Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-06 / 55. szám

y/fílltw 6 1983. MÁRCIUS 6., VASÁRNAP POSTABONTÁS Erdőgazdaságok Elismerés és dicséret illeti a Pilisi Parkerdőgazdaságot azért, amit az erdőgazdálko­dás, fanevelés, a jóléti erdő kialakítása és fejlesztése ér­dekében tett és tesz. Feladat persze továbbra is marad, még akkor is, ha csak a Buda kör­nyék erdeit nézem — ezek­kel naponta találkozom. Budakeszi határán épült a Budapesti Erdészet Fafeldol­gozó részlege, amely a Pilisi Parkerdőgazdaság fennható­sága alatt működik. A részleg oldalbejáratánál egy lovas ko­csira való hulladék (konyhai tűzhely, hűtőszekrény váza, különböző kiselejtezett esz­közök, vashulladékok sora he­ver. Bizonyos, hogy nem az erdészeti telepről került oda, de érthetetlen, miként lehetett észrevétlenül odahordani ezt a temérdek kacatot. Létezik az, Ijogy a telepen dolgozók közül senki sem vette észre a sze­méthordókat? Ha nem is a telep hulladé­kai ezek, mégiscsak a kapu­juk előtt vannak, s illett vol­na onnan eltávolítani. A te­lep másik, a Kálvária felé eső részén is különféle kiselejte­zett edények, konyhai és vashulladékok hevernek. Egé­szen biztos, hogy a közelben lakók hordták oda, s ez is na­gyon furcsa: ma, amikor in­tézményesített szemétszállítás áll a lakosság rendelkezésére, még mindig akadnak, akik a nehezebb és veszélyesebb meg­oldást választják, az erdő fái közé rejtik a hulladékokat. Elcsúfítják a természetet, s nehéz feladat elé állítják az illetékeseket, mert a fák, bok­rok közül sokkal nehezebb el­távolítani a szemetet, mint a sík, nem füves területekről. Igaz, lenne e téren még más feladat is: a sétányok mentén elegendő szemétgyűj­tőt kellene elhelyezni, s gon­doskodni róla, hogy azokat rendszeresen ürítsék, hiszen ha nincs alkalmas edény, a ki­ránduló kénytelen elhajítani a hulladékot. Reméljük, tovább gazdago­Csap a sártengerben A képünkön látható sártenger másfél éve keseríti a budakeszi Klapka és Béke utca környékén lakók életét. A cipőmarasztaló sár nemcsak bosszantó, de balesetveszé­lyes is. Fotóriporterünk gépkocsija is az utca foglya lett, amíg a környék lakói közös erővel ki nem szabadították. Különben ezen a területen van a TIGÁZ vezetékének egyik főelzárója, valamint a vízművek tolószelepe. El­gondolni is rossz, vajon egy gázömlés vagy csőtörés ese­tén mennyi idő telhet el, amíg megtalálják a csapot. Annyit még érdemes hozzátenni, hogy a sártenger „elő­állítója” maga a TIGÁZ, amely a vezetékfektetés után nem gondoskodott az út helyreállításáról. Veress Jenő felvétele Válaszok illetékesektől Zajról, közlekedésről A Pest megyei Hírlap 1982. decclmber 12-i számának Pos­tabontásában foglalkoztunk Tóth Miklósné gödöllői olva­sónk panaszával. Azt tette szó­vá, hogy az Alsóparki lakótele­pen a PÁÉV ottfelejtett egy lakatosműhelyt, amely munka­idő alatt és néha utána is (mert túlóráznak) annyira za­jos, hogy a környékbeliek szá­mára szinte lehetetlenné teszi a pihenést. Olvasónk panaszá­val a Gödöllői Városi-Járási Állami Közegészségügyi-Jár­ványügyi Felügyelőség is fog­lalkozott, vizsgálatunk eredmé­nyéről dr. Sámán Pál álla­mi közegészségügyi-járvány­ügyi felügyelő levélben tájé­koztatott bennünket. Megálla­pították, hogy jelenleg a laka­tosüzemben a zajszint a meg­engedett határérték alatt van, a környezetet nem zavarja. A nagy zaj az őszi időszakban okozott gondokat, amikor kint is dolgoztak. 1983-ban nem en­gedélyezik az üzemen kívüli munkát. Levelet kaptunk Fülöp La­jostól is, a MÁV vezérigazga­tóságának személyszállítási osztályvezető helyettesétől. A lapunk 1983. január 23-i szá­mának Postabontásában meg­jelent. Emberek várnak a sí­nek mellett című írásra reagál. Az utazók kérésére az új me­netrend szerint az 5527a számú vonatot Nagykáta vasútállomá­son 6 órakor megállítják, ez­zel sokat javítanak a nagyká- tai telefongyári dolgozók uta­zási körülményein. A cikk tisz­tasággal és fűtéssel kapcsola­tos észrevételeit az érdekeltek tudomására hozták, s intézked­tek, hogy a jövőben lehetőleg ne legyen ok ilyen jellegű pa­naszra. A MÁV Budapesti Igazgató­ságának üzemviteli osztályáról is érkezett egy levél. Ebben a Pest megyei Hírlap 1983. feb­ruár 8-i számában megjelent, Az idei tél első hócsatája cí­mű riportunkért mondanak kö­szönetét. Idézünk a levélből: ... A riport tárgyilagosan, szí­nesen, az érdekeltek meghall­gatásával foglalkozik a vasút úgyszólván legnagyobb ellensé­gének, a hófúvásnak leküzdé­sével, azokkal az erőfeszítések­kel, melyekkel a vasutas dol­gozók biztosítani kívánták az utazási lehetőséget és ezzel a termelés folyamatosságát. Arra kérjük a szerkesztőséget, hogy a jövőben is kísérje figyelem­mel a vasutas dolgozók sok­szor emberfeletti, éjjel-nappali erőfeszítését annak érdekében, hogy a személy- és áruszállí­tásban ne legyen baleset. di.k a Virágvölgy gyermek- játszótere — hiszen van ele­gendő fajáték raktáron —, tovább szépül a parkerdőgyű­rű budai része, s abban is bí­zunk, hogy a János-hegy út­jain, sétányain nem marad ott a murva kupacokban, hanem lesz ember, aki szétteríti. Padányi Lajos / Budakeszi Tombola Már évek óta bosszanko­dunk amiatt, hogy az üzletek­ben nem lehet tombolajegyet kapni. Bármelyik papírboltban érdeklődöm, elutasítanak, azt mondják, régóta nem kapnak. Az iskolákban most rende­zik a karneválokat, utána tea- délutánok lesznek, gyermek­nap, minden alkalommal nagy szükség lenne tombolajegy­re. Jó volna tudni, hol kap­ható, mert hiába utazga­tunk, nem sikerül jegyet sze­reznünk. Káldi Józsefné Törtei •k Érdeklődtünk a közeli ceglédi áfézz-áruházban, s azt a választ kaptuk, hogy valóban, hiába ren­delnek, nem szállítanak tombola­jegytömböt. A PIÉRT fóti telepén megtudtuk, hogy nekik sincs, sa­ját használatra is a fővárosi nyom­tatványboltból vásároltak. A PIERT központja azt a felvilágosítást ad­ta, hogy Jegytömbökkel ök nem foglalkoznak, a nyomtatványbolt­ban viszont van. Megkérdeztük. Jgáz, van most egyféle Jegytömb- Jük, ám hogy ezt nevezik-e tom­bolajegynek, arra nem kaptunk megnyugtató választ. S bár örül­hetnénk, hogy útbaigazíthatjuk ol­vasóinkat. mi sem vagyunk elége­dettek, ugyanis — véleményünk iszerint — nem az a legjobb meg­oldás, ha egész Pest megyéből Bűt dapestre utaznak néhány ilyen és más apróságért. Az lenné a kívá­natos, ha a megye boltjaiban is kaphatók lennének ezek a cikkek. Megalakult A múlt év végén mi, nagy­börzsönyi nyugdíjasok klubot alakítottunk. Az induláskor csak nyolcán voltunk, azóta a létszám harmincnyolcra duz­zadt, hamarosan talán ötvenen is leszünk. A községi tanács a műve­lődési ház egyik tágas helyi­ségét bocsátotta a rendelkezé­sünkre. Itt napi- és hetila­pok, folyóiratok várják az ol­vasni vágyó nyugdíjasokat. Van ezen kívül sakk, kártya, malomjáték, rádió és televízió, s a bútorok is nagyon kényel­mesek. Féléves munkatervet készí­tettünk, ebben szerepel két egészségügyi előadás, ezen kí­vül a gyümölcstermesztésről, a gyom- és rovarirtásról, a gombakártevők elleni védeke­zésről és a határvédelemről is hallgathatunk majd előadáso­kat. Tervezünk három egy­napos és egy háromnapos ki­rándulást, de közeli túrákat is rendezünk majd, ha jobb lesz az idő, néha-néha kimegyünk a környező hegyek közé és ott közösen ebédet főzünk, bog­rácsban. Szeretnénk kapcsolatot te­remteni egy alföldi nyugdíjas­klubbal : vendégül látnánk őket, ők pedig bennünket fo­gadnának. Nekik a mi hegyes vidékünk lenne érdekes, mi pedig a síkságot ismerjük ke­vésbé. A jövőben is beszámolunk majd a lap hasábjain életünk­ről, hiszen mi is szívesen ol­vasunk más nyugdíjas klu­bok életéről. Freml János Nagybörzsöny Elveszett pénz A múlt év szeptemberének közepe táján elvesztettem a Bosnyák téri piacon az Iga- zolványtartömdt. Benne voltak az irataim, a pénzem és egy fizetési csekk is, amely lehető­vé tette volna, hogy felvegyem a TÁSZI kifizetőhelyén azt a több mint kétezer forintot, amit a leadott zellerért kap­tam. Mivel a csekk elveszett, a kifizetőhelyen nem adták át a pénzt, azt mondtáit, kérjek a kereskedőtől egy másik iga­zolást arról, hogy valóban le­adtam a zellert. Kértem is, a papírt átadtam a kifizetőhe­lyen, de azóta sem intézked­tek, nern kaptam meg a pén­zemet. Vajon meddig kell még vámom? Király Mihály Túra ★ Megkerestük Nagy Zoltánnét, a TASZI országos központjának pénz­ügyi előadóját, aki sürgősen in­tézkedett. utánanézett, s kiderült, hogy a kifizetőhelyen nem fogad­hatták el az olvasónk által vitt igazolást, mert az nem volt hiva­talos. A héten olvasónk felkeres­te Nagy Zoltánnét, aki segített az ügy gyors elintézésében: még az­nap beszerezték a szükséges, hi­vatalos igazolást, s a panaszos megkapta járandóságát. Ennyi idő után már nem deríthető arra fény, ki követte el a hibát: a kereske­dő vagy a kifizetőhely dolgozói. Köszönjük Nagy Zoltánnénak a gyors segítséget. Falugyűlés Nemrég tartották meg Al­bertiján a rég várt falugyű­lést. Rengetegen érdeklődtek Bíró Zoltán tanácselnök beszá­molója iránt. Az elnök él­sz. A., Nagykőrös: Levelében azt írja, hogy a városban gyak­ran hiánycikk a vaníliás cukor és a mosószappan. Megkérdeztük a helyi áfész illetékeseit, valóban, ezek a cikkek sokszor nem kap­hatók, mert a nagykereskedelem nem szállít. Hogy ennek mi az oka, arról később számolunk be. K. M., Domony: Észrevételezi, hogy nem helyes, ha a pos­tahivatal szombatón zárva tart, hiszen a lakosság nagy része be­járó dolgozó, s hét közben nem tudják felkeresni a hivatalt, hogy postára adják a pénzt. Javasolja, hogy — mivel az emberek több­sége szombaton van otthon — a posta ne szombaton, hanem más mondta: sajnos, a településnek nincsenek olyan anyagi eszkö­zei, hogy mindent megoldhas­sunk, amire szükség lenne. Utat és járdát kellett építeni, s nem lehet tovább halogatni az áruház és a vasbolt közötti járdaszakasz átépítését sem, mert már nagyon rossz álla­potban van. A jelenlevők örömmel hallot­ták, hogy a nagyközség hatá­rában lévő 42 fokos, jódos me­leg vizet a jövőben fokozottab­ban hasznosítják majd. A két itteni termelőszövetkezet min­dent megtesz a strand építé­séért, de jó lenne, ha a lakos­ság is hozzájárulna a munkák­hoz, ki-ki anyagi lehetőségei­hez mérten. Bíró Zoltán ta­nácselnök beszámolója után sokan kértek szót, s a hozzá­szólásokból kiderült: a lakos­ság szívesen vállal társadalmi munkát is a strandért, hiszen szinte minden albertirsai szá­mára fontos, hogy hasznosít­suk a gyógyvizet — ezt bizo­nyítja a múlt évben épült kis medence nagy látogatottsága. Ha elkészül a fürdő, települé­sinket bizonyára felkeresik majd a pihenni, gyógyulni vá­gyók, s az ittenieknek is sokat jelent majd, ha nem kell száz kilométert utazni ahhoz, hogy a nyári melegben megfürödhes- senek. napon tartson szabadnapot. Kéré­sét továbbítjuk az illetékesekhez, a választ lapunkban közöljük. G. G., Vác: Megemlékezik Mikes István József festőművészről, aki nemrég hunyt el. Évekkel ezelőtt szomszédok voltak, s ön gyakran felkereste a művészt, megcsodálta képeit, és beszélgettek a jövőről — sajnos, nem valósíthatta meg va­lamennyi tervét.' Köszönjük a me­leg hangú méltatást. S. J., Dabas: Kérdésére megta­lálja a választ ezen az oldalon, a Válaszol az illetékes cím alatt. Amennyiben van utalványa, ter­mészetesen igénybe veheti a ked­vezményt. Sipőcz Fcrencné Albertirsa Szerkesztői üzenetek Van, aki tisztán, van, aki szódával Sárga bögre — görbe bögre Nem ismeretlen Kiskunlac- házán a Vám- és Pénzügyőr­ség Pest megyei Parancsnok­sága Buda-környéki szakaszá­nak gépkocsija. Margitay Ist­ván főhadnagy és Czink György hadnagy sok ellenőr­zést tartottak a nagyközség­ben — némelyik házban négy- szer-ötször is jártak, és soha­sem hiába. A zugpálinkafő­zők és a titokban, jogosulat­lanul italt mérők makacs em­berek, nem hagynak fel egy­könnyen tevékenységükkel, még ha többször meg is bün­tetik miatta őket. Újra és új­ra próbálkoznak, a leleplezés legtöbbjüket nem téríti jó útra, hanem arra Indítja, hogy ügyesebben folytassák. Egy járókelőtől érdeklődünk, merre találjuk a Sárkány ut­cát. A kérdezett a rendszám- táblára sandít, s készségesen elmondja, hol és merre kell fordulni, hogy a keresett hely­re érjünk. Úgy tűnik, gyanít­ja, kihez megyünk látogató­ba. Narancsszörp A kapu nyitva, a bejárati ajtó is könnyen tárul a kopog­tatásra. A verandán négyen üldögélnek, a házigazda és még három férfi. Valameny- nyiük kezében pohár, talán éppen a koccintás utáni pil­lanatban léptünk be. A be­mutatkozás után rövid zűrza­var, a vendégek tiltakoznak, nem akarják igazolni magu­kat, azután mégis előveszik kelletlenül a személyi igazol­ványukat. A házigazda is ke­resgél, végül előkerül az iga­zolvány, halántékáról pedig útjára indul lefelé egy verí- tékcsepp. — Mennyi bor van a ház­nál? Mennyi pálinka? Fizet­nek-e adót a bor után? — Ki­mérve árusítják-e az italt? — záporoznak a kérdések. A há­zigazda úgy tesz, mint aki semmiről sem tud, a felesége adhat felvilágosítást ez ügy­ben, de ő éppen nincs itthon. A vendégek bele-beleszólnak: nincs itt semmiféle italmérés, az nem tilos, hogy valaki meg­kínálja a barátait, s különben is, narancsszörpöt isznak — igazolásképpen töltenek is a poharakba. Nem lehet benne gyakorlatuk, mert a szirupot nem keverik fel, hosszú kor­tyokban nyelik az italt. Hihe­tetlen mennyiségű szörpöt fo­gyasztanak el ott-tartózkodá- sunk ideje alatt. Házkutatás. Alapos vizsgá­lat mindenütt, konyhában, für­dőszobában, szobákban, majd a melléképületekben Is. Sőt, Czink György hadnagy még a padlást is megnézi, hiába any- nyira rozoga a létra. Az ered­mény: másfél hektoliternyi bor. Végszóra az asszony is hazaérkezik, minduntalan másról akar beszélni, a közle­kedésről, arról, hogy kevés az élelmiszerbolt, de a két nyo­mozó arra kíváncsi: honnan származik a bor? A válasz ki­térő: egy kiskőrösi ember hoz­ta, nem tudja a nevét, de nincs itt semmi szabálytalan­ság, hiszen ismerik ők a tör­vényt, tudják, hogy akkor is be kell fizetni az adót, ha a háznál lévő bort nem maguk termelték. Tagadja, hogy pénzért, poharanként mérné, de a férje közbeszól: már el­árulta, hogy néha adnak kis- fröccsöt pénzért is. Végül elkészül a jegyző­könyv. Ezúttal nem indítanak eljárást elienük, de a két nyo­mozó óva inti a házaspárt a borkiméréstől, hiszen már volt rá eset, hogy megbüntették őket emiatt. Következő állomásunk az Ipar utca egyik háza. Idős pár, nem is tagadják; van bo­ruk. És hogy eladják? El hát, negyven hektó termett a múlt évben, nem tudják azt maguk meginni! Fizetnek utána adót, de nincs itt semmiféle poha­razás, az meg nem ütközik törvénybe, hogy nagyobb té­telekben adják el! Semmi nem bizonyítja állításuk ellenkező­jét, távozunk is. Margitay Ist­ván főhadnagy búcsúzóul a lelkűkre köti, hogy valóban csak nagy tételben, legalább 25 literenként adják el, mert különben bajuk lesz belőle. Nem tudja Üjabb cím: a Kun utca egyik házikója. Régi, vert falú épület, a lakókat nem veti fel a pénz. A homályos konyhá­ban két nénike és egy hatvan körüli férfi. Csak a nénik lak­nak a házban, anya és lánya. A fiatalabb válaszol a kérdé­sekre, ijedten keresi az iga­zolást arról, hogy vettek mus­tot és az adót is befizették. Tördeli a kezeit, nagyon fél, hogy akaratlanul valami sza­bálytalanságot követett el Kettejük nyugdíja együttvéve alig haladja meg a háromezer forintot. Utolsó állomásunk a Tompa utca. A ház asszonya eltűnik az épület mögött, Czink György szegődik a nyomába. Kiderül, hogy csak a barom­fiakat kergeti a néni, mert úgy döntött, elérkezett az idő, hogy nyugovóra térjenek. Ránkripakodik, menjünk be a papához, ne ijesztgessük a tvúkokat. Odabent a bácsi ücsörög, nézi a tévét. Csak a vállát vonja fel a kérdésre, hogy mennyi boruk van és fizettek-e adót, mit tudja ő, az asszony kezeli a papíro­kat és mindent, ő az úr a ház­nál. A feleség valósággal be­robban a nyári konyhába, ahogy nyitja az ajtót, már kiabál, szitkozódik, hagyják őt békén, aki az adóra kíváncsi, menjen a tanácsházára és kér­dezze meg, ő nem rakosgat e! mindenféle cédulákat. Éppen disznóölés volt, még előttük a munka nagy része. Feljelentések A pénzügyőrök legtöbbször bejelentések nyomán indulnak ellenőrizni. A feljelentők nem szívesen nevezik meg magu­kat, ha alá is írják a levelet, általában az derül ki, hogy valótlan nevet és címet adtak meg. Leveleik sok esetben igazi nagy halakra hívják fel a figyelmet. A közelmúltban Kókán sikerült leleplezni egy zugpálinkafőzőt. A házkutatás során az ágyneműtartóból negyven liter pálinka került elő. — Az emberek nem eléggé tájékozottak — mondja Nagy Lajos százados, a Vám- és Pénzügyőrség Buda-környéki szakaszának parancsnoka. — Minden italozással kapcsola­tos dolgot nekünk jelentenek be, pedig sok esetben nem mi vagyunk az illetékesek. Az italmérések csak annyiban tartoznak ránk, hogy meg­tudjuk: az árusított ital hon­nan származik, a bor után ki­fizették-e az adót, s ha pá­linkát is mérnek, az nem til­tott főzésből származik-e? — Hol tegyen bejelentést a lakosság, ha zugkimérésről van tudomása? — Ez nem a vám- és pénz­ügyőrségre tartozik. A helyi tanácsok az illetékesek, ugyan­is jogosulatlan kereskedésről van szó. Ezért a helyi ta­nácsnak kel! szabálysértési, el­járást indítania a bejelentet­tekkel szemben. Pável Melinda

Next

/
Oldalképek
Tartalom