Pest Megyei Hírlap, 1983. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

12 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN ms. mAjtjs vasArnap Boldog családdal találkoztam Együtt a hétköznapok sűrűjében Felsóhajtok: gyógyíts meg, Zene! A lélek görcse is oldódik Megszállottak? — tettem föl ma­gamnak a kérdést, amikor több éve ismertem már őket külön-külön. Egyikük körzeti orvos Tóalmáson, másikuk az egyesített városi-járási egészségügyi intézet igazgató főor­vosa Gödöllőn. Munkájukról a leg­teljesebb elismerés hangján szólt mindig közvetlen és távolabbi kör­nyezetük, közéleti tevékenységük in­tenzitásának híre messze túljutott szűkebb hazájuk — a nagykátai, a gödöllői járás — határain is. Nevük­kel lépten-nyomon találkozunk, ha társadalmi megmozdulásról van szó, vagy arról, hogy ki mindenkinek köszönhető egy-egy olyan gyarapo­dás valamely településen, amely az egész lakosság hő vágya volt, vagy kitől is származik a legújabb kezde­ményezés. Szerencsések? — jöhet a második kérdés. Hiszen nem egyszer megtör­ténik, hogy kezdeményező akadna, csak az nincs, aki kövesse, aki mel­lé állna ugyanolyan szívvel, épp annyira tettrekészen. Nekik szinte mindig kerül partnerük ahhoz, ami­be belefognak. Néha a munka hevé­ben már nem is tudni, kié az ötlet, ki csatlakozott hozzá — de ez nem is fontos. Egy a lényeg: menjenek előbbre a dolgok. Van-e, aki nem ismeri? A körzeti orvos neve dr. Vámos Marietta. Ugye, mennyien ismerik? Cipője sarka éppoly fürgén kopog a tóalmási utca kövezetén, mint ides­tova már tizenhárom esztendeje, amikor odakerült. Trabantja vergő­dik a sárban? Kiugrik belőle, föl­rántja a gumicsizmát és siet tovább rendületlenül, mert tudja, igen-igen várja a beteg vidáman röppenő sza­vát, biztató mosolyát. Az ő kezéből még az injekciós tű se szúr olyan fájdalmasat, mondják a betegei, mert együtt érez velünk minden ba­junkban. Ez az állítás csaknem szóról-szóra Így értendő: minden bajban. Az or­vosnő ugyanis egy személyben az anya- és csecsemővédelmi, illetve a család- és nővédelmi tanácsadás ve­zetője, az öregek napköziotthonának, az óvodának, az iskolának, s még a helybeli SZOT gyermeküdülőnek valamint a községi patyolatnak Is orvosa. Természetesen részt vesz a hétközi összevont körzeti ügyeletben, s a hétvégi járási központi ügyelet ellátásában is. Akadna valaki a kör­nyéken, aki valamely minőségében nem találkozott vele? Nem hiszem. Ám ha mégis előfordulna, hogy dr. Vámos Mariettával, mint orvos­sal nem hozott össze mindenkit a sorsa, akkor is kapcsolatba került az utóbbi évtized során dr. Vámos Mariettával, a Pest megyei 5. számú választókerület országgyűlési képvi­selőjével. Hét községben rendszere­sen megtartja fogadóóráit. Sorra lá­togatja az üzemeket, szövetkezete­ket, intézményeket. Eljár a kerüle­téhez tartozó települések tanácsi testületéinek üléseire, mindenütt je­len van, ahol történik valami, ami összefügg a köz érdekével. Tagja az országgyűlés egészségügyi és szociá­lis bizottságának, melynek munká­jában igen aktívan részt vesz, viszi a bizottság révén a kormány elé az élet, a mindennapi gyakorlat, az el­ső vonal üzeneteit. A nyughatatlan főorvos Gödöllőn elég annyit mondani, hogy a főorvos elvtárs, s azonnal tudja mindenki, hogy dr. Keresztes Miklósról van szó. Lassan egy évti­zede. Tennivalói természetszerűen különböznek azoktól a feladatoktól, amelyeket a körzeti orvosnak kell ellátnia, de azt nem lehet állítani, hogy kevésbé szerteágazóak. Mert nézzük csak, miért is felelős? Ott van a rendelőintézet, a gyermekor­vosi szolgálat, a szociális otthon, az öregek napköziotthona, s a többi — és mindez megsokszorozva, az egész járás területén dolgozó kollégákkal és munkahelyeikkel, mivel Keresz­tes doktor öt esztendeje a megbí­zott járási-városi főorvos is, van te­hát egy csöpp irodája a járási hiva­tal egészségügyi osztályán, ajtaján osztályvezető felirattal. Nem kevés. Nem kevés, az igaz, mégis marad ideje és energiája arra, hogy betölt­se a városi Vöröskereszt elnöki tisz­tét, hogy vezesse a városi rehabili­tációs koordináló bizottságot. Ez utóbbi minőségében nem mondhat­nánk. hosv nagyon kedvelik a kör­nyékbeli üzemek, kiváltképp ott, ahol nem szívesen alkalmaznak olyan embereket, akik nem rokkantak Tartsatok ki, fiúk, nemsokára Jövök! ugyan,' munkaképességük viszont csökkent valamilyen okból. Az idén negyven embert sikerült elhelyezni, néhol viták árán, de feltétlenül hasznosan. A főorvos éppen rende­lőintézeti munkája során ismeri meg pártfogoltjainak sorsát. Tudja, mit jelent, ha olyan elfoglaltságot sike­rül találni számukra, amelyben tel­jes értékűnek érezhetik magukat. Ez hasznára válik a társadalomnak is. Az idős korú gödöllői s gödöllői já­rási lakosság kedvéért is sokat és sokszor tárgyal, kér, alkuszik, tal­pal: nem éri be a szociális otthonok felügyeleti tisztének ellátásával, en­nél lényegesen többet tesz. Munka­társainak élén fölméri, hol mire van a legnagyobb szükség, s a környék­beli üzemek felajánlásait ennek ér­telmében hangolja össze a város és a járás vezetőivel közösen. Sorra születnek a megállapodások, de a főorvos nem nyugszik. Mindig to­vábblépni készteti valami belső kényszer, amit hívhatunk úgy is, hogy lelkiismeret. Jöhet a harmadik kérdés S ha megkérdezi valaki Keresztes Krisztiánt, ismeri-e dr. Vámos Ma­riettát, mit gondolnak, mit felel? Hát hogyne ismerném, hiszen az anyukám. Ugyanúgy az édesanyja a tóalmási körzeti orvos ifjabbik Ke­resztes Miklósnak is, mivelhogy az én megszállottáim: házasok. Sokáig én sem tudtam ezt róluk, mígnem egyszer találkoztunk úgy, hogy együtt vojt a csapat. Egy igazán föl­szabadult, boldog kis csapat. S jöhet a harmadik kérdés: ho­gyan csináljak? Miként lenetséges az, hogy harmonikus csaiatu e.eiet élnék, miközben a kettojux. munka­helyet toboszór tíz kilometer vá­lasztja el egymástól, munkaköri kö­telességeik s közéleti vailaiasaik is mas-mas irányba terelik útjaikat? Megpróbáltuk közösen megtalálni a magyarázatot, amit ök ugyan eddig nem nagyon kerestek, természetes­nek találták, hogy így élnek. A nagyfiú, Miklós, harmadikos gimnazista, Göaoiion. Apu szállít­ja minden reggel (azóta naponta be­er a munkaneiyere háromnegyed nyolcra, kollegái legnagyobb örömé­re), vissza buszon utazik ösambonig, onnan pedig anyu viszi tovább, ha ráér. Ha nem? Akkor ismerősök se­gítenek. Miklós a családi munka- megosztásban a férfiasabb dolgokat vállalja már, kocsimosás, apróbb szerelés, nagyobb bevásárlás stb. A kicsi, a kedves kis Krisztián meg csak kilencesztendos, de neki is ren­geteg a dolga. Naponta jár a helyi boltba, segít a takarításban, a ház körüli munkákban. Van mit segíte­ni. A fiúk ugyanis — apjuzkai egye­temben — kizárólag a hazikosztot hajlandók megenni. Meleg reggeli, meleg ebéd és meleg vacsora. A ma­ma szívesen főz, mint vallja — és jól, fújja kórusban a családja. A hétköznapok sűrűjében mind­egyikük ott támogatja a másikat, ahol tudja. A szülök minden tekin­tetben kiegészítik egymást. A fele­ség a férjhez is eljuttatja az első vo­nal információit. De a férj maga is ott van, amikor éjjel csönget a be­teg vagy hozzátartozója, s kelni, menni kell. A férj az egészségügy megyei irányításának középszintjé­ről szolgálhat olyan tájékoztatással, ami esetleg hivatalos csatornán még nem, vagy kevésbé világos megfo­galmazásban ért el a feleség íróasz­talára. S ha egy-egy utasítás végre- hajthatatlannak bizonyul a gyakor­latban, első kézből értesül a dolog­ról. Az Igazi tónál működik-e majd a bot? Őszinte kapcsolatuk a zálog Sohasem voltak még féltékenyek egymás sikerére, pedig egyikük a szakmában, másikuk a közéletben vitte — úgymond — magasabbra. Szóba se került, hogy egyiküknek föl kell áldoznia magát a másik karrierjéért, őszinte kapcsolatuk a záloga annak, hogy sohasem lesz­nek egymás kerékkötői az életben. A gyerekek? Pici koruktól fogva ön­állóak, fokozatosan kapták és haj­tották végre az életkori sajátossá­gaiknak megfelelő feladatokat Sok­szor voltak — és vannak — a szüleik nélkül. De tudják — mert érzik —, hogy ez nem a szeretet hiányából fakad, hanem abból, hogy anyu, apu a nagyobb közösségért is dolgozik. Hétvégeken együtt a család. Elkí­sérik anyukát a tóalmási gyermek- üdülőbe, sétálnak a kastélyparkban, kipróbálják, működik-e majd az igazi tónál a horgászfelszerelés, S amikor vége a rendelésnek, ismét együtt a csapat. A kirándulások,- utazások, nagy felfedezések meghitt hangulata oldja a zsúfolt mindenna­pok feszültségét. Érdemes várni a szombat-vasárnapot. Hiszik, hogy boldog családdal ta­lálkoztam? BÁLINT IBOLYA Kellemes, lágy zene szűrődik ki a kezelőből. A betegek türelme­sen várakoznak sorukra. Arcukon nincs ott a kórházakban, orvosi rendelőkben tapasztalható szorongás, inkább sajátos nyugalom, de­rű árad mindenfelé. A kerepestarcsai kórház reumatológiai osztá­lyának betegei már megszokták, s ha valamilyen ok miatt nem hall­ható, bizony hiányolják a fizikoterápiás kezelések között felcsendü­lő muzsikát... Dr. Kiss Anna osztályvezető fő­orvos vezetésével 1981 márciusa óta alkalmazzák a mozgásszervi beteg­ségek gyógyításában a zenetprápiát. A betegek írta köszönő szavak ékesen igazolják a kezdeményezés jogossá­gát. Íme, néhány feljegyzés a fiziko­terápiás naplóból: „A zene eltereli az ember gondolatát arról, hogy kór­házban van. A Moldva dallamai messze visznek a kórház falain túl­ra, ha csak arra a néhány percre is, kitágítják a betegség miatt alaposan leszűkült horizontot." Erőt ad, reményt sugároz Bohák Lajos, túl a kezelésen, szí­vesen beszél tapasztalatairól: — Már két évvel ezelőtt is megle­pett ez a kellemes légkör, a nem mindig jó érzésekkel járó kezelés közben felhangzó zene. Hangszer- készítő voltam, olykor még nyugdí­jasként is dolgozom, jólesett hallani a cimbalom hangját vagy ezt a most szóló tiroli zenét. Felidézte bennem azokat a régi emlékeket, amikor Svájcban a legmagasabb hegycsú­csokat ostromoltuk, erre a néhány percre megfiatalodtam vagy negy­ven évvel, már a lábam sem fáj any- nyira. Kocsi Györgyné Dunakesziről jött, mintegy két évtizede keres gyógyu­lást betegségére. Reménykedik, mo­solyogva fogalmazza meg érzéseit: — Ez a hosszadalmas betegség ide­gileg alaposan megviseli az embert, jólesik, hogy itt törődnek velem, ezer apró jelét adják anna%, hogy van remény a gyógyulásra. Most sokkal jobb a közérzetem. Amikor a zenét figyelem, csak arra gondolok, hogy minél jobban siettessem én is az orvosok gyógyító munkáját. Ügy érzem, mindent megtesznek értem, meg a többi betegért. Mindent, ami tőlük telik. Zsóka nővér (Baczkó Pai­ne) kedvessége, meg a zene kiváló gyógyszer a lélek bajaira is... — s bár kissé nehézkesen, de magabizto­san indul az újabb kezelésre. A zene nyugtató, gyógyító, jóté­kony hatása közismert. Nem előzmé­nyek nélküli napjaink gyógyító eljá­rásaiban sem. Aszklepiadész kör ala­kú gyógyítóhelyén már az ókorban is alkalmazták a pszichés eredetű betegségek orvoslására. Lengyelor­szágban, Wroclawban a zeneművé­szeti főiskolán intézet alakult, ahol zeneterapeuta-képzés folyik. Ha­zánkban 1902-ből keletkezett az el­ső — a Gyógyászat egyik számában megjelent — közlemény a Zene mint gyógyszer címmel. Dr. Kiss Annát mégsem ezek az előzmények vezet­ték arra, hogy a mindennapi gyógyí­tó munkában a zenét mint fontos „eszközt” alkalmazza. teg szervet sikerrel tudnak gyógyí­tani, de bebizonyosodott, hogy a lel­ki tényezők is nagy szerepet játsza­nak a bajok kialakulásában, s ugyan­így fontosak az orvoslásban is — fo­galmazza meg orvosi hitvallását. — Mivel a stresszhatások a mozgás­szerveket is befolyásolják, nemegy­szer bebizonyosodott, hogy a moz­gásszervi problémaként felismert be­tegség mögött tulajdonképpen az idegrendszer károsodása áll. Ez ad­ta a végső lökést ahhoz, hogy a ná­lunk még új módszerrel megpróbál­kozzunk. Korábbi munkahelyén kialakított jó kapcsolat révén segítették a meg­valósítást a XVI. kerületi üzemek. Az EMG erősítőt adott, társadalmi munkában felszerelték a hangszóró­kat, úgy, hogy a kezelés alatt álló betegek azt hihetik, ez a kellemes zene csak nekik szól. Az osztály ad­junktusa, Kricsfalvi doktor a saját magnóját adta a vállalkozáshoz. — A legnagyobb impulzust mégis dr. Vértes Lászlótól és munkatársai­tól, a hazai zeneterápia megterem­tőitől kaptam. Az e témában meg­tartott visegrádi konferencián meg­erősítettek abban, helyes úton in­dultam el, folytatnom kell ezt a más gyakorlattól eltérő módszert. Hiszen eddig általában csoportosan és a fi­zikoterápia szüneteiben alkalmazták a zenét, afféle kis koncerteket ren­deztek, megbeszélték a hallottakat, a kiváltott hatást — fogalmazza meg a főorvosnő. ök viszont inkább arra törekednek, hogy a nem mindig kellemes keze­lést, a fájdalmakkal járó gyógytor­nát is a zene segítségével tegyék el­viselhetővé, a testi görcsökkel együtt a lélek görcseit is feloldják, s ezzel a gyógyulást segítsék, siettessék. Pi- tagorasztól származik az idézet: a zene harmóniája, a lélek harmóniá­ját is befolyásolja. S ezt a legtelje­sebb mértékben igazolta a kerepes- tárcsái módszer. — Életem legboldogabb napja az lesz, ha a kerepestarcsai sóskút 29— 30 fokos vizét balneoterápiás kezelés­re is felhasználhatjuk itt, a Flór Fe­renc Kórházban. Érik ez a terv is, és reméljük, hasonló támogatást ka­punk a kórház fürdőrészlegének ki­alakításához ugyanúgy, mint annak idején az intézmény megépítéséhez a megye lakosságától. Hiszen a reu­matológiához 746 ezer Pest megyei lakos ellátása tartozik, s igaz, hogy a mozgásszervi betegséggel akár száz évig is el lehet élni, de nem mindegy, milyen az az élet — teszi hozzá dr. Kiss Anna. Teljesebb értékűnek érzi map Az egész embert gyógyítom — £lvem, hogy mindig az egész embert gyógyítom, s ezt sikerült is három évtizedes praxisom alatt meg­valósítani. Óriási jelentőségű az or­vostudományban, hogy egy-egy be­Vige a rendelésnek a gyermeküdülőben. Irány: a természet! Barcza Zsolt felvételei A mozgásszervi betegek lelkileg Is szenvednek a rájuk tört kórtól. Csök­kent mozgásképességük révén em­bertársaik jóindulatára, segítőkész­ségére utaltak. S ezt a kiszolgálta­tottságot bizony mindenki nehezen viseli el. Ebben is nagy segítséget ad az új fajta fizikoterápiás kezelés. Nincs reménytelen eset — vallják az osz­tályon. — Sajnos, gyakran találkozunk szakmai körökben is olyan véle­ménnyel, hogy ez vagy az a mozgás- szervi betegség gyógyíthatatlan, a korral jár — panaszkodik a főorvos­nő. — Pedig nincs így. Ha a keze­léssel valamelyest mozgásra bír­juk a funkcióját ellátni nem tudó izmot, már óriásit léptünk előre. Ha csak a kanalat a szájához tudja ven­ni a beteg a sokízületi gyulladás miatt nehezen mozgó kezével, ha meg tud fésülködni, ha a higiénés teendőket el tudja látni maga körül, már nem kiszolgáltatott, már egész­ségesebbnek, teljesebb értékű em­bernek érzi magát, s ez nem kis do­log. Ebben segít a gyógyszer, a fi­zikoterápia, de a zene is. Megnyug­tat, felszabadít, telold, kikapcsol a mindennapok gondjaiból, s erőt ad, reményt sugároz a gyógyuláshoz.., GÁSPÁR maria

Next

/
Oldalképek
Tartalom