Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-30 / 101. szám
CEGLÉDI xJÜtia Ä FEST KEGYES HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1983. ÁPRILIS 30., SZOMBAT Faderekat fal a fűrész Fűrész sikolt, és a rönktérből bemasírozó faderekak sorsa beteljesedik. Finom por száll a csarnokban. A sokfogú acélszalag a hengeres testet friss metszésfelületű részekre bontja. Arrébb, a hordóüzemben kádárok ko- pácsolnak, csínt vésnek, dongákat formálnak, abroncscsal övezik a hordókat. Egy másik műhelyben lemezt rétegeinek, s szabnak belőle széktámlát, ágyrugót, egyebet. Aki vendégként bámészkodik itt, azt rabul ejti a sokféle, begyakorolt mozdulat, holott — szándéka szerint — a kaleidoszkóp tarka kockáit értelmes képpé illesztené. Az első évharmad elteltével jogos a kérdés: — Milyen hónapok állnak a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat ceglédi gyára mögött? Nagy hajrá A válaszra Orisek Ferenc, a nemrég kinevezett új igazgató illetékes. Amit az első hónapokról mond, nem a legrózsásabb számvetés. Januárban és februárban gyenge volt a teljesítmény. Az alapanyag sem volt a legjobb, így túllépték az anyagnormákat, magas ráfordítással termeltek, ráadásul a belső és a külső piac nehezen mozdult; elmaradt a remélt árbevétel, vele együtt a nyereség is. Mínusz 2,5 millió forintot mutatott'-a számsor a második hónap végén. Márciusban aztán nekidurál- ták magukat, a megrendelők érdeklődése fokozódott, és levágtak egy nagy hajrát. Az akkorra megszabott 24 helyett 31 millió forintos árbevételt produkáltak. Sikerült átformálni a számokat, és a lemaradást fokozatosan mérsékelni. A negyedév árbevételi terve teljesült, az eredmény azonban elmaradt a várttól. Az export meglódult, ráadásul a jövedelmezőbb termékféléket vették elő, amelyekből nagyobb hasznot remélhettek. Az új vezetés üzletpolitikai- lag elevenebb tevékenységbe kezdett, növelte a gyár önállóságát, s legjobb belátása szerint manőverezett. Az irányítók minden alapvető kérdést előzetesen megtárgyalnak, egységesen cselekednek, napról napra figyelemmel kísérik az eredmény alakulását. Üzemrészenként számon tartanak mindent, és előre beprogramozzák a várható teljesítményt. Foggal, körömmel igyekeztek tartani a maguk diktálta tempót, s ehhez a gyári kollektívában jó segítőtársra találtak. Így utólag látva talán nem Is baj, hogy a gondok sűrejébe cseppent az új igazgató, meg a főmérnök, hiszen hamar átláthatták; hol és hogyan kell rendezni a sorokat. Levonhatták a tanulságokat, s lépésről lépésre kialakíthatják saját stratégiájukat. Megértésre taSáínsk Műszaki középkádereket szeretnének verbuválni, művezető kellene. Várják vissza a katonaságtól a leszerelő fiatalokat. Szakmai előadásokat rendeztek. Egy-egy munkahelyen cigarettaszünetben, a reggelizés percei alatt vázolják fel az emberek előtt, melyik részleg hol tart, mire kell figyelni, összpontosítani az erőt. Általában megértésre találnak. Még a népszerűtlen témáknak sem akadt ellenzője, mint amikora gépkocsivezetők túlóraátalányát lejjebb vették. í Nem örültek az érintettek, a i túlórák takarékos igénybevé- i telét is egyetértés fogadta. I Amikor az exportfeladat azt : diktálta, csúsztatásban tettek eleget a kívánalmaknak. így próbálták a korábban túllépett bérszínvonalat egyensúlyba hozni. A kommunista műszak gondolatát is elég volt csak megpendíteni, máris egyetértésre talált. A gyárbeliek csupán azt kérték, hogy várják meg vele a május elejét, mert akkorra mindenki elvégzi otthon a kerti munkát. Ami a termékeiket illeti, továbbra is a szovjetunióbeli borexport céljait szolgáló hordók a legjövedelmezőbbek. Igaz, a bortároló edények iránt a kistermelők körében is élénk az érdeklődés. Azt sem bánják, hogy akácból készül, még a mérete ellen sincs kifogásuk. Ami a székülés gyártását illeti, az akkor válna gazdaságosabbá, ha nagyobb mennyiség készülne. termékösszetételt úgy kívánják megszabni, hogy a költségek és az árak alakulását tekintve minél nyereségesebben gazdálkodjanak. Sikerült úrrá lenni Orisek Ferenc igazgató elmondotta, hogy bár a gyár nemrég épült, némely műszaki gondjaik mégis vannak. Szűk a hely. Nincs olyan tárolótér, ahol előkészített anyagokat felhalmozhatnának. Ha rendelkeznének ilyennel, még könnyebb és gyorsabb volna a rugalmas átállás, ráadásul a munkaidőt is feszesebben ki- tölthetnék. Ezen azonban jelenleg nem tudnak változtatni. A beszélgetés összegzéseként az igazgató leszögezte, hogy a nehéz évkezdés után igyekeztek szervezetten úrrá lenni a nehézségeken. Az irányítók, a középvezetők és a munkások egyaránt látják a teendőket, és azon vannak, hogy az év hátralévő hónapjaiban ki- egyensúlyozottabban, még megalapozottabb sikerrel munkálkodjanak. T. T. Közkincsünk/amelyet óvni, ápolni kell Nyelvőrködő van, sok ezer A magyar nyelv hete alkalmából egymást érő szép események hasznos ismeretterjesztő előadások zajlottak Cegléden. Szervezésükből részt kért a TIT Pest megyei szervezetének magyar nyelvi szakosztálya, annak városi-já-' rási szervezete, a városi és a járási tanács művelődésügyi osztálya, a közgazdasági szak- középiskola, a gimnázium. Az Április 4. Közgazdasági Szakközépiskolában dr. Grétsy László kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- tudományi Intézetének tudományos osztályvezetője tartott előadást arról, hogy van-e értelme nyelvünk művelésének? Szólt nyelvünk változásainak bizonyítékairól, a nyelvművelés ' eredményeiről, valamint arról, hogy mily örvendetesen éber, tevékeny a társadalmi nyelvőr-hálózat az országban. A család és az iskola szerepé-, nek méltatása helyet kapott beszédében. A városi tanács dísztermében pedagógusok, népművelők hallgatták meg Montágh Imre egyetemi docens előadását, a beszédművelésről. A Kossuth Gimnáziumban előadói ankétot rendeztek, Juhász Gyula költészetéről. Kiskun Farkas László főiskolai adjunktus, a ceglédi gimná zium egykori tanára szólt erről, sok hasznos ismerettel, kinccsel gazdagítva a hallgatóság — soraikban az érettségi előtt álló fiatalok — irodalmi, nyelvészeti ismereteit Mindhárom előadó szavaiból kicsengett: o magyar nyelv kincs, amelyet őrizni, óvni, formálni kell. A nyelvművelés iránti igény nagyobb, mint bármikor. Altéiul!! üres feme n késirap Régi májusok emlékeit érzi SCámóni majális volt a sorsforduló Felelgetőst játszanak, zengnek, zúgnak a ceglédi harangok. Délidő közeledvén ritkul a piaci nép. a bazársoron szedik már a sátorfát, a zöldségesek piramist építenek a kiürült ládákból, szedelődzköd- nek a virágmagosok, csomagolják a dobozban, üvegben, zsákocskában kihozott kincseik maradókát. Nem fogyott el? Jó lesz legközelebbre. Naptól fonnyadt nárciszaiból egy csokrot a közeli kőszent lábaihoz tesz a hazafelé tartó virágárus, hogy hozzon szerencsét neki máskor is. A kendős, törékeny, kicsi öregasszony is hazafelé ballag kosarával. Dáliagumókkal jött ki kora reggel. Otthon már sok, elemészteni kár volna, hadd legyen új gazdája. Különben régóta piacozik ilyesmivel. Hol virágtővel, zöldséggel, mikor mit ad a kert. Két kezével, maga erejével műveli ma is, több mint nyolcvan- évesen. Kellett a megélhetéshez. Mióta él, a kert mindiga mindennapihoz kellett, ereje teljében, s nyugdíjas kora óta is. Bár most könnyebb, mint évekkel ezelőtt. Ot fillérért A ház ott áll, a Kertész utca végiben. Oda igyekszik Bu- nyeváczki Józsefné. Sietni kell. mert tizenegy óra tájban jön Ilonka, az ápolónő, injekciózni. — Nem fáj ez, annyi az egész, mintha megcsípné egy kanbolha! — mondja, s nevet az ápolónő, miközben az ampullák tartalmát a fecskendőbe szippantja. Vele együtt mintha egy szakajtó vidámság is beborult volna az ajtón. — Az egészséget védeni kell. ez meg arra való — summázza és szúr. Azután csomagol. Másutt is várják. A kis ház tiszta, csöndes. Bútorzata igen szolid, afelett is eljárt az idő. Abrosszal terített konyhaasztal mellett ülve beszélgetünk. — Cipész volt a férjem, nálam tizenegy évvel idősebb. 1890-ben született Obecsén. „Állj meg fiam a lábadon, ahogy tudsz.” így bocsátotta útnak az apja, szakmával a kezében, tizenhét évesen. A fővárosba került, gyári munkás lett. A szakszervezetbe bekapcsolódott hamarosan. Egyenes, igaz ember volt. Sztrájkot szerveztek, ötfilléres órabéremelésért. A munkások a béremelést megkapták, ám a gyár a szakszervezeti bizal- mikat menesztette. Akkor meg azért lett sztrájk, hogy vegyék őket vissza. De nem az történt, hanem az újabb szer- vezkedőket is elbocsátották — meséli Erzsiké néni. 1929-ben ismerkedtek meg. A fiatalokat Kemény Árpád borbély mutatta be egymásnak, egy Budai úti, Kámáni erdei majálison. A mozgalomPapucsok a ragasztószekrényből ról köztük itt szó sem esett, nem eshetett. Ám ki-ki tudta, hogy akkor és ott mi a keresnivalója. Egybekelésük csöndes, a tizenegy holdas, kilenc gyerekes ceglédi gazda miből is csapott volna lányának nagy lakodalmat? Ä szó erejével — Minket dologra neveltek. Földdel, kerttel bánni, megküzdeni a mindennapiért. A család ugyan nem politizált, de mégis, mi más lett volna, ha nem az, hogy háborogtunk a sorsunk fölött, egyenesen kimondtuk, amit éreztünk: <12 igazságtalanságot. Hogy jólét nem a munka alapján jut mindenkinek, Anyámtól, bár neki ilyesmire nagyon kevés ideje jutott, az olvasás szeretetét is megtanultam. Kertészkedésre nagyanyám tanított. A kertünkben minden testvéremnek volt egy kis parcellája, azt kiki maga művelte. A férj Cegléden a munkás- egyletbe járt. Pestről hozta magával a mozgalmi szellemet, itt sem élt másként. Az eszmében, érzelmeikben feleségével megegyeztek, sokat beszélgettek. A pártba 1945 tavaszán lépett be a férj, Cegléden a hét alapító tag egyike volt. — Én 1945. március elsejétől számítom a kommunista párttagságomat — fűzi a szót az idős asszony. Haja kontybán, régiesen. Szeme csillogó szürkéskék, tekintete nyílt. De szép fiatal- asszony lehetett! Szókincse gazdag, szép mondatfűzése: pedagógusnak, előadónak becsületére válna. Politikai ismeretei egyszerűn fogalmazot- ták, naprakészek. — A Papa. így nevezték a férjemet. Alacsony kis émber volt. Pártmegbízatáskénü először a szeszfőzde vezetését kapta, utána, mert jó érzéssel szólt a fiatalokhoz, az ipari- tanuló-otthon vezetésével bízták meg. Gyerekünk nem volt. A férjem az egészséggel hadilábon: a veséjét operálni kellett. De sokszor volt. hogy kísértem, hol mozgalmi, hol hivatali dolgokban, mert oly gyenge volt, majd összeseit. Erzsiké néninek is megvolt a csöndes maga-dolga. Agiiá- ciós feladatokat kapott, például aratásidőben. Megelőzni a szabotálást. meggyőzni az embereket. A gabonakéve akkor néha drótot rejtett, s jaj a gépnek, ha az belekerül. Az egykori Vörös Október Tsz- nek alapító tagja volt. A kecskéscsárdai területre innen járt ki nap mint nap. Amikor a munkát szervezte, hányszor megkapta a férfiaktól: „Jó, de maga se tér haza az ötórás vonattal!" Nem is szándékozott. Felmentést nem kér Papa meghalt. Erzsiké néni huszonhárom éve él egymaga. A városi, területi 5-ös párt- alapszervezet tagja. Ott van minden gyűlésen. Jómúltkori- ban említették neki, hogy korára való tekintettel, felmentik a részvétel alól. Felált, felszólalt. Oda járni neki nem teher, sohasem volt. Üres lenne a hónap, ha nem lehetne köztük, örömmel várja mindig az utolsó hétfőt, a taggyűlés napját, megy is, amíg ereje bírja. — Csak az ünnepektől, a szév mozgalmi ünnepektől kell távolmaradnom — említi, kicsit sóvárogva. — Mert arra menni, messze már a kis ház, a Kertész utca végiben. Eszes Katalin Telepesek, ha találkoznak Női saruk és gyermekpapucsok készülnek a Dél-Pest megyei Lábbelikészítő Szövetkezet Reggel utcai részlegében. A Május 1. brigád tagjai — képünkön — a szagelszívó szekrényekben a papucsok felső részeit ragasztják. Apáti-Tóth Sándor felvétele A sógor csak most jön. Nagyot horkan a fehér Lada, a zsíros mosolyú, csupaszakáll férfi pöccint egyet az ajtón, s akár a győzelmi serleget, emeli feje fölé az ötliteres, fonott demizsont. Láthatóan megérkezett. A serény földművelők kezéből kihullik a szerszám, huppan egyet a vödör, rőfnyi víznyelv ugrik a fűre. A sógor középre állítja a bütyköst, látva a többiek hajlandóságát, műanyag poharakat osztogat: „örök harag, ha nem iszol a boromból”. A csemöi határ teli van tűzdelve nagyüzemi művelésre alkalmatlan, közbeékelt földdarabokkal. A tsz fel is hagyott a hiábavaló munkával, s a község gondjaira bízott egy csomó tarackos, füves területet. A tanácsiak meg gondoltak egyet, s 1979-ben kiskertnek való parcellákat mértek ki, illetve adtak tartós használatra fél évszázadnyi időre, potom ■ pénzért. Négyzetméterenként négy forintot számoltak, ez reklámár. Hosz- szúhomokkal kezdődött a sor, azóta Alsóerdőben, Zöldhalomban, a fenyvesi részen zajlott le a földosztó mozgalom, ötven hektár terület talált így gazdára, a főleg Ceglédről kirajzó igénylők kisebb-nagyobb tételeket vásároltak, ötszáztól egészen hatezer négyzetméteresig. Most éppen a hosszú- csemői birtokot szedik ízekre, lehet jelentkezni. ★ „Még szerencse, hogy hétvégeken összeverődik a társaság, különben a kutya se inná meg ezt a lőrét” — kuncogja Zsuzsa a menetrend szerinti kávéfőzés közben. A telepesek azelőtt legfeljebb látásból ismerték egymást, moist meg közös kalapba dobálják a hét eseményeit. Zoltán egy szakrriai tanfolyamot szenvedett végig vala- 1 hol a főváros közelében, egészen elfárasztotta a napi bó- biskolás. Zsuzsa öt éve ígérget a sógornak egv jó sztrapacs- kát, hát pénteken megcsinálta, csakhogy kissé soká hagyta állni a reszelt krumplit, az grafitszürke lett, rá se bírtak nézni. Benő panaszt emel a nyári időszámítás ellen, hiába rakja a vekkert tányérba, s tesz mellé még két kanalat, neki aztán csörömpölhet. A doktor csak legyint, nem volt semmi különös, de abból épp elég, alig várta, hogy kiszabaduljon a városból. A legtöbb fcertkockára az átmeneti állapot jellemző. A földápoló barkácsolás mindig valamiféle építkezéssel jár együtt. Böhöm kútgyűrűk, betonlapok, téglarakások, vaskarók, sóderdombok hevernek kellemes összevisszaságban. A kamaszkorú almafák, megy- gvek, cseresznyék, barackok pedig belőve, elvágólag; a borsósorok, vékony hagymák, ribizlibokrok tempósan kúsznak fölfelé. Itt krumpli lesz, amott meg paradicsom, paprika, s ha minden igaz, szőlő, A mezőgazdaság és az építőipar amatőr formái békésen éldegélnek egymás mellett. A doktor nem szégyellős, pihenni jár ide. — Eleinte könyvből tanultam a földművelést, kevés sikerrel. Aztán jöttek a szomszédok, s egy-egy szombat délutáni gyakorlati bemutató többet ért százoldalnyi szakszövegnél. A kert aprócska ugyan, de minden évben tíz- tizenötféle növénnyel próbálkozom. Nincsenek határidők, nem számítanak a percek, órák. Ha jólesik, dolgozom valamit, ha nem, süttetem magam a nappal. Benő ma elemében van. Olyan képzete támadt, hogy idén ez a néhány négyszögöl lesz a környék paradicsoma. A kérdés már csaik az. bírja-e. majd a cseperedő növény a laza, bár meggyúrt homokot, s a párás félárnyékban kitenyésztett fajták mit szólnak az itteni klímához? Benő jó- gazda hite önmagáról egyelőre még megingathatatlan. Bekukkant a szekrénybe, így hívja az alacsony deszkabódét, magvakat kotor elő. — Jól előkészítettem a talajt. Legalább nyolcvan kiló szamócát, egy mázsa paradicsomot és rengeteg krumplit fogok szüretelni. ★ Zsuzsa kenyeret szel, Zoltán a csípős szalámit szortírozza, a sógor meg gondolatban holnapra halasztja a gvomlálást. Varga Sándor Í3SN 0133—2500 < II Hírlap)