Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

2 1983. ÄPRITjTS 30., SZOMBAT FOLYTATNI KELL EDDIGI NYÍLT POLITIKÁNKAT Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a május 1-ét megelőző hagyományos angyal­földi látogatását követően interjút adott a televíziónak és a rádiónak. A Központi Bizottság első titkára válaszolt Megyeri Károlynak, a Ma­gyar Televízió elnökhelyettesének kérdéseire. Az interjú szövegét az alábbiakban közöljük. NAGY FELELŐSSÉGGEL • Nagyon sok szeretettel és tisztelettel köszön­tőm önt, kedves Kádár elvtars, a televíziónézők és a rádióhallgatók nevében, akik már tájékoz­tatást kaptak arról, hogy ön Angyalföldön, vá- lasztókerületében járt. Már számon tartott a ha- gyomány, hogy ön minden évben május elseje, a világ munkásságának és szocializmust építő népünknek e nagy ünnepe előtt Angyalföldre látogat. — Ez nálam valóban hagyomány, és bizo­nyos értelemben kötelezettseg is, mert a XIII. kerülethez régi mozgalmi kapcsolatok fűznek. Most pedig ez a választókörzetem. A kerüle­tiek azt mondják, hogy egy ilyen látogatás jó nekik, de nekem legalább annyira szükségem van ezekre a találkozókra, mint nekik. • Mi pedig őszintén örülünk annak, hogy a látogatást követően alkalmunk nyílik kérdések­kel önhöz az ország politikai helyzetével kap­csolatban. Ezt annál is inkább szükségesnek érezzük, mert a Központi Bizottság alig két hét­tel . ezelőtt áttekintette a XII. kongresszus óta végzett munkát, szocialista fejlődésünk külső és belső feltételeinek változását. Ezért elöljáróban arra kérem önt, hogy foglalja össze a Központi Bizottság ülésének fő mondanivalóját a XII. kongresszus határozatairól és a VI. ötéves terv céljairól. ■ Pártunk életében az úgynevezett felező számvetés, vagyis a kongresszus óta eltelt három esztendő munkájának áttekintése rendkívül fontos dolog. S nemcsak a párt, hanem a dolgozó nép és az ország számára is az. Egy ilyen központi bizottsági ülés előké­szítése nagy felelősséggel jár, és sok munkát kíván. A mostani ülést körülbelül nyolc hó­napig készítettük elő. Munkánkat nagymér­tékben segítette a középszintű pártszervek — tehát a budapesti pártbizottság, a megyei és á megyei jogú pártbizottságok —, hasonló számvetése, továbbá az, hogy a határozati javaslat tervezetének véleményezésére fel­kértük ezeket a pártbizottságokat, valamint a kormányt, a Tudományos Akadémiát, a szakszervezeteket, a KISZ-t, s számos más szervezetet. A véleményezésre felkért testületektől előzetesen mintegy 300 gépelt oldalnyi észre­vételt kaptunk, s ezt a Politikai Bizottság jelentése megtételekor és a határozati javas­lat elkészítésénél is figyelembe vette. Mind­azok a testületek és szervezetek, amelyek az előkészítő munkában részt vettek, képviselve voltak a Központi Bizottság kibővített ülésén is. A Központi Bizottság ülésén nagyon széles körű vita volt, huszonöt felszólalást hallgat­tunk végig, tizenketten pedig írásban adták le észrevételeikét, javaslataikat. Az egész vi­tát nagyfokú felelősség jellemezte. S rendkí­vül fontos, hogy az összes hozzászóló, a fel­kért testületek képviselői is hangsúlyozták: úgy látják, hogy az észrevételeiket figyelembe vettük. Központi Bizottságunknak már hagyomá­nya — s ehhez ragaszkodunk —, hogy a po­litikában elvi alapokon állunk, és a reális számvetés hívei vagyunk. Tehát nem próbál­juk senkibe sem beleszuggerálni azt, amit látni szeretnénk, hanem — amennyire ez le­hetséges —, objektiven akarjuk látni a va­lóságot. Így készült el a mérlegünk. A határozatot — a Politikai Bizottság in­dítványára —, a Központi Bizottság teljes egészében közzétette, hogy ne legyen sem­miféle misztifikáció: amit a Központi Bizott­ság elhatározott az — a nyílt politika jegyé­ben —, a nyilvánosság elé került. A határozat kedvező fogadtatásáról már eddig is voltak híreink, s ezeket a mostani angyalföldi látogatásomon megerősítették. Azt mondták, hogy a Központi Bizottság fe­lelős számvetést végzett, a helyzetet objek­tiven ítélte meg, bizonyos kérdéseket jobban megvilágított, és jó programot adott a to­vábbi munkához. . Ami az ön konkrét kérdését illeti, a Köz­ponti Bizottság határozatában rámutatott: a XII. kongresszus óta eltelt három esztendő­ben a kongresszusi határozatok végrehajtá­sának feltételei nehezebbek lettek, mint ahogyan annak idején ezzel számolni lehetett. Ennek ellenére a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kongresszus állásfoglalása helyes volt. Ezért most a Központi Bizott­ság kimondhatta, hogy a kongresszus és a VI. ötéves terv fő célkitűzései változatlanul érvényesek. A következő két esztendőben megfelelő hozzáállással, erőfeszítésekkel és bizakodással dolgozva a kongresszus fő cél­jait elérhetjük, a VI. ötéves terv előirányza­tait — amelyeket eddig is nagyjából, általá­ban sikerült tartanunk —, az ötödik év vé­gére sikeresen teljesítjük. Q Kádár elvtárs az imént utalt a nehezebb feltételekre. Ez a nemzetközi helyzettel is kap­csolatos, hiszen az elmúlt három évben feszül­tebbé vált a világpolitikai helyzet. Hogyan érté­keli a Központi Bizottság a nemzetközi helyzet alakulását? A Központi Bizottság természetesen igen nagy figyelmet szentelt a nemzetközi politikai helyzet alakulásának, hiszen ez befolyásolja a mi munkánkat is. A nemzetközi politikai helyzet — megíté­lésünk szerint — az utóbbi időszakban bizo­nyos mértékig éleződött. Mi, mint kommu­nisták és mint a szocialista rendszer hívei, a legjobb lelkiismerettel is csak azt mondhat­juk: az éleződésnek az az oka, hogy a NATO vezető köreiben döntő szóhoz jutó imperia­lista és militarista tényezők a maguk javára akarják megváltoztatni az erőviszonyokat. Ennek érdekében új fegyverkezési hullámot próbálnak elindítani. Ismert, hogy többek kö­zött az amerikai Középhatótávolságú rakéták európai telepítésére is készülnek. Ez nagyon bonyolult és nehéz helyzetet teremt, amely önmagában is fokozott veszélyeket jelent az emberiség számára. Ügy ítélem meg: nem arról van szó, hogy az imperialisták ma programba vették egy új világháború kirobbantását, hiszen ez esz- telenség volna részükről. De katonai téren mindenképpen erőfölényre törekszenek, amit politikai diktátumokra akarnak felhasználni. Az imperialistáknak ez a hibás, rossz terve az emberiség érdekei ellen irányul. A fegy­verkezési hullám újabb veszélyt jelent a né­pek biztonságára és óriási terheket ró az egész emberiségre. Ami bennünket, a Magyar Népköztársaságot és szövetségeseinket, a Var­sói Szerződés országait illeti, természetesen folyamatosan értékeljük a helyzetet, és elha­tározásunk szilárd: nem engedjük megvaló­sítani az imperialista-militarista körök' azon tervét, hogy a fegyverzet terén fölényhez jus­sanak, mert akkor az emberiség halálos ve­szélybe kerül. Ez az első következtetés. A második pedig: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megakadályozzunk egy új, kiszámítha­tatlan távlatú fegyverkezési hullámot, meg­őrizzük az enyhülés vívmányait, megóvjuk a népek biztonságát és a világbékét. Mély meg­győződésünk — és ezt a Központi Bizottság ismét leszögezte és hangsúlyozta —, hogy az imperializmus tervei kivihetetlenek, mert megváltoztak azok a hajdanvolt viszonyok, amikor az imperializmus a világ egyedüli ura volt, és minden akadályt egyetlen megol­dással, a háború eszközével távolíthatott el útjából. Ez a világ egyszer és mindenkorra el­múlt. Az imperialista tervek valóra váltását megakadályozzák a szocialista országok, ame­lyek rendelkeznek az önvédelemhez szüksé­ges politikai, anyagi és katonai erővel, meg tudják védelmezni népeik szocialista vívmá­nyait és békéjét. IGAZSÁGOS ÁLLÁSPONT A másik nagy erőnk, hogy álláspontunk igazságos. Olyan tények mutatják ezt, mint a Szovjetunió nyilatkozata arról, hogy nem fog elsőként atomfegyvert alkalmazni. Az euró­pai telepítésű középhatótávolságú rakéták kérdésében Andropov elvtárs legutóbb a Spie­gelnek adott interjújában ismét pontosan kör­vonalazta a Szovjetunió állásfoglalását: kész saját fegyverzetét arra a szintre csökkenteni, amellyel jelenleg e fegyvernemben a két NATO-tagország, Anglia és Franciaország rendelkezik. A szocialista országoknak szám­talan más időszerű javaslatuk is van. A Var­sói Szerződés politikai tanácskozó testületé legutóbbi prágai ülésének határozatában és nyilvános felhívásában azt ajánlottuk a NATO-országoknak: kössünk megállapodást arról, hogy a két szövetségi rendszer egymás ellen nem alkalmaz katonai eszközöket. A fokozott veszélyt, a népekre nehezedő sú­lyos terheket nemcsak mi tesszük szóvá. A kapitalista országokban, Nyugat-Európában, magában az Egyesült Államokban is hatal­mas békemozgalmak bontakoztak ki, ame­lyekre bizonyos NATO-propagandisták azt mondták: ezek szovjet bujtogatásra, kommu­nista bujtogatásra keletkeztek. Szerintem ez a résztvevőkre bizonyos értelemben talán sér­tő is lehet, mert ebbe a békemozgalomba vi­lágnézetre. politikai pártállásra való tekintet nélkül bekapcsolódnak a legkülönbözőbb hi­vatásé emberek: tudósok, orvosok, művészek, egyszerű dolgozók, akik megértik ennek az útnak a veszélyességét és rájuk nehezedő sú­lyos terheit. Ha azt mondják, hogy ez a nyugati béke­mozgalom valamiféle kommunista agitáció nyomán születik, azt hiszem, elég arra utal­ni, hogy soraiban felléptek volt NATO-tábor- nokok, felelős nyugati leszerelési és felderítő szakértők, a legkülönbözőbb egyházak vezető lelkészei, hivatkozhatom itt az Amerikai Egyesült Államok katolikus püspökeire is. Én az ő nevükben nem akarok nyilatkozni, de nem hiszem, hogy ők valamiféle kommunista ügynökök hatására léptek volna föl. Feléb­redt a lelkiismeretük, az önmagukkal, csa­ládjaikkal, népeikkel szembeni kötelességér­zetük, s ez a fellépés részükről önvédelem. Amikor azt mondom, hogy álláspontunk igazságos, akkor ezt mély meggyőződéssel ál­líthatom, mert a kimondott tételek teljesen világosak. Mi azt képviseljük, hogy a nem­zetközi helyzet minden vitás kérdését tár­gyalások útján, a mindkét fél érdekeit fi­gyelembe vevő megállapításokkal kell meg­oldani. Ez vonatkozik még a fegyverzet kér­désére is, amelyben a mi álláspontunk úgy szól, hogy egyenlő biztonságot — a fegy­verzet alacsonyabb szintjén. Ez tisztességes és képviselhető álláspont. A BÉKE VÉDELMÉBEN Felvetődnek olyan kérdések is a lakos­ság különböző rétegeiben, hogy mi magunk mit tehetünk a béke védelmében. Erre azt mondhatjuk: támogassák pártunk, kormány­zatunk és szocialista szövetségeseink igaz­ságos álláspontját. Mindenki a maga lehe­tőségei között emelje fel a szavát a béke vé­delmében. Akiknek módjuk van ró, minden nemzetközi fórumot használjanak fel arra, hogy felhívják a figyelmet a helyzet veszé­lyességére, arra, hogy mi készek vagyunk minden jóakaratú emberrel egyetértésben fel­lépni a béke védelmében, amely minden nép­nek érdeke. Ha azt kérdezik, hogy itthon mit lehet tenni a béke érdekében, azt tudom mondani, hogy politikánk és a nép erőfeszítéseinek eredményeként van bizonyos nemzetközi te­kintélye a Magyar Népköztársaságnak. Kis ország vagyunk, de most van súlya a magyar szónak, a magyar szavazatnak. A döntő az, hogyan intézzük dolgainkat itthon. Ha a ha­zai feladatokat még jobban megoldjuk, akkor a mi kis országunk szavának a nemzetközi kérdésekben is még nagyobb súlya lesz. Ami az általános perspektívát illeti, nekem az a meggyőződésem, hogy ha az emberiség józan erői összefognak, a világháború nem végzet­szerűen elkerülhetetlen, hatásosan fel lehet lépni a;háború megakadályozása érdekében. Országunk vezető tényezői mindent meg fognak tenni, hogy népünk biztonsága fö­lött őrködjenek. A magyar nép eddig elért szocialista vívmányait minden körülmények közt megvédj ük, azokat nem veheti el tőlünk senki sem. 9 Következő kérdésem a világgazdasággal kapcsolatos. Hogyan látja a tőkés világ gazda­sági válságát? Az objektív tények alapján úgy látjuk, hogy a kapitalista világ mély gazdasági, poli­tikai válságban van. Ennek tüneteit népünk is ismeri, akik pedig jönnek-mennek a világ-i ban, közvetlenül is tapasztalhatják, hogy még a legfejlettebb kapitalista országokban is je­lentkezik az infláció, a munkanélküliség, a gazdasági fejlődés megtorpanása, a pénzügyi krízis. Ezek a jelenségek a kapitalista világ- rendszerben politikai válságokkal járnak. Országunk adottságai olyanok, hogy bizo­nyos mértékben a nemzetközi környezettől is függünk. Ez a nemzetközi környezet azon­ban kétféle. Külkereskedelmünk részben szo­cialista, részben nem szocialista országokkal bonyolódik. Exportunk értéke csaknem eléri a nemzeti jövedelmünk felét. Nemzetközi kap­csolataink így alakultak, ezért bizonyos ér­telemben hátrányosan érint minket a kapita­lista gazdasági válság. Valahány évig azt hit­tük, hogy ezt nem kell annyira figyelembe venni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a külkereskedelem megtorpanása számunkra is értékesítési nehézségeket jelent, és más vo­natkozásban is érezzük a kapitalista válság hátrányait. Nekem olyan a beosztásom és kötelezettsé­gem, hogy találkozom többek között a kapi­talista világ néhány vezető politikai, gazda­sági, pénzügyi tényezőjével is. Mindnyájan ezen a földön élünk és ezért a békés egymás mellett élés jegyében tárgyalnunk kell. Volt szerencsém a múlt esztendőben találkozni az úgynevezett harmincak klubjával, a o közi pénzvilág korifeusaival, akik akkor Bu­dapesten tartották ülésüket, s most Tokio'" tanácskoznak. Arról beszélgettem velük, hogy nem nézhetjük leegyszerűsítve külön­böző világszférák problémáit. A szocialista országoknak vannak fejlődési nehézségeik. A kapitalizmus kibékíthetetlen belső ellentmon­dásai miatt súlyos problémákkal küzd. Az úgynevezett harmadik világban, több fejlődő országban pedig a nép, amely évszázadok után most nyerte el ismét függetlenségét, el­maradott viszonyok között él. Ha tetszik ne­künk, ha nem, egyiknek a gondja a másiké is és hogyha az emberiség nem akarja önma­gát elpusztítani, a civilizációt megsemmisíte­ni, akkor meg kell tanulnunk együtt élnünk. És akkor a világ közös problémáit, vagyis a világgazdaság és a világkereskedelem prob­lémáit is valamiképpen összehangoltan kelle­ne rendezni, s megoldást találni arra. hogy az emberiség békében élhessen és dolgozhas­son. Mert ennek egyetlen elképzelhető formája a békés egymás mellett élés, ami nem egy­szerűen a háború hiánya, hanem azt is jelen­ti, hogy a különböző társadalmi rendszerű országoknak kölcsönösen előnyös diplomáciai, politikai és gazdasági kapcsolatokat kell tar­taniuk egymással, és a kulturális érintkezést is meg kell őrizni. A tőkés gazdasági válságról mint kommu­nista, talán mondhatnám, hogy ez a tőkések baja, de más részről bizonyos mértékig ez minket is érint. Az emberiségnek vannak kö­zös gondjai, a gazdaságban éppúgy, mint a természeti környezet védelmében. Hogyha nem fegyverkezéssel foglalkozna az emberi­ség, s a kormányok a békés egymás mellett élés elvét valósítanák meg, akkor itt lenne az ideje, hogy együttesen vegyék kézbe a ter­mészeti környezet védelmét is, hogy ne pusz­títsuk el az emberiség létalapjait, a tiszta le­vegőt, a tiszta vizet. Sok tekintetben ez a gazdaságra is vonatkozik. • Az elmúlt három évben feszültebbé vált a nemzetközi helyzet és gondjaink is szaporod­tak. A közvéleményben ezzel kapcsolatban bi­zonyos fokú aggodalom jelenik meg. A Központi Bizottság ebben a helyzetben, hogyan ítéli meg az ország belpolitikai helyzetét? — A Központi Bizottság nagyon gondos és lelkiismeretes vizsgálat álapján a valóságnak megfelelően úgy ítéli meg az ország belpoli­tikai helyzetét, hogy az szilárd, olyan, ami­lyennek egy szocialista országban lennie kell. A párt, mint a társadalom vezetője és a tö­megek között a kapcsolat egészséges, szoros, őszintén és nyíltan beszélünk minden nap és minden kérdésről. A párt nyílt politikája — amelyhez a továbbiakban is tartjuk ma­gunkat — nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberek sokat fejlődtek az országos gon­dok megértésében is. Az egység, az összefor- rottság társadalmunk fő ereje. Ez szilárd po­litikai helyzetet jelent, amit mindenütt szá­mon tartanak, figyelnek és nagyra értékelnek, még azok is, akik nem nagyon szeretnek minket. Az alapvető pozitív és jó tényezők mellett figyelembe kell vennünk a közhangulat hul­lámzását, változásait is. Féltik a békét, a gaz­dasági nehézségek nyomán pedig az elért termelési és életszínvonalat. Mindez sokfelé okoz bizonyos aggodalmat. Mindig akadnak olyanok is, akik megzavarodva, felelőtlenül összevissza beszélnek, és ebből szükségsze­rűen bizonytalanság is keletkezik. Mi itt a teendő? Folytatni kell a nyílt, a tisztességes politikát, feltétlenül ragaszkodni kell a párt és a tömegek közötti, vagy ha úgy tetszik, a dolgozók és a vezetőik közötti kölcsönös bi­zalomhoz, és itt nem kizárólag a Központi Bizottságra és a kormányra gondolok. Ha ez a kölcsönös bizalom megvan, akkor nem kell félnünk a feladatoktól és a problémáktól. Az értelmes és gondolkodó ember szembe­néz a nehézségekkel és keresi a megoldáso­kat. Az aggodalmaskodók a szubjektív adott­ságaiknak megfelelően reagálnak a nehézsé­gekre, megijednek, lebénulnak. Társadal­munk fő pozitív erőinek rájuk is hatniok kell és meg kell győzniük őket arról, hogy minden körülmények között lehet és kell dolgozni, és az erőfeszítésnek van eredmé­nye. A mostani központi bizottsági ülés szám­vetése. a mögöttünk lévő három év mérlege is éppen azt mutatja, hogy a céltudatos erő­feszítés nagyon nagy nehézségek közepette is meghozza gyümölcseit, eredményeit. Mi min­den problémára, ami a belpolitikában, az or­szágban adódik, a céltudatos cselekvést, az értelmes emberi munkát tartjuk a megol­dásnak. DEMOKRATSKDSABB LETT 9 Mi a véleménye Kádár elvtársnak arról, hogy egyes nyugati elemzők azt hangsúlyozzák: ebben a nagyon nehéz és bonyolult világgazda- sági helyzetben Magyarország azért tud ered­ményeket elérni, mert gazdasági módszerei egy- re jobban hasonlítanak a tőkés gazdaság mód­szereihez? Vannak ilyen nézetek és ennek okait sok­féleképpen lehet megközelíteni. El lehet in­dulni onnan is, ahogyan a kapitalista világ közvéleménye 1956-ban találkozott Magyaror­szággal közvetlen közelről. Sajnos olyan idő­pontban, amikor az ország egy súlyos és mély válságot élt át: a hibák óriási halmaza gyűlt össze a szocializmus építésében, s ellenforra­dalmi törekvések jelentkeztek. Utána, amikor — egy kicsit a világ csodálkozására —, Ma­gyarország kezdett magához térni és kika­paszkodni ebből a gödörből, a kapitalista propagandistáknak is valami magyarázatot kellett erre találniok. Nem akarták kimonda­ni, hogy a konszolidáció a szocializmus ereje és vívmánya, a szocialista céljához ragaszko­dó nép erőfeszítésének az eredménye. Ezt a bizonyítványt nem akarták kiállítani, ehelyett — jobb híján — kitalálták, hogy mi kapitalista módszereket alkalmazunk. Az igazsághoz tartozik: az ilyenfajta hírverést elősegítette, hogy a szocialista gyakorlatban újítottunk, újítanunk kellett bizonyos dol­gokban. Ezeknek a változásoknak a lényege az, hogy a rendszer alapvető szocialista jellegét megőriztük és tovább építettük — a mező-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom