Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-11 / 137. szám
Jegyzet Környezetünk A kerekasztal mellett élénk a vita. Belőlem is erősen kikívánkozik a mondanivaló, de vívódom. Nem akarom elvenni a szót a testület tagjaitól. Bár igaz, a meghívó kiküldésével számomra is megadták a tanácskozás jogát. Ahogy sportnyelven szokás mondani, a mérkőzés még nincs teljesen lejátszva. A város közegészségügyi heiyzeteröl szóló jelentest egyelőre a tanács végrehajtó bizottsága tárgyalja, de legközelebb a tanácstagok ele terjeszti. A vb ugyan teljes bizonyossággal állapíthatta meg azt, hogy a közegészségagy helyzete jó, intézményrendszere fejlett. Nem tapasztalhatók járványok, fertőzések. Több tizemoen fejeződtek be olyan fejlesztést szolgáló, beruházások, melyek eredményeként a dolgozók munkakörülményei is javultak. Kevesebb port hintenek már a városra a ÜCM kéményei, bár még mindig eleget ahhoz, hogy az egészségünkért aggódjunk. A porhintésben segítségükre siet a 2-es főútvonal mellett működő keverőtelep és kőzúzó szomszéd is a Best megyei Közúti Építő Vállalat jóvoltából. Meglehetősen régi technikát alkalmaznak, az újat pedig csak ígérik. Ellentmondásos tehát a kép. A pozitív jellegű üzemi fejlődés tényei mellett ott vannak még az olyan munkahelyi ártalmak is, mint amilyet pelaaul a szervezet teherbírását meghaladó zaj okoz, vagy az ésszerű takarékossagnak egyáltalán nem nevezhető feny- szegenyseg a munkatermekben, s nem utolsósorban az iskolákban. Mindezt meg kell, vagy meg kellene oldani a magunk és gyermekeink, közegészségünk érdekében. Bizonyára a legradikálisabb döntés, a rövid végrehajtást előíró határidők hívei lennének azok is, akik erről hatarozhatnanak. Nem valamiféle felsobösey tilalma, a közösség érdekeinek szem elől tévesztése tartja vissza őket, hanem a szigorú valóság ismerete. Ez diktálja a feladatot, hogy tovább kell kutatni megoldások s főleg az után, ami minden intézkedés feltétele, vagyis a pénz után. Természetesen nem az utak mentén szagot árasztó szemeteskonténerek mosása, fertőtlenítése igényli ezt, s mint kiderült, ezekre már a szóból is túlságosán sokat vesztegettek. Meggondolandó, hogy a környezet- védelem, a köztisztaság dolgában mikor, mit érdemes elfogadni ellenérvként, a gazdasági helyzetre való hivatkozásként. A gazdaságnak ugyanis mindig volt és mindig lesz valamilyen helyzete. A funkciója azonban sohasem változik, hanem marad eszközként a társadalom, az ember szolgálatában. Gyakran tapasztaljuk, hogy akadnak a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozók között kibúvókat keresők is, akik partikuláris érdekeket képviselve szeretnék háttérbe szorítani a nagyobb közösség érdekeit, vagy takargatni a maguk mulasztásait. Sokat beszélnek ezekről a dolgokról a Földvári téri lakótelepen élők is, akik még gyakran felidézik az 1981-es vízszennyezés okozta helyzetet, s számba veszik, hogy a fiatal családoknak mekkora áldozatokat kellett hozniuk az otthonteremtésért. Hogyne szólnának hát kritikusan arról, hogy a lakótelep rövid történetét át meg átszövik a távfűtés, a melegvízszolgáltatás korábbi zavarai, a beázások. Máskor a házak alatti alacsony szerelőfolyosók egyikében, másikában folytattak küzdelmet hétrét görnyedve a vízvezetékszerelők. hogy hosszú hetek után eltávolítsák a járványgócként szétterülő szennylevet. Most pedig istállószagot hord a szél a közeli szarvasmarha-telepről. Az egyáltalán nem kellemes illat beáramlik a nyitott ablakokon. Kovács T. István A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁC! JÁRÁS! E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM 1983. JÚNIUS 11., SZOMBAT így sziget a DCüí-ben Emberek az automaták között A tizedik emeletről szép a kilátás: alattunk a város öreg, megfakult kalapot hordó há-. zaival, meg karcsú, büszke betontornyaival. Jobbra a cementgyár — néhány perce jártam ott, a gulliveri méretű világban, ahol minden valószerűtlenül nagy, ahol egy fogaskerék másfél ember méretű, ahol minden tíz és száz tonnákban mérettetik meg, ahol a sorjázó gondokat hallgatva úgy éreztem, igaz itt is a félig tréfás minősítés: nem európai embernek való viszonyok, amelyek ember felettit követelnek az emberektől — fölöttünk pedig a Naszály megcsonkított tüdővel, a boncasztalra kiterítve. A lassúság magyarázata — Az elmúlt hónapokban akadt nem is egy mészüzemi dolgozó, aki tízezer forint felett keresett, míg az átlag hat- és nyolcezer forint között jön ki — mondja Gyulai Pál üzemvezető, miközben az automatika tökéletes harmóniáját bámulom, a kapcsolók, relék, meg ki tudja milyen elektromos szerkezetek vezérelte gépek működését. A lábunk alatt, itt a tizedik szinten remeg az acéllemez padló, amint a felhordó kosarak — erős fémládák — egy láthatatlan karmester intésére lassan közlekedve emelik fel a kilencedikre aiz áprórá Zúzott nSész- kovet, s öntik be a kemencék mindent elnyelő, forró levegőt okádó torkába. — Sok pénz, ugye? — Sok — bólintok, mert az átlaghoz szokott fülnek valóban az. — No, akkor jöjjön, nézzük meq az üzemet. Felfelé lifttel jöttünk, lefelé gyalog megyünk. Sorban, mindegyik szintre bekukkantunk, s az üzemvezető részletesen elmondja, mit láthatok éppen. — Itt a harang, ez nyit ki automatikusan, s akkor a beöntött kő lehullik a forró égetőtérbe, amelynek 22,5 méter a magassága. A kemencék hazai gyártmányok, egy nap alatt több, mint 100 tonna égetett mész gyártására alkalmasak. Gyulai Pál a hozzáértő szemével lát mindent, nekem azonban néhány dolog már nehezebben emészthető lecke. Miközben beszél, soha nem emeli fel a hangját, még akkor sem, amikor az üzem építésének hiányosságairól szól. Kerek arca, apró, barna szemei, sihederbajusza, no meg kezében az elmaradhatatlan pipa, lassú, megfontolt beszéde — mindezek vezetőktől oly ritkán tapasztalt nyugalmat árasztanak. Negyvennégy éves. 1962-től dolgozik a gyárban Volt már meós, laboráns, diszpécser, művezető, mígnem megüresedett a mészüzem vezetői helye. Elvállalta, mert szeret önállóan dolgozni. Most jönnek a kutatók Az üzemvezetői irodában a megkopott bútorok között, s a mindent elborító porban furcsa látvány fogad: az ajtóban hatalmas köyekből rakott kupac. — Ezek á kelleténél sokkal nagyobb méretűek, ezért nem tudjuk használni egyiket sem. Ám mivel nemsokára a Szili- kátipar Tudományos Kutató- intézet kezd alapos vizsgálatba nálunk, .eltettük ezeket a mészköveket a kutatóknak, hadd bíbelődjenek velük ők. A keszegi bánya felső szintje Riport a pásztói gyárról Vác a hazai lapokban A Népszava beszámolt arról, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság nemzetközi tanácskozást szervezett az iparban és a mezőgazdaságban keletkezett hulladékok hasznosítására. A konferencia résztvevői tanulmányút során Vácra is ellátogattak. A Képes Újság fotóriportot közölt a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységéről, ahol 450 nő dolgozik, s 160 bedolgozót is foglalkoztatnak. A nőkről való gondoskodást bizonyítja, hogy a kismamák az üzemben külön szalagon, egy műszakban dolgozhatnak. A Hétfői Híreb "tudósított a posta tervezett korszerűsítéséről. A többi között július elsejétől több városban — így Vácott is — bevezetik az úgynevezett ismételt kézbesítést. A levélszekrénybe nem dobható küldeményeket kérésre másodszor is kiviszik. A Zalai Hírlap fényképes hírben írt arról, hogy felavatták a váci Esze Tamás laktanyában a névadó mellszobrát abból az alkalomból, hogy a kuruc generális 280 évvel ezelőtt a tarpai piacon harcba szólított a Habsburg-elnyo- más ellen. A Magyar Nemzet dél-dunántúli munkáslakás-építések- ről közölt riportot. Megemlítette, hogy a Baranyában működő cementmű termékét máshová szállítják, az ottani TÜZÉP-telepek pedig az ország más részein, pl. Vácott gyártott cementet árusítanak. P. R. ugyanis kimerült, most újabb területet kell megnyitni, s ez gondos előkészítést kíván. Munkaasztala felett faliújság. Egy karikatúra: bilin dolgát végző gyermek, alatta a felírás: „A dolognak addig nincs vége, amíg a papírmunkát is be nem fejezzük." Arrébb színes fotók. Gyulai Pál gyermekei, akik kajakoznak, s nem is akárhogyan. Fia, Zsolt most tizenkilenc éves, már felnőtt válogatott kerettag, Katalin pedig az ifiben van a legjobbak között. Elfoglaltságuk a család életét is meghatározza, hiszen a szülők minden hazai versenyükre elmennek. Telente a síelés jelent kikapcsolódást. Tizenkét órás műszakban Folytatva ismerkedésünket az üzemmel, megnézzük a vezérlőtermet és a lehúzó rostélyt, amelynél hatalmas vas- lándzsákat, kalapácsokat, emelőket látok. — Ha beszorul a kő, ezzel kell megpiszkálnunk. Olyankor többen nekigyürkőzünk, mert másképp nem boldogulnánk. A holt anyag makacsságát csak az emberek makacssága képes legyőzni — mondja Gyulai Pál. Megtudom azt is, hogy a mészüzemben jelenleg a szükséges 48 helyett 38-an dolgozlak. Munkaidő-beosztásuk az itteniek szerint nagyon kedvező: három tizenkét órás műszak után három nap pihenő jár. Sok a túlóra, mert a kemencéknek menniük kell, tehát vastag a boríték is. Majdnem mindenki erején felül teljesít ilyenkor, főszezonban, amikor nagy a kereslet a mészkő iránt. Van két nyugdíjasuk is, akik továbbra is dolgoznak. Az idén a gyári terv szerint 145 ezer tonna árut kell gyártaniuk. Eddig némi előnyt szereztek. örülnek ennek a sikernek, mert az üzemi vasútvonalon túlról így ritkán hallatszik át a szó. A vaspálya választja el ezt a szigetet a „szárazföldtől”. Furucz Zoltán Anya gyermekeivel / A Szényi-házban látható „Az én képeim témája az a két dolog a világon, amihez a legerősebb szálakkal fűződöm: Zebegény és a családom.” Ez az önvallomás Szőnyi István művészetének alap- problémájáról beszél, bizonyos értelemben magyarázva a festő tárgyi világának beszűkülését, bizonyítva, hogy témái között nem az irodalmias történés, a zsáner jelentették az elsődlegesét, hanem a valóság és annak átalakítása. Az átlénye- gítés megtalált eszköze a fény lett. Mert a fény mint eszköz, jelentéssel ruházta fel a leghétköznapibb dolgokat is. A festőnek annak segítségével sikerült leghitelesebben kifejeznie világról alkotott véleményét. Az önvallomásból kiderül még valami: modelljeivel való viszonya, akik a legkedvesebbek voltak számára ^felesége és gyermekei. A Szőnyi István Emlékmúzeum 1983-ban egy jelentős művel gazdagodott. Tulajdonába került Szőnyi István Anya gyermekeivel című képe. tgv kiegészült a pályát bemutató gyűjtemény az 1928- ban készült művel, amely Szőnyi első festői korszakának legérettebb alkotásai közül való. Zebegénybe költözésétől, 1924-től a nagy aktos kompozícióit a faluról, a tájról és családjáról festett bensőségesebb témák váltották fel fokozatosan. Már ezeken a képeken is a fény lett a főszereplő, de itt anyagszerűsége még csak értelmezett, körülírta a formákat, segítette a testesség, a plaszti- citás kifejezését. Színvilága folyamatosan változott: palettája kiszínesedett, világosabb lett, sejtetni engedte későbbi szellős, finom, nagyon sajátos felületeinek lírai hangulatát. E korszak utolsó évében született az „Anya gyermekeivel” mintegy összefoglalva az előző monumentális kompozíciók ptaszticitását, és előrevetítve a fény formabontó, átlényegítő szerepét. A zárt kompozícióban az anya monumentális, nyugalmas alakja körülöleli, védelmezi, izolálja környezetétől a gyermekeket. A kék lepel, a Madonna-ábrázolások középkori ikonográfiája szerint, mindig Mária jelképe volt. Ezen a képen az anya szoknyájának kékje Madonnává avatja a modellt, Szőnyi feleségét. A két kisgyermek, PéVidám, vizes vasárnap Jó dolguk van a BMRVV-nél dolgozók gyerekeinek. Nem fáj a fejük, ha jön a kánikula. A gyermeknapot is a vállalati, azaz a városi strandon rendeztek meg az elmúlt vasárnap. Mint a képeken látható, nagy sikerrel cs sok-sok vidámsággal Derű a medence szélén Iványi Károly felvételei A hétköznapok is színesek Az érvek és tények embere Akivel csak szót váltottam Luzsák István alezredesről tisztelettel szólt róla. Vácott és járásszerte sokan becsülik. Tudják, hogy csak akkor igazán boldog, ha tevékenyen részt vállalhat a közösség gondjainak a megoldásában. Sokan meglepődtek azon, viszonylag korán kényszerítene nyugállományba a betegség, — Megfogadtam az orvosok tanácsát, s igyekszem többet törődni egészségemmel is — mondja. Mindamellett róla nehezen hihető, hogy egyhangú nyugalomban pergetné nyugdíjas hétköznapjait. Mint említi is, egy Vác környéki kis telken apósáéknál vendégeskedve kóstolgatja, milyen felüdítő és erőt adó kikapcsolódást nyújtanak a városi embernek az ott eltöltött órák. — Sokat járok a közeli erdőbe, valóságos gombaszakértővé képeztem ki magam. A fiammal pedig gyakran kiruccanunk horgászni — meséli. Aztán szóbakerül,' hogy meghittebbé vált kapcsolata a tér és Zsuzsa, ruhájának izzó pirosa és rózsaszíne a továbbfolytatódó élet, a fiatalság szimbóluma lehetne. A három figura összetartozó tömbje lámpaként világít a hideg, semleges háttérben. Meghatóan szép lírai vallomás ez, mely előképe a későbbi átszellemült, kifinomult, bensőséges vásznaknak. A festményt új helyén láthatja a közönség, a Szőnyi Múzeum nagy műtermének falán. A másik kisebb méretű kép, mely Fürst Irén/ hagyományozásával került hozzánk, valószínűleg ugyanebből a korszakból származik. A festő, másik kedves témáját dolgozta fel: a vízparti táj és az ember kapcsolatát. A hálót bevonó, vízparton álldogáló halászok Szőnyi ecsetje nyomán váltak a tájjal harmonikusan együttélő, értelmes munkát , végző ember szimbólumává. A kép színvilága kissé sötét, az alkonyat zöldes fényei foglalják egybe a víztükröt és a halászok alakját. Felületalakítása, faktúrája — annak ellenére, hogy olajkép — erősen emlékeztet a későbbi temperaképek elmosódott, sejtelmes felületkezelésére. Reméljük, az így teljessé vált gyűjtemény még több Iá togatót vonz majd Szőnyi egykori házába. könyveivel, amelyek szép számban sorakoznak egymás után a polcokon. A szellemi izgalmak jutnak eszébe hivatásával, a nyomozói munkával kapcsolatban is. — Az ssem izgalmas kaland csupán — mondja —, de többnyire ezért vonzó a fiatalok Számára. Gyakran próbára teszi a kombinációs készséget, s ennek fejlesztéséhez valóban sokat meríthet az ember olvasmányélményeiből is. — A tanulás és a tanítás párban járt nálam — mondja. A Politikai Főiskolán kedvenc tantárgya a közgazdaságtan volt. Amit felnőtt fejjel diákként ott megtanultam, azt mint tanár, továbbadtam a váci és a szobi marxista esti egyetem hallgatóinak. — Szókimondó ember hírében is áll. — Apám öröksége — erősíti meg. — Elviselhetetlen számomra, ha igazságtalanság vagy méltánytalanság ér valakit. Édesapja 45 után a demokratikus rendőrség állományában szolgált, s neki is mindene volt a közérdek feltétlen tisztelete. — Előttem van az öreg — emlékszik —, ahogy madzagos puskájával a vállán elindult szolgálatba. Bezzeg mi már biciklivel járőröztünk Tábor- falvától egészen Alsónémediig. Huszonhárom éves, amikor bűnügyi osztályvezetőnek nevezik ki a dabasi járási rendőrkapitányságra. 1961-ben irányítják Vácra, ugyanebbe a beosztásba. Nehezebb dolguk volt akkoriban, mint a maiaknak. Gyakoribb volt a 24 órás pihenőnap nélküli ügyelet. De eszébe sem jutott, hogy más, könnyebb pályát válasszon. Luzsák Istvánról elképzelhetetlen. hogy ne foglalkozzék mindazzal, ami harminc esztendeig élete értelme volt. És ez talán a legjobb orvossága is. Szluka Márton--- • • ■ - - . . - —------S3 íí GYE LEÜSS Június 11-én és 12-én az alábbi állatorvosok tartanak ügyeletét. Északi rész: dr, Zsombokos András, Vác, 10-404. Déli rész: dr. Jakab László Szőriliget. Bem u. Az ügyelet ideje szombat reggel 8 órától hétfő reggel 8 óráig tart . ISSN 0133-2739 (Váci Hírlap) Köpöczi Rózsa
