Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

1983. MÁJUS T, SZOMBAT xMlap 9 Három év eredményei Az egészséges fejlődés útján Alakítói lehetnek környezetüknek Majális — ellesett pillanatok A majális persze nem ilyen. A majális az színes, kavargó, harsány és zsibongó. De a majális ilyen is. Mert jólesik olykor a szédítő ka­vargásban megállni egy pil­lanatra. Leülni, szétnézni, el­mélázni, vagy hideg vízzel frissíteni magunkat. Pattoga­tott kukoricát majszolva fi­gyelni a „rumlit”, a fűre he­verni, mit sem törődve azzal, hogy a nyári kánikulában diszkréten kilógó jégeralsó mosolyra készteti az ünneplő­ket. Felszabadultak vagyunk, még kisszerű köznapi gátlá­saink gúnyájából is önkénte­lenül kivetkőzünk és belevet­jük magunkat az általános vi­dámság jótékony hullámaiba. Jólesik benne lubickolni. . . Csörömpölnek -S *. sörösüve­gek, portékájukat hangosan kínáló bazárosok hadarása zsongítja az agyat, fröcsköl a hurkazsír, habzik a sör, dur- rognak a léggömbök, de mi most nem törődünk ezzel. Mert jólesik szusszanni egyet. Mi félreállunk. Csak a körhinta pörög ren­dületlenül. Mert majális van. És az nem állhat meg soha ... Kép és szöveg: Trencsényi Zoltán „Magad uram, ha szolgád nincs’’ tartja a közmondás, s hogy mennyire igy van: csak most derül ki, amikor az ala­posan lecsökkent fejlesztési, beruházási lehetőségekkel kell számot vetni mindenütt. Az emberek egyre inkább szá­mításba veszik — maguk is alakítói lehetnek környezetük fejlődésének —, nem kell tét­lenül várni a támogatásra. Építik az óvodát Hatalmas változáson ment keresztül Tápióbicske az el­múlt három év alatt. Dudok Illés vb-titkár mondta ezzel kapcsolatban: — Egészséges fejlődésnek indult a község. Az emberek a vállukra vették a közösség gondjait, és ez leginkább a társadalmimunka-órák számá­ban mérhető. Míg 1980-ban egy emberre 150 forint értékű vállalás jutott, addig 1982-ben minden lakos 1754 forintnyi munkával járult hozzá a köz­ség fejlesztéséhez. Sorolok néhány példát: Megszerveztük az intézmé­nyes szemétszállítást. Több mint 5 kilométer járdát épí­tettünk. Jellemző, hogy mikor sor került az új, ötvenszemé- lyes óvoda alapozására, amit teljesen önkéntes munkával oldottuk meg már néhányan megsértődtek, hogy miért nem értesítettük őket a fel­adatról? Ha nincs is óvodás korú gyermekük, unokájuk még lehet — vetették a sze­münkre azok, akik kimarad­tak az építkezésből. — Hogyan mozgósították az embereket ilyen alkalmakkor? — Mindez a tanácstagok és a HNF-aktívák feladata. Az idei első tanácsülésen adtunk tájékoztatást arról, hogy ön­kéntes, pé^zbeni hozzájárulás­sal is támogatni lehet egy-egy fontosabb beruházást. Ez ed­dig nálunk ismeretlen dolog volt. A mai napig, három hó­nap alatt, 40 ezer forintot ajánlott fel a lakosság az óvo­da építésére. Törődés az öregekkel — Mikor készül el az új in­tézmény? — Az építkezés a terveknek megfelelően halad. Egyetlen problémánk, hogy az elő­irányzott 3,9 millió forint he­lyett csak kétmillió forint me­gyei támogatást kaptunk. Pót- hitel-kérelmünket hamarosan elbírálja a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága. Addig is, amíg tető alá ke­rül az új létesítmény, két cso­port számára bővítettük az óvodai férőhelyeket. Egy régi jegyzői ház átalakításával — ezt is társadalmi munkában csináltuk — nyílt erre lehe­tőség. Ha ősszel megnyílik az új óvoda, öregek napközi ott­honát csinálunk majd a régi épületből. Eredménynek szá­mít az iskolások négy napkö­zis csoportjának létrehozása is. Ezt a lehetőséget azonban csak a két műszakos tanításra való átállással tudtuk megte­remteni. Szőke István és felesége is érzi a községekben folyó vál­tozások hatását. Harmadik éve jár hozzájuk Janovics Györgyné, aki odaadással látja el a szociális gondozók nehéz, kimerítő teendőit három he­lyen is, havi ezer forint tisz­teletdíjért. — Az asszony hat éve ágy­hoz kötött beteg — mondja Szőke István. — Én is súlyos műtéten estem át. ■ Janovicsné Jutka jár hozzánk. Naponta hozza az ebédet, mos, takarít, minden nehéz munkát elvé­gez. Nagyon sokat köszönhe­tünk neki. — Körülbelül 25—30 egye­dülálló, idős ember van a községben, aki gondozásra szorul — folytatja a beszélge­tést Dudok Illés vb-titkár. A hetes napközi otthon megolda­ná az ő problémáikat is. Egy főállású szociális gondozó és néhányan, akik társadalmi munkában dolgoznak, kevesen vannak ahhoz, hogy a nagy kiterjedésű község minden ré­szébe eljárhassanak. Elismerés a gyűlésen — Véleménye szerint mi okozta az előnyös változást a falu közéletében? — Megérlelődött már az igény az emberekben, hogy saját elképzeléseik szerint fejlődjön a falu. Ennek bizo­nyítéka, hogy az 1980-as vá­lasztásokkor Láng Ferencet választották tanácselnöknek. Húsz éve itt tanított, mun­kásságával, személyes kapcso­lataival bizonyította már, hogy alkalmas a vezetésre. Céljai, elképzelései azonosak a faluéval. Talán a belé helye* zett bizalom, s az, hogy nem is érte csalódás az embereket, szintén lendített valamit A legutóbbi falugyűlésen, me­lyet két alkalommal kellett megrendezni, hogy a művelő­dési ház nagytermébe mind a hétszáz érdeklődő beférjen, az egyik hozzászóló, Szőke Illés ezt mondta: „A beszámoló már jelzi, hogy a fejlődés megindult a községben, min­den területen. Nemcsak ter­vekről beszélünk, nemcsak ígérünk, hanem a megvaló­sult és a megvalósuló dolgok­ról is beszámolhatunk.” Márványi Ágnes Építési engedély, bölcsőde A tanácselnök fogadónapján A törökbálinti tanácselnök fogadónapja fél nap, és három­hetente mindig szerda dél­előttre esik. Félő, a mostanin is kevés lesz a jelentkező, mivel a helybéliek kétharmada ingázik, Pestre jár dolgozni. Nem tudom, örüljek vagy bánkódjak-e, amikor Giegler József tanácselnök elém teszi a fogadóórák gondosan veze­tett naplóját: — Nézze — mutatja a gyér bejegyzéseket —, januárban négyen kopogtak be hozzám, februárban meg senki sem jött. Hátha mégis Halk koppantás az ajtón. Fiatalasszony érkezik, aki épí­tési engedély ügyében jött. Hét éve lakik családjával al­bérletben, s most egy aján­dékba kapott telekrészen építkezne, ha megkapná rá az engedélyt. Szeretné tudni, mi a helyzet? A telek belterületen van, közös rokoni birtok, nincs 150 négyszögöl sem, tenyérnyi te­rület, de az ő számára na­gyon fontos. Az elnököt figyelem. Ke­vés az esély, olvasom le az arcáról, de azt is, hogy töri a fejét, mivel biztathatná Szabó Zsigmondnét? A szabályok ugyanis nem engedélyeznek ilyen kis közös tulajdonú te­rületen építkezést, kiváltképp, ha már áll ott egy másik la­kóépület. Vagy mégis? Az elnök ja­vaslata: készítsen Szabóné be­adványt, az elvi építési enge­délyt nyújtsa be a felsőfokú hatósághoz. Írja le kényszerí­tő körülményeit is, valami­lyen megoldást kell találni — tekintettel a csolád szociális helyzetére. Első kézből — A tanácsi szakelőadóná1 iárt már Szabóné? — néz fel az írásokból az elnök. — Hogyne — hangzik a vá­lasz —, csak biztosabb akar­tam lenni a dolgomban. Pillanatnyilag nem jön sen­ki, így szót válthatunk a ta­pasztalatokról. — Elfogytak volna a pana­szosok? Nincsenek sürgető, el­intéznivaló ügyeik? — Ez nem valószínű. — A szokás, hogy faluhe­lyen egy-egy tanácsért az el­nököt megállítják az utcán, netán felzörgetik a lakásán, ma is él, s ez alól Törökbá­lint sem kivétel. Sokak számára megnyugta­tóbb, hogy első kézből, törté­netesen az elnöktől is besze­rezhetik az őket érintő értesü­léseket. de megtehetik ezt hi­vatalos fogadóórákon is. Elő­fordul, hogy sokszor először itt tájékozódnak, s csak ezután mennek az illetékes szakelő­adóhoz. A vezetés hitelét és a bizalmat csak erősíti, ha hiva­talos keretek között is mód van személyes ügyek ' közvet­len hangú megbeszélésére. Űjabb ügyfél érkezik, egy kismama, két gyerekkel a karján. Építkezni akar ő is, de legalábbis segédkezni a családi kalákában. De a két kicsi... Azokkal mi legyen? — Egyik kezemben a tégla, másikban a gyerek? — kér­dezi csípősen. Élénk a han­gulat, izegnek-mozognak az apróságok. Kiderül, soron kívüli felvé­telt szeretne gyerekeinek a bölcsödébe. Az elnök már so­rolja, hogy a bálinti bölcső­dék szűkösek, mindössze 90 hely van, és jelenleg 24 jogo­sult várakozik üresedésre. Az asszony töpreng — De nézze csak asszonyom — mondja Giegler József, s látszik rajta, hogy megoldást keres. Előnyben részesülhet, ha valamelyik közérdekű léte­sítményben munkát vállal. A boltokban is 18 eladó hiány­zik. .. Beáll egy kis csend. Töp­reng az asszony, mit nyerhet, ha megfogadja a javaslatot. Aztán rzt mondja: — .. .Tudja mit, elnök elv­társ, akkor inkább a Depónál dolgozom, ott több a pénz... Így hát egyelőre nincs meg­oldás. Az elnök feszeng egy ki­csit. — Van úgy, hogy bár­mennyire «zer°fnénk, nem tu­dunk dűlőre jutni — fordul felém. De az is,előfordul, hogy az ügyfelek mespondolják és újra visszajönnek. Szluka Márton

Next

/
Oldalképek
Tartalom