Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
10 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1883. MÄJUS 1., VASÄRNAP Európában is ritkaságszámba megy a Jzlovák Nemzeti Felkelés hídja a szlovák fővárosban Múzeumnak is beillő a ma is működő, patinás gyógyszertár a pozsonyi belvárosban Szinte megközelíthetetlen sziklákon áll Beckó vára. Háttérben a nagyszombati érseki palota, ahová ódon Alatta gyakorlatoznak a Pozsonyi SC hegymászói utcák régi házai között lehet feljutni i Áprilisban még sielésre alkalmas hó borítja a Kis-Fátra festői csúcsait Barcza Zsolt felvételei p ozsonyt, Csehszlovákia harmadik * legnagyobb városát sem ienet rövid háromnapos látogatás alatt alaposan megismerni. A aáO ezer lakosú szlováz. főváros megőrizve régi patináját, szinte napról napra változik. A belváros régi, műemlék jellegű házait modern lakótelepek, rendezett parkok ölelik körül. § Pozsonyban nemcsak arra fordítanak gonaot, hogy új, korszerű otthonokat teremtsenek lakóik számára — gyakoriak az építkezések az ovárosoan is. A Duna partján elterülő nagyváros megőrizte azt a több évszázados hármasságot, ami a szlovák, a magyar és a nemet kultúra találkozásából született meg, alakítva, íor- ipálva Pozsony mai arculatát is. A turista, az utazó számára sokszínű látványosságot kínál a város. Szapora Sándor, Magyarország pozsonyi főkonzulja mondja, hogy a város milyen nagyszerűen ötvözi Hagyományait a korszerű szocialista város vonásaival, lakói, kiegyensúlyozottak. Pozsony ma olyan fejlett nagyiparral rendelkezik, amely mindenki számára tisztességes megélhetést nyújt. Nem elhanyagolható a város kereskedelme sem, hiszen itt van Közép-Európa legnagyobb dunai kikötője is. A főkonzul szavait tapasztalataink is megerősítették. Reggel nyolc óra körül járt az idő, amikor taxival végighaladtunk a Skoda-gyárat és a közelében lévő hatalmas vegyi üzemet, valamint más ipari létesítményeket a belvárossal összekötő Csehszlovák Hadsereg útján. A forgalom — szombat lévén is — hétköznapi élénkséget mutatott. Pilótánk a centrum felé haladva többször is „dugóba” került, s csak kitűnő helyismeretének köszönhettük, hogy a kisforgalmú mellékutcákon át aránylag gyorsan ceinoz értünk. A város üzleti negyedében, az Opnoaiia utcaoan szép kirakatokat, a boltokban megfelelő kínálatot találtunk. Gyors fejszámolással azt is megaliapitnatluk, nogy az arak nem sokoan térnek ei a Hazaiaktól. Amióta a Prior és a üunaj árunáz felépült, a pozsonyiaknak nem kell üz- letról-üzlétre járniuk, itt egy Helyen megvásárolhatják a ruhát és a cipőt, a hűtőgépet és a lábost... Fortuna istenasszonya kegyeltjei a Prior elQtt még személygépkocsit is nyernetnek. A korállszinű 120-as Skoda itt könnyebben elérhető, mint odahaza, csak némi szerencse kell a sors jegy vásárláshoz. Nekünk sajnos nem volt szerencsénk, a Skoda a helyén maradt... Pozsonytól búcsúzva a Vág folyó mentén vezetett tovább az utunk. A hangulatos szlovákiai városokon — Nagyszombaton, Pöstyényen, Tren- csényen — áthaladva a lankásabb hegyoldalakat a Fehér-Kárpátok markánsabb látványa váltja fel. Zsolna felé sziklás hegyoldalak között kanyarog az út. Ezen a vidéken megszokott látvány áprilisban is a magasabb részeken az összefüggő hótakaró. A Kis-Tátra alacsonyabb csúcsain gyakori látvány egy-egy romvár, s közben gyors folyású hegyi patakok tűnnek fel, majd el. Visszafelé Liptószentmiklóson át vezet az út. Besztercebánya közelében eltűnnek a hófödte csúcsok, a völgyben már zöldell a vetés. Zólyom városka után Korpona és Ipolyság érintésével ismét hazai földre lép az utazó. CSITARI JÁNOS Virágzó sziget a sztyepp ölelésében * repülőgép ablakából gyönyörű kilátás nyílik az A álomba menekült téli sztyeppre; a horizont tm hatalmas narancsszínű korong a nap, sugarai rm szikrát vetnek a hóra. A város még nem látha- í- tó, bár a gép már leszállóban van. Balra fordulunk, és máris változik a kép: alattunk a befagyott Irtís fehér vonala, a házak, akárcsak a mesében. Megérkeztünk Omszkba. Az utaskísérő kiszállás előtt még tájékoztat: a városban a hőmérséklet mínusz 7 fok. Ez meglepő. Hiszen induláskor Moszkvában három fokkal hidegebb volt, jóllehet ismerőseim figyelmeztettek, öltözzek melegen, elvégre Szibéria az Szibéria, ahol — tréfálkoztak — a tél tizenkét hónapig tart, a többi idő a nyáré. Tréfálkozni lehet, a meteorológusok szerint azonban. Omszlkban a napsütéses napok száma egy esztendőben pontosan annyi, mint Szocsiban. A szélsőségek vidéke ez, nyáron plusz negyven fok is előfordul, télen nem ritka ugyanennyi mínuszban. Az omszkiak feltűnően szeretik ezt a vidéket meg munkájukat és vendégeiket. Ha úgy tetszik, ilyen a sokat emlegetett szibirjak, azaz a szibériai ember. A városi gyorsbusszal alig húsz perc alatt Omszk legrégebbi terére, a Kikötő térre jutok. Itt fektették le egykor a város alapjait. Az Om és az Irtis folyók találkozásánál vertek tanyát 1716-ban Iván Buhholcz alezredes expedíciójának katonái. A katonák I. Péter utasítására erődítményt építettek, mely a későbbi Omszk alapja lett — ám a város fejlesztésére a cári kormányzat nem sok ügyet vetett. A forradalomig eltelt kétszáz esztendő alatt Omszk földszintes faházakból álló felépülés maradt. A híre sem volt jó akkoriban; haladó gondolkodású emberek, forradalmárok töltötték itt a száműzetés keserű éveit. Az omszki erőd lakója volt többek között Dosztojevszkij is, aki 1854-ben így jellemezte a várost: „Omszk utálatos városka... Fája szinte alig van, nyáron elönti a hőség, és a szél homokkal hordja tele, télen hóviharok vannak...” Azokból az időkből már semmi nem maradt, csupán az éghajlat, de mostanában mintha az is szelídülne. A város elevenen pézsgő magasba törő, modern település, mindez jól látható, ha elsétál az ember az Ir- tis partján, ahol tizenkét emeletes házak törnek az ég felé. — Aki először érkezik hozzánk — mondják a városi tanács végrehajtó bizottságán — nehezen méri föl Az omszki fiatalok kedvenc találkozóhelye, a rakpart a különbséget a múlt és jelen között. De aki látta az Orosz csoda című filmet, mely Omszk fejlődését mutatta be, az láthatta, mi minden történt itt néhány évtized alatt. Csupán az elmúlt tíz évben kétszeresére nőtt a város. Napjainkban 12 felsőfokú oktatási intézmény működik Omszkban, 1200 személyes zenés színház, kereskedelmi központ,: úttörőpalota épült és a rakparton ott' a Technika Háza. - Elkészült az irtás két partját föld alatt összekötő metró két vonalának tervé, 1986-ra pedig új repülőtere lesz a szibériai nagyvárosnak. Az ezredfordulóra várhatóan másfél millióra nő a lakosság száma. Omszk már régóta híres gépgyártásáról, szövőiparáról, folyami hajózásáról és műszergyártásáról. Az egykori poros sárfészek büszkesége egyre fejlődő petrolkémiai ipara. Termékeit messze túl az ország határain is ismerik. Az Omszksina egyesülés gyártotta gumiabroncsokon futnak az Ikarus autóbuszok, a Skoda trolik, a Kamaz teherautók. Közismert az omszki műgumi és a szintetikus mosószerek is. A gépgyárban ismertem meg Viktor Petrov esztergályost, ezt a különös sorsú embert, aki 14 évesen, a blokádsújtotta Leningrádban elesett édesapja eszterga- padja mellé állt, s jócskán felnőtt volt már, amikor úgy döntött: Szibériában telepedik le. Petrovval elmentem a Marx sugárútra, ahol lakik. — Régóta szülővárosomnak érzem Omszkot — mondja. — Itt van a családom, a gyermekeim már itt nőttek föl, jó a munkahelyi kollektívánk. Nem sajnálom, hogy idejöttünk. Meg hát Leningrád sincs a világ végén, repülőgéppel mindössze négy óra az út. Omszk és a Néva-parti Leningrád mellesleg sok éve állnak testvérvárosi kapcsolatban. Leningrádi szakemberek tervezték az omszki kikötőt, a Leningrád-hidat, és a Leningrád teret. Hogy mégis ilyen nagy utat tett meg a város viszonylag rövid idő alatt, azt többek között polgárainak köszönheti. A gyárak, üzemi közösségek kezdeményezésére valóságos mozgalom indult Omszk közművesítéséért. Sokat segítettek az építkezésben más szovjet városok is; Moszkva, Leningrád és a többiek. A sztyeppövezet Irtis-parti városban ma több zöld terület jut egy lakosra, mint bárhol az orosz köztársaságban. Télen rövidek ugyan a nappalok, de nyáron csodálatosan pompáznak a szibériai virágok. MIHAIL KÜBEJEV Szellős építkezés, sok zölü jellemzi a szibériai várost Szlovákia ezerarcú fővárosában jártunk
