Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

xMitáb 1983. JŰNIUS 12., VASÁRNAP Hjl VJJA£POLmKAJjjRjj£[J Az egyensúlyt meg kell tartani Az új genfi nyitány után — Ellentmondásos NATO-értekezleí Továbbra is veszélyes a helyzet Közép-Amerikábmt A szokásosnál nagyobb wa­shingtoni propagandahadiárat közepette kezdődött el a héten a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről szóló genfi tár­gyalás nyitánya. A Reagan- kormányzatot ugyanis megelő­zően merev álláspontja miatt támadások érték a washingto­ni törvényhozásban. Egy kong­resszusi bizottság ki is dolgoz­ta, hogy véleménye szerint mi lehetne az amerikai tárgyalási pozíció fő vonala. E bizottság természetesen ugyanúgy, mint más hivatalos szervek ezer szállal van össze­fonódva a rakétafegyverkezési üzletben érdekelt úgynevezett „katonai-ipari komplexum­mal”. Ajánlásai inkább azt a célt szolgálták ennek megfe­lelően, hogy a közvélemény aggodalmait lecsillapítsák a fegyverkezési verseny újabb veszélyes fordulója miatt, s olyan benyomást keltsenek, hogy az Egyesült Államok kormányzata „kellő rugalmas­ságot” tanúsít, csak éppen a „másik oldal” részéről hiány­zik a megegyezéshez szükséges kellő jóakarat... Azt sem sza­bad egyébként szem elől té­veszteni, ha az Egyesült Álla­mok kormányzatának lépéseit vizsgáljuk, hogy — mint egyes kommentátorok írják — „vé­szesen közeleg az 1984-es el­nökválasztás dátuma”. Igaz — mint hozzáteszik — jövő no­vemberig még majd másfél év van hátra de 1984 februárjá­ban a New Hampshire-i elő­választással elindul az ameri­kai választási gépezet, s ad­digra már kialakult álláspon­tokra van szükség. S tekintve, hogy a Fehér Házat jelenleg ellenőrző Köztársasági Párt, nyilván az l'9Ó4-től követke­ző négyéves ciklusra is meg akarja tartani pozícióit, jó elő­re gondoskodnia kell arról, hogy megnyerje az eljövendő választók bizalmát. MENNYIBEN FÜGG ÖSSZE EZZEL AZ ÜJ „RUGALMA­SABBNAK” KIKIÁLTOTT AMERIKAI ÁLLÁSPONT? A „politikai tűzijátékhoz” úgyszólván minden kelléket bevetettek. Rowney nagykö­vet, aki az amerikaiak genfi tárgyalóküldöttségének feje, Reagan elnök jobbján megje­len elindulása előtt a híres fehér házbeli rózsakertben, ahol különleges alkalmakkor hívják össze a nemzetközi saj­tó és az Egyesült Államok ve­zető lapjainak tudósítóit. Rea­gan azt mondotta ezen a ki­emelt eseményen, amely nagy nyilvánosságot kapott a tv- híradókban, hogy az Egyesült Államok állítólag „elment mindaddig, amíg biztonságá­nak veszélyeztetése nélkül” le­hetséges volt. Rugalmassága szinte egyedülálló a tárgyalá­sok történetében — hangoz- totta színpadiasán, mivel ma­gáévá tette a másik oldal fenn­tartásait és kifogásait arra nézve, hogy a két világhata­lom hadászati támadó fegy­verzetének összetétele — ami az egyes hordozóeszközöket il­leti — rendkívül eltérő. A Szovjetunió rakéta-nukleáris árzenáljának nagy része (mint­egy 70 százaléka) ugyanis szá­razföldi indíttatású, amíg az Egyesült Államokban az'arány a tengeralattjárókra és a légi­erőkre tevődik át nagyobb hangsúllyal. Reagan, mint rendkívüli vívmányt igyekezett feltüntet­ni, hogy Rowney olyan utasí­tást kapott, hogy a robbanófe­jek számát tekintse kiindulási alapként a tárgyalásokon, s ragaszkodjon ahhoz, hogy a csökkentést az „egyenlőség alapján” úgy határozzák meg, hogy mindkét oldalon öt-öt­ezer robbanófej maradjon. Le­het, hogy az amerikai közvé­leményt valóban „el lehet káp­ráztatni” ezzel a „látványos­nak” bejelentett fordulattal a washingtoni kormányzat ma­gatartásában. A tények azon­ban tények maradnak ezek után is. Az Egyesült Államok kormányzata ugyanis — s ezt persze nem verik nagydobra — ragaszkodik változatlanul ahhoz, hogy a szárazföldi in­díttatású robbanófejeket mind­két oldalon 2500-ra csökkent­sék. S minden marad a régiben. Hiszen eddig is az volt a prob­léma, hogy Washington azokat a hordozókat — a szárazföldi indíttatásúakat —, amelyeken a szovjet hadászati támadó fegyverzet arzenál alapszik, akarta egyoldalúan csökkente­ni, hogy így megbontsa a je­lenlegi megközelítő egyensúlyt. Joggal vetik fel ezek után a nemzetközi sajtóban, hogy vol­taképpen nem valamiféle ru­galmasabb amerikai magatar­tásról van szó, hanem egyfaj­ta szemfényvesztésről, amely- lyel a közvéleményt kívánják leszerelni. Hiszen a képlet ez­után is ugyanaz lett: a robba­nófejekkel való összehasonlító számítás mit sem ér, ha újra a hordozóeszközöket beillesztik a képbe, s megkülönböztetést tesznek, hogy e nukleáris töl­tetek szárazföldről, levegőből vagy tengeralattjárókról in­dítják el... MI TÖRTÉNT A NATO- ÉRTEKEZLETEN? Ugyanígy az egyoldalúságra való törekvés jellemezte a pá­rizsi NATO külügyminiszteri tanácskozást. Eleve különle­gességet adott ennek a meg­beszélésnek, hogy amióta De Gaulle, akkori elnök 1966-ban kilépett a NATO integrált ka­tonai szervezetéből, a francia főváros nem adott soha ott­hont ilyen konferenciának, s hangsúlyozta „különleges sze­repét” az Észak-atlanti Szer­ződés Szervezetében. Mitter­rand kormánya ugyan azt ál­lította, hogy „alapvető válto­zás” a mostani párizsi szín­hellyel sem történt, csak ép­pen „rotációs”, pusztán tech­nikai módosításról van s2ó, de megfigyelők ennek nyomán is arról cikkeznek, hogy ez is tü­nete Párizs álUmdó közeledé­sének a NATO-ban való teljes szerepvállaláshoz. A záróközleményből kitűnt, hogy a középhatótávolságú ra­kéta-nukleáris fegyverek kér­désében, a jelenleg folyó genfi szovjet—amerikai tárgyalások ellenére, a tagállamok „pesszi­mista nézeteket” vallanak. Hogy mit jelent ez? Nem ke­vesebbet, mint meg vannak győződve arról, hogy e tár­gyalások ellenére, 1983 végén megkezdődik az 572 Pershing —2 rakéta és manővereztethe- tő robotrepülőgép nyugat- európai telepítése. Mint ki is mondták: ez volt az utolsó ilyen magasszintű NATO-meg- beszélés, mielőtt a rakéták el­helyezése elkezdődne Nyugat- Európában az 1979-ben meg­határozott részletes tervezet alapján. Hacsak jzovjet rész­ről nem tesznek engedményt az ügyben — hangzott a nyu­gat-európai országok közvéle­ményének szánt kitétel, amely szintén természetesen megté­vesztő jellegű. Hiszen szovjet részről az ügyben már számos olyan javaslatot tettek, amely- lyel valósággal „elébe mentek” a nyugati, korábban kifejtett indítványoknak. Franciaország és Anglia kormánykörei azon­ban változatlanul hallani sem akarnak arról, hogy középha­tótávolságú rakéta-nukleáris arzenáljukat, amely pedig léte­ző, beszámítsák a csökkentési alapba. Pedig világos: enélkül lehetetlen a megállapodás, hi­szen ez a rakéta-nukleáris ütő­erő része az európai erőegyen­súlynak, s ha nem veszik fi­gyelembe, s úgy csökkenti a szovjet hasonló fegyverfajtá­kat, eltolódás következik be a NATO javára. Az csak termé­szetes, hogy a szovjet kormány szövetségeseivel egyetértésben nem egyezhet bele abba, hogy a Varsói Szerződés biztonsá­gi érdekei bármilyen fegyver­fajtában károsodjanak, s ra­gaszkodik ahhoz, hogy a nem kis áldozatokkal kialakított egyensúlyt megtartsák a jövő­ben is! MIÉRT VÁLT VESZÉLYE­SEBBÉ A HELYZET KÖZÉP­AMERIKÁBAN? A héten megnövekedett azoknak az erőknek a tevé­kenysége Washingtonban, amelyek arra törekednek, hogy az „Egyesült Államok hátsó udvarában” radikális módon, ha kell a „íurkósbot politika” durva alkalmazásá­val, rendet teremtsenek. Ez alatt az értendő, hogy helyre­állítsák ott a washingtoni po­litika érvényesítését minden szabadságszerető erővel szem­ben. Ezt jelezték azok a sze­mélyi változások, amelyek a közép-amerikai ügyekkel fog­lalkozó amerikai kormányszer­vek élén bekövetkeztek. A legjelentősebb jelzés volt ebbe az irányba az, hogy a Reagan^kormányzat megtalál­ta azt a „kiskaput” amellyel kijátszhatja azt a köngresz- szusi döntést, amely megtilt­ja, hogy az eddigieken kívül újabb amerikai katonai szak­értőket küldjenek Salvadorba. A törvényhozás, amikor e ti­lalomfát felállította, abból in­dult ki, hogy az Egyesült Álla­mok vietnami háborúja is úgy indult, hogy állandóan emel­ték az odaküldött amerikai katonai szakértők számát... Reagan úgy „oldotta meg” ezt a problémát, hogy Hondurasba küldött százhúsz tanácsadót, s ott képzik ki majd a salvado- ri „gerillaellenes” egysége­ket... Joggal jegyzi meg ezek után sok kommentátor: ha Reagan kormányzata így a nyílt színen, szinte szemrebbe­nés nélkül kijátssza a kong­resszusi döntéseket, rAi lehet vajon a kulisszák mögötti te­vékenysége? Árkus István A TASISI értékelése az atlanti tanács üléséről Aggodalmat keltő álláspont A TASZSZ szovjet hírügy­nökség tegnap értékelte a NATO tanácsüléséről kiadott közös közleményt. A szovjet hírügynökség hangsúlyozza: a NATO katonai tervei, amelye­ket a pénteken megtartott ülés résztvevői közleményükben megfogalmaztak, mélységes megdöbbenést váltottak ki a világ közvéleményében. Ezek az elképzelések ugyanis a nem­zetközi helyzet további élező­déséhez vezetnek, és komoly aggodalmat keltenek a béke és biztonság sorsa iránt, A NATO-tagállamok közle­ményének szerzői kijelentik, hogy „őszintén törekszenek a genfi tárgyalások sikeres be­fejezésére”. Ezzel szemben tá­mogatásukról biztosítják a Reagan-féle „nulla-” és „köz­bülső megoldást”, amely — mint ismeretes —, nem szol­gálhat a tárgyalások alapjául, és lényegében meghiúsítja az európai atomfegyverzet korlá­tozása terén elérendő, kölcsö­nösen elfogadható- megegyezés lehetőségét. A közlemény összeállítói fi­gyelmen kívül hagyják, hogy éppen az amerikai kormányzat folytat obstrukcionista irány­vonalat a tárgyalásokon. Ez az amerikai magatartás jellemzi a Genfben, Becsben és Mad­ridban végbemenő tárgyaláso­kat. . Miközben a NATO-tagorszá- gok „béketörekvésüket” han­goztatják, hallgatnak az építő jellegű szovjet javaslatokról, a Varsói Szerződés tagállamai­nak — prágai nyilatkozatuk­ban megfogalmazott — kezde­ményezéseiről, amelyek a fegyverkezési hajsza megfé­kezésére, a béke megszilárdí­tására irányulnak. Az Észak­atlanti Szövetség államai nem voltak hajlandók magukra vál­lalni azt a kötelezettséget, hogy — a Szovjetunió példájára — nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert — állapítja meg a szovjet hírügynökség. New York Hollai Imre nyilatkozata Az ENSZ-székhelyen közzé­tették Hollai Imrének, a köz­gyűlés elnökének a három dél-afrikai hazafit, kivégzése alkalmából kiadott nyilatko­zatát. Hollai Imre megdöb­benésének és felháborodásá­nak ad hangot Thelle Simon Mogoerone, Jerry Semano Mosololi és Marcus Thabo Motoung, a Dél-afrikai Nem­zeti Kongresszus tagjai kivég­zése miatt. A közgyűlés elnö­ke nyilatkozatában elítéli a dél-afrikai elnyomó politika újabb bizonyítékául szolgáló becstelen tettet, amelyet a nemzetközi közösség erőfeszí­tései ellenére, az ENSZ hatá­rozatainak durva figyelmen kívül hagyásával hajtottak végre. AESZ-határozat a nyugat-szaharai vita rendezéséről Marokkó diplomáciai veresége Az Afrikai Egységszervezet (AESZ) Addisz Abeba-i csúcs- értekezlete tegnap hajnalban határozatot fogadott el a 8 Közös arab erőfeszítések Kadhafi—Asszad találkozá Észak-jemeni, szaúd-arábiai 4s jordániai látogatása után Damaszkuszba érkezett és teg­nap Hafez Asszad Szíriái el­nökkel tárgyalt Moamer el- Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője. Legutóbb tíz nappál korábban Tripoliban találko­zott a két államfő, és ott el­határozták, hogy közös arab erőfeszítéseket kezdeményez­PRON-tanácskozás Dokumentumokat tettek közzé A Lengyel Hazafias Nemzeti Űjjászületési Mozgalom rövid és hosszú távú feladatairól, a mozgalom intézményeinek mű­ködéséről szóló határozatokat tettek közzé tegnap Varsóban. A három dokumentumot a PRON Országos Tanácsa fo­gadta el előző napi ülésén. A hosszú távú feladatokkal foglalkozó dokumentum a megfelelő állampolgári maga­tartás kialakításáról, az állam intézményeinek megreformá­lásáról szól. Célul tűzi ki, hogy az állampolgárokban ki­alakítsák, illetve megerősítsék a közérdeket szolgáló aktivi­tást és felelősségtudatot. A határozat felhívja a fi­gyelmet a világbékére leselke­dő komoly veszélyekre, s arra szólítja az állampolgárokat, hogy aktívan támogassák a szocialista lengyel állam béke­politikáját. A rövid távú, azonnali ten­nivalókról szóló határozat egyebek között azt tartalmaz­za, hogy állandó jellegűvé kell tenni a PRON eddig ideigle­nesként működő helyi csoport­jainak munkáját A harmadik határozat az említett feladatok alapján 15 munkabizottság létrehozását irányozza elő. nek az izraeli—libanoni meg­állapodás meghiúsítására, az Izrael által megszállt Libanon felszabadítására. Kadhafi kör­útja e program keretébe il­leszkedik. Kadhafi dzsidcjai és amma- ni látogatása önmagában is a légkör, az arab népek közötti kapcsolatok javulását jelzi. Ugyanakkor Libanonban napról napra szélesedik és mihd határozottabb arculatot ölt : a kapitulációval szembe­helyezkedő nemzeti-hazafiafc erők tábora. Sajtóértesülések, szerint Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt elnö­ke, Szolimán Frangié volt köz- társasági elnök és Rasid Kara­mi volt mjniszterelnök pénte­ken megállapodott, hogy Szí­ria segítségével gyakorlati kez­deményezéseket tesznek az egyezmény meghiúsítására. Az Asz-Szafir című bejrúti lap tegnap olyan értesülést közölt, hogy Szíria bizonyos feltételek teljesítésétől teszi függővé Libanonban állomáso­zó erőinek kivonását. Egyfelől amerikai biztosítékokat kér az Izrael által annektált szíriai Golan-fennsík visszaadására, másfelől biztonsági garanciák­ra tart igényt a kelet-libanoni Bekaa-völgyben. éve tartó nyugat-szaharai konfliktus rendezéséről. A határozat közvetlen tűzszüneti tárgyalásokra szólítja fel Ma­rokkót és a Polisario Frontot és hat hónapon belül népsza­vazás megtartását javasolja az északnyugat-afrikai ország jö­vőjéről, az ENSZ és az AESZ közös békefenntartó erőinek ellenőrzésével. A határozatot, amely első ízben nevezi nevén a Polisarió Frontot, Etiópia, Mauritánia és Szenegál dolgozta ki pénte­ken a 19. csúcsértekezlet meg­bízásából. A jelen tevő 49 tag­állam közül 30 szavazott a határozatra, amely súlyos dip­lomáciai vereséget jelent a volt spanyol gyarmatot beke­belező, a Polisario Front ál­tal 1976-ban kikiáltott Szaha­rái Arab Demokratikus Köz­társaság létét tagadó Marok­kó számára. Rabat elvetette tízpontos határozatnak a közvetlen tárgyalásokra vo­natkozó részét, mert csak a Polisario Frontot támogató Algériával, valamint Mauri­tániával hajlandó tűzszüneti tárgyalásokat folytatni. Genscher fogadta Szemionovot Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter pénteken Bonnban fogadta Vlagyimir Szemjonovot, a Szovjetunió nagykövetét, hogy Helmut Kohl kancellár és a külügyminiszter június 4—8. közötti moszkvai utazásának előkészületeiről tanácskozza­nak. Szerződések szabályozzák az együttműködést a két ország rádiója és televíziója, írószö­vetsége, levéltárai között; s hazánk és Bulgária egyez­ményt kötött a képzőművé­szet, az építőművészet, az ok­tatás, az idegenforgalom, a film- és a színházművészet és a statisztika területén levő együttműködési lehetőségek feltárására. A kulturális ér­tékek és eredmények megis­mertetésében fontos szerepei tölt be a Szófiai Magyar Inté­zet, valamint a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoz* tató Központ. I sgutóbb például az Állami ■Lí Népi Együttes vendég­szerepeit nagy sikerrel Búit gáriában. A közelmúltban került a bolgár olvasók­hoz Ácséi György Folytatás és megújulás című gyűjtemé­nyes kötete, a magyar köny­vesboltok legfrissebb bolgár irodalmi alkotásai pedig az ön­magunk bírái című dráma­gyűjtemény s a Régi idők bol- gárai című antológia. Évente általában 8—10 bolgár játék­filmet s 28—30 rövidfilmet forgalmaznak hazánkban, s nagyjából ugyanennyi magyar alkotással ismerkedhetnek meg a bolgár nézők. Jelenleg mintegy 150 bolgár diák tanul Magyarországon, húsz magyar egyetemi hallgató pedig Plov- divban, illetve Várnában. Az 1983—84-'és tanévben a tervek szerint magyar tanszék nyílik a Szófiai Állami Egyelemen. Stubcr Sándor / rületét. Hazánk rendszeresen kiállít a plovdivi nemzetközi vásáron, csakúgy, mint Bul­gária a BNV-n. A kölcsönös áruforgalom az 1976—1980 kö­zötti időszakra tervezett mint­egy 770 millió rubellel szem­ben megközelítette az 1 mil­liárdos értéket. Hazánk pél­dául Bulgáriából szerzi be a legtöbb elektromos és motoros targoncákat, a bolgár váro­sokban pedig immár megszo­kott látvány a magyar Ikarus- autóbusz. örvendetes, hogy mind nagyobb teret hódít az együttműködés magasabb, fej­lettebb formája: ma már a kölcsönös áruszállításoknak mintegy 35 százalékát a- sza­kosított és a kooperációban gyártott termékek alkotják. Az elmúlt években jelentős ér­tékű megállapodások születtek a számítástechnika és a vegy­ipar területén is, így jelenleg 15 kooperációs szerződés van érvényben. Külön munkacso­port alakult a harmadik pia­cokon történő együttműködés lehetőségeinek vizsgálatára, s az 1964-ben aláírt kormány­fői megállapodás alapján je­lenleg két közös magyar— bolgár vállalat működik: az Intranszmas és az Agromas. Mind szélesebb körre ter­jednek ki kulturális és tudo­mányos kapcsolataink is. kán térségére; így Todor Zsiv- kov 1981 októberében javas­latot tett arra, hogy a Balkán­félszigetet minősítsék nukleá­ris fegyverektől mentes öve­zetté, s egyben kezdeményez­te az érdekeit államok veze­tőinek találkozóját. A magyar—bolgár kapcsola­tok minden területen kiegyen­súlyozottan, eredményesen fejlődnek, összhangban az MSZMP és a BKP politikájá­val, a közös érdekekkel és célokkal. A két' párt között kétéves munkaterv alapján tervszerű, érdemi együttmű­ködés folyik, legutóbb — februárban — Várkonyi Pé­ter, az MSZMP KB titkára járt Bulgáriában. Széles kö­rűek az államközi kapcsola­tok, rendszeresen találkoznak a kormányfők, utoljára a bol­gár miniszterelnök tett hiva­talos látogatást Magyarorszá­gon. Ekkor jelölték ki a kö­vetkező időszak legfontosabb feladatait és írták alá az 1983. évi árücsereforgalmi jegyző­könyvet. A dinamikusán fejlődő gaz­dasági kapcsolatokat a ma­gyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság koordinál­ja. A hosszú lejáratú kétolda­lú megállapodásaink felölelik a gazdaság szinte minden te­Magyar-balgúr kapcsolatok GYÜMÖLCSÖZŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS A magas szintű bolgár " párt- és kormányküldött­ség közelgő magyarországi lá­togatása része annak a folya­matnak, amely 1947-ben, a dip­lomáciai kapcsolatok felvéte­lével, illetve 1948-ban, az első magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény megkötésével kezdődött. A • Bolgár Népköztársaság belső helyzete kiegyensúlyo­zott, a baráti nép a Bolgár Kommunista Párt vezetésével, az 1981-ben tartott XII. párt- kongresszus határozatainak megvalósításán munkálkodik. Bulgáriában napjainkban kü­lönösen nagy figyelmet fordí­tanak az állami élet irányí­tásának folyamatos tökéletesí­tésére, a szocialista demokrá­cia fejlesztésére. 1979 óta fo­kozatosan új gazdasági irányí­tási rendszert valósítanak meg, amely növeli a termelő- egységek önállóságát, felelős­ségét, és fokozottabban alkal­mazza a gazdaságirányítás közgazdasági eszközeit. Az utóbbi időszak egyik kiemelt feladata az iparban a termék- szerkezet megváltoztatása, a mezőgazdaságban pedig a háztáji gazdaságok fejlesztése. Hazánk és Bulgária a szo­cialista építőmunka, a nem­zetközi helyzet és a nemzetkö­zi kommunista mozgalom va­lamennyi fontos elvi és poli­tikai kérdésében azonos néze­tet vall. A bolgár külpolitika érthető okokból megkülönböz­tetett figyelmet fordít a Bal-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom