Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-18 / 116. szám

1983. MÄ.TTTS 18.. SZERDA Zenei panoráma \ Kórusszemle Solymáron A korán jött nyár első ká­nikulai vasárnapján került sor a Solymári Zenei Hetek (május 15.—június 12.) ünne­pélyes megnyitójára a hely­béli Apáczai Csere János mű­velődési ház dísztermében. A Kórusok Országos Taná­csa (KÖTA) nevében Fasang Árpád alelnök köszöntötte a közreműködőket és a közön­séget, üdvözölte a Solymári Zenei Hetek megjelent dísz­elnökét, Bárdos Lajost, majd kezdetét vette a csaknem há­romórás éneklés. Fél évezred muzsikája Áz első kórus a házigazdák együttese volt. A PEMU Soly­mári Madrigálkórusa Kempe- len Tünde vezetésével Bárdos Lajos Tavaszi szignál • című művét szólaltatta meg, majd Lassus, Kodály, Schütz, Scheiber és Bárdos művek mellett a Vietorisz-kódex ze­nei anyagából származó fel­dolgozásokat énekeltek. Pro­dukciójuk meglehetősen egyenetlen volt. Több félig- kész számuk között csiszolt és kiérlelt hangzásával megle­pett Lassus motettája és Schütz Máté-passiójának zá­rókórusa. Talán kevesebb több lett volna! A Solymári Zenei Hetek fangját volt hivatva repre­zentálni a svájci Studiochor Luzern (karvezető: Norbert Achleitner) meghívása, akik valóban kiegyenlített, szép hangon énekelték közel negy­venperces műsorukat A meg­szólaltatott művek az európai kórusmuzsíka fél évezredét felvillantották (Lassus, Dow- land, Schütz, Haydn, Brahms, Schönbert szerzeményei hang­zottak el), s bizonyították a külföldi kórus zenei tájéko­zottságát stílusbiztonságát. Megérdemelt szép sikert arattak. A hazai vendégkórusok kö­zül elsőnek a budapesti Széc­hényi Könyvtár Kamarakóru­sa lépett dobogóra. Párkainé Eckhardt Mária vezetésével talán az est legegyenletesebb, teljesítményével, ritkán, il­letve soha nem hallható mű­vek megszólaltatásával ör­vendeztették meg a közönsé­get. Az angol reneszánsz kó­rusmuzsika három gyöngy­szeme hangzott el először, majd a múlt század elfeledett magyar mesterének, Ruzitska Györgynek egy máig kézirat­ban lévő latin nyelvű gyász­énekét (Libera me) tolmácsol­ták. A mű és az előadás em­lékezetes élmény volt. A kó­rus érzelmileg és hangilag egyaránt győzte a feladatot. Megrendítő komolysággal, bársonyos sötét tónussal éne­kelték a halotti ima roman­tikus, de archaizáló dallamait. Szép volt Liszt Szent Cecí­lia dala, a Cantatibus organis című motetta is. Végezetül Bárdos fergeteges Malomnó­táját énekelték nagy elisme­réssel. Serleg a szegedieknek A szegedi Bartók művelő­dési központ vegyeskara Roz- gonyi Éva vezetésével az est legigényesebb, technikailag legnehezebb műsorával: Jos- quin de Prez, Huszár Lajos és Bárdos műveivel aratott meg­érdemelt szakmai és közön­ségsikert, s elnyerték a Soly­mári Zenei Hetek vándorser­legét. A modern művek kü­lönleges hangzásvilágát, me­rész ritmusait fegyelmezet­ten, nagy belső átéléssel szó­laltatták meg. Talán csak a szoprán néhány éles fortéja róható fel, hibájául ennek a kitűnő együttesnek. Igényes, bár kissé túlmére­tezett műsorral lépett a pó­diumra az OKISZ Monteverdi Kamarakórusa Kollár Éva ve­zetésével. Francia madrigálok Lassus és Monteverdi művei után két Bartók egyneműkar. a Bolyongás <férfi kar) és a a Tavasz (női kar) hangzott el, jókedvű, érzelemgazdag. d< hangilag kissé fáradt előadás­ban. Daróczi Bárdos ren iki vül nehéz ritmikáiú, de igen mutatós műve zárta műsoru­kat, amely nagy tapsot ara tott. A kórusszemle sorrendben utolsó közreműködője a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisko­la Kamarakórusa volt Párkai István vezényletével. Műso­ruknak különsen nyitó és zá­ró darabjai voltak emlékeze­tesek. Felice Anerio latin nyelvű dicsőítő zsoltára a XVI. századi stílus reprezen­tatív darabja, melynek min­den akcentusában élő és kor­hű megszólaltatása az est egyik legemlékezetesebb zenei produkciója volt. Mint ahogy élményszerű volt a kitűnő Rossini-darab rpegszólaltatása is. Csupa derű, délszaki tem­peramentum, a dallam és a ritmus teljes kiélése jellemez­te Párkaiék előadását, mely így vidám és hangulatos be­fejezése volt a monstre kó­rustalálkozónak. Váradi László Végső búcsú Fábián Zoltántól Pályatársai, a kulturális és a politikai élet képviselői, tisztelői, barátai, családtagjai mély részvéttel kísérték utol­só útjára kedden a Farkas­réti temetőben Fábián Zoltán József Attila- és SZOT-díjas írót, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának tagját, az Olvasó népért mozgalom munkabizottságának elnökét, aki baleset következtében, 57 éves korában hunyt el. Az írószövetség, az írók képviseletében ravatalánál Csák Gyula, a szövetség tit­kára búcsúzott Fábián Zoltán­tól. Molnár Zoltán (ró a Haza­fias Népfront és a barátok nevében idézte az elhunytat, a közért mindig cselekedni kész, a közért élő írónak az alakját. Varga Csaba író, szodográ- fus a fiatal írónemzedék ne­vében mondott köszönetét a biztató szavakért. Vita i helyesírásról Terjesztik a tervezetet Az első helyesírási szabály­zatot eddig tízszer módosítot­ták, legutoljára 1954-ben. Most elérkezett az idő, hogy újra csiszolják, átrendezzék, jelen­tős változásokat azonban nem terveznek. A Magyar Helyes­írási Szabályzat 11. módosítá­sának tervezetét a Magyar Tu­dományos Akadémia helyes­írási bizottsága széles körben terjeszti: nemcsak a szakértők, tudósok kapják meg, hanem iskolák, kiadók, nyomdák, meg a szomszédos országok egye­temeinek magyar tanszékei is. Megvitatta a tervezetet ter­mészetesen a Magyar Nyelv- tudományi Társaság magyar szakosztálya is, amelynek leg­utóbbi gyűlésén Szepesy Gyu­la nyelvész egyebek közt el­mondotta: az új helyesírási szabályzat módosításának egyik tervezetében javaslato­kat tesznek olyan szavak ket­tősségének megszüntetésére vagy fenntartására, amelyek­ben az ő vagy az e hang vagy­lagossága okozza az eltérést: föl—fel, gyep—gyöp. szög- szeg stb. A Magyar Nyelvtu­dományi Társaság ülésén el­hangzott vélemény szerint a szabályzat készítőinek nincs joguk arra, hogy ilyen dönté­seket hozzanak. Függetlenül attól, hogy valaki az öző nyelvterületről származik-e vagy sem, például a „begyöpö­södött a feje” kifejezésben aligha volna kívánatos a be­gyepesedett forma, s a „kelte- gette” mellett kitűnően meg­férne a „költögette” Is. A helyesírási szabályzat ké­szítői elé kerültek olyan szó­változatok, amelyek megszün­tetéséről, illetve megtűréséről nehezen lehet dönteni. Ilyenek például; aztán—azután, benn —bent, boszorka—boszorkány, dicsekedik—dicsekszik, fonal— fonál stb. Szepesy Gyula úgy véli, ha dönthetnek az ilyen élő nyelvi formák létéről, ak­kor ezzel véget nem érő lavi­na indulna meg. „ítélőszék elé” vbnhatnák az engem—en- gemet, mindenütt—mindenhol; mindnyájan—mindannyian, bízvást—biztos—bizonnyal— bizonyosan—biztosan és más, hasonló változatokat. Tervezik, hogy a jövőben a hív, szív, vív formát engedélye­zik, a hí, szí, ví változatokkal szemben. Az előadó felhívta a figyelmet, hogy a „száműzött” formák rágós alakban haszná­latosak a köznyelvben. Például a napszítta kifejezés csak „v” nélküli formában ismert. A tervezett változtatás ellen szól az is, hogyha a magyar embe­rek számára a jövőben tilal­mas lesz a régies nyelviyforma, akkor régebbi irodalmi alkotá­sok gyors ütemben veszíthet­nek érthetőségükből, esztétikai hatásukból, a helyesírás révén elavulttá tett nyelvi formák miatt. A módosítás tervezete kiűz­né nyelvünkből az orca és a csuda szót. Ki a csudának áll­nak útjába ezek a szavak? — kérdezi a más véleményt valló nyelvész. Azt állítja: a nyelv- közösség minden tagjának el­idegeníthetetlen joga. hogy tet­szése szerint használjon min­den létező élő nyelvi eszközt a maga helyén. Kiállítótermekből Meghitt érzelmek közvetítői Vannak ismert és rejtett találkozási pontok. Szépen ível felfelé a Hatvani Galéria összteljesítménye Moldvay Győző irányításával, aki min­dig szövetségeseket keres és talál. Barcsay Jenő szentend­rei gyűjeményét is felkereste baráti körük, ahol a mester tartott tárlatvezetést. Barcsay különben nemcsak kiállítást nyitott meg Hatvanban, ha­nem több rajzot is a galériá­nak adományozott Összefogva Most Patay László, aki Barcsay utódja lett a Képző- művészeti Főiskolán, s Rácke­vén alkot lett a Hatvani Ga­léria új kezdeményezésének, az állandó művésztelepnek a szakmai tanácsadója. A mű­vésztelep a gombosi tangaz­daságban valósul meg, amely a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez tartozik. Gödöllő és Hatvan összefogásából már az idén beléphet az első ösz­töndíjas festő e helyre, hogy hatvani tárgyú alkotásokat hozzon létre. Ezt a festőt La­katos Józsefnek hívják, Győr­ből indult Szabolcs-Szatmár- ba, majd Sárvárra került, s közben több képet festett Al- bertirsán is. Az eddig felso­roltak mellett az is találkozá­si pont, hogy a csepeli—nagy­marosi illetőségű Pálffy Katalin szobrai májusban Gá­dor Kálmán képeinek a tár­saságában vendégeskedtek a Hatvani Galériában. Pálffy Katalin különösen a gyermekábrázolásban tűnik ki mélységével. Művein érződik, hogy készítőjük szobrász és anya, a közlés tárgyilagossá­ga egyéni hangvétellel ötvö­ződik. A befogó forma mellett teret ad apró részleteknek is. Természetes őszinteség jel­lemzi közléseit, portréit, ér­mei közül Egry József arcmá­sát és az Évszakok sorozatot. Választékosságára jellemző, hogy több anyagot használ, többek között alabástromot, vörös márványt, bronzot, ba­zaltot, andezitet, mészkövet, ólmot, fát. Érzékeny, tehetséges alkotó Pálffy Katalin. Várjuk tőle Lacika sorozatának méltó folytatását. Gódor Kálmánt túlságosan nagy csönd övezi. A munkás hétköznapok szorgalmas képi krónikása, emlékezetes képe­ket fest tárkányi öregmalom­ról, bervai mészkőbányáról, hatvani téglagyárról, tihanyi templomról, pihenő munká­sokról, betonkeverőkről, kri­zantémokról. Anyám című ké­pe kiemelkedő portré, általá­nos igazságot tartalmaz fes­tőién szép köntösben. Rádiófigyelő SZERPENTIN. Kedveltek azok a műsorok, melyek arra törekednek, hogy minél több véleményt gyűjtsenek csokor­ba, nézeteket ütköztessenek a terítéken levő témáról. Sokszor csodálom a szerkesztő-riporte­rek fáradhatatlan kutató szán­dékát, leleményes ötleteit, mi­kor egy-egy adást a végső formába öntenek. Különösen akkor, ha valamilyen közér­deklődésre méltó gondolat ki­fejtése során egymással hpm- lokegyenest ellenkező fölfogá­sok néznek farkasszemet egy­mással. Mindenképpen ilyennek ígérkezett a rádió ismeretter­jesztő szerkesztőségének csak­nem egyórás összeállítása, a Szerpentin, amely ezúttal a vá­gyakról, pontosabban szólva, azokról az elképzelésekről szólt, melyet az emberek ko­rai eszmélkedésüktől egész életükben magukban melen­getnek. A fölvetett kérdés a maga nemében valóban megérde­melte, hogy a kutató-lencse tárgylemezére kerüljön. A vizsgálódáshoz a fölkészült tu- lósi segédlet sem hiányzott. Történész, szociológus, szo- ■iográfus vette tüzetesen szem. ügyre, amit a riporter eléjük idézett. Hallottuk fellegekbe kalandozó kisdiákok ábránd­jait éppúgy, mint a valóság­gal józanul számot vető fel­nőttek elképzeléseit A csalódás akkor ért, ami­kor a Szerkesztő és a riporter végül is cserbenhagyta a hall­gatót. Nem figyelt föl arra, hogy az elméletileg ugyan megalapozott, ám gyakorlati­lag elvont fejtegetések két vállra fektetik a sokszínű köz­napi életből született emberi vágyakat. A műsor tükrében például a fölidézett népmese színei is megfakultak, a min­dennapi tevékenység örömteli pillanatai pedig teljesen el­sikkadtak. Mindenáron csak a szerzés vágyát olvasták a fe­jünkre, mintha csupán álta­lánosságban ez volna üdvözí­tő. MEZEI MARIA. Fájdalma­san megrendítő műsort sugár­zott a rádió a hét végén. A segyelet visszafogja szavun­kat, mégis el kell mondani, hogy egy nagy színésznő búcsú- .zerepiése volt, egyszemélyes színház, utolsó vallomás a ha- ál szorításában a rádió mik­rofonja előtt. Ismerem a budakeszi házat, a tágas fekvőhelyet, a szélest e árt üvegfalon át mindunta­lan beröppenő fecskecsaládot, amely valamilyen kideríthetet­len oknál fogva a csilláron rakott fészket, s amely hosz-- szú éveken át minden tavasz- szal visszatért szeretett ottho­nába. Itt kereste föl tapintatosan értő szóval Király Györgyi, hogy hangszalagon őrizze meg az utókor számára Mezei Má­ria szavait, aki tudta, hogy el­érkezett betegségének a vég­játéka. Az oxigénpalack társa­ságában, minduntalan elcsuk- ló, köhögésbe fulladó hangon mérhetetlen szenvedéséről, pá­lyafutásának nem felhőtlen, de mégis kék színű égboltjáról szólva, akarva-akaratlan pél­dát és mértéket mutatott á magyar játékszín felelős szol­gálatáról, a mesterség és mű­vészet tiszteletéről. Még utolsó óráiban is a színpad varázsának a bűvöle­te vette körül. Olykor nyög- décselve, de félreérthetetlenül heszélt a színpadi játék szent­ségéről. az emberi öröm tisz­ta forrásáról. Végül Ady so­raival búcsúzott: Talán más most a világ, Nincs játékbó' kitndot.1 Csenevész, sárga fiú Vedig, nagy Labdaverő, En ‘itkos, nagy Jehovám, Ügy "zeretném az ilyen Mindet összegyűjteni S egy vigságos játékban Egy utolsót játszani Sz. E. Mélységek Meiszter Kálmán festőmű­vész hosszú ideje élvezi a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának bizalmát Az ő patronálásukban mutatták be festményeit, rajzait Romhány után a budapesti Metró Klub­ban is, változatlan sikerrel. A kőbányai részletek, a kecske­méti tanyák, a miskolctapolcai házak, a garadnai kisvasút bensőséges szemléletet tükröz­nek. Most dokumentációs jel­leggel új kőbánya-sorozatra készül, amelyet minél hama­rabb szeretne bemutatni Vá­cott. A budapesti Dorottya utcai kiállítóteremben május 28-ig látható Geszler Mária és Fe­kete László keramikusművész közös tárlata. A katalógus­előszóban Schrammel Imre köszönti a két fiatal művészt, 5 megkérdőjelezi a képzőmű­vészeti hatásokat a kerámiá­ban általában. Ebben biztosan igaza van, de Geázler Mária és Fekete László olyan elemeket haszno­sít a piktúrábói és a szobrá­szatból, amelyek a kerámia törvényeinek megsértése nél­kül átvehetők. Geszler Mária kerámia lapjai például szel­lemben és formában a tábla­képhez közelednek, ízlésesen, gondolati mélységgel. Ebben áz esetben is a minőség az, amely eldönti a vitát az irány helyességéről. Losonci Miklós MOZIMŰSOR MÁJUS 19-TÖL 25-IG ABONY 19—20: Kenyér, arany, fegyver 21—22: Pokoli torony I—II.* 22: Élve vagy halva? (du.) 23—24: Éjszakai boszorkányok BUDAÖRS 19—22: Üldözők** 22: Kutyalagzi (du.) 23—24: A hét merész kaszkadőr CEGLÉD, Szabadság 19—22: Elefánt-story (du.) A profi** (este) 23—25: Seriff az égből CEGLÉD, Kamaraterem 19—25: A telhetetlen méhecske (du.) Griffin és Phoenix* (este) DABAS 19—20: Félénk vagyok, de hódítani akarok 21—22: A kolónia* 22: Diótörő-fantázia (du.) 23: A banda fogságában DUNAHARASZTI 19—22: Bombanő** 22: A fekete tyúk (du.) 23—24: Hatásvadászok* DUNAKESZI, Vörös Csillag 19—22: A seriff és az idegenek 22: Hattyúk tava (du.) 23—24: Noé bárkái DUNAKESZI, József Attila 19: Ezüstnyereg 22: Az Olsen banda boldogul 23: Kis kiruccanások* 25: A vágy titokzatos tárgya** ÉRD 19—20: Hófehérke és a hét törpe 22: Mindent fordítva (du.) 22: Ez Amerika** (este) 23—25: A Keresztapa I—II.** FÓT 19—20: Piedone Afrikában 21—22: A vadászat 23—24: A seriff és az idegenek GODOUÖ 19—?2: A hé< merész kaszkadőr ZJ—25: A sólyom nyomában (du.j Vérszerzfldés* (este) GYAL 19—20: Seriff az égb(P 21—22: A banda fogságában 23—24: Félénk vagyok, de hódítani akarok LEÁNYFALU Kertmozi 19—20: A nagy balhé 21—22: Egymá ra nézve*** 23—25: A postás mindig kétszer csenget I—II *• MONOR 19—20: Éjszakai boszorkányok 21—22: A XX. század kalózai f (du) A 3, számú firbázis** (este) 23—24: Ben Hur I—II. MONOR, Kertmozi 19—20: Csak semmi pánik 21—22; A biztosan ölő sárkány Lady** 23—24: A XX. század kalózai NAGYÍÍATA 19—20: A dominó elv* 21—22: Éretlenek 23—24: A 34-es gyors NAGYKOROS, Arany János 19—20: Pokoli torony I—II.* 21—22: Éjszakai boszorkányok 23—25: A profi** NAGYKOROS, Stúdiómozi 19—25: A negyedik akadály (du.) 19—22: Jelenetek a bábuk életéből*** (este) 23—25: A burzsoázia diszkrét bája** (este) PILISVüüOSVAR 19—20: Egy zsaru bőréért* 22: Detektív két tűz között* 23: Szerencsés Dániel* POMAZ íj 19—22: A postás mindig kétszer I csenget I—II.** 22: Rákóczi hadnagya (du.) 23: Fokhagyma és ananász RÁCKEVE 19—20: Talpig olajban 21—22: Hatásvadászck* 22: A Nagy Medve, fiai (du.) 23—24: A vadnyugat hőskora I—II. SZENTENDRE 19—22: Kaszkadőrök (du.) Harmadik típusú találkozások I—II.* (este) 23—25: Rákóczi hadnagya (du.) A dominó elv* (este) SZENTENDRE, Autós kertmozi 19—25: Tamás bátya kunyhója I—II. SZIGETSZENTMIKLÓS 19—20: Hatásvadászok* 21—24: Talpig olajban 22: Kincskereső kisködmön (du.) TÁPiÓSZELE 19—20: Éretlenek 21—22: A 31-es gyors 23: Piedone Afrikában VÁC. Madách Imre 19—22: Noé bárkái (du.) 19— 25: A keresztapa I—II, (2. rész)** (este) 23—25: Panda maci kalandjai (du ) VECSÉS 20— 22: Languszta reggelire* 21— 22: A vízesés fia (du.) 23-25: üldözők** • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. ** Csak lf? éven felülieknek. *** Csak 18 éven felülieknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom