most előtérbe került gyorsan növő, 10—12 év után kitermelhető akácosok telepítése. Ráadásul az akác háromszor-négyszer sarjadziic — vagyis újbóli telepítés nélkül ismét megnő. Felmérések szerint az ezredfordulóig mintegy 300 ezer hektár mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan területet lehetne energiatermelő akácosokkal betelepíteni.
