Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

CEGLÉDI xJÜtia Ä FEST KEGYES HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1983. ÁPRILIS 30., SZOMBAT Faderekat fal a fűrész Fűrész sikolt, és a rönktérből bemasírozó faderekak sorsa beteljesedik. Finom por száll a csarnokban. A sok­fogú acélszalag a hengeres testet friss metszésfelületű részekre bontja. Arrébb, a hordóüzemben kádárok ko- pácsolnak, csínt vésnek, dongákat formálnak, abroncs­csal övezik a hordókat. Egy másik műhelyben lemezt rétegeinek, s szabnak belőle széktámlát, ágyrugót, egye­bet. Aki vendégként bámészkodik itt, azt rabul ejti a sokféle, begyakorolt mozdulat, holott — szándéka sze­rint — a kaleidoszkóp tarka kockáit értelmes képpé il­lesztené. Az első évharmad elteltével jogos a kérdés: — Milyen hó­napok állnak a Fűrész-, Le­mez- és Hordóipari Vállalat ceglédi gyára mögött? Nagy hajrá A válaszra Orisek Ferenc, a nemrég kinevezett új igazgató illetékes. Amit az első hónapok­ról mond, nem a legrózsásabb számvetés. Januárban és feb­ruárban gyenge volt a telje­sítmény. Az alapanyag sem volt a legjobb, így túllépték az anyagnormákat, magas rá­fordítással termeltek, ráadásul a belső és a külső piac nehe­zen mozdult; elmaradt a re­mélt árbevétel, vele együtt a nyereség is. Mínusz 2,5 mil­lió forintot mutatott'-a szám­sor a második hónap végén. Márciusban aztán nekidurál- ták magukat, a megrendelők érdeklődése fokozódott, és le­vágtak egy nagy hajrát. Az akkorra megszabott 24 helyett 31 millió forintos árbevételt produkáltak. Sikerült átfor­málni a számokat, és a lema­radást fokozatosan mérsékel­ni. A negyedév árbevételi ter­ve teljesült, az eredmény azonban elmaradt a várttól. Az export meglódult, ráadásul a jövedelmezőbb termékfélé­ket vették elő, amelyekből na­gyobb hasznot remélhettek. Az új vezetés üzletpolitikai- lag elevenebb tevékenységbe kezdett, növelte a gyár önálló­ságát, s legjobb belátása sze­rint manőverezett. Az irányí­tók minden alapvető kérdést előzetesen megtárgyalnak, egy­ségesen cselekednek, napról napra figyelemmel kísérik az eredmény alakulását. Üzemré­szenként számon tartanak mindent, és előre beprogra­mozzák a várható teljesít­ményt. Foggal, körömmel igye­keztek tartani a maguk dik­tálta tempót, s ehhez a gyári kollektívában jó segítőtársra találtak. Így utólag látva talán nem Is baj, hogy a gondok sűrejébe cseppent az új igazgató, meg a főmérnök, hiszen hamar átláthatták; hol és hogyan kell rendezni a sorokat. Le­vonhatták a tanulságokat, s lépésről lépésre kialakíthatják saját stratégiájukat. Megértésre taSáínsk Műszaki középkádereket szeretnének verbuválni, mű­vezető kellene. Várják vissza a katonaságtól a leszerelő fia­talokat. Szakmai előadásokat rendeztek. Egy-egy munkahe­lyen cigarettaszünetben, a reg­gelizés percei alatt vázolják fel az emberek előtt, melyik részleg hol tart, mire kell fi­gyelni, összpontosítani az erőt. Általában megértésre talál­nak. Még a népszerűtlen té­máknak sem akadt ellenzője, mint amikora gépkocsivezetők túlóraátalányát lejjebb vették. í Nem örültek az érintettek, a i túlórák takarékos igénybevé- i telét is egyetértés fogadta. I Amikor az exportfeladat azt : diktálta, csúsztatásban tettek eleget a kívánalmaknak. így próbálták a korábban túllépett bérszínvonalat egyensúlyba hozni. A kommunista műszak gondolatát is elég volt csak megpendíteni, máris egyetér­tésre talált. A gyárbeliek csu­pán azt kérték, hogy várják meg vele a május elejét, mert akkorra mindenki elvégzi ott­hon a kerti munkát. Ami a termékeiket illeti, továbbra is a szovjetunióbeli borexport céljait szolgáló hor­dók a legjövedelmezőbbek. Igaz, a bortároló edények iránt a kistermelők körében is élénk az érdeklődés. Azt sem bánják, hogy akácból készül, még a mérete ellen sincs ki­fogásuk. Ami a székülés gyár­tását illeti, az akkor válna gazdaságosabbá, ha nagyobb mennyiség készülne. ter­mékösszetételt úgy kívánják megszabni, hogy a költségek és az árak alakulását tekintve minél nyereségesebben gaz­dálkodjanak. Sikerült úrrá lenni Orisek Ferenc igazgató el­mondotta, hogy bár a gyár nemrég épült, némely műsza­ki gondjaik mégis vannak. Szűk a hely. Nincs olyan tá­rolótér, ahol előkészített anya­gokat felhalmozhatnának. Ha rendelkeznének ilyennel, még könnyebb és gyorsabb volna a rugalmas átállás, ráadásul a munkaidőt is feszesebben ki- tölthetnék. Ezen azonban je­lenleg nem tudnak változtatni. A beszélgetés összegzéseként az igazgató leszögezte, hogy a nehéz évkezdés után igyekez­tek szervezetten úrrá lenni a nehézségeken. Az irányítók, a középvezetők és a munkások egyaránt látják a teendőket, és azon vannak, hogy az év hátralévő hónapjaiban ki- egyensúlyozottabban, még megalapozottabb sikerrel munkálkodjanak. T. T. Közkincsünk/amelyet óvni, ápolni kell Nyelvőrködő van, sok ezer A magyar nyelv hete alkal­mából egymást érő szép ese­mények hasznos ismeretter­jesztő előadások zajlottak Ceg­léden. Szervezésükből részt kért a TIT Pest megyei szer­vezetének magyar nyelvi szak­osztálya, annak városi-já-' rási szervezete, a városi és a járási tanács művelődésügyi osztálya, a közgazdasági szak- középiskola, a gimnázium. Az Április 4. Közgazdasági Szakközépiskolában dr. Grétsy László kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- tudományi Intézetének tudo­mányos osztályvezetője tartott előadást arról, hogy van-e ér­telme nyelvünk művelésének? Szólt nyelvünk változásainak bizonyítékairól, a nyelvműve­lés ' eredményeiről, valamint arról, hogy mily örvendetesen éber, tevékeny a társadalmi nyelvőr-hálózat az országban. A család és az iskola szerepé-, nek méltatása helyet kapott beszédében. A városi tanács dísztermé­ben pedagógusok, népművelők hallgatták meg Montágh Imre egyetemi docens előadását, a beszédművelésről. A Kossuth Gimnáziumban előadói ankétot rendeztek, Ju­hász Gyula költészetéről. Kis­kun Farkas László főiskolai adjunktus, a ceglédi gimná zium egykori tanára szólt er­ről, sok hasznos ismerettel, kinccsel gazdagítva a hallga­tóság — soraikban az érettsé­gi előtt álló fiatalok — iro­dalmi, nyelvészeti ismereteit Mindhárom előadó szavai­ból kicsengett: o magyar nyelv kincs, amelyet őrizni, óvni, formálni kell. A nyelvműve­lés iránti igény nagyobb, mint bármikor. Altéiul!! üres feme n késirap Régi májusok emlékeit érzi SCámóni majális volt a sorsforduló Felelgetőst játszanak, zeng­nek, zúgnak a ceglédi haran­gok. Délidő közeledvén ritkul a piaci nép. a bazársoron sze­dik már a sátorfát, a zöldsége­sek piramist építenek a ki­ürült ládákból, szedelődzköd- nek a virágmagosok, csoma­golják a dobozban, üvegben, zsákocskában kihozott kin­cseik maradókát. Nem fogyott el? Jó lesz legközelebbre. Nap­tól fonnyadt nárciszaiból egy csokrot a közeli kőszent lábai­hoz tesz a hazafelé tartó vi­rágárus, hogy hozzon szeren­csét neki máskor is. A kendős, törékeny, kicsi öregasszony is hazafelé ballag kosarával. Dáliagumókkal jött ki kora reggel. Otthon már sok, elemészteni kár volna, hadd legyen új gazdája. Kü­lönben régóta piacozik ilyes­mivel. Hol virágtővel, zöldség­gel, mikor mit ad a kert. Két kezével, maga erejével műveli ma is, több mint nyolcvan- évesen. Kellett a megélhetés­hez. Mióta él, a kert mindiga mindennapihoz kellett, ereje teljében, s nyugdíjas kora óta is. Bár most könnyebb, mint évekkel ezelőtt. Ot fillérért A ház ott áll, a Kertész ut­ca végiben. Oda igyekszik Bu- nyeváczki Józsefné. Sietni kell. mert tizenegy óra tájban jön Ilonka, az ápolónő, in­jekciózni. — Nem fáj ez, annyi az egész, mintha megcsípné egy kanbolha! — mondja, s nevet az ápolónő, miközben az am­pullák tartalmát a fecskendő­be szippantja. Vele együtt mintha egy szakajtó vidámság is beborult volna az ajtón. — Az egészséget védeni kell. ez meg arra való — summázza és szúr. Azután csomagol. Má­sutt is várják. A kis ház tiszta, csöndes. Bútorzata igen szolid, afelett is eljárt az idő. Abrosszal te­rített konyhaasztal mellett ül­ve beszélgetünk. — Cipész volt a férjem, ná­lam tizenegy évvel idősebb. 1890-ben született Obecsén. „Állj meg fiam a lábadon, ahogy tudsz.” így bocsátotta útnak az apja, szakmával a kezében, tizenhét évesen. A fővárosba került, gyári mun­kás lett. A szakszervezetbe bekapcsolódott hamarosan. Egyenes, igaz ember volt. Sztrájkot szerveztek, ötfilléres órabéremelésért. A munkások a béremelést megkapták, ám a gyár a szakszervezeti bizal- mikat menesztette. Akkor meg azért lett sztrájk, hogy ve­gyék őket vissza. De nem az történt, hanem az újabb szer- vezkedőket is elbocsátották — meséli Erzsiké néni. 1929-ben ismerkedtek meg. A fiatalokat Kemény Árpád borbély mutatta be egymás­nak, egy Budai úti, Kámáni erdei majálison. A mozgalom­Papucsok a ragasztószekrényből ról köztük itt szó sem esett, nem eshetett. Ám ki-ki tudta, hogy akkor és ott mi a keres­nivalója. Egybekelésük csön­des, a tizenegy holdas, kilenc gyerekes ceglédi gazda miből is csapott volna lányának nagy lakodalmat? Ä szó erejével — Minket dologra neveltek. Földdel, kerttel bánni, meg­küzdeni a mindennapiért. A család ugyan nem politizált, de mégis, mi más lett volna, ha nem az, hogy háborogtunk a sorsunk fölött, egyenesen ki­mondtuk, amit éreztünk: <12 igazságtalanságot. Hogy jólét nem a munka alapján jut min­denkinek, Anyámtól, bár neki ilyesmire nagyon kevés ideje jutott, az olvasás szeretetét is megtanultam. Kertészkedésre nagyanyám tanított. A ker­tünkben minden testvéremnek volt egy kis parcellája, azt ki­ki maga művelte. A férj Cegléden a munkás- egyletbe járt. Pestről hozta magával a mozgalmi szelle­met, itt sem élt másként. Az eszmében, érzelmeikben fele­ségével megegyeztek, sokat be­szélgettek. A pártba 1945 ta­vaszán lépett be a férj, Ceg­léden a hét alapító tag egyi­ke volt. — Én 1945. március elsejé­től számítom a kommunista párttagságomat — fűzi a szót az idős asszony. Haja kontybán, régiesen. Szeme csillogó szürkéskék, te­kintete nyílt. De szép fiatal- asszony lehetett! Szókincse gazdag, szép mondatfűzése: pedagógusnak, előadónak be­csületére válna. Politikai is­meretei egyszerűn fogalmazot- ták, naprakészek. — A Papa. így nevezték a férjemet. Alacsony kis émber volt. Pártmegbízatáskénü elő­ször a szeszfőzde vezetését kapta, utána, mert jó érzéssel szólt a fiatalokhoz, az ipari- tanuló-otthon vezetésével bíz­ták meg. Gyerekünk nem volt. A férjem az egészséggel hadilá­bon: a veséjét operálni kellett. De sokszor volt. hogy kísér­tem, hol mozgalmi, hol hiva­tali dolgokban, mert oly gyen­ge volt, majd összeseit. Erzsiké néninek is megvolt a csöndes maga-dolga. Agiiá- ciós feladatokat kapott, pél­dául aratásidőben. Megelőzni a szabotálást. meggyőzni az em­bereket. A gabonakéve akkor néha drótot rejtett, s jaj a gépnek, ha az belekerül. Az egykori Vörös Október Tsz- nek alapító tagja volt. A kecskéscsárdai területre innen járt ki nap mint nap. Amikor a munkát szervezte, hányszor megkapta a férfiaktól: „Jó, de maga se tér haza az ötórás vo­nattal!" Nem is szándékozott. Felmentést nem kér Papa meghalt. Erzsiké néni huszonhárom éve él egymaga. A városi, területi 5-ös párt- alapszervezet tagja. Ott van minden gyűlésen. Jómúltkori- ban említették neki, hogy ko­rára való tekintettel, felmen­tik a részvétel alól. Felált, fel­szólalt. Oda járni neki nem teher, sohasem volt. Üres len­ne a hónap, ha nem lehetne köztük, örömmel várja min­dig az utolsó hétfőt, a taggyű­lés napját, megy is, amíg ere­je bírja. — Csak az ünnepektől, a szév mozgalmi ünnepektől kell távolmaradnom — említi, ki­csit sóvárogva. — Mert arra menni, messze már a kis ház, a Kertész utca végiben. Eszes Katalin Telepesek, ha találkoznak Női saruk és gyermekpapucsok készülnek a Dél-Pest megyei Lábbelikészítő Szövetkezet Reggel utcai részlegében. A Május 1. brigád tagjai — képünkön — a szagelszívó szekré­nyekben a papucsok felső részeit ragasztják. Apáti-Tóth Sándor felvétele A sógor csak most jön. Na­gyot horkan a fehér Lada, a zsíros mosolyú, csupaszakáll férfi pöccint egyet az ajtón, s akár a győzelmi serleget, eme­li feje fölé az ötliteres, fo­nott demizsont. Láthatóan megérkezett. A serény föld­művelők kezéből kihullik a szerszám, huppan egyet a vö­dör, rőfnyi víznyelv ugrik a fűre. A sógor középre állítja a bütyköst, látva a többiek hajlandóságát, műanyag po­harakat osztogat: „örök harag, ha nem iszol a boromból”. A csemöi határ teli van tűzdelve nagyüzemi művelés­re alkalmatlan, közbeékelt földdarabokkal. A tsz fel is hagyott a hiábavaló munká­val, s a község gondjaira bí­zott egy csomó tarackos, füves területet. A tanácsiak meg gondoltak egyet, s 1979-ben kiskertnek való parcellákat mértek ki, illetve adtak tar­tós használatra fél évszázadnyi időre, potom ■ pénzért. Négy­zetméterenként négy forintot számoltak, ez reklámár. Hosz- szúhomokkal kezdődött a sor, azóta Alsóerdőben, Zöldha­lomban, a fenyvesi részen zaj­lott le a földosztó mozgalom, ötven hektár terület talált így gazdára, a főleg Ceglédről ki­rajzó igénylők kisebb-nagyobb tételeket vásároltak, ötszáztól egészen hatezer négyzetméte­resig. Most éppen a hosszú- csemői birtokot szedik ízekre, lehet jelentkezni. ★ „Még szerencse, hogy hét­végeken összeverődik a társa­ság, különben a kutya se inná meg ezt a lőrét” — kuncogja Zsuzsa a menetrend szerinti kávéfőzés közben. A telepesek azelőtt legfel­jebb látásból ismerték egy­mást, moist meg közös kalap­ba dobálják a hét eseményeit. Zoltán egy szakrriai tanfo­lyamot szenvedett végig vala- 1 hol a főváros közelében, egé­szen elfárasztotta a napi bó- biskolás. Zsuzsa öt éve ígérget a sógornak egv jó sztrapacs- kát, hát pénteken megcsinál­ta, csakhogy kissé soká hagy­ta állni a reszelt krumplit, az grafitszürke lett, rá se bírtak nézni. Benő panaszt emel a nyári időszámítás ellen, hiába rakja a vekkert tányérba, s tesz mellé még két kanalat, neki aztán csörömpölhet. A doktor csak legyint, nem volt semmi különös, de abból épp elég, alig várta, hogy kisza­baduljon a városból. A legtöbb fcertkockára az átmeneti állapot jellemző. A földápoló barkácsolás mindig valamiféle építkezéssel jár együtt. Böhöm kútgyűrűk, be­tonlapok, téglarakások, vas­karók, sóderdombok hevernek kellemes összevisszaságban. A kamaszkorú almafák, megy- gvek, cseresznyék, barackok pedig belőve, elvágólag; a borsósorok, vékony hagymák, ribizlibokrok tempósan kúsz­nak fölfelé. Itt krumpli lesz, amott meg paradicsom, pap­rika, s ha minden igaz, szőlő, A mezőgazdaság és az építő­ipar amatőr formái békésen éldegélnek egymás mellett. A doktor nem szégyellős, pihenni jár ide. — Eleinte könyvből tanul­tam a földművelést, kevés si­kerrel. Aztán jöttek a szom­szédok, s egy-egy szombat délutáni gyakorlati bemutató többet ért százoldalnyi szak­szövegnél. A kert aprócska ugyan, de minden évben tíz- tizenötféle növénnyel próbál­kozom. Nincsenek határidők, nem számítanak a percek, órák. Ha jólesik, dolgozom valamit, ha nem, süttetem magam a nappal. Benő ma elemében van. Olyan képzete támadt, hogy idén ez a néhány négyszögöl lesz a környék paradicsoma. A kérdés már csaik az. bírja-e. majd a cseperedő növény a la­za, bár meggyúrt homokot, s a párás félárnyékban kite­nyésztett fajták mit szólnak az itteni klímához? Benő jó- gazda hite önmagáról egyelőre még megingathatatlan. Be­kukkant a szekrénybe, így hívja az alacsony deszkabódét, magvakat kotor elő. — Jól előkészítettem a ta­lajt. Legalább nyolcvan kiló szamócát, egy mázsa paradi­csomot és rengeteg krumplit fogok szüretelni. ★ Zsuzsa kenyeret szel, Zoltán a csípős szalámit szortírozza, a sógor meg gondolatban hol­napra halasztja a gvomlálást. Varga Sándor Í3SN 0133—2500 < II Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom