Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
10 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1983. ÁPRILIS 3., VASÁRNAP A felszabadulás évének februárjában történt Vágás köti össze a családokat E' j gy asszony harmadik napja vajúdott. Már az sem bántotta, hogy nem szülhet otthon! 1945. február 18-át írtak. A családnak a front miatt el kellett hagynia a sőregpusztai cselédlakást, a Viktormajorban, rokonok fogadták be őket. A három nagy lány — a legfiatalabb is elmúlt tizenöt — aggódó szeretettel vette körül a várandós édesanyát, de segíteni nem tudtak, csak sírtak vagy imádkoztak. Az apa a tengelyig érő sárban tanyától tanyáig, falutól faluig vergődött, hogy asszonyához orvost n. A bába is azt mondta: itt már csak nőgyógyász segíthet. Pedig minden olyan jól indult. Titokban t, ,'i.tn reménykedtek, hogy a gyermekük — talán a fiuk — már békében születik. Tápiószentmártonban nem talált orvost Koncz Sándor, futott hát Szelére. Térden állva könyörgött a doktornak, még öngyilkossággal is fenyegetőzött, de az orvos mégsem mert kimenni a távoli tanyára. Túl közel volt a front, a menekülő németek. Koncz Sándor szomorúan indult vissza a szovjet csapatokhoz, ahol tolmácskodott. A parancsnok kérdésére megtörtén mondta el, hogy otthon már eszméletlen a harmadik napja vajúdó felesége. Az ezredes terepjáróba ültette a tábori kórház két fiatal orvosát, és kiadta a parancsot: vezessék le a szülést. Az apának eszébe sem jutott, hogy őket kérje meg, hiszen szinte szünet nélkül operáltak és sebet kötöztek, a fővárosért dúló véres harcok sebesültjeit látták el. A két sebész döbbenten állt a vizsgálat után. Tudták, hogy a szerencsétlen asszonyon csak a gyors műtét segíthet. ök azonban mindössze három évet végeztek az egyetemen, a frontra kerültek, s bár a sebészetben nagy rutint szereztek, még szülést sem vezettek le, nemhogy császármetszésre vállalkoztak volna. Dönteni kellett: vállalni egy hosszú és veszélyes utat Ceglédre, hogy steril körülmények között, nőgyógyász operáljon, vagy felszerelés nélkül azonnal nekilátni. Am kibírja-e az utat az asszony, s ha igen, találnak-e pont egy szülészt, ott, ahonnan a tehetősebb orvosok rég elmenekültek? A víz fortyogott. Koncz Sándor öreg borotváját főzték ki, fehér cérnát kerítettek, egy vastag tűt és egy ollót. Ez volt a petróleumlámpa melletti műtét minden kelléke. A gyereksírást első pillanatban érzéki csalódásnak vélték. Klapci, papa, klapci! — kiabálták boldogan a szobából a tisztek. Koncz Sándoréknak fiuk született. Veronka, a legnagyobb lány megsütötte a házban található összes tojást az orvosoknak. Adják Inkább a mamának! — tiltakoztak. Nem fogadták el. Mindössze annyit kértek: kapja az újszülött az ő nevüket. Így azután az anyakönyvbe Konczék fiát február 18-án Rudolf Benjámin Sándor néven vezették be. A Koncz család ma Tápiószőlősön él. Amikor a harmincnyolc évvel ezelőtti események főszereplője, az édesanya megtudja, mi járatban vagyunk, mentegetőzve mondja: — Én nem sokat tudok mesélni Sándor fiam születéséről, akkor alig voltam eszemnél. Ha nincs ez a két derék ember, bizony ottmaradtunk volna... Soká jött nekem ez a vise- lősség, tizenöt éves volt a legkisebb lányom, még háború volt, menekülnünk kellett, dörögtek az ágyuk. Menjünk át Veronka lányomhoz, ő többet tud mondani. Vera, Jancsovícs Mihályné könnyezik, ahogy visszaemlékezik. Szavai nyamán hitelesen idéződnek fel azok a februári napok.----Állandóan dörgést hallottunk. Azt mo ndták, ezek a katyusák. Talán a borzalmasan erős hangoktól kezdődtek a mama fájásai. Felnőtt lány voltam, reméltük, hogy baj nélkül lezajlik a szülés. Nem így történt. Amíg apánk orvosért rohant, mi vigyáztunk anyánkra, de még a: fajdal-maiin • sem enyhíthet-.' tünk. Azt hittük, ott halj meg, a -kert zünk között. Amikor édesapa beál-" lított a két fiatal orvossal, már bizakodtunk. Venyiamin Votyakov és Rudolf Szalgányik — így nevezték őket — megvizsgálta anyámat, majd félrehívták édesapámat. Amikor előkerült a borotva, nagyon kétségbeestünk, de tudomásul vettük, hogy nincs más megoldás. Az ablak alatt kuporogtunk édesapámmal, könnyeztünk ... és egyszer csak fel- ?sírt az öcsém. — Benjámin és Rudi — mi csak így hívtuk az orvosokat — boldogan mutatták meg Sándort. Egészséges volt. Koncz néni, aki eddig szótlanul hallgatta a visszaemlékezést, csendesen mondja: — A jó isten áldja meg őket érte! — A szülés másnapján is kijöttek és ellátták édesanyát — folytatja a legidősebb lány. — Amikor belázasodott, az orvosok szerezték meg a szükséges gyógyszereket is. Hamarosan felépült a mama. Koncz Sándor, a tápiószőlősi határban hatalmas Rába-Steiger traktor vezetőfülkéjéből száll le. _ — Ahogy eszem volt hozzá, szüleim elmesélték világrajöttöm körülményeit. így tudtam meg az én három keresztnevem előzményeit is. Szerettem volna megtalálni a két keresztapámat, de egyedül képtelen lettem volna felkutatni őket. Akárkivel beszélgettem a Koncz családban a harmincnyolc évvel ezelőtti eseményekről, mindenki megemlített egy asszonyt, dr. Hardi Gyulánét, mint aki nagyon sokat tett azért, hogy a régi ismerősök újra egymásra találjanak. Dr. Hardi Gyulánét, Galinát, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetében találtam meg. A szovjet asszony egyetemista korában ismerkedett meg férjével, Hardi Gyulával, így lett magyarországi lakos. — Igen érdekes módon kerültem kapcsolatba a Koncz családdal, valamint a két katonaorvossal — meséli Galina. — Nővérem a minszki Mikrobiológiai - Kutatóintézetben dolgozik. A Nagy Honvédő Háború 20. évfordulójáról ott úgy emlékeztek meg, hogy felkérték az intézel igazgatóját, beszéljen frontélményeiről. Ez az igazgató Venyiamin Votyakov. Ö számolt be a magyar- országi felszabadító harcokról és arról,, hogyan végeztek császármetszést egy vajúdó magyar asszonyon. Megemlítette, mennyire szeretné viszontlátni keresztfiát. — Nővérem felajánlotta a segítségét, Votyakov azonban mindössze annyit tudott, hogy valahol Cegléd Ez a kép akkoriban készült Sándorról és édesapjáról, amikor elmondtuk neki születésének körülményeit — mondja Koncz néni. Koncz Sándor a tsz legkorszerűbb Rá*-" Steiger traktorát vezeti * II ■z ; '■ 4 közelében vezették le a szülést, s hogy a gyermeket a Rudolf Benjámin Sándor keresztnevekkel anyakönyvezték. Sem a vezetéknevet, sem a pontos dátumot nem tudta. Galina elmondta a történetet anyásának, Komjáti Lászlónénak, aki újpesti kommunista és a nőtanács aktivistája volt, 6 szívesen segített. írtak Ceglédre és alig egy hónap múltán megérkezett a válasz: a keresett személy Koncz Sándor tápiószentmártoni fiatalember. — Sándor éppen nősülés előtt állt. Ez adta az ötletet, hívják meg a keresztapákat és családjukat az esküvőre. ★ Jöttek, mentek a levelek .Votyakov Minszkből, Szalgányik Novoszi- birszktoől írt. A barátság az esküvő után is fennmaradt. Dr. Hardi Gyuláné sokszor meglátogatta a Koncz családot és ök sem mulasztották el azt viszonozni. A két orvos azóta már. többször járt Magyarországon és természetesen a Koncz családnál is: Amikor 1979-ben idősebb Koncz Sándort temették, Szalgányik és Votyakov Hardiékkal együtt koszorúval búcsúzott az idős embertől. Venyiamin Votyakov immár huszonhét éve vezeti a minszki Mikrobiológiai Kutatóintézetet. A Szovjet Orvostudományi Akadémia tagja. Nagyhírű, tudós professzor. Rudolf Szalgányik is rendkívül sikeres ember, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. Tavaly Állami-díjat kapott egy nagy jelentőségű gyógyszer előállításáért. No- voszibirszkben él ma is, a Citológiai Intézet igazgatóhelyettese. Tagja az Egészségügyi Világszervezet végrehajtó tanácsának. — Tehetséges, nagy tudású emberek mindketten — állítja a két egykori katonaorvosról dr. Hardi Gyuláné —, kimagasló emberségükről negyven évvel ezelőtt tettek bizonyságot. A Koncz család pedig ma olyan Galjna és a távol élő szovjet orvosok számára, mintha rokonaik lennének. A császármetszés ma rutinműtét a kórházakban. Ez a borotvás, cérnás operáció azonban 1945 februárjában négy család kapcsolatát teremtette meg. MOZA KATALIN Balogh István plakátja (Az év legjobb plakátja címmel kitüntetve) Emlékezetes napok • Tolbuhin marsallt idézzük: A német haderő nagy £ ellentámadást indított a főváros és az ország teljes felszabadításának megakadályozására. Az ellenségnek a Dunához való áttörése után a 3. ukrán front eleinte igen nehéz körülmények között harcolt. A dunai átkelőhelyeket elsodorta a vihar... A helyzet súlyossá vált...! O Kállai Gyula naplójából; Budapest ostroma idején az illegális párt néhány vezetője, köztük Kádár János és Donáth Ferenc a Hungária körúton rejtőzködtek, megpróbálták összegyűjteni a környéken illegalitásban lévő elvtársakat. Tudtak arról, hogy én hol tartózkodom. Zuglónak valamivel kijjebb eső részén voltam ebben az időben, az Újvidék utcában, és amikor ez a rész felszabadult, Donáth Ferenc értem jött, és elvitt a Hungária körútra. Szóval, itt gyülekeztünk ... © Megalakul az új kormány. Az új magyar kormány Debrecenben a megyei pénzügyi-igazgatóság épületében kapott helyet, ma is látható az ott elhelyezett emléktábla. Egy szűk szobácskábán rendezkedett be Erdei Ferenc belügyminiszterként. A mellette lévő szobákban miniszteri tanácsosok, magas rangú tisztek irányították a munkát. íróasztal kevés volt, s az egyik tanácsosnak csak a papírkosár jutott ülőalkalmatosságként. Az épületet az új kormányőrség vigyázta — honvéd egyenruhában, Bocskai-sapkában, vörös szaSFlMMiWn, ii tm E régi csoportkép 1967-ben, Ifj. Koncz Sándor esküvőjén készüli a négy családról. Középen az ürömapa, mellette balról Venyiamin Votyakov, jobbról Rudolf Szalgányik iaggal. A Garasics Rudolf vezette partizáncsoport tagjai, akik a szovjet hadsereghez csatlakozva, antifasiszta és partizániskolát végeztek, majd sokáig bevetésre készen várakoztak, hogy átdobják őket Magyar- országra. Februárban tértek haza a már felszabadított területre. O Az első földosztás. Április 7-ről kelteződik az első földosztásról szójó dokumentum, Túrkevéről. „Eleinte nem jöttek — mondta Szabó Sándor a későbbi tsz-elnök, a földigénylő bizottság proletár elnöke. — Féltek. Valamikor itt erre sokat botoz- tak az urak. Engem is megcsaptak. És mi lesz, ha mégis visszajönnek? — kérdezgettek a Nyugatra menekült földbirtokosokra gondolva. Meggyőződhettek, hogy nem ijedünk meg a saját árnyékunktól. Élt itt egy ember, meglett férfi létére egyik kezével eltakarta az arcát, mert rítt, miközben aláírt, és ezt mondta: ti akartátok! Néhány nap múltával ez az ember, eszköz híján, ló és tehén híján saját magát fogta az ©ke elé, úgy szántott. Az oroszoktól kaptuk az első vetőmagot. Mondogatták nekünk így papa, úgy mama... Mindent be kell vetni, hogy majd legyen kenyér. Q Életét adta a hídért. 1945. március 28-án Zöldi Márton csendőrparancsnok, Szentgróton, miután jelentették neki, hogy közelednek az oroszok, parancsot adott a Zala-híd felrobbantására. A katonák hozzá is fogtak az utasítás végrehajtására, meggyújtották a zsinórt... Az előrenyomuló Havdom Habanov törzs- őrmester, a 32. szovjet lövészdandár katonája látta a híd pilléreinél sürgő-forgó egyenruhás katonákat. Már futólépésben tartott a hídra, amikor észrevette a gyújtózsinóron végigkúszó lángocskát... Elérte, rávetette magát, és hamarjában sapkájával igyekezett elnyomni a veszedelmes tüzet. Sikerült. Ekkor azonban lövedékek fúródtak a testébe. A láng már alig tizenöt centiméterre volt a veszedelmes robbanóanyagtól. O Megjelenik egy újság. Az első, felszabadulás után megjelent újságot, a Szabadságot nyomdagépek mellett szerkesztették 1945. január 19-én, Darvas József, Zilahy Lajos és Kállai Gyula. Lefoglalták a volt jobboldali lapok nyomdáját. Papírkészletet is találtak ott helyben, s a nyomdászok és a szervezett munkások fogtak hozzá az első lap elkészítéséhez, együtt a haladó szellemű, tegnap még üldözött újságírókkal egyetemben. Budapest lakói a rikkancsok kezéből tépték ki az első lappéldányokat, hiszen ez volt az egyetlen hírforrás számukra a felszabadult új világról.
