Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-06 / 55. szám

1983. MÄRCIUS 6., VASÁRNAP an Hi-Fi-toronyba A letkési Ipolyvölgyc Tsz-ben közel két éve fogtak hozzá az Orion Hi-Fi-torony tápegység-transzformátorok gyártásához és az Elektrisz Ipari Szövetkezet áramváltó és kimenő transzfor­mátorainak készítéséhez. Erdősi Agnes (elvétele Lóbab csirkéknek Jó falsarmány A keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem mosonmagyaró­vári mezőgazdaságtudományi karának kezdeményezésére több évtizedes szünet után is­mét termesztik a lóbabot a nyugati országrész több gaz­daságában. A kar állatte­nyésztési tanszékén kipróbál­ták: ez a fehérjedús növény hogyan hasznosítható a pecse­nyecsirke tenyésztésénél. Hatezer csirkét vontak be a kísérletbe; tápjukba szója- liszt helyett lóbabdarát kever­tek. A szárnyasok a lóbabtól jól fejlődtek, és az új takar­mány alkalmazásával a pe- csenyecsirke-nevelés költségei lényegesen csökkentek. Alkalmas a lóbab emberi étkezésre is: régebben geszte­nye helyett ették és levest is főztek belőle. A mosonmagya­róvári kar növénytermesztési tanszékén új lóbabfajták ki­kísérletezésén dolgoznak, hogy a növény biztonságosan termeszthető legyen az or­szág más vidékein is. Átkelés a síneken Kisközségiéi sereg veszélyben A sárguló papírra vetett sorokat még 1967-ben ír­ták. A jegyzőkönyv a 117 035/196 7. számú ügyirat­hoz készült Nagykátán 1967. július 11-én és 12-én. Tár­gya: a nagykátai vasútállo­más építésének közigazga­tási bejárása — a közleke­dés és postaügyi miniszter 105 231/1967. számú rendele­té alapján. Iratok, levelek, panaszok Ezt a jegyzőkönyvet nem ke­vesebben, mint negyvennégyen hitelesítették, sajátkezűleg írták alá, valamennyien felelős beosztásban levők. A tízolda­lasnál hosszabb iromány fel­sorolja az állomás építéséhez kapcsolódó feladatokat, az al- és felépítményeket. A harma­dik pontban például ez áll: „A peronok megközelítésére, illetőleg az állomáson történő gyalogosforgalom balesetmen­tes biztosítása érdekében 5 méter széles peronaluljárót kell létesíteni, a két végén 5-5 méter széles lépcsőn le-, il­letve feljárókkal.” Mi valósult meg ebből? Csak idézettel lehet válaszolni, ol­vasók leveleikből vett sorok­kal: Nagykátán lakom, a közsé­get vasútvonal választja ket­té. A vasút egyik oldalán az ABC, bölcsőde, óvoda, orvos, minden ami nélkülözhetetlen. A másik oldalon sok régi és új ház áll. A központ csupán 500 méterre van tőlünk, de a meg­közelítése szinte lehetetlen, ugyanis a vasúti átjárók cgy- egy kilométerre vannak tőlünk. Ha szabályosan akarok át­menni, naponta plusz két ki­lométert, másoknak esetleg többet kell megtenni. Van ugyan egy vasúti híd, de iga­zán jó erőben kell lennie an­nak az anyukának, aki csoma­gokkal, babakocsival együtt fel-le mászkál a híd lépcsőin. Szeptembertől egy 15 kilomé­terre levő községben fogok ta­nítani. Hajnalban tefiát másfél éves lányommal tégyek meg két kilométert, vagy vonszol jam föl a babakocsit a hídra? Netán reszkírozzam az átke­lést a síneken?” Hasonló gondokról szól egy másik levél is. „A szabályos közlekedésünk szinte megoldhatatlan. A ma­gas vasúti felüljárón nagyon kevés ember tud átmenni, a sorompók viszont túl messze vannak egymástól. Naponta több száz ember vág át a sí­neken, sok kismama, kerékpár­ral és gyerekkocsival, A Tele­fongyár és a rendelőintézet dolgozói is itt járnak keresz­tül.” A terv: kíiől semmi nem lett E leveleket nem hitelesdet ték negyvennégyen, nem is pe cséteiték le. S nem Ht6i ben hanem 1983 lián íródtak - ti zenhat évvel annak a ni -lonvo- jegyzőkönyvnek a kelte után — A levélíróknak telié-? mértékig igazuk van — bólint a sorok elolvasása után Nyit- rai Ferenc, a nagykátai nagy­községi tanács elnöke. Vaskos dossziét vesz elő, s közben arról beszél, hogy ez azóta ügy, amióta iNíagykata és a vasút fennáll. Mint tanács­elnök, 1968 óta ismeri a gon­dot. .A dosszié is bizonynja, hogy írtak róla eleget, sorra születtek a levelek, a válaszok, de más nem történt. Ugyanis a tervezett állomásátépítes el­maradt. Csupán annyi válto­zott, hogy mintegy négyezerre nőtt közben azoknak a száma, akik a vasút túloldaláról jár­nak át. Egy kisközségnyi em­ber, közöttük gyerekek és idő­sek. — Mit tett azóta a tanács? — Nem tanácsi ügy ez, il­letékességünket és anyagi erőnket a feladat meghaladja Mi csak kérünk és ismét ké­rünk. Mutattak csodálatos ter­veket is, de azokból semmi sem lett. Legutóbb a debrece­ni igazgatóságtól és a KPiVi- től voltak itt, de nem vála­szoltak érdemben. Csupán a KPM képviselője — aki elő­ször fordult meg Kátán — ámuldozott, hogy milyen a vasútállomás állapota. Csupán egy program volt A mostoha körülményekről pedig már 1967-ben meggyő­ződtek. Am a nagykátaiak vá­rakozása egy ideig úgy látszott — nem volt meddő, még vá­laszlevelet is kaptak. így az alábbit is: „A főosztályom részéről a kért aluljáró megépítését in­dokoltnak, megalapozottnak tartjuk. Ezért a kérelmet tá- mogatólag a vasúti főosztály vezetőjének, XJrbán Lajos ve­zérigazgató elvtársnak meg- küldtem.” A levelet 1975. ok­tóber 22-én dr. Bajusz Rezső főosztályvezető írta alá. Azóta eltelt nyolc esztendő. Vajon ma mit mondanak a MÁV vasúti főosztályán? — Mi nem ígértünk semmit, ez csupán egy beruházási program volt — bizonygatják többen. A válaszadásra ugyan­is Csanádi József, a MÁV va­súti főosztály építési és pálya- fenntartási szakosztályvezető helyettese szakembereket kér) fel. Előttünk iratok, és terv­rajzok. Az asztal körül ülnek dr. Nemeskéri Kiss Géza a hídosztály helyettes vezetője, Simon György vonalbiztos, Ro­zsa György csoportvezető, Tóth György hídvonalbiztos, s Ve­lez László, a MÁV vasúti fő­osztály tervgazdasági és mű­szaki fejlesztési osztályának aeruházási csoportvezetője. — Addig aluljáróról nem le­het szó, amíg a vasútállomás nincs átépítve — ebben meg­egyezik a véleményük. Azon incs egy percig sem vita rogy Nagykátán kellene alul­járó, az emberek kérése jo ’os. Viszont sorolják, hány é<- lány felüljáró és -luljárói kel ene még másutt. Azt is el nondják, hogy a legfontosabb feladat a vágánybiztonság, a vasútnak zavartalanul keli közlekednie. A hatodik ötéves tervidőszakban az előre szá­mított 1800 vágány építése he­lyett csupán 1310-re van ke­ret. S maris a lényegnél tar­tunk, amit végezetül Velez László mond ki: — A hatodik ötéves tervben nincs szó Nagykátáról. Az ot­tani munkálatokra 200 millió kellene, ez a jelenlegi sző­kébb beruházási keretnél el­képzelhetetlen. Három éve még jóval több volt ez az ösz- szeg, most mintegy harminc százalékkal csökkent. Így az­után Nagykáta megint kima­radt a tervből. — Bizonyára a nagykátai emberek is tudják, hogy ne­héz helyzetben kisebbek a le­hetőségek. Csak azt nem ér­tik, hogy — szűkösebb anyagi viszonyok ellenére is — az 1967-es tervekből miért nem lett semmi? Hogyan veszítheti el .hitelét egy olyan irat, ame­lyet 44 felelős saját kezűleg írt alá? A KPM annyi nagy fel­adatot megoldott már Pest me­gyében, erre a kisebb volume­nűre, esetleg társadalmi segít­séget is igénybe véve — ne futná erővel? Szalai Mária A szabadalmakra támaszkodva Egységcsomag a háztartásoknak Alkalmazkodnak a piaci igényekhez Alig fél éve alakult a Coop Industria, az Alsó-Tápiómcnti Afész ipari szakcsoportja, de Kiss István, az áfesz igazgató- sági elnöke elégedett gazdasá­gi eredményeikkel, biztosított­nak látja a szakcsoport jövőjét. Érthető, hiszen a Coop Indust­ria múlt év nyarán alakult, és év végéig 33 millió forint érté­kű munkát adtak a tagok. Az áfész nyeresége fél év alatt 3,6 millió forint volt. — Megegyezésünk alapján évi 2,5 millió forintos hitelke­retet biztosítunk — mondta Kiss István — amit a tagok anyagi hozzájárulásával és sa­ját tartalékalapjukkal kiegé­szítve beruházásokra fordíthat­nak. Fő profiljukon, az építő­ipari szerelésen kívül így indult két termékelőállító részlegük. Hubai Gyula, a vállalkozási iroda vezetője a tömítés gyár­tásának fontosságát emeli ki: — A hengerfejekhez, cső­vezetékekhez, fürdőszoba be­rendezésekhez szükséges apró betétei évek óta a hiánycikkek közé tartoznak. Bizonyos ter­mékekhez ezeket az alkatré­szeket csak nyugati piacokról lehetett beszerezni, így drá­gán jutott hozzá a vásárló. Mi ezeket sokkal olcsóbban, nagy mennyiségben, s válasz­tékban gyártjuk, sőt már egy­ségcsomagok is készülnek, mindenfajta tömítéssel, amire egy háztartásban szükség le­het. Treer Ferenc építésvezető el­mondta, hogy a hazai szere­lési, felújítási munkáknál is alkalmaznak néhány új fogást. — Kivesszük részünket Buda­pesten a VI. kerület bérházai­nak tatarozásából. Azt hiszem, joggal lehetünk büszkék rá, hogy a Kodály-házat három hónap alatt újjávarázsoltuk. A gyors munkát elősegíti pél­dául az Urbán-féle szabada­lom, amely megkönnyíti a füg­gőfolyosók felújítását. Vandex módszerrel fele idő alatt, olcsóbban meg­oldható a falak szigetelése. Tyukos Gézáné főkönyvelő is hozzájárult valamivel a szak­csoport gyors, rugalmas mű­ködéséhez. A személyi jövede­lemadózás számítógépes prog­ram alapján történik. — Apró feladat ez egy szá mítógépnek, de a mi munkán­kat megkönnyíti és pontosab bá teszi. A piaci igényekhez való gyors alkalmazkodásukat bizo­nyítja, hogy két ügyben is szo­ros kapcsolatot tartanak sza­badalmazás alatt álló találmá­nyok szerzőivel. Az egyik sza­badalom gazdaságos enctgia- felhasználású kazánok előállí­tásával, a másik a szennyvíz­tisztítók üledékének építőipari célokra történő felhasználásá­val foglalkozik. Idei terveik szerint 60—80 millió forintos árbevételre és a szakcsoport megerősödésére, stabilizálódására számítanak. Mr. A. Vasárnapi gondolatok A látszat csalhat rjöme különös fiú volt. Nyílt, érdes, szókimondó. Nem kertelt —, nyersen mondta véleményét, nem cso­magolta be az illendőség zacskójába —, nem is szerették a tanárok. A szükebb közvélemény neveletlennek titulál­ta, s minden különösebb vita nélkül kapta félévenként a jó és változó magatartási jegyeket. Nem volt könnyű gyerek Vömé, s főleg nem is volt mindig igaza. Aki fö­lényesen közeledett feléje, úgy válaszolt neki, lehetett társa, tanára —, nem disztingvált, hanem gyors és olykor felületes véleményére hallgatva —, mindig és azonnal megfizetett. Kinek hogy. Epés válasszal, indulatot fel­korbácsoló gúnnyal, hátbavágással. Történt azonban valami. Az osztályban, ahova Döme járt — rejtélyes baj történt, az, hogy F. Sándornak hirtelen megromlott a látása, olyannyira, hogy csak nagy foltokat tudott megkülönböztetni, a betűket többé nem. Fontolgatta magában sűrű keserűséggel, hogy nem járhat iskolába. Nem láthatja a virágokat, a kék napró­zsa eget. Az orvosok is azt tanácsolták édesanyjának; addig jár­jon iskolába, amíg járhat. Környezete még nem érzé­kelte teljesen a bajt, csak sokasodtak a rossz jegyek, egy­re sokasodtak. Padtársa vette észre először, hogy F. Sándor szinte törli homlokával a könyvet, úgy olvas. Néz, néz — egyre kevesebbet lát. Aztán persze minden kiderült, s különösképpen éppen Döme volt az, aki meg­írta feladatait, aki többször is felolvasta a fizika-, föld­rajz-, történelem- irodalomszövegeket, s így F. Sándor közepes jegyekkel mégis fenntarthatta magát. Tény, hogy az eminensek elhúzódtak mellőle, de Döme egyre szorosabb barátja lett a bajban — a krakéler, rossz modorú, érdes hangvételű Döme. A z ő segítségével végül is F. Sanyi érettségije is sike- ** rült. olyannyira, hogy azóta változott a vélemé­nyem is, erőteljesen változott. Csak megfontoltan, óvato­san lehetséges az igazság megközelítése, mert sokszor, ami kőnek látszik; arany. Losonci Miklós Misidig újra kell kezdeni Banánliget fenn a tetőtérben Páradús, meleg levegő. A banánfák víz fölé hajló óriás levelei alatt gyerekek lubic­kolnak. Nem, nem egy uta­zási iroda prospektusában látom a képet. Egy rácke­vei ház padlásán képzelem magam elé. S még különö­sebben dús fantázia sem szükséges a látomáshoz. A párás meleg és a banánfák óriás levele ugyanis való­ság. Igaz, a medence még nincs egészen készen. — Azt már csak a gyere­kek kedvéért csinálom, meg a fáknak is minél párásabb levegő kell — mondja a ház tulajdonosa, Acs László, amikor meg­mondom, milyen képet képzeltem magam elé. Fél év alatt faóriás Mielőtt bárki félreértené, le kell szögezni, hogy nem egy, a pénzét már elkölteni nem tudó költséges passziójáról van szó, Egy ötletekkel teli, szinte mindenhez értő ember verejtékes munkával megva­lósított kedvtelése ez. A még korántsem befeje­zett ház első pillantásra mindössze annyiban tér el a hasonló épületektől, hogy te­tejét cserép helyett üveg fe­di. Tulajdonosa a padláson üvegházat alakított ki. Mint mondja, kényszer szülte az öt- lelet, mivel a kis Duna-paiti telken másutt nem fért volna el az üvegház. Amire nem azért volt szüksége, hogy pa­radicsomot, zöldpaprikát ter­messzen a jó kereset remé­nyében. — Nem is tudom pontosan, miért érdekel éppen a banán. Talán, mert nekünk olyan tá­voli, idegen ez az egzotikus növény. Egy kicsit az életet is jelképezi nekem: azt olvas­tam, hogy pusztán csak baná­non is megélhet az ember. A látvány valóban lenyűgö­ző. Embernagyságú, gyermek­derék vastagságú banánfák alatt beszélgetünk. Ács László sokat tud erről a növényről. Szakértelemmel gondozza, ne­veli fáit, amit ezek bő ter­méssel honorálnak. — Az apró sarjak az elül- tés után fél évvel már hatal­mas fákként hozzák termésü­ket, de mindössze egyszer. Utána ki kell azokat vágni, s a növekedés közben hozott sarjakat újra ültetni. Sajnál­hatja. hogy most éppen nem terem egyik sem. Csodálatos látvány, amint szinte erőlkö­dik a fa. A termés idején sű­rű cseppekben ütközik ki a növény nedve a törzsön. Olyan, mint a megerőltetéstől verejtékező ember. Négyszáz mázsás A kis trópusi paradicsom megteremtéséhez koránlsem volt elég a banán iránii ér­deklődés. A meg valósítást bát­ran nevezhetjük technikai bravúrnak. Legalább annyi érdeklődésre tarthat számot, mint az a tény, hogy Rácke­vén valaki évente több száz banánt szüretelhet. A telek utcai frontján még áll a régi ház egy része. Eb­ben lakott a család, amíg az építkezés tartott. Három éve kezdték, de még messze van­nak attól, hogy késznek mondhassák. Ha egyáltalán valaha teljesen késznek ne­vezhető egy ilyen munka. — Itt mindent én csináltam a tervezéstől kezdve az építé­sig, segítséggel természetesen. Különlegesen masszív házat kellett építeni. Képzelje el, milyen súlyt kell tatlania az alapnak és a falaknak! Negy­ven hektoliter esővíz van ál­landóan a tetőn, mert csak ezzel szabad locsolni a banánt. Harmincnyolc hektó víz lesz a medencében, ehhez jön még a termőföld súlya. Mindez több mint négyszáz mázsa. Rengeteg betont beépítetlem a házba. Körülbelül a duplá­jába került, mint egy hagyo­mányos épület. Az üvegházban plusz tizen­öt fok alá soha nem süllyed­het a hőmérséklet, de általá­ban ennél jóval magasabb. Amikor a fűtésszámla felől érdeklődöm, Ács László me- gintcsak mosolyog. — Igaz, folyamatosan tü­zelni kell, amikor nem elég a nap melege. A kazánt szénnel fűtöm, de szereltem rá egy olajégőt is. Éjszaka, vagy, ha nem vagyunk itthon, ez auto­matikusan bekapcsol, amikor az üvegház hőmérséklete megkívánja. A fűtésnél egyéb­ként olyan meglepetés ért, amire nem is számítottam. Az üvegház hőmérséklete gyak­ran még télen is eléri, sőt meg is haladja a harminc fo­kot. A fölösleges meleggel a lakást is tudom fűteni. Élete értelmét jelenti Ács László csöppet sem kérkedő büszkeséggel mutatja magateremtelte kis birodal­mát. Tele van tervekkel, ötle­tekkel. Lelkesen meséli, mi­lyen automata szerkezetet ta­lált ki, ami a hőmérsékletet érzékelve nyitja-csukja majd az üvegház ablakait. Vagy egyáltalán nem a luxust szol­gálja a lift sem, ami a pincé­től a padlásig összeköti a ház négy szintjét. Ez sincs még egészen készen, éppen csak működik, de enélkül képtelenség lett volna fölhor­dani a rengeteg földet és anyagot a padlásra. Egyéb­ként azt is kiszámította, ol­csóbb így, mintha lépcsőt épít. Azt hiszem, Ács László so­ha nem fog a medencében lu­bickolni banánfái árnyékában. Biztos vagyok benne, nem ez a cél lebegett előtte, amikor belefoeolt ebbe a vállalkozás­ba. Olyan embernek tűnik, akinek az élet értelmét jelen­ti, hogy alléiéit, elképzeléseit a maga két kezével megvaló­sítsa, S a banánfákal sem azért ölleli, hogy ne kelljen a ritka avíi-nölcsétt sorbaáll- nia az üzletben, M. Nagy Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom