Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-10 / 84. szám

PXSV ttT.CTtt 1933. ÁPRILIS 10.. VASÁRNAP 3 Egészen pontos adat nincs, az azonban cgyértcinjű, hogy azok a közgazdasági jellegű intézkedések, amelyek az elmúlt években a mezőgazdasággal kapcsolatban szü­lettek, a termelőszövetkezetek mellett az állami gazda­ságok pénzügyi terheit is növelték. Pest megyei állami gazdaságai — a felsőbabád! kivételével — mégis évről évre nyereségesen gazdálkodnak. Az 1980-as 4,1 mil- liárddal szemben tavaly csaknem 4,G milliárd forint ár- oevételt értek el. A2 is számít, miiyen áron Ez azért örvendetes, mert minden ékes szónál világosab­ban beszél arról, ami a gaz­dálkodásban napjainkban vég­bemegy. A növekvő pénzügyi terhek ellenére a mezőgazda- sági nagyüzemek többsége jól megáll a lábán. A Herceghal­mi Kísérleti Gazdaság évek óta szembetűnően növeli a nyereségét. A monori, a török­bálinti állami gazdaság a Százhalombattai Temperáltvi- zű Halszaporító, a ceglédi tangazdaság is szépen fejlő­dött az elmúlt évek alatt. A Monori Állami Gazdaság pél­dául a tervezett 52 millióval szemben 73 millió forintos nyereségre tett szert tavaly. Lassúbb ütemben fejlődik a Kiskunsági Állami Gazdaság, a gödöllői, az alagi, a sorok­sári tangazdaság. A Felsőba­báéi Állami Gazdaság pedig sajnos a több éve tartó ala­csony gazdálkodási színvonal miatt a múlt évet veszteséggel zárta. A gazdálkodásban sok e buktató, éberség, józanság szükséges ahhoz, hogy az üze­mek ne térjenek le az egye­nes útról. Vagyis a gazdasá­gosság javítására tett erőfe­szítésekről, ami az egész or­szágban, így Pest megyében is minden népgazdasági ágazat­ban alapvető feladat. Nagy fi­gyelmet érdemel ez már csak azért is, mert miközben me­zőgazdaságunk az eltelt két évtized alatt oly látványosan -fejlődőit a hozajnokat: és az előállított termékek mennyi­ségét illetően, a termelés gaz­daságosságának javításában nem különösebben jeleske­dett. Igaz, 10—20 évvel ezelőtt még nem nagyon nézték a ter­melési költségek • alakulását, elsődleges feladat a több ter­més elérése volt. Hogy mind­ezt milyen áron, nem számí­tott. Most viszont annál in­kább, hiszen a nemzetközi gaz­dasági élet változásai, amelyek­nek a 70-es évek első felében tanúi lehettünk, kritika tár­gyává tették a népgazdasági tervekben is megfogalmazott egyoldalú mennyiségi köve­telményeket. Sajnos, a gazda­ságosság mércéjét kicsit ké­sedelmesen állítottuk fel, ami­nek hatása napjainkban is ér­ződik. Ügy gondoltuk, hogy a világgazdaságban végbemenő változás csak tünékeny, fossz álom, s az ébredés után jön a fellendülés. Aztán rá kellett döbbennünk: nem átmeneti, sokkal inkább hosszan tartó jelenségről van szó. Ehhez kell alkalmazkodniuk a megye ál­lami gazdaságainak is. A kockázatot vállalni kell A változáshoz ésszerű koc­kázatvállalás is szükséges, ami szerencsére a legtöbb ve­zetőben megvan. Ezért a jobb mezőgazdasági nagyüzemek elsőként csatlakoztak a tavaly meghirdetett gabonaprogram­hoz. Az eredmény: 1981-ben a megye tíz állami gazdaságá­ban termesztett 90 ezer ton­na gabonával szemben tavaly már 103 ezer tonnát takarítot­tak be. A ceglédiek, a raono- riak, a kiskunságiak egyaránt 3 ezer, a herceghalmiak 2 ezer tonnával növelték gabonater­mésüket. A hústermelés is emelkedett 1981-hez viszonyítva, az akko­ri 17 ezer 173 tonnáról csak­nem 18 ezer tonnára nőtt. Itt is a gabonaprógramban jól szereplő gazdaságok tettek szert kiváló eredményekre. Cegléd több mint 400, Gödöl­lő 250 Herceghalom 150, a Kiskunsági Állami Gazdaság pedig 280 tonnával növelte hústermelését. Az elmúlt évek­ben ugyanis egyértelművé vált a felismerés, hogy a ter­melésfejlesztés lételeme csak a gazdaságosság lehet. Ugyanakkor tény, hogy ár­rendszerünk még mindig ne­hezíti a tisztánlátást. Most som egyértelmű, hogy az or. szágnak milyen mértékben gazdaságos egy tonna búza, hús, zöldség, gyümölcs előállí­tása. A gazdaságban viszont a költségek összevetéséből ki­mutatható, hogy számukra melyik talajon, milyen mérté­kig gazdaságos vagy netán veszteséges a búza, a kükpri- ca, a szőlő és gyümölcs ter­melése. Termeléstől a feldolgozásig Tavaly az értékesítéssel is gondok voltak. Emiatt sok al­ma, meggy került ipari fel­dolgozásra. Ott volt kisebb a veszteség, ahol a termeléstől a földolgozásig kiépítették az úgynevezett vertikiftnot. Ezek közé tartozik a Törökbálinti Állami Gazdaság. A ceglédiek viszont az albertirsai Micsu­rin Tsz-szel kötött együttmű­ködés alapján a szövetkezet hűtőházában tárolhatták gyü­mölcsüket. Több gazdaság van szerződéses viszonyban a du­nakeszi Hűtőházzal és a Nagyr körösi Konzervgyárral. Más­részről programot dolgoztak ki a gazdaságtalan ültetvé­nyek felszámolására, például Alagon és Törökbálinton is, mivel az önállóság talaján ki­bontakozhatott egy olyan cse­lekvési rendszer, amely egyre jobban hozzáigazítja a terme­lést az élet körülményeihez. Ezen .az úton járva, a megye állami gazdaságainak többsé­gében jól hasznosítják azt a természeti kincset, amelyet a mintegy 73 ezer hektár föld­terület képvisel. Ha valaki arra gondolna, hogy már mindent megtettek a gazdaságosság javítására, messze kerülne a valóságtól. Egyfajta, mindenkire érvé­nyes sablon módszer nincs és nem is lesz soha. Minden me­zőgazdasági nagyüzemben ön­állóan, a helyi sajátosságoknak megfelelően kell alakítani a gazdálkodást. Ahol ennek jegyé­ben járnak el. ott nem marad el az eredmény sem. A költ­séggazdálkodás szempontjából talán nem a legjobb mutató a 100 forint halmozatlan terme­lési költségre jutó vállalati eredmény, de kétségtelen, nem is a legrosszabb. Ennek alap­ján a százhalombattai Tempe- ráltvízű Halszaporító Gazda­ságban minden 100 forintból 20 forint a nyereség, Török­bálinton 13, Herceghalmon 12 forint, hogy csalk a jobbakat említsem. Annak ellenére, hogy ha­zánkban sokszínű, változatos a mezőgazdasági termelés, több­féle terméket állítanak elő, szinte kivétel nélkül mindig szorosan összefügg egymással a gazdaságosság és a több ter­més. Az állandó jellegű költ­ségek — közöttük a szántás, a műtrágyázás, a növényvéde­lem, a termelőeszközök amor­tizációja — nagyjából azonos terheket rónak bármelyik ter­mesztett növényre, akkor is, i ha magas, akkor is ha ala­csony a termésátlag. Márpedig ennek ismeretében senki sem lehet közömbös aziránt, hogy három vagy tíz tonna kukori­ca terem-e hektáronként. Igaz, a többlettermésre, több mű­trágyát, növényvédő szert és egyebet kell fordítani, s az is előfordulhat, hogy adott eset­ben nem éri meg. Az alaptevékenységért Sokszor azonban még ilyen számítás birtokában sem tel­jesülnek a remények. Ezért is bővítik egyre, inkább mellék­üzemági tevékenységüket Pest megye állami gazdaságai. Ceg­léden például kukoricadarálót építenek, Gödöllőn lakossági szolgáltatás gyanánt bútor­szervizt létesítettek, Herceg­halmon a folyékony műtrágya kiszórásához szükséges eszkö­zöket gyártanak, Törökbálin­ton targonca javítót üzemeltet­nek, Monoron. az olaj • regene­rálásával foglalkoznak,' Alá-, goh személygépkocsi utánfu­tókat gyártanak, a Kiskunsági Állami Gazdaságban a Tema- forg által összegyűjtött hul­ladékot válogatják, Mindezzel igényt elégítenek ki, ugyanakkor növelik bevé­teleiket a megye állami gaz­daságai, s ezt a pluszt az alaptevékenység további fej­lesztésére fordítják. Ezzel is megalapozva a következő évek gazdálkodását. Béna Zoltán Segítik az otthonteremtőket Csaknem száz telekigénylő Elsősorban a fiatalok lakás- építési gondjain kívántak enyhíteni Sződligeten akkor, amikor új, huszonkét hektár­nyi terület parcellázására ke­rült sor. A.terület kijelölését három évvel ezelőtt kezdték meg, s elsőként a nagyfeszült­ségű vezeték készült el. Ezt követte tavaly a kisfeszültsé­gű villanyhálózat kiépítése, amely az egri elektromos mű­vek kivitelezésében idén már­ciusban készült el. Mint Schröck István tanács­elnök elmondta, eddig 90 új telektulajdonost jelöltek ki. Pontosabban szólva ez annyit jelent, hogy csaknem száz személy jelezte igényét vala­melyik tanácsi telekre, ame­lyet a rendelkezések szerint tartós használatra, családi há­zak építésére kapnak meg. A község gyarapodása szem­pontjából fontos az is, hogy az utóbbi tíz évben szinte egyáltalán nem volt lehetősé­ge a helyi tanácsnak arra, hogy a sződligeti fiatalok le­telepedését ilyen módon se­gítse elő. Ennek az! lett a kö­vetkezménye, hogy sokan el­költöztek a községből. s másutt teremtettek otthont. Mint a tanácselnök mon­dotta, még ebben az évben elkészül a vezetékes ivóvízhá­lózat terve, s a következő év­ben sor kerül a víztársulat megalakulására. Tervezik, hogy a jövőben sorházak és társasházak is épüljenek, en­nek azonban az is feltétele, hogy az új lakótelep csator­nahálózattal rendelkezzen. S mivel ez nagyobb összegű be­ruházást igényel, egyelőre csak a távlati elképzelések között szerepel. Cs. J. A háborús évek archív dokumen­tumai szerint a 21. gárda harckocsi­zó brigád T—34-es tankjának sze­relő-vezetője, Jakov Kszenofonto- vics Kresztjanyinov őrmester a Budapestért vívott harcok során életét vesztette, és megkapta a Bu­dapest felszabadításáért érdem­érem arany fokozatát. Mivel ha­lottnak hitték, a kitüntetést egész tavalyig nem adták át. Ekkorra derült ki, hogy Jakov Kresztjanyi­nov ugyan súlyosan megsebesült, de a haláltól Budapest lakói meg­mentették. A kormánykitüntetést 38 év múltán vehette át. ö maga így emlékezik visz- sza sebesülése körülményeire: „... .A tank mellett elrohan­tak az ellenség gyalogosai, és egy tőlünk legalább 30 méter­re álló házba futottak be. Har­minc fasiszta gyűlt ott össze. Tüzet parancsoltam, háromszor lőttünk a ház első emeletére. Kiáltozás, nyögés, por füst, ro­baj... Hirtelen nagy robajt hallottam, majd iszonyatos fáj­dalom nyilallt belém. Mintha csillagokat láttam volna, s úgy tűnt, hogy leszakadt a jobb lá­bam. Elvesztettem az eszméle­temet. Amikor magamhoz tértem, nem tudtam felfogni, mi tör­tént. Kiáltottam, de senki nem HÉT KiREBlgi^» NEM VEZIT6 NEM ®A Szakszervezetek Országos Tanácsa az első negyedév gazdasági tapasztalatait elemezte és megha­tározta a további teendőket a szakszervezetek számá­ra. # Országos pedagógiai tanácskozás színhelye volt Kazincbarcika, a témája közoktatás és közművelődés. ® A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a cigány- ság képzésének elősegítésére munkabizottságot hozott létre. ® A hét híre az is, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöksége a vezető beosztásban dolgozó nők helyzetét vitatta meg. Hajfatóhásból ez erkélyekre Műanyag cserepekbe ültetnek cs szállítanak a közeli napok­ban 50 c«er tő cserepes mus­kátlit a fővárosi virágboltok­ba a fóti Béke Tsz hajtató­házából. A helyi szaporításű növényeket Tóth Gyuláné kertész készíti elő az útra. Hancsovszki János felvétele Kísérleti berendezés Energia lesz a fíulfadékhőbel A Magyar Szénhidrogén­ipari Kutató-Fejlesztő Intézet munkatársai a gázturbinák üzemelése során felszabaduló és mindeddig kárba vesző hul­ladékhő hasznosítására kísér­leti berendezést fejlesztettek ki, együttműködve a Gáz- és Olajszállító Vállalattal, vala­mint a Városföldi Állami Gazdasággal. A fogyasztók biztonságos földgázellátása szükségessé teszi, hogy gáz­turbina meghajtású nyomás­fokozó kompresszorokat üze­meltessenek az országos táv­vezeték-hálózaton, s ezek az erőgépek működésükkor hőt is termelnek. A kutatóintézet munkatár­sai kidolgozták annak a mód­ját, hogyan lehet a gázturbi­nák működésekor keletkező hulladékhőt a berendezések üzemeltetéséhez szükséges mechanikai energiává átala­kítani; ezenkívül mezőgazda­sági célokra is felhasználják: az állami gazdaság fóliatele- pét fűtik vele. Az így meg­termelt energia költsége egy- harmada-egyötöde a hagyomá­nyosnak. Véleményekben nem szű­kölködünk arról, milyen felté­telek megteremtésével segít­heti a társadalom a vezetésre vállalkozó nőket, tettekben már kevésbé vagyunk gazda­gok, bár tagadhatatlan, sok minden történt a haladás érde­kében. A haladás jele például a megyében több területen •— így a mezőgazdaságban, az ál­lamigazgatásban — a vezető beosztásban dolgozó nők szá­mának egy évtized alatti meg­kétszereződése, megháromszo­rozódása — a többi között a tanácsi vb-titkárok körében — ám, az sem sorolható a ritka esetekhez, amikor a huszon­négy tagú tantestületben egy férfi van, az iskola igazgató­ja ... A tempó tehát kedvező, az arányokkal, a változások eredményezte módosulásokkal azonban van még gond bőven. A termelőszövetkezetekben például döntően adminisztra­tív, ügyviteli területen emel­kedett rheg a női vezetők ará­nya, ám az ún. legfőbb irányí­tók között ■— elnökök, elnök­helyettesek, főágazatvezetők — jelenlétük még mindig sze­rénynek íiélhető, legalábbis az összes női foglalkoztatott sú­lyához képest. A megyében az aktív kere­sők 44,5 százaléka nő, a fizi­kaiak esetében részesedésük 40,6, a nem fizikaiaknál 65 szá­zalék. Vélhetnénk, nagyjából ehhez kellene igazodnia a női vezetők súlyának, szerepének is, ám óvakodni illik a statisz­tikai átlagoktól, amint attól is, puszta elhatározások függ­vényének tartsuk a női nem és a . vezetői poszt viszonyát. Gyakori eset például a keres­kedelemben, hogy a nők — bár a képesítésük megvan hozzá — kisebb üzletek irányí­tását vállalják, nagyobbakét, ABC-áruházalkét nem, olyan prózai okokra hivatkozva, mint a nehéz fizikai munkával járó raktári teendők, hiszen a hiányzó segédmunkásokat leg­többször az üzletvezetőnek kell helyettesítenie ... Amint a szö- vödékben sem okvetlen káder­politikai baiklövés a női műve­zetők kinevezésének mellőzése, mert hiszen — főként a ha­gyományos technológiájú be­rendezéséknél — a művezető, segédművezető munkakörébe seregnyi, tetemes fizikai erőt követelő feladat tartozik. Talán így már világosabb a kép előttünk, miként kevere­dik a nem vezető női nem helyzetében objektív és szub­jektív okok, okozatok, halma­za, miért, hogy bár a megyé­ben o műszakiak 23 százaléka leány és asszony, a műszaki­ként vezető beosztásban levők aránya a tíz százalékot sem éri el. Amiben káderpolitikai gyengeségek, következetlensé­gek éppúgy szerepet játszanak, mint az előítéletek, de hozzá­járulnak olyan okok is, mint a nők — döntően a családi munkamegosztásban levő igaz­ságtalanságokra visszavezethe­tő — tartózkodása a főnöki tisztekkel járó lekötöttségeik­től, utazással társított értekez­letektől stb, s ez csak csipet­nyi a létező nehézségek ten­geréből. Tiszteletet érdemel minden asszony és leány, aki vállalja a vezetéssel járó terheket, azo­kat a többleteket, amelyeket egy nőnek fel kell mutatnia — sajnos, kell — ahhoz, hogy a legtöbb helyen a férfi irá­nyítókkal egyénrangúnak ve­gyék, ítéljék. Nemcsak a mun­kahelyeken, hanem a család­ban szintén sok mindennek szükséges változnia ahhoz, hogy a nem vezető nem a ve­zetésben is neme foglalkozta­tási arányának megfelelően részesedjen. Mert az objektív okokat nem feledve is furcsa, hogy a megyében a beosztott ügyviteli dolgozóknak a 92 szá­zaléka (!) leány és asszony, ám az ügyviteli irányítók kö­zött jelenlétük már csupán egyharmados arányú, az ügy­viteli vezetőknél pedig még a húsz százalékot sem éri el... A férfit vagy nőt választani típusú káderpolitikai döntések azért hamisak, mert nem nőt vagy férfit, hanem a legalkal­masabbat kellene választani, kinevezni, függetlenül attól, hogy a főosztályvezetőnő, ha beteg a gyerek, otthon marad, a férfi kollégája viszont nem.., Miért nem?! Seregnyi kérdés sorjázik elénk, ha feleletet ke­resünk rá, miért nem vezető nem a női nem, s ezekre a kérdésekre a változást hozó tettek sokasodása az egyetlen lehetséges, mert az igazságos­ságnak eleget tevő válasz. Mészáros Ottó ti tudományi egyetemet, gyógyí­tó lett ő maga is. A szovjet egészségügy kiváló dolgozója. Kérjük mindazokat, akik ismer­ték megmentőit vagy a leírtakból esetleg magukra ismertek, vagy segíthetnek megtalálni azokat a magyari állampolgárokat, akik sa­ját életüket tették kockára, hogy a tűzvonalból kimenekítsék a sú­lyosan sérült szovjet katonát, írja­nak az alábbi címre: Jakov Ksze- nofontovics Kresztjanyinov, Szov­jetunió, 654002, Novokuznyeck, Ke- merovoi kerület, Csernyakovszkij utca 3. Megmentéit keresi Ők sem felejtették el? felelt. A tank égett, éreztem a füstöt, láttam a lángokat. A homlokoldali nyílás teteje könnyen mozdult. Kezdtem felhúzódzkodni. Alig bújtam ki derékig, amikor egy gép- pisztolyos rámlőtt. Elvétette, a golyók a páncélt érték. De az egyik visszapattanó lövedék a hasamba fúródott. Visszazu­hantam a tankba. Mikor egy kissé erőre kaptam, ismét másztam kifelé. Nagy nehezen sikerült is kibújnom. A feje­met a hóba dugtam, nehogy elveszítsem az eszméletemet. Távolabbra kellett kúsznom, hiszen a tank könnyen felrob­banhat ... Tíz-tizenkét méter­nyire sikerült eljutnom. Egy 30 év körüli nő, egy 14— 15 éves fiú és két öreg sietett segítségemre. Ők vittek kt az ellenséges tűzből — egy pincé­be. Ott feküdtem eszméletlenül sötétedésig. Később valahogyan rám talált egyik katonánk. A két öreg — mint mondták — első világháborús veterán Volt, felültettek egy botra, és elvit­tek a mély hóban valahová a hegyre, a mieinkhez. Mint később kiderült, 50 re- peszdarab talált el, jobb lábam idegeit és a gerincoszlopot is érték. A bal kézfejem szétron- csolódott, égési sebek voltak a kezemen, az arcomon, a jobb csípőmön. Azóta majdnem négy . évti­zed telt eb de én életem végéig emlékezni fogok azokra, akik nem hagytak cserben. Érdekel, élnek-e még. Ha én emlékszem rájuk, bizonyára ők sem felej­tettek el. Jó lenne találkozni velük, megköszönni, amit ér­tem tettek.” A szovjet orvosok nyolcszor operálták Jakov Kresztjanyi- novot, és lábra állították. A há­ború után elvégezte az orvos­Érdemes ©lőre kalkulálni Fejlődés — ellentmondásokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom