Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

Ünnepi esemény Túrán A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. EVFOLXAM, 101. SZÁM 1983. ÁPRILIS 30., SZOMBAT r ilüzem lets a posta Megfelelni az ügyfeleknek Uj élelmiszerbolt és büfé Tudom, ezen az ünnepen is, mint máskor, sok ilyen léte­sítményt adnak át városban és falun egyaránt, melynek meg­építését ezrek és ezrek várták. Az az esemény, amelyről be­számolhatunk, eltörpül a nagy- beruházások árnyékában, még­is úgy érzem, azok közé a hí­rek közé tartozik, melyeket nagybetűkkel rögzít a króni­ka. Több mint húsz évvel ezelőtt Túrán, a Zsámboki út végén, ahol egykor vályogviskókban, ablaktalan, sötét, füstös put­rikban éltek a mindenki által megvetett, emberszámba sem vett cigányok, felépült az első otthon, melynek nagy ablakai, padlózott szobái, fehérre me­szelt falai az arra járókat cso­dálatra késztette. Teljesült vágy Aztán teltek az évek, a viskók fecskefalát csákányok döntöt­ték romba, hogy helyükön tég­laház magasodjon a dolgozó embereknek. A néhai telep el­tűnt, s a helyettük épült lakó­házak zárt rendje a község bármely utcájába beilleszked­hetne, ám ki tudja miért, ta­lán a valamikor naponta átélt megvetés, esetleg a csendőrtől, elöljárótól kapott pofonok miatt, talán a megőrzött em­lékekben rejtőző közös veszély együttes elhárításának lehető­ségéért, megmaradtak a falu­szélen. De a túrái Zsámboki úti la­kótelep bármely község szélén csak dicsérné az ott élőket, akiknek május elsején újabb vágya teljesül: egy 180 négy­zetméter alapterületű élelmi­szerből tot és büfét adnak át az itt élő 1100—1200 lakosnak, hogy ne kelljen kilométereket gyalogolniuk a mindennapi megszerzéséért. A működést engedélyezők véleménye szerint a csaknem egymillió forintba került ke­reskedelmi egység külső képé­vel, berendezésével, felszerelé­sével képes lenne bárhol kielé­gíteni az igényeket. AAagtik építették — A jelenlegi gazdasági helyzetben szövetkezetünk nem vállalkozhatott volna sem a bolt, sem pedig a bisztró meg­A tavaszi fordulók végezté­vel izgalmasan alakul a me­gyei I/A osztályú sakkbaj­nokság. Mégpedig két hazai csapatunk, a GSC és az Aszód jóvoltából. A jelenleg első he­lyen álló aszódiak Szobra lá­togattak a legutóbbi forduló­ban, a GSC ugyancsak idegen­ben, a Dunaharaszti elleni ran­gadón igyekezett bizonyítani. Az aszódiaknak gyengébb ellenfél jutott, ezt tükrözi az eredmény is: a Spartacus fö­lényes biztonsággal 7-1-re végzett úgy, hogy két függő játszmát csak ezután elemez­nek a döntnökök.' Lami, Grósz, Tóth, dr. Tankó, Ber- linszki, Rigó, és Kaputa győ­zött, Turóczi vesztett, Valen- tinyi és Búzás játszmája füg­gőben maradt. A két ered­mény híján az Aszódi Sparta­cus 48 ponttal vezeti a tabel­lát. A GSC-nek negyven pontja van, úgy, hogy a tavalyi baj­nok Dunaharaszti otthonában is sikerült megtartania veret­lenségét. A végeredmény: Gödöllői SC—Dunaharaszti 5-5. Idegfeszítő volt a találko­zó, amit természetesen a ven­déglátók szívélyessége, dicsé­retes fogadása sem enyhíte- tett: nagy volt a tét. Az ex- bajnok csapatában három mesterjelölt és 5 első osztályú versenyző ült asztalhoz s bár az első táblákon minősítésben nem volt hátrányban a GSC, hiszen itt is hárman mesterje­löltek, de a többiek csak má­sod- vagy harmadosztályú versenyzők. Szerencsére ez az eredményben végül nem tük­röződött. Az első táblán Rutt- kay remizett, akárcsak a ne­gyediken dr. Kasza, az ötödi­ken Dajka, a hatodikon Samu. A második táblás Maráczi ez­úttal vesztett, viszont Herényi a harmadikon a legszebb építésére — mondotta Balázs János, a fenntartó túrái Gal- gavidéke Áfész kereskedelmi főosztályvezetője. — Amikor a telepiek az üzlet nyitásának a gondolatával előálltak, csak annyit mondhattunk, a beren­dezést vállaljuk. — Telket a tanács adott — mondta a küldöttség vezetője. Pár nap múlva ismét felkeres­tek bennünket. — Mi lenne, ha magunk építenénk magunk­nak üzletet? — kérdezték. — Hitetlenkedtünk, de aztán megmagyaráztuk, hogy ha cél­részjegy vásárlásával és társa­dalmi munkával segítenek, esetleg megépülhet az objek­tum. Baranyi Miklós kőműves­mester kijelentette: — Sok ház dicséri a kezem munkáját, sok túrái szól rólam meg a csalá­domról elismeréssel, miért ne vállalhatnám, hogy ennek a munkának is ura leszek, ha segítenek. Elkezdődött a szervezés, az­tán a munka a faluszéli tele­pen. A szövetkezet segített az anyagok beszerzésében, s szin­te egyik napról a másikra emelkedni kezdett az épület fala. Az asszonyok a csodájá­ra jártak, nem akartak hinni a szemüknek, de amikor Ba­ranyi Miklós kérte, biztatta őket, sokan vállaltak munkát, beálltak az építők közé. Szorgalom, udvariasság És most áll a nem hivalkodó, mégis korszerű épület. Udva­rán hívogató kerthelyiség. A boltban hűtőpult. Balázs Já­nos főosztályvezető nagyon di­cséri a telepieket, s abban is majdnem biztos, hogy a rend példamutató lesz. — Baranyi Károly, aki szövetkezetünkben volt kereskedelmi tanuló és szorgalmát, udvariasságát min­den dicsérte, lesz a büfé veze­tője. Az élelmiszerboltban a felesége, Baranyi Károlyné és Baranyi Miklósné dolgozik majd. ■— Terveink szerint 3 millió forintot forgalmaz majd az élelmiszerüzlet és 1,5 milliót a büfé. Szövetkezetünknek egé­szében .nem ígér különösebb nyereséget — mondja Balázs János, aztán megtoldja: az iga­zi nyereség az itt élők szolgá­latából fakad. F. M. játszmában aratott bravúros győzelmet a megyei egyéni bajnokság idei 3. helyezettje. Király ellen. Győzött még Sző­ke és Harsányi, kikapott Var­ga és dr. Farkas. Csak remélhetjük, hogy az őszi folytatásban is a mieink viszik a prímet s köztük dől el a bajnokság sorsa. Jelenleg az aszódiak vannak előnyben, viszont: rájuk nehezebb ellen­felek várnak, miként ősszel lesz az Aszód—Gödöllő ran­gadó is. Az NB IX-es GSC férficsa­pata a legutóbbi fordulóban a Balatoni Hajós otthonába, Sió­fokra látogatott s nehéz, izgal­mas mérkőzésen szoros, de megérdemelt győzelmet ara­tott. GSC—Balatoni Hajós 3-2 GSC: Dóczi, Somogyi, Mol­nár, Cipkin, Csorna, Réti. Cse­re: Giczy, Álmási, Berták. Ed­ző: Körösfői András. A játsz­mák alakulása: 15-10, 11-15, 15-7, 18-20, 15-6. A gödöllőiek nagy akarással kezdtek s ez meghozta az ered­ményt, az első játszmát bizto­san nyerték. A sajnos szoká­sos figyelemkihagyások után a második játszma elúszott, a harmadik viszont fölényesen lett a GSC-é. A negyedik játszma volt a legizgalmasabb, amit az eredmény is mutat. S bár ez végül a siófokiaké lett, a gödöllőiek is több játszma- és meccslabdát hibáztak. A csapat valamennyi játékosa dicsérhető akarásáért, lelkese­désért. Kiemelkedőt Somogyi nyújtott. A GSC lányai már koráb­ban csatát nyertek, a három­Azt azért nem mondhatjuk, hogy a postáról hallva min­denkinek a kifogástalan, udva­rias, panaszmentes szolgálat jut az eszébe, dehát a szolgál­tatásokhoz hasonlóan ezzel is úgy vagyunk, hogy inkább csak a hibákat vesszük észre. Ha véletlenül késik a távirat, ha nem érkezik meg reggel a szokásos időben az újság, ha hiába tartjuk percekig a tele­font, mert nem jelentkezik a központ. Ha viszont reálisan szemléljük a posta, különösen pedig a Gödöllői 1-es számú hivatal működését, mégsem kell csodálkoznunk azon, hogy ma délután az élüzem cím el­nyerése alkalmából tarthatnak szerény ünnepséget. Még mindig fluktuáció — Tudjuk természetesen, hogy munkánkon még mindig sok javítanivaló van, de örü­lünk egyben annak, hogy az értékelésben három év után ismét sikerült elnyernünk az élüzem címet. A körülmények­hez, az adottságokhoz képest úgy vélem valóban beérik az igyekezetünk, s mindinkább meg tudunk felelni a közön­ség. ügyfeleink kívánságainak — értékelte a hivatal munká­ját a vezető, Szűcs István, akitől megtudhattuk azt is, hogy mit jelentenék a mosto­ha viszonyok. — A postánál általában már megszűnt a létszámhiány és a fluktuáció, de nem mondhat­juk el ugyanezt a Budapest vidéki hivatalokról. Sajnos minden erőfeszítésünk ellené­re még mindig nem sikerült betölteni valamennyi munka­helyünket, az idén sem érjük el az engedélyezett 110-es lét­számot, s helyettesítőkről is nagyon nehéz gondoskodni. Igaz, az értékelt időszakban harmincketten jelentkeztek ná­lunk munkára, de eközben harmincán távoztak. Igazán nem akarunk hangu­latot kelteni, de előfordult olyan eset is, hogy valaki azért hagyta ott egy-két nan után a telefonközpontot, mert kiderült, hogy ott végig kell dolgozni a nyolc órát. Persze a gödöllői posta dolgozóinak többségét mégis a szakmai hozzáértés, az ügyszeretet jel­lemzi. hiszen enélkül aligha pályázhattak volna sikerrel az élüzem címre. S nem oszthat­nának ki a mai összejövetelen csapatos, körmérkőzéses ösz- szecsapásokkal zajló megye­bajnokság első helyével. A Ráckevét 1, a Szentendrét 9 ponttal előzték meg. A fiatal csapat mindössze két éve kezdte el a közös edzéseket s a mostani összeállításban sem játszanak régebben egy évnél. A bajnoki cím a javuló telje­sítmény eredménye: a tavaszi idényben már minden alka­lommal biztosan verték a nagy rivális Ráckevei Ady Gimnázium csapatát. A bajnokok: Szántó, Kerek, Süpek, Kolozs J., Szebeni, Ádám, Körösfői, Kolozs E. Edző: Körösfői László. Sz. Zs. GALGAHÉVIZ—GALGA- MACSA. Csütörtöki számunk sporttudósításában kétszer szerepelt a Hévizgyörk—GEAC találkozó. A második esetben a Galgahéviz—Galgamácsa mérkőzésről van szó. Ez 3-2- re végződött, és erről nem küldtek jelentést a szövetség­öt kiváló dolgozó címet, a Kállay Éva felvételi szocialis­ta brigádnak arany-, a Puskás Tivadar nevét viselő kollektí­vának pedig bronzplakettet. Milliós tételek Érdemes megismerkedni né­hány adattal, amelyek, ha ne­héz is felfogni a számok nagy­ságát, talán híven tükrözik, hogy micsoda hatalmas mun­kamennyiségről van szó. A hivatal dolgozói tavaly 3 mil­lió 300 ezer újságot, folyóira­tot, majdnem hatvanezer táv­iratot és 375 ezer csekket, utal­ványt kézbesítettek, továbbí­tottak. A kapcsolt telefonbeszélge­tések száma több mint 1 mil­lió 100 ezer, s az utóbbit a te­lefonközpontban és a távírdá­ban dolgozó huszonhárom fős csapat teljesítette. Az, hogy néha lassan, esetleg csak több­szöri hívásra, már mondani is felesleges, az elavult, múzeum­ba való gödöllői technikának tudható be. Itt említhetjük meg a szomorú tényt; az ere­detileg idénre tervezett konté­nerközpontot legfeljebb jövőre kaphatja meg a város. Magát a postaépületet ta­valy némileg átalakították, megnövelték a feldolgozóhe­lyiséget, amire nagy szükség is volt, hiszen a gödöllői 1-es, mint járási góchivatal, a kül­demények elosztásából is ki­veszi a részét. Festettek is és kialakítottak egy klubszobát, ami fellendítheti a munkán kí­vüli közösségi életet is. ötvennégy helyen árusíta­nak újságot, s tavaly eredmé­nyesen vettek részt a kam­pányban, amelyben a többi között lapunk példányának növekedését célozta. A hosz- szasan sorolt feladatok meny- nyiségéhez képest pedig való­ban szinte elenyésző a hibák, a panaszok száma. Késedelmes táviratkézbesítés egy év alatt legfeljebb egyszer-kétszer for­dult elő. s még arról sem bi­zonyosodott be, hogy a posta hibája. Igyekeznek javítani a Április 30-án. Gödöllő, művelődési köz­pont: Gyermekprogram: Mesemo­zi, Púpos lovacska. Színes, szinkronizált szovjet rajzfilm, 10 órakor. Na és klub: A ki­út című film vetítése. Vendég: Mester József filmoperatőr. Nyolcadikosok klubja: Talál-, kozás a Na és klub tagjaival, 18 órakor. Apró találmányaink, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Horus archívum II. ki­állítás, megtekinthető 16—20 óráig. A Gödöllői tavasz program­ja: Erkélyek és pihenőkertek berendezései. Bemutató és vá­sár a művelődési központban. 10—18 óráig. Galgamácsa! képek. Vankó- né Dudás Juli képei, galgamá- csai játékok, dalok és szoká­sok, a művelődési központban. Bevezeti Vikár László, az MTA népzenekutató csoportjának osztályvezetője 17 órakor. Haj­nal hasad, csillag ragyog. A Galga mente népművészeti együtteseinek és szólistáinak műsora a művelődési központ­ban, 19 órakor. Alkalmi posta­bélyegzés, 15—18 óráig a mű- döllői tavasz bezárja Hercznik Gyula, a városi pártbizottság első titkára. Mogyoród, művelődési ház: A művelődéstörténeti gyer­mekklub foglalkozása, 9 óra kor. Veresegyház, művelődési központ: szombat—vasárnapi újságkéz­besítést is. Azt is javukra írták az érté­keléskor, hogy tavaly nem esett kár a társadalmi tulaj­donban, mint ahogy üzemi baleset miatt egyetlen munka­nap sem maradt ki. A bevételi előirányzatukat is túlteljesí­tették, méghozzá több mint tíz százalékkal, s emellett a brigádok a város gyermekin­tézményeiben és a postán is a vállalatnál több társadalmi munkát végeztek. De hogy a dolgozók és az egész város ré­gi vágya, az új postahivatal takarításának mikor foghat­nak neki, az bizony a jövő ta­lánya. A cím kötelez A legfrissebb tanácsi hírek szerint legfeljebb a következő tervidőszakban, 1987 körül avathatjuk az új postát, a je­lenlegivel szemben a Kossuth Lajos utcában. Addig is a meglehetősen mostoha körül­mények között kell helytállni a gödöllői postásoknak — er­re kötelezi őket a most kapott élüzem cím is. G, Z. üpró találmányok Apró találmányok címmel tervez kiállítást nyitni a Gö­döllői Galéria. A kiállítás be­mutatandó - tárgyai, eszközei nincsenek korlátozva. A sza­básmintától a bútorig és a kis­gépekig bármit szívesen lát­nak, ha érdemes a közszemlé­re és megérdemli a közfigyel­met. A Gödöllői Galéria kéri az olvasókat, hogy minél több ilyen apró találmányt küldje­nek, vigyenek be; örömmel vesznek ötleteket, rajzokat, felvételeket is a kevésbé moz­dítható tárgyakról. A bekül­dés határideje április 26. A kiállítás végén gazdáik ter­mészetesen visszakapják tár­gyaikat. Tresy-diszkó, 20 órakor. Május 1-én. Gödöllő, művelődési köz­pont: Moliére; Tartuffe. Vígjáték két részben, a pécsi Nemzeti Színház vendégjátéka, 18 óra­kor. Erkélyek és pihenőkertek bútorai. Bemutató és vásár 10—18 óráig. Apró találmá­nyaink. Kiállítás. Megtekint­hető 10—18 óráig. Horus archívum II. kiállítás, megte­kinthető 16—20 óráig. Galgamácsai képek, Vankó- né Dudás Juli kiállítása. Május 2-án: Gödöllő művelődési köz­pont: Érdekességek, rendhagyó al­kotások a film történetéből. Filmklub, Lang Metropolis, es­te 7 órakor. Szombaton és vasárnap: Talpig olajban. Színes, szinkronizált francia filmvíg­játék, 4, 6 és 8 órakor. Hétfőn: A bűvös kő és a csodakút. Színes szinkronizált nyugat­német—olasz mesefilm. Csak 4 órakor! Ez Amerika! Színes, hang- bemondásos, amerikai doku­mentumfilm. Csak 16 éven felülieknek! 6 és 8 órakor. B Szombati jegyzetb Patak Álltam a hídon és néz­tem a patakot. Szeretem a patakokat és a hidakat. Azokat a ma már ritka pa­takokat, amelyekben tiszta víz siet tova. Hűs és átlát­szó. A patakok vizétől nem kell félni, az nem ragad magával senkit, szelíd, egy-egij beleejtett vagy szél által odasodort ág is megtorpantja, némi této­vázás után megkerüli, majd csörgedezik tovább. A hidakat azért szeretem, mert összekötnek. Ha komppal, csónakkal, hajó­val kell átkelnem valamely vízen, mindig bújkál ben­nem egy kis szorongás, ta­lán gyerekkori élményem miatt, amikor túlterhelt csónakkal, félig részeg kompossal moccanatlanul fohászkodtunk azért, hogy élve érjük el a Duna túl­partját. Hídról néztem a patakot, noha medre a gödöllői Al­só-parkban ugyanúgy át­léphető, mint a legtöbb normális patak. Néhány lépéssel arrébb egy idő­sebb férfi éppen most tet­te meg, egy ugrással ku­tyája is követte. A híd persze biztonságosabb, nem kell ugrálni, idősebb és kicsi gyermek is gond nélkül lépdel át a víz fö­lött. A híd korlátjára kö­nyökölve néztem a szeny- nyes vizet, amint a patak betonmedrében, a termé­szet törvényeinek engedel­meskedve folyik egy bizo­nyos irányban. Pontosabban szólva nem a mocskos levet, hanem a betonmedret figyeltem, s azon tűnődtem, amiről né­hány napja a szomszédban, a művelődési házban be­széltek, r-ót emelve a be­tonmeder ellen, természe­tesnek nevezve azt, amit a víz váj magának, össze­hasonlító képeket is láthat­tunk. Az egyiken a kanyar­gós földmeder, a másikon az eginnesebb betonágy. Bevallom, ilyesmi eszembe sem jutott. Korábbi szem­lélődésemkor a betonlapok között feltörő fűre figyel­tem, arra gondolva, hogy nem a legszakszerűbben rakták le őket. A természetközelségnek más példdt is említették azon az eszmecserén. Vi­rágos réteket mutattak, ahol megpihenhetünk, ki­bújhatunk a lábunkat szo­rító, nyomorító cipőnkből Milyen jó dolog is mezít­láb! Így változik a világ. Mi annak idején mezítláb jártunk tavasztól késő őszig. Még iskolába is. Ál­landóan sebesültek voltunk. Egyszer üvegcserépbe lép­tünk, máskor éles kőbe rúgtunk, botlottunk. S hányszor gyötörte meg tal­punkat a királydinnye, akár kapáláskor, akár a csősz elől menekülve, aki rajtakapott, amint igazi dinnyét akartunk csenni. A tarlón csosszanva jár­tunk, de még így sem volt kellemes. Űtjairk sem voltak kikö­vezve, egyáltalán nem. Dűlöutak kerékvágásában egyensúlyozva a kerékpár kormányát, a falu homokos útjain, de még a másik községbe vezető makadá- mon is betonutakról álmo­doztunk, ahol fele erővel tekerve a pedált sokkal gyorsabban érhetünk célba. Aszfaltra nem gondoltunk, azt nem ismertük. Autóról sem ábrándozunk. Amiről álmodoztunk, az többé-kevésbé megvalósult vagy megvalósulóban van. Aki azt hitte, hogy vá­gyaink teljesülésével bol­dogságunk felhőtlen, téve­dett. Szép cipőben, aszfal­ton is gondokkal jár az élet, suhanó autóban is. S téveszme az is, hogy a ter­mészet lágy ölére vissza­térve minden gyönyörű. Ott vannak a szúnyogok, a legyek, a hangyák és ezer más bogár, amely : mg- tunkat keseríti. S egyéb­ként sem lehetséges a visz- szatérés. Alighanem azt tehetjük, hogy a civilizáció áldásait vegyítjük a termé­szet, a megszelídített, em- beriesített természet kínál­ta örömekkel, s általuk ja­vuló közérzettel élhetünk. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) be. Sakk Elemeznek a döntnökök Bajnokok dicsérete A nap kulturális programja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom