Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-08 / 108. szám

1983. MÁJUS 8., VASÁRNAP x/uiiap A békéért, ai életért, a jSvőért Nem lehetünk tétlen szemlélők, elemi kötelességünk cselekedni A demonstráció kezdetén az MHSZ ejtőernyősei ereszkedtek le a fia­talok közé. (Folytatás aZ'ít- oldalról.) A gödöllői egyetem sport- csarnokában zengett a dal. Az egybegyűlt tömeg egy ütemre mozgott, dúdolt Varga And­rással, az énekessel. Aztán Halasi Márton, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára lépett a mikrofonhoz: — Barátaim! — szólt. — Nincs idő mérlegelni! A raké­ták most még harminc-negy­ven percig repülnének Ame­rikától Európáig. Félő, hogy az év végéig mindehhez há­rom-négy perc is elegendő lenne, mert közelebbről in­dulnának. Az utóbbi hónapok, hetek híradásai több milliárd emberre zuhogtak: egyfelől a békés egymás mellett élésért folyó 'küzdelemről, másfelől a korlátozott atomháború lehe­tőségéről, a nyugat-európai ra­kétatelepítés veszélyéről, a nullaváltozatról, mint tárgya­lási alapról, illetve az arányos fegyverzetcsökkentésről, — De az tény, hogy politl-., kai pártállásra, világnézeti különbségre való tekintet nél­kül mindenkit gondolkodásra késztetnek ezek a hírek — folytatta. — Döntő fontosságú, hogy a felnövekvő nemzedék gondolkodásában központi he­lyet kapjon az a szemlélet, amely a béke, a megértés és más népek tiszteletén alapul, száműzi messze az előítélete­ket, az erőszakot, a militariz- must, a sovinizmust, feltétele­zi a kölcsönös jóakaratot, az emberi egyenértékűséget. Amikor ifjúságunkat a béké­re készítjük fel, nem becsül­hetjük le a háborús veszélyt A hétköznapokban sem lehe­tünk tétlen szemlélők. Min­denkit rá kell ébresztenünk arra, hogy személy szerint is illetékes mindannyiunk sor­sának formálásában, személy szerint is elemi kötelessége cselekedni a békéért. A beszédet követő tapsvi­har után Benkő Péter szín­művész olvasta fel a békeüze- net-tervezetet. Amikor ahhoz a részlethez ért, amely arról szólt, hogy mi új, szocialista világot építünk, értelmes, szép emberi életet akarunk, amely­be nem férhet bele a háború, ezért magunk és utódaink ne­vében a békéért, az életért álljt kiáltunk minden háború­nak, minden háborús tervnek, ismét taps tört ki, az egyetér­tés jeleként. A békeüzenet-tervezet Is­mertetése után dr. Antal Jó­zsef, az egyetem földművelés- tani és növénytermesztési tan­székének professzora mondot­ta el, mit jelent számára a béke: — A háború zaja félelmet keltő. Igen. Én is féltem. Hosz- szú ideig éjszakánként vissza­álmodtam a szörnyűségeket. Összekuszálódott bennünk minden. Mellőlem lőtték ki a barátomat. Magam is megse­besültem. Ma azt akarjuk, hogy szebb legyen a holnap, és hol­nap tehessünk a még szebb holnaputánért. Ezt elérni csak békében lehet. Ezután Jabo T hair, az egyetem iraki nemzetiségű hallgatója szólt megrázó sza­vakat a háborúról: — Mi a háború? És mi a bé­ke? Én tudom a választ, mert olyan földről jöttem, ahol át­élik az emberek a háború min­dennapos borzalmait. Tudjuk, hatalmas. erők_ állnak a_ hábo­rú mögött, dé'" ä'2't is tudj uk,’ hogy a békeszerető emberek hatalma nagyobb, erősebb, mert élni akarnak. Szathmári Tibor pol-beat énekes dalban mondta el gon­dolatait a békéről. Végül — amikor Bródy János ismert nótájára került sor, az egész óriási terem együtt énekelt vele: Ha én zászló volnék, sohase lobognék, / Mindenféle szélnek haragosa lennék, / Akkor lennék boldog, ha ki­feszítenének, / S nem volnék játéka mindenféle szélnek ... Friss, csengő hangon szólalt A HÉT HÍREi^HB DOKTORGÉP O Vitaülést rendezett a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa közművelődési bizottsága Szocialista város — szocialista közélet címmel. @ Az Élelmezés­ipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezető­sége az élelmiszertermelés jelenét és feladatait tekin­tette át. O A Magyar Kémikusok Egyesületében a nemzetközi vegyipiac helyzetét és kilátásait ele­mezték. D A hét híre az is, hogy nemzetközi orvos- technikai konferencia zajlott le Budapesten. Több ezren veitek ré3zt a Gödöllői ATE sportcsarnokában rendezett békenagysyülésen idegen, hiszen a pocakomban hordtam kilenc hónapig! Az ügyeletes szülészorvos, Döfjek János tíz éve gyako­rolja nemes hivatását. Vajon emlékszik-e még az első önál­lóan levezetett szülésre? — Természetesen, s emlékez­ni is fogok mindig. Különös érzés tudni, átélni, hogy az ember életének ebben a cso­dálatos pillanatában, ami a szülés, a születés, az én segít­ségemet kéri. S ez a varázs­lat nem múlik, el sohasem, eb­ben hisz a szülész élete végéig, akár bevallja, akár eltitkolja. S e nélkül a hit nélkül nem le­het, nem is szabad a pályán maradni. Egyébként anyánik lenni nem egyenlő a szüléssel. Mi, orvosok mindent megteszünk azért, hogy már a fogamzás­sal, a tudatosan vállalt, meg­tervezett és zavartalanul ki­hordott terhességgel kezdőd­jön a dolog. Sőt, még . koráb­ban. Azzal az egészséges fel- világosító munkával, ami fiúk­ban, lányokban egyaránt tu­datosítja a szülői szerepet, a zavartalan családi élethez nél­külözhetetlen felkészültséget Van némi előrelépés, de sok még a tennivaló, mert sokan még csak a pecsét kedvéért járnak a tanácsadásra, s Ke­vesen vannak, akik valóban tudatosan készít.nek .>/ anya ságra, mindent megtesznek azért, hogy ne csak biológiai, hanem pszichikai értelemben is anyák legyenek. Leányfalun Leszmann Ag­nes és kislánya, Varga Zsuzsa Meghitt pillanatok Leányfalun. A régóta várt Zsuzsiba a féltő anyai kezekben. Erdőst Ágnes felvételei „gyesen” vannak. Nagy volt az öröm a családban, amikor tíz­évi .házasság után végre meg­született — tíz hónappal ez­előtt — a kis Zsuzsa. — Mindent megtettünk azért férjemmel együtt, hogy legyen gyerekünk. Vizsgálatok, remé­nyek és kétségek sora volt az a tíz év, de most kimondhatat­lan a boldogság. Mint szemünk fényére, úgy vigyázunk rá, hi­szen ő az egyetlen gyerme­künk, s aligha vállalkozhatunk még másikra A kis Zsuzsa be­tölti az életünket, s feledteti azt, hogy tíz évig kellett vár­ni jöttére. Gáspár Mária Tizenöt ország kétszáz szakembere szólt arról napo­kon át az orvostechnikai kon­ferencián, aminek mi, volt és jövendő betegek, szorongó csodálói vagyunk, műszerek, gépek seregének, rendelőinté­zet, kórházi csillogó, zümmö­gő valamiknek. Valamik; egy­szerű analitikai műszerek, vérképelemzők, bonyolult mű­vesék, hordozható elektrokar- diográfok, mindaz, amit né­hány évtizede egyre nagyobb számban vonultat fel javunk­ra, gyógyulásunkra az orvos- tudomány, a vele szövetkezeit elektrotechnika, biokémia, biofizika, műszergyártás. , Egy év alatt a megye kór­házaiban csupán a belgyógyá­szati osztályokon 19—20 ezer között van az elbocsátott be­tegek száma, ennél is nagyobb a szülészeti-nőgyógyászati részlegek forgalma, ezeknél alig kisebb a sebészeteké, azaz tizenkét hónapot tekint­ve, 83—81 ezer nő, férfi, idős és fiatal kényszerül kórházba, s ezzel valami módon kapcso­latba kerül azokkal a gépek­kel, berendezésekkel is, ame­lyek egyre inkább nélkülözhe­tetlen segédeszközei a gyógyí­tásnak, még előbb a bajmeg­állapításnak. Ma már termé­szetes, hogy a megye korsze­rű kórházi intézrhéhyeiben műszerészeket, mérnököket, sőt, újabban számítástechni­kai programozókat láthatunk az orvosok mellett, társként, s valóban azok, társak, mert közös munkájuk eredménye a jól szolgáló mind bonyolul­tabb technika. Ennek az egyre bonyolul­tabb technikának ára van, de mert az emberi egészség, élet mindennél drágább, ezt az árat a társadalomnak habo­zás nélkül meg kell fizetnie. A megye kórházaiban az in­tenzív osztályokon egy-egy ágy fenntartásának napi költ­sége 4200—5000 forint között var, egy nehezebb, összetet­tebb szívműtét közvetlen költsége 120—130 ezer forin­tot tesz ki.... Szabad-e pénz­ben mérni az emberi egész­séget? Nem gyógyulás és fo­rint szembeállításáról van szó, hanem annak belátásá­ról: a társadalomnak ilyen tekintetben is gazdálkodnia kell, pontosan beosztani, mire jusson elsősorban. Ismét példával élve: idén a megyei tanács Semmelweis Kórháza százhúsz ágyas szárnyépületének kialakításá­ra ötvennyolc millió forintot kell elkölteni, s ez korántsem a végleges összeg, csupán egy évi tétel...! Amint az is egy esztendei tétel, hogy a megye rendelőintézeteiben ennyi - idő alatt négymillió fős a forga­lom, azaz akkora, mintha a megye valamennyi • lakosa, csecsemőt és aggot egyaránt beleértve, négy ízben kereste volna fel a szakorvosok va­lamelyikét. S az csak termé­szetes, a szakrendelésen már mellénk áll a technika is, la­boratóriumi vizsgálat esetén éppúgy, mint a szemészeten, az átvilágításkor, a sebészeti elsősegély kapcsainak képé­ben, a fogorvos kezelte esz­közökről már szót sem ejtve. Idős paraszfbksi ke­resztelte el a ceglédi kórház általa lakott és sikeresen el­hagyott intenzív ágyát, a hoz­zá társított berendezéseket doktorgépnek, úgy mesélve el családjának a dolgot, hogy amikor betettek a doktorgép­be... A gép, bármennyire bo­nyolult, korszerű, „okos” is, nem több, mint gép, beren­dezés, műszér, azáz" holt“ész- köz amely az ember paran­csaira elevenedik meg, hogy — szolgáljon. A szolgák e tarka serege mind nagyobb, többet tudóbb, de persze en­nek fejében tartásuk is mind többet követel; a megyében az egészségügyi intézmények­nél évente csupán alkatrész­utánpótlásra több millió fo­rintot adnak ki. Jó, hogy van miből kiadni, hogy a beteg­nek egyszerre támasza a dok­tor és a doktorgép, azaz jog­gal érezheti úgy, egészsége óvása, betegsége gyógyítása érdekében felvonul ember és technika. Reméljük, s mert reméljük, hisszük is, bár so­kasodjanak gyors ritmusban a különféle doktorgépek, az egy­re jobbak, többet tudók, egy pillanatra sem sikkad el, kiért, kikért találták ki, gyár­tották le azokat, azaz jó dok­toraink kezében a doktorgé­pek hű szolgáink lesznek, maradnak. Mészáros Ottó Kommunista szambát Dunakeszin Szeptemberre kész az iskola Egyre-másra épülnek az emeletes lakó­házak, valóságos kis város áll már a vá­roson belül. Családok százai költöztek új otthonba Dunakeszin is, köztü.. sok olyan, aki messzebbről érkezett. Örömteli tény, hogy az utóbbi években fiatalodott a vá­ros; jelentősen több gyermek igényli ma már az óvodát, iskolát. Ami viszont — köztudomásúan — kevés van. A város általános iskoláiban több­nyire fárasztó, két műszakban folyik az oktatás, s bizony nem kellene sok idő ah­hoz, hogy — ha ez egyáltalán lehetséges — még a három műszak is kevés volna. Hónapokról, napokról van csupán szó; ezért kell minél gyorsabban egy újabb iskola. S lesz is. Szeptemberben beköltözhetnek a fiatalok a Radnóti úti új iskolába A mai kivitelezési viszonyok ismeretében azért állítható ez ilyen biztosan, mert Dunake­szin a KISZ-fialalok és az építők kemé­nyen, összefogottan dolgoznak e cél érde­kében. A Pest megyei Állami Építőipari Válla­lat dolgozói tegnap kommunista szombatot tartottak, hogy a U tantermes iskola belső szakipari, mázolási, burkolási munkáit minél előbb befejezzék. A vállalat többi dolgozói másutt, ha­sonlóan szorító feladaton, a lakáshelyzet javításán fáradoztak. A csepeli PÁÉV-la- kótelepre eddig 120 kollégájuk költözhe­tett, s most újabb 40 lakást készítenek fel a Szabadság utcában az őszi átadásra. De ezzel sem lesz vége a kedvezményes — vállalati és OTP-kölcsönnel támogatott — lakásépítési akciónak; csaknem 709 dolgo­zó ajánlotta fel tegnapi munkabérét arra, hogy a jövendő lakástulaidonosök támo­gatására fordíthassa a vállalat. Igaz, az összeg nem nagy, ám értékét jelentőssé növeli a kommunista szombaton is seré­nyen tevékenykedők sagítőkéízsége. Köztük vannak olyanok is, akik inkább értenek a papírhoz, a ceruzához. De miért volna furcsa, értéktelennek tartani azt, ha valaki felkel az íróasztal mellől é; seprű­vel a kezében takarít a gyárudvaron? S ezt szabad idejükben, 'önzetlenül teszik — a közösség javára. K. T. • i szabadtéri koncertet a Tolcs- vay-i illetve a Spirit együt­testől, aztán kilencig táncoltak a fiatalok az utcábálon, s mele­gedtek a tábortűznél, amit a gimnazisták raktak. Bálint Ibolya Zumenhof menet Tegnap délelőtt a Magyar Eszperantó Szövetség Pest me­gyei és budapesti bizottságai is megrendezték az évtizedes hagyományokkal bíró nemzet­közi Zamenhof-békemenetct A találkozó alkalmából fel­avatták Nagymaroson dr. Ta­kács József süttői márványból készült emléktábláját, melyet egykori lakóházán, a Magyar utca 29-en helyeztek el. Az ün­nepélyes megemlékezésen ott voltak Nagymaros politikai és társadalmi vezetői is. Az ő emlékének tisztelgő eszperantisták az ünnepség után az Eszperantó-hegycsúcs­ra, a Zamenhof-kilátóhoz men­tek. meg Benedek Krisztina, a Tö­rök Ignác Gimnázium és Óvó­női Szakközépiskola I. a. osz­tályos tanulója: — Azoknak a nevében szó­lok, akik történelemkönyvek­ből magolják a II. világháború eseményeinek történetét, s nagyapáik szörnyű meséi után kérdezik csak elborzadva: ilyen is volt? Igen. Sajnos, volt. S a világ több táján ma is sírnak a gyerekek, s asz- szonyok jajgatnak férjeik után, és azok, akik túlélik mindezt, örökké hallani fogják a fegyverek iszonyú dübörgé­sét. Mi soha nem akarunk fegyverropogást hallani! Rigó József, a Gödöllői Gépgyár esztergályosa kért szót: — Az ember mindig kutat­ja a jövőjét — és szeretné meg is érni azt. És azt sze­retné, ha az utána következő nemzedékek még jobban élné­nek. És ehhez kell a bizton­ság, ami csak békében kép­zelhető el. Azok a csoportok a világban, amelyek az embe­riség szándéka ellenére ezt a biztonságot veszélyeztetik, miért nem gondolják végig, hogy senkinek sincs joga más embertől elvenni az életei? Azt üzenjük a nagyhatalmak­nak, hogy kölcsönösen tartsák tiszteletben az életet, az ez­után születendőkét is! — Ki csatlakozik az üze­nethez? — kérdezte Halasi Márton. — Aki velünk tart, álljon fel! Egy emberként állt talpra a tömeg, s fölzúgott, hogy Egy a jelszónk, a béke, harcba boldog jövőért megyünk ... Ezután Hentz Károly, a KISZ városi bizottságának tit­kára vette át a szót. ö vezette a fiatalokat a bákefalhoz, ahol szinte minden résztvevő aláír­ta a békeüzenet-tervezetet. Más csoportok az egyetem előtti téren hatalmas kék lo­bogóvá varrták össze tűvel, cérnával az apró selyem négy­zeteket, amelyekre minden kis közösség ráírta a maga béke­vágyát — és amely lobogót el­küldenek majd a prágai béke­találkozóra. A város, az egyetem vezetői békefát — kis nyírfácskát — ültettek a sportcsarnok mel­lett, körben pedig földbe ke­rültek iskolások, üzemi KISZ- esek keze nyomán a berke­nyék, összesen mintegy húsz tő. Közben hallgathattuk a Az általános iskolások saját készítései transzparenseikkel vonultak a nagygyűlés színhelyére Barcza Zsolt felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom