Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-21 / 119. szám
1983. MÄJUS 21., SZOMBAT %Huian KAPÓSABB, MINT BÁRMIKOR Rakodógép tölti fel Másodízben fejtrágyázzák a búzát a MÉM Repülőgépes Szolgálatának AN—2-es típusú mezőgazdasági repülőgépei a Sasad Kertészeti Tsz tárnoki szántóföldi növénytermesztési ágazatában. Képünkön:a konténeres rakodógép feltölti Nagy László pilóta repülőgépének tartályát. Hancsovszki János felvétele ü hriféávezefő hétköznapjai Nem okozott senkinek csalódást 2 Ügy tűnik, a gombnyo4 másra működő technikai ^ csodák nem szorítják ki | egyhamar a háztartásokból ^ a legegyszerűbb takarító- | eszközt: a seprűt. Ma ka- ^ pósabb, mint bármikor és ^ ha különbségről lehet be- 4t szélni a korábbiakhoz ké- ^ pest, csak annyi, hogy a í vásárlók többféle formát, 4 méretet és szint igényel- 4 nek, mint akár egy évtize- í de. A Kefe-, Seprű-, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Szövetkezet tatárszentgyörgyi telepén is érzik, hogy erősen megnőtt a kereslet. A hazai igények kielégítése mellett nagyobb tételeket exportálnak Csehszlovákiába, Olaszországba és az NSZK-ba. A legújabb érdeklődő, egy amerikai cég pedig különleges kívánságokkal jelentkezett. A hagyományos sárga szín helyett halványzöldet kérnek, lakkozott piros nyelű, és a szokásosnál karcsúbb, köny- nyebb példányokat. A mintadarab olyan tetszetős, hogy ha valaki ránéz, nyomban kedve támad kipróbálni. A cirok tisztítása, válogatása, gépi formázása és kötése nem könnyű munka. A telepen kilencvenen dolgoznak és öt ipari részlegük közül csak az egyikben foglalkoznak seprűkészítéssel. Naponta ezernégyszáz-ezer- ötszáz darabot készítenek, holott ennél jóval többre lenne kereslet. Gyakori dolog, hogy áfészek, kiskereskedők Közvetítés Ócsárol Dobosi nyertes és jutalmazott Tegnap már tizenkét órakor minden talpalatnyi hely foglalt volt az ácsai Falu Tamás Könyvtárban, ahol fél egykor kezdődött a Magyar Rádió népszerű komolyzenei vetélkedője, a Ki nyer ma? Az ócsai napok egyik eseményeként sorra kerülő program műsorvezetője Boros Anikó volt, a kérdésekre pedig Őrei József, da- basi rajztanár válaszolt. Neki kedvezett a szerencse, ugyanis versenyző akadt bőven, így a jelentkezők nevét kalapból sorsolták. A közönség feszült figyelemmel kísérte a műsort és tapssal jutalmazta a fiatalember magabiztos, pontos válaszait. A hallgatóság soraiban ott voltak az ócsai felsőtagozatos gyerekek és a gimnázium tanulói is. Az ötödik kérdésre közülük Kánai Károly első osztályos „fiatalember’’ válaszolhatott, és felelt is hibátlanul. Jutalma egy Haydn-nagyle- mez volt. A fő kérdésekre jól válaszoló dabasi rajztanárnak a műsort vezető Boros Anikó a jutalom mellé egy nagy tortát is átadott, az Öcsai Áfész ajándékaként. A siker Őrei Józsefé, a sütemény tanítványaié lett... M. K. — Egyre többen vannak, és mind hasznosabban dolgoznak — mondja Spirk Tibor, a érdeklődnek náluk, de értékesítéssel Tatárszentgyörgyön nem foglalkoznak. A termelést egyelőre nem tudják növelni, mert a gépsorok telítettek, de ha lesz elég vállalkozó, sor kerülhet a délutáni műszak megszervezésére is. Gá. J. König Lászlóné és Bujdosó Fe- rencné válogatja megfelelő méretűre a cirkot. (A cím fölött) Az összeállított kötegek gépre kerülnek, ott kapja meg formáját a legnépszerűbb takarító eszköz. (A cím alatt) A seprűkészítők mellett még négy különböző részleg dolgozik a szövetkezet tatárszentgyörgyi telepén. Alsó képünkön a ládakészítők, amint éppen a Medicor Művek részére állítanak össze egy szállítmányt. Fotó: Hancsovszki János ? A férjemmel együtt ala- ^ pító tagok vagyunk az ^ üzemben. Még a vállalat ^ jogelődjénél kezdtünk. Ak- koriban a gyár helyén ^ akácerdő volt; irtottuk a '/, fát, utat építettünk... Én ^ „csak” huszonkét éve dol- í gozom itt, mert közben — í ahogy ma mondanák — gye- 4 sen voltam, ám abban az 4 időben ezt még nem szá- ^ mitották be a munkaidőbe, mint mostanság — kezd- ^ te bemutatkozását Pál Jó- ^ zsefné, a Pest megyei Mű- ^ anyagipari Vállalat mű- ^ szaki cikkek gyára, Pe4. müflon üzemének raktáro4 S3. Pál Józsefné tíz éve a Béke szocialista brigád vezetője. Ez alatt a kollektíva hatszor lett Pest megyei Természetbarát Szövetség ifjúsági bizottságának vezetője. — Zsebükben a környezetvédelmi őröknek kijáró igazolvánnyal, karjukon a feliratos szalaggal róják a kilométereket. Tízen-tizenket- ten alkotnak egy csapatot és túrájuk során feltérképezik az adott terület állat- és növényvilágának állapotát. Ha tudnak, maguk segítenek a gondokon, ha nagyobb a baj, akkor hozzánk fordulnak. Később mindig beszámolunk a fejleményekről, hogy lássák, nemhiába dolgoznak. — Már ötesztendős múltra tekint vissza a mozgalom, amit a Hazafias Népfronttal közösen indítottunk útjára. Ennyi idő alatt kiderült, hogy lehet, és kell is számítani az ifjúságra. Az is fontos, hogy a természet szeretete összehozza, átformálja őket. Példák bizonyítják, hogy mennyire érzékennyé válnak. Történt egyszer, hogy megjelent Vácnál a Dunán egy békésen úszkáló, félszemű hattyú. Felfigyeltek rá és arra gyanakodtak; biztosan meglőtte valaki. Azonnal értesítettek bennünket. Utánajártunk és kiderült, hogy egy osztrák állatbaráté a madár, s egy korábbi torzsalkodásnál sérült meg. A hattyú szépen visszaevickélt gazdájához Ausztriába, a mi kis természetbarátaink pedig megnyugodtak. — Valóban fontos a gyerekek munkája, sőt, lassan már nélkülözhetetlen — erősíti meg a véleményt Pávó Árpád, a megyei tanács természetvédelmi felügyelője. — Igen tekintélyes, csaknem 2 ezer 800 hektár a védett terület, éppen ezért rendszeresen mindenhová nem juthatunk el. Searanykoszorús, hatszor a vállalat kiváló brigádja cím birtokosa, egyszer a szakma kiválója elismerést nyerte el, s megkapta az MSZMP Központi Bizottságának jubileumi oklevelét. Míg a kis közösség múltjáról, jelenéről szívesen mesél — személyes sikereit mástól tudom meg! — Ne írjon rólam hangzatos, nagy szavakkal. Hiszen egyszerű a képlet: szeretem a munkám, meg a brigádot, kell ez a közösség, jó dolog ez a mozgalom. Ne nevessen ki, de visszasírom a régi, üzemen kívüli társadalmi munkákat. Például, amikor elmentünk takarítani a János kórházba. Szabadságot vettünk ki és amíg nem kaptak asszonyt erre a munkára, rendszeresen gítségükkel könnyebben és főleg gyorsabban tudunk intézkedni. De nemcsak a rendbontást, a hiányosságokat jelzik, hanem azt is, ha valamilyen ritka madárral, növénynyel vagy szép, érdekes tájjal találkoznak. így hívták fel például a figyelmet a csömöri legelőre, melyet aztán védetté is nyilvánítottunk. — Jó volna, ha még több iskola csatlakozna a mozgalomhoz, sokat tehetnek ezért a pedagógusok. Meg kell ismertetni a gyerekekkel a természetvédelem jelentőségét. Már az általános iskolában el kellene kezdeni a munkát, mint ahogy azt Alsónémediben vagy Farmoson teszik. Az utóbbi helyen különösen lelkesen dolgoznak. Amikor a faluban hozzáláttak a ráckevei vízrendszerhez tartozó, sokáig érintetlen csatorna kotrásához, a gyerekek szaladtak a gépek után és dobálták vissza a mederbe a partra vetett halakat: több védett halfajta menekült meg a pusztulástól. Zsámbékon három házi szociális gondozó dolgozik, tiszteletdíjasként végzik ezt a szép, de nehéz munkát. Mégis évek óta szükség volna egy napközi otthonra, ahol az idős emberek egymás társaságában tölthetik el az időt és meleg ebédhez jutnak. A napközi elérhető közelségbe került, ugyanis januárban az új tizenhat tantermes iskola átadásával felszabadult a régi épület. A tervek szerint az emeleten könyvtára! rendeznek be, a földszinten pedig napközit az idős embeeljártunk a brigáddal és alaposan rendbetettünk mindent. Kikapcsolódás volt az, kirándulás egy másik világba. Otthon heten ülik körül az asztalt, kertet művel, malacot, csirkét nevel. Együtt él a lánya családjával — a fiatal- asszony szintén a PEMÜ-ben dolgozik — és 81 éves édesanyjával, aki sok törődést igényel. Legfőbb szórakozása, ha az unokáival játszhat, akik abba az óvodába járnak, amelynek építésénél a nagymama is segített, mint társadalmi munkás. — A gyártási folyamatot a megrendelés alapján kísérem végig és ahogy elkészülnek a tételek, úgy vételezem be a raktárba, majd ezt követheti a kiszállítás. Mindennek dekára és darabra egyeznie kell. Nemcsak nagy tételekkel dolgozom, hanem kilós áru eladásával is, sokszor a vevővel együtt keressük ki a megfelelő méretet, miután elmondta vagy lerajzolta, milyen perselyre van szüksége. Magam csomagolom, címkézem az árut, 10-12 kilós zsákokat emelgetek, cipelek. Ha elfáradok, akkor leülök írni; az eredeti szakmám gyors- és gépírónő. Éppen az a jó a munkámban, hogy sokrétű, a Pemüflon üzem valamennyi terméke, sőt az alapanyag és a szerszámok is mind átmennek a kezemen, s én pontos kimutatást vezetek. Mióta a raktárban dolgozom, felszaporodott a munka, mert legalább tízszeresére nőtt a termelés. Hány év alatt? Nem számolom az éveket, gyorsan peregnek anélkül is. A régiek közül sokan elmentek nyugdíjba, mind több az új, a fiatal... Leginkább ezen veszem észre az idő múlását. A Béke brigád gondosan vezetett naplóját lapozgatva szemembe ötlött egy mondat, amit a brigádvezető írt annak idején: „Reméljük, hogy nem csalódik majd senki bennünk”. így is lett. A vezérigazgatói dicséretben részesült, kiváló dolgozó Pál Józsefné munkájában az elmúlt tíz év alatt valóban senki sem csalódott a vállalatnál. S. E. reknek. Ezzel sokat javulna az öregek helyzete Zsámbékon, hiszen mint Zink Imre tanácselnök elmondta, az egyedülállókat segítik a házi gondozók, a nehéz anyagi helyzetűeket szociális segéllyel támogatják, egy-egy vitás esetben pedig a hozzátartozókat kötelezték, hogy gondoskodjanak idős családtagjaikról. A nyugdíjas korú emberek többségének azonban nem segítségre, hanem társaságra, kellemes időtöltésre, s mindehhez kulturált környezetre van szüksége. Elúszott a vak hattyú Farmoson az iskolában kezdik A szemetet összegyűjtöttük, a kijelölt helyen elégettük. A motorozó fiatalokat figyelmeztettük, ne a fák között, a védett területen száguldozzanak. Az erdei pihenőt rendben találtuk, kirívó szabálytalansággal nem találkoztunk. — Gyakorta hoz a postás ilyen, és ehhez hasonló leveleket, „jelentéseket” a Pest megyei Természet- barát Szövetség címére. A feladók azok a középiskolás diákok, akik kevéske szabad idejüket megkurtítva járják az erdőket, mezőket, szívügyüknek tekintik a környezet megóvását. K. L. Ezer idős embernek Társaságra van szükségük ^ A zsámbéki tanácsnak egy közelmúltban készített 4 felmérése szerint a nagyközségben több mint ezer idős 4 ember él. A velük való törődés, gondjaikon való enyhítés ^ nem kis feladatot jelent a tanácsnak. Csaknem száz ^ azoknak az idős embereknek a száma, akik rendszeres ^ szociális segélyt kapnak, illetve otthoni segítségre szo- 4. rulnak. \
