Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
1983. MÁJUS T, SZOMBAT xMlap 9 Három év eredményei Az egészséges fejlődés útján Alakítói lehetnek környezetüknek Majális — ellesett pillanatok A majális persze nem ilyen. A majális az színes, kavargó, harsány és zsibongó. De a majális ilyen is. Mert jólesik olykor a szédítő kavargásban megállni egy pillanatra. Leülni, szétnézni, elmélázni, vagy hideg vízzel frissíteni magunkat. Pattogatott kukoricát majszolva figyelni a „rumlit”, a fűre heverni, mit sem törődve azzal, hogy a nyári kánikulában diszkréten kilógó jégeralsó mosolyra készteti az ünneplőket. Felszabadultak vagyunk, még kisszerű köznapi gátlásaink gúnyájából is önkéntelenül kivetkőzünk és belevetjük magunkat az általános vidámság jótékony hullámaiba. Jólesik benne lubickolni. . . Csörömpölnek -S *. sörösüvegek, portékájukat hangosan kínáló bazárosok hadarása zsongítja az agyat, fröcsköl a hurkazsír, habzik a sör, dur- rognak a léggömbök, de mi most nem törődünk ezzel. Mert jólesik szusszanni egyet. Mi félreállunk. Csak a körhinta pörög rendületlenül. Mert majális van. És az nem állhat meg soha ... Kép és szöveg: Trencsényi Zoltán „Magad uram, ha szolgád nincs’’ tartja a közmondás, s hogy mennyire igy van: csak most derül ki, amikor az alaposan lecsökkent fejlesztési, beruházási lehetőségekkel kell számot vetni mindenütt. Az emberek egyre inkább számításba veszik — maguk is alakítói lehetnek környezetük fejlődésének —, nem kell tétlenül várni a támogatásra. Építik az óvodát Hatalmas változáson ment keresztül Tápióbicske az elmúlt három év alatt. Dudok Illés vb-titkár mondta ezzel kapcsolatban: — Egészséges fejlődésnek indult a község. Az emberek a vállukra vették a közösség gondjait, és ez leginkább a társadalmimunka-órák számában mérhető. Míg 1980-ban egy emberre 150 forint értékű vállalás jutott, addig 1982-ben minden lakos 1754 forintnyi munkával járult hozzá a község fejlesztéséhez. Sorolok néhány példát: Megszerveztük az intézményes szemétszállítást. Több mint 5 kilométer járdát építettünk. Jellemző, hogy mikor sor került az új, ötvenszemé- lyes óvoda alapozására, amit teljesen önkéntes munkával oldottuk meg már néhányan megsértődtek, hogy miért nem értesítettük őket a feladatról? Ha nincs is óvodás korú gyermekük, unokájuk még lehet — vetették a szemünkre azok, akik kimaradtak az építkezésből. — Hogyan mozgósították az embereket ilyen alkalmakkor? — Mindez a tanácstagok és a HNF-aktívák feladata. Az idei első tanácsülésen adtunk tájékoztatást arról, hogy önkéntes, pé^zbeni hozzájárulással is támogatni lehet egy-egy fontosabb beruházást. Ez eddig nálunk ismeretlen dolog volt. A mai napig, három hónap alatt, 40 ezer forintot ajánlott fel a lakosság az óvoda építésére. Törődés az öregekkel — Mikor készül el az új intézmény? — Az építkezés a terveknek megfelelően halad. Egyetlen problémánk, hogy az előirányzott 3,9 millió forint helyett csak kétmillió forint megyei támogatást kaptunk. Pót- hitel-kérelmünket hamarosan elbírálja a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Addig is, amíg tető alá kerül az új létesítmény, két csoport számára bővítettük az óvodai férőhelyeket. Egy régi jegyzői ház átalakításával — ezt is társadalmi munkában csináltuk — nyílt erre lehetőség. Ha ősszel megnyílik az új óvoda, öregek napközi otthonát csinálunk majd a régi épületből. Eredménynek számít az iskolások négy napközis csoportjának létrehozása is. Ezt a lehetőséget azonban csak a két műszakos tanításra való átállással tudtuk megteremteni. Szőke István és felesége is érzi a községekben folyó változások hatását. Harmadik éve jár hozzájuk Janovics Györgyné, aki odaadással látja el a szociális gondozók nehéz, kimerítő teendőit három helyen is, havi ezer forint tiszteletdíjért. — Az asszony hat éve ágyhoz kötött beteg — mondja Szőke István. — Én is súlyos műtéten estem át. ■ Janovicsné Jutka jár hozzánk. Naponta hozza az ebédet, mos, takarít, minden nehéz munkát elvégez. Nagyon sokat köszönhetünk neki. — Körülbelül 25—30 egyedülálló, idős ember van a községben, aki gondozásra szorul — folytatja a beszélgetést Dudok Illés vb-titkár. A hetes napközi otthon megoldaná az ő problémáikat is. Egy főállású szociális gondozó és néhányan, akik társadalmi munkában dolgoznak, kevesen vannak ahhoz, hogy a nagy kiterjedésű község minden részébe eljárhassanak. Elismerés a gyűlésen — Véleménye szerint mi okozta az előnyös változást a falu közéletében? — Megérlelődött már az igény az emberekben, hogy saját elképzeléseik szerint fejlődjön a falu. Ennek bizonyítéka, hogy az 1980-as választásokkor Láng Ferencet választották tanácselnöknek. Húsz éve itt tanított, munkásságával, személyes kapcsolataival bizonyította már, hogy alkalmas a vezetésre. Céljai, elképzelései azonosak a faluéval. Talán a belé helye* zett bizalom, s az, hogy nem is érte csalódás az embereket, szintén lendített valamit A legutóbbi falugyűlésen, melyet két alkalommal kellett megrendezni, hogy a művelődési ház nagytermébe mind a hétszáz érdeklődő beférjen, az egyik hozzászóló, Szőke Illés ezt mondta: „A beszámoló már jelzi, hogy a fejlődés megindult a községben, minden területen. Nemcsak tervekről beszélünk, nemcsak ígérünk, hanem a megvalósult és a megvalósuló dolgokról is beszámolhatunk.” Márványi Ágnes Építési engedély, bölcsőde A tanácselnök fogadónapján A törökbálinti tanácselnök fogadónapja fél nap, és háromhetente mindig szerda délelőttre esik. Félő, a mostanin is kevés lesz a jelentkező, mivel a helybéliek kétharmada ingázik, Pestre jár dolgozni. Nem tudom, örüljek vagy bánkódjak-e, amikor Giegler József tanácselnök elém teszi a fogadóórák gondosan vezetett naplóját: — Nézze — mutatja a gyér bejegyzéseket —, januárban négyen kopogtak be hozzám, februárban meg senki sem jött. Hátha mégis Halk koppantás az ajtón. Fiatalasszony érkezik, aki építési engedély ügyében jött. Hét éve lakik családjával albérletben, s most egy ajándékba kapott telekrészen építkezne, ha megkapná rá az engedélyt. Szeretné tudni, mi a helyzet? A telek belterületen van, közös rokoni birtok, nincs 150 négyszögöl sem, tenyérnyi terület, de az ő számára nagyon fontos. Az elnököt figyelem. Kevés az esély, olvasom le az arcáról, de azt is, hogy töri a fejét, mivel biztathatná Szabó Zsigmondnét? A szabályok ugyanis nem engedélyeznek ilyen kis közös tulajdonú területen építkezést, kiváltképp, ha már áll ott egy másik lakóépület. Vagy mégis? Az elnök javaslata: készítsen Szabóné beadványt, az elvi építési engedélyt nyújtsa be a felsőfokú hatósághoz. Írja le kényszerítő körülményeit is, valamilyen megoldást kell találni — tekintettel a csolád szociális helyzetére. Első kézből — A tanácsi szakelőadóná1 iárt már Szabóné? — néz fel az írásokból az elnök. — Hogyne — hangzik a válasz —, csak biztosabb akartam lenni a dolgomban. Pillanatnyilag nem jön senki, így szót válthatunk a tapasztalatokról. — Elfogytak volna a panaszosok? Nincsenek sürgető, elintéznivaló ügyeik? — Ez nem valószínű. — A szokás, hogy faluhelyen egy-egy tanácsért az elnököt megállítják az utcán, netán felzörgetik a lakásán, ma is él, s ez alól Törökbálint sem kivétel. Sokak számára megnyugtatóbb, hogy első kézből, történetesen az elnöktől is beszerezhetik az őket érintő értesüléseket. de megtehetik ezt hivatalos fogadóórákon is. Előfordul, hogy sokszor először itt tájékozódnak, s csak ezután mennek az illetékes szakelőadóhoz. A vezetés hitelét és a bizalmat csak erősíti, ha hivatalos keretek között is mód van személyes ügyek ' közvetlen hangú megbeszélésére. Űjabb ügyfél érkezik, egy kismama, két gyerekkel a karján. Építkezni akar ő is, de legalábbis segédkezni a családi kalákában. De a két kicsi... Azokkal mi legyen? — Egyik kezemben a tégla, másikban a gyerek? — kérdezi csípősen. Élénk a hangulat, izegnek-mozognak az apróságok. Kiderül, soron kívüli felvételt szeretne gyerekeinek a bölcsödébe. Az elnök már sorolja, hogy a bálinti bölcsődék szűkösek, mindössze 90 hely van, és jelenleg 24 jogosult várakozik üresedésre. Az asszony töpreng — De nézze csak asszonyom — mondja Giegler József, s látszik rajta, hogy megoldást keres. Előnyben részesülhet, ha valamelyik közérdekű létesítményben munkát vállal. A boltokban is 18 eladó hiányzik. .. Beáll egy kis csend. Töpreng az asszony, mit nyerhet, ha megfogadja a javaslatot. Aztán rzt mondja: — .. .Tudja mit, elnök elvtárs, akkor inkább a Depónál dolgozom, ott több a pénz... Így hát egyelőre nincs megoldás. Az elnök feszeng egy kicsit. — Van úgy, hogy bármennyire «zer°fnénk, nem tudunk dűlőre jutni — fordul felém. De az is,előfordul, hogy az ügyfelek mespondolják és újra visszajönnek. Szluka Márton
