Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-29 / 126. szám
1983. MÄJUS 29., VASÁRNAP %HnUm Szocialista brigádvezetők tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) A szocialista brigádok, a munkajavító mozgalmak körükbe vonták az üzemi dolgozók legaktívabb részét. Ahogy azonban átfogó mozgalommá kezdtek válni, változott a helyzet. A munkahelyek gyakran nem tudtak reális célokat kitűzni és érvényesíteni, amelyek mindenütt élő mozgalomként fent tudták volna tartani a szocialista brigádokat. A gazdasági vezetés egy része gyakran munkaszervezési, irányítási problémáinak áthidalására, saját vagy a gazdaság más területeinek működési zavarait kiküszöbölő segédcsapatként kezelte a szocialista brigádokat és a mun kaversenyt. tói, a pozitív emberi tulajdonságoktól függnek, még nagyobb szerephez jut. Ezért nemcsak az anyagiakban kell érdekeltséget teremteni, hanem a magatartás, a gondolkodás formálásában és a műveltség emelésében is. Konkrét igény Feltételek A brigádmozgalom megújulása alapvetően a megfelelő tudati és szervezett munkához szükséges feltételektől függ. Mindenekelőtt attól, tu- dunk-e javítani a munka szervezésén, az anyagellátáson, a gazdasági-műszaki vezetés színvonalán. Ha valahol a munka feltételei nem felelnek meg a minimális igényeknek, akkor milyen önkéntes, kezdeményező cselekvést várhatunk el a dolgozóktól? Mielőtt a munkás dolgozni kezd, másoknak kell ellátniuk kötelességüket. Ha ez nem történik meg, a dolgozók találékonysága, ügyessége, tenniakarása valamit segíthet a helyzeten, de aktivitása nem tud megfelelően kibontakozni. Fontos feltétele a brigádmozgalom fejlődésének, hogy a mozgalomban ne engedjük tovább érvényesülni a bürokratikus, hivatalnoki szemléletet. A brigádok legyenek önállóak, és ezzel legyen arányos a felelősségük is a munkáért, egész életükért. Ne szervezzük kívülről egyes brigádok életét, ne licitáljunk kívülről az elérhető célok fölé, Egyéni arculat A szocialista brigádmozgalom a termelésben a vállalathoz, a munkahelyhez kötött, a munkahelyen működő, tehát nem országosan, centralizáltan irányított munkamozgalom. A gyakorlat már bizonyította, hogy nem kíván szoros központi szabályozást, de kíván megfelelő vállalati, üzemi követelményeket, érdekeltséget és ösztönzést. Olyan vállalatiüzemi közvéleményt, érdekeltséget és ösztönzést kell teremteni, amelyből minden dolgozó számára világossá válik: az adott időszakban mit kell tennie, mit várnak el tőle. Nagyobb teret kell adni a dolgozók, a brigádok vállalásában és munkájában az egyéni lehetőség, az egyéni arculat és képesség megjelenésének. A dolgozók korban, képességben, érdeklődésben, családi háttérben különbözők, s ezzel számolni kell. Ne legyenek formálisak a vállalások, mert ebből származik a formális értékelés és elismerés. A brigádokon belüli szigorúság nemcsak a közösség érdeke, az egyes dolgozók legszemélyesebb napi és távlati érdeke is. Az erkölcsi elismerésnek rendkívül fontos ösztönző szerepe van, ezért a szocialista brigád címek odaítélését az adott munkahelyen, ahol jól ismerik a brigádot, a dolgozók gyűlése határozza meg, ha lehet titkos szavazással. Célszerű lenne, ha a szocialista brigád cím elnyerése egy évre szólna, és pályázattal lehetne esetleg ismételten — elnyerni. A szocialista társadalom nemcsak anyagi tekintetben •emeli fel az embert, hanem megváltoztatja egész életét. Ezt a követelményt nagyon jól kifejezi a mozgalom hármas jelszava: Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni. Ez a jelszó ma is időtálló. A szocialista brigádmozgalom és a munkaverseny céljai, törekvései mindig is túlmutattak a szűkén értelmezett termelési feladatokon. Nevelő és tudat- formáló hatásuk most, amikor gazdasági eredményeink jórészt a műveltség színvonaláGáspár Sándor a továbbiakban arról szólt, hogy népgazdaságunk helyzetének javításához, feladatainak megvalósításához minden olyan eszközt és módszert igénybe kell venni, amely hazánk gazdasági erejét növeli. Ilyenek a gazdasági munkaközösségek is. Hiányt pótolnak, aktivitást hoznak felszínre, kezdeményeznek. Tehát a konkrét társadalmi igény hozta őket létre. Nem szabad szembeállítani a munkaközösségeket a szocialista brigádmozgalommal. Mindkettőnek más a rendeltetése, de ugyanazt a célt szolgálják: hazánk gazdasági erejének növelését. A gazdasági munkaközösségek munkájáról még kevés tapasztalattal rendelkezünk. Egy idő után, amikor tapasztalataink már szélesebb körűek lesznek, meg kell nézni, hogy ezen új forma működése miképpen felel meg a követelményeknek, és milyen társadalmi igényeket elégít ki. Lázár György: A szocializmus építésének útján járunk, céljaink változatlanok. A fejlődés új, még magasabb színvonalára akarunk emelkedni. Modern, hatékony, erős szocialista gazdaságot és szocialista társadalmat építünk — mondotta. Azt a követelményt, hogy mindenkinek többet kell nyújtania, a szakszervezetek önmagukra fokozottan értik. Ezután is minden segítséget megadnak a szocialista brigádmozgalom fejlesztéséhez. Hazánkban még nem épült fel a szocialista társadalom. A gazdaságban is, a társadalmi viszonyokban is, az emberek magatartásában, gondolkodásában, és egymáshoz való viszonyában is jelen van az átmeneti időnek minden velejárója. Bármihez fogunk céljaink megvalósítása közben, sok pénz, tehetség, fegyelem, felelősségérzet kell és a korábbinál jobb munka. Gazdaságunk, ha lassan is, de már elindult azon az úton, hogy a fejlődésnek ezeket a nehézségeit legyőzze. Nem kétséges, hogy meglesz az eredménye — fejezte be beszédét a SZOT főtitkára.. Gáspár Sándor előadói beszédét széles körű vita követte. A tanácskozáson felszólalt Lázár György is. Megbecsülést érdemlő sikerek Tisztelt tanácskozás, kedves elvtársnők, kedves elvtársak! Megtisztelő és szívesen vállalt kötelezettségnek* teszek eleget, amikor átadom a tanácskozás résztvevőinek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, személy szerint Kádár János elvtárs szívélyes üdvözletét és a Minisztertanács jókívánságait. Kérem önöket, hogy munkahelyükre visszatérve, a szocialista brigádok tagjainak tolmácsolják az üdvözleteket és a jókívánságokat. Kedves elvtársak! Tanácskozásukat, politikai életünk e fontos eseményét közvéleményünk megkülönböztetett figyelme kíséri. Ez teljesen érthető. A szocialista brigádmozgalom, amely a munkás- osztály legjobbjainak kezdeményezéséből született és negyed százada indult útjára, tiszteletet, tekintélyt és elismerést szerzett magának. Nagy hatású, közel másfél m.illió tagot számláló tömeg- mozgalommá vált, amely megszületése óta állandóan megújuló, fontos tényezője társadalmunknak, és már' hosszú idő óta szocialista rendszerünk alapvető értékei közé tartozik. Ami ebben a teremben ma elhangzik, annak súlya és jelentősége van. Erre — a tiszteletet parancsoló múlton és a nemes szándékon túl — a szocialista brigádok azzal szolgáltak rá, hogy tetteikkel maradandó hatást gyakorolnak a közgondolkodásra. A tanácskozáson fölszólalók tehát olyan kollektívákat képviselnek, mozgalmuk helyzetéről, közös dolgainkról olyan emberként mondják el véleményüket, akiknek szavát példamutató tettek hitelesítik. Erről a szocialista brigádokat övező tiszteleten kívül kitüntetések sokasága, köztük 37 Állami-díj és a tegnapi nap óta 20 Munka Vörös Zászló Érdemrend is tanúskodik. Kedves elvtársak! Mint 25 évvel ezelőtt, s azóta eltelt időben oly sokszor, most is elmondhatjuk, bonyolult világban élünk, és nap mint nap nehéz feladatok megoldása vár ránk. A Központ Bizottság áprilisban megtartott ülése, amikor megvonta a XII kongresszus óta végzett munka mérlegét, az eredményeket méltatva, de azokat nem szépítve, kendőzetlen nyíltsággal szólt gondjainkról is. Arról, hogy az eddig nyújtott teljesítmény a kongresszuson kitűzött célok eléréséhez nem elég, magasabbra kell emelni a mércét. A Központi Bizottság áprilisi határozatának visszhangja arról tanúskodik, hogy népünk, munkásosztályunk helyesléssel fogadta, reálisnak tartja a nemzetközi és a belpolitikai helyzetről, a hatodik ötéves terv végrehajtásának eddigi tapasztalatairól kialakított értékelést. A Központi Bizottság megállapítása szerint, ha el akarjuk érni á magunk elé tűzött célokat, magasabbra kell emelni a mércét. Vajon miért van erre szükség? Rosszabbul dolgoztunk talán, mint korábban, vagy mint 1980-ban, amikor a hatodik ötéves terv megfogalmazta a feladatokat? Azt hiszem sem az egyikről, sem a másikról * nincs szó. Ellenkezőleg. A dolgozó kollektívák közül sokan, számos területen a tervezettnél is jobbat és többet nyújtottak. Erről tanúskodik, hogy csupán eooen az évben csaknem 500 vállalat, szövetkezet és más gazdálkodó szervezet nyert er magas kitüntetést. ■ Az is megbecsülést érdemlő eredmény, hogy hazánkban teljes a létbiztonság alapját adó foglalkoztatás, és amint ígértük, társadalmi méretekben megőriztük az életszínvonalat. 1982-ben a reáljövedelmek több mint 3 százalékkal haladták meg az 1980. évit, biztosítottuk az elfogadható árukínálatot, és ha szerény mértékben is, de fejlődtek az életkörülmények. Ennek egyik bizonysága, hogy 1981—82-ben 152 ezer lakás épült fel. Eközben javítani tudtuk a népgazdaság egyensúlyát, a külkereskedelmi mérlegben 1982-beíl mintegy félmilliárd dollár aktívumot értünk el, s folyamatosan eleget tettünk és teszünk fizetési kötelezettségeinknek. Mindenekelőtt olyan társadalmi-gazdasági feltételeket kell teremtenünk, amelyek nagyobb ösztönzést és teret adnak a hatékonyabb munka számára; elősegítik a termelési szerkezet korszerűsítését, a versenyképesség fokozását, a szocialista országokkal folytatott együttműködésünk még teljesebb elmélyítését, a ráfordítások, elsősorban az energia- és az anyagfelhasználás csökkentését, a teljesítményekkel arányos bérezés megvalósítását és az anyagi érdekeltség erősítését. Olyan közfelfogást kell teremtenünk, ami több támogatást ad a jobbító szándéknak, a szervezett és a fegyelmezett munkát igénylő vezetőknek és dolgozóknak. Ezek olyan követelmények, amelyek érvényre jutása nélkül nem állhatunk helyt, a kö- nyö; Jelenül igényes piacon, és csak lassan juthatunk előre továbbfejlődésünk megalapozásában. Amiről nehézségeinkkel összefüggésben szólni kell, az, hogy egyenetlenségek vannak munkánk színvonalában, az új követelményekhez való felzárkózásban. A mai tanácskozásnak az egyik központi kérdése éppen az — erről sokan szóltak —, hogy mit kell tenni azért, hogy a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny a m3Í viszonyok között ugyanúgy előrevivője legyen fejlődésünknek, mint volt megszületésekor, vagy abban a korábbi szakaszban, amikor a célokat még egyszerűbben fogalmazhattuk meg, mint ma. Kedves elvtársak! A közvetlenül előttünk álló feladatokról, az 1983. évi terv eddigi végrehajtásáról szólva elmondhatom, hogy vannak biztató, de vannak figyelmeztető jelek is. Kedvező, hogy a munka szervezetten indult, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tervben kitűzött célok elérhetők. Külön is említést érdemel, hogy a nehéz külpiaci viszonyok ellenére a dollár elszámolású forgalomban kiviteli többletet értünk el. Az viszont nem sorolható a kedvező jelek közé, hogy az ipari termelés az első négy hónapban elmaradt a tervezettől; exportáraink egy része tovább csökkent, s hogy a számítottnál nagyobb a belföldi, különösen a beruházási kereslet. A vita — a mozgalom hírnevéhez méltóan — számomra meggyőzően tanúskodik arról, hogy a párt és a kormány a jövőben is számíthat a szocialista brigádmozgalom folyamatosan megújúló, előrevivő erőire. Jól esett hallani, hogy a szocialista brigádok értik a helyzetünket, becsülik vívmányainkat és vállalják azok megőrzését, vállalják a több és jobb munkát a jövő fejlődéséért. Megígérhetem, hogy az itt és a vállalati'tanácskozásokon elhangzott javaslatokat, észrevételeket a SZOT vezetőivel és a többi társadalmi szervezettel együtt gondosan megvizsgáljuk és azon leszünk, hogy azokat a lehető legnagyobb mértékben hasznosítsuk. Amikor még egyszer tolmácsolom pártunk és kormányunk jókívánságait, felhasználom az alkalmat, hogy külön is köszöntsem azokat a brigádokat, elvtársainkat és barátainkat, akik példamutató munkájukért ki tüntetésben részesültek; önöknek pedig személy szerint is sok sikert és jó egészséget kívánok. Köszönöm figyelmüket. A vitában elhangzottakra Gáspár Sándor válaszolt, majd állásfoglalás-tervezetet fogadott el a tanácskozás, úgy határoztak, hogy az állásfoglalást a tanácskozáson elhangzott javaslatokkal kiegészítik, majd nyilvánosságra hozzák. Ezzel befejeződött a szocialista brigádvezetők országos tanácskozása. A HÉT HÍREBHH • • TUZESKEDVE © A Munkásmozgalmi Múzeumban Munkáskórusok címmel tárlat mutatja be a Magyarországi Munkás Dalegyletek Szövetségének 75 éves történelmét. © A gyümölcsfanyesedék hasznosításáról országos bemutatót rendeztek Nyíregyházán. @ A Közlekedés- tudományi Egyesületben a postai üzemmérnökképzés feladatait vitatták meg. © A hét híre az is, hogy Siófok volt a színhelye a szocalista országok tűzoltóságai XV. nemzetközi konferenciájának. Kereken százhúsz esztendeje, hogy 1863 nyarán gróf Széchenyi Ödön kezdeményezései és szívós szervezőmunkája nyomán elfogadták az ország első tűzoltó egyesületének alapszabályát. Innét számíthatjuk a hazai történelmét ennek a különleges, mindenkor közérdekű feladatkörnek, míg nemzetközileg az 1675-ben létrejött párizsi testület volt az úttörő. A kezdetek aligha vethetők össze a mai állapotokkal, hiszen akkor még arról is vitatkoztak az érintett törvényhatósági emberek, szabad-e állami pénzt költeni ilyesmire.,. Most meg, mint- ca ennek a fordítottja lenni a jellemző, amiatt kell győzködni, hogy nem kizárólagosan állami feladat a tüzek megelőzése, a tűzkárok elhárítása, nem elég akkor az összefogás, ha már lobog a láng, javainkat emészti a hő. Sajnálatosan gyakran lobog a láng, sajnálatosan sok értéket hamvaszt el a hő. A megyében a legutóbbi években ezer felett van a tűzesetek száma, s ezeknek kétharmada olyan, hogy kárt is okoz. Egy- egy esztendőben 13—17 millió forint között van azoknak a javaknak az értéke, amelyek a lángok martalékául esnek, azaz ilyen árat fizetünk — s meg nem' kerülhető a kérdés, kell-e hogy fizessünk? — a felületességért, a gondatlanságért, a fegyelmezetlenségért, az előírások megszegéséért. Túlzás lenne a vörös kakast felröppentőket így, felületesnek, gondatlannak, fegyelmezetlennek minősíteni? Aligha. Mert csak egyetlen tényt említünk. A megyében a kárral járt tűzesetek okai között első helyen a dohányzás áll...! Nem számít ritka esetnek, amikor az élet erőfeszítéseit, lemondásait, kuporga- tásait, a családi házat és berendezését egy szál cigaretta juttatja máglyára, az. az egy szál cigaretta, amelyet nem kellett volna meggyújtani, s ha mégis, akkor nem' a benzingőzzel teli konyhában, nem a padláson, nem az ágyban. A lakóházi tüzek a megyében a legutóbbi éveket nézve, három- és hatmillió forint közötti vagyont faltak fel, füstté, hamuvá, korommá változtatva azt, ami néhány perce, egy-két órája még féltett kincse volt a családnak. Az öngyulladás, a villám- csapás a megyében a kárt okozott tűseknek csupán a 2,4 százalékát lobbantotta fel, azaz az ún. objektív tényezők — bár erősen kétséges, sok öngyulladásos eset valóban objektív hatások következménye-e — nem képviselnek jelentős súlyt, hiszen kétszer ennyi bajt szül csupán az, hogy valaki, valakik ott használtak nyílt lángot, ahol nem lett volna szabad. Ez a nem lett volna szabad egyébként is kulcsmondata lehet a magatartás jellemzésének, hiszen ismétlődő eset a megyében, amikor az érintettek pontosan tudták, szabálytalan, amit tesznek, mégis megtették. Ez a mégis — mondják a szakemberek — örvendetesen visszaszorulóban van az iparban, makacsul tartja hadállásait a mezőgazdaságban, sajnálatosan és meghökkentőén növekszik a lakosság körében. Gyakori, hogy az állampolgár jogai mellett tüzeskedve tolja félre a szabályokat, előírásokat, józan megkötéseket, s e képletes tüzeskedés valódi lángot lobbant, a villamos vezetékek szabálytalan elhelyezésével, építési hibákkal,'a sugárzó hőnek kitett berendezési tárgyakkal, robbanás előidézésével. Furcsa fordulat magatartásunkban: amíg a keveset kellett óvni, sokkal nagyobb volt a figyelem, mint mostanában, amikor a több, a jóval értékesebb szorul védelemre. Az anyagi kárnál is fontosabb azonban, s az az igazi tragédia, hogy a megyében évente húsz, huszonkét ember az életével fizet a vörös kakas ingerléséért, a megsérültek száma harminc és ötven között van, soraikban gyermekek; a tüzek hét, hét és fél százalékát esztendők óta a megyében a gyermekek játéka okozza. Jobban kellene tü- zeskednünk a tűz kordában tartásáért, hű szolgálata és ellenünk fordulása elvá'asztá- sáért, pusztításai elkerüléséért, tervszerű megelőzéséért. Ezt a tüzeskedést szítani, ébren tartani, erősíteni több, mint közös érdek, önvédelem. Mészáros Ottó Önkritikus, felelős számvetés Huszonöt éven át a tett, az önfeláldozás jellemezte a szocialista brigádokat, s — bár ezalatt is sokat vitatkoztunk — kezük és szellemük nyoma immár letörölhetetlen mindarról, amit a mindennapos munkán túli erőfeszítéssel létrehoztak. Először volt a tett. És mert a tettekkel önmagukban nincs baj, eljött a szavak ideje is. A mozgalom negyedszázados történetének hatodik számvetésén, a brigádvezetők: tegnapi országos tanácskozásán a gondolatnak jutott a főszerep,. a nem is akármilyen szavaknak. Felettébb nyílt, őszinte hangú, olykor keményen kritikus véleményeket hallhattunk. amelyeknek egyetlen közös célja volt: a még több tett. Elválasztható-e a szocialista brigádmozgalom bármelv problémája a társadalomtól az üzemtől? Semmiképp Amikor Gáspár Sándor előadói beszédében a vállalati gazdálkodás hatékonyságáról, a külső és belső irányítás szervezettségéről szólt, akkor azt is mondta: ezek erősítésével, fejlesztésével el kell érni, hogy a brigádok minden esetben teljesíthessék is azt, amit vállaltak. Amikor a felszólalók kifejezték igényüket a rendre, a fegyelemre, a munka becsületének emelésére, akkor olyan dolgokról szóltak, amelyek nélkül nemhogy a további erőfeszítéseik, de alapvető népgazdasági érdekeink sem érvényesülhetnek. Amikor az üzemi demokrácia fejlesztésének szükségességét említették. akkor nem csupán a brigádok nagyobb önállóságáért, szabadabb mozgásteréért emeltek szót, hanem mindannyiunk felelősebb gazdálkodói. sőt tulajdonosi magatartásáért is. A tegnapi őszinte légkörű és ezért jó hangulatú tanácskozáson mindenki érezte hoev ezen a rövid egv napon nem annyira az eltelt huszonöt év eredményeinek tételes felsorolására van szükség I — lehetetlen is volna —hanem a megújulás keresésére: hogyan tovább? A Csepel Autógyár brigádjainak képviseletében Poton- di Győző ült tegnap a kongresszusi terem padjában. g bár még nem tudta, hogy a sok felszólalni kívánó brigádvezető mellett jut-e neki is szó, gondosan készülődött. Nem akart lemaradni a többiek mögött, hiszen mindenki szépen, érthetően fejezte ki magát. Mondandójának három Eő pontja volt: A „bérelt helyek” ügyében követendő példát hozott fel, amikor is a Csepel Autógyárban bizony nem féltek egy hagyományosan kiváló brigádot visszaminősíteni annak okán. mert nein sikerűit fényesen az elmúlt év. A vállalásokról és értékelésekről az volt a vé- ’oménye. hogy fel kell hagyni a merev éves rendszer- ~el, szükség esetén cél fel - Idátokat kell adni a brigádoknak. s a teljesítés után legjobb azonnal jutalmazni. Kolossá Tamás
