Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-29 / 126. szám

*71 AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TA PEST MEGYEI Vitás PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXVII. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM Xra: 1,40 forint 19M- MÁJUS 29., VASÁRNAP Mer: 3. oldal: Tüzeskedve 4. oldal: ' Kismaros csak egy példa most 7. oldal: Visszakapták játékjogukat S- oldal: A PETI jelenti Három-négy liter szóda Perzselő a kemence szája A fiataloknak ez még kevés mégKÍr ^oűáke®méiéyé5íís6Í?ÍMÍan “miSS. ”éI?ö3é*** időjárás gyan bírják hát azok it'kE. magaséi bennünket. Ho- •rejük javát á,L*CiC £*££?’n™'a’ «**“ Mira a budaörsi Ipari Sze­relvény- és Gépgyár kovács­üzemébe eljutottam, addigra — egyik napról a másikra — kereken tíz fokkal csökkent a külső hőmérséklet. Ritz József üzemvezetőnek azért így is volt mondanivalója, hiszen munkatársai élete alig . válto­zott: húsz-harminc fok ide VONZERŐ vagy oda, nekik nem jelentős különbség. Óvatosan lépek a műhely homokjában, a frissen elké­szült munkadaraboktól öt-hat méterre már meleg van. Az izzó daraboktól fél méterre öt-hatszáz fok járja. Egy bot­lás végzetes lehet... A belül forgó kemence egyik ajtaján rakják be a hideg acéltömbö­ket, egy kör után, a szomszéd ajtón szedik ki hosszú fogóval az 1250 fokra hevített vasat. A szemre is óriási erejű ko­vácsok között akad cingár is. közelebb menni azért nem merek, így Ritz Józsefet kér­dezgetem: — Hogy a GlusánszkU? No, ne próbáljon meg összeakasz­kodni vele, csak reggelire megeszik egy kiló felvágot­tat... Nagyon szívós, inas, ki­tartó ember. Az ital? Egy mű­szakban 3—4 liter szóda, mű­szak után két-három korsó sör. De higyje el, vagy inkább próbálja ki: ha fizikailag eny- nyire kihajtja magát az em­ber, kell a folyadék. Odakint elered az eső. A hatalmas csarnok sok gépe kö­zül mindössze három megy, amott előbb pogácsát döngöl­nek a vasból, majd egy másik gépen karika lesz belőle. A kemencéket vasárnap este hat órakor indítják, s a követke­ző szombat reggelig három műszakban dolgoznak. — Háromszor ennyi mun­káskéz kellene, munka is vol­na, de hiába a novemberi bér­emelés; az utánpótlás csak nem jön — panaszkodik az üzemvezető. — Szükség volna a gépek korszerűsítésére, az automatizálásra, az emberek hátravonására a veszélyzóná­ból, de ez itt százmillió fo­rintokat követelne. Szemre mutatós a szakképzetlen mun­kások fizetése — hat-nyolc ezer forint —, megoldott a le­vegőtisztítás, a szellőztetés is, de úgy látszik, a fiataloknak ez még kevés. Pedig van szép ebben a nehéz munkában is; a tapasztalat, a szakértelem, az összeszokottság kemény, szoros közössége kovácsolta az embereket. K. T, Szocialista brigádvezetők tanácskozása r Epítőmunkánk eleven hajtóereje Szombaton, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Há­zában rendezték meg a szocialista brigádvezetők VI. or­szágos tanácskozását. Mintegy 150 ezer szocialista bri­gád képviseletében több mint 800 küldött s mintegy 200 meghívott vendég vett részt a konferencián, hogy az utóbbi évek tapasztalatait összegezve és szocialista fej­lődésünk követelményeinek megfelelően jelölje ki a brigádmozgalom feladatait. Az elnökségben helyet foglalt Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Méhes Lajos ipari miniszter, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai; Falu végi Lajos, a Minisztertanács elnök- helyettese: továbbá a kormány több tagja, a tömegszer­vezetek képviselői, szocialista brigádvezetők, üzemi és szövetkezeti dolgozók. A tanácskozást az elnöklő Major László, a Magyar Opti­kai Művek brigádvezetője nyi­totta meg. — Az elmúlt 25 évben a szo­cialista brigádmozgalom ha­talmas erővé, igazi tömegmoz­galommá vált és ma már szerves alkotóeleme szocia­lista életünknek — mondotta. — A brigádok munkássága maradandó alkotásokban ölt testet, a mozgalom külsőleg nem látható jegyei pedig az emberek tudatát, gondolko­dásmódját formálják. A bri­gádok most az új tennivalók­ra összpontosítják figyelmü­ket, erőfeszítéseiket. Ezt se­gíti a mostani tanácskozás is, amely nem ünnepi iflés, ha­nem munkaértekezlet, ahol a brigádok képviselői tapaszta­lataik cseréjével, terveik köl­csönös ismertetésével, javasla­taikkal és kezdeményezéseik­kel nyitnak még szélesebb utat a mozgalom számára — mondotta és megnyitotta a tanácskozást. Ezután Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára tartotta meg előadói beszédét. Sáspár Sándor: , A mozgalom áj értékeket teremtett Éppen negyedszázada, hogy megszületett a dolgozók leg­jobbjainak nagyszerű kezde­ményezése, a szocialista bri­gádmozgalom. E mozgalom­ban a legszebb az emberi igyekezet, a tiszta szándék. A brigádok cselekedtek, ha az ország vagy a munkahelyük ügyéről volt szó, ha városok, falvak szorultak segítségre, vagy ha az emberek, a dolgo­zók, a családok egyike-mási- ka került nehéz helyzetbe. A szocialista brigádmozga­lom nagy értéke, hogy hatás­sal volt hazánk fejlődésére, a munkahelyeken a közszellem­nek, a közösségi gondolkodás­nak és a mozgalomban részt Pajtások piros kendővel Szombaton országszerte kisdobos- és úttörőavatásokat tartot­tak. Megyénkben is sok pajtás nyakába kötöttek fel a kék és vörös nyakkendőt. Képünk Szigetszentmiklóson készült: há­romezer érdeklődő jelenlétében — a tanácsháza előtti téren — hatszázhárom kisdobos és úttörő élte át életének jelentős per­ceit. Erdős! Agnes (elvétele vevők egyéni életútjának ala­kulására. A másféfmillió dol­gozót átfogó brigádmozgalom hatására sokan jutottak el sa­ját fejlődésük magasabb foká­ra a munkában, a szakmai hoz­záértésben, a magatartásban, és a mozgalom révén csiszo­lódtak értékesebbé emberi tulajdonságaik. Ma is azok a legjobb szocialista brigádok, amelyek tisztességgel, józan­sággal, munkásetikával élnek és dolgoznak. Rugalmasan, hatékonyan Pártünk Központi Bizottsá­ga a közelmúltban elvégezte hazánk társadalmi és gazdasá­gi helyzetének elemzését, amikor sokoldalúan értékelte a XII. pártkongresszus óta meg­tett utat, és meghatározta a további tennivalókat. Külön is kiemelte a szocialista bri­gádmozgalom, a munkaver­seny fontos szerepét társadal­munk fejlődésében. A munka­helyeken még fellelhető szelle­mi és anyagi tartalékok feltá­rásában, hasznosításában min­den eddiginél nagyobb fel­adat hárul a brigádmozgalom­ra. A Központi Bizottság hatá­rozata arra irányul, hogy erőnket összefogva túljussunk a szocialista építőmunka jelen­legi bonyolult szakaszán. Az új helyzethez alkalmazkodva folytatjuk a szocializmus épí­tését, tovább erősítjük szövet­ségi politikánkat, a kölcsönös bizalmon alapuló szocialista nemzeti egységet. Gazdaság- politikai céljainkat a nemzet­közi fizetési mérleg javításá­val, u teljes foglalkoztatottság fenntartásával kívánjuk elér­ni, és tovább tökéletesítjük a dolgozók létbiztonságát szol­gáló szociálpolitikai Intézmé­nyeink rendszerét, védelmez­zük az elért életszínvonalat. Mindezt ma nehezebb félté telek között kell vállalnunk és téljesilenünk. A brigádmozgalomnak is fel efitt fnrtelk/?nJe a hazánk előtt álló feladatokhoz, ho«y én™?ínyekne* ™egfeS máeasfhh an’ hatékonyan es magasabb színvonalon segítse gazdasági és társadalmi ctl- /Hegvalósítását A meg- szükséges, hogy L beszSkk elÍSmereSe kiléte Uieini demokrácia £?áíw,iSm,eri a szocialista bri- cSnak8 ín1? ClŐZÖ honferen­tudfo kUmentumait> az tudja, hogy a mozgalom tevé- kenységet fékező formális je* gyekről már akkor is szóltunk M a 3 *igond efösebb lett .-A gyakran ioarfélis megol­vft háHSyKnagyon fontos el­háttérbe szorítottak azt pgy a tömegeknek saját bel­lekZTlÖZídésÜkhö1 fliese­Ez Pedig szorosan iyoV°riiS e|emek akadá- omzzák a demokrácia tartal­mi kibontakozását. Mivel a demokrácia nem let, hanem állandóan jelent­és feSatar(tás' gondolkodás Sent HaS»g‘,U'?at’ ,ez g°»dot iák » nílta, doIS°zók nem Iát- sSeft aiÍ k cselekvési lehető- falai" ^kk r nem lehet meg- várni* t kfzdernényezőkészsce?t Ezért bet* 3 Végrehaításban. f5eT* bels° mozgatóerőt, bel- i°. Garatot és kezdeményed­vákbanetvke/euÜnk a koüektí- a/cban. Ezt kutatva a mun­keítzémMm°krácÍa áUaP°tát keli szemügyre vennünk mert „d„«a gyakorlása! szfn­onalának emelése teremt tóer6t.belSÖ h3ték0ny ™zga­szit d0’g°z<5k_ tudomásul ve­szik, sót megértik az anyagi javak korlátozottságát és' áz előforduló kisebb-nagyobb ne­hézségekét. Ezeket nem is ír­ja« a szocializmus rovására De azt elvárják, hogy a szo- h-t1Zií,iUSt4*építö iársadalom­w«-inJand£S1 erősödÍék rész- sóban S3Ját sorsuk alakitá­Jelentős gyakorlati tapasz­talata életünknek, hogy az em- nemcsak „öntudatból" építik a szocializmust. Az aílyagl érdekeltség elvének alkalmazása társadalmi fej­lettségünk jelenlegi fokán a lan h fcíf építés Pótolhatat­lan hajtóerejét jelenti, ezért következetesen kell megvaló- sítam <j munka mennyisége és minősége alapján nyugvó bé­rezési elveinket. =zÍe!<j?'e,g az anyagi érdekelt­ség alkalmazásában bizonyos zavarokkal küszködünk Gon- dot okoz, hogy az egyes réte­gek és szakmák közötti bér- arányok gyakran nem fejezik ki a valóságos értékekei Szá­mos munkahelyen nem talál- ózunk a kiemelkedő munka- Äi?xny?k differenciáit o ztónzésével. Helyenként szo­rosra zárul a bérolló a szak- épzetlen, a szakképzett és a közTttan kvalifiká!t munka (Folytatás a 3, oldalon.) százhatvanhárom pedagó­gus szolgálati lakást építtet­tek a tanácsok, kialakíttat­tak negyvennyolc szolgálati szobát, tető alá került két­száz személy számára ún. szállóhely, mint a hivata­los szóhasználat jelöli, szolgálati férőhely. Kedvez­ményes, pedagógusoknak fenntartott építési kölcsönt hétszáztizenhatan vehettek fel, százhúsz fiatal kötött szerződést a tanácsokkal társadalmi ösztöndíjra ... Szó sincs tehát állóvízről, semmi nem történik hely­zetről, hiszen túl az emlí­tetteken, aligha volt lé­nyegtelen mozzanat a pá­lyakezdők alapbérének emelése, mégis, az üréá ál­lások, a gyermekgondozási szabadságon levők helyet­tesítésének nehéz terhe, az egyik helyről a másikra való vándorlás — csábítás? — mind-mind azt mutatja, bajok vannak a vonzerő­vel. A vonzerővel, de mi az? A több fizetés? A la­kásgond megoldása? Egy jobb albérlet? A főváros közelsége, azaz annak lehe­tősége, az újabb lépés majd már a budapesti is­kolák valamelyikébe vezet? Farizeusság lenne úgy ten­ni, mintha az ilyen és ha­sonló tényezőket kirekeszt- hetnők a döntések motivá­cióit adó tények, tapaszta­latok halmazából, ám az szintén hamis szeméremnek bizonyulna, ha kimondat­lan maradna a kérdés: mindezeken túl vagy mel­lett, hol vannák az olyan szempontok, hatások, mér- legelendők, mint a tantes­tület vonzereje, az adott intézményben az oktatás tárgyú feltételeinek színvo­nala, a már oktatott gyer­mekek szeretetének elvesz­tése a távozással? K érdeztem többeket az ilyen, utóbb említett, vonzerőkről, s keser­nyés mosollyal azt vála­szolták, ez nagyon kevesek­nél szempont. Kialakult, tartósan jelen van a uén- dortanitóknak, tanároknak a csoportja, akik pusztán állást töltenek be, különö­sebb kötődés nélkül létez­nek kollégáik között épp­úgy, mint a gyermekeket oktatva, mert — mondják sokat tapasztalt pedagógu­sok — már annak idején nem pályát, hivatást vá­lasztottak, hanem csupán egy foglalkozást. Sok min­dent kell tenni a pedagó­gusokat megtartó erkölcsi, anyagi vonzerő érdekében, ám nem kellene sokkal többet beszélni arról, mi e pályában, hivatásban az igazi vonzerő? Kérdem csak, nem állítom: tud be­szélni így erről a vonzerő­ről az a pedagógus, aki ma­ga sem tudja, mi vonzotta, vonzza?! M. O. F eszengve az akaratlan szem- és füitanú sze­repében, így hallgat­tam a vitát a két igaz­gató között, s már annak is örültem volna, ha a vita vita marad, ám átcsapott olyan terepekre is, melyek már a személyes sértegetés . határán húzódnak. A két kolléga egy-egy általános iskolát vezet, az egyik — akinél éppen az újságíró ült — a ceglédi járás nagy­községében, a másik a mo- nori járás hasonló rangú településén. Ö jött látoga­tóba, mert... mert az it­teni tantestület három tag­ja a követező, tanévben náluk szeretné folytatni munkáját. Ezért a harag, a sértő vágás és visszavágás, a vád és viszontvád, amit a szemlélő talán nem is ért igazán, a két érintett azon­ban nagyon is érti, érzi; a saját bőrén érzi. A huszon­hat tagú tantestületből há­rom ember távozása nem kicsiség, hbgy a másik he­lyen a nyolc hiányzó tan­erőből csak öt lesz, mert három fővel — egy tanár, tanítónő házaspárral, s _ a velük tartó hajadon tanár­nővel — gyarapodik a lét­szám. Csábítás! Ok jelentkez­tek, nem is ismertem őket. Miért pont nálad jelentkez­tek?! Mit tudom én?! Én meg megmondom, azért mert két éve te vittél el innét két tanítónőt, mond­ván, menjenek, nálatok van pedagógusszállás ... Tudod te, hogy tavaly év elején ez a két leányka fogta magát és engem is otthagyott, huss, berepültek Pestre.,. Ügy kell neked. Így zajlott a felelgetős enyhébb része, s úgy vél­tem, valami fura szeszélye a sorsnak, hogy egy ilyen véletlen esetet hozott elém. Hittem ezt, naivul, míg meg nem tudtam, bizony nem véletlen, egyedi^ oly­kor-olykor megtörténő eset kavart vihart a szemem láttára; sok ilyen vihar­ra van, lenne ok. Most kü­lönösen, a tanév‘vége felé, amikor jó néhány tanító, tanár tekinget másfelé, több bért. valamilyen lak­hatási lehetőséget remélve, vagy éppen nyíltan közöl­ve, a fővároshoz szeretne közelebb jutni... A me­gyében folyamatosan ki- lencszáz és ezer között van a hiányzó pedagógusok szárra, s bár többségük to­vábbképzés, szülési szabad­ság, gyermekgondozási se­gély miatt hiányzik — hat­száz és nyolcszáz közötti ez a tábor —. helyettesítésük nem könnyű, mivel a tan­testületekben nincsen tar­talék ember, az óraadásra visszahívott nyugdíjasok­nak is korlátozott létszámú a csor>ortja, így tovább, így tovább. öt év alatt a megyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom