Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

1983. ÁPRILIS 3., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP A MEGYEI TANACS ALKOTÓI DÍJASAI szívük diktáua a tempót Esztendőről esztendőre sokan min­dennapi munkájukon felül is — mert szívügyüknek tekintik szűkebb pát­riájuk fejlődését — rengeteget tesz­nek a közösségért, a településért, Pest megyéért. Közülük is a legkiemelke­dőbbek nyerhetik el a Pest megyei Tanács alkotói díját. Idén ebben az elismerésben része­sült dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, nyugállo­mányba vonulása alkalmából — mint erről lapunkban már beszámoltunk. A felszabadulás 38. évfordulójának tiszteletére a héten rendezett ünnep­ségen pedig a Pest megyei Tanács al­kotói díját Hargitai Károly, az Esz­tergomi Tanítóképző Főiskola zsám- béki kihelyezett tagozatának vezető­je, — főigazgató helyettes — és Tá- piógyörgye község kapta meg. Ez alkalomból kereste fel a községet Gál Judit és a pedagógust Körmendi Zsu­zsa munkatársunk. MUNKÁVAL TEREMTETT VONZERŐ Tápiógyörgye ma a nagy- kátai járás egyik legdinamiku­sabban fejlődő települése. El­sősorban helyi erőből, össze­fogással kiemelkedő eredmé­nyeket értek el a lakosság alapellátásának megoldásá­ban. A társadalmi munka ér­téke 1980—82-ben meghalad­ta a 29 millió forintot. Idén negyedik alkalommal nyerték el a településfejlesztést segítő társadalmi munkáért indított megyei versenyben az első he­lyet. A közterületi utak 80 száza­léka szilárd burkolatú. Tár­sadalmi munkával teremtet­ték meg előbb a faiuházat, ahol a művelődési központ és könyvtár mellett helyet ka­pott a párt- és a KISZ-szer-' vezet is —, majd az öregek napközi otthonát. Idén a felszabadulás év­fordulójának tiszteletére ad­ták át rendeltetésének az áfész és a helybeli termelőszövetke­zet beruházásában épült 800 adagos konyhái és éttermet. ÓVODÁSOK TORNATERME Az óvodát is az idén bőví­tették, korszerűsítettek. Egye­bek között már jól felszerelt tornatermük is van. A szomszédos általános is­kolában, ahol minden pedagó­gus , képesített, megteremtet­tek a szaktantermi oktatás feltételeit és van nyelvi labo­ratóriumuk is. Benézek a nyolcadikosokhoz, akik éppen aznap kaptak sze­mélyi igazolványt. Közöttük Demök Sándor az iskola egyik büszkesége, aki matematiká­ból megyei bajnokságot nyert. Az osztály valamennyi diákja tovább akar tanulni! Messziről indult pedig a községi oktatás. Faragó Béla, aki ma is itt tanít, munkáját az uradalmi elemi iskolában kezdte. BERENDEZIK A MÚZEUMOT Tápiógyörgye őrzi az emlé­keket. Májusban nyitják meg a falumúzeumot. Molnár László tanár, lelkes és szak­értő gyűjtője volt a környék tárgyi emlékeihek. Ö már nem él, de özvegye folytatja munkáját. — Délutánonként kerékpár­ral járom a környéket. Fel­kutatom amit még lehet. Ré­gi, falusi tisztaszoba már csak keltő van a községben. Egyik a Vágány Boris néj/ié. Annak a mintájára renflezünk be egyet a múzeurqman. Karos- paddal, búboskemencével. Ápolják a hagyományokat, de olyannak formálják a köz­séget, hogy a fiataloknak is jó legyen ott élni. Hogyan tovább? A vállalások alapján 7 millió forintos társadalmi munkára számítanak, ami nö­veli a fejlesztési lehetősége­ket. Utat, járdákat építenek, javítják a közvilágítást, bő­vítik a szociális otthont, kor­szerűsítik az általános iskola régi épületét. MEGSZŰNT AZ ELVÁNDORLÁS Méltán büszkék a tápió- györgyeiek eredményeikre, amelyekkel sikerült megállíta­ni, visszafordítani a telepü­lésről korábban megindult, el­vándorlást. Ma .a járás sertés- és szarvasmarha-álfomány ás­nak egyharmádát Tápiógyör­gye adja, ennek több mint fele a háztájikból ered. Szorgalmas, dolgos emberek élnek a településen, de kevés a helyi munkalehetőség. Bár a közelebbi tervekben már új ipari munkahelyek létrehozá­sa is szerepel. Vállalkozó bankjaink A közgazdászkörökben sok bírálat éri manapság a magyar bankrendszert. A szakértők az üzletibb, a vállalkozóbb, a koc­kázatot is vállalni képes ban­kot, sőt: bankokat hiányolják. A kritikák jogosságának elis­merése mellett a szakemberek maguk is úgy látják azonban, hogy az utóbbi időszakban a bankokban is elmozdult valami a holtpontról. A Magyar Nemzeti Bankban létrehozott innovációs alap pél­dául aktívan hozzájárul ahhoz, hogy a magyar szellemi ter­mékekből keresett áru és szol­gáltatás váljék. Nem ingyen adományként, nem ajándék­ként vagy támogatásként jut­nak a vállalatok és szövetke­zetek a summákhoz, hanem az innovációs alap szakemberei is nyereséget remélve, szigorúan üzleti alapon ítélkeznek a be­ruházandó összegek sorsáról. Az Állami Fejlesztési Bank különösen az új vállalkozási formák elterjedését szorgal­mazza. E bank támogatásával jött létre az egészségügyi lé­tesítmények kulcsra kész megvalósítására alapított Med- invest, a művelődési, sport- és oktatási épületek, intézmé­nyek elkészítésének fővállal­kozására szövetkezett Kultúr- invest. Bábáskodott az export­célú fővállalkozásokkal foglal­kozó Transinvest, a lakásépí­tésre alakított FILAV, Közös Vállalat és a mezőgazdasági termelési rendszerek külpiaci értékesítésére vállalkozó Farm- invest születésénél is. Az ÁFB vállalkozói hajla­mát jellemzi, hogy ezeknek az újonnan alapított szervezetek­nek nem csupán hitelt ad, ha­nem saját üzleti résszel is rendelkezik. S ez jogokkal, de kötelezettségekkel is jár. Tavaly január óta tevé­kenységét kiterjesztette az újonnan létrejövő egyes kisvál­lalkozások finanszírozására is. A bank érdeke, hogy üzlet­társai minél nagyobb nyereség­re tegyenek szert, ugyanis a hitelkamat egy részét a nyere­ség nagyságától függően kap­ják vissza. A csaknem félszáz külkeres­kedelmi jogú vállalat és a Ma­gyar Külkereskedelmi Bank részvételével 1981-ben megala­kított Interinvest alaptőkéjével ugyancsak vállalkozóként vett részt a különböző — elsősorban a konvertibilis elszámolású ex­portot növelő — fejlesztések­ben. Miután mindhárom bank csak röVid ideje él ä vállalkozási és kockázatvállalási lehetőséggel, ezért egyelőre aligha lehetne bizonyítani: helyes volt a né-, hány esztendős döntés, de min­den arra utal, hogy nálunk is beválik az üzletibb szemléletű, vállalkozóbb típusú bankrend­szer. M. P. ’ 7 ■ . A flamingó trópusi virág, két évtizede érkezett hozzánk Húsvéti virágok Nincsenek évszakok ... minden fűszál, minden faág, minden levél hamis volt ebben a városban, ahol sem­mi sem született, nőtt, halt meg zölden. Hamisak a mar­garéták, azaleák, rhododendro- nok... A váza a televízió tetején állt... lassan kihúztam egy rózsaszálat, arcomhoz emel­tem, majd visszaejtettem, és a rózsa azt mondta: rakk! és ezernyi hajszálvékony üveg­darabkára hullott. Jeges dér feküdt a padlón, és egy csepp­nyi fény. Mint karneválon Bizonyára sokan felismerik Oriana Faliad Ha meghal a Nap című könyvéből idézett sorokat, melyben az olasz ri­porternő megelevenítően írja le Los Angelesbe érkezését, ahol plasztikból vannak a vi­rágágyak, a sövények, s ahol a szálloda folyosóját gumihú­sú, alumínium tüskéjű kaktu­szok, hamis fikuszok díszítik. A Los Angeles-i valóság sze­rencsére még nem terjedt- át Európára, s Magyarországot is a virágos városairól híres ál­lamok között tartják számon. Nálunk egész évben nyílik virág: a tél a gerberáé, or­chideáé, a tavasz a nárciszé, jácinté, tulipáné, nyáron vi­rít a legtöbb rózsa, ősszel a A NEVELŐ ÉLETE IS AJÁNLÁS Meglepő, hogy milyen ellen­tétekből formálódhat olykor egy település arculata. Hinni kell a statisztikának, mely szerint Tápiógyörgye lakossá­gának 30 százaléka elmúlt 60 éves, de tényekkel alátámasz­tott igazság az is, hogy az utóbbi időben rendkívül gyor­san fejlődött, gazdagodott ez a község. A sok társadalmi munkából és életrevaló ötlet­be* született eredmények, ten- niakarásról, erőről és alkotó képességről tanúskodnak. TÖRTÉNETEK A VÍZRŐL Varró István tanácselnök­kel, Gól Lászlóval, a végre­hajtó bizottság titkárával és Nagy Zoltánnal, a községi pártszervezet titkárával be­szélgetünk minderről. Sorolják az adatokat. A 70- es években 3200-an laktak itt, ma több mint 3800-an. És ami még figyelemre méltó; nem be­települőkkel, hanem itt szüle­tett, nevelkedett fiatalokkal gyarapodik a község. Miért vonzóbb Tápiógyörgye mint azelőtt? A tanácshaza ablakából a térre látni. Ott áll egy régi — a század ele­jén épült — kút. A története érdekes; Györgyey Tafler Il­lés, aki valamikor a falu két­harmadát birtokolta, kasté­lyának kertjében artézi kutat furatott. A nagy kolerajár­vány után volt ez, amikor az emberek már tudták, hogy a fertőzött víz halálos kórt ter­jeszt. A falu lakossága is követte a példát és 190Z-ben megfu- ratták a Fő téren az egész te­lepülést szolgáló artézi. kutat. Nagy kincs az egészséges ivóvíz. Egészen az utóbbi éve­kig a térről hordták az em­berek a község legtávolabbi részébe is. — Lavórprogrammal nem lehetne itt tartani a fiatalo­kat — mondja Varró István tanácselnök. — A víztársulatot 1974-ben alapítottuk meg és ta­valy már 500 házba bevezet­hették a vizet, idén, eddig újabb 100 család kapta meg és várhatóan év végéig még további háromszázan. Szóba kerül a környék büsz­kesége, a nagyrészt társadal­mi’ munkával felépült gyö­nyörű strand is. A föld mélye nem képzelt bőséggel adja kincsét, így született az ötlet, hogy a gyermekeknek úszó­medencét építenek. Idén kapták meg az óvodások a bordásfallal, ugrószekrénnyel, gyűrű­vel felszerelt szép tornatermet, ahol hetenként többször tartanak fog­lalkozást. Barcza Zsolt felvételei M ég gyerrpéki korban kell szép tettre ríevelni — mondja Phókülidész, az ókori görög bölcselő. Ez a hatás tükrö­ződik a Tanítóképző Főiskola zsámbéki ta­gozatvezetőjének, Hargitai Károlynak egész pályafutásán. A nagyszülőkig visszamenően több, mint negyven pedagógust tartanak nyil­ván a családban. Mindkét nagyapja falusi tanító volt, ezért nem csoda, ha már tízéves korában eldöntötte, hogy követi a hozzátarto­zók hagyományait. — A nagymúltú sárospataki tanítóképzőbe jártam. Patak sok mindent sugallt az em­bernek. Ott diáknak lenni különleges élet­formát jelentett. Valódi lokálpatriotizmusra és hagyománytiszteletre neveltek bennünket — emlékezik vissza egy kis nosztalgikus mo­sollyal a múltra az immár hófehér hajú va­lamikori falusi tanító. — Az utcán járva, az emléktáblákról, a domborművekről — akár­csak az iskolamúzeumban — a magyar köz­oktatás nagy öregjei köszöntek vissza ne­künk. Hiszen ott tanítottak a pedagógia olyan klasszikusai, mint például Comenius. Már az én diákéveim alatt természetes volt, hogy a diák kísérletezzék a fizika- és kémiaórá­kon, akárcsak tanára. Abban az iskolában az újra való érzékenység nem kívülről sugárzott szemlélet volt, hanem maga a gyakorlat. Őriztük a nagy alma materek speciális de­mokratikus légkörét, hagyományait. Számom­ra a felszabadulás utáni más világnézet, po­litikai szemlélet, a demokratizmus nem je­lentett belső, személyes válságot. Nem kel­lett átállnom, mert becsületes, humanista alapokat kaptam. Megtanítottak mások né­zeteit meghallgatni, s vitázni. Ennek szelle­mében dolgoztam mint tanító is. Hargitai Károly a lehető legrosszabb idő­szakban, 1941-ben kapta meg a diplomáját. Amikor június 22-én már egész nap a Szov­jetunió elleni háborúról harsogott a rádió, akkor ment az okleveléért. Nem volt ünne­pély, mindenkinek a kezébe nyomták a taní­tásra jogosító okmányt. Az évfolyamtársak még csak el sem tudtak köszönni egymástól. Nem sokáig lehetett azonban a gyerekek kö­zött, a szép nagybányai iskolában. Egy év­vel később már a hadseregnek volt rá szük­sége, s csak 1945 tavaszán térhetett vissza hivatásához. Először a Bodrogközben, Cigánd községben tanított, ám 1949 óta nem hagyta el Pest megyét. Dolgozott az aszódi fiúneve­lőben, igazgató és községi párttitkár volt Öcsön. Közben elvégezte a tanárképző főis>- kolát is. — Iskolaigazgatóként ért az a megtisztelte­tés, hogy fölkértek, vállaljam el a megyei tanács művelődési osztályának vezetését. So­kat gondolkoztam azóta is az ott töltött ti­zennégy éven. Ilyenkor egy pedagógus min­dig úgy érzi, elszakították a gyerekektől, a szűk szakmától. Rá kellett jönnöm azonban ennek a munkának is a szépségére, jó ízé­re. Arra az örömre, hogy tervezhetem a jö­vőt, hogy érvényesíthetem a véleményemet Azért mégis boldog voltam, hogy visszatér­hettem a konkrét pedagógiai munkához, ami­kor öt évvel ezelőtt kineveztek Zsámbékra. N egyvenkét évet töltött a tanítói, tanári pályán. Joggal érezheti úgy, hogy most már visszanézhet, mérlegelhet. A taná­csi munka sem volt kitérő, hiszen tapaszta­latokkal gazdagodott, szélesedett a látóköre. Jelenlegi beosztásában mindaz, amit tett és tanult a pályán, hasznosítható. Most az után­pótlást neveli, s ezt hivatása csúcspontjának érzi, hiszen nincs szebb, mint a jövőt építeni. Arra oktatja a tanítójelölteket, hogy növen­dékeiket mindig jövendő felnőttként kezeljék. Tevékenysége, élete az ókori görög bölcselő, Gregorius gondolatát idézi: A2 a szó férkőzik legjobban a hallgatóság szívéhez, melyet a szónok, a nevelő élete is ajánl. Mert szóval csak pa-ancsolja, hogy mit kell tenni. Példá­jával azonban meg is erősíti. krizantém. Az üvegházakban nincsenek évszakhatárok. A Sasad Kertészeti Terme­lőszövetkezet az ország egyik legnagyobb virágtermesztője, központi telepén valóságos üvegváros emelkedik. Alig pár hete szinte teljesen kifosz­tották a növényházakat, a nő­nap felért egy országos virág­karnevállal. Most új lakók bontogatják szirmaikat az üvegtetők alatt. Húsvét hír­nökei, a habszirmú hortenziák teljes díszükben pompáznak, bodros, nagy fejük rokokó haj­költeményként díszük a zöld, levélgallér fölött. Azalea, be­gónia-, ciklámenmezők között járunk Zalay Etele kertész- mérnökkel, a központi telep vezetőjével. Ő a szép látvány­ból elsősorban a hasznot mé­ri le: az évi csaknem 40 mil­lió forint árbevételt, a két­milliós nyereséget, amihez a 200 ezer cserép fokföldi ibolya, a 420 ezer szál rózsa, 1,2 mil­lió szegfű, 20 ezer orchidea és még sok más növény eladásá­val jutnak. Szinte betonon — Mennyire jövedelmező üzlet a virágkertészet? — Az energiaárak növekedé­sével drágult a növények előál­lítása. Előnyünk, más termesz­tőkkel szemben, hogy virá­gaink kétharmadát ötven üz­letünkben értékesítjük, tehát a kereskedelmi haszon tetemes része is a miénk marad — ma­gyarázza a telepvezető. Aki csak néhány órát is Itt tölt a virágok birodalmában, megismerheti a korszerű ter­mesztési módokat. Virágágy nagyságú, egymáshoz gördít­hető asztalokon helyezik el a cserepes növényeket, s ezzel zárt felületet képeznek, vagy­is növelik az üvegházak hasz­nos területét. Nem kellenek utak az ágyások között, mert az asztalok elmozdításával minden oldalról megközelíthe­tők a virágok. Az asztalokba épített csőhálózatról öntöznek. Érdekes technológiával dolgoz­nak a szegfűházban is, ahol a növény szinte a betonon te­rem, mindössze 15 centi vas­tagságú földrétegben gyöke­rezik a betonalapon. Fiamingólörténet Az üvegvárosi barangolás nem mindennapi látványa a trópusi erdők egzotikus virá­ga: a flamingó, pús, nagy le­velű, bokrokon terem a szív­alakú, élénkpiros virág, egyet­len nagy szirma olyan, mint­ha kemény, fényes viaszból lenne. Ha nem látnánk, hogy hosszú, karcsú szára a föld­ből nyúlik ki, azt hihetnénk, hogy Faliad megszólalásig élethű plasztikvirágát látjuk. Tartóssága miatt szívesen vá­sárolják, a vázában 3—4 hé­tig is elél. Hogy mennyire így igaz, bi­zonyítja az a kissé romanti­kus történet, amit nemrég hallottam: egy fiatal lányt flamingó virággal köszöntött névnapján egyik kollégája. Csodálatos szívvirág — mond­ta, s mivel tudta, hogy a fér­finak régóta tetszik, hozzátet­te: — Ez a gyönyörű flamin­gó legyen barátságunk jelké­pe ... Az egész iroda ámulatára hónapokig nem hervadt el a virág. A férfi titokban három hetenként kicserélte... Horváth Anita

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom