Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-27 / 98. szám

1983. ÁPRILIS ZT, SZERDA

"xJátiap

Földművelő értelmiségiek

Mindent kicsiben kell elkezdeni

K Elérkezett a hobbikertészek ideje. Megelevenednek

4 a Pest környéki lankák, domboldalak, serény munka fo- 7 lyik a nadrágszí,(parcellákon.

A városi ember a rohanásból, a füstből menekül a ^ földhöz. Másfajta tevékenységgel szeretné eltölteni a sza- ^} bad időt, mint amit egyébként csinál. Kezdetben csak í ezért műveli a földet. Később — amikor kicsit beleta5 nuit — rájön, hogy aprócska parcelláján megteremhet g az addig drágán megvett zöldség, gyümölcs.

De vajon miért adták földművelésre a fejüket azok a — többnyire a fővárosban, szellemi munkával foglalkozó emberek —, akik a perbáli lakótelepen élnek? Hiszen ők legtöbben nem vidékre vágytak, hanem a pestieknél tágasabb lakásra. Az utóbbi néhány évben azonban kis nadrágszíj telkek formálódtak a házak szomszédságában, ahol hétvégeken művészek, mérnökök, közgazdászok serénykednek.

Természetközelben

— Tudni kell, hogy ezt a modern lakótelepet eredetileg a toki Egyetértés Tsz építette a dolgozóinak — beszél a telep születéséről Kemencei Kálmán, a perbáli tanács elnöke. — De hiába, hogy különálló házak alkotják, a falusi fiatalok zártnak érezték. Így került az OTP tulajdonába a telep és jobbára fővárosi értelmiségiek, művészek vásárolták meg a lakásokat. Ma már egyre többen keresnek meg közülük azzal, hogy földet szeretnének bérelni.

Sarkadi Lilla keramikus- művészhez szombat délelőtt kopogtattunk be és arról faggattuk, miért kezdett kertészkedni?

— Ilyen szép környezetben, ennyire közel a természethez szinte nyilvánvaló, hogy a legtöbb emberben felébred a vágy a kertészkedésre. Először itt, a bejárati ajtó előtti kis területen vetettem magokat. Petrezselyem, zeller termett. Dísznövényeket is ültettem. Ezek megnőttek és kiszorultak a zöldségek. Akkor kértem egy másik területet. Csodálatos, hogy egy szobányi földön mennyi minden megterem. Én is, mint a legtöbb telepi, a vegyszer nélküli földművelés híve vagyok. Ügy érzem, más ízű a saját termésű krumplim, és minden frissen szedett zöldségféle.

Sarkadi Lilla az erdőben gyűjtött szamócatöveket is elültette, és ugyancsak így került a kiskertbe az ibolya.

Ritka fűszerek

— Most ritka fűszereket szeretnék meghonosítani a földünkön — folytatja. — Egy- egy kis bokron megterem; ami a konyhába kell. Ültetünk tárkonyt, borsikafüvet, sáfrányt, bazsalikomot. Kimondva • vagy leírva másképpen hangzik, amit gondolok erről a mi

kertészkedésünkről. De azt hiszem, mindannyiunk nevében beszélek, ha azt mondom, egy kicsit az alkotás öröméért csináljuk.

Szentirmay Imrééknél a feleség nyit ajtót. Mentegetőzik, hogy ők nem valami nagy kertészek, ám a beszélgetésből kiderül, hogy nincs okuk szégyenkezésre. Szakszerűen szól a munkáról és az időszerű tennivalókról.

— Gondolom, ahol gyerek van, ott a konyhai kiadások csökkentése miatt is kezdték el a földművelést. Nálunk is így van ez. Zöldséget, epret termesztünk.

— Feleslegük is van?

— Ha jó a termés valamiből, azt eszi az összes szomszéd. így van mindenhol. Azt hiszem, ,itt senki nem termel eladásra.

Gulyás Endre éppen a kertbe indult volna, amikor becsöngetünk. Kezében egy teli vödör.

— Komposzt — magyarázza. — A szomszéd községben hallgattam meg egy kertbarátoknak szóló előadást, és érdekelni kezdett a vegyszerek nélküli növénytermelés. Csak természetes anyagokat alkalmazunk. Eddig egyetlenegyszer adtuk föl ezt az elvet. Tavaly hetekig kézzel szedtük a krumplibogarat, végül mégis vegyszereznünk kellett.

Négy éve foglalkoznak földműveléssel, s Gulyás Endre is, akárcsak a keramikusművésznő, azt vallja, hogy a hely és a környezet ösztönzi erre az embereket.

Hófehér gombacsokrok

Gulyás Endre, a garázs mögötti szűk pincébe vezet minket. Kétrét görnyedve kell állnunk, de a látvány kárpótol. Nagy fóliazsákokban, a különleges talajon hófehér sampinyongombák pompáznak.

— Ideális hely ez a gomba- termesztésre — mondja a házigazda, miközben ellenőrzi a hőmérőt. — Bőségesen jut a családnak és marad a rokonoknak, ismerősöknek is. Tavaly próbálkoztunk először, de rossz időben, pont a legmelegebb nyárban — ja, a tanulópénzt meg kell fizetni —, akkor mind kiégett. Ügy tűnik, az idén több szerencsénk lesz.

Haan Endréék először tiltakoznak, amikor megtudják, hogy mint földművelő értelmiségiekről szeretnénk írni róluk.

— Csak az idén kezdtük el a kertészkedést, nem hiszem, hogy alkalmas alanyok lennénk — mondja a férj.

A beszélgetés mégis megindul, s hamarosan kiderül, hogy a kezdők tavaly már patisz- szont és ritkaságnak számító brokkolit is termesztették. A fűtőtest közelében tejfölöspoharakban apró palánták zöldellnek.

— Ezeket kiültetjük, ha addig meg nem eszi a nyúl — mondja a feleség, miközben egy pici, hófehér húsvéti nyuszit fog fülön. — Tegnap lelegelte a friss zellert.

Kifelé menet arról faggatjuk a fiatalasszonyt, hogy véleménye szerint miért próbálkozik előbb-utóbb minden itt élő ember a kertészkedéssel?

— Nemcsak azért, mert testmozgásra vágyik. Arra ott a séta, vagy a futás az erdőben. Van, aki a konyhai kiadásokat igyekszik lefaragni, de olyan is, aki különlegességeket akar termeszteni. Akad, aki a saját termés ízeire esküszik.

Minden bizonnyal olyan is van, aki kíváncsiságból, saját erejének, ügyességének kipróbálása miatt kezdett kertészkedni. A perbáli tanácselnök így fogalmazott: a falu közösségébe való beilleszkedésük fontos állomásának tartom.

Móza Katalin

Miért húzódik évek ófa?

A Sinte gödör és környéke

Gyűlnek a papírok, a panaszok

Az idei falugyűlésen is szóba ikerült Kiskunlacháza egyik legégetőbb gondja, a szeméttelep és szemétszállítás megoldatlansága. A nagyközség lakói elsősorban az intézményes elszállítás megszervezését sürgetik. Szóvá teszik, hogy miért oldható meg az üdülőterületen a lovas kocsis hulladékszállítás és miért húzódik évek óta ennek létrehozása a község belterületén. Ugyanakkor a Sinte gödör, a jelenlegi, még ideiglenesnek sem egészen mondható szeméttelep környékének lakói, már régóta kérik a környezetüket szennyező és elcsúfít^ gyűjtőhely felszámolását.

Lenne fuvaros

Dr. Jákói Klára vb-titkár a jelenlegi helyzet kialakulásáról beszél:

— A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1977-ben. majd 1980-ban tárgyalta a megye köztisztasági helyzetét. Az akkor elfogadott elképzelés a körzetesítés, a már meglevő kommunális üzemekre épülő regionális szemétszállítás volt. A hozzánk legközelebb eső ráckevei kommunális üzem azonban sem megfelelő kapacitással, sem hosszú évekre elegendő szemétlerakóhellyel nem rendelkezik, hogy a mi gondunkat is vállalhatná.

— Községünk környéke sajnos sík vidék, homokos, sóderes a talaj, régóta keresünk már megfelelő helyet. Legutóbb az áporkai homokbánya átvételéről tárgyaltunk, de nem jutottunk megegyezésre Most talán sikerül egy jó terepet találnunk. A Kiskunlacháza és Dömsöd határán levő akácos erdő területén valamikor kavicskitermelés folyt. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának erdő- és vadgazdasági, természetvédelmi csoportja megadta az engedélyt a terület felhasználására. A szabhatóságok; a vízügy és a közegészségügy beleegyezésére van szükségünk a továbbiakhoz.

— Erre a néhány éve tartó átmeneti időszakra nem lett volna érdemes mégis megszervezni az intézményes szemét- szállítást? Hiszen a lakosság igényt tartana ró, sőt még a feladatot elvállaló fuvaros is akadna a faluban. A járási KÖJÄL nem ad engedélyt, csak zárt rendszerű szemétszállításra.

Köztisztasági előírások

Dr. Tóth Emese, a járási KÖJÁL főorvosnője vastag köteg levelet tesz elém. 1978 óta gyűlnek az asztalán az üggyel kapcsolatos felszólítások, jelentések, panaszok.

— A Sinte gödör, a jelenlegi szeméttelep, közvetlenül az 51-es út mellett, a lakott terület kellős közepén helyezkedik el. Közegészségügyi és környezetvédelmi szempontból is tarthatatlan ez az állapot. Az Egészségügyi Minisztérium és az ÉVM köztisztasági rendeleté alapján a tanácsok feladata megfelelő szeméttelep kijelölése. Tisztában vagyunk azonban Kiskunlacháza nehézségeivel, úgyhogy az új szemétlerakóhely kijelöléséig — megfelelő karbantartás és kezelés mellett — el kell viselnünk a jelenlegi helyzetet.

— Intézményes elszállításra azonban nem adhatunk engedélyt, mert akkor az egyébként is fertőzésveszélyes lakott területen levő telepre a jelenleginél jóval nagyobb mennyiségű szemét, kerülne. Mi tehát nem a zárt rendszerű szállításhoz ragaszkodunk, hiszen sok településen jól megoldják ezt a feladatot lovas fogattal is, hanem a szeméttelepen uralkodó állapotokat nem akarjuk még tovább rontani. Sorozatosan érkeznek így is a panaszok a környék lakóitól. Ha megnyitják az új. a követelményeknek megfelelő szeméttelepet, semmi akadályát nem látom annak, hogy a köztisztasági előírások betartása mellett lovas fogattal megin. dúljon az intézményes szemétszállítás.

Földvári Zsuzsa, a tanács szabálysértési előadója arról beszélt, milyen nehézségekbe ütközik a köztisztasági szabálysértések elbírálása.

— Szabálysértési eljárást csak akikor kezdeményezhetünk, ha kötelezhetjük a lakosságot, hogy a kijelölt, a KÖJÁL által engedélyezett és ellenőrzött szeméttelepre szállítsa a szemetet. Mivel ilyen telepünk nincs, a Sinte gödör folyamatos karbantartása pedig nem biztosított, gyakran előfordul, hogy azok a lakók, akik saját költségükön odaszállítják a szemetet, nem tudnak bejutni a telepre, a kapuban ledobált halmoktól. Ilyen esetben nem bírságolhatom meg azt, aki az árok szélén hagyja a hulladékot. Ennek a következménye az is, hogy o község szélén több helyen alakult ki illegális szemétlerakó.

Nehézségekbe ütközik

A környékbeliek inkább a közeli mezőre viszik a hulladékot, mintsem a falu központjába szállítsák. Az üdülő területére vezető út mentén így már nagy kiterjedésű hulladéktelep alakult ki. A lerakodóhelyek felszámolásáról és a környezetszennyezők szigorú megbírságolásáról is csak akkor gondosikodhatunk majd. ha lesz kijelölt szeméttelep.

— Idén januárban megalakult Kiskunlacháza és Dömsöd közös költségvetési üzeme. Mikor lesz rá lehetőség, hogy ez az intézmény magára vállalja a köztisztaság gondjait? — kérdezem dr. Jákój Klár^ a végrehajtó bizottság titkárát,

—- A költségvetési üzem fék adata lesz az új szemétlerakó hely karbantartása. Az intézményes szemétszállítást is ők szervezik majd, ha sikerül biztosítani a feltételeket.

Márványi Ágnes

Gulyás Endre megfizette a tanulópénzt, ebben az évben már jó Időben kezdett a gombatermesztéshez Fenti képünkön: szombat délelőtt a perbáli lakótelepen

Veress Jenő felvételei

Ö

zvegy Tóth Imréné nyár végén kapott értesítést, hogy testvére, az amerikai milliomos meghalt, el is temették, s az egyetlen örököse ő, a testvére.

Simon Ferkót izgága, kötekedő legénynek ismerték a faluban, megkese-- rítette a kutyák és a szelíden, csendesen élő emberek életét. Verekedéseiről, duhajkodásairól hetekig beszéltek. Dologkerülő, semmirekellő embernek tartották. Szinte hálát rebegtek, amikor megtudták, hogy Amerikába szökött Evekig hírt sem hallottak felőle. Az emberek megfeledkeztek róla. Csak egyszer, egyetlen egyszer hozta lázba a falu apraját, nagyjai, amikor egy nyáron megjelent Tóth Imrééknél, a testvérénél. Sógora megrettent, amikor meglátta a hatalmas kocsit, amivel csak úgy tudott megfordulni az utcában, ha betolatott az udvarra. Hízásnak indult, kopaszodó öregedő úr lett belőle. Vörös arca szinte lángolt, szeme vibrált, csillogott. Reggeltől estig sógorával vedelte a magával hozott furcsa nevű italokat. Néha sóhajtozott, elérzékenyült. Ilyenkor szentül fogadkozott, hogy egyetlen örökösére Jolánka, a testvére, és természetesen a családja. Aztán amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul el is utazott.

Nyár nyár után múlt el, de egy-két képeslapon kívül semmi hír nem jött felőle. Tóth Imre, a sógora meghalt. Temetésére nem jött haza, csak száz dollárt küldött koszorúra. A hosszú levélben megírta,, hogy éppen bővíti a gyárat, nem mozdulhat, de az orvosa sem javasolta az utazást rendetlenkedő szíve miatt.

Tóth Imréné egyedül maradt, két lánya férjhez ment és mindkettő városba költözött. Vasárnapi vendégek lettek már csak a faluban. Ilyenkor anyjuk az örökségről beszélt mindig, de kinevették, mosolyogtak rajta még a vők is. Legalább egy meghívót, meg repülőjegyeket küldene nekik, mondták, is- tenuccse szívesen kiröpülnének hozzá látogatóba. Vagy küldene egy kis előleget az örökségből, akkor a mamának sem kellene abból a két és fél ezer nyugdíjból szűkölködnie. Még a házat sem túr'ja rendbe tenni, pedig hamarosan leomlik a tűzfal, ha sürgősen ki nem javíttatja.

Esténként leveleket körmölt Tóthné,

de válasz nemigen érkezett rá. Továbbra is egy-egy képeslapot hozott a postás, forró üdvözletekkel.

Váratlanul jött a halálhír, váratlanul az értesítés, hogy ő az örökös. Megszédült, le kellett ülnie. Ivott egy pohárkával a magafőzte gyümölcspálinkából, aztán átszaladt a szomszédokhoz. Lobogtatta a levelet, hogy végre, végre hamarosan megkapja az örökséget, most már biztos a szép öregsége a felépülő új házban, mert a régit azonnal szétdobatja. Bement a városba is a gyermekeihez. Azok egy ügyvédhez vitték el, hogy biztosak lehessenek a hírben. Az ügyvéd tíz százalékot kért az örökségből. Tóth Imréné rögtön aláírta a megbízást, és szinte szájtátva hallgatta az ügyvédet, aki miután elmondták neki, hogy milyen vagyoni helyzetben volt Simon Ferenc, számolni kezdett és komolyan kijelentette, bizony itt milliókról van szó, persze dollárban, s neki talán még emiatt Amerikába is ki kell utaznia.

A költségekre húszezer forint előleget kért. Fogcsikorgatva ugyan, de a vők vállalták, hogy napokon belül átadják a pénzt.

— És mennyi ideig kell várni az örökségre? — kérdezte Tóth Imréné.

— A leltározás, a hagyatéki tárgyalás, a fellebbezési idő kivárása, az átutalási bonyodalmak bizony akár egy esztendőt is igénybe vehetnek.

— Egy év? — kérdezték szinte egyszerre. •*

— Ha személyesen intézhetem az ügyet kint, akkor néhány hónappal rö- videbb idő alatt jogerőre emelkedhet.

A falu akkor bolydult fel igazán, amikor az ügyvéd kétszer is kint járt Tóth Imrénénél különféle iratokért, papírokért, levelekért. Ha már fiskális vette kezébe az ügyet, mondogatták az öregek, akkor biztosan igaz lehet az örökség. Ügy bíz a, mert az ügyvéd ingyen egy lépést sem tesz, még ebben az ántivilágban sem.

Az öreg ház olyan lett, mint egy méhkas. Jolánkának mindennap vendégei voltak. A lányai le-leszaladtak hétköznap is, és nem üres kézzel. Üj ruhák, cipők is akadtak a csomagokban. És jöttek a tanácsadók: csináltasson új kályhákat, rakasson szalagparkettát, tápétáztassa a falakat. Akadtak mesterek, hogy hitelben is szívesen megcsinálják, várnak ők, amíg meg nem jön az örökség. Tóthné nem ellenkezett. Sürögtek, forogtak a házban, s mire beköszöntött a tél szinte újjávarázsolták a szobákat. Tóthnénak már nem volt gondja, hogy új gázkályhát vegyen, hozták neki a pénzt az első szóra a tisztességes kamat megfizetése reményében.

Már karácsony előtt mindennapos vendég lett nála Kanyuk Péter, a téesz traktorosa, akitől megszökött a felesége. Eleinte csak a kertben segített, aztán a ház körül tett-vett. Korán reggel jött, késő este ment haza. Ha munkája akadt a műhelyben, innen indult és ide jött vissza. Az emberek megszokták, megszokta Tóthné is. Arra egy percig sem gondolt, hogy Kanyuk Péter öt évvel fiatalabb nála.

Tavasszal hetenként bement az ügyvédhez. Lányai türelemre intették. Várjon nyugodtan.

— Várnék én — mondta keserűen —, de már ketten is szóltak, hogy kellene nekik a pénz.

— Milyen pénz?

— Amit kölcsön kértem, meg a mesterek bére.

— Várjanak, legfeljebb nagyobb kamatot fizetsz.

Május végén levelet kapott az ügyvédtől, hogy keresse fel hivatalában. Nyugtalan lett. Miért nem jön most ki a kocsijával? Rohant a lányaihoz, s velük együtt az ügyvédhez, aki nyájasan fogadta őket most is. Felolvasott előttük egy levelet, amelv szerint Simon Ferenc vagyona, az üzem és egy ház jelentősen nagy telekkel, több mint egymillió dollár. Az örökösödési adó levonása utáni összegből levonták adótartozását, kielégítették pereskedő hitelezőit, a maradékból rendezték a temetési, az ügyvédi és más költségeket, a többit átutalták a Nemzeti Bankba, amit át lehet venni. Egyezerszázhuszonhét dollár.

T

óthnét félig ájultan támogatták Idősebb lányához. A faluba már nem ment vissza. A házát elárverezik.

Bába Mihály:

Oröháéa