Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

1983. ÁPRILIS 3., VASÁRNAP

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

9

Beláthatatlan távlatok x

Falucskáboh Iparváros

Azon az éjszakán, amikor a fekete égboltot a közeli, s távolabbi ütegek torkolattüze, a nyomjelző lövedékek félelmes tűzijátéka szaggatta darabokra, amikor a föld gránátok és aknák robbanásaitól reszketett, még csak egy kicsiny falu virrasztóit a Duna partján, melynek lakossága aligha sejtette, hogy a másnappal új évtizedek kezdődnek. Üj évtizedek, melyek szinte fantasztikus távlatokat nyitnak a Százhalombatta néven alig ismert településnek.

Ha harmincnyolc esztendeje valaki milliárdos értékű kőolaj finomítóról, óriási erőműről, modern cs összkomfortos lakások ezreiről beszélt volna a front által meglepett, s életükért rettegő falusiaknak, azt minden bizonnyal zavarodottnak hitték volna Érthetően, hiszen a jövőbe senki sem láthat, de talán remélhet. S bizonyára valamiféle reménykedés tagadtatta meg az itt lakókkal a kiürítési parancs végrehajtását, melyet már kiragasztott plakátok hirdettek: a százhalombattaiak közül alig akadt ember, ki szülőföldjét s házát cda- hagyta volna.

Átkelés a Dunán

— Egy nyilas alakulat vette át a parancsnokságot a községházán — emlékezik vissza erre az időre az egyik szemtanú Csupics Izsák — a kiürítést elrendelő plakátokat szét kellett hordanunk, de ahol kiraktuk, ott rögtön mondtuk is mindenkinek: ne mozduljanak, senki- se engedelmeskedjék! A dunaíüredi vendéglőben, a mai halászcsárdában németek mulattak; az egyik katona a zongorát verte, s azt énekelte: Minden elmúlik egyszer ... Jól érezte: mire Franciska pusztára értünk, már megszólaltak a túlparton a szovjet tüzérség ütegei. Amikor később visszatekintettünk, láttuk, hogy sikerüli átkelniük a Dunán.

A felszabaduló kicsiny falura azonban még nem köszöntött rá a béke; két hétig érezték a front halálos lüktetését a környéken. A tovább harcoló-vonuló felszabadító^ hoz elvkor tnárj százhalombattaiak is csutlákozt'ak. Reguláris alakulatban Tóth Gyula, Tóth ' Mihály, Németh János, Csupics Sztankó és Izsák, valamint Radován Károly lőszert szállítottak az első vonalba, s a sebesülteket vissza a front mögé. Kemény, véres csaták után a hat százhalombattai önkéntes élve került vissza a szülőfaluba.

Az első kapavágás’

Fosztogató bandák, összekuszált tulajdonviszonyok és javak, fel-fel. robbanó (s olykor gyermektragédiát okozó) aknák és lőszerek, valamint az ínség — ezek jellemezték az első heteket, hónapokat Százhalombatta legújabb történelmében is, de már formálódott az új. Bizottságok alakultak, elkezdődött a földosztás, s előbb botokkal, később madzagos puskákkal felszerelkezett rendőrség állt már a közbiztonság szolgálatában,

A gyökeres változást azonban az ipartelepítés nagyszabású tervének gyakorlati kivitelezése hozta meg. Már az ötvenes évek közepén megszületett egy elképzelés, hogy erőművet építenek a kicsiny település tövébe, az ellenforradalmi események azonban egy időre visszavetették a terv megvalósítását. Az 1958- ban hozott újabb döntés azonban már nemcsak erőművet, hanem egy kőolajfinomítót is szánt ugyanerre a vidékre. S az első kapavágást 1960 augusztus 26-án meg is tették.

Ezzel a mozzanattal gyakorlatilag a modern iparváros megalapozásához is hozzákezdtek. Az építő és szerelő munkások ezrei özönöltek ide, mintegy ötven-hatvan vállalat vonult fel, s az egykori kukoricaföldek, s legelők helyén hamarosan beton és acélszerkezetek magáslottak, s a környéket cső- és vezetékrendszer hálózta be.

Vajon mit érezhetett, s mit sejtett meg ebből a gigászi munkából az itt lakó néhány ezer battai ember? Jó lenne azt mondani, .dagadt -a keblük a büszkeségtől: lám milyen fontos lett, s milyen hatalmassá vált az aprócska község! Csakhát ezt legfeljebb utólag mondhatták már, másfél-két évtized elteltével. Akkor, a hatvanas évek elején másként vélekedtek.

Gigászi építkezések

Ferenczi Illés ekkoriban került ide Zsámbékról s a községi tanács elnökeként részletesen és alaposan ismerte az ipartelepítéssel kapcsolatos eseményeket, mozzanatokat.

— Mivel Százhalombatta akkori lakosainak túlnyomó többsége földmíves volt, a kát ipari nagyüzem építése nagyon sok emberben támasztott aggályokat. A földféltésböl fakadt mindez, hiszen ahogy gyorsultak a munkálatok, mind több kisajátításra került sor. Gyakran igen jó termőterületet követelt a nagyszabású építkezés, s az akkori, kisajátítási törvényekből eredően baqatell összegeket kaptak egy-egy földdarabért. Persze, idővel nemcsak hátrányát, hanem előnyeit is tapasztalták a változásnak: új munkaalkalmak teremtődtek, magasabb kereseti lehetőségek.

S az ipar megjelenésével egyidő- ben már lassan körvonalazódott a jövendő város is. Előbb csak barakk épületek szolgáltak munkásszállóként, később elkezdődött a lakásépítés is. Szabadjon itt idézni a nemrégiben elhunyt Csenterics Sándornak, a hőerőmű építőjének és első igazgatójának szavait erről a hőskorszakról:

Emlékszem — mondotta egy lapunknak adott korábbi interjújában —, mennyit harcoltunk, hogy megépüljön maga a város is, hogy elkészüljön az első lakótömb, majd lakótelep, aztán felépüljön az első bölcsőde és óvoda, hogy ne 4 tantermes, hanem egy nagyobb iskola létesüljön, hogy legyen szolgáltatóház és sportpálya, közvilágítás és közétkeztetés ...

És lett. Mire a két ipari nagyüzem, a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Dúnamenti Hőerőmű megépült, vadonatúj és korszerű kis város állt a korábbi Százhalombatta mellett.

Folyamatos a fejlődés

Két-jelentős dátum: 1970. mifaifci

28-án az Elnöki Tanács határozata nyomán a Duna menti település városi rangrg emelkedik. Több mint fél évtized múltán pedig Lázár György, a Minisztertanács elnöke felavatja a DKV és DHV immár második beruházási ütemének újabb létesítményeit,

A fejlődés azonban nem torpant meg, s belátható ideig nem is fog: újabb beruházások nyomán a DKV- nál immár a negyedik fejlesztési ütemben épül hazánk első katalitikus krakküzeme, mely benzintermelésünket sokszorozza meg.

És szinte megállás nélkül épül tovább a város is; közintézmények sora, lakások ezrei, kommunális, egészségügyi és kulturális intézmények foglalnak el újabb és~ újabb területeket azon a vidéken, ahol harmincnyolc esztendeje ágyúlövedékek, s aknák szaggatók fel a földet, s elkeseredett küzdelem folyt a felszabadulásért.

TAMÁSI ISTVÁN

A megújulás a kor parancsa

Irta dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője

A

z elmúlt évtizedben szenvedélyes viták folytak arról, hogyan tudna iskolarendszerünk az eddiginél sokkal eredményesebben eleget tenni a fejlett szocialista társadalom követelményeinek, és miként lehetne feloldani a meg meglévő feszültségeket. Közös érdekünk, hogy a fiatalok megfelelő általános és szakmai műveltség birtokában kapcsolódjanak be a társadalmi életbe, a gazdasági építömunkába. A párt — eddigi gyakorlatát követve — alapvető feladatának tekintette, hogy biztosítsa a megfelelő politikai feltételeket az iskola társadalmi funkcióinak hatékonyabb érvényesüléséhez.

A viták során egyes szaktudományok képviselői — pedagógusok, pszichológusok, közgazdászok, szociológusok — az általuk fontosnak tartott kérdésekben különféle mennyiségi és minőségi változásokat sürgettek. Voltak,. akik azonnali gyökeres, radikális reformokkal, mások a fejlődés irányába mutató folyamatos intézkedésekkel kívánták a magyar közoktatást továbbfejlesztem.

Száinos olyan kérdést vetettek fel

a tudományos elemzések, amelyekre ma még nem lehet megnyugtatóan válaszolni, és a gyökeres iskolareformhoz sem alakult ki egységes koncepció. A viták mégis hasznosak voltak, mert a jövőbe mutattak, és alapot adtak egy szakmai fejlesztési program kidolgozásához. A további polémiának azonban nem volt érteimé, mert a halogatás, a döntés elodázása, növelte az iskolákban a bizonytalanságot. Az MSZMP Központi Bizottsága tavalyi április 7-i ülésén ezért helyezkedett arra az álláspontra, hogy iskolarendszerünket a mai szerkezet megtartásával és folyamatos fejlesztéssel tegyük hatékonyabbá. Részben azért, mert a radikális változás túl nagy megrázkódtatással járna, részben azért, mert óvatosságra intenek a nemzetközi tapasztalatok, és józan megfontolásra késztet gazdasági helyzetünk is. Ugyanakkor a megújulás a kor parancsa, ami elől nem lehet, nem szabad kitérni. A jelenlegi körülményekből következő, de a jövő követelményeire is figyelő kihívást nem utasíthatjuk el, arra megfelelően, a i^adato^at^a laposan végiggondolva

Azt azonban nem engedhetjük meg, hogy a korszerűsítés jelszavával behatoljanak az iskolába látványos, ugyanakkor hatástalan, formális megoldások. Biztonságos, tudományosan megalapozott változások szükségesek. Iskolarendszerünket egyidejűleg kell stabilizálni és rugalmassá tenni, úgy, hogy képes legyen a hagyományok, az értékek megőrzésére, ápolására, valamint az új befogadására.

Az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása vázolja azokat a társadalmi, gazdasági körülményeket, amelyek új követelmények teljesítését várják "az iskolától. Rámutat arra: a változásokat csak akkor tudjuk meggyorsítani, ha a közoktatásban olyan ismereteket adunk és olyan készségeket fejlesztünk, amelyek megfelelnek a kor színvonalának, és amelyekre az iskola befejezése után is lehet építeni. A politikai döntés a tartalmi megújulás és a folyamatos fejlesztés érdekében nagymértékben alapoz arra. hogy az iskolák vezetői, a tantestületek ismerjék fel szerepüket a korszerűsíVilágmindenség

Máriási Iván festménye

tésben. Ehhez a szocialista demokrácia iskolai érvényesülése megfelelő lehetőséget teremt. Sajnos, ma még sok az önállóságot korlátozó kötöttség, és sok rossz beidegződés terheli az államigazgatást, az irányítást, valamint az iskolák, az igazgatók és nevelőtestületek együttműködését.

Gyakran hangoztattuk, de ma különösen fontos figyelembe venni, hogy a korszerűsítés ügye végsősoron a pedagógusokon áll vagy bukik. A gyakorló pedagógus egyenrangú társa mindazoknak, akik tankönyvet, tanterveket, .taneszközöket készítenek. Ismerjük el és értékeljük azok múnkáját, akik az új tantervi elveket a legsikeresebben váltják valóra. Ehhez azonban több segítséget kell kapniok a pedagógusoknak, mindenekelőtt az idejében megjelenő és jól alkalmazható tankönyvekkel és taneszközökkel, de legalább ilyen fontos a helyi összefogás, a szakmai munkaközösségek szerepe. Természetesen mindez nem jelentheti a tankönyvek hibáinak elhallgatását, a gyakran bosszantó mulasztásokat, a taneszközellátás zavarait.

.. Most olyan' időszakhoz.érkeztünk,, amikor az előbbre lépéshez, a továbbhaladáshoz szakmailag jobban felkészült, a korszerű eszközöket és eljárásokat megfelelően alkalmazni képes nevelőkre van szükség.

A megyei és helyi párt- és állami szervek intézkedéseket hoztak a képzési lehetőségek bővítéséért, a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek állandó javításáért. Elegendő utalnunk az óvónő-, a tanító- és az általános iskolai tanárhiány csökkentésére tett erőfeszítésekre, a pedagógusok letelepítését segítő kedvezményekre, a pályakezdők bérének emelésére. Mégis, az egyik legnagyobb gond a pedagógushiány, a megfelelő szakemberek biztosítása a különböző iskolatípusokban. Ez kulcsfontosságú kérdés. Általános tapasztalat, hogy az új nevelési-oktatási dokumentumok bevezetése jóval nagyobb gondot jelent azoknak az iskoláknak, amelyekben rosszabbak a munkafeltételek, s ahol az átlagosnál több a képesítés nélküli nevelő.

Jelenlegi helyzetünk és feladataink egyaránt azt követelik, hogy önállóan gondolkodó, magukat folyamatosan képezni tudó, kreatív személyiségeket neveljünk.

Neluny szemléleti kérdéssel is szembe kell nézni. így például az eddiginél szélesebben kell értelmezni a tehetséget, és ennek érdekében a személyi adottságok, a képességek kibontakoztatásához és fejlesztéséhez a különböző irányú, például a gyakorlati, manuális, szervezési tehetséget felmutató gyermekek számára is több és változatosabb lehetőséget kell teremteni. A tehetségfeltárás és gondozás fontos teendői mellett napjainkban igen jelentősek a hátrányos helyzetű tanulók problémái. Velük kapcsolatban a differenciált pedagógiai programok kidolgozásától remélhetünk alapvető változást.

A tankötelezettség teljesítése, az. általános iskola színvonalának emelése sok tényezőn múlik, összehangolt fejlesztést kíván, s a következő időszakban is kiemelkedően fontos feladat. Ebben az összefüggésben is kzót érdemel a cigánygyermekek oktatása, amely itt, Pest megyében is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Vannak példamutató tapasztalatok a megyében, például az, hogy itt a felzárkóztatást már az óvodában megkezdik, de az is igaz, hogy minden erőfeszítés ellenére a cigány- tanulók közül a tanulmányi okokból lemaradók aránya — mint országosan is — magasabb a valamennyi

tanulóra vonatkozó átlagnál. Keressük továbbra is a lehetőségeket, akár homogén, akár heterogén közösségek szervezésével, napközi és tanulószobai foglalkozásokkal és egyéb formákkal, hogy a fejlődés ütemén változtatni tudjunk.

A tankötelezettség adatainak javítása természetesen nemcsak cigány- tanulók eredményesebb iskoláztatásán múlik. Sok még a tennivaló a lemorzsolódás csökkentésében, a bukások megelőzésében. Azt sem árt hangsúlyozni, hogy a bukás — kudarc, de olykor elkerülhetetlen.. Statisztikát szépítő öncsalások, kozmetikázások, az indokolatlan liberalizmus gyengíti az iskolai munka színvonalát. Ezért kap ma nagyobb hangsúlyt az egészséges erőfeszítésekre sarkalló követelménytámasztás.

A tanulók társadalmi, politikái, történelmi ismereteinek, nemzettudatának fejlesztése szempontjából igen nagy jelentősége van a hatékony anyanyelvi képzésnek. Nem lehet számunkra közömbös — és itt többről van szó, mint egyetlen tantárgy feladatáról —, hogyan gondolkodnak és beszélnek a fiatalok. A jelenleginél jobban fejleszteni a tanulók kommunikációs készségét, önálló gondolkodását, mert ebben a tekintetben az iskola elmarad a követelményektől. Arra is több figyelmet kell fordítani, hogy a fiatalok jobban megértsék a mai társadalom kérdéseit, a szocializmus építésének körülményeit. A tanulók őszint'e, egyértelmű, reális válaszokat várnak kérdéseikre. v;

Jelenünk jobb megértéséhez azon'ban többet kell tudniuk múltunkról, a megtett út nehézségeiről és eredményeiről. E történetiségnek nemcsak a világnézeti nevelés óráin; 'a történelem tantárgyban kelL\ érvé- . pyesülmft - hamem minden peággé- gus napi munkájában, szakmai és politikai tevékenységében, a közelmúlt történelmének és korunk kérdéseinek jobb megismertetése és megértése nélkül a szocialista haza- fiságra és internacionalizmusra nevelés nem járhat kellő eredménynyel. Fontos feladata ez az iskolai munkának az egész országban, de különösen jelentős itt, Pest megyében, ahol a települések zömében német, szlovák, délszláv nemzetiségű állampolgárok élnek.

Társadalmi céljaink elérésének egyik alapfeltétele, hogy a céltudatos, tervszerű emberi tevékenységre már az iskolában készítsük fel a tanulókat. Ismerjék meg az alkotás örömeit, tudatosodjék bennük, hogy a tanulás eredményt hoz, a henyélés, a lustaság sikertelenséghez Vezet. Mindehhez az iskolákban jól szervezett, fegyelmezett, színvonalas munkára van szükség, amelyben az ifjúság öntevékenysége, cselekvési lehetősége is kibontakozhat. Sajnos némely oktatási intézményben —és gondolom, ez alól Pest megye sem kivétel — egészségtelenül felerősödő túlterhelés, feszített tempó tapasztalható. Ebben kétségtelenül szerepet játszanak az ötnapos tanítási hétre áttérés nehézségei, amelyek főként a szakképző iskolákban okoznak nagyobb feszültséget. Azt azonban nem szabad egykedvű beletörődéssel tudomásul venni, hogy 'a szervezetlenség, például több dolgozat íratása ugyanazon a napon, a rendezvények, a gyakran színvonaltalan ünnepségek sokasága, tehát az iskolai és az iskolán kívüli tervsze- rűtlenség indokolatlanul növelje a tanulók terheit, megzavarja a tanítás-tanulás folyamatát; a rendet és a fegyelmet.

Mindannyiunk közös feladata az

iskolai nevelés hatékonyságának javítása. Az ifjúság körében tapasztálható negatív életmódbeli és morális jelenségek, a parkokban, utcákon csellengő fiatalok, a veszélyeztetett gyermekek számának emelkedése, arra figyelmeztetnek, hogy a társadalom nagyobb aktivitására van szükség a munkahelyeken, ahol szakmát tanulnak fiataljaink, a közlekedési eszközökön, a kulturális intézményekben, a sportpályákon és az élet valamennyi területén. Minde- nekelőtf a család felelősségét kell hangsúlyoznunk, de maguk a fiatalok sem menthetők fel a társadalmi kötelezettségeik, az életkoruknak megfelelő követelmények teljesítése alóL