Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
jegyzet *■ Acsorg ék Alig múlt dél, hogy a Dunai Cement- és Mészmű- vekhez indultam az oda tartó autóbusszal, s előttem ismerős arcú ember foglalt helyet á kocsiban. Mint később kiderült, eddig még nem találkoztunk egymással,-csupán a hasonlatosság okozta gyakori helyzetkomikum ismétlődött meg velünk is. No meg, hogy az illető a vátos egyik nagy építkezésén dolgozik, s nekem az építőmunkás arcok mindig ismerősek, s meg is találjuk egymással a hangot perceken belül. — Mi újság, hogy vannak? — Most már jól, mert befejeztük a hetet — közölte az útitárs. Be, bizony. Igaz, négyig még ott kellett volna, lenni, de ilyenkor már nem szoktunk. Ha a főnökök elmennek, lelépünk mi is. Péntek délben? — kérdeztem volna hirtelen, de aztán eszembe jutott, hogy így volt ez már évtizedekkel ezelőtt is. tPénteken korábban szólt a finist jelző kolomp az építésvezető irodája előtt, de mire odakerült a sor, már alig volt kinek kolompolni, mert a bérelszámolók, meg a művezetők is siettek, s már délelőtt kezdtek fizetni. Aki egyszer zsebre tette a pénzt; annak már bottal üthették a nyomát, indult a vasútállomás felé. Csakhogy azóta eltelt egy kis idő, tartottunk néhány értekezletet a munkafegyelemről, a termelékenységről, s elhangzottak helyi és országos nagy fogadkozások, hogy most aztán majd következetesek leszünk. Nem lennénk azok? Az építőipar nem egészen jó, kicsit ellentmondásos példa, mivel tudjuk, hogy a hetet munkásainak többsége a Családtól távol tölti el. Hadd siessen tehát a vonathoz már péntek délben — mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy délelőtt is meglehetősén hétvégi már a munka, s hétfőn is később kezdenek.. Igaz, van aki több száz kilométer éjszakai utazás után áll munkába. Ám az is más kérdés, hogy mire képes a teherbírásunk, s megengedhetünk-e ekkora lazítást? Különösen, ha azt is tudjuk, hogy általában adós nekünk ez az iparág, s a határidők csúszása, a minőségi problémák családok várakozását hosszabbítja, a beázó mennyezet, a lehullott vakolat az életüket keseríti meg. Ma már kimondhatjuk, s elvárhatjuk, hogy aki ezt az életformát választotta a jobb kereset reményében, annak vállalnia kell a hátrányokat is, végigdolgozva a hetet. Mielőtt még azt a látszatot kelteném, hogy az építőiparról van szó, hadd elevenítsek fel egy másik képet is, megjegyezve, hogy nem konkrétan a vasútról, hanem a munkáról beszélek, az itt-ott feltünedező álldogálókról. Nem értek a felépítményesek szakmájához, de velem 'együtt sokan eltűnődtek a minap látott képen, amint legalább nyolc ember bűvöl a tekintetével egy vasúti szerkentyűt, s mellette toporogva az egyetlen szerelőféle ember időnként .húz egyet a csavarokon. Nem ellenőrök és főnökök tudnak azon változtatni, amit az ember érzelmei és felelősségérzete diktál. 'Úgy emlékszem, hogy egy nemrég tartott értekezleten Kovács Árpád, a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet elnöke mondta el, hogy egyes munkahelyeiken any- nyi munkaidőkedvezményt adnak az embereknek, amennyivel hamarabb a rájuk bízott feladatot elvégzik. Az eredmény pénzben és időben mérve is igen kedvező. Ez persze nem recept, hanem információ. A módszert nem ártana több helyen is kipróbálni. Kovács T. István Rendhagyó óra, szabadban A hét elején még ilyen havas volt a közkedvelt Duna-parti játszótér, ahová a közeli iskolákból szívesen vitték hógolyózni a gyerekeket. A képen: a Hámán Kató Általános Iskola második osztályos tanulóinak tart testnevelésórát Baráti Árpádné. . ' Hancsovszlú János felvétele Lezárt útszakasz Befalazott ajtók, ablakok A gépjárművezetők meg- szokt4k az elmúlt hetekben, hogy a váci főtér körforgalma ideiglenesen szünetel. A Siketek Országos Tanintézete előtti útszakaszt lezárták, a* háromszintes műemlék épület főkaputól balra eső részét beállványozták. A több éve tartó, nagyszám bású rekonstrukció újabb ütemhez érkezett. Múlt nyáron, a szünidőben sem állt le a munka, így — az ígéretét betartva — szeptemberben átadták az északi szárny felét a rendeltetésének. Utána benépesedett a 181 éves tanintézet. 178 tanuló — ebből 24 óvodás’ — tanítását, nevelését kezdték meg, ugyanakkor folytatódott a felújítás, megkezdődött a második ütem: a Kis,vác felé néző és az utcai szárny bal oldalának korszerűsítése. A közel 40 millió forint értékű .munkát a gödi. Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezet ■ 1. számú főépítésvezetősége végzi, B. Kovács András irányításával. Az Országos Műemléki Felügyelőség figyelemmel kíséri a munkát és gyakran az intézetbe látogatnak a tervezők és a statisztikusok. Akad meglepetés is: előbukkannak befalazott ajtók, ablakok, vagy más — réj- tett hibák — okoznak gondot. Az építők tartják az ütemet és segítik az intézetet abban is, hogy ne zavarják az oktatói-nevelői munkát. Szedetnék ezt az ütemet az év második felére befejezni, s akkor folytatják a következő szakasz rekonstrukcióját. A befejezés tervezett határideje: 1985. P. R. Kezdődik a szezon Lobásrúgós I. osztály tavaszi első fordulója: március 5-én és 6-án ifjúsági 12.30, felnőtt 14.30 órakor. 5- én: Perőcsény—Fót II. (vez. Nagy; L„ Tóth L.). 6- án: Vácrptót—Örbottyán (vez. Kunya, Nagy &)., Szob— Letkés (vez. Jnczkó,' Kozma). Sződliget—Vámosmikola (Vez. Tóth J.), Nagymaros—Kóspal- lag (VII. kér), Galgavölgy I— Fortuna I. (vez. Tóth L., Nagy L.), Márianosztra—Váchartyán (vez. Ferenc M., Varjú II.). A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 54. SZÁM 1983. MÁRCIUS 5., SZOMBAT Villanyt vezettet a tulajdonos Mindsgi gyerek járhet^Vodába A városi, a községi tanácsok minden év .végén vissza tekintenek az elvégzett munkára. Mi valósult meg az elmúlt eszténdő terveiből, s mi az, amit ebben az évben kell elvégezni. Mert nem jutott, nem juthatott pénz mindenre! Ennek ellenére a városok és községek szépülnek, gyarapodnak. Itt óvoda épült, ott művelődési házát újítottak fel. Ám ebben nagy szerepe van azoknak az embereknek, akik társadalmi munkával vagy más módon segítik lakóhelyük szépülését. A járás községeiből a példák hosszú sorát említhetném, hogy mi készült társadalmi összefogással az ef- múlt évben. Erre e rövid cikkben nincs lehetőség. Karácsonyi ajándék Legutóbb Sződön jártunk és a sződiek eredményeivel, gondjaival ismerkedtünk meg. Sándor István a Sződi Közös Községi Tanács elnöke a következőket mondta; — Nagyon szép eredménynek tartom, hogy Sződön minden hároméves gyermeket el tudunk helyezni óvodába. Ugyanis a múlt év december 20-án, karácsonyi ajándékként adtuk át az új 50 személyes óvodát, mely nem csak hogy társadalmi' muhkáb'an készült, hanem anyagköltségben/ önkéntes alapon, 250 ezer forintot a lakosság adott össze, és a helyi tsz is segített a szállításban. — A művelődési ház felújításával megteremtődtek a köz- művelődés alapfeltételei. Űj berendezéseket vásároltunk és a programok is színesebbek, gazdagabbak lettek. Két színházi előadás volt már és a jövő hónapban is lesz egy. Jól működik az Ifjúsági Klubutik, és újításként, minden héten, pénteken bevezettük az iskolásoknak a kötelező történelmi filmek vetítését, mely nagy sikert aratott. — Az energiatakarékosságot szem előtt tartva 1985-ig szeretnénk kiváltani az olajfűtést. Első lépcsőben az egészségházban épült meg a központi fűtés. A 460 négyzetméter alapterületű tornateremben még a múlt évben elkezdtük a központi fűtés szerelését, de radiátorbeszerzési gondok miatt a befejezése áthúzódik az idei évre. — Január elsejétől hét munkatárssal hivatalosan is megalakult és elkezdte működését a Gazdasági Ellátó Szervezet. így az intézmények vezetőinek van lehetőségük, hogy szakmai munkával foglalkozzanak, mivel a GESZ munkatársai folyamatosan ellenőrzik az intézményeket, feltárják és kijavítják a hibákat és elvégzik á gazdasági ügyeket. Já ivóvíz — 1981-ben Sződön kiépült az . ivóvízhálózat. Tavaly óta az intézményekben már hálózati víz folyik és a lakosság nagy része is hálózati vizet fogyaszt. Az ivóvíz-társulásba 3 millió 400 ezer forintot adtunk. — Sződön, az úgynevezett „Nevelek-dűlőben” 390 kimért telek van, ahol mintegy 300 hétvégi jellegű ház épült. Sajnos villany nincs és a tanácsnak — szűkös anyagi helyzete miatt —, a 'közeljövőben nem is lesz lehetősége a hálózat kiépítésére. A „Nevelek- dűíőben” lakók megértették ezt és megszervezték maguk között, hogy. önköltségen bevezetik a villanyt. Ehhez telkenként 9 ezer 900 forinttal járultak hozzá. Egy millió 200 ezer forint már a múlt évben összejött és a tervek is elkészültek. A beruházás várhatóan az idén, az év közepén kezdődik. Jelentős kezdeményezésnek tartom ezt, mert a jövőben is bizonyára lesznek olyan dolgok, amit hasonló módon a lakosság összefogásával tudunk csak megoldani. Sürgősen konténert Sződnek a Csörög település- részén bevezették a konténeres szemétszállítást. Mi ezt 160 ezer forinttal segítjük és évente 400 ezer forintot költünk községeink környezetvédelmére. Panaszoljuk viszont, hogy Sződön nem vezették még be a konténeres szemét- szállítást, holott minden elő van készítve és nem esünk olyan messze az új szemétteleptől sem. Annyira nem, hogy ha már érezzük a szeméttelep hátrányát, akkor szeretnénk „élvezni” annak előnyét is! Megőrzik, ápolják, tovább adják o hagyományokat Ha Szokotón meg nem szokoT A Hazafias Népfront szoko- lyai bizottsága februári ülésén újszerű kezdeményezés született a falu történetének, hagyományainak, a népi építészet még meglevő stílusjegyeinek felkutatására, megőrzésére. A megbeszélés témája volt a Mányoki-napok ünnepségsorozat is. Mindezzel a község kulturális életét, idegenforgalmát szeretnénk felpezsdíteni. Ósmagyar néveredet Talán kevesen tudják, hogy az évszázadok során két neve volt e kis fészekfalunak. Az egyik névváltozat a Sokol, vagy Zokola, a másik Martinam vagy Martnau. A Zokola honosodott meg Szokola népies változatban, nyelvtani helyesírás szerint1 ma Szokolya. A helység neve ősmagyar néveredetre utal. Emellett bizonyít az esztergomi primási levéltári okmányokon szereplő „Zakolya" név is, ami kiválasztottat, jól megtekintettet jelent. Az egyház úrvacsorái kely- hén a Martinam név olvasható 1598-ból. A „Mart” is ősi magyar szó, jelentése „part” — ez esetben a Duna közelében levő hely, amely azután odaszoktatta az embereket. Az öregek ajkán máig is él egy ősi szójáték: „Ha Szokolán meg nem szokol, / Orosziban vár a pokol”. Jómódú magyar község volt, lakói földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Raff a János volt községi jegyző adatai szerint a községben és határában elterülő erdőbirtok herceg Esterházy Pálé volt. Szokolyai család népviseletben az 1930-as évek táján (Archív fotó) A Szokolyahután — ma Királyrét — üzemelő kőbányából első osztályú andezitkövet termeltek ki. Vasat pedig már 1700-ban bányásztak, s oly bőséges volt a lelet, hogy egy kiküldött német tudós szerint „veszélyeztetheti a többi tartomány vasérckészletének feldolgozását is”. Ma már csak a kőbánya üzemel, ciklopszfal- hoz bányásznak vörös követ. A község mellett levő Paphegyen évtizedekkel ezelőtt kolostor romjaira bukkantak, a hagyomány szerint János-lo- vagok vagy pálos szerzetesek lakhatták. Pí hegybe mélyen benyúlva dézsmapincéket találtak. Az öregek ma is tudnak róla, állítólag a tatárjárás idején búvóhelyül használta a lakosság.. Ma már a romjai sem látszanak. Makár János, a faíu történetkutatója feljegyzése szerint Mányoki János 1671—1700-ig volt református lelkipásztor Szokolyán. Felesége Deli Katalin, s 1673-ban itt született Ádám fiúk, a barokk festészet világhirű mestere. Hogy Mányoki János innen hová ment — nem tudni. 1712—28. között azonban már diósjenei prédikátor, egyben az egyházmegye esperese. Itt halt meg és temették el. A másik festőszülött a 91 éves Viski János, akinek képeiből a szülőfalu Vácott rendezett kiállítást. A festő iránti megbecsülésből, tisztességből indíttatva Szokolya népe fel- kerekedett, s külön auíóbusz- szal, autókkal érkeztek gz idős művész kiállítására. A példa önmagáért beszél. A régi viselet A szokolyai magyarság hasonlatosságot mutat a matyókhoz és a hetési magyarokhoz. Bár később a földesurak az uradalom munkásaiként németeket és szlovákokat telepítettek be, de nem a faluba, hanem az uradalom területére. Ruházkodásukra a környező nemzetiségi falvak nem tudtak befolyást gyakorolni. A II. világháború végéig megőrizték viseletűket, a bikkfagatyát, a pruszlikot, melleskötényt és a görbeszárú csizmát. A régi mesterségek sajnos itt is kihalóban vannak. Talán egy ember, Kánai Lajos- űzi még a kádár-bognár mesterséget. A szokolyaiak ápolni, őrizni kívánják falujuk régmúlt történetét, hagyományait, s igyekeznek azt a fiatal nemzedéknek átadni. S hogy az ifjú nemzedék megőrzi, továbbfejleszti-e azokat, már a jövő kérdése. Szórád Ágnes Hozzánk tartozik Vácduka is, ahol 800 ezer forintot költöttünk a művelődési ház felújítására. Nagyon aktív élet folyik itt a nyugdíjas- klubban. Rendszeresen találkoznak az idős emberek, különböző programokat szerveznek, TIT-elő- adásokat tartanak, bel- és. külföldi kirándulásokon vesznek részt. Legutóbb saját kézimunkájukból rendeztek kiállításta rpűvelődési házban. A különböző összejöveteleken, ünnepségeken kedves színfoltot jelent a nyugdíjasok előadása. Dénes János A Kaunczy-versenyen Váci elnök Dr. Szimon Bélát, a váci Sztáron Sándor Gimnázium nyugdíjas'tanárát ismét felkérték a Kazinczy-verseny megyei döntő elnökének. A városunk mindenki által ismert Béla bácsija, 74 éves korában ismét felkerekedik, hogy eleget tegyen a meghívásnak. Amióta Péchy Blanka megalapította és megyénkben is elkezdődtek a szép magyar beszéd versenyei, kezdettől fogva, immár tizenhetedszer ül dr. Szimon Béla, a megyei dpntő elnöki székében. Idép, március 7-én, a Budakeszi Gimnáziumban rendezik meg a megyei döntőt, és ennek első helyezettje képviseli az országos vetélkedőn Pest megye színeit. Remélhetőleg legalább azon a színvonalon, mint elődei, akik legalább az'első tíz között értek el helyezést, sőt közülük egy, Csurgat Judit, váci gimnazista az első helyen végzett. M. Gy. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
