Pest Megyei Hírlap, 1983. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-10 / 84. szám

Agrárközművelődési napok Egymás előtt is vizsgáznak ? Egy a tömérdek rövidítés közül az AKN. Betűrejt- í vény, amelynek megfejtése: felismert szükséglet, meg- $ valósított ötlet, kemény szervező munka és sok-sok Z öröm. Az agrárközművelődési napokról van szó; amit a ^ héten immár harmadszor rendeztek meg Gödöllőn, az í Agrártudományi Egyetem fővédnökségével, a városba % invitálva az agrárfelsőoktatási intézményekben tanuló, % amatőrködéssel foglalkozó fiatalokat, a gomba mód sza- j! porodó csoportokat. A meghívottak el is jöttek: a tava- f s'zi szünetben megürült gödöllői kollégiumban több % mint négyszáz vendéget szállásoltak el, s ez az adat ön­ti magában is sokat mond. Népszerű történelem Teherántól Elsősorban a történelem Iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom V. Aí. Berezskov könyvét, amely a második vi­lágháború 1943-tól 1945-ig terjedő időszakát öleli fel, mégpedig a Teherántól Pots- damig terjedő időszakot, ami­kor a szövetséges nagyhatal­mak vezetői többször találkoz­tak, hogy megrajzolják a há­ború utáni világ térképét. A szerző szeme' es élmények alapján írta meg művét, hi­szen mint a külügyi népbiz­tosság munkatársa és ameri­kai referens, tanúja volt azoknak a tanácskozásoknak, amelyeken eldőlt Európa sor­sa. A három nagy találkozá­sain — Sztálin, Roosevelt és Churchill — tolmácsként mű­ködött közre, így alkalma volt megfigyelni az eseménye­ket, a három vezető ember tárgyalási módszerét. Nagyon sok érdekességet mond el, amelyek most, utólag is iga­zolják, hogy miként alakultak a hatalmi viszonyok a sors­döntő időkben. Olyan érdekes kulisszatitkokról tudósít, mint Eisenhower kinevezése, amely­hez kikérték Sztálin vélemé­nyét is. Ez döntően hatott, mármint Eisenhower főpa­rancsnoksága, a háború továb­bi menetére és Eisenhower to­vábbi karrierjére, hiszen enél- kül aligha lehetett volna ké­sőbb az Egyesült Államok el­nöke. Rendkívül izgalmas a jaltai konferencia leírása. Ismeretes, hogy ott döntöttek Németor­szág jövőjéről. Még ma is ke­vesen tudják, hogy éppen Churchill, de Roosevelt is a széttagoltság mellett volt. Ez már a teheráni konferencián is felvetődött. Sőt Churchill amellett volt, hogy darabolják fel Németországot, vagyis a háború után egyáltalán ne le­gyen önálló német állam. Sztálin viszont kijelentette: Németországnak lesz jövője. Weil Is abban állapodtak meg, hogy bizonyos ideig megszállva tartják, hogy a militarizmus ne éledjen újjá, és nagy jóvátételt fizettetnek e rendkívüli nagy pusztítás okozójával. Terítékre került a lengyel határok kérdése is. Itt is éles vita volt a három nagy között, míg végül is megegyez­tek. Éppen ez a vita mutatja, miként gondolkodtak a nyuga­ti szövetségesek, hogyan akar­ta Churcill akaratát ráerősza­kolni tárgyalófeleire, miként Befejeződött a Pest megyei pedagógiai napok ötödik ren­dezvénysorozatának program­ja. A szentendrei helyszínen dr. Búzás László, az ELTE docense beszélt a nevelő sze­mélyiségének motiváló hatá­sáról. Részletesen kitért az él­ményszerűség fontosságára, a tanár kérdezési kultúrájára. Szólt a segítségnyújtás opti­mális mértékéről, magyarázva a helyszín jelmondatát: Se­gíts nekem, hogy magam csi­nálhassam. Kiállítások, szórólapok, tájékoztatók A Pest megyei művelődési központ színháztermét zsúfo­lásig megtöltötték a megye pedagógusai. A szervezés és a rendezvény tartalmi munkájá­nak összehangolása Kiss Gab­riella, Márkus István és Ta­mási Andrásné továbbképzési felügyelőkre hárult. Az elő­adás után négy szekcióban folytatódott a tanácskozás. A téma fontosságát mindenütt igazolta a résztvevők száma és aktivitása. A művelődési központ klubövezetében kiál­lításokat rendeztek az óvodá­sok, általános iskolások és az újító pedagógusok munkáiból. A helyszínen többféle szóró­lappal, kiadvánnyal tájékoz­tatták a tanárokat a program­ról, újításokról — ezzel is Potsdamig ütköztek össze a nagyhatal­mak érdekviszonyai. Ezt követően a Jalta és Potsdam közötti időszakot tár­gyalja a kötet. Leírja, hogy a Vörös Hadsereg miként nyo­mult előre, hogyan semmisí­tette meg a hitleristákat saját barlangjukban. A jaltai kon­ferencia határozataiban a né­metországi szovjet megszállá­si övezet határát Berlintől jó­val nyugatabbra vonták meg. A szovjet hadsereg már az Oderáig jutott, körülbelül 70 kilométerre a birodalom fővá­rosától és készen állt a berlini hadművelet megkezdésére. Ám Churchill ekkor még min­dig azzal a gondolattal fog­lalkozott, hogy Berlint első­ként az angol—amerikai csa- Dotok foglalják el. Ráadásul a hitleristák is hajlottak arra, hogy Nyugaton beszüntessék az ellenállást és megnyissák az amerikai és angol csapatok előtt az utat Berlin felé, ne­hogy a várost a Vörös Hadse­reg foglalja el. A vég ismert, végül is a szovjet hadsereg semmisítette meg a hitleristá­kat és kitűzte a győzelem zászlaját a Reichstagra. Egyéb érdekes, valóban ku­lisszák mögötti dolgokra is rávilágít Berezskov könyve, míg aztán befejezésképpen is­merteti a potsdami konferen­ciát, amelyen már sem Roosevelt, sem Churchill nem vett részt. Az előbbi ekkor már nem élt, Churchillt pedig nem választották meg minisz­terelnöknek, így a három nagy vezető közül csak Sztálin volt jelen, míg az Egyesült Álla­mokat Trumann, Angliát Att­lee képviselte. A történelem levegőjét erezhetjük a könyv­ből, ahogyan a találkozókat leírja, megeleveníti a vitákat, s a tárgyalások menetét. Vé­gül is egyezmény született, de már ekkor megkezdődtek a spekulációk, amelyek aztán később a hidegháborús évek­hez vezettek. Pedig a potsda­mi határozatok teljes mérték­ben alapul szolgálhattak az antifasiszta koalícióban részt vevő nagyhatalmak háború utáni eredményes együttmű­ködéséhez. E határozatok sor­sa azonban mindamellett más­képp alakult, s ez nem a Szovjetunió készségén múlott. Eppeil ál a könyvnek az erőssége, hogy megmutatja; a Szovjetunió mindvégig a né­pek érdekeit képviselte, s áz említett tárgyalásokon is ezt a szándékát érvényesítette. Gáli Sándor emelve a pedagógiai napok színvonalát. Iskola és közművelődés integrációja A váci helyszínen dr. Rom­lási Sándor, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanára tartott előadást Gyer­mekek és környezetük cím­mel. A kiváló szervezés Pál- völgyi Szilveszterné tovább­képzési felügyelő munkáját dicséri. A szekciókban tár­gyalt kérdések szorosan kap­csolódtak az előadás témájá­hoz. Szó volt a könyvtári ne­velés lehetőségeiről, az in­tegrált oktatási-közművelődé­si intézmények feladatairól, az úttörőcsapatok szerepéről az egész napos tevékenységek kapcsán, valamint a napközi otthon szociális funkciójá­nak bővüléséről is. Miután az idén ünnepli a napköziotthon- mozgalom fennállásának har mincadik évfordulóját, a ta­nulók legszebb munkáibó rendezett kiállításban is gyö nyörködhettek a jelenlevők. Ideológiái, pedagógiai egység A programsorozat Cégién illetve Zsámbékon fejeződül be. Cegléden Kővári Tibor. az MSZMP Központi Bizott­ságának alosztályvezetője szólt a pedagógus közösségek ideológiai és pedagógiai egy­Hivatásra készülve Azt például, hogy a szak­mára készülő leendő agrár­mérnökök, állatorvosok, nö­vénytermesztők, állattenyész­tők, kertészek jeles része nem kíván szakbarbárrá lenni, ér­deklődését a szűkebb stúdiu­mok mindennapos penzumán túlra is irányítja. Hogy az egészhez képest hányán van­nak, az sem titok. Az AKN csak az egyik, igaz a leglát­ványosabb eleme az agrárfel­sőoktatás közművelődésének, amit négy éve egy koordiná­ciós bizottság országos mére­tekben fog össze, vállalva kétévenként a seregszemle megrendezését is. Titkára dr. Bállá Gábor Tamás, a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem adjunktusa, aki a pergő prog­ramok egyik rövid szüneté­ben beszélt a mozgalomról. — Intézményeinkben a kul­turális nevelés tervezésének és irányításának kérdései a hetvenes évek elején kerül­tek a figyelem központjába. Ekkor tudatosodtak a dina­mikus fejlődésnek induló nagyüzemi mezőgazdasági ter­melés humán vonatkozásai, valamint az átalakuló fal- vaink szellemi arculatát je­lentős mértékben meghatáro­zó agrárértelmiséggel szem­ben támasztható követelmé­nyek. Bebizonyosodott, hogy az agrárfelsőoktatási intézmé­nyek közművelődési tevé­kenysége többé nem lehet csak szolgáltatás, amely leg­feljebb lehetőséget ad a diá­kok szabad idejének eltöltésé­re, hanem ezt is egy olyan ne­velő, azaz szocializáló mun­kának kell tekinteni, amely értelmiségi hivatásukra készí­ti fel a jövő agrárszakembe­reit. Számvetés ideje A rövid összefoglalás a gyakorlat nyelvére lefordítva mára egyként jelenti a köz­ségének megteremtéséről, Zsámbékon pedig az alsó tago­zatos közösségek neveléséről, a nevelőmunka rendszerének fejlesztéséről tartott vitaindí­tót dr. Petrikás Árpád, a deb­receni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem tanszékvezető tanára. művelődési ismeretek széles körű fakultatív oktatását, s a tanterven' kívüli kulturális nevelés szervezését. Az agrár­felsőoktatási intézmények köz­művelődési bizottsága az idén is elkészítette azt a felmé­rést, amelyben számba veszik valamennyi egyetem és főis­kola jellemzőit: a kulturális nevelőmunka személyi, pénz­ügyi lehetőségeit, az ismeret- terjesztő, műelemző, amatőr művészeti kiscsoportok szá­mát. S bár elégedettségről szó sincs, az eddigi munka nem volt felesleges. Mércének, számvetésnek aligha van alkalmasabb ideje, mint éppen a közművelődési napok rendezvénysorozata. Ilyenkor egymás előtt is vizs­gáznak a hallgatók, vala­mint a mozgalom irányítói. Betekinthetnek a műhelyek, a csoportok munkájába, ösz- szehasonlíthatják eredményei­ket, törekvéseiket. Ez történt most is. Nemcsak azért, mert zsűri értékelte a folklór, a zenei, az irodalmi és a vi­zuális szekciókra nevezett szólisták, együttesek, kiállí­tók pályamunkáit, előadásait, hanem azért is, mert a bemu­tatók közönsége egyként volt néző és szereplő. Kemény bírálat Három napig nem volt sok üres hely a művelődési köz­pontban: öltözőnek, pódium­nak kellettek a szobák, a ter­mek is. Frantsik Ágnes fő­szervező és kis csapata dere- kas munkát végzett,' s nem rajtuk múlott, hogy mégis többen úgy érezték: az ■ esti diszkós-néptáncos összejövete­leket kivéve, nem volt igazán sodró, magával ragadó a han­gulat. Az okát ők is tudják: a siker akkor lehetne teljes, ha a résztvevők nemcsak egy­más között, hanem barátaik­nak, egyetemi társaiknak is e kivételes alkalommal mu­tathatnák meg, mit tudnak. De erre nemcsak az AKN nem ad módot, hasonló a helyzet például az országos egyetemi és főiskolai találko­zók alkalmával is, hiszen a sok vendég csak úgy juthat szálláshoz, ha mások — ese­tünkben a gödöllői egyetemis­ták — éppern hazamennek. Persze ennek is van előnye: nagyobb súlyt kap a szakmai értékelés. A taps mellett a szigorú, profi megméretés ideje ez a néhány nap. S az sem baj, hogy a dolog" viták­kal terhes. Alapvető felfogá­sod ütköztek például a vi­zuális szekció ülésén, ahol Fábián Dénes festőművész, a gödöllői egyetemisták képző­művészeti szakkörének veze­tője így foglalta össze véle­ményét a zsűri és a kiállítók kompromisszummal végződő szócsatájáról: — Elismerjük, hogy a fel­kért zsűri joggal állít ma­gas mércét az amatőr képző­művészek elé is. Azt viszont túlzásnak tartjuk, hogy a száznál is több festményből, grafikából csak néhányat tar­tottak érdemesnek arra, hogy kitehessük a falra. S a fotósok sem jártak sokkal jobban. A megoldás, amiben a jövőre nézve megegyeztünk az, hogy itt körök, csoportok mutas­sák meg egymásnak munkái­kat, mivel és hogyan foglal­koznak, s a közös megbeszé­lés után a szigorú szakmai ér­tékelés is hatásosabb lesz. Profi amatőrök A többi szekcióban ez már eleve így volt; a bemutatók után — ahol minden pályázó felléphetett —, következett csak a bírálat. Amire akkor is nagy szükség van, ha az amatörizmus alapszabálya a sportéhoz hasonló: a részvétel a fontos. De éppen a legjobb szereplők felkészültsége, pro­dukciói mutatták, hogy ama­tőrként is lehet profi teljesít­ményt nyújtani. Ahogy azt a nyíregyházi versmondó Tóth László vagy a debreceni ATE, illetve a budapesti Kertészeti Egyetem néptáncegyüttese, s a gödöllőiek színjátszó cso­portja bizonyította. És sorol­hatnánk a példákat A jót s jól követelményét sugallta a rendezvény, báto­rítva a kísérletezők, a társa­dalmi érzékenységet mutatók törekvéseit, felmutatva a kö­vetendő, a járható irányokat Megbecsülve a lassú fejlődést, az ígéretet is, hogy hazai pél­dánál maradjunk: a jó úton járó gödöllői néptáncosok igyekezetét. Hogy két év múlva újra Gödöllőn a mos­taninál is több örömöt okoz­zon a találkozás. Gáti Zoltán SZABÓ PÄL EMLÉKMŰ­SOK. Ha élne, kilencvenéves lenne Szabó Pál. Részese egy olyan irodalmi, történelmi vállalkozásnak, amely nap­jainkig párját ritkítja e vilá­gon. Veres Péterrel, Sinka Ist­vánnal és még jó néhány ha­sonló paraszti sorban sínylő­dő emberrel hódította meg az irodalom csúcsait. A két vi­lágháború közötti társadalmi igazságtalanságok, az ország lakosságának egynegyedét a legmélyebb fizikai, anyagi és nem utolsósorban szellemi nyomorba taszító viszonyok gyors, hatásos és messze szóló tiltakozást kívántak. Így tör­ténhetett, hogy a hatelemis Szabó Pál tollat fogott, novel­lát, regényt írt földijeiről. Móricz írta róla: „Egy talpa­latnyi földje van, de azon úgy megvetette a lábát, hogy övé az egész falu". A Talpalatnyi föld, mely ma már nemcsak nálunk klasszikus műve az irodalom­nak, hanem szinte minden nyelven olvasható, önmagá­ban is örök helyet biztosít Szabó Pálnak nemcsak az iro­dalomtörténet, de a XX. szá­zadi történelem lapjain is. Szabó Pál, ahogy maga is leírta az „élni, tenni, csele­kedni ahogy lehet” szellemé­ben mindvégig, mint politi­kus, közéleti ember munkál­kodott sorsunk jobbra fordí­tásán. Dr. Czine Mihály irodalom- történész és Liptay Katalin szerkesztő műsorvezető, izgal­masan, sokakhoz szólóan em lékezett Szabó Pálra. Ki nem mondva, de egy kicsit a cse lekvő ember példáját megmu tatva azoknak is, akik számá­Hetvenöt év Vasarely Munkássága előbb lett fogalom, mint közkincs, legalábbis nálunk. Az 1908- ban Pécsett született mű­vész ugyanis itthon csak próbálkozott, ám gyötrődé­sei külhonba vezették. Megalkotta elméletét az op art-ról, s aztán ugrássze­rűen keresni kezdték mű­veit, városképek ki- és át­alakítására kérték fel Amerikától Európáig. Al­kotásai színes geometriák, szemkápráztató tünemé­nyek. A színek és a formák matematikája ez, olyan vé­get nem érő történések, mint Aragon versei, Bartók és Stravinsky zenéje, Moore szobrai, Corbusier épületei. Egy művész kije­lentései sohasem véglege­sek — mondotta egyszer —, szüntelenül újrafogalmaz­zuk, azon egyszerű oknál fogva, mert nem vagyunk sem filozófusok, sem tudó­sok, akik a maguk részé­ről kénytelenek bizonyos egzaktságba zárkózni. Művészetében mindig a jelen időt keresi, ötven esztendeje felismerte, hogy az ábrázolás megújulásá­nak igénye nemcsak az emberi elme, hanem a technikák függvénye is. Ezért törekedett mindvé­gig plaszticitásra, az érzel­mek vizuális játékára, amelyre szerinte éppúgy szükség van, mint a vita­minokra vagy oxigénre. Bár Franciaországban él és alkot, kapcsolata a ma­gyar művészettel rendsze­res. Kinetikus művészetét ma már országszerte isme­rik. Pécsi gyűjteménye és Budapesten látható anyaga sok kortársában megte­remti a korszerű gondolko­dás alapját. A most 75 éves művészre nagy felada­tok várnak még korunk vi- zualitásának gyarapításá­ban. M. Zs. ra a parasztíró csak egy arc az irodalomkönyv lapjairól. REGGELI PARBESéLD. Az egészségügyi világnap alkal­mából Eke Károly, dr. Medve László egészségügyi miniszté­riumi államtitkárt kérte mik­rofonvégre. A Jó reggelt mű­sorvezetője Pintér Dezső né­hány szívszorító statisztikai adattal vezette be a frappán­san rövid, s mégis sokat mon­dó beszélgetést. Ki hinné, hogy a világ legszegényebb országai annyit költhetnek la­kosságuk egészségének meg­óvására, egészségügyi intéz­ményhálózatuk ' kiépítésére, amennyit a fejlett országok­ban nyugtátokra fordítanak. Hazánk közegészségügyi vi­szonyait, egészségügyünk szer­vezeti rendszerét és gyógyító intézményeink munkáját az Egészségügyi Világszervezet, a WHO a legjobbak között tartja számon. Mégis igazat kell adnunk az államtitkár­nak, aki korántsem ítéli ilyen felhőtlennek a' helyzetet, mert — mint mondotta —, a kör­zeti orvosok rendelőiben leg­alább minden negyedik beteg pszichoszomatikus panaszok­kal jelentkezik, vagy betegsé­güknek van pszichés alapja, és mer", a mentálhigiénés ellátás alaposan elmarad a szüksé­gestől és a kívánatostól. A magyar nép testi egészsé­ge mellett a jövő feladata: megteremteni a lelki egyensú­lyokra vigyázó szakemberek gárdáját, hogy minden 40 ezer magyarra legalább egy ideg- gyógyász, pszichiáter, ps=icho- iógus, szóval a lelki élet ba­jait ismerő, s azokat eredmé­nyesen gyógyítani képes egészségügyi szakember jus­son. Hogy ne növeljük a vi­lágszerte nyugtatókra költött milliárdokat. Cs. A.—B. H. V endégszereplők Magyarországon egyre népszerűbb a pantomim. Ez nemcsak Költő Miklóséknak (akik nyaranta Viscgrádon is fellépnek) és a Itarsay RT egyre magasabb művészi színvonalának köszön­hető, hanem azoknak a külföldi együtteseknek is, amelyek hazánkat turnéjuk egyik fontos állomásának tartják. A bu­dapestiek így ismerkedhettek meg a közelmúltban a svájci Thcatro Dimitri művészeivel, akik a mozgáskultúra sajátos ágát művelik, s produkciójukkal a cirkusz világát idézték meg. Trcncsényi Zoltán felvétele Segíts nekem, hogy magam csinálhassam Alapvető a nevelő személyisége m R A DIÓ F íG Y E L 6m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom