Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-17 / 115. szám

ŐRI íiitt A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 115. SZÁM 1983. MÁJUS 17., KEDD ICeftás adottság Elhivatottság és ügy szeretőt Az idén ünnepli megalakulá­sának évfordulóját a Magyar Honvédelmi Szövetség. A jubi­leum kapcsán a szokásosnál több írás, riport születik klub­jaik életéről, munkájáról. Óha­tatlanul a látványosabb, a kép­zés, a felkészülés eredményét összegző dolgok kerülnek ilyen­kor előtérbe, ritkábban maguk a sok tanulást, kitartást, időt, fáradságot igénylő foglalko­zások, s időnként — a kelleté­nél szintén ritkábban — azok az emberek, akik ezt a politi­kailag, társadalmilag oly fon­tos, összetett tevékenységet szervezik, irányítják. Mások is segítensk Az MHSZ monori járási ve­zetősége a közelmúltban érté­kelte a honvédelmi nevelőmun­ka személyi feltételeit, amely­ről a járási párt-végrehajtóbi­zottságok is készítettek jelen­tést. A honvédelmi szövetség ká­derpolitikájának a Központi Bizottság 1973. november 28-i határozata az iránytűje. A ha­táskörről és a véleményezési jogkörről elfogadott elvek alapján,klubtitkáraik általában az irányító pártbizottságok, pártvezetőségek hatáskörébe tartoznak. Dicséret, jutalom, elmarasztalás vagy leváltás tehát csak e testületekkel egyetértésben történhet, ami lehetővé teszi az alaposabb, reálisabb értékelést. A járás területén működő gazdasági egységekkel, tanácsokkal és in­tézményekkel is jó a klubok kapcsolata, s ez elősegíti ered­ményesebb munkájukat. Az MHSZ-klubok átszerve­zése során húsz honvédelmi klub alakult. Azok élére gon­dos munkával sikerült alkal­mas személyeket találni, ők azóta pártmegbízatásként vég­zik munkájukat. Nagy előny, hogy az átszervezéssel együtt sikerült jelentős fiatalítást is végrehajtani. A húsz honvédelmi klubon belül 47 különféle szakosztály alakult. Közöttük vannak lö­vészek, tartalékosok, rádiósok, modellezők, gépjárműbarátok. A gyakorlati munkát tanácsadó testületek, illetve klubtanácsok segítik. Az MHSZ járási klubjainál a személyi feltételek — Ve- csés kivételével — jók. A fő­várossal szomszédos nagyköz­ségben a régi klubtitkár és a tartalékos szakosztály vezetője helyett kellett új személyeket keresni. Természetesen ebben a munkában — a kiválasztás­ban — is segít a helyi pártbi­zottság. Jogos elismerés A járási vezetőség szerint a klubtitkárok politikai és szak­mai képzettsége jó. Akad kö­zöttünk, aki felsőfokú végzett­séggel rendelkezik, mások el­végezték, vagy most végzik az ML esti egyetemet, többen szakmai iskolákban tanultak tovább. Továbbképzésüket egyébként minden esztendőben a megyei vezetőség szervezi — központilag. örvendetesnek Ítéli a járási vezetőség, hogy a kluboknál is tovább javult az egyszemélyi vezetés hatékonysága, a titká­rok felelősségérzete. A gyakor­lati és az adminisztratív tevé­kenységük is igényesebbé vált, s ennek is tulajdonítható, hogy az év elején három hétig tar­tott országos szintű ellenőr­zés jószerével csak kisebb for­mai hibákat talált. A jó munkáért természete­sen jogos az elismerés, legyén szó akár anyagi, akár erkölcsi megbecsülésről. A klubtitkárok hetvenöt százaléka rendelkezik az MHSZ kiváló munkáért érem valamelyik fokozatával, 35 százalékuk a Honvédelmi Érdeméremmel, egyikük pedig a Haza Szolgálatáért kitüntetés arany fokozatával. Sajnos az MHSZ járási veze­tőségét is érintik a gazdasági és társadalmi értékrendben végbemenő változások. Tavaly az új lehetőségek, a nagyobb pénzkereset ígérete az ő állo­mányukból is többeket más te­rületre csábított. Ez a helyzet azonban a fegyelmet illetően nem kényszerítheti a vezető­séget engedékenységre, s egy oktatót el is bocsátottak. To­vábbra sem sikerült viszont be­tölteni a gépjármű-klrendelt- ségvezetői munkakört. A honvédelmi nevelőmunka személyi feltételeinek biztosí­tása mellett a járási vezetőség fontos feladatának tartja a tárgyi feltételek megteremté­sét. A siker bizonyíték Lelkes, megbízható, elköte­lezett aktívák és megfelelő fel­szerelés — nagyon tömören ta­lán így összegezhetők az MHSZ- ben folyó honvédelmi nevelő­munka feltételei. Járásunkban ezek adottak. Az eredmények pedig önmagukért beszélnek. Vereszki János Soitfelj marasztaló szóval találkoztak M ■ kával megszerzett biztonság Takarékos esaSádisan nőitek fel \ Kellemes, mondhatni meghitt percek az OTP monori fiókjának vezetői irodájában: Szirtes Istvánná fiókve­zető ajándékot ad át két ügyfelüknek. Az ügyfél szót, amely amúgy sem hangzik túl szépen, ez esetben jobb lenne elkerülni, ha akadna rá megfelelőbb. Berta István és felesége ugyanis — mint utóbb beszélgetésünk köz­ben kiderült — éppen azért helyezték el a pénzüket tíz évvel ezelőtt a monori fiókban, mert első látogatásuk alkalmával kedves, emberi, marasztaló szavakkal talál­koztak, s nem a rideg, merev, ügyintéző és ügyfél kap­csolattal. Tudták, hogy gyakran fog­nak jönni, nem volt mindegy, hogy a következő alkalmak hogyan zajlanak. S most, hogy Szirtes Istvánná moso­lyogva nyújtja át a jelképnek is szánt kerámia perselyt, s az OTP megyei fiókja vezetőjé­nek köszönőlevelét, meg is ölelik egymást a kézszorítás után, s az ünnepi alkalommal a koccintás is helyénvaló. Mdlákesbőí is Tízmilliárd forintot bízott a lakosság a megyei OTP fiók­jainak gondjaira, „ön és az önhöz hasonló takarékos em­berek nélkül ezt a szép ered­ményt nem. érhettük volna el” — így a köszönőlevél néhány sora. Bertáék betétkönyve — mint mindenkié — titkos. Nem is kérdezem, mekkora az összeg, amit a házaspár összegyűjtött. A kezdetről azonban, az azt követő takaré­kos évekről is szívesen beszél­nek. — Negyvenegy évi szolgá­lat van mögöttem a postán — mondja a szokatlan percekhez illő ünnepélyes hangsúllyal Berta István. — Tavaly már nyugdíjba mehettem volna, de egy évet még ráhúzok, szük­ség, van rám. Tizenegy éves koromban elveszítettem édes­anyámat, azóta jószerivel kül­ső segítség nélkül kellett bol­dogulnom. Egészen fiatalon kerültem a budapesti főpos­tához, s a napi munkám mel­Baílagós Ragyogó idő, szép lányok, fess fiúk. Elballagtak hát idén is a monori József Attila Gim­názium és Közgazdasági Szak- középiskola végzős diákjai. Nyolcvankét nappali és tizenki­lenc levelező tagozatos tanuló mondott búcsút az alma ma­ternek. Hétközben — eseten­ként — hol az egyik, hol a má­sik tanár ablaka alatt csen­dült fel a szerenád, pénteken pedig megtartották a tréfás, mókás bolondballagást is. Szombaton kicsit komorab- bak voltak az arcok, aggó- dóbbak a tekintetek. Talán már a hétfői írásbeli érettségi­re gondoltak a Várfoki Györ­gyi osztályfőnök vezette IVfC- sek is. Tegnap a magyarral kezdték, ma meg a matekkal folytatták ... Nehéz hét lesz. Péter László felvétele Helytálltak kórusaink Zene nélkül sem lehet élni A lélek harmonikus fejlő­dése zene nélkül nem lehet­séges. Nem új ez a megálla­pítás, hiszen maga Kodály is ekként vélekedett — ha nem is ugyanezen szavakkal kife­jezve. Valóban, zene nélkül nagyon szegény lenne az em­beriség. Más . kérdés, hogy kinek milyen az ízlése: ma­gyarnótával, operettmuzsiká­val, operával oltja zeneszom- ját vagy esetleg modernebb zenét választ. Abban azonban egységes a vélemény, hogy a gyerekeknek a művészi érté­kű zene való. SsregszQmle Kodályra is emlékezve, az csak növeli a zene, a gyere­kek által megszólaltatott mű­vek értékét, ha azokat nép ajkán hagyományozódó da­lok, énekek felhasználásával készítették, szólaltatták meg. Miként az márciusban Mag­lódon és Üllőn is tapasztalható volt járásunk úttörőinek kul­turális seregszemléjén, ének­zene vetélkedőjén. Csak utó­lag említem meg, hogy a kó­ruszenének, a gyermeki lelket valóban pallérozó népzenének is jó propagandája volt a já­rás 14 úttörőkórusában ének­lő, mintegy félezer piros és kék nyakkendős lelkes dalo­lása. Akkor a járási zsűri úgy döntött, hogy szűkebb pát­riánkat a maglódi kórus és a vecsési Kun Béla téri iskola énekkara képviselje. A megyei díszhangversenyt Vácott, a Madách Imre Mű­velődési Központban rendezték meg. A megyei úttörőkórusok­nak erre a méltán nagy si­kert aratott seregszemléjére 13 általános iskola küldte el énekkarát. A nemrégen épített kultúrpalotában a több száz gyerek megilletődve ismerke­dett a kulturálódásra valóban megfelelő körülményeket biz­tosító emeletekkel. A közel négyórás hangverseny vége fe­lé már otthonosan mozogtak a pajtások a művelődési köz­pontban. A kórusok egymás után mutatták be műsoraikat. Ki népdallal, énekkari dalfeldol­gozással, Kodály-gyűjtéssel késztette megérdemelt tapsra a közösséget. Egymást múlták felül az énekkarok, melyek között a maglódi és a vecsési kórusok sem hoztak szégyent szűkebb pátriánkra. Oklevél, lemezek A hangverseny után Kovács Lajos, a Kórusok Országos Ta­nácsa megyei titkára, megkö­szönve a gyerekek szép pro­dukcióit, a felkészítő nevelők áldozatos munkáját, meleg szavakkal méltatta a dal ün­nepének jelentőségét. Miután minden résztvevő énekkar a járási seregszemle után meg­kapta az elismerő aranyokle­velet, Kovács Lajos a KÖTA által adományozott „Dicsérő oklevelet" is , átadta, mintegy elismerve az éneklő ifjúság mozgalomban elért kiemelke­dő eredményeiket is. A Pest megyei úttörőelnökség ajándé­ka egy-egy ajándéklemez volt. Megérdemelt dicséret A monori járást képviselő maglódi és vecsési pajtások sok-sok élménnyel tértek ha­za a versenyről. Egy ilyen me­gyei díszhangversenyre bizony nem minden gyerek jut el, még azok sem mind, akik több éven keresztül- lelkesen elsajá­tították a kórusfoglalkozásokon tanultakat. Talán ezért is ér­demel dicséretet mindkét, já­rásunkat képviselő gyerekkö­zösség, az őket felkészítő ének­tanárok. O. K. lett még sok mindent vállal­tam, hogy előbbre jussak. Át­jártam például dolgozni az Erzsébet Szállóba, s vállaltam, hogy a büféből széthordom postás kollégáimnak az élel­met. Ami a mellékes munká­ból összejött, mind félretet­tem. Aztán egy közértes egy­szer ottfelejtett a postán ezer­kétszáz forintot. Én megtalál­tam, visszaadtam. Ekkor dön­töttek úgy a főnökeim, hogy a Kispesten megüresedett pénzes postási állás az enyém legyen. Jártam a körzetet, volt ott egy szociális otthon is, ahol a feleségemet — már öreglegényként — megismer­tem. Nyugodt évek Berta Istvánná élelmezésve­zető volt az otthonban. De varrodában kezdte. — Mindig mondták a mun­katársaim, amikor fáradtan, kialvatlanul kezdtem a mű­szakot: ugyan minek tanulsz, mire lesz az jó? Hát arra volt jó például, hogy könnyebb, szebb hivatáshoz jutottam, s a nyugdíjam most — mert egy éve nyugdíjban vagyok már — ezerhétszáz forinttal több. Takarékos családban nőttem fel, férjemmel szeren­csésen egymásra találtunk, ő is beosztó. — Ezt persze úgy kell ér­teni *— emeli fel a hangsúlyt a férj —, hogy meg tudjuk különböztetni a takarékosko­dást az anyagiasságtól! Ami­kor nősültem, már százezer forintnál több pénzem volt a takarékban. S amikor a pos­tán azt mondták: társasház épül a Szabadság-hegyen, ki­lenc személy jelentkezhet, de csak, olyanok,, akik százhúsz ezer forint készpénzt fel tud­nak mutatni, nem jöttem za­varba. És ekkor teljesülhetett egyik vágyam is. Hányszor nézegettem a kis szobámat, hogy de jó lenne rendes la­kásra felcserélni! A lakás az­óta a miénk, a leggyönyörűbb helyen. — Igaz, egyelőre nem la­kunk ott, beteg édesanyámat nem akarjuk magára hagyni és kiszakítani sem arról a helyről, amelyhez ragaszko­dik. Itt élünk Monoron. Jól és nyugodtan. Biztonságérzetet ad, hogy ha bármi történne, anyagi támasz nélkül nem maradunk. Nem szigorú beosz­tással értük el, amit elértünk, hanem sok munkával. Mind­kettőnk jövedelme magas volt, gyermekünk nincs, nem tudtuk felélni, amit megke­restünk, teljesen ésszerűnek éreztük, hogy a felesleget fél­retegyük. Nyugdíjas éveink­ben már kényelmesen élhe­tünk. — Eddig is utaztunk, most Franciaországba készülünk. S közeli tervünk az is, hogy feleségem beteg, gerincsorva- fclásban szenvedő nővérét is utazni visszük. Erősebb kapocs Búcsúzunk. Berta Istvánná még ezt mondja: — Takarékoskodtunk, meg­tehettük, érdemes is. A ki­egyensúlyozott életmódhoz, azt hiszem, ez magától értetődően hozzátartozik. A pénzintézmény és az ügy­felek találkozása ezúttal ün­nepi volt. Az OTP-ben a mun­ka ugyanúgy zajlik tovább, de ez a kis kitérő is erősített a kapcsolaton, amelynek hasz­nát, értelmét egyik oldalon sem vitatja senki. K. Zs. Foriforduló — kánikulában MEGYEI II. OSZTÁLY. A­CSOPORT: VÁCSZENTLÁSZLÖ—PILIS 1-1 (1-0) Vácszentlásaló 200 néző, ve­zette: Schömen (jól). A találkozó 5. percében sza­badrúgásból szerzett vezetést a hazai csapat. A vendégek fordulás után, az 50. percben egyenlítettek. Haluszka elfu­tását követően, beadását a jó­kor érkező Hegedűs értéke­sítette. Kemény, de sportszerű mér­kőzésen a vendég pilisiek második félideji játékukkal (két kapufát is lőttek) meg­érdemelten jutottak egy pont­hoz, sőt még a győzelemhez is közel álltak. JÖK: Czinege (a mezőny legjobbja), Duhaj, Haluszka, Hegedűs. IFI: Pilis—Vácszentlászló 2-1 G. F. ASZOD—ÜLLŐ 4-1 Az üllőiek ezzel a vereség­gel nagyon nehéz helyzetbe kerültek, hiszen a szintén ki­esés ellen harcoló Aszódtól kaptak ki. A hátralévő fordulóban pon­tokat kell szerezniük, ha benn akarnak maradni. JÁRÁSI I. OSZTÁLY: MONOR—NYÁREGYHÁZA 2-1 (2-1) Nyáregyháza 200 néző, ve­zette: Sárost Mezőnyjáték után a 17. percben vezetést szerzett a vendég csapat. Gáspár beadá­sát Kécskei kapásból lőtte a hálóba. Néhány perc elteltével jött a válasz. Gajdos beadásá­ba a vendégek jobbhátvéd­je, Csáti olyan szerencsétlenül ért bele, hogy a labda a lábá­ról saját kapujába került. A 36. percben a lesre játszó ha­zai védők közül Kucsera ug­rott ki és a kifutó kapus fö­lött a hálóba emelt. Szünet után a hazaiak ját­szottak fölényben, de gólhely­zeteiket rendre elpuskázták. A döntetlen igazságosabb lett volna. JÖK: László, Jarábik, Kécs­kei, Monori ill. Gajdos, Mé- nich. K. J. Gyömrő—Vasad 5-1 (3-0). Csévharaszt 100 néző, vezette: Gavló. A helyi csapat félórás ké­séssel jelent meg, amikor a tévében véget ért a Kalózok háborúja című kalandfilm!? A gyömrőiek félgőzzel is biztosan győztek, bár játékuk­kal nem kápráztatták el a hűséges szurkolókat, akik ide­genbe is elkísérték őket. GÖLLÖVÖ: Kókai, Gáspár, Oldal, Ohát, Greznár (11-es- ből), illetve Keménfffi (11-es- ből). JÓ: Csató, Simon, Kókai, illetve Negyedi, Keményfi, Száva. A forduló további eredmé­nyeiről, a tabella állásáról la­punk holnapi számában tájé­koztatjuk sportkedvelő kedves olvasóinkat. G. J. Izgalmas Mérkőzések voltak Vecsésen öt fiúcsapat rész­vételével színvonalas és izgal­ma; mérkőzéseken dőlt el a bajnoki cím a járási úttörő kézilabda-olimpián. A VÉGEREDMÉNY: 1. Ve- csés, Martinovics téri, 2. Pilis, 1. számú iskola, 3. Üllő. A leánydöntőt 8 csapat rész­vételével Úriban rendezték. A két négyes csoportban nagy küzdelem, alacsony színvonal jellemezte a mérkőzések zö­mét. A döntőt a két csoport győztese, a Monor, 2. számú iskola és Űri vívta, a 8-4-es hazai győzelem megérdemelt volt. 1. Űri, 2. Monor, 2. számú iskola, 3. Vecsés, Martinovics téri iskola. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom