Pest Megyei Hírlap, 1983. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! n 4ÁÍ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVII. ÉVFOLYAM, 128. SZÄM Ara: 1,40 forint 1983. JÜNIUS 1., SZERDA Az Interparlamentáris Unió ülése Losonczi Pál fogadta a delegációk vezetőit Plenáris ülésen, az elfoga­dott napirendnek megfelelően általános vitával folytatódott kedden az Országházban az Interparlamentáris Unió V. európai együttműködési és biztonsági konferenciája. A 28 országból érkezett mint­egy 200 parlamenti képviselő elsősorban az európai bizton­ságot érintő kérdéseket ele­mezte, s — más-más szem­pontból ugyan —, az együtt­működés szorosabbá tételének lehetőségeit kereste. Az általános vita résztvevői egyetértettek abban, hogy a törvényhozó testületeknek fon­tos szerepük van a jelenlegi, kiélezett nemzetközi problé­mák megoldásának elősegíté­sében. Bár az európai és a vi­lághelyzet megromlásának okairól a vélemények termé­szetesen eltértek, közös volt az az álláspont, hogy a budapes­ti tanácskozásnak — éppúgy, mint az IPU eddigi hasonló konferenciáinak —, hozzá kell járulnia az európai légkör megjavításához, a fegyverke­zési verseny megállításához, a leszereléshez. A felszólalók részletesen foglalkoztak a hel­sinki záróokmány alapelvei­nek megvalósulásával, a biz­tonsági konferencia résztve­vőinek madridi tanácskozásá­val. Számos kérdésben. így a humanitárius témák, az em­beri jogok problémái terén egyszerre egymásnak ellent­mondó nézetek hangzottak el. Több, a NATO-országokból érkező képviselő például az Atlanti Szövetség közismert álláspontjának adott hangot, egyetértés mutatkozott azon­ban abban, hogy következete­sen meg kell valósítani a zá­róokmány rendelkezéseit. A délelőtti tanácskozás be­fejeztével Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hivata­lában fogadta a konferencián részt vevő delegációk vezetőit. A plenáris ülés végezetül megválasztotta az elnökeit azoknak a bizottságoknak, amelyekben szerdától foly­tatják tanácskozásukat a képviselők, mégpedig a biz­tonság és a leszerelés, a gaz­dasági együttműködés, vala­mint a humanitárius kérdések témaköreinek áttekintésével. Este a konferencia résztve­vői Szentendrére látogattak: a művelődési központban részt vettek a magyar rádió gyer­mekkórusa és a Budapest Táncegyüttes koncertjén. Ma: 4. oldal: Emberi és festői találkozások 6. oldal: Jogi tanácsok Harcászati gyakorlat A közeli napokban a ma­gyar néphadsereg kijelölt tör­zsei és csapatai az éves ki­képzési terveknek megfelelően — tartalékos hadkötelesek be­vonásával — harcászati gya­korlatot hajtanak végre. A gyakorlaton mintegy 14 ezren vesznek részt. Gödöllői Tangazdaság Vizsgáztak a húzafijták Igazából majd csak kom­bájnérett állapotban vizsgáz­nak, de a jó gazda már ilyen­kor is kíváncsi rájuk. Igen, a következő évtized kenyéradó növényének, a búzának új fajtáiról van szó. Ugyanis bú­za-fajtabemutatót tartottak tegnap a Gödöllői Tangazda­ság kartali kerületében. A tangazdaság, a Növény- termesztési és Minősítő Inté­zet, a Vetőmag Termeltető és Értékesítő Vállalat, az Agrár- tudományi Egyetem és a Gö­döllői Búza—Borsó Termelési Rendszer bemutatóját egy kis tanácskozás előzte meg, ame­lyen dr. Puskás Attila, a tan­gazdaság igazgatója tájékoz­tatta az érdeklődőket arról, hogy gazdaságuk mintegy 2 ezer 400, a gesztorságukban működő GBBR taggazdaságai Hátat fordítanak a motorgyártásnak Új üzem i régi helyén Sokakban támaszt kétséget, bizonytalanságot ez a szó: struktúraváltás. Ugyanis gyakran egy élet munkájá­nak, megszokásainak kell há­tat fordítani, belevágni az is­meretlenbe, az újba. Ezekben a napokban ké­szülnek el az utolsó Csepel- motorok a szigethalmi Csepel Autógyárban. Több mint há­rom évtized után hat-hét éve kezdődött az a folyamat, ami­nek végére a gyár motorsze­relői most értek el. Az akko­ri havi ezerhárom-ezernégy- száz motor után egyre csök­kentek az igények, egyre fo­gyott a darabszám. Mitagá- dás, voltak válságos idők, amikor sok jó szakember hagyta ott a gyárat, főhetett hát a vezetők feje; hogyan tartsák meg, lássák el mun­kával dolgozóikat. A volt motorszeraldében ma különös kép fogadja a lá­togatót. A fékpad mellett, az üzem egyik felében csend ho­nol, a csarnok másik részé­ben viszont ismét nagy a nyüzsgés. Gyógyulófélben vannak a sebek, hiszen újra sok a tennivaló, ami semmi­képp sem alacsonyabbrendű az előzőnél. Az üzem az egész vállalat forgácsolóbázisa lett, s emel­lett a motorgyártás helyén megkezdték az új szervokor­mány készítéséhez kapcsolódó beruházást. Munkaközösség vállalta, hogy az átállás ál­datlan körülményei között el­készíti az utolsó 500, különbö­ző típusú motort, amelyeket tartalékként igényeltek még a vevők. De ezután sem marad­nak munka nélkül: a vállalat mindent megtesz azért, hogy a húsz-harminc éves tapaszta­latokkal bíró munkásokat ne érje a jövőben sem csalódás. K. T, Lázár György Erzsébetvárosban A főváros egyik legkisebb, de legsűrűbben lakott város­része a VII. kerület, közismert nevén az Erzsébetváros — ide látogatott kedden Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisz­tertanács elnöke. Elkísérte Király Andrásné, a budapesti pártbizottság titkára. A kora délutáni órákban kezdődött a program a kerü­leti pártbizottság székházá­ban, ahol a kerület életéről, a lakosság közérzetéről, a munkában elért eredmények­ről és tennivalókról tájékoz­tatták a kormány elnökét. Lázár György átadta Er­zsébetváros vezetőinek és la­kosságának az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a Minisz­tertanács üdvözletét, további sikereket kívánva a munká­ban, a közösségi és az egyéni boldogulásban. ii Kö z e iet« Az MSZMP Központi Bi­zottsága és Központi Ellenőr­ző Bizottsága táviratban fe­jezte ki részvétét az SZKP Központi Bizottságának és a KB Pártellenőrzési Bizottsá­gának Arvid Pelse, az SZKP KB Pártellenőrzési Bizottsá­gának tagja, a KB Pártellen­őrző' Bizottságának elnöke el­hunyta álkalmából. pedig több tízezer hektáron termelnek búzát. Éppen ezért is lényeges, hogy a vidékük adottságainak megfelelő búza­fajtákat idejében kiválasszák. Arról is szólt az előadó, hogy a fajtán kívül igen nagy szerepe van annak; hol, meny­nyire várják ki a búza beta­karításának optimális idejét. A búza aratásának kezdetét sem szabad elkapkodni. A búzafajta ellátottság helyzetéről beszélt ezután dr. Szabó Miklós, a Növényter­mesztési és Minősítő Intézet osztályvezetője, aki a helyes fajtaarány betartásáról is szólt. Elmondotta: jelenleg ti­zennyolc köztermesztésben lé­vő fajtánk van, ebből tizen­négy a hazai, s ez örvende­tes, a honi nemesítőket dicsé­ri. Több kellene persze, mert egy közepes gazdaságnak a korai, a közép- és a későérő búzákból legalább 3—3 fajtá­val kellene gazdálkodni, sőt, mondotta, reális igény ma már, hogy legyen egy negye­dik csoport is, az igen korai búza iránt volna igény. Szak­mailag is indokolt lenne ez. Vagyis legalább 20—25 ter­mesztésbe vont fajta kellene országosan, hiszen a tájegysé­gek igényét is ki kell elégí­teni. F. I. A művészeti élet Szentendrén Oktatásunk jelene és jövője egész társadalmunk jövője is Az MSZMP Pest megyei Bizottságának ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága tegnap délelőtt Balogh Lászlónak, a pártbizottság titkárának elnök­letével ülést tartott. A tanácskozáson a párt- bizottság tagjain kívül részt vettek a fegyel­mi bizottság tagjai, a pártbizottság osztály- vezetői, valamint a járási-városi pártbizott­ságok első titkárai. A pártbizottsági ülésen megjelent Molnárné Kozma Erzsébet, a Ma­gyar Űttörőszövetség titkára. Napirenden szerepelt az MSZMP Közpon­ti Bizottsága 1972. június 15-i oktatáspoliti­kai határozata végrehajtásának tapasztala­tai és a továbbfejlesztés feladatai Pest me­gyében. A napirend előadója Barinkat Osz- kárné, a megyei pártbizottság titkára volt. A pártbizottság ezen kívül megtárgyalta A politikai és ideológiai munka tapasztalatait Szentendre város és járás művészeti életében. Dr. Baráth Endre, az MSZMP Szentendre járási-városi bizottságának első titkára ter­jesztette elő a beszámolót. A két napirend együttes vitájában tízen szólaltak fel (a felszólalás sorrendjében): Ba­lázs Gézáné, a megyei pártbizottság tagja, az MSZMP Százhalombatta városi Bizottságá­nak első titkára. Borbély Tibor, a Pest me­gyei Pályaválasztási Intézet igazgatója, dr. Tóth Béla, a Pest megyei Művelődési Köz­pont és Könyvtár igazgatója, Halasi Márton, a megyei pártbizottság tagja, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára, Herczenik Gyula, az MSZMP Gödöllő városi Bizottsá­gának első titkára, Nagy Sándorné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Hargitai Ká­roly, az esztergomi tanítóképző zsámbéki ki­helyezett tagozatának igazgatója, Haness László, a pedagógusszakszervezetek Pest megyei bizottságának titkára, Barna Éva, a megyei pártbizottság tagja, a fóti I. számú iskola igazgatója, dr. Kurucz Albert, a szent-; endrei szabadtéri múzeum igazgatója. A pártbizottság tagjai a vita és zárszó után mindkét napirendet egyhangúlag elfogadták és az előterjesztett határozati javaslatokat határozattá emelték. Végezetül a pártbizottság egyéb ügyet tár­gyalt. Anyagi és szellemi tőke Két kép kísér napok óta Budaörsről. Úttörő- és kisdo­bosavatás napja volt. Nehe­zen fékezhető, izgő-mozgó kis elsősök várták az új torna- csarnok előtti téren, hogy a meghívott rendőrök nyakukba kössék a kék nyakkendőt. Majd később hangos taps és kiabálás követte, amikor az úttörővezető egy-egy nevet kiáltott: kiváló úttörőket ju­talmaztak meg. Annyira vi­dám nap volt, hogy nem is kételkedtem abban, amit más­nap meséltek az édesanyák: az újonnan avatott kisdobo­sok éjjel is a nyakkendővel aludtak, csakúgy, mint a fris­sen avatott úttörők. A másik élmény az óvodai évzáróról hagyott nyomot bennem. A nemzetiségi óvoda minden év­ben ismétlődő rangos rendez­vényén hű képet adtak a ki­csinyek arról, mennyi türe­lemmel, odaadással foglalkoz­tak velük az óvónők. Meg­annyi versecske, ének, buda­örsi népszokást felelevenítő játék ejtette rabul a vendé­geket. S a végén előállt a ve­zető óvónő, búcsúztatva az is­kolába készülőket, megjegyez­ve, hogy 34 éve búcsúzik minden májusban, s bizony negyvenéves ma már az a gyerek, aki először került ki a keze alól... Ez a - harmincnégy év vert visszhangot bennem tegnap, amikor a pártbizottság ülésén a pedagógusok áldozatos mun­káját emlegették: milyen fá­radhatatlan, felelősségteljes tevékenység az övék! Milyen lesz a jövőnk, az már ma el­dől iskoláinkban, mert a pa­dokban ülő diákok valósítják majd meg a ma fogalmazódó, megalapozandó terveinket. Természetesen ez nem úgy értendő, hogy az iskolák ma­gukra hagyatva végzik súlyos tennivalóikat, mert bármilyen nagy is a felelőssége a pedagó­gusgárdának — a szülői ház, a társadalom segítsége nélkül nem oldhatná meg feladatát. Éppen ezt hangsúlyozták a pártbizottság tegnapi ülésén is: jelentős anyagi és szakmai erőfeszítések eredményeként dinamikusan fejlődött az óvo­dai és az 'általános iskolai hálózat. A megye lakosságá­nak, dolgozóinak széles körű társadalmi összefogásával több területen kiemelkedő eredményeket értünk el. Ba- rinkai Oszkárné szóbeli elő­terjesztését kezdte így: Mind szélesebb körben válik meg­határozóvá az a szemlélet, amely az oktatás, a művelődés ügyét nem csupán kultúrpoli­tikai, hanem fontos társada­lom-, gazdaságpolitikai kér­désnek tekinti. Mind többen vallják, hogy az oktatásba, a művelődésbe fektetett anyagi és szellemi tőke többszörösen megtérül, hiszen a tanuláson, a művelődésen és a képzettsé­gen nagyban múlik, hogy társadalmunk fejlődésének pályaíve miként alakul. Az oktatás jelene és jövője ezért egyben társadalmunk jövője is. Mindenkor társadalmi munkásokkal Jelentősek számszerű ered­ményeink és az oktatás-neve­lés tartalma, minősége is so­kat fejlődött. Amikor óvodai Az aratásra készülnek A szlgeibccsei Üj Élet Termelőszövetkezet gépműhelyében már az aratásra készítik fel a kombájnokat. A nagyjavítást most kellett elkezdeni, hogy a betakarítás kezdetére hibátlan gépek álljanak rendelkezésre. vagy iskolai gondjainkat a lakosság elé tártuk, az egész megye — tíz- és százezer ember — megmozdult. Soha nem látott, tapasztalt társa­dalmi összefogásnak lehet­tünk tanúi. így sokszorozód- tak meg óvodai helyeink, is­kolai tantermeink. A budai, a monori, a váci, a dabasi járá­sokban különösen sok olcsó és jó minőségben felépített óvo­dát, iskolát adtak át. Buda­örsön 67, Monoron 96 nap alatt épült óvoda, Budakeszin 115 nap alatt nőtt ki a föld­ből egy nyolc tantermes be- tonyp iskola. A lelkesedésről, a gyermekekért érzett felelős­ségről más szavakkal, de szemléletesen beszélt Balázs Gézáné is. Százhalombatta nagyüzemei, más intézményei- — mondotta — az Egy üzem, egy iskola mozgalom kereté­ben nagyszerű tetteket vittek végbe. Nem is annyira a fel­szereltség javításában, a szemléltetőeszközök biztosítá­sában merült ki tevékenysé­gük. Munkájuk hasznosságát a szabad idő közös program­jainak megszervezése, az egy brigád — egy osztály vagy az egy KISZ-szervezet — egy raj összefogása bizonyította. Az iskola a szülőkkel és a rangos munkahelyekkel közö­sen neveli fegyelemre, mun­kára, szépre-jóra a gyereke­ket. Ez a gyakorlat segít a pályaválasztásban is, hiszen a diákok képet kapnak tanul­mányaik közben az üzemi életről: a fizikaszakkör és a szerelőüzem, a kémiai tanul­mányok és az üzemi labora­tórium, a biológiai ismeretek nyomon kísérése a halszapo­rító üzemben egy-egy siker­élmény a gyermekeknek. A százhalombattai példa még nem általános. Ezért van nagy jelentősége a Pest me­gyei Pályaválasztási Intézet­nek. Noha csak hatan dol­goznak az intézetben, aho­gyan ezt Borbély Tibor el­mondotta, munkakörülmé­nyeik sem rózsásak, hiszen két-háromezer gyermekkel, szülővel tartanak napi kap­csolatot —, mégis hatásos tevékenységük. Példaként em­lítette, hogy 1274 elutasított gyermek közül, akik tovább akartak tanulni —, 827 diák továbbtanulását sikerült elin­tézniük. Tudatában vannak annak, hogy munkájuk sikere vagy eredménytelensége sok ember közérzetét, hangulatát befolyásolja, e szellemben dol­goznak. Jó a tapasztalat a legtöbb közművelődés és a közoktatás intézményéinél is. Hangver­senyre járnak közösen á diá­kok, jók a filmvetítések, a családi hétvégék, a játszóhá­zak, a közös sportrendezvé­nyek. Nem véletlen hát, ha az ilyen közösségi élet nyomán jó eredményeket érnek el a gyerekek a különböző tanul­mányi versenyeken, s megáll­ják a helyüket a továbbtanulá­suk során is. Arról beszélt Halasi Márton is, hogy a fiatalság magatartá­sát a társadalom alakítja első­sorban, ezért annyira fontos a szülői ház példája, az isko­lában pedig a pedagógusok hatása. Néha — mint mondotr ta — az ifjúsági szövetségek tevékenysége összemosódik az iskolai munkával, jó lenne kü­lönválasztani a kettőt, de az iskola szerepe vitathatatlan abban a koordinációs feladat­ban, ami az ifjúsági szövetsé­gek, a szülői ház és a nevelő­testület közötti párbeszédben, együttes cselekvésben szüksé­ges. Valamennyi munkában az emberi kapcsolat az igazi ér­ték, a fiatalságban ez hagy maradandó nyomot. Hargitai Károly is szólt az iskolák nyitottságáról. Mint ahogyan a többi között hang­súlyozta, 1958 óta ismeri a Pest megyei oktató-nevelő testületeknek az életét, min­den lépését, s most jó érzés­sel töltötte el ahogyan a fej­lődés, változás adatait hall­gatta. Mint régi pedagógus, rendkívül fontosnak tartja, hogy az iskolák nyitottak le­gyenek, vegyenek részt a pe­dagógusok is a megye közéle­tében, érezzék a pedagógusok, milyen szükség van szavukra, de igaz az is, hogy nevelő munkájuk közben nélkülözhe­tetlen annak tudata: mit vár tőlük a megye. A zsámbéki tanítóképző azért is dolgozhat eredményesen, mert ismerik azt az igényt, amit velük szemben támasz, tanak. A megye számára kép­zett tanítókat kívánnak nevel­ni, s már eddig többszáz vég­zett pedagógus bizonyította, hogy Zsámbékra számíthat a megye. Idén például 160 dip­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom