Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-11 / 137. szám
8 PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZIN m3.jünius 11.,szombat Üvöltés; Farkasok Játék a rock Az önállóság feladja a leckét Szépsége nehézségében rejlik MEGLEHETŐSEN ZAVART ....----------------------------------------------------fejjel ha gyja el a néző a Rock Színház — ezúttal a Budapesti Gyermekszínház- ban található — nézőterét, a legújabb bemutató után. Az már eleve szokatlan, hogy a produkció két produkció a jelen esetben; a Vándorfi László által szerkesztett és rendezett Üvöltés című „rock-montázs” és a Várkonyi Mátyás, Miklós Tibor írta ..rock-fantázia”, a Farkasok. Ez önmagában persze még lehetne jő is. Végül is hol van az ■ előírva, hogy csak „egész estes” darabokat lehet bemutatni? Csak akkor nem árt, ha valamilyen köze van egymáshoz a rövid szünettel elválasztott „rock-alkotásoknak”. Jelen esetben azonban erőltetett „folyamatosságot” vélhetnénk fölfedezni. Jobb is, ha nem próbálkozunk felkutatásával. Fogadjuk el inkább azt, hogy a tévéprodukeió- nak készült Farkasok mellé kellett szerezni egy kísérő-felvezető programot a normális színházi időtartam kitöltésére. Az Üvöltés amúgy hálás anyagnak látszik erre a feladatra, mert hiszen két évtized legnagyobb slágereiből „mazsolázhat”, Simon and Garfunkel Bridge Over the Troub Water című remekétől a nem kevéssé felkavaró Pink Floyd '„himnuszáig”. Körítésként pedig ott vannak a versek, a szövegek a legendás Üvöltés című antológiából. Ezzel fel is soroltuk a darab erényeit. Abból ugyanis, amit a montázsról a műsorújság közül, hogy tudniillik „játék a rock nagyjainak megszületéséről, életéről, ahogy a rockzenén felnőtt fiatal nemzedékek tudatvilágában, a zenéjükkel, dalaikkal lázadó bálványok megjelentek” — vajmi kevés tudatosul a nézőben. Ennek illusztrálására az Üvöltés írásai különben sem igen alkalmasak. Maradhatna még a zene és a tánc élvezete. Még ez utóbbival lehetünk leginkább elégedettek, a dalok túlnyomó többsége ugyanis hol az előadás erőtlensége, hol a hangszerelés miatt kiábrándítóan hatástalan. Csak a dinamikus kórusbetétek éreztetnek meg valamit abból, hogy miért tudnak ezekért a dalokért immár nemzedékek rajongani. Mindezt feledné a néző, ha a következő részben valami lehengerlő élményben részesülne. A várakozását alaposan felcsigázták az egymás Után érkező hírek; a Farkasok egy fesztiválon Helsinkiben fődíjat kapott, egy másikon New York-ban pedig a zenei kategória díját. Szépen is hangzanak, de az előadás végére a nézőnek alaposan meginog a bizalma az efféle fesztiválok - iránt. A Farkasok ugyanis a fiatal Rock Színház egyik leggyengébb darabja. Maga a történet hemzseg a közhelyektől. A sztori: az atombomba íedo- bása után vagyunk, mi (esetleg gyermekeink) „farkasokká” váltunk, hordákban, s a mainál is nagyobb pro- miszkuitásban élünk. Kivéve a „Fiút”, a „Lányt” és az „öreget”, akik nem „olyanok”, ettől a szerzők szerint a jövő „Rómeó és Júliá”-i ők. A horda persze nem törődik bele a dologba, s a Fiúval megerőszakoltat ja a Leányt, akik ezek után (!) egymásba szeretnek. Szerelmes duójukat elektromos gitáron (?) kíséri az öreg. A horda ezt persze még kevéssé tűrheti, ezért a Lányt egyenként és módszeresen meggyalázzák, az Öreget pedig — elmaradhatatlan rockszínházi megoldásként — keresztre feszítik... Erre az állapotra állít be a Fiú, akit először elagyabugyál a horda, de azután rejtélyes módon erőre kap, s végez mind a kilenc ellenfelével. Küzdelmét kihasználva a Lány a színpad elejére kúszik, hogy a mellé rogyó Fiúval egy utolsó dalra zendítsenek. A történet persze nem teljes, hiányzik belőle egy igen fontos szereplő, egy markológépszájú lény(?). ‘ Szerepe maradjon titok a jövendő nézőnek. (A kritikus előtt is az maradt.) Mint ahogy az is, hogy a Rock Színház miért nem a hazai rock legtehetségesebb alkotóit kéri fel darabok ítZí snvn FÉLÓ, HOGY ENÉLKÜL-------------------------------az egyébként javuló előadási készségek is csupán könnyen pattogzó mázzá válnak. M. Gy. Politika, politizálás. Mit jelentenek ezek a fogalmak a köznapi életben, hogyan kapcsolódnak mindennapi munkánkhoz? S mit értenek alatta a fiatalok? Azok, akiket gyakran neveznek manapság passzívnak, visszahúzódónak, esetenként cinikusnak. Igaz lenne, hogy a mai ifjúság közömbösen viseltetik közös dolgaink iránt? Hiányozna belőlük a lendület, az ambíció, mely ennek az életkornak a sajátja? A fénz nem minden ■ ] A választ együtt keressük a Pestvidéki Gépgyár fiatal dolgozóival: Galambos Katalin, Benya Sándor _ műszerésszel, Varga András anyag- ‘ beszerzővel, Surányi, Dénes osztály- . vezetővel, Szilvást László technoló- , gussal és Ladányi Sándorral, az üzem KISZ-bizottságának titkárával. 1 S. D.: A napi politika, politizálás ) szerintem elválaszthatatlan a gaz- ‘ dasági élettől. Igaz, a különböző határozatok, a tervek megszabják, mit kell tennünk, hiszen létezik vállalati, népgazdasági érdek. A mi szempontunkból az az igazán érdekes, \ hogyan tudunk ezekbe bekapcso- i lódni, mennyire veszünk, vehetünk : részt a döntések előkészítésében és a : végrehaj tásban. L. S.: Hozzáfűzném még, hogy a politizáláshoz tartozik a közéleti szereplés is. Igaz, itt a gyáron belül ezt is a gazdaság felől lehet megközelíteni. Sok vállalatnál kilépnek a fiatalok, nagy a fluktuáció. Mindenki a jobb anyagi lehetőségeket keresi. S itt jön a tömegszervezetek szerepe: vonzó dolgokat nyújtsunk az embereknek, ne csak pénzt. A forintok mellett nemhogy nem elhanyagolható, de döntő például a beleszólási jog gyakorlása, o vélemény- nyilvánítás lehetősége. G. K.: Én úgy érzem, nálunk számítanak a fiatalok véleményére. Bár ez még korántsem általános. B. S.: Az egész azon múlik, hogyan tudod magad elfogadtatni. Ha jó, amit csinálsz, ha leteszel valamit az asztalra, akkor adnak a szavadra. Szóval ez az egész politizálás nem más, mint naponta ismétlődő kemény munka. L. S.: Itt van az üzemi demokrácia. Ez — ahogy mondani szokás — még nem teljes. Nem eshetünk túlzásba, hogy itt minden nagyon szép és jó. Aki ez állítja, az nincsen tisztában a dolgokkal, vagy el akarja kendőzni a gondokat. S. D..* A fiatalok sokszor nem tudják eldönteni, hogy az adott fórumra mi tartozik. Meg félnek föl- állni és szólni: bizonytalanok gondolataik megfogalmazásában, véleményük tálalásában. Ez is oka le- ii hét a passzivitásnak. «. Tizenhét kilométerre egymástól Klubélet Piiisvörösvárott L. S.: Ez a tartózkodás nem újkeletű, mélyebbek a gyökerei. Korábban egyszerűen nem tartottak igényt a véleményekre. Hiába volt meg a fiatalokban az ambíció, a tettvágy, elutasítást tapasztalva inkább visz- szahúzódtak. Ennek a kára most érezhető igazán: ma már lehet szólni, mégis hallgatunk. Még mindig csak a folyosón ? G. K.: Szerintem már az is óriási eredmény, hogy ma nem kell attól félnünk: az őszinte véleményt, bírálatot valamilyen módon (fizetés, jutalom) esetleg megtorolják. Tendenciaként sem igaz már. L. S.: Sajnos, ez sem szűnt meg teljesen... V. A-: Azt el kell ismerni, senki nem fog arra hivatkozni, hogy a véleményed miatt nem kaptál fizetésemelést. S valóban adottak a demokrácia fórumai, csak éppen a döntésekből nem derül ki, hogy a mi szavunkra is odafigyeltek. Sz. L.: Szépen cseng: üzemi demokrácia, mondogatni is lehet. Mégis sokan inkább a folyosón, az öltözőben nyilvánítanak véleményt. Félnek fölállni, mert nincs elég ismeretük a vállalat, az adott közösség dolgairól, hülyének pedig senki sem szereti érezni magát. Több tájékoztatásra lenne szükségünk. L. S.: Ha tovább akarunk lépni, nemcsak minket szükséges informálni, hanem nekünk is tájékozódnunk kell. S. D.: Az ifjúsági mozgalom szervezett formái lehetővé teszik, hogy mindezeket meg is valósítsuk. A KISZ-vezető minden fontos fórumon fölszólalhat. A kibontakozáshoz persze partnerek is kellenek. L. S.: Ez csak az egyik oldala a kérdésnek. Nagyon lényeges, mi hogyan tudjuk magunkat, a KISZ-t elfogadtatni a fiatalokkal. Régen ki lehetett vezényelni az ifjúságot minden rendezvényre, megmozdulásra. Ma már ez ismeretlen. Keményen meg kell küzdeni érte, hogy valahol ottlegyenek! Észre kellene már vennünk: nem ők vannak a KISZ-ért, hrnem fordítva. Olyan programokat kínáljunk, ami tényleg érdekli őket, B. S.: A KISZ stílusa némelykor megcsontosodik, régebbről örökölt, elavult módszerekkel ma már nem lehet dolgozni. Ezen kellene már fordítani! S. D.: És elsősorban az iskolákban. Az onnan hozzánk kerülő gyerekek alig-alig akarnak tagok lenni. A beszélgetésekből kiderül, hogy a legtöbb helyen a mozgalom tag- díjfizetésből és néhány kötelező rendezvényből áll. így nagyon nehéz megnyerni, aktivizálni őket. L. S.: Az igazi mozgalmi munkái a bürokrácia, a tengernyi papírmunka is gátolja. Bár manapság mutatkoznak már a változás jelei. Együtt közös dolgainkért Tömörítve ezeket a gondolatokat rögzített© a mintegy' kétórányi magnószalag. Lehet, lesznek, akik elégedetlennek tartják majd ezeket a fiatalokat. Mások talán éppen azt látják igazolva, hogy nem tudnak élni a lehetőségekkel. S remélhetőleg lesznek, akik észreveszik felelősségtudatukat, érdeklődésüket, amivel közös dolgainkhoz közelítenek. Ezt bizonyítják az utolsó, kicsit általánosnak tűnő kérdésre — milyen ma fiatalnak lenni? — adott válaszok is: — Sokkal nehezebb, mint tíz évvel korábban. — Nehezebb, mert önállóbbnak kell lennünk. — De szebb is, mint tíz éve. — Talán éppen azért szebb, mert nehezebb. ★ Olvasó fiatal: — Neked mi a véleményed? M. NAGY PÉTER Kedves Pajtások! Kedves Fiatalok! Minden életkornak megvan a sajátos formája, melyet magunknak kell kitölteni tartalommal: tanulással, munkával, sporttal, művelődéssel. Ezek egyben életkori kötelességek. De minden életkornak vannak hatni akaró vágyai is. A felnőtté válásig és az egész életen át az egyik legszebb emberi erény a mások segítése. Ez a bennünk bujkáló akarat nagy feladatok, forradalmi tettek megvalósításához segítette mindenkor az embereket. Adni nagy öröm. Megtalálni, hogy kinek adjunk: felelősség. Az elosztás igazsága azonban nem mindig érvényesül. Még mindig vannak a világon olyanok, akiknek szükségük van a közvetlen segítségre. Szolidaritási akcióink, a börzsönyi úttőrővasút építése szép bizonyítékai voltak annak, hogy megértettétek, érzitek és szívesen részt vállaltok a társadalmi összefogásban, az internacionalista és emberi együttélésben. Kedvre úttörők! KISZ-es fiatalok! Bizonyára látjátok magatok körül, hogyan változik évről évre környezetetek, hogyan gyarapodik általatok is lakóhelyetek, iskolátok, munkahelyetek és otthonotok. Ma már természetes, hogy van televízió, rádió, mosógép, ruha, cipő. Az is természetes igény, hogy a fekete-fehér tévét színesre, az egyszerű mosógépet automatára szeretné cserélni mindenki. Mivel látó szemmel jártok a világban, tudjátok és ismeritek — mindig volt és lesz is a vágyak, igények és azok kielégítése között eltérés. Szeretnénk hozzájárulni segítségetekkel, hogy minél többen hozzájussanak ahhoz, amit ti már élveztek és természetesnek tartotok. Ezért olyan gyűjtőmunkát hirdetünk, amely folyamatként átszövi az úttörő- és KlSZ-éie- tet is. Gyűjtsétek össze azokat a használható és könnyen javítható háztartási és technikai felszereléseket, azokat a ruhákat és cipőket, játékokat és könyveket, amelyekre már nincs szükség otthon. Ne jelentsen ez a gyűjtőmunka gyors felhalmozást! Legyen ez mindennapos, sokáig tartó feladat, amit úttörőcsapatotok, alapszervezetetek és KISZ- bizottságotok irányít. Pajtások! Fiatalok! A segítő szándék csak akkor érvényesül Jól és helyesen, ha meggondolt, felelősséggel átérzett igazság irányítja és hatja át. Ebben a közös összefogásban az a feladatotok, hogy észrevegyétek és megítéljétek környezetetekben: kinek van szüksége segítségre. Hol van egy család, amelynek még nincs mosógépe; hol van egy helyhez kötött, idős ember, akinek nincs tévéje vagy rádiója; gyermek, akinek nem jutott olyan ruha, könyv, játék, mint nektek. A feladat rendkívül nehéz. A begyűjtött javakat ti osztjátok el. Szükség szerint. Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Pest megyei Bizottsága Magyar Úttörők Szövetsége Pest megyei Elnöksége Dinnyés Jóska Piiisvörösvárott egy ifjúsági klub házigazdájának szerepét tölti be — a jelek szerint sikerrel. A Jókai Művelődési Házban kéthetenként kedden találkoznak a fiatalok. Természetesen közös énekléssel, daltanulással töltik az időt. Ki-ki hozhatja a gitárját és „besegíthet” a házigazdának, akinek muzsikus barátai is a közösség vendégei lesznek ebben az évben: Kátai Zoltán, a Voga—Turnovszky duó, a Berki-team, Dévényi Ádám, az ördöngös kezű Hősé, a Muszty— Dobot duó, a Wesztergom együttes fellépésére feltétlenül számítanak. Az összejövetelek első órájában minden alkalommal Zoltán János, az Ifjúsági Magazin munkatársa tart rocktörténeti előadást — sok diával, még több zenével bizonyítva a hajdaniak munkásságát. A klub állandó vendége dr. Varga Győző szexológus is, aki egy alkalommal csupán egyetlen témáról beszél, illetve válaszol a kérdésekre. Testvér klub is került; a lágymányosi művelődési ház One man band klubja, azaz Dinnyés József másik vállalkozása. A két közösség mindössze tizenhét kilométerre működik egymástól, így kölcsönösen látogathatják a rendezvényeket. Sz. Z.
