Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

1983. MÁJUS 28., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN A négygenerációs társadalom A családi feszültségek sürgetnek Két kereső felnőtt: apa, anya. Meg két gyerek. Megközelítően Ilyen az úgynevezett mai család modellje, melyeket ezelőtt mintegy tíz esztendővel kezdték vizsgálni különböző tudományos kutatóinézetek munkatársai. A csa­lád hagyományos képe ugyanis alaposan megváltozott az utóbbi évtizedek­ben, elsősorban az ipar erőteljes fejlődése következtében. Végeérhetetlen volt az áramlás a falvakból a városokba, kiszélesedett a női munkaerő foglalkoz­tatása, átalakult a család funkciója, a gyermeknevelés feladataiból többet vállaltak át a napközi otthonos óvodák, az iskolák, s sorozatban jelentek meg a bölcsődék is. Ezekkel a változásokkal egyidőben, illetve valamelyes késéssel új szociálpolitikai programokat tűzött napirendre államunk, ame­lyeket több kevesebb sikerrel, de mindig nagy nehézségekkel becsülettel megküzdve, teljesített. Ami a szociálpolitika nagy horderejű kérdéseit illeti — családi pótlék, gyermekgondozási segély, a társadalombiztosítás kiterjesz­tése, térítésmentes egészségügyi ellátás, stb. — közmegelégedésre megoldót­Ha zavar keletkezik A szociálpolitikai gondoskodást azonban társadalmunkban még to­vább lehetne fejleszteni. Éppen a mai családmodell vizsgálata közben derültek ki egyre másra olyan je­lenségek, amelyek arra hívják fel a figyelmünket, hogy látszólag apró veszélyek is okozhatnak a családban bomlasztó erejű feszültségeket — s amelyeknek feloldására még nem rendelkezünk az előbbiekben felso­rolt, törvényekben, rendeletekben szabályozott eszközökkel. Vannak olyan juttatások —s nem is az ol­csóbbak közül valók — amelyekhez szinte —, vagy teljesen ingyen hoz­zájuthat bárki. S igaz, csak keve­sebb családot érintő, vagy ideiglene­sen fellépő szükségletek esetén azon- bah egyáltalán nem, illetve kizáró­lag óriási áldozatok árán érhetők el bizonyos ellátási formák. A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének; munkatár­sával, dr. Gayer Gyulánéval beszél­gettünk arról, milyennek ítélték a kutatók ezt a mainak nevezett csa- ládmodellt. Azt mondja: — E családoknak két nagy cso­portjuk van. Az egyikhez tartozik a többség: megfelelően ellátják funkciójukat, a gyermekeket szere- tetben, szocialista társadalmunk megkövetelte erkölcsi normák sze­rint nevelik — különböző anyagi és szellemi színvonalon. A másik cso­porthoz sorolhatjuk az átlagostól el­térő, a normálistól elhajló (mostaná­ban előszeretettel használt idegen szóval deviáns), zömmel negatív magatartású, alkoholizáló, bűnöző, munkakerülő családokat, amelyek kisebbségben vannak ugyan, de sze­repet játszanak a társadalom továb­bi fejlődésében. Ezúttal csak az első csoporttal fog­lalkoztunk, mégis előbukkantak gondjaink. Adódnak ugyanis olyan élethelyzetek, amelyekben az ' átla­gosnak minősített családokban is zűrzavar keletkezik, amikor fokozot­tabb gondoskodásra, az addig teljes mértékben nélkülözhető szolgálta­tásokra lenne szükségük. Dr. Gayer Gyuláné ide sorolja a válást, a be­tegséget, a halálesetet, mint a leg­gyakrabban közbejöhető zavarkeltő tényezőket. Ezek okozhatnak olyan helyzeteket, amelyekben a törvények szabta gondoskodáson, jogi eljáráso­kon, egészségügyi közbeavatkozáso­kon kívül valami másra is szükség volna, ami hazánkban még csak ke­vés helyen és csak részlegesen mű­ködik: családgondozásra. Talán száz­nál is kevesebb azoknak a létszáma az országban, akikről elhangozhat: foglalkozásuk családgondozó. Nyitott irodák A részfeladatok ellátásában szép eredményeket tudunk felmutatni. Részesülnek gondozásban a terhes anyák, az újszülöttek, a veszélyez­tetett gyermekek, a volt állami gon­dozottak, a nevelőszülők, a szociáli­san rászoruló öreg emberek, a bör­tönbüntetésüket letöltött volt elítél­tek, az alkoholisták, stb. Valójában miről van szó? Arról, hogy a csalá­dok egy-egy problematikus tagja ke­rül a gondozás figyelmébe, valami­lyen szakmai szempont szerint, komplex családgondozásról azonban még nem beszélhetünk. Mire gondol a szociológus? Neve­zetesen arra, hogy az átlagostól ne­gatív irányba eltérő magatartású családokból kiemelik például a gyermekeket, s nevelőintézetbe vi­szik, de a család marad a régiben, azaz: jelenleg még írem áll módunk­ban arra megfelelő' szakemberekkel — teszem azt pszichológusok közre­működésével — felkészíteni az érin­tett szülőket a gyermekek visszafo­gadására. Ugyanez áll az alkoholis­ták esetében is. Nincs szó természe­tesen arról, hogy a családgondozás A háztetők felett N. I. Domasenko grafikája ürügyén boldog-boldogtalan bele­avatkozzék mások életébe, kéretle­nül, hívatlanul. A komplex gondo­zásnak is előbb meg kell teremteni a törvényes kereteit, szakmai lánco­latát, mint például az anya- és cse­csemővédelemnek. Mert nagyon jó lenne, ha volna ilyen. Egy. mindenki számára nyitott iroda, ahová beléphetünk, ha segít­ségre van szükségünk. Vagy milyen jó volna, ha a házas­ságkötés előtti kötelező tanácsadás mintájára lenne valaki, aki hivata­los minőségben, megfelelő tapin­tattal tanácsot adna akkor is, ami­kor a már menthetetlen házasság felbomlik. Mert a dolog törvények szabályozta része elintéződik a bí­róságokon. Am a hogyan tovább kér­désre igen nehéz megtalálni a leg­kedvezőbb választ. Valaki figyelmez­tethetné a feléket a válás utáni egye­düllét sajátos veszélyeire, buktatói­ra. Például arra, hogy a kellek én még valakinek mindenáron való bi- zonygatása közben felvonultatott ud­varlók (új anyukajelöltek) éppen úgy lelki sérülést okozhatnak az anyával (az apával) élő gyermek lelkében, mint az, ha az egyedül nevelő szülő mártírköntösbe burkolózik, s örökö­sen a feláldoztam magamat érted lemezt pergeti. Válás után a legtöbb esetben mindkét fél barátok nélkül marad. Akikkel együtt, összejártak, azok külön-külön már nem nagyon hívják-várják őket. Űj barátokra pe­dig éppen az egyedüllét sajátos kor­látái miatt nehéz szert tenni. Taná­csot kérni mégis kellene kérni va­lakitől egy-egy válaszút előtt, de ki­től? Ha be lehetne menni egy min­denki számára nyitott irodába ... Veszélyben a harmónia — A családgondozói munka leg­nagyobb jelentősége természetesen megelőző voltában lenne — állítja a szociológus. Talán oly módon is lehetne segíteni a családok együtt- maradását, ha megkísérelnénk nehéz helyzetekben útbaigazítást adni, fel­hívni a figyelmet égy-egy feszültség oldására alkalmas szolgáltatásra, és így tovább. Miiyen szolgáltatásokra gondol dr. Gayer Gyuláné? Olyanokra, amelye­ket szerte a világon humán szolgál­tatásoknak neveznek, s a különböző államokban különféleképpen élnek is velük. Nálunk is egyre többen igénylik az effajta szolgáltatásokat. Nézzük végig az újságok apróhirde­téseit. Hányán keresnek megfelelő személyt gyermekük mellé; idős, be­teg emberek ápolására; néhány órá­nyi házi munkára stb. Valóban fe­szültséget okozhat ugyanis a csa­ládban, ha például az apa vagy az anya objektív körülmények miatt nem képes szíve szerint gondoskodni az idős nagyszülőkről. Mert mi for­dulhat eiő? Messze laknak egymás­tól. Összeköltözni nincs mód. Ked­vezőtlen a munkaidőbeosztás is. A kapkodásban, a kora reggeli, késő esti rohangálásban nincs sok köszö­net, annál több az idegeskedés. Mi a tennivaló? Keresni valakit, aki méltányos fizetségért elvégzi na­ponta az idős szülők mellett a leg­fontosabb munkákat. Van 1 ilyen? Ritkán, s rendszerint drágán. Egyéni vállalkozóként. Holott ide már szol­gáltatás kellene. Szolgáltatás kellene, mégpedig olyan, amelyhez hasonló jelenleg szinte teljesen társadalmi kezdemé­nyezés keretében működik: a házi szociális gondozás. Pest megyében tíz évvel ezelőtt 1S03 rászorulónak 6 főfoglalkozású gondozónő, 7 szer­vező gondozónő és 443 társadalmi gondozó állhatott rendelkezésére, 264 ezer forint! — tanácsi költségve­tésből nyújtott — anyagi háttérrel. Ezek az adatok 1981-re így változ­tak: több mint 7 millió forint, 2038 gondozott10 hivatásos, 28 szerve­ző és 1354 társadalmi gondozó. A pénzt ehhez tehát a tanácsok adták. Említett azonban dr. Gayer Gyuláné olyan' példát is Európából, amely arról tanúskodott, hogy a költségeket ez ügyben is meg lehet osztani. Nevezetesen: a tanács fel­méri a gondozásra egyébként tör­vényben is kötelezett felnőtt gyer­mek szociális helyzetét, s annak alapján megállapítja, mennyit tarto­zik fizetni az említett szolgáltatá­séit. Ha anyagilag képtelen a teljes összeg fedezésére, akkor nyújt anya­gi támogatást az ügyhöz a tanács. Ilyenformán nem maradna árván olyan idős szülő, aki akár négy Patak partján Y, fZ-s-'' "v-l.— Németh Eridre rajza gyermeket is fölnevelt — mégis a tanács, vagy a népfront, a Vöröske­reszt gondoskodik róla, társadalmi erőből, ha tud. S nem volna feszült­ségforrás az ápolás annak a felnőtt gyermeknek a családjában sem, aki szíve szerint mindent megtenne, de fentebb vázolt körülményei nem te­szik lehetővé. . — Az . erőfeszítések elismerésre méltóak. A hiba valahol ott van — mondja a szociológiai intézet mun­katársa —, hogy a házi beteggon­dozás, vagy az idős korúak más jel­legű, de saját otthonukban történő ellátása még nem érte el a szol­gáltatás kívánt színvonalát. Kísérletek történtek már arra, hogy gazdasági munkaközösségbe, kisszövetkezetbe, kisvállalkozásba tömörítsék azokat az embereket, akik erre a munkára kedvet, éreznek és alkalmasak is rá. A kezdeti lé­pések igen nehézkesek. Említette a szociológus, hogy például az az ápo­lónő (okleveles), aki délelőtt vala­mely kórházban, rendelőintézetben dolgozik, kisvállalkozásban este már nem. végezheti ugyanazt a mun­kát. A beteg, idős embert megetet­heti, megmosdathatja, de kifejezetten egészségügyi ellátásban nem része­sítheti. Mert kisvállalkozásban nem ismerjük el ugyanazt az oklevelét, ami a délelőtti foglalkozására feljo­gosítja. Ugyanakkor számos idős ember tengeti életét elfekvőként kór­házakban, mert nincs, aki szaksze­rűen ellássa. (Az orvosi oklevelet vi­szont mindenkor elismerjük. Nincs valami baj a hierarchiával?) A tanácsok, a KÖJÁL — megfele­lően körültekintő ellenőrzés alapján — szívesen adnak engedélyt olyan házi kifőzdék megnyitására, ahol 10- 15 idős ember, vagy akár iskolás gye­rek étkezhet naponta. Még több kel­lene. Kellenének lakásra kimenő pa­tyolatfelvevők, takarítók vagy fu­varosok, akik beszerzik a téli tüze­lőt. Jöjjön a kerti munkás, a házi varrónő, vagy valaki, akivel lehet egy órácskát beszélgetni. Kellene tehát egy egész sereg, amelyben mindenre akadna vállalkozó. Mert főleg az új nyugdíjasok idegenked­nek a szociális otthonoktól — ame­lyek egyébként nélkülözhetetlenek és igen nagy vívmányai szociálpoli­tikánknak, s amelyekből mindig ke­vés ván. A következő nyugdíjas kor­osztály tagjai pedig méginkább sze­retnének majd önmagukról gondos­kodni, nyugdíjukból megfizethető szolgáltatásokat kapni, saját ottho­nukban. Gyermekeiktől pedig első­sorban szeretetet, családi meleget marad. Mit tegyen az a szülő, akinek gyermeke valamely fogyatékosság miatt állandó felügyeletre szorul, de nem tartozik azon szerencsésebbnek mondható négyezer közé, akiknek ju­tott hely egészségügyi intézetben? Tudjuk: akármilyen is a gyerek, a legkedvesebb, mert az én gyerme­kem. De: évek hosszú során át fe­szültségforrás lehet a családban, ha nem lehet legalább egy hétre, né­hány napra kimozdulni mellőle, erőt gyűjteni, feltöltődni a következő évekre. Nem lehet. Ne vegyék bántónak a megjegy­zésemet, ami kikívánkozik belőlem: kutyapanzió már van, ahol nyaraló gazdik biztonságban tudhatják akár Retekre ölbeli ebüket. Olyan hely azonban megszámlálhatóan kevés akad, ahol nyugodt lelkiismerettel hagyhatná néhány napra legalább szerető szülő gyermekét, szerető gyermek idős szülőjét, ha csöppnyi kikapcsolódásra volna már szüksé­ge. Mi is tisztában vagyunk vele, hogy ez utóbbi panzióhoz lényegesen magasabb felkészültségű személyek, s minden szempontból kifogástalan helyiségek kellenek. De nagyon kel­lenek. De nagyon kellenének! A Pilisi Parkerdőgazdaság utazási irodája, a Natours, olyan ötlettel állt elő nemrég, ami nagy visszhangot keltett — igaz, tehetősebb — szülők körében. Gyermektáborozási akciói közkedveltek lettek. Alig lehet helyet kapni a visegrádi jurtákba a természetvédő táborokban, népesek­nek ígérkeznek idén is a vitorlás vakációzások. Egy kezdeményezés, ami életrevalónak bizonyult. De any- nyi gyereknek, amennyi nálunk sze­rencsére van, kevés. Talán jó volna, ha egyre-másra csatlakoznának ha­sonló szervezetek a Natourshoz. An­nál is inkább, mert a pilisiek megta­lálták a gyermekek mellé a megfe­lelő személyeket is: leendő pedagó­gus főiskolai hallgatókat. És főisko­la is sok van. Nyugodt Icljdismeretíel Köztudottan nem megoldott a gyer­mekek nyári elhelyezése. Rémnegé- nyekbe illő közlemények jelennek meg olykor a kulcsos gyerekekről, elmarasztaló fejcsóválgatások köze­pette mondunk esetleg véleményt el­vetemült szülőkről, akik hagyják csatangolni csemetéiket. Pedig a körülményeket mindenki ismeri. Vannak helyzetek, amikor nem le­het mást tenni, csak zsinórra fűzve odaakasztani azt a kulcsot kamasz­lányunk, alig serdült fiunk nyaká­ba. Mit tegyen az a házaspár, akt két- háiomhetes külföldi beutalót kapna munkahelyén, de általános iskolás gyerekeit nincs kire hagynia? Itthon Idézem dr. Gayer Gyuláné egyik tanulmányát, amelyet A négygenerá­ciós társadalom címmel jelentetett meg két esztendeje a Munkaügyi Szemle: „Elképzelhető, hogy egy ilyen szolgáltatási szervezet nem len­ne nagyon nyereséges, de állami te­hervállalást sem igényelne, azt hi­szem, ez a lényeges. Kondícióit úgy kellene meghatározni, hogy önmagát fenntartsa és ellássa az említett igé­nyeket-’’ Beszélgetés közben megerősíti ko­rábbi álláspontját. Megtoldva azzal, hogy rövidesen valóban négy gene­ráció él majd együtt általános jelleg­gel hazánkban — s jó volna erre idejében felkészülni. Jó volna meg­szervezni a szóban forgó — ám ko­rántsem teljeskörűen felsorolt — humán szolgáltatásokat, megfelelő törvényes keretek között, hogy álta­lánosan hozzáférhető legyen minden olyan ellátás is, amely most a társa­dalmi erők vállán nyugszik, vagy csak horribilis összegekért érhető el — magánkézből. Mindinkább alkal­mazni kellene a jogszabályokban le­hetővé tett vállalkozási formákat, fokozottabban bevonva az arra egész­ségileg és képesítés szerint is alkal­mas nyugdíjasokat. Mert a családi feszültségek egyre jobban sürgetnek. , BÁLINT IBOLYA /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom