Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-12 / 138. szám
1983. JÚNIUS 12., VASÄRNAP ap 3 Veress Jenő felvételei Falak, daruk, emberek lapjainkban sem járnak a legjobb idők az építőiparra. Az í ’ egykor oly je szító munkaerőgondokat egyre 'inkább a kereslet csökkenése váltja föl. Szűkösebbek a lehetőségek, kevesebb gyár, közintézmény, lakás épül. Mindez óhatatlanul nyomot hagy a termelési eredményekben is, még az olyan gyorsan fejlődő területeken is, mint Pest megye. S ha a számok nem is oly mutatósak, mint szeretnénk, a megye állami és szövetkezeti építőipara képes kielégíteni a terület igényeit. Sőt, bizonyos mértékben Budapest gondjainak enyhítésébe is besegítenek. Sok-sok ezer építőipari munkás keze nyomán gyarapodnak településeink. Itt egy új iskola, óvoda épül, másutt ABC-áruház nyílik, s mindenütt újabb és újabb lakásokba költöznek a boldog tulajdonosok. S bármennyire is fejlődött a technológia, bármennyire segítik a gépék a munkát, az építkezés továbbra is komoly fizikai erőkifejtést igényel. A paneleket, a téglát meg kell fogni, a helyére illeszteni, a betont, a vakolatot el kell simítani. Felvételeink Gödöllőn, a Kör utcai lakótelep építkezésén készültek. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói kétszáz új otthont hoznak tető alá. \ Egyre több gép Könnyíti az ember munkáját (a cím fölött). Nemcsak kőműves, festő, ács űolgozjk a korszerű építkezéseken (bal oldali kép). Teherlift kúszik fel a negyedikre (lent, balra). Az egyenes íallsoz jé szem és biztos kéz kell (lent, jobbra). >.í i f. Jövőre üjnbb kedvezmények Folyamatos, jó a húsellátás 'A HÉT HÍRiSfilI%#Í • • MEZTELENÜL @ Veszprém volt a színhelye a nemzetközi erőforrás-gazdálkodási szimpozionnak. © Az Építőipari Tudományos Egyesületben az épületfelújítások helyzetét összegezték. % Nemzetközi számítástechnikai konferencia zajlott le Budapesten az adatbázisok használatáról. # A hét híre az is, hogy az első magyarbr- szági aktfotókból kiállítás nyílt a rétsági művelődési központban. ( Ebben az esztendőben várhatóan növekszik a sertésfel- vásárlás. Mint a Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi. és Húsipari Vállalatnál Csákány József felvásárlási főosztályvezetőtől megtudtuk, eddig mintegy 410 ezer állatra kötöttek szerződést, ám szeptember végéig várhatóan to.’ábbi 20 ezerrel emelkedik ez a szám. Különösen örvendetes, hogy a kistermelők — az eddigi 240 ezer darabos megyei rekordot megdöntve — 260 ezer hízó értékesítésére jelentették be szándékukat. A fejlődés valószínűleg egyebek között annak köszönhető, hogy május végéig ösz- szesen 1 ezer 200 vemhes kocát helyeztek ki a háztáji gazdaságokba, az esztendő végéig pedig további 1 ezer 800 átadására számítanak. A takarmányellátás szintén jó, s elfogadható a malac szabadpiaci ára is, egyelőre nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Ennek bizonyára az az oka, hogy a kistenyésztők újabban egyre több tenyészállatot tartanak meg saját állományuk szaporulatából. A sertések számának növekedésében közrejátszik az is, hogy biztonságos az értékesítés. A PENOMAH egyebek kö - | zött azt is vállalja, hogy a vásárlásokat közvetítse, tehát | aki el akarja adni a felesleget, annak vevőt keresnek. Ily módon például nemrég a Monori Állami Gazdaság megrendelésére vásároltak fel a szabadpiacon mintegy 3 ezer süldőt. Jelenleg a 95—105 kilogramm közötti sertésekért 34 forint alapárat fizet a húsipar az átvételkor, ám a tenyésztők emellett 50 fillér mennyiségi, és 2 forint 50 fillér, úgynevezett több éves szerződéses felárat kaphatnak. Újdonság, hogy már most nyilvánosságra hozták az 1984-ben érvényesülő premizálási feltételeket. Ennek értelmében jövőre az első negyedévben — januárban és februárban — a kistenyésztők kilónként 1 forinttal kapnak többet. Növelik a nagyüzemek érdekeltségét is: azok a gazdaságok, amelyek a bázishoz képest 5 százalékkal túlteljesítik leadásaikat, 1,50 forint, amelyek 10— 15 százalékkal, 3,50, s amelyek 20 százalék felett, 4,50 forint felárat kapnak kilogrammonként. A húsellátás a megyében folyamatos, és a vállalat eddig a terveknek megfelelően, ütemesen szállít a kereskedelemnek. F. Z. szerijét együümükodés A világgazdasági változások a széles körű, hagyományosan jó magyar—szovjet ipari kapcsolatokban is éreztetik hatásukat. A kát ország ipari együttműködése — amelyet a mostani tervidőszakban 35 kétoldalú szakosítási és kooperációs egyezmény fémjelez — tovább bővül, új vonásokkal, új módszerekkel, területekkel gazdagodik. Az ipari kapcsolatok hosszú távú fejlesztésére 19 szakágazatban külön programok egyeztetésére került sor, amelyek elsősorban az együttműködés új lehetőségeinek feltárását, a felesleges párhuzamosságok kiküszöbölését, a műszaki fejlesztés meggyorsítását, a szabványosítás és egységesítés összehangolását irányozzák elő. Verseny nélkül nincs kereskedelem XI. országos küldöttgyűlését tartotta a Kiskereskedők Országos Szervezete szombaton a szövetkezetek oktatási központjában. Szilkovács Ernő, a KISOSZ elnöke beszámolójában többek között elmondotta: az elmúlt két évben ötezer magánüzlet nyílt az országban, számuk ma már meghaladja a 17 ezret. Legdinamikusabban a lakosság alapellátását szolgáló — például zöldség-gyümölcs — boltok és vendéglátóhelyek száma gyarapodott. Szó esett a továbbiakban az árubeszerzési lehetőségekről. Ezek bővítésére a szervezet árubeszerzési társulások szervezését tervezi vállalkozó ke" reskedők között. Az elnöki beszámolót vita követte, amelynek során az ország minden részéből érkezett mintegy 90 küldött közül többen hasznos javaslatokat tettek. Bősz András Pest megyei küldött, országos elnökségi tag hozzászólásában három fontos témát érintett. Az egyik a társadalmi megbecsülés, amelyet — szavai szerint — a kiskereskedőknek kell kivívniuk részben úgy, hogy megfelelő, elfogadható árakkal dolgoznak. Ma már sok helyen tapasztalható, hogy áraik alacsonyabbak az állami és szövetkezeti üzletek árainál. A másik kérdés kapcsán azt hangsúlyozta, hogy sok kiskereskedőnek nincs gyakorlata az árképzésben. Kérte a KISOSZ vezetőségét, hasson od% hogy megfelelő képzést kapjanak a kiskereskedők ebben a bonyolult dologban. Befejezésül a versenyt említette. A diósdi vegyeskereskedő aláhúzta: az eltelt két esztendő — amióta megszaporodott a kiskereskedők száma — még kevés ahhoz, hogy a vásárlók érezzék a verseny áldásait: a választékot, a kulturált kiszolgálást, az olcsóbb árakat. Verseny nélkül azonban nincs kereskedelem és ennek feltételeit meg kell teremteni. A küldöttgyűlésen részt vett és felszólalt Juhár Zoltán bel- I kereskedelmi miniszter. Furcsa fogócskát játszik egymással szemérmes és szemérmetlen azóta, amióta az ember fölfedezte a takaratlan test ábrázolásának jogát és szükségességét, ■ márpedig e fölfedezést korán megtette. Több ezer esztendősek az első aktok; agyagszobrocskák, sziklarajzok. Az ókorban alkotott aktok legfőbb gyűjtőhelyei a templomok, szentélyek, sírkamrák voltak Egyiptomtól Indián át Rómáig, s az akkor élt művészek keze- nyomát majd csak sok évszázaddal később minősíti meg nem engedhető erotikának a szemforgatás, teszi szigorúan zárt gyűjtemények darabjaivá. A természetességből így lett titokzatosság, a megszokott látványból kívánatos til- tottság, így lett testünk takar- nivaló csúfság. Nem lehet száműzni a valóságból azt, ami része a valóságnak. Ezért, hogy seregnyi tiltás ellenére is az akt mindenkor jelen van a művészetekben, igaz, úgy, hogy a reneszánsz kor előtt szimbolikus mondandót keresett — legkedveltebben Ádámot és Évát, a Paradicsomban vagy éppen onnan kiűzetve — megjelenéséhez. Megengedhető és meg nem engedhető mindenkor viszonylagos fogalom, amint ilyen fogalom maga a szép, a szépség is, ezért azután nagy merészség kellene ahhoz, hogy Dürer, Tiziano — avagy mások — aktjait úgy vessük össze, ez szép, az csúnya. Sokan és sokszor vetemedtek erre a merészségre, hivatásos műítészek és botcsinálta erkölcscsőszök, ez utóbbiak között például elöljáróság! emberek. Igen, elöljáróságiak, mert az 1911-ben kelt határozat szerint Vácott három műterem-tulajdonost — fényképészt — szólítottak fel komor fenyegetésekkel Jetézve, huszonnégy órán belül távolítsák el műtermük kirakatából a „közszemérmet sértő és felháborodást keltő” képet... A képen egyébként egy hölgy volt látható, bokától a nyakig érő, teljesen zárt fürdőruhában ... ami kimerítette a szemérmetlenség fogalmát. Sejthetően az ilyen meg hasonló elöljárósági — és nemcsak elöljárósági — határoz- mányokból összerakható a kor kórképe, nem okvetlen az ostobaságé, hanem látszat és valóság viszonyáé, álszemérem és szemérem viadaláé. Mert ne feledjük: a középkorban a nőt akthoz is férfi modell szolgált mintául, áristomba került volna a művész, ha arra vetemedik, a női testet női modell után rajzolja, festi, mintázza meg. Az 1500-as évek után vált csak lehetségessé — megtűrtté, majd megengedetté — az a művészi merészség, rriely az aktot önmagában tette alkotássá és nem keresett hozzá alibit. Ennek az alibikeresésnek a lépcsőit végigjárta a fotóművészet is, amikor föibátorodott arra, hogy a testet takaratla- nul örökítse meg, hiszen még 1931-ben is háromszor mondott nemet a városháza illetékese Cegléden a kérelemre, mivel (l tervezett fotókiállításon „meg nem engedhető2' képek kerültek volna a falra a többivel együtt. E meg nem engedhető képeken női aktok voltak, az aktfotózás akkori szabályai szerint látható lett volna a fedetlen női test sziluettje. Sziluettje, azaz körvonala, nem több, de e bem több is soknak bizonyult. A kiállításra végül sor került, természetesen az aktok nélkül ... Fényképezni ma tömegek kedvelt szórakozása, a megyében évente 3500—3700 gépet adnak el az üzletekben, a szellemi foglalkozásúak minden száz háztartásából hatvanhétben van fényképezőgép, filmfelvevő, a munkásosztályhoz tartozó háztartásokban ez a szám negyvenkettő, a szövetkezeti parasztoknál harmincnyolc. Bizonyos, hogy a legtöbb géppel aktkép is készül, Marciról és Krisztiről például, a homokozóban, a vízparton, s e födetlenség láttán érdekes módon senki sem háborog. Meztelerfcég és meztelenség között persze nagy a különbség, amint az egészséges gondolkodás elutasítja c pornográfiát, úgy nem szabad prüdériából, félreértett erkölcsvédésből tilalmassá tenni azt, ami természetes, az esz- tétfkus ábrázolását az emberi testnek. A meztelenség értelmezésében, megítélésében ezért valójában mindig a közgondolkodás mutatkozik meg, takaratlanul. Mészáros Ottó Figyelmeztető esetek Ha hiányzik a címke I tt a nyár megannyi szépségével, a pihenés, a kikapcsolódás áldásával, s legalább ugyanennyi veszéllyel. Nehezen érti az ember, miképpen is történhet, hogy a közegészségügyi szakemberek intenek: vigyázzunk az élelmiszerekkel, ügyeljünk a strandok, a folyók, a tavak vizének tisztaságára, mossuk meg a gyümölcsöt. Ügy tűnik azonban, hiába szólnak. Minden esztendőben elmondják intelmeiket és minden esztendőben tekintélyes kis listát állíthatnánk össze azokból a tragikus vagy, veszélyes esetekből, amelyek azért következnek be, mert fittyet hányunk a jóindulatú figyelmeztetésnek! Íme néhány, reméljük, kellő tanulsággal szolgáló eset, a Pest megyei KÖJÁL élelmezés-egészségügyi osztályától. Gödöllőn, április 29-én történt: a Török Ignác Gimnáziumból 66 személyt, gyerekeket és felnőtteket rövid ideig tartó kórházi megfigyelés ' alatt kellett tartani, mert a szárított gomba, amelyből az ebédet főzték, nem volt fogyasztásra alkalmas. Olyan szárított gombát vásároltak, amelyen nem szerepelt, hogy kik és mikor csomagolták, szárították, meddig érvényes a szavatosság stb. Pedig,' s ezt rendelkezés mondja ki, a gomba mellett ott kell hogy legyen az a tanúsítvány is, amely igazolja, hogy emberi fogyasztásra alkalmas, s ez a szabály nemcsak a szárított termékre vonatkozik természetesen, hanem a zöldségesstandokon kosárból, ládából árult fajtákra is. A gödöllői gombafogyasztóknak szerencséjük volt. Rosszabbul is végződhetett volna az eset, amelynek , tanulságát nem árt elégszer hangsúlyozni. Lehet, hogy egyes boltokban zaklatásnak veszik, ha a vásárló reklamálja az áru- KRESZ-t, de az egészségünkről, a biztonságunkról van szó. Nem szabad tehát meghátrálnunk. A kánikulai napokban a hétvégeken rendszeresen járják a kisebb településeket is a KÖJÁL ellenőrei. Szükség is van rá, mert a mozgó fagylaltárusok olykor a szabályt megszegve tojással, tejjel készült csemegét is árulnak a kocsikból, ami tilos. Ezekből a mozgó fagyizókból csak gyümölcsfagylaltot mérhetne az árus. Persze, mindig akadnak olyanok, akik megszegik ezt az előírást a várható haszon reményében. T alán túl egyszerűnek tűnő megoldás, de a szakemberek arra kérnek bennünket, legyünk igényesebbek, s akkor kevesebb veszéllyel kell szembenézni a nyári napokon. Mindenre — az ételek tárolására, árusítására — van szabály, s ha ezek betartását magunk is megköveteljük azoktól, akiknek ez a dolga, már csökkentettük a betegségforrások számát. Ha a piszkos pultról kínált fagylaltot nfcm vesz- szük meg, ha nem nézzük el a vendéglátóhelyeken a kisebb-nagyobb lezsersége- ket, amit általában a megnövekedett forgalomra hivatkozva követnek el felszolgálók, szakácsok, ha a magunk házatáján is betartjuk a legelemibb higiéniai szabályokat, akkor nem zavarhatja meg semmi a megérdemelt nyári pihenést. De csak akkor, ha valóban belátjuk, a gondatlanság milyen nagy bajok forrása is lehet... Gáspár Mária <
