Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-29 / 126. szám
%f(nha> 1983. MÄJUS 29., VASÄRNAP Igazi palóclakodalom Bagón Jöjjön a kisöagi csárdába, Igazi palóclakodalomra! — csábították sok helyütt az érdeklődőket országszerte. És érkeztek is, délutánra már szép számmal egybegyűltek. A palóclakodalom szokásrendjét játszották végig igaziból a vőfélyek, valamint Szilák Edit 'Tiszaföldvárról és Bablena Pál Szécsényből. A mulatság még éjszaka is tartott: párnatánccal fejeződött be a nem mindennapi látványosság. Képünkön: a menyasszonyt gyakorlott kezek öltöztetik. Erdösi Ágnes felvétele A közművelődés és a televízió Átengedett kezdeményezés Kismaros csak egy példa most Már megint nyakunkon a dunakanyari tjyár A Magyar Televízió közművelődési tevékenységével foglalkozó előterjesztést vitatott meg legutóbbi ülésén az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. Mint azt a televízió beszámolója elmondja, az utóbbi években a politikai tájékoztatás új formáit alakították k): az elmélyültebb, az összefüggéseket jobban feltáró Panoráma a külpolitika, a Hír- háttér pedig a belpolitika iránt érdeklődők köréből verbuvált új nézőket. Az Ablak című magazin, valamint a Hatvanhat című vitaműsor szorosabbá, élőbbé tette a televízió és a közönség kapcsolatát. Kedvező visszhangra találtak az értelmiség körében a Tudóo- talub vitái. A múlt év végén jelentkezett a tájékoztató szolgálat új fóruma: a Képújság, amely később a különböző művelődési feladatok — például informálás kulturális programokról, tanítás — ellátásában is fontos szerepet játszhat. Üj ismeretterjesztő és kulturált közvetítő kísérlet a Vers mindenkinek, a Hét műtárgya, az Élő népdal, a Magyar táncok. Megerősödött és széles érdeklődést keltő adássá vált az utóbbi két évben a tv művelődéspolitikai hetilapja. a Stúdió. A Telepódium létrejöttével kialakult az az állandó műhely, amelyben kabaréműsorok és vígjátékok készíthetek. Szívesen fogadták a fiatalok a Szeszélyes évszakok című magazint: sikeresek a tv-vetélkedő játékai, mint például a Fele sem igaz, a FÉLÜTON. Az üzemi demokráciáról beszélgetett Kapusi Rózsa és dr. Égető Imre, a Szakszervezetek Országos Tanácsa szervezési és káderosztályának vezetője. Arról a magyarországi üzemi demokráciáról, amelyikről — mint a riporter’ idézte — a rádiós kollégák is megkérdezték, hogy létezik-e egyáltalán. De a cím is azt jelzi, hogy a beszélgetőpartnerek egyike se gondolta, hogy nálunk e téren már minden a legnagyobb rendben lenne. A helyzet ugyanis az, hogy elvben mindenki azt vallja, hogy ezek a döntésben részt vevő fórumok igenis előrelen- díthetik a közös ügyet. Ám amikor a gyakorlatra, a megvalósításra kerül a sor, akkor gyakran formális szertartássá silányulnak ezek a jogkörrel bíró tanácskozások. Azon ma kisebb okunk csodálkozni, hogy a vezetők körében létezik-e kétkedés, hiszen számukra az ilyenfajta szakszervezeti kontroll csak egyfelől jelenti a terhek megosztását, másfelől azonban a közösségi ellenőrzést is. S mégis e jogok gyakorlásának nagyobb kerékkötője — derült ki a beszélgetésből is — maga a szakszervezeti tagság, amelyik ma még csak félszegen, önnön lehetőségeiben kételkedve él lehetőségeivel. NAPKÖZBEN. Ez alkalommal Szombathelyre látogatott Kapcsoltam. Gazdagodott a gyerekeknek szánt műsorajánlat. Ezt jelzik az olyan mesesorozatok, mint a Magyar népmesék, a Vízipók, a Misi mókus. Az Iskolatelevízió támogatja az új tantárgyak, módszerek bevezetését, gondot okoz azonban, hogy jó néhány iskola — technikai eszközök hiányában — nem tudja fogadni az adásokat A nézők körében végzett felmérések arról tanúskodnak, hogy a családok 90 százaléka rendszeresen televíziózik. Ugyanakkor az intézmény technikai-gyártási fejlődése megtorpant: elegendő adásidő hiányában a közélet és a mindennapok számos problémája kiszorul a műsorokból. Egyes társadalmi rétegek, csoportok — fiatalok, öregek, nyelvet tanulók, háztájit művelők — korántsem kaphatnak annyi segítséget a televízió révén, mint amennyire szükségük lenne. Napjainkban növekszik a szerepe a tájékoztató munka úgynevezett szolgáltató részének is, ezért a következő években a televízió bővíteni kívánja a mindennapok gyakorlatához kapcsolódó, az egyént, a családot, a kis közösségeket segítő, speciális igényeket kielégítő műsorok körét. Az emberek többsége — még inkább mint eddig — szórakozást, ki- kapcsolódást vár a televíziótól. Ezt az igényt az intézmény igyekszik kielégíteni, például úgy, hogy növeli a nyugdíjasoknak, a nehéz fizikai muna népszerű műsor. E nyugatdunántúli megye meglehetősen távol esik szűkebb pátriánktól, mégis érdemes volt odafigyelni örömeire és gondjaira. Molnár Miklós műsorvezető-szerkesztő csapata ugyanis olyan kérdésekre irányította a figyelmet, melyek megoldása számunkra is fejtörést okoz, s az ottani ötletek közül egynéhány rtt is alkalmazható lenne. Gondoljunk például a fogyasztók megyei tanácsának tevékenységére, mely nem minden áron van jóban a kereskedelemmel, s ha a szükség úgy hozza, maga is megoldja a bútorjavítás, az alkatrész-ellátás kisebb-nagyobb gondjait. Tetszett, hogy az ottani húsipari vállalat és az egészségügyi szakemberek együttműködése révén olyan olcsó töltelékáruk gyártását kezdte el, amelyek nemcsak pénztárcánkat kímélik, de segítenek egy már-már népbetegségszámba menő kór, a vashiány felszámolásában is. Jó volt hallani, hogy Szombathelyen nem megszüntetik, hanem újra életrehivják a régi kávéházi hagyományokat. Náluk már van olyan csendes hely, ahol nem harsog a wurlitzer, be lehet ülni egy kávéra, egy fagylaltra, meghitt suttogásra, újságolvasásra. Cs. A. kásoknak szánt összeállítások számát. Az Országos Közművelődési Tanács elnöttsége az előterjesztést megvitatva megállapította: a Magyar Televízió az elmúlt két evben jelentős programot teljesített, alkalmazkodik a társadalmi változásokhoz, az új igényekhez. Szükséges lenne megvizsgálni: a hasznos sorozatok — (Jólyavári esték, Tudósklub — hogyan bővíthetők egymásra épülő, ismeretterjesztő és újat közlő programmá. Állásfoglalásában az OKT Elnöksége javasolta a tv illetékeseinek: a sokoldalú igényeknek — az intézmény művelődéspolitikai funkcióját szem előtt tartva — — még differenciáltabb, ugyanakkor a kulturális értékekre alapozó műsorokkal igyekezzenek eleget tenni, mert egy feltételezett tömegízlés kiszolgálása csak színvonalesést okozhat. Földesi Tamás legújabb, a Kossuth Könyvkiadónál megjelent kötetében az igazságosság „titkát” kutatja. Idézi Kelsent, az igazságosságelméletek egyik legismertebb polgári szakértőjét, aki így tette fel a kérdést: Mi az igazságosság ? Egy kérdésen sem vitatkoztak még ilyen hevesen. Egy kérdés miatt sem ontottak ki ennyi értékes vért, és hullattak oly keserű köny- nyeket Platóntól Kantig egy kérdés sem képezte még eny- nyire a legjelesebb gondolkodók elmélyült gondolkozásának tárgyát. És mégis, e kérdés napjainkban ugyanúgy megválaszolatlan, mint valaha volt. Ügy tűnik, azokhoz a kérdésekhez tartozik, amelyekről a lemondó bölcsesség így szól: nem találunk végleges választ, csak megkíséreljük javítani a kérdést. Ezt teszi Földes! Tamás Is, amikor sorra veszi az igazságosság eszmetörténetének főbb csomópontjait, amikor körvonalaz egy lehetséges marxista igazságossági koncepciót, amikor felvázolja az igazságossági normákat és azok érvényesülését a jelenlegi magyar társadalomban, amikor megpróbál válaszolni arra a kérdésre, hogy mi az igazság? Ezzel közelebb hozza az anyagot hozzánk, akiket érdekelnek az igazságnak a kritériumai, hiszen valóban szinte mindenkit foglalkoztat az igazságosság. Ezzel találkozunk napjainkban szinte minden fórumon, az utcán, a közértben, a filozófusok is keresik a választ: melyik igazságot fogadjuk el? A szerző idéz egv ősi kínai mondást, amely szerint az igazságosság érme. amelyet mindenütt elfogadnak. A filozófusok azonban régóta tudják mondja Földest, hogy Odaát a Szentendrei-sziget csücske, lábunknál kanyarodik a Duna és mögénk érnek a Börzsöny nyúlványai. Ahol állunk, az még a térképen megtalálható: Kismaros, közigazgatási felsorolásban Verőcemaros kerülete. A „régj” Kismaroson alig több mint*ezren élnek, nyaranta viszont majd’ háromszor annyian. S ha a vendégnyaralóknak mutatnák, hát volna mit nézni, a kisvasúti állomáson kívül is — de nem dicsekednek az évszázadok történelmének lenyomataival. Mégis van romantikája e minitelepülésnek, ugyanúgy, mint ahogy van valamennyi hegyi falunak. A varázs éppen a tájban bújkáló múlt és a második ezredvégi életforma kettősségéből ered: képileg a faluhoz igazodó, korszerű iskola 88 növendékkel; nem kevés emeletes ház fürdőszobával és garázzsal; ízléses cukrászda játékautomatával; ifjúsági tábor ultramodern adottságokkal. Kismaros — télen is, nyáron is alvó falu. Csendidényben Késő tavasszal a legnyugodtabb ez a település: a városokból pihenést keresők száma még csekély; a helybéliek eljárnak dolgozni Vácra, Budapestre; krampácsolókon kívül nincs más a kisvasúti állomáson; mozi nincs; a könyvtár is másodnaponként van nyitva; a művelődési ház pedig megkezdte nyári álmát. Csak a Duna felszíne csillog és szombat-vasárnaponként a kirándulók forgataga. Ez az az időszak, amikor a közművelődésben beáll a csendidény — marad meg az emlékezetben Néder Ferencné művelődési- ház-vezető önértékelése — merthogy a helybéliek elvonulnak a kiskertekbe eprészni, szőlészni, kiegészítő jövedelemhez jutni. Hasonlót hallhat az érdeklődő a túlparton Tahitótfaluban, vagy Leányfalun és az innennoha az igazságosság érték, korántsem könnyű meghatározni, hogy mit ér ez az érme, mire használják ezt az érmét, és milyen indokok alapján fogadják el csaknem mindenütt. Kettős értelme is van: mást és mást értenek alatta a polgári filozófusok és a marxisták. Bár az utóbbiak korántsem szentelnek neki akkora figyelmet, amelyet megérdemelne, hiszen az embereket naponta foglalkoztatja, mert sűrűn elhangzik: nekem van igazam. De mi ez az igazság? A szerző az igazságosság tör* ténetét felvázolja, majd ismerteti az igazságosságra vonatkozó nézeteket, kifejti, hogy a gazdaságnak nagy szerepe volt és van az igazságosság létrejöttében, illetve fejlődésében. Gondoljunk csak arra, hogy a termelőerők fejlődésének, a munkamegosztásnak milyen szerepe volt az igazságosságfogalom megjelenésében; vagy a föld felosztása milyen hatással lehetett az emberekre, mennyire megrendítette őket. és befolyásolta gondolkodásukat, szokásaikat, erkölcseiket. Majd azokat a fejlődési pontokat ismerteti, amelyek során a büntetés és a jog szerepe kialakult, s ez a kettő miként hatott az igazságosságra. Ezután megrajzolja az egyes időszakok igazságkoncepció- ját, az ókori görög társadalomét, az ókori Rómáét, a középkorét. a reneszánszét, majd a francia felvilágosodás elképzeléseit, és a kanti és hegeli igazságosságot, a modern polgári elméleteket. S kifejti a marxista koncepciót, az igazságosság értékmegalapozását. A mai magyar társadalomban meglévő és érvényesülő normákat is ismerteti, rásőn Nagymarostól Visegrádig. Bizony különös tény, de a Dunakanyar települései ' sok-sok év óta átengedik közművelődésben a kezdeményezést, a szabad idő hasznos kitöltését egy-egy üdülőnek, vagy függetlenített népművelőt nem is alkalmazó táborhelynek. Egyszerűen nem élünk a kínálkozó lehetőséggel, hogy az ország legnagyobb folyójának megközelítően száz kilométeres — szűkebb hazánkban kígyózó — partján a helybélieknek és a vendégeknek élményt adó, Pest megyének szellemi tekintélyt szerző, s az idegen- forgalom közreműködésével forintokat hozó kulturális életet szervezzünk. S hogy erre volna lehetőség azt bizonyítja a Dunatours egy-egy látványos és sikeres akciója. Lórévtől indulva a Duna- parti településeken — a nagyközségeket és a városokat leszámítva — csak imitt- amott találunk a közművelődésre alkalmas, megfelelő szintű létesítményeket, bennük függetlenített és szakképzett ' népművelőket. S ahol mindkét előfeltétel adott? Ott sem ismerték még fel a kínálkozó lehetőségeket, amelyek egyben kötelezettséget is rónak a megyei és helyi vezetőkre. Télen harsány? Jogtalan volna e fiőkköz- ség Kismaroson mindezért „elverni a port”, hiszen ez a település most csak egy példa a pontosan huszonnégy közül. Ráadásul ebben a községben adott az „intézményi feltétel”. Kisnemesi kúriákra emlékeztető művelődési háza van az országút mentén, az oszlopos udvar inspirálhat szabadtéri rendezvényekre, a mezítelen sárga falak kiállításoknak lehetnének fogadófelületei. S odabent? Az üres udvarról nyíló könyvtár — polcain megközelítően nyolcezer kötetmutatva arra, hogy azok megfelelnek a társadalom fejlettségének, a marxista értékítéletnek. A szocialista átalakulás és a társadalmi igazságosság nálunk összhangban van: a szocialista építés az emberek jobb életének megalapozására törekszik, és ez egybefonódik az emberek igazságérzetével. Sokat foglalkozik a jövedelmek egyenlőtlenségével kapcsolatos egyes igazságossági problémákkal. Ismert dolog, hogy a szocialista átalakulás milyen gyökeres változásokat hozott a tulajdonviszonyokban. és ennek nyomán a jövedelmek jelentős mértékben függnek a tulajdontól, elsődleges forrásukká a munka, a tevékenység lett Ez így egyszerű, a valóság azonban bonyolultabb, összetettebb, hiszen az emberek persze, hogy igazságosnak tartják a munkával szerzett jövedelmet, még akkor is, ha az nagyobb az övékénél, a luxusszínvonalon élést azonban — függetlenül attól, hogy milyen módon jutott az illető nagyobb jövedelméhez — elítélik, mert az embereknek másik, nem lebecsülendő része rosszabb anyagi körülmények között kénytelen önmagát fenntartani. Tehát igazságtalannak tartják az ilyen „elosztást”. ]V/|ár efínek a kérdésnek a nyílt, filozofikus felvetése is megérte. - hogy nyilvánosságot kapjon Földesi tanulmánya, hiszen a szerző őszintén igyekszik megválaszolni a felvetett kérdésekre problémákra, s közel visz bennünket az igazságosság prob lematikájának a megértéséhez. Ezért 'érdemes elolvasni Földesi Tamás Az igazságosság dilemmái című könvvét Gáli Sándor tel — már formájában is vonzó: a kölcsönzőpulttól grádics visz az emeleti olvasóterembe, s a falat könyvreklámok sorjázzák. Odafent polcok, könyvek, asztalok és székek: otthonos fogadói az iskola rendhagyó irodalmi óráinak. Alsó tagozatos diákokon kívül nagyon ritkán kell mást felkísérnie Végvári Lajosné szakképzetlen, tiszteletdíjas könyvtárosnak. Kismaroson 108 bejegyzett olvasó van, többségük általános iskolás. Az olvasói arány ugyan rosz- szabb a megyei átlagnál, de- hát mérhetetlen, hogy hányán kölcsönöznek könyvet a váci üzemekben, vagy a budapesti vállalatoknál. S az arányok önmagukban is szubjektivek, mert alapvető a minősítésben, hogy mit várunk el? Jelzőként a művelődési ház belsejére leginkább a kókadt fogalom illik most, mert ugye beállt már a csendidény. — Áprilistól októberig nem lehet szervezni semmit — mondja Néder Ferencné, aki tanítónő a helybeli iskolában. — A fiatalok nem jönnek ide, jobb lehetőségeket kínál a nemzetközi ifjúsági tábor; az idősebbek pedig ilyenkor a kertben dolgoznak. Ősszel és télen folyamatosan működik a ház. Nyugdíjasklubunkban hetente tartunk ismeretterjesztő előadást, havonta színházba viszem az öregeket, általában a fővárosi színházakat keressük fel, mert Vácott nincs közönségszervezőnk, nem tudunk jegyhez jutni. Az ifjúsági klub tagsága is meghaladja a félszázat, ők a házigazdái a neves ünnepeknek: öregek napját, gyermeknapot, családi ünnepségeket szerveznek, s a Fortuna sportegyesület mellett létrehozói a közösségi sportnapoknak. A művelődési ház igyekszik ápolni a község néphagyományait, ezért rendezzük meg a nők bálját évente, s rendszeresen indulunk kirándulásokra is a környező hegyekbe. Nem kívánt rang Néder Ferencné nem Is sorolt fel minden közművelődési formát, amely többé-kevésbé élővé teszi az intézményt. Említhette volna a szabás-varrás tanfolyamot és a KRESZ- előadássorozatot, vagy a szervezés alatt álló rajzszakkört. Ez már elismerést érdemel, ha figyelembe vesszük, hogy a művelődési ház vezetését csekély tiszteletdíj ellenében végzi. Ráadásul hozzátehetjük; Kismaroson meg kell küzdeni azzal, hogy a közönség egyre inkább „eltávolodik” az intézménytől, mert a tanács képtelen megoldani a művelődési ház és a könyvtár fűtését. Rossz döntés alapján használhatatlan a kazán. Ez talán most éppen nem időszerű kifogás, de tény: a verőcemarosi tanács eddig — egyévi ígérgetés után — sem oldotta meg a fűtést a létesítményben. Remélhetőleg a mostani nyár elég időt ad az intézkedésre. Nemcsak Verőcemaros és a hozzá közigazgatásilag tartozó Kismaros, Kóspallag, Szokolya felemás közművelődése jellemzi, hogy elszalasztott lehetőség közművelődésben a Dunakanyarhoz tartozás. Hasonló példát tucatnyit említhetnénk. Pedig akár rangot jelenthetne e tájegységhez tartozás. Igaz, ha a települések vezetői komolyan vennék ezt a feladatot, akkor több lenne a tennivalójuk. Például Kismaroson nem nyugodhatnának bele, hogy a főfoglalkozású népművelői státust két másodállásű, ha az illetmények nagyságát tekintjük, inkább tiszteletdíjas kisegítővel oldják meg évek óta. Ez afféle struccpolitika, van is — nincs is népművelő a faluban, bár igaz, nehezen érheti szó a ház elejét, ha a minimális követelményekhez viszonyítunk. S a közművelődés két gazdáját igazán nem érheti add mert népművelői ismereteikhez, lehetőségeikhez képest lelkesek, jóindulatnak... Kriszt György ■bR'ádiófigyelő » Politikai kiadványok J Az igazságosság dilemmái