Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-12 / 111. szám

1983. MÁJUS 12.. CSÜTÖRTÖK Gondolkodásra, fantáziálásra serkent Robogunk az Észtrabanton A tíz év körüliek gazdag könywálaszték között válo­gathatnak. A Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztői egyre inkább arra törekszenek, hogy olyan képet alakítsanak ki a könyvek segítségével is a vi­lágra rácsodálkozó tizenéve­sekben, amely serkentőleg hat gondolkodásukra, működteti A nemzet szolgálatában Életregény ezer oldalon Széchenyi István munkás* sága nem véletlenül ke­rült ismét a közérdeklődés homlokterébe. Naplója évek­kel ezelőtt a könyvpiac sláge­re volt, munkáit hasonmás ki­adásban jelentetik meg. Ezek aligha csak a selyemkészítés vagy a lótartás iránti érdek­lődést fokozzák, sokkal in­kább egy magatartásformát képviselnek. Feltehetően azt a vállalkozói kedvet erősítik, amely az értelmes cselekede­teket helyezi előtérbe, s távol áll az ügyeskedésektől. Va­lamennyi írás azt a Széchenyit mutatja be, aki hazájáért nem volt rest szüntelenül perleked­ni nagyúri társaival; pénzü­ket, hozzáállásukat, vélt szor­galmukat és lelkesedésüket a nemzet előrehaladásának szol­gálatába kívánta állítani. Széchenyi eszméi, gondol­kodásának mélysége ma is hat. Említeni kell azért, hogy hogyan lehet közös összefogás­sal, s magától értetődően kel­lő hozzáértéssel napjainkban is eredményesen tevékenyked­ni. Munkásságát azonban alig* ha mérhetjük tonnákban, fo­rintokban, kilométerekben. Ő nemcsak a Tisza szábályó- ' zásának, a Lánchíd megalko­tásának volt lelkes irányítója és pártfogója. Megpróbálta szellemileg úgy befolyásolni honfitársait, hogy azok is fel­lelkesedjenek hozzáállásán és kövessék őt, legyenek társai a felemelkedésért vívott harc­ban. Amikor Széchenyi annyira aktuális, illetve jelenünk gaz­dasági helyzetében serkentő lehet, soha jobbkor nem je­lentethette volna meg a Szép- irodalmi Könyvkiadó Surányi Miklós életregényét. Egyedül vagyunk címmel. A majd ezer oldalt felölelő két kötet a két világháború között íródott. Szerzője mindig is hangsú­lyozta, hogy életregényt írt, tehát az írói fantázia szí­nezett, az alkotói módszer módosított az eredeti életen. Egyben azonban mindvégig következetes: a felhasznált do­kumentumok olyannyira el­" I >J * ♦ •MJRAXY] MIKI A JS EGYEDÜL VAGYUNK hihetővé teszik ezt a nagy lé­legzetű és remek ívű folyamot, hogy az olvasó legszívesebben végigszáguldaná a művet Surányi Miklós rendkívüli kultúrájú író volt (1882-től 1936-ig élt). Otthonosan moz­gott a szellemtörténetben, ki­vételesen ismerte a megírt kort, s egyben olyan stílus­készséggel rendelkezett, amely tévén képes volt a legplasz­tikusabban ábrázolni a múlt század első felének viharos bécsi, hazai, illetve európai világát. A romantikusnak tet­sző első kötet után szinte gon­dolni sem meri az olvasó, ho­gyan válik alkotó emberré ez a legnagyobbnak kikiáltott ma­gyar, hogyan képes ezreket mozgósítani a haza reális cél­jainak megvalósítására. Su­rányi, a töprengő, a vívódó, az állandóan kétségek között há­nyódó embert állítja regényé­nek középpontjába. Hogyan lesz felelősen goiv dolkodó államférfi az egykori huszárkapitányból, a társaságok népszerű Stefferl- jéből — ez Surányi Miklós pompás regényének dióhéjnyi története. Érdemes nekikezde­ni, érdemes rá időt szentelni, mert sokszínűségével és von­zó hitelességével ma is tet­tekre ösztönözhet. fantáziájukat megismerteti velük az állandó értékeket és a napi kínálat legaktuálisabb dolgait Természettől a logikáig A választék a természettől a logikus gondolkodásig, a mesék áttekinthetőségétől a gyakoroltatásig terjed. Kapo- csy György és Mödlinger Pál a piros csőrű, fehér-fekete ru­hás madarak életét mutatja be a Gólya, gólya, hazaszállít című könyvében. A mezők, vizek világa tárul fel fényké­peik és magyarázatuk révén. Hogy kicsoda Csicsóka és mire képes ifjabb Zombereky Tivadar? Arra Csukás István sodró erejű regényéből jöhet­nek rá a gyerekek. A Csicsóka és a moszkitók húsz fejezete majdhogynem az életből veszi történeteit. A Nyomozom a detektívet című összeállítás vidám elbeszéléseket tartal­maz. Nem mintha nem keríte­ne be bennünket naponta a krimi, s gyermekeink az isko­lai szünetekben lassan másról sem beszélnek, mint az előző esti tv-adás borzalmairól. Ezek az írások azonban nem rémtörténetek. Írói teljesítmé­nyek olvashatók a lapjain Ka­rinthy Frigyestől, Nagy Lajos­tól, Örkény Istvántól, Lázár Ervintől, Mark Twaintől, Ja- roslav Hasektől, az Ilf—Petrov szerzőpárostól. Történelem és kaland Akik másfajta izgalomra vágynak, azoknak ajánlják a kiadó munkatársai Nagy Franciska A zöld ördög című meseregényét, amely Bonifác- ról, Zsófiról, a harminchárom tornyú város lakóiról, Szer­váé Pongrácról, a függőleges detektívről szól. Az igazi tör­téneteket kedvelőknek Benkő Mihály könyve, az Üj tör­vény Spártában szerezhet örömet. Az i. e. 3. században játszódik a cselekmény, Agisz és Kleomenész korában, akik közül különösen az utóbbi re­formokkal próbálja visszaállí­tani a városállam helyét a gö­rög földön. Robogunk az Észtrabanton címet kapta Simái Mihály kacagtató regénye. A Kékszö- mörce-erdő mellett, a Bazsali­kom-majorban élő Nagykópé Haspókot, a zseniális feltalá­lót mutatja be, aki Csípdmeg- falván egy lépcsőt mozgólép­csővé alakított át, máskor meg egy futószőnyeget repü­lőszőnyeggé változtatott. De mindez semmi ahhoz képest, amit legnagyobb találmányával, az Észtrabanttal megvalósí­tott. Ahogy ez a mindentudó autó elindul, úgy következnek egymás után a kalandok is. Akik elolvassák Nagykópé Haspók találmányait, azok kedvet éreznek ahhoz is, hogy kezükbe vegyék Tadeusz Pszczolowski könyvét, a Va­rázsszemet. A cím fotocellát jelöl, és annak a felhasználá­si területeit veszi sorra, a sta­dionok időmérésétől a vasúti sorompókon át a bankok tre­zorjainak a biztosításáig. A végén eljutunk a robotokig, s ezzel együtt azt is eléri, hogy a technika iránt érdeklődők az átlagosnál körültekintőbben foglalkozzanak fizikával. A másik kötet a radarral ismer­teti meg a gyerekeket. Stefan Weinfeld szakemberekké ké­pezi ki olvasóit. Cziífra György memoárkötete Művész a legjobbak közül Cziffra György újból és új­ból meghódítja szülőföldjét. Tette ezt gyermekként, amikor egyedülálló tehetségként em­legették, majd felnőtt fejjel, megpróbáltatásokkal a háta mögött. Sorsa aztán külhonba vezette, Franciaországba, de immár onnan is visszajár rendszeresen, a hagyományos budapesti tavaszi fesztivál egyik díszvendégeként. Mondhatnánk: sikert siker­re halmoz. Egész Franciaor­szág csodájára jár Senlis-ben, ahogy helyreállíttatta az egy­kori királyi kápolnát és a mű­vészetek otthonává varázsolta. Megfelelő támogatással ebből született meg a Czifíra-alapít- vány, amely az idén tavasszal Budapesten is bemutatkozott, s pártfogoltjai között most már Alkerk, szidzsa, Mu-torere Játék az asztalon Mindig az emberiséget ér­deklő legizgalmasabb szóra­kozások közé tartozott a Já­ték, megmozgatta művelőinek fantáziáját, ügyességre ser­kentette őket. Minél nagyobb volt azonban az igény a ját­szásra, a lehetőségek mintha beszűkültek volna, általában ugyanazok kerültek a kezekbe. Az utóbbi tíz esztendőben robbanás történt a játékfron­ton is. A mechanikus, majd elektronikus játékszerek ko­rábbi térhódítása után előtér­be kerültek a gondolkodásra, a szellemi tornára késztetők. Ebben vezető szerepet ját­szottak a magyar tervezők is, élükön Rubik Ernővel Ám ők sem egyik napról a másikra jöttek rá elméletük megalapo­zottságára, hosszas előkészítés után alakult olyanná játékuk, amilyen lett. Módszerük nem lehetett más, mint hogy áttekintsék más földrészek játékait is. Új játékokat létrehozni csakis úgy lehet, ha tisztában van­nak a tőlünk eltérő gondolko­dásokkal. Igen ám, de ho­gyan? Rendkívül alapos kö­rüljárást igényel minden vál­lalkozás. A gondot azonban nem is ez jelentette. Sokkal inkább az, hogy nálunk tö­megméretekben alig voltak is­mertek más földrészek játé­kai. Tenni kellett azért, hogy ezek is hozzáférhetőek, elér­hetőek legyenek. Megkezdő­dött tehát az ismeretek ki­egészítése, játékkultúránk gaz­dagítása. Kiadóink is egymást követve jelentették meg a kü­lönféle játékoskönyveket, a szellemiektől a manualitást előtérbe helyezőkig. Ami a Gondolat Kiadó jó­voltából a napokban a köny­vesboltokba kerül, az eltér az eddigiektől. A malomtól a góig címmel 50 táblás játékot tar­talmaz. Szerzője, Zdzislaw Nowak csak szellemi, straté­giai játékokat ismertet, ahol a győzelmet nem a véletlen, ha­nem a nagyobb tudás, játék­tapasztalat és szemfülesség dönti el. Található benne ős- dámajáték (alkerk), egyszemé­lyes türelemjáték, szidzsa, vagyis fellahok csatája, Mu- torere, azaz Mauritius szige­ti csillagjáték. Aki kezébe VeSZI ezt az al­bumot, amely kinyitva a bal oldali táblákon tartalmazza a játékok történeti áttekinté­sét és leírását, jobb oldalon pedig a színes játéktáblákat, az aligha jut máról holnap­ra a könyv végéig. Heteket, netán hónapokat vesz igény­be, amíg mindegyiket megis­meri. Aztán eldöntheti, me­lyik lesz a kedvenc játék, s mint a sakkért, melyikért ér­demes órákat a játszóasztal mellett tölteni. fiatal magyar képző- és zene­művészek is vannak. Mindezt azért érdemes fel­eleveníteni, mert a közelmúlt­ban megjelent Cziffra György memoárkötete, Ágyúk és vi­rágok címmel a Zeneműkiadó­nál. A címválasztás ismerős, hiszen Schumann nevezte Chopin műveit virágok közé rejtett ágyúknak. Cziffra pe­dig éppoly nagyszerűen tol­mácsolja ennek a nagy mű­vésznek a kompozícióit, mint a hasonló elánnal ható Liszt­műveket. A világhírű pianista a hát­teret világítja meg könyvében, miként vált művésszé, sorsát, életfilozófiáját tárja az olva­só elé. Vannak benne szívszo­rító oldalak, nem hiányzik a kacagtatás sem, de ami végül is megható ebben a kétszáz­ötven oldalban, az a bölcs irónia és derű, amely nem nélkülözi a rezignáltságot és azt az őszinte feltárulkozást, amivel csak a rendkívüli tehet­séggel bíró emberek rendel­keznek. Cziffra rendkívül mélyről tornászta fel magát a csilla­gok közé. Hátha akad olyan kisfiú, aki ha másként is in­dul, de a szerző elszántsága, csökönyössége, megszállottsá­ga olyan hatást gyakorol rá, hogy ő is zongorista akar len­ni, s ebben Cziffra példája lesz a követendő irány. Heti filmiegyzet Kaszálás a Kánya-réten Jelenet a filmbeli Hudec család történetéből. Idestova egy éve, tavaly júniusban került a mozikba két, akkor új csehszlovák film. Az egyik címe Fél ház vőlegény nélkül volt, rende­zője Hynek Bocan; a mási­kat Petr Schulhoff rendezte, Kaparj, kurta... címmel. Vígjátékok voltak, s mindket­tő lényegében ugyanarról szólt: a kuporgatás, gyűjtöge­tés. a mohó vagyonszerzés, a vagyonnal való pöffeszkedő dicsekvés, a megszerzett ja­vaknak minden más fölé he­lyezésével kialakuló torz ér­tékrend és torz tudat kóros — mulatságos kinövéseit vet­ték szemügyre. A Bocan-film falusi környezetben játszó­dott, Schulhof fé városban; Bocan inkább a felületi je­lenségeknél maradt, s az egyéni tünetek megmutatásán nem ment túl, Schulhoff azonban megmutatta a pöí- feszkedő újgazdaság társa­dalmi veszélyességét is. Egyik sem volt hibátlan film (Bo­can elanekdotizálta a témát, s nagyon lassú, körülményeske- dő volt a meseszövés, Schul- hoff a filmje utolsó harma­dában egy egészen más témát kezdett el, s ez szinte külön­vált a film első részétől), de valamit jeleztek; a csehszlo­vák társadalom jelenidőben létező néhány (s távolról sem csak ottani illetékességű!) belső konfliktusát, a fejlődés egy-két nem épp szerencsés kísérőjelenségét. Most egy újabb csehszlo­vák film szinte trilógiává ke­rekíti a témakört. Stefan Uher Kaszálás a Kánya-ré­ten című filmje mintegy foly­tatja Bocan és Schulhoff gon­dolatait. őt még mélyebben érdekli az a már társadalmi jelenség, ami rendezőtársait méretekben figyelemre méltó — nevezetesen a vagyonszer­zésért folytatott hajsza, s az e hajsza közben lassan — vagy nem is olyan lassan — széthulló emberi, családi kap­csolatok. Arról beszél, amit az előző filmek inkább csak érintettek — hogy t.i. ez az újmódi pénz-, jólét- és szer­zésmánia többnyin azért olyan súlyos konfliktusok for­rása, mert összekötődik egy életforma-váltással is. Jobbá­ra vidéki, sőt, egészen kis falvakból származó emberek néznek szembe egyazon idő­ben a városi életforma új­donságaival, a városi munka­hely új követelményeivel, s azzal az igénnyel, hogy lépést tartsanak (vagy esetleg mégis előzzék) életszínvonalban, fo­gyasztói és egyéb szokásokban a régi, bennszülött városla­kókkal, vagy az ügyeskedő kétlakiakkal, esetleg a még ügyesebb fusizókkal és ma­szekokkal. A Kaszálás a Kánya-réten a Hudec család történetét me­séli el. Az apa (Josef Kroner nagyszerű alakítása!) falun él a feleségével. Három fia már városlakó. Haza ritkán men­nek, de ugyanilyen ritkán ta­lálkoznak egymással is. Ap­juk egy nyári hétvégére haza­hívja őkét; a hagyományos kaszáláson szeretne együtt lenni a fiaival. De az ünnepi, tradíciókat ápolni szánt al­kalomból a családi szennye­sek kiborítása lesz. Kiderül, hogy a két idősebb fiú há­zassága sikerületlen, s mind­hárman örökre maguk mögött hagyták már a falusi életmó­dot, a paraszti világot, s mindazt, amit ez az életfor­ma az apjuknak jelent. Nem­zedéki különbségek és élet- formaváltások konfliktusai­ban vergődik a Hudec család, és Uher rendezése nem is na­gyon akar arról meggyőzni bennünket, hogy e sok konf­liktus mihamar elsimulhat, és minden jóra fordul. Elgondol­koztató film; érdekes híradás a csehszlovák mindennapok­ból. Villanás a víz felett Különleges film, mind té­máját, mind megvalósítását illetően. Röviden szólva: egy film­rendező — az NSZK-beli Wim Wenders (mi is láttuk például Az amerikai barát és A skarlát betű című filmjeit), vógigfilmezi a szintén ismert amerikai rendező, Nicholas Ray életének utolsó heteit. Videokamerájával, sőt néha több kamerával, megörökíti a gyógyíthatatlan beteg — rák­ban szenvedő — Ray minden­napjait. de e mindennapok maguk is egy film készítésé­nek különböző mozzanatait (is) tartalmazzák. Ezt Ray készítené, illetve az előkészü­letek fázisában tart. Sajátos, teljesen rendhagyó módon ve­tülnek egymásra e különös film különböző síkjai, s az egészből mintegy vezérmotí­vumként cseng ki a halálos beteg rendező lassxí elmúlása, fizikai és szellemi leépülése. Természetesen mindez Ray beleegyezésével, engedelmé- vel, sőt segítőkész közremű­ködésével történik; ő maga akarja, hogy ez a szomorú fo­lyamat megörökítődjön. Már most ebből a szándék­ból és ebből a formából ren­geteg érdekes, olykor megrá­zó. meghökkentő, mellbevágó mozzanat kerekedik ki. Ni­cholas Ray szinte utolsó pil­lanatig végzett munkája (elő­adásokat tart, szemináriumo­kat vezet a filmjeiről, színhá­zi rendezést vállal stb.) egy már-már emberfeletti erő­feszítés drámai dokumentu­ma, melyet ijesztően romló fizikai állapota ellenpontoz. Ugyanakkor viszont a film egy másik rétege elkerülhe­tetlenül belecsúszik a halálos beteg emberekről — főleg művészekről — készült szám­talan film szinte kötelező hi­bájába. az érzelgősségbe és a halálról meg az elmúlásról előadott közhelyekbe. Wen­ders is, Ray is néhol kifeje­zetten giccses ötletek csábítá­sának enged — ha egyáltalán szabad vagy lehet a giccsről beszélni egy feltartóztatha­tatlanul közelgő halál árnyé­kában. Máshol meg, talán a könnyzacskók túlzott igénybe­vételét enyhítendő, a kemény, szemérmes líra kerül előtér­be. Nem a megszokott filmes módszerek, nem a megszo­kott témakezelés jellemzi te­hát a Villanás a víz felett képsorait. A stúdiómozikban bemutatásra kerülő film épp ezért nem is kíván nagy né­zőrétegekhez szólni. Ám még a filmfnyenceknck se igen fog tetszeni a film számos elnyúj­tott vagy kusza képsora, mert úgy érzik majd, hogy na­gyobb önkontrollal sokkal ke­ményebb és hatásosabb lehe­tett volna ez a mű. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom